Néplap, 1947. december (4. évfolyam, 273-296. szám)
1947-12-01 / 273. szám
4 piAb Szépen haladnak az őszi munkák, de a búza még mindig „gyáva“ Nem akarnak adózni a nagy gazdák Kábán — Ennyi pénzt életemben nem láttam egy summában — kesereg Cs. Mihály 60 holdas nagygazda, kezében az adókivetési ívet forgatva. Nagy derültség támad a kábai adóhivatalban, ahol tudják, hogy Cs. Mihálynak a földje és háza, mellett két lova és ökrei vannak. — Vonat alá akarnak fektetni? •— Farkaséknél, a háromholdas özvegy asszonynál éppen fordított a helyzet. Fizetnék az adót szívesen, de nincs miből. — Adót mindig kellett fizetni — mondja Farkas néni —, kell most is az államnak a hároméves tervhez. Csak igen nehéz előteremteni a forintokat az ilyen magamfajta özvegynevonynak. hegyen kevesebb a szegényemberek Tóthékhoz estefelé állítok be. Sötétben ülik körül a hideg konyhát, a szobában csak a holdfény derengése világít. — Fűtéshez fa kellene, a világításhoz meg petróleum. Egyik sincs — panaszkodik a népes család. Apjuk még nem jött haza, igen nehéz sorban tengődnek. Az egész faluban petróleum, meg fahiányról panaszkodnak. LA cukorjegyre kiadott féllster petróleum családonként kevés falun a téli estékre. — Az őszi vetés azonban jól áll, leküzdöttük a vetőmaghiányt — mondja Balogh János —,csak a búza „gyáva“ még a határban. Nem akar sehogy sem előttem. A krumplival viszont baj van. Aki nem termelő, nem igenyhet burgonyát Rábán. Ha kerül is a piacra egy-két kiló, annak három forint körül mozog az ára. — Kesereg a vénember. Olyan ez a világ, hogy nekem is el kell mennem már Rábáról. — Csak az adót fizesse meg,, aztán nem háborgatja senki — mondják többen is —, de az öreg nem akar megnyugodni. Hiába, akinek sok van, az nehezebben válik meg a pénztől, adója, a gazdagoké meg több. Ne vonhassák ki magukat a nagygazdák se az adózás alól. Itt mindegyik azt szeretné. Van köztük egy Virág Kálmán nevű, tavaly 60 búzakeresztet billentett el a határból, az adózásnál 6 mázsa búzáját titkolta el, a határban meg traktorjával a kisemberek földjét tiporja le. — Nem szegény embernek való — mondja Nácsáné. — P pénzük azonban lehet egyeseknek a faluban. Sós Ferenc hentes hatablakos új házat vásárolt a sok disznóhús árából. Állítólag a disznó ma a legjobb üzlet Kábán. Ha elszállítják a faluból a sertést, busás haszonhoz lehet jutni. Kábán gyógyforrás is van és úgy látszik, egészen jóhatású. Betegségükre való tekintettel ugyanis nemrégiben hazaengedték a kábai lisztfeketézésben gyanúsított Román István és Ciara András terménykereskedőt, Its most csodák csodája, pirospozsgásan és pocakosan az utcán feszít mindkettő. A Földműves Szövetkezetben igen magasnak találják a megváltási árakat. A fasiszták elkobzott vagyonáért lehetetlenül magas árat kell fizetni a juttatottnak. De az elkobzások sem mentek egészen tisztán. Az intéző bizottság, úgy látszik, poharazás közben igyekezett elfelejteni egyes urak régi bűneit. Fátylat vetettek könnyedén Szigetiig József múltjára s a kimutatás szerint minden ingóságát és házát meghagyják birtokában. Mi lesz a kastéllyal? Piros József debreceni tímártól elkobzott kastély a község tulajdonába jutott. Azt hinné az ember, hogy tanyai iskolát, vagy legalább egészségházat létesítettek benne. Dehogy, a kastélyban az a nagyságos asszony lakik, akitől Piros megvásárolta, A többi része meg lakatlan. Az egészségügyi viszonyukról vázlatosan Ónodi Jenő községi orvos számol be. Egészségkár kellene a falunak s kiterjeszteni a járvány kórházat. — Legfőbb ideje lenne — mondja — a községben lévő 96 menhelyes gyermek sorsát intézményes irányítás alá venni. A házakhoz való kiadás sok helyen előnyös, de máshol a gyermek kárára van. A kábai gazdák gondja-panasza az illetékesekre tartozik, hogy elintézésük mennél rövidebb idő kérdése legyen. KISS ANTAL: Fizetnék — de nincs miből Sötétben a hideg konyhában VITÉZ KORBEA — Román hősköltemény — Fordította: Komjáthy István A napokban magyar kormányküldöttség járt a román fővárosban, hogy megkösse a magyar— román kulturális egyezményt, ezzel is elmélyítve a két szomszédos dunavölgyi nemzet barátságát. A „Néplap“ Vitéz Korbea ismertetésével üdvözli külügyi kormányzatunknak ezen újabb felbecsülhetetlen értékű politikai tettét A magyar és román irodalmi kapcsolatok nyomozása során Lükő Gábor és Komjáthy István, az ez év tavaszán megjelent ,,A Nap lakodalma“ c. balladáskötetben, rámutattak a két nép mítoszkincsének rokon vonásaira. Most e kapcsolatokat tovább szeretnék nyomozni, és Vitéz Korbeában találták meg európai történetünk közös szimbólumát. A betyársorba taszított Korbea a románok Rózsa Sándora. A ballada végén e szomorú sorsközösség Korbea utolsó elhatározásában mutatkozik meg a legszebben, amikor is, az embertelen bojár világ elől Kerbea a magyar földre jön betyároskodni: Szabadabb, emberibb életet élni. 1. BÖRTÖNBEN Haj, levélke, levelecske! 'Most mondom , bojárok kerbeaaak! Szamos rozmaring szála! Tömlőéke a zsiványa. István vajda lökte oda, Keserves lesz e kaloda. Aj, szegény Korbeának! Áprizs tömlöccsöld. Árnyékolja üstökét. Vízbe Derekáig, Térdig sárba Ázik. Az ajtaján mázsás lakat. Kezeire bilincs tapad. Két kormos kovácsmunkája, Ők forrasztották nyakára. Ilyet biz még nem hallottam! ♦ Haj, levélke, fűzfa ága! Ugyan mér ül ott hiába? Rovásán egy bűvös, makkos, Arannyal futtatott pallos. Hol szerezte? Merre csente? Hát még az a tüzes pejkó! Táltosvérű piros pejkó, Akit künn a pusztén fogtak. Mióta lökték be rabnak? Álló kilenc éve annak. Jós még három nyári nap ! i«*m s hp* 4&etsift!adi Haj, levélke, levdecske! Penészedik, dohosodik, Kilenc évig tokosodik, Még kilencig raboskodik, S lám még harmadik kilencig! Raboskodott biz eleget, Esztendőt, vagy huszonhetet. A mai nap a szent Szombat, Holnap meg vasárnapolnak. Szent ünnepre gyűl a népség, Kolostorok kapujába, Hajnali mesél hallgatni. A sok bojár mint a páva, S vadászik a vajda máma! 2. A füves pusztán keresztül bejön Korbeához édesanyja. Fia tanácsára elhozta a Pirost, fia táltos lovát. A bojárok és István vajda versenyre kelnek a "szép paripáért. Az anya annak ígéri a paripát, aki megüli, így szabadul meg Korbea, ugyanis a ló csak őt tűri meg a hátán. El is vágtat rajta Korbea, István udvarából. KORBEA BOSSZÚJA Korbea poroszból helyked, Nevet az úri menyecskén. — István, nagy úr, ihajja! Kerülj kezembe vajda! Bárcsak elébem toppannál, Fogadom és nem szaladnál! Csak három lépésre lennél, Fogadom, hogy emlegetnél! Fékezi lovát, a táltost, örömébe mit csinál most? Egy oka bort méret előbb S lassan a tömlőc fele lép. A porkolábot hívatja, A kancsót kezébe adja: — Ma néked is áll a bál, Itt a kancsó, hál igyál! Minek láttod úgy a szádat? A vajda, ládd, megbocsájtott Amaz se hótt, se eleven, Csudálkozik az eseten. Kapja a kancsót, emeli, Csecsét a szájához veszi. Tüzes vízből, a jó borból, Már inna is, éppen kortyol. De Korbea hajába kap, S a torkán a csepp elakad. — Végre felpattant a zár, Kezem közt vagy jómadár! Számon kérem a sok évet, Elevenen te ettél meg! Mind dühösebb lesz a hangja, Úri pallosát villantja. Zuhan a kard, nagyot reccsen, A vér 9 tömlőére freccsen. Hét darabra fűrészeli, Fejét a tömlöcbe veti. Testét kutyákkal eteti— Héj, rabtartó, porkoláb. Senkit se kínzol tovább. Tanul ebből az unoka! Tudni fogja mi vét oka. Most kell csak legény a gátra! Elvágtat az éjszakába. Váratlanul, hirtelenül. Ott terem a kapun belül. Nagy hetykén lép az udvarba-épp tanácsot ül a vajda. Kéreti a széptevőket, Vacsorához hívja őket. Csikójáról, hogy leszállóit. A bojárhad elé vágott. Egyenest a palotának, Tart a sok fényes szobának. A bojár ugyancsak reszket Hányja is im a keresztet, Mind Körbent invitálja, Finom étellel kínálja. Dús asztalukhoz nem ül la Leguggol im a küszöbre. Inge ujját feljebb hajtja, Szép pallosát megvillantja. S úgy vágja mint a tököt, A tar bojár üstököt! Rendre őket lekaszálja, Sim felkap a Pirosára. Elvágtatott, aj, örökre, El a messzi, magyar földre. Hogy minél távolabb essen, Szabad betyárként élhessen Mesémre, haj, e danára, E történet fonalára, Minden bojár emlékezik, Majd a világ végezetig. Megszakasztom itt fonalát, Hé! bojárok, jóéjszakát! BÚTOROK, kárpitosaink nagy választékban Szántónál PIAC-UTCA 81. SZ. IB4'/ noved Bit' 30, vasárnap Mulatozás közben fogták el a debreceni JOINT tolvaját tragalekovice Mendel Deák bukaresti lakosnak kiadó 24 éves fiatalember álított be a napokban a JOINT debreceni irodájába és segélyért folyamodott. Miközben ügye elintézésére várakozott, besurrant a raktárba és unva" egy szeretetcsomagot 3400 forint értékben ellopott A hiány felfedezésekor az igazgatóság azonnal jelentést tett a rendőrségen. Megállapították, hogy a tettes gépkocsin Budapestre utazott, így a debreceni rendőrség nyomozói követték Budapestre, ahol néhány órás nyomozás után a® egyik ismert budapesti mulatóban akadtak rá „ tolvaj fiatalemberre, aki hölgyek Sirvasaga-' hóm, kiölttéivé pezsgőzött-A nyomozók felszólítására engedelmesem követte őket és Debrecenbe kisérték „Faluváros“ lakásépítési vándorkiállítás nyílik a Dérymúzeumban A Magyar Művészeti Tanács » gyakorlati szempontokat elsősorban figyelembevevő elgondolással lépett a nagyközönség elé, áraikor elsőrendű szakemberek közreműködésével megszervezte a „Faluváros“ kislakásépítés kiállítást azzal a céllal, hogy az járja sorra a magyar városokat és hívja fel a kislakátokban szűkölködő közönségeket azokra a szempontokra, melyek nélkül sem magánházak, sem kisebb-nagyobb telepek felépítése ma már el sem képzelhető. Az első csoport a falusi és lányai házépítéssel, a második csoport a városi kislakásokkal foglalkozik. A grafikonok egész sorozata számol be Móricz Zsigmond falváról, távlati képekkel és részletkidolgozásokkal. Mintaképeket nyújt a kiállítás a telepes földmíves és a falusi földmunkás, továbbá a tisztviselő lakóházakról A kiállítási anyag második csoportja a fővárosi munkás-lakótelepekről, lakóházakról, a lakások bútorairól, berendezéséről, lakástípusokról tájékoztatja a látogatót. Külön táblák szemléltetik a gyárak melletti lakótelepeket. A grafikonok egy csoportja összehasonlító anyagul bemutatja a külföldi, főleg nyugati és északeurópai, továbbá az amerikai lakásokat és lakótelepeket. A rendkívül érdekes és tanulságos kiállítást ma délelőtt 10 órakor Szabó Kálmán polgármester nyitja meg. A kiállítást mindennap délelőtt 9—2-ig és délután 4—6-ig díjtalanul lehet megtekinteni; december 7-én este zárul. ’JJdM&Ztí Q&Z tc&z 1 f EGYEN Vágó /Átlátszó Lódén Ballon Vihar és Eső kabátot Piac-u. 33 Széchenyi-u. sarok