Néplap, 1950. január (7. évfolyam, 2-25. szám)

two­­AwtJAft . twinkin Csodálástos eredményeket ért el a szovjet nép A sztálini ajándék­vonal kísérői beszélnek moszkvai élményeidről A dolgozó magyar nép képvise­lői, Berki Mihályné, Muszka Imre és Csillag Miklós, akik népünk Sztálin iránti mélysége szereteté­­nek bizonyítékait, a szebbnél szebb ajándéktárgyakat mintegy 3 hét­tel ezelőtt Moszkvába kísérték, hogy részt vegyenek a Sztálin ge­neralisszimusz 70. születésnapja alkalmából rendezett moszkvai ünnepségeken, 23 napi távollét után visszaérkeztek Budapestre. Az eseményekkel teli három hét felejthetetlen élményeiről a kö­vetkezőkben számoltak be: A magyar dolgozók ajándékai­nak elhelyezéséről Csillag Miklós beszélt: — A magyar népi demokrácia munkásainak és parasztjainak ajándékait a megérkezés után a Puskinról elnevezett múzeumba szállították. Ez a múzeum ott áll a Moszkva folyó partján, a város egyik legszebb pontján, nem mesz­­sze a Szovjetunió Leninről elneve­zett állami könyvtárából. A Pus­­kin-múzeum hatalmas termeiben állították ki a szovjet hatóságok azokat az ajándéktárgyakat, ame­lyeket a népi demokrácia orszá­gainak dolgozói s a ma még­­ imperialista igát hordó nyugati országok munkásosztályai küldtek Sztálinnak, a nemzetközi munkás­­mozgalom vezérének. Ajándékaink két termet tö­töttek meg a kiál­lítás 11 terme közül. Kisfaludy Stróbl Zsigmond hatalmas márványszobrát, amelynek gipszmásolatában a sztálini ajándékok budapesti kiállításán a dolgozók is gyö­nyörködhettek, a kiállítás első termében helyezték el. — Külön kell beszélnünk a Szov­jetunió népeinek ajándékairól. Ezek közül is mind szépségben, mind pedig méreteiben kiemelked­nek: egy négy méter magas, a szivárvány minden színében pom­pázó metszett üv­egkristályváza és egy 70 négyzetméter nagyságú azerbejdzsáni szőnyeg, amelynek közepébe gondos kezek a nagy ve­zér és tanító alakját szőtték bele. Muszka Imre, a WM-gyár esz­tergályosa veszi át a szót El­mondja, milyen érdeklődéssel te­kintette meg a kiállítást megnyitó ünnepségek után úgyszólván min­den egyes tárgyat N. M. Svernik, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnöke, aki Sztálin generalisszimusz nevében mondott köszönetet a magyar dolgozók képviselőinek a gyönyörű ajándé­kokért. — Svernik elvtárs — kezdi el­beszélését Muszka Imre — az ajándéktárgyak megtekintése közben behatóan érdeklődött a je­lentősebb ajándéktárgyak készítői és elkészítésük körülményei felől. Különösen megny­erték Sver­­nik elvtárs tetszését a gépmo­­delek, azoknak a gépeknek kicsinyített másai amelyek mellett mi magyar munká­sok a szovjet sztahanovisták példája nyomán napról napra túlszárnyaljuk a­­ termelési normát. Berki Mihályné, Muszka Imre és Csillag Miklós részt vettek a nagy évforduló alkalmából rende­zett hivatalos ünnepségeken. Berki Mihályné ezekről az ün­nepségekről, élményei közül is a legnagyobbakról beszélt, felidézve emlékezetéből a nagy színházbeli ünnepség és a Kreml-beli vacsora mozzanatait. — Bennünket, a magyar kül­döttség tagjait — mondja — az a megtiszteltetés ért, hogy egy páholyban a díszemelvé­nyen helyet foglaló Sztálin elvtárstól 20 méternyire kap­tunk helyet. Az ünnepség 6 óra hosszat tar­tott. Ez alatt a hat óra alatt ál­landóan Sztálin elvtársat néztük, aki barnára sült arccal, fiatalosan fogadta a színház nézőterét meg­töltő háromezer ember szűnni nem akaró tapsát, éljenzését, a feléje áradó szeretetet és ünneplést. A könnyem is kicsordult, mi­kor láttam, hogy a mi szere­tett vezérünk és tanítónk, fel­szabadítónk az egyszerű em­berek reménysége, százmilliók lángeszű vedére, milyen szere­tettel öleli magához a kis szovjet pionírokat, akik virággal köszöntötték őt, má­sodik édesapjukat. Egymás után léptek a mikrofon elé a világ leg­nagyobb kommunista pártjainak vezérei, közöttük a mi szeretett Rákosi elvtársunk. — A Kreml-beli vacsorán, a cá­rok egykori báltermében, három­ezer ember ünnepelte Sztálint. Nagy boldogság volt ezen a vacsorán együtt látni Sztálint, az útmutató tanítót és mellet­te legnagyobb magyar tanít­ványát, a mi szeretett vezé­rünket, Rákosi elvtársat. Népünk képviselői amellett, hogy részt vettek a világraszóló ünnepségeken, tapasztalatokat is gyűjtöttek a Szovjetunióban. Muszka Imre sztahanovista esz­tergályos, akit a kiváló szovjet sztahanovista, Bikov indított el a többezer százalékos teljesítmények útján, így számol be a Szovjet­unióban szerzett tapasztalatairól: — Vendéglátóink jóvoltából kö­zel egy napot töltöttem a legna­gyobb szovjet autógyárban, a moszkvai Sztálin-autógyárban. Az ott tapasztaltakról csak a legna­­­gyobb bámulat és a csodálatos eredményeket elérő szovjet nép iránti tisztelet hangján szólhatok. Ebben a gyárban olyan gépeket láttam, amelyek, hogy csak egy példát mondjak, négy kalapács­ütéssel készítik el az autófőten­­gelyeket. Minálunk a WM-ben általában az üzemekben az öntők azt szokták mondani: „nem is ön­töde az az öntöde, ha nem pisz­kos”. A Szovjetúnióban erről más­képen vélekednek, mert az öntö­dében nyomát sem látni piszok­nak, minden ragyog a tisztaság­tól. Ezzel szemben az öntödei munka a legtökéletesebben gépesí­tett. Az öntödében dolgozók leg­nagyobb része nő. Befejezésül Muszka Imre elmon­dotta, hogy a Szovjetúnióban ta­pasztaltakat azonnal átadja a ma­gyar sztahanovistáknak. Az 1949-es év a termelés további csökkenését és a munkanélküliség növekedését hozta az csuszáméra Az 1949-es év az USA szá­lltára a termelés további csök­kenését, a mezőgazdasági vál­ság kezdetét és a munkanélkü­liség növekedését hozta. A termelés összeredménye az 1948-as évihez viszonyítva több mint 9 százalékkal csökkent. Az új üzemek építésére fordí­tott magánkiadások és egyéb tőkebefektetések az 1949. év­ben majdnem másfél milliárd dollárral csökkentek. Szembe­szökővé vált az acélöntőipar válsága. Az elmúlt esztendőben az acélöntés 13 százalékkal esett vissza. Fejlődik a szénbányászatban­­is a válság. A bitumenszén termelése 1949-ben az 1943. évihez viszonyítva 29 százalék­kal, az 1947. évihez viszonyít­va majdnem 37 százalékkal csökkent. Az antracitbányászat 45 millió tonnára esett vissza. Ez 1902 óta a legalacsonyabb színvonal. A válság nyilvánvaló jelei mutatkoznak az amerikai me­zőgazdaságban is. Bár az ame­rikai családok milliói szenved­nek szükséget élelmiszerben és ruházatban, az amerikai mező­­gazdaság mégis „túltermelés­ben“ van. Az USA földműve­lésügyi minisztere kijelentette, hogy a farmerek tiszta jöve­delme 1949-ben 20 százalékkal csökkent, az 1947-es évivel szemben. Válság­jelenségek mutatkoz­nak az amerikai kül- és belke­­reskedés«» csökkenésében is. Jellemző, hogy az áruházakban csökken az eladott áruk össz­értéke. A „Federal Reserve Boards adatszolgáltatása szerint ebben az évben 6 százalékkal keve­sebb volt az áruházakban el­adott áruk értéke, mint az el­múlt év megfelelő szakaszában.­­ Az export is csökkent. Bár a Marshall-terv segítségével min­dent megtettek támogatására. A földművelésügyi miniszté­rium mellett működő mezőgaz­dasági tanács a jövő eszten­dőre az USA gazdasági tevé­kenységének további csökke­nését várja. .A magyar­ írók és művészek újesztendei üdvözlete a szovjet íróknak és művészeknek A Magyar Művészeti Szövetség az újesztendő alkalmából a következő táviratot intézte a szovjet írókhoz és művészek­hez: „Mi, magyar írók és művészek az újesztendő alkalmá­ból forró üdvözletünket és szívből jövő jókívánságainkat küldjük a Szovjetunió íróinak és művészeinek. Az új esztendő küszöbén az a forradalmi feladat áll előt­tünk, hogy hazánkban a szocialista kultúra alapjait lerakjuk. Erre a nagy feladatra azért vállalkozhatunk, mert a di­csőséges Nagy Októberi Szocialista Forradalom következté­ben kivirágzott szovjet kultúra biztos útmutatást és segítséget nyújt számunkra. Magyar Írók Szövetsége: Gergely Sándor elnök, Magyar Színházi és Színművészek Szövetség: Major Tamás elnök, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége: Csók István elnök, Magyar Zeneművészek Szövetsége: Szabó Fe­renc elnök.“ Ezenkívül táviratban üdvözölte a szovjet írókat az újév alkalmából: Illyés Gyula, Nagy Lajos, Devecseri Gábor, az írószövetség főtitkára. A szovjet művészeknek üdvözletet küldtek: Somlay Ar­thur, Rátkai Márton, Bajor Gizi, Góbis Hilda, Tolnay Klári színművészek. Kisfaludy Strobl Zsigmond szobrász. Poór Ber­talan festőművész. Ferenczy Noémi, Kovács Margit iparmű­vész. Somogyi László karmester. Karéi György hegedűmű­vész. Palló Imre Oparaénekes. 3 Szilárd meggyőződéssel és kommunizmus győzelmében lép a szovjet nép az mesznendöbet Befejeződött az 1949-e­s észt n­dő, a háború utáni sztálini ötéves terv negyedik éve. Ebben az­ év­ben újabb fényes oldalak kerültek be népünk évkönyvébe a komm­u­­nkmtu­s győzelméért folytatói har­cával kapcsolatban. A Bolsevik Párt és Sztálin lángeszű vezetéké­vel a szovjet emberek kiemelkedő győzelmekkel te­ték emlékezetessé az 1949-es esztendőt hazájuk ja­vára. A szovjet ipar termelése az idén átlag több mint 40 száz lén­kül haladta meg a háború elő­ti, 1940. évi színvonalat és ez év ne­gyedül negyedében az ipari terme­lés színvonala több mint 50 száza­lékkal emelkedett a háború előtti színvonal fölé. Szakadatlanul fejlődik és erő­södik szocialista mezőgazda­sá­gunk is. Országunkban megoldó­dott a gabonaprobléma. A gabona­­neműek és a legfontosabb ipari növények összterméke meghaladta a háború előtti színvonalat. Ko­moly eredménye­ket értünk el a közösségi állattenyészt,a tévé... Növekedtek a gép- és traktorállo­­mások és a szovhozok technikai felszerelése. Hatalmas erővel va­lósítuk meg a természet átalakí­tásának nagy sztálini tervét. Meg­honosítjuk az élenjáró micsurino tudomány módszereit. Fáradhatat­lanul follak a küzdelem az állat­tenyésztés hároméve­s tervének megvalósításáért. Ezeket a kiemelkedő sikereket a szocialista verseny soha nem lá­tott lendül­­őnek, a szovjet embe­rek kezdeményezésének és alkotó­készségének köszönhetjük. Az ipar és a mezőgazdaság si­kerei alapján emelkedett orszá­gunk dolgozóinak anyagi és kul­turális jóléte is. Az utóbbi két év alatt a tömegfogyasztási cikkel­ árának­­ szállítás­a következtében a Szovjetunió lakossága 167 mil­liárd rubelt nyert. Példátlan mér­téket ötöttek a városokban és fal­vakban folyó építkezése, a kultu­rális intézmények hálózata nap­­ról-napra bővül. • A szovjet népnek a kommuniz­mus építésében elért ha­talmas si­kerei éberen bizonyítják a szocia­­lista rendszer előnyeit és kétség­telen fölényét a korhadt kapita­lista rendszer felett. 1949 újabb kiemelkedő sikerek éve volt a­­béke a demokrácia és a szocializmus hatalmas tábora szá­mára. Ezzel együtt az 1949-es év újabb vereségeket mért az impe­rialista háborús uszítók táborára,­­tovább élezte ki az imperializmus valamennyi ellentámadását. Ha­talmas gazdasági és politikai si­ker­ekt hozott az 1949 es eszten­dő v­ala­mennyi népi demokratikus országban. Egész­en műs» a helyzet ,az Egye­­sült Államokban és a marshaillt­i­­ált európai országokban, amelyek egyre mélyebbre sünye­d­tek az új gazdasági válságban. 1949-ben az Egyesült Akiinek termelés­e 8 százalékkal volt alacsonyabb, mint 1948 októberében. Anglia, Fran­ciaország, Olaszország és más burzso­i országok gazdasági éle­t szakadatlanul hanyatlott. A k­ajtl­­l­­izmus valamennyi országát­­an nő a munkanélküliség, katasztro­­fálisan csökkent a dolgozói, élet­­szinvonali. A kapitalista orsz­i­­gokban a teljes és részleges mu­n­kanélküliek szám­a legalább 10 millió. Az imperialisták a mind élesd» ■ !»é váló ellentmondásokból esz»» e­­z­ett háborús készülődésekben ke­resik a kiutat. Az Egyesült Ál­mok és­, Angl­ia kormánykörei őrült öl-­vel foglalkoznak. Az egész világra ki akarják terjeszteni ural­mukat és ezzel az emberiséget új háborúval fenyegetik. A világ népei gyűlölik háborút. Ne­m akarnak háborút. 1949 egy­ig legnagyobb er­eménye, hogy lét­­rejött a b­ke híveinek hatalmas szervezett irod­­­a, amely a béke 600 millió aktív harcosát tömöríti soraiba. A béke, a demokrácia és a szocializmus táborának élén a hajn­almag Szovjetúnió, a béka meg­­dönthetetlen bástyája és a békéért, az egész világon folyó harcnak zászlóvivője halad. A Szovjetunió köré tömörült az egész hala­dó em­beriség. A Szovjetunió és a népi dem­­­kráciák történelmi jelentőségű győzelmei, a demokratikus tábor sikerei elvál­aszthatatlanul össze­függnek a nagy ,Sztálinnak, az egész haladó emberiség vezérének és tanítójának ne­vével, Ioszif Vlasza­rj­anovics Sztálin 70. szület ítlésnapja az egész világ dolgozói részéről a nagy vezér és tarja,­­ Lenin halhatatlan ügyének folyta­tója iránt érzett határtalan szere­tet és odaadás hatalmas demon­strációjává vált. 1949-ben — írja befejezésül a Pravda — népünk kiemelkedő si­ker­­et ért el a kommunizmu­s építésében. A szovjet nép azonban a nagy Sztálin neveltje és így so­hasem áll meg az elért eredmé­nyeknél, szakadatlanul hal­ad előre az új sikerek felé. Sztálin elvtárs lángeszű vezetés­ével a szovjet nép a kommunizmus nagy ügyének­ győzelmében való tejes meggyő­ződéssel lép az új, az 1950. esz­tendőben 12-fiayi részletre is kapható. MA­ atalviaifL­OSzü­lUely

Next