Néplap, 1949. november (6. évfolyam, 255-278. szám)
1949-11-03 / 255. szám
Ara SO fillér Elméleti színvonalunk emelésével kijavítjuk a tervértekezletek hibáit is „Ostobaság volna azt gondolni, hogy a termelési terv nem egyéb, mint számok és feladatok felsorolása. A valóságban a termelési terv az emberek millióinak eleven és gyakorlati tevékenysége” — mondja Sztálin elvtárs. Sztálin elvtárs szavai világos szavak és az üzemekben lezajló tervértekezletek idején különösen időszerűek. Valóban úgy áll a helyzet, hogy az ötéves terv egyáltalán nem számok és feladatok felsorolása, hanem olyan vállalkozás, amely a magyar dolgozók százezreinek jelent eleven és közvetlen gyakorlati tevékenységet. Eleven és gyakorlati tevékenységet jelent nemcsak a terv végrehajtása, hanem a terv kidolgozása, a tennivalók előzetes megállapítása is. Ezt az eleven és gyakorlati tevékenységet jelentette a tervértekezleteken való résztvétel, a vezetők által megállapított tervszámok és előirányzatok megvitatása, esetleges helyesbítése. Debrecenben már 19 üzemben zajlottak le a tervértekezletek. Megállapíthatjuk, hogy ezek az értekezletek — kevés kivételtől eltekintve — sikeresen töltötték be ezt a feladatot, a dolgozók valóban gyakorlati résztvevői lettek a tervek kidolgozásának. Feltétlenül ezt kell megállapítanunk például a Dohánygyár tervértekezleteiről, amelyeken 98 felszólalás hangzott el. Természetesen nem a felszólalások száma dönti el, várjon az értekezlet sikeres volt-e, vagy sem, hanem az, hogy az elhangzott felszólalások milyen módon igyekeztek a terv végrehajtását elősegíteni, vagy a feltárt előirányzatokat megváltoztatni. Ebből a szempontból komoly tanulságokat vonhattunk le a debreceni üzemek tervértekezleteiből. Meg kell mondanunk, hogy ezek a tanulságok egyúttal olyan tennivalókra is felhívják figyelmünket, amelyeket már a legközelebbi időben pártmunkánk központi feladatává kell tennünk. Általános jelensége a tervérte- kezleteknek, hogy a felszólalók új épületei, emelését, új beruházások, új üzemi berendezések beszerzését kívánták. Különösen „kiemelkedik” ezen a téren a Richter gyár tervértekezlete, ahol 18 hozzászólás közül 17 foglalkozott új beruházásokkal. Mindannyian felvetették, hogy ilyen, vagy amolyan új géppel, új üzemi berendezéssel mennyire meg tudnák javítani a termelést, de ezek közül egy sem foglalkozott azzal, hogy a meglevő berendezések jobb kihasználásával, a munka jobb megtervezésével hogyan tudnák a tervet jobban teljesíteni. Hasonló volt a helyzet a Gázgyárban, de kisebb mértékben előfordult ez a megnyilatkozás csaknem minden üzemben. A Bőrgyárban például az egyik felszólaló csaknem félmillió forint értékű új kazánberendezés megépítésére tett javaslatot. Kétségtelen jelei ezek annak, hogy a dolgozók nagy részében úgy él az ötéves terv fogalma, mint egy korszakalkotó nagy ajándék, amely után ki kell nyújtanunk a kezünket és mindjárt új gépek, új üzemek, új kazánok épülnek a régiek helyén. Az ilyen felszólalások azt a hitet kelthetik, hogy az illető felszólalók csak úgy veszik biztosra a terv teljesítését, ha kicseréljük a régi gépeket, ha új berendezéssel látunk a terv teljesítéséhez. Amint az egyik Richter- gyári felszólaló mondotta: „Mirajtunk nem múlik a terv, csak új gépeket kapjunk ..Vájjon „csak” a gépeken múlik a zenv teljesítése? Váljon nem a régi gépeinkkel kell megkeresni az újra valót ? Helyesebb lett volna, ha nem azzal foglalkoztak volna a felszólalók, hogy „mit kérünk az ötéves tervtől”, hanem azzal, hogy „mit adunk az ötéves tervnek ”. Úgy, mint a Villanygyár tervértekezetén Bodnár József tette, aki javasolta, hogy az elhasznált géptörlőrongyokból vonják ki az olajat, hogy azt is és a rongyot is újra fel lehessen használni. Javasolhatta volna azt is, hogy ezután sokkal kiválóbb minőségű rongyot adjanak a gépápolóknak, de ő úgy találta helyesebbnek, ha a régivel takarékoskodunk, hogy ennek az árán újabbat vehessünk, így történt ez a Dohánygyárban is, ahol Pásztor Istvánná a dohánylevelek levágásánál ajánlott egy jobb módszert, vagy Szakai Mihály, aki egy újítást ajánlott fel a terv sikeréért. A Benyáti harisnyagyárban Bagdi Kálmánná bejelentette, hogy az aggusztálóban ezután ketten végzik el azt a munkát, amit eddig hárman végeztek el. A Hajlított Bútorgyárban az egyéni versenyek továbbfejlesztése, a munkagépek átcsoportosítása, az egyéni teljesítmények emelése körül csoportosultak a felszólalások. Ezek a felszólalások nem kértek a tervtől, hanem szocialista lelkesedést, munkaverseny-szellemet, új lendületet adtak a tervnek. És ez biztosíthatja a terv sikerét. A kapitalizmust azzal lehet -TM- véglegesen legyőzni, hogy a szocializmus a munkának új, sokkal magasabb termelékenységét hozza létre.” A szocialista termelési rend győzelmi feltételének ez a lenini meghatározása a magyar dolgozók számára is a különös tartalommal tölti be a most születő terveket. Olyan terveket kell készítenünk, amelyek magukban hordozzák a szocializmus győzelmének alapfeltételét, a munka magasabb termelékenységének megvalósítását. Ez a lenini elv hiányzott a Kefegyár jövő évi tervéből, amikor az új termelési előirányzatot csupán új gépek beállításával megnövekedett kapacitás figyelembe vételével állapították meg. Vájjon ott tartunk-e a technikai normák terén, mint egy évvel ezelőtt? A hároméves terv hatalmas győzelmet aratott a régi technikai normák fölött és ez a győzelem az elkövetkezendő időkben egyre fokozódik. „Itt az ideje annak, hogy arccal a technika felé forduljunk” — hívja fel figyelmünket Sztálin elvtárs a teendőinkre és ez a felhívás különösen érvényes a szocializmus építésében sorsdöntő lépést jelentő ötéves tervünk megkezdése idején. A technika alkalmazása egyik fő feladatunk. Fejlesztenünk kell a technikát, mert mint Sztálin elvtárs figyelmeztet bennünket: „Csak ez a biztosítéka annak, hogy terveinket maradéktalanul teljesítsük...” A tempót fékezni annyit jelent, mint lemaradni. Meg kell mondanunk, hogy, a tempó fékezésére vonatkozóan is hangzottak el — mondanunk sem kell, hogy téves — felszólalások a tervértekezleteken. A Dohánybeváltóban tiltakoztak új gépi szállító targoncák beállítása ellen, a Kefegyárban egyes dolgozók idegenkednek az újításoktól, a Bőrgyárban veszélyesnek látta egy felszólaló a profilhrozást — a termelékenység növelésének egyéb döntő eszközét, — mondván, hogy ez kevesebb munkalehetőséget jelent. Természetesen hibát követnek el, ha csupán a felsorolt negatívumok alapján értékelnénk ki a tervértekezleteket. Bőségesen akadtunk olya' példákra, amelyek azt kinyitották, hogy a dolgozóik valóban eleven ús gyakorlati tevékenységnek tekintették a tervekbe való beleszólást. A hiányosságok azonban meghatározzák a tennivalókat. A felsorolt téves nézetek, hiányosságok semmiesetre sem jelentkeztek volna, egyrészt, ha atervkészítők, másrészt a tervértekezleten felszólaló dolgozók a marxi-lenini elmélet fényénél vizsgálták volna meg a tennivalókat. Az üzemi tervértekezletek felhívták figyelmünket, ami, hogy csupán a marxi-lenini elmélet adhat biztos tájékozódást a problémákban, bizonyossá tették bennünkazt, hogy az elméletet munkánk vezérfonalává kell tennünk, hogy közelebb kell hozni a feladataink és elméleti felkészültségünk között mutatkozó távolságot, hogy a most meginduló oktatási munkáink súlypontját az üzemek felé kell helyeznünk. Az éberség hiánya mutakozott meg a dolgozóknál akkor, amikor a nyilvánvalóan helytelen terveket nem igazították ki. De, mint Rákosi elvtárs mondotta: ,,Nem lehet eléggé éber az, akinek nincs megfelelő szocialista felkészültsége. "Emelni kell tehát a tömegek, elsősorban párttagságunk elméleti színvonalát, hogy az ötéves terv feladatait, a szocializmus alapjainak lerakását valóban a dolgozók százezreinek és millióinak öntudatos, eleven és gyakorlati munkájával öntudatos, eleven és gyakorlati munkájával biztosíthassuk. Párunk Politikai Bizottságának az oktatás kérdésésével foglalkozó határozata fényesen megvilágítja a fennálló hiányosságokat és ezek a hiányosságok az üzemi tervértekezleteken is megmutatkoztak. Beigazolódott, hogy az elmélet nem választható el a gyakorlattól, hogy az elmélet a cselekvés vezérfonala. Iden alkalmas pillanatban látott napvilágot a Politikai Bizottság határozati. Dolgozó népünk a dicsőséges Okóberi Forradalom 32-ik évfordulójánál megünneplésére készül azokban az időkben, amikor egyúttal a 3 éves terv befejezésén dolgozik. Az Októberi Forradalom a marxileuiai elmélet győzelmének tanépe is és ezt az ünnepet azzal kell örökké emlékezetessé tenni a magyar dolgozók életében, hogy dicsőséges tapasztalatai alapján elmélyülünk a marxi-lenini elmélet elsajátításában. A terv értekeztetők hibáin okulva, a jó tapasztalatait általánosítva, megtanulunk új módon dolgozni és új módon irányítani, hogy az ötéves tervszafe alkarét, a szocializmus alapakjait lerakását kiharcolhassa. VT- 355 CstttBrtBb, 1949 november 1. A Az Országos Tervhivatal jelentése a hároméves terv végrehajtásául az 1049. év 191. negyedében Az 1949. év július—szeptember hónapjaiban népgazdaságunk minden ágazata lendületesen fejlődött. A fejlődés egyrészt a tervelőirányzatok teljesítésében, illetőleg jelentékeny túlteljesítésében nyilvánul meg, másrészt pedig az előző év megfelelő időszakában elért eredmények túlszárnyalásában. A gyáripar termelése a harmadik negyedévben az előirányzatot 9,9 százalékkal túlteljesítette és 41,8 százalékkal lett nagyobb, mint egy évvel korábban. Az 1949. év eddig eltelt 9 hónapjában a termelés 6 százalékkal haladta meg az előirányzatot és 31.8 százalékkal az előző évi színvonalat. A gyáripar termelése így az utolsó békeév eredményét 35.2 százalékkal múlta felül. A MÁV utasforgalma 8.6, a Beszkárt villamosutasok 10.9, az autóbusz utasoké 100, végül az MFBT utasainak száma 452 százalékkal volt nagyobb, mint az előző év megfelelő időszakában. Erősen növekedett a népgazdaság beruházási tevékenysége is. Az állami hitelekből végrehajtott Az egyes iparágak közül csupán a ruházati ipar nem tudta az előirányzott negyedévi termelést teljesíteni. Egy év alatt viszont ez az ipar fejlődött a legnagyobb mértékben. Az építőipar az elmúlt negyedévben építkezési tevékenységét 75 százalékkal növelte, az előző negyedév eredményéhez képest. Az építőipar építkezéseinek fejlődését nagymértékben elősegítette az, hogy az építőanyagipar 14,3 százalékkal túlteljesítette termelési előirányzatát és az előző év megfelelő időszakában elért termelését 56 százalékkal felülmúlta. A hároméves terv befejezése, különösen pedig az ötéves terv sikeres végrehajtása megköveteli azonban, hogy mind az építőanyagipar, mind az építőipar jelentékenyen fokozzák teljesítményeiket. A gyáriparban, bányászatban és az építőiparban foglalkoztatott munkavállalók száma szeptemberben 75 ezerrel volt nagyobb, mint júniusban. A munkaszaporulatból 34 ezer a gyáriparra, 8 ezer a bányászatra és 33 ezer az építőiparra jut. A foglalkoztatottságnak ez a növekedése részben idényszerű, mert összefüggésben áll az élelmezési iparnak a betakarítás utáni felfutásával, a bányászoknak a nyári mezőgazdasági munkákból való visszatérésével és az építőipari munka erős fokozásával. A gyáripar nem szezonszerű munkásszaporulata azonban így is mintegy 26 ezer főre tehető, növekedett a munkások jövedelme is. Az előző negyedév utolsó hónapjához képest a gyáriparban az egy munkásra jutó átlagos havi kereset szeptemberig 5 százalékkal lett nagyobb. A munka termelékenysége a nyári szabadságolások után egészségesen fejlődik. A mezőgazdaságban a szántóföldi termelés eredménye, különösen a rozsnál, árpánál, cukorrépánál és olajos növényeknél meghaladja az előirányzatot A begyűjtés eredménye a kenyérgabonánál 25 százalékkal felülmúlja az előző évit. Jelentős begyűjtési többlet van a napraforgónál is. A felállított gépállomások száma 206-ról 221-re nőtt és meghaladja az év végéig tervezett számot, így a traktorok száma 34 százalékkal, a traktorokéé 31, a vetőgépeké 20,7 és a szelektoroké 72,7 százalékkal lett nagyobb. A közlekedés teljesítményei — összhangban népgazdaságunk általános fejlődésével — jelentékenyen növekedtek. A vasutak által szállított árumennyiség 36 százalékkal volt nagyobb, mint egy évvel korábban. Erősen nőtt az utasforgalom is a közlekedés minden ágában, főleg a foglalkoztatottság emelkedéséből folyik. A MÁV utasforgalom 8.6, a BESZKÁRT villamosutasok 10.9, az autóbuszutasoké 100, végül az MFBT utasainak száma 45.2 százalékkal volt nagyobb, mint az előző év megfelelő időszakában. Erősen növekedett a népgazdaságunk beruházási tevékenysége is. Az állami hitelekből végrehajtott beruházások összege 25 százalékkal volt nagyobb, mint az előző negyedévben és több mint háromszorosa az első tervév negyedévi átlagának. Különösen jó eredményeket értünk el az országos fontosságú beruházásoknál, beruházások összege 25 százalékkal volt nagyobb, mint az előző negyedévben és több mint háromszorosa az első tervév negyedévi átlagának. Különösen jó eredményeket értünk el az országos fontosságú beruházásoknál. A most következő negyedévvel befejezzük — a tervezettnél hét hónappal korábban — a hároméves tervet Ipari termelésünk színvonala máris túlhaladta a terv végére előirányzott mértéket — a háború előttit nem a terv szerinti 25,3, hanem 35,2 százalékkal múlja felül és a mezőgazdaság is elérte a hároméves tervben meghatározott termelést. Az eddig teljesített összes beruházási terv eredeti összegét. A feladat most az, hogy a még fennforgó lemaradásokat és hiányokat pótoljuk és így a hároméves tervet ne csak globálisan, hanem minden részletében teljesítsük. Iparágak szerint a termelésnek az 1949 július—szeptember hónapokban elért eredményei a következők: Iparágak: Tervteljesítés %-ban A termelés növekedése Bányászat — — — — — — Kohászat — — — — — — Vas- és fémipar — — — — Gépgyártás — — — — — Villamosenergia termelés — — Építőanyagipar — — — — Üvegipar — — — — — — Faipar — — — — — — Papiros- és nyomdaipar — — — Bőripar — — — — — — Textilipar: készáruk — — — , fonalak — — — — Ruházati ipar — — — — — Vegyészeti ipar — — — — Ipar összesen: 103.4 17 104.7 98 113.1 36.1 111.1 51.7 108.9 24.1 114.3 56.1 109.1 19.8 107.9 29.9 131.6 50.8 105 36.4 112.6 45 100.1 24.9 85.6 74.5 118 3 53.4 109.9 41.8 egy év óta %-ban