Néplap, 1947. december (4. évfolyam, 273-296. szám)

1947-12-01 / 273. szám

4 p­i­A­b Szépen haladnak az őszi munkák, de a búza még mindig „gyáva“ Nem akarnak adózni a nagy gazdák Kábán — Ennyi pénzt életemben nem láttam egy summában — kesereg Cs. Mihály 60 holdas nagygazda, kezében az adókivetési ívet for­­gatva. Nagy derültség támad a kábai adóhivatalban, ahol tudják, hogy Cs. Mihálynak a földje és háza, mellett két lova és ökrei vannak. — Vonat alá akarnak fektetni? •— Farkaséknél, a háromholdas özvegy asszonynál éppen fordított a helyzet. Fizetnék az adót szíve­sen, de nincs miből. — Adót mindig kellett fizetni — mondja Farkas néni —, kell most is az államnak a hároméves tervhez. Csak igen nehéz előte­remteni a forintokat az ilyen ma­gamfajta özvegynevonynak. he­gyen kevesebb a szegényemberek Tóthékhoz estefelé állítok be. Sötétben ülik körül a hideg kony­hát, a szobában csak a holdfény derengése világít. — Fűtéshez fa kellene, a világí­táshoz meg petróleum. Egyik sincs — panaszkodik a népes csa­lád. Apjuk még nem jött haza, igen nehéz sorban tengődnek. Az egész faluban petróleum, meg fahiányról panaszkodnak. LA cukorjegyre kiadott féllster pet­­róleum családonként kevés falun a téli estékre. — Az őszi vetés azonban jól áll, leküzdöttük a vetőmaghiányt — mondja Balogh János —,­­csak a búza „gyáva“ még a határban. Nem akar sehogy sem előtte­­­m­. A krumplival viszont baj van. Aki nem termelő, nem igen­yhet bur­gonyát Rábán. Ha kerül is a piac­ra egy-két kiló, annak három fo­rint körül mozog az ára. — Kesereg a vénember. Olyan ez a világ, hogy nekem is el kell mennem már Rábáról. — Csak az adót fizesse meg,, aztán nem háborgatja senki —­ mondják többen is —, de az öreg nem akar megnyugodni. Hiába, akinek sok van, az nehezebben válik meg a pénztől, adója, a gazdagoké meg több. Ne vonhassák ki magukat a nagygaz­dák se az adózás alól. Itt mind­egyik azt szeretné. Van köztük egy Virág Kálmán nevű, tavaly 60 búzakeresztet billentett el a határból, az adózásnál 6 mázsa búzáját titkolta el, a határban meg traktorjával a kisemberek földjét tiporja le. — Nem szegény embernek való — mondja Nácsáné. — P pénzük azonban lehet egyeseknek a falu­ban. Sós Ferenc hentes hatablakos új házat vásárolt a sok disznóhús árából. Állítólag a disznó ma a legjobb üzlet Kábán. Ha elszállít­ják a faluból a sertést, busás ha­szonhoz lehet jutni. Kábán gyógyforrás is van és úgy látszik, egészen jóh­atású. Betegségükre való tekintettel ugyanis nemrégiben hazaengedték a kábai lisztfeketézésben gyanúsí­­­tott Román István és Ciara András terménykereskedőt, Its most cso­dák csodája, pirospozsgásan és pocakosan az utcán feszít mind­kettő. A Földműves Szövetkezetben igen magasnak találják a megvál­tási árakat. A fasiszták elkobzott vagyonáért lehetetlenül magas árat kell fizetni a juttatottnak. De az elkobzások sem mentek egészen tisztán. Az intéző bizott­ság, úgy látszik, poharazás közben igyekezett elfelejteni egyes urak régi bűneit. Fátylat vetettek kön­­­nyedén Szigetiig József múltjára s a kimutatás szerint minden in­góságát és házát meghagyják bir­tokában. Mi lesz a kastéllyal? Piros József debreceni tímár­tól elkobzott kastély a község tu­lajdonába jutott. Azt hinné az em­ber, hogy tanyai iskolát, vagy legalább egészségházat létesítettek benne. Dehogy, a kastélyban az a nagyságos asszony lakik, akitől Piros megvásárolta, A többi része meg lakatlan. Az egészségügyi viszonyukról vázlatosan Ónodi Jenő községi orvos számol be. Egészségkár kel­lene a falunak s kiterjeszteni a jár­vány kórházat. —­ Legfőbb ideje lenne — mondja — a községben lévő 96 men­helyes gyermek sorsát intézményes irányítás alá venni. A házakhoz való kiadás sok he­lyen előnyös, de máshol a gyer­mek kárára van. A kábai gazdák gondja-panasza az illetékesekre tartozik, hogy el­intézésük mennél rövidebb idő kérdése legyen. KISS ANTAL: Fizetnék — de nincs miből Sötétben a hideg konyhában VITÉZ KORBEA — Román hősköltemény — Fordította: Komjáthy István A napokban magyar kormány­küldöttség járt a román főváros­ban, hogy megkösse a magyar— román kulturális egyezményt, ez­­­zel is elmélyítve a két szomszédos dunavölgyi nemzet barátságát. A „Néplap“ Vitéz Korbea is­mertetésével üdvözli külügyi kor­­mányzatunknak ezen újabb felbe­­csülhetetlen értékű politikai tettét A magyar és román irodalmi kapcsolatok nyomozása során Lükő Gábor és Komjáthy István, az ez év tavaszán megjelent ,,A Nap lakodalma“ c. balladáskötet­­ben, rámutattak a két nép mítosz­­kincsének rokon vonásaira. Most e kapcsolatokat tovább szeretnék nyomozni, és Vitéz Korbeában ta­lálták meg európai történetünk közös szimbólumát. A betyársorba taszított Korbea a románok Rózsa Sándora. A ballada végén e szo­morú sorsközösség Korbea utolsó elhatározásában mutatkozik meg a legszebben, amikor is, az ember­telen bojár világ elől Kerbea a magyar földre jön betyároskodni: Szabadabb, emberibb életet élni. 1. BÖRTÖNBEN Haj, levélke, levelecske! 'Most mondom , bojárok kerbeaaak! Szamos rozmaring szála! Tömlőéke a zsiványa. István vajda lökte oda, Keserves lesz e kaloda. Aj, szegény Korbeának! Áprizs tömlöcc­söld. Árnyékolja üstökét. Vízbe Derekáig, Térdig sárba Ázik. Az ajtaján mázsás lakat. Kezeire bilincs tapad. Két kormos kovácsmunkája, Ők forrasztották nyakára. Ilyet biz még nem hallottam! ♦ Haj, levélke, fűzfa ága! Ugyan mér ül ott hiába? Rovásán egy bűvös, makkos, Arannyal futtatott pallos. Hol szerezte? Merre csente? Hát még az a tüzes pejkó! Táltosvérű piros pej­kó, Akit künn a pusztén fogtak. Mióta lökték be rabnak? Álló kilenc éve annak. Jós még három nyári nap ! i«*m s hp* 4&etsift!adi Haj, levélke, levdecske! Penészedik, dohosodik, Kilenc évig tokosodik, Még kilencig raboskodik, S lám még harmadik kilencig! Raboskodott biz eleget, Esztendőt, vagy huszonhetet. A mai nap a szent Szombat, Holnap meg vasárnapolnak. Szent ünnepre gyűl a népség, Kolostorok kapujába, Hajnali mesél hallgatni. A sok bojár mint a páva, S vadászik a vajda máma! 2. A füves pusztán keresztül bejön Korbeához édesanyja. Fia tanácsá­ra elhozta a Pirost, fia táltos lo­vát. A bojárok és István vajda versenyre kelnek a "szép paripáért. Az anya annak ígéri a paripát, aki megüli, így szabadul­­ meg Korbea, ugyanis a ló csak őt tűri meg a hátán. El is vág­tat rajta Korbea, István udvarából. KORBEA BOSSZÚJA Korbea poroszból helyked, Nevet az úri menyecskén. — István, nagy úr, ihajja! Kerülj kezembe vajda! Bárcsak elébem toppannál, Fogadom és nem szaladnál! Csak három lépésre lennél, F­ogadom, hogy emlegetnél! Fékezi lovát, a táltost, örömébe mit csinál most? Egy oka bort méret előbb S lassan a tömlőc fele lép. A porkolábot hívatja, A kancsót kezébe adja: — Ma néked is áll a bál, Itt a kancsó, hál igyál! Minek láttod úgy a szádat? A vajda, ládd, megbocsájtott Amaz se hótt, se eleven, Csudálkozik az eseten. Kapja a kancsót, emeli, Csecsét a szájához veszi. Tüzes vízből, a jó borból, Már inna is, éppen kortyol. De Korbea hajába kap, S a torkán a csepp elakad. — Végre felpattant a zár, Kezem közt vagy jómadár! Számon kérem a sok évet, Elevenen te ettél meg! Mind dühösebb lesz a­­ hangja, Úri pallosát villantja. Zuhan a kard, nagyot reccsen, A vér 9 tömlőére freccsen. Hét darabra fűrészeli, Fejét a tömlöcbe veti. Testét kutyákkal eteti­— Héj, rabtartó, porkoláb. Senkit se kínzol tovább. Tanul ebből az unoka! Tudni fogja mi vét oka. Most kell csak legény a gátra! Elvágtat az éjszakába. Váratlanul, hirtelenül. Ott terem a kapun belül. Nagy hetykén lép az udvarba-é­pp tanácsot ül a vajda. Kéreti a széptevőket, Vacsorához hívja őket. Csikójáról, hogy leszállóit. A bojárhad elé vágott. Egyenest a palotának, Tart a sok fényes szobának. A bojár ugyancsak reszket Hányja is im a keresztet, Mind Körbe­nt invitálja, Finom étellel kínálja. Dús asztalukhoz nem ül la Leguggol im a küszöbre. Inge ujját feljebb hajtja, Szép pallosát megvillantja. S úgy vágja mint a tököt, A tar bojár üstököt! Rendre őket lekaszálja, S­im felkap a Pirosára. Elvágtatott, aj, örökre, El a messzi, magyar földre. Hogy minél távolabb essen, Szabad betyárként élhessen­ Mesémre, haj, e danára, E történet fonalára, Minden bojár emlékezik, Majd a világ végezetig. Megsz­akaszto­m itt fonalát, Hé! bojárok, jóéjszakát! BÚTOROK, kárpitosaink nagy választékban Szántónál PIAC-UTCA 81. SZ. IB4'/ noved­ Bit' 30, vasárnap Mulatozás közben fogták el a debreceni JOINT tolvaját traga­­le­kovice Mendel Deák bukaresti lakosnak kiadó 24 éves fiatalember álított be a napokban a JOIN­T debreceni irodájába és segélyért folyamodott. Miközben ügye elintézésére várakozott, be­surrant a raktárba és unva" egy szeretetcsomagot 3400 forint ér­tékben ellopott A hiány felfedezésekor az igaz­gatóság azonnal jelentést tett a rendőrségen. Megállapították, hogy a tettes gépkocsin Budapestre uta­­­zott, így a debreceni rendőrség nyomozói követték Budapestre, ahol néhány órás nyomozás után a® egyik ismert budapesti mulató­ban akadtak rá „ tolvaj fiatal­­emberre, aki hölgyek Sirvasaga-' hóm, kiölttéivé pezsgőzött-A nyomozók felszó­lítására en­gedelmesem követte őket és Debre­­cenbe kisérték­ „Falu­város“ lakásépítési vándorkiállítás nyílik a Dérymúzeumban A Magyar Művé­szeti Tanács » gyakorlati szempontokat elsősor­ban figyelembevevő elgondolással lépett a nagyközönség elé, áraikor elsőrendű szakemberek közremű­­köd­ésével megszervezte a „Falu­­város“ kislakásépítés kiállítást azzal a céllal, hogy az járja sor­ra a magyar városokat és hívja fel a kislaká­t­okban szűkölködő közönségeket azokra a szempon­tokra, melyek nélkül sem magán­házak, sem kisebb-nagyobb tele­pek felépítése ma már el sem kép­zelhető. Az első csoport a falusi és lá­nyai házépítéssel, a második cso­port a városi kislakásokkal fog­lalkozik. A grafikonok egész so­rozata számol be Móricz Zsig­­mond fal­váról, távlati képekkel és részletkidolgozásokkal. Mintaké­peket nyújt a kiállítás a telepes földmíves és a falusi földmunkás, továbbá a tisztviselő lakóházakról A kiállítási anyag második cso­portja a fővárosi munkás-lakóte­lepekről, lakóházakról, a lakások bútorairól, berendezéséről, lakás­­típusokról tájékoztatja a látoga­tót. Külön táblák szemléltetik a gyárak melletti lakótelepeket. A grafikonok egy csoportja összehasonlító anyagul bemutatja a külföldi, főleg nyugati és észak­európai, továbbá az amerikai la­­­kásokat és lakótelepeket. A rendkívül érdekes és tanul­ságos kiállítást ma délelőtt 10 órakor Szabó Kálmán polgármes­ter nyitja meg. A kiállítást min­dennap délelőtt 9—2-ig és dél­után 4—6-ig díjtalanul lehet meg­tekinteni; december 7-én este zá­rul. ’JJdM&Ztí Q&Z tc&z 1 f EGYEN Vágó /Átlátszó L­ódé­n Ballon Vihar és Eső kabátot Piac-u. 33 Széchenyi-u. sarok

Next