Néplap, 1949. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1949-10-01 / 228. szám

éCS&mezNÉPLAP Tű­jegyezzük a kölcsönt! — harsog a percekig tartó lelkesedés.) ! — Az elvtársaik a saját tapaszta­latukból lépten-nyomon megállapit­­­hatták, milyen lelkesedéssel és ün­nepléssel folyik országszerte a köl­­­csön jegyzése. Résztvesz benne !nemcsak a dolgozó nép, a munkás és a paraszt,hanem a szó szorosér­­■teimében hazánk minden há­za. ibü ön alá kell húznom annak az ér­­telmiségnek a magatartását, ame­lyet éppen a Rajk-ü­ggyel kapcso­latban próbált az ellenséges hírverés [újra megkörnyékezni és amely most te kölcsön jegyzésnél előljárva, adta ,meg erre a kísérletre a csa,Kanos­aj?.Utasító választ.­­ Száz és száz helyről jelentik, hogy sokan, akik már tegnap je­gyeztek, amikor megtudták, hogy barátaik, vagy ismerőseik náluknál többet adtak, ma újabb összegeket jegyeztek. (Óriási taps) Az ered­mény a­z, hogy amint Kossa pénz­ügyminiszter é­vtárs (Éljen. Taps.) közvetlenül a beszámolóm előtt kö­zölte velem, a legfrissebb adatok szerint eddig 506 milió 045 ezret jegyeztek. (Kirobbanó telkes taps, percekig tartó viharos ujjongás. Él­jen Rákosi! Éljen Rákosi!), ami meghaladja a kitűzött kölcsön ösz­­szegét. Ezen jár természetesen Nagy-Budapest dolgozó népe, (Taps.) amely már tegnap 19 miliót jegyzett, annyit, amennyire két hét alatt számítottunk, ma pedig már körülbelül 287 milliónál tartott.­­ A jegyzés sikerét még kü­lön aláhúzza az, hogy a dolgozó parasztság egy része csak most fog a jegyzéshez és csak azután fogja eladni burgonyáját, vagy hízóját, melynek árából a kölcsönt kifizeti. — De már is ezer példa van arra, hogy a falu dolgozó népe sem fog elmaradni a város mögött. (Hosszantartó taps, ütemes kiáltá­sok: „munkás-paraszt szövetség”.) — A Tervkölcsön sikerének nemcsak magyar, de nemzetközi jelentősége is lesz. A siker mutatja demokráciánk erejét és szilárdsá­gát és ezzel emeli országunk, mint a békefront egy tagjának, nemzet­közi jelentőségét. ­ A Kínai Népköztársaság megalakulása és az atomdiplomácia csődje a világ béketáborának két hatalmas győzelme . Ez a békefront napról-napra f erősödik. Ezen a héten az a kelle­mes feladat jutott számomra, hogy üdvözletet küldhettem a kínai nép nagy vezérének (Szűnni nem akaró lelkes taps, a megjelentek üteme­sen kiáltják: Mao-Ce-Tung nevét.) Mao-Ce-Tungnak abból az alkalom­éból, hogy megalakult a Kínai Nép­­­köztársaság. Az új népköztársaság a világ népességének negyedrészét jeleli fel és minden megnyilatkozása­­azt mutatja, hogy szilárd és erős tagja a békefrontnak és ellensége az imperializmus minden fajtájá­nak. (Lelkes taps.) — És ezekben a napokban vol­tunk tanúi a pániknak, amely az imperialista háborús uszítók tábo­rában azzal a ténnyel kapcsolatban keletkezett, hogy végre hivatalosan is tudomást kellett venniük a Szov­jetunió atombombáiról. (Újra feldü­börög a taps és percekig harsog az ütemes kiáltás: „Éljen Sztálin.” „Sztálin—Rákosi!”) Bár_ a béke minden híve számára kézenfekvő, hogy a Szovjetúnió kezében az atombomba is a béke fegyvere,­ „a béke villáma”, mégis alá kell húzni­­ennek a ténynek jelentőségét. ■ — Amikor Truman bánatosan bejelentette (Derülség.), hogy a Szovjetuniónak is van atombom­bája, ezzel a bejelentésével a négyesztendős atompolitikának és atomdiplomáciának adta meg a ke­gyelemdöfést annak a politikának, [amely el akarta hitetni a népekkel,­­hogy atombombával olyan fegy­­­ver van az amerikai imperialisták kezében, amelynek lehetetlen ellen­­állani. Ezzel a hiedelemmel akarta megfélemlíteni az imperializmus­t a Szovjetúnió vezette béketábort és­­ezzel igyekezett elősegíteni világ­­bizalmi terveit­. Az a politika, amely azon­­alapult, hogy csak az amerikai im­­perii­sták kezében volt e fegyver, megdőlt és a béke hívei megelé­gedetten láthatják azt a zavart, a kapkodást és fejetlenséget, amely az imperialisták táborában az új helyzettel kapcsolatban jelentkezett. — A szocializmust építő államok gazdasági rendjének és politikájá­nak helyességét bizonyítja az a­­pénzügyi megrendülés, amely a fontsterning leértékelésével kapcso­latban mindazokban az országok­ban mutatkozik, amelyek gazdasági fejlődésüket az amerikai Marshall­­tervvel kötötték össze. Ebben a tekintetben valóban két táborra oszlik a világ. Az egyik tábor a szocializmust építő népeké, ame­lyet az egészséges, nyugodt terv­szerű, minden válságtól mentes fej­lődés jellemez. — Vele szemben áll a kapita­lista front, benne az amerikai egyre erősbödő krízissel, milliós munka­nélküliséggel, bizonytalansággal és pénzleértékeléssel. Pedig hányszor olvasták fejünkre a Marshall-terv áldásait, hányszor oktattak ki ben­nünket arra vonatkozóan, hogy az ő gazdasági rendjük a jó, mienk a rossz.­­ Tavaly január elején, amikor a Marshall-terv még az amerikai imperialisták nagy ígérete volt, a mi pártkonferenciánk előt­t rámu­tattam már arra, hogy a Marshall­­terv úgy támogatja az illető or­szágokat, mint az akasztottat a kö­tél. (Derültség.) — Ezt majdnem két évvel ez* előtt mondtam. Azóta kedves elv-Anglia kapott *­ég vagy két-három milliárd dollár Marshall segély azzal az eredménnyel, hogy egy héttel ezelőtt Edwards mun­káspárti képviselő, a hadianyag­szállítási minisztérium államtit­kára kétségbeesetten jelentette ki: „Borzalmas örvény szélén állunk.” — A Szovjetúnió, a népi demo­­kráciák, a szocializmust építő ál­lamok nem állanak „borzalmas örvény” szélén. Ezek az országok egészségesen és egyenletesen fej­lődnek és szilárdan építik szocia­­lista gazdaságukat és közben minden erejüket megfeszítve biz­tosítják önmaguk és az emberiség számára a teremtő békét (felzúg hosszasan az ütemes kiállás: „Megvédjük a békét”!) . Ennek a békéért vívott harc­nak egyik állomása az a hatalmas mozgalom, amely most vasárnap, október 2-án világszerte mozgó­sítja és sorompóba állítja a béke híveit. Ezen a napon szerte a vi­lágon felvonul az emberi haladás és a béke minden katonája, hogy hatalmas seregszemlén mutassa meg legyőzhetetlen erejét és gá­t A mi feladatunk most az, hogy a kémbanda felszámolásából levonjuk a tapasztalatunkat és új erőt, új lendületet merítsünk be­lőle az előttünk álló feladatok jó megoldására. Az első és legfonto­sabb tapasztalatunk és tenniva­lónk, hogy erősítsük Pártunkat, erősítsük Pártunk egységét, ame­­lyet a galád ellenség olyan szíve­sen megbontott volna, erősítsük Pártunk kapcsolatait a dolgozó tömeggel, az egész dolgozó nép­pel. Fokozzuk minden Vonalon az éberséget, hogy idejekorán felfi­­gyelhessünk az ellenség akna­munkájára és fokoznunk kell Pár­tunk elméleti színvonalát, mert enélkül nem tudjuk felismerni és még kezded állapotban kivédeni a reakció álcázott behatolási kísér­leteit. Fokoznunk kell az ébersé­get, a fegyelmet a termelés front­ján. Az ellenséget nemcsak a Po­litikai porosidon kell megverni"­ Minden gyár, minden bánya, min­den üzem, vállalat az osztályharc csatatere. A hároméves terv pon­tos befejezése, az ötéves terv jó beindítása politikai győzelem. A gabonabegyűjtés, az őszi vetés si­kere győztes ütközetet jelent csak úgy, mint a Tervkölcsön nagyszerű eredménye is. A Rajk-per fontos tanulsága, hogy hadseregünket békénk és a biztonságunk fontos fegyvert gyorsan fejlesszük és erősítsük minden rendelkezésünkre álló esz­közzel, szóval és tettel egyaránt erősítsük a teremtő béke frontját. És még egy tanulsága van az im­perialista kémbanda leleplezésének az, hogy többet kell foglalkoznunk a nemzetközi kérdésekkel. Annyira beleisietik Azüillik , saját problé­mát vessen a kardcsörtető imperia­listák új háborúra irányuló uszítá­­sainak és manővereinek.. . A magyar dolgozó nép, amely mindenütt jelen van és min­­denütt hallatja hangját, ahol a béke megvédéséről van szó, ezút­tal is méltóan ki akarja venni ré­szét a béketüntetésből és mint egy ember fogja nyilvánítani az aka­ratát, hogy a békefrontnak rábí­zott szakaszát erősen és elszántan megvédi minden imperialista kí­sérlettől, minden uszítással szem­ben. (Szűnni nem akaró taps.) — összefoglalva: az alattomos ellenség, miután erőit a magyar demokrácia szétverte, titkos ügy­nökeit, aljas kémeit mozgósította ellenünk. Mint a Rajk-per meg­­mutatta, Pártunk ezen a nehéz te­repen is megverte az ellenséget és olyan győzelmet aratott felette, amely nemcsak a magyar népi de­mokráciát erősítette meg, de ha­tása érezhető lett az egész kom­munista, imperialistaellenes harc frontján, máinkba, hogy nem kísérjük elég­gé figyelemmel a nemzetközi ese­­ményeket. Nem ismerjük eléggé a munkásmozgalom, a népi demo­kráciák és a kommunista pártok kérdéseit. Ezen is változtatni kell. Különben e téren is lemaradunk, leszokunk arról, hogy helyzetün­ket a nemzetközi helyzetbe ágyazva a proletár nemzetköziség szemszögéből nézzük. Pedig a magyar népi demokrácia éltető eleme az az egészséges nemzetkö­ziség, amely hazánk fejlődését egybe tudja hangolni az egész emberi haladás ügyével, annak a béketábornak ügyével, amelynek élén felszabadítónk, a nagy Szov­jetunió áll. (Hosszantartó lelkes éljenzés és ütemes taps: „Éljen Sztálin!”) — Mai beszámolómat nem fe­jezhetem be méltóbban, minthogy rámutatok a Rajk-ügy világánál ar­ra is, hogy hazánk nem vált újr­a az imperialisták véres kalad­jainak színterévé, ezt annak köszönhet­jük, hogy mögöttünk áll a hat-1. más Szovjetúnió védő karja, ve­lünk van a magyar nép nagy bá­rdija, a bölcs, a szeretett Sztálin. (Percekig zúzott a lelkes éltetés: „Éljen Sztálin!” ,,Éljen Rákosi!” „Sztálin—Rákosi”) — És amikor egy győztesen megvívott nehéz harc után erőben, tapasztalatban gyarapodva, maga­biztosan fogunk új nagy munkák -, hálatelt szívvel emlékezünk meg erről. Ez a tudat ad erőt, bizton­ságot további útunkra. Belőle me­rítünk új lendületet, új elszántsá­got arra, hogy tántoríthatatlanul haladjuk tovább új küzdelmünk -­s új győzelmünk felé — fejezte be beszédét Rákosi Mátyás elvtárs, a magyar dolgozó nép bölcs vezére.. Számoltunk azzal, hogy a dolgozó nép most is egész szívével a Párt mögé áll, biztosak voltunk abban, hogy a munkásosztály, a dolgozó parasztság, a néppel tartó értelmi­ség és dolgozó népünk minden ré­tege újból hitet tesz a ötéves terv, a béke ügye mellett De arra az izzó lelkesedésre, , arra a mindent elsöprő erejű válaszra, amelyet dol­gozó népünk az ötéves Tervköl­­csönre vonatkozó felhívásra adott — nem voltunk elkésülve. Tudtuk, hogy megismétlődik az elmúlt vá­lasztás alkalmával tanúsított nép­szavazás, de a tapasztalt lelkesedés mindent felülmúlt és az üzemekben pár óra alatt, szinte elemi erővel zajlott le. A Városi Gazdasági Vas­útnál reggel 8 óra 5 perckor már lezárták az íveket. A többi üzemek­ben is délre, legkésőbb estére már befejeződött a Tervkölcsönjegyzés. Milliókkal válaszoltak a dolgozók Pártunk, kormányunk felhívására. E­­nnek a lelkesedésnek példáit tö­megével sorolhatnánk. A dol­gozók maguk mondják el azt, amit a Tervkölcsönjegyzéssel kapcsolato­san éreznek. Ismét levelek áradnak úgy, mint ahogyan pár nappal ez­előtt az összeesküvő Halk-banda tárgyalása idején. Újból megszólalt a nép és most is a legőszintébb sza­vakat olvashatjuk a levelekből. Eb­ben van Pártunk ereje, ebben a minden kérdésben megnyilvánuló hatalmas együttérzésben. Abban, hogy Komlódy Olivér raktári mun­kás így ír a Richter gyárból: „Bí­zunk Rákosi elvtársban, mert amit ő és a Párt megígér, minden valóra válik." Mert a Párt alkotta meg az öt­éves tervet, a Párt mutatott olyan ragyogó utat a dolgozók számára, amelynek első szakaszát szintén a Párt vezetésével már győzelmesen végigjártuk. Csak úgy valósulhat­tak meg eddigi eredményeink, csak úgy fejezhetjük be a 3 éves tervet jóval a kitűzött hatáidő előtt, hogy a Pártot az egész nép követte. Most pedig, amikor a Párt megkérdezte a dolgozókat, akarjátok-e az ötéves tervet, a dolgozók milliókkal vála­szoltak. Rákosi elvtárs tegnap már bejelentette, hogy a magyar dol­gozók másfél nap alatt több, mint 6 millió forinttal túljegyezték a Tervkölcsön­t m­iért? Miért jegyzett Baranyai Lászlóné dohánygyári munkás­nő Tervkölcsönt? „Négy gyermek anyja vagyok. Tervkölcsönt jegyez­tem az üzemben. Tettem ezt azért, mert szeretem gyermekeimet, sze­retném boldog jövőjüket biztosíta­ni". A boldog jövő akarata cseng özvegy Pink Dezsőné leveléből is: gyermeket nevelek és gond nélkül iskoláztatom őket. Tudom, hogy az én Tervkölcsönjegyzésem is a szo­cializmust építi és a szocializmus­ban boldogan élhetnek az én gyer­mekeim". A szocializmus országának, a ha­talmas Szovjetúniónak példája most is eleven erővé vált a magyar dol­gozókban. „A mienk az állam, tehát mindaz, amit építünk, a miénk. A Szovjetunióban már megvalósult a szocializmus és ez a példa van mi­­előttünk. Szeretnénk egyre jobban hasonlóak lenni a szovjet emberek­hez“ — ezt írja Ökrös István trak­torista a debreceni gépá­lomásról. Ezek a szavak a Tervkölcsön leg­szebb céljait is kifejezik. „Mi meg­mutatjuk, hogy úgy, mint a Szov­jetúnió dolgozói, végrehajtjuk az ötéves tervet. Már előre boldogan tölt el bennünket az a tudat, hogy a Tervkölcsönjegyzés közelebb visz bennünket ehhez a célkitűzéshez."­­ Kovács András elvtárs a Hajdúsági Bőrgyárból Így vélekedik erről a népsavazásról, a Tervkölcsön ha­tártalan sikeréről. A dolgozó mú­­ltók vele együtt érzik, hogy forint­jaik valóban az ötéves terv áldá­sait hozzák közelebb, valóban a szebb jövő tégláivá válnak. A dolgozók megértették, hogy a Tervkölcsön a békének egyik leg­fontosabb biztosítéka, mert a dol­gozók államát a béketábor erős bástyáját építjük és erősítjük vele. Érzik, milyen jelentősége van an­nak, hogy a Párt és a kormány magához a dolgozó néphez fordul támogatásért. Nem kellenek nekünk az imperialisták dollárjai, mert az­zal szolgaság és kizsákmányolás jár! „Mi megmutatjuk, hogy saját erőnkből megvalósítjuk az ötéves tervet, megvédjük a bék­ét"- üzeni a Táncsics Cipőgyárból Körösi­­Róza. A lelkesedés kiterjedt a megye minden községére, a városi dolgo­zók örömében osztozkodott a dol­gozó parasztság is. Kovács Gábor, nagyhegyesi 12 holdas középparaszt leveléből a megye egész dolgozó pa­rasztságának véleménye tükröződik: „A népi demokrácia adott nekünk földet, az adott gyermekeimnek olyan lehetőséget, amelyről soha nem álmodhattunk. Szeretnék a ha­tárban mennél több traktort látni, hogy a dolgozó parasztság megta­nuljon már egyszer emberi életet élni. Ezért jegyeztem 500 forintot." Ezt jelenti az ötéves terv. Gépeket a földekre, villanyt a falunak, utat, orvosi ellátást, kultúrát és mindent, amit csak a dolgozók állama tud a dolgozóknak nyújtani. A hra kitárul a hatalmas perspek­tíva, újra felcseng előttünk Rákosi elvtárs szava: „Nem lesz az országnak egyetlen dolgozója sem­, akit az ötéves terv ne érintene.“ Rákosi elvtárs szavaira válaszol Györffy Albert kiskereskedő hoz­zánk intézett levelében: „A Terv­kölcsönjegyzés a bizalom megnyil­vánulását jelenti a Népköztársaság vezetői, elsősorban Rákosi Mátyás és az MDP felé. Én a haladás, a béke, a függetlenség, a Szovjetúnió híve vagyok, ezért jegyeztem 1500 forint Tervkölcsönt.“ A kiskereske­dők, akiké a romokból újjáépített üzleteiket a Párt által vezetett ter­melés eredményekén tölthettek meg újra bőséges áruval, a kisiparosok, akinek a 3 éves terv munkát adott és akik — Pető István cipész kis­iparos levele szerint — bizalommal néznek a jövő elé, választ adtak Rákosi elvtársnak. Válaszuk azt je­lenti, hogy az ország minden dol­gozója támogatja a Pártot és a Tervkölcsönjegyzés alkalmával nép­­szavazásszerűen fejezi ki bizalmát és építő akaratát. Ez a válasz egyúttal az imperia­listáknak is szól. Lelepleztük befu­rakodott ügynökeiket, a Rajk-banda bűnperében napvilágra került nem­zetközi aljas tevékenységük. Mun­kaversennyel válaszolt nekik a nép. Most pedig a Tervkölcsön-j­egy­zés­ben versenyez egymással az üzem, versenyeznek a városok, a falvak. A Villany-gyár a Hajlított Bútor­gyárral, a miskolci Vagongyár a debrecenivel, az ifi brigádok a töb­bi brigádokkal, a debreceni gépál­lomás az ország többi gépállomá­saival, egyik üzemi pártszervezet a másikkal versenyez. Versenyben áll az ország dolgozó népe, hogy a ter­melő munkával, egyéni versenyek­ben acélosodó hősi lendülettel, a boldogabb jövőt közelebb hozó Terv­kölcsön jegyzésével diadalra vigye saját ügyét, az ötéves terv meg­valósítását. Blogd­íunk áll a hatalmas Szovjetunió védő kartja AZ ÖTÉVES TERVKÖLCSÖN DIADALA - ÚJABB NÉPSZAVAZÁS 1849 OKTÓBER 1. SZOMBAT A­ sporttelep a Kisdeszesl­áb­ A nagy sportpályahiányra való tekintettel a Magyar Dolgozók Pártja várospolitikai bizottsága elhatározta, hogy a lehetőségek­­hez képest emeli a debreceni sporttelepek számát. Ménes János polgármester elvtárs ezért tegnap délelőtt helyszíni szemlét tartott a Kishegyesi-út és az István-út sar­kán lévő volt fatelepen, melyet a közeljövőben a Párt határozatá­nak megfelelően labdarúgópálya céljaira használnak. Az új sporttelepet főleg a Vá­­rosi nyomda, a Községi Kenyér­gyár, a Táncsics Cipőgyár, a Szö­vetkezeti Áruellátó, a Hortobágy­­malom és a környék többi üzemi sportolói használnak madt, akik a pálya talaját rohammunkával hely­reállítják, hogy kedvenc sportjuk­nak hódolhassanak.­

Next