Néplap, 1950. május (7. évfolyam, 100-124. szám)
1950-05-01 / 100. szám
7hhsl mn BKíriÉtit ■■■■■& ágii mi || Éljen május 19 BaBHa ■§ M|? H h « világ munkásságán. aUt seregszemléje» a proletár ||M| «iL» , nemzetköziség Hi vH HU Hl HH flHHH'Hl \^^|$arcos ünnepe! VTI évfolyam, 100. szám, AU 50 FIN ÉR HATODIK SZABAD MÁJUS I. HELYTÁLLUNK A BÉKE FRONTJÁN Irta: Barczi Gyula, JIDP megyei titkár Ismét elérkezett a világi proletariátusának nagy nemzetközi ünnepe. A magyar dolgozó nép immár halottjára ünnepli szabadon, a tőkésektől, földbirtokosoktól megszabadulva a munka ünnepét, május elsejét. A mai napon még soha nem látott hatalmas felvonuláson nyilvánítja ki véleményét újólag dolgozó népünk jobb, boldogabb életünk, biztató jövőnk kiinduló pártja, a hatalmas Szovjetunió és nagy, bölcs vezetője, Sztálin elvtárs mellett. Vidáman, örömtől sugárzó arccal vonulnak ma fel a gyárak, üzemek, földek, irodák dolgozói a gyönyörűen feldíszített, piros zászlók erdejétől borított utcákon. Ma, amikor ujjongva, lelkesen, szabadon ünnepelhetjük május elsejét, nem szabad elfeledkeznünk a múltról sem. Nem így volt ez mindig. “Őat évtizeddel ezelőtt mozdult meg először május elsején munkásosztályunk. Több, mint hatvanezer munkás vonult fel a Városligetben és bontotta ki a nemzetköziség vörös zászlaját. Feivonultak a munkások, tüntettek. A nyolcórás munkanap bevezetését, egyenlő munkáért egyenlő bért, védelmet az ifjúmunkások és nőmunkások részére, szólás, sajtó és gyülekezési szabadságot és több sürgős megoldásra váró kérdés orvoslását követelték. Ezek a követelések minden beszédnél ékesebben igazolják, hogy milyen nyomorúságos volt a munkásosztály helyzete ebben az időben. A munkásoknak 12—14 órát kellett az üzemekben dolgozni és ennek ellenére is olyan kevés volt keresetük, hogy kenyérre is csak szűkösen telt. Az ifjaknak és nőknek még sanyarúbb volt a helyzetük. Felnőttekkel azonos munkáért fele bért sem kaptak. A dolgozók nem is várhattak könynyítést attól a rendszertől, amelynek minden törekvése a dolgozó nép könyörtelen kizsákmányolása, vérének kiszipolyozása volt. Az urak parlamentjében az urak képviselői ültek és törvényük a tőkések érdekét szolgálta. Hát hogyne harcolt, küzdött volna a gyűlölt tőkés rendszer ellen az elnyomott munkás ? Tüntetésekkel, sztrájkokkal juttatta kifejezésre elszánt akaratát. Megmozdult a munkásosztály és a tőkések lába alatt inogni kezdett a talaj. Ezek a megmozdulások természetesen nem tetszettek a tőkéseknek és mozgósították minden erejüket, hogy elnyomják a munkások törekvéseit. Nem egy május elsejei felvonuláson dördült el a csendőr- és rendőrsortűz és áztatta az utca piszkos kövezetét a munkások vére Dühöngött a féktelen terror és a munkásosztály legjobbjai börtönökben sínylődtek, akasztófán fejezték be hősies életüket, így volt ez a múltban. Ezt az átkos néppusztító rendszert seperte el nyakunkról a dicsőséges Vörös Hadsereg. Ma már egészen más körülmények között ünnepelhetünk. Megszűnt a rettegés a csendőr- és rendőrszuronytól. Ma minden dolgozó szabadon ünnepelhet Szabadon ünnepelhetünk, ezért az orosz proletariátus Pártja, Lenin és Sztálin elvtárs vezetésével 1917 októberében megdöntötte a cár hatalmát. Visszaverte az intervenció támadását, mozgósította a dolgozókat az új tásadalmi rendszer felépítésére. A Szovjetunió, a szocializmus országa állandó vezérlőcsillagként ragyog. Ott ténylett a múlt elnyomatásában, szenvedésében a világproletariátus szeme előtt Jelezte, hogy van egy más, boldogabb, szebb élet, a szocialista, kizsákmányolástól mentes ember élete. Ez adott újabb és újabb erőt a munkásoknak a rabságban, szenvedésben. A Horthy-rendszer elnyomatása alatt sínylődő magyar munkás is a Szovjetunió felé tekintett. Innen vártuk a segítséget a fasizmus féktelen terrorja ellen. És nem csalatkoztunk. A Szovjetunió hős népe, Sztálin elvtárs elküldte hozzánk kaonáit, akik megszabadítotak bennünket a tőkések láncaitól, kezünkbe adták a szabadság szent zászlaját, lehetővé tették, hogy elinduljunk az új élet útján. A Foto, Rákosi elvtárs vezeti népünket ezen az úton előre újabb és újabb győzelmek felé. A JSzűt JBLy. fuszabeásunk után is állandó támogatásban részesít bennünket. A jóvátétel jelentős részét elengedte, gépeket küldött, amikor országunk romokban hevert, hogy hozzákezdhessünk az új élethez, gabonával segített éhező lakosságunkon, megvédett bennünket az imperialisták támadásaival szemben, megmutatta az utat, amelyen haladnunk kell a szocializmus építésében. A Szovjetunió segítségével, támogatásával, a Párt vezetésével az egykor elnyomott magyar munkásosztályból az új társadalmi rendszer építője, a szocializmus kovácsa lett. Megváltoztak tehát ma már a körülmények. Az ország gazdája a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály. De nemcsak nálunk változott meg a helyzet, hanem nemzetközileg is. A Nagy Októberi Szociaista Forradalom hatalmas rést ütött a kapitalisták táborában, olyan sebet, amelyet már soha többé nem tudnak begyógyítani. Az elnyomott népek egymásután felkelnek és lerázzák láncaikat. A hős kínai nép győzelmesen folytatja harcát az amerikai-angol imperialisták ügynökeinek megsemmisítésére. A francia gyarmatosítók hatalma is öszszezsugorodott Vietnamban. Az indonéziai, burmai szabadságharcosok is egyik győzelmet a másik után aratják elnyomóik felett. A Szovjetunió körül a népi demokratikus országok sorakoznak, erősítik a szocializmus táborát. Megalakult a Német Demokratikus Köztársaság. Ezek az országok véglegesen meghatározták fejlődésük irányát. Ráléptek a szocializmus útjára és eddigi eredményeik bizonyítják, hogy az európai népek számára nincs más lehetőség a szabadság és a dolgozók életszínvonalának emelésére, mint ez az út. A kapitalista országok dolgozói szívós harcot folytatnak kizsákmányolóik ellen. Keményen meg kell küzdeniük mindennapi kenyerükért Míg a Szovjetunióban és a népi demokráciákban napról-napra jobban virágzik az élet, a tőke országaiban állandóan csökken az ipari termelés, szakadatlanul fokozódik a munkanélküliség, emelkedik az iparcikkek ára, csökken a dolgozók vásárlóképessége. A leggazdagabb kapitalista országban, az USA-ban az ipari termelés színvonala a múlt évben 22 százalékkal csökkent. Angliában, Francia- és Olaszországban hasonló a helyzet Ahhoz, hogy a nyugati országok gazdasági helyzete ilyen siralmasan néz ki, nagymértékben hozzájárul a hírhedt „Marshall-terv”. A „Marshall-terv" nemcsak hogy nem könnyített a nyugateurópai tőkés országok helyzetén, hanem gazdaságukat tervszerűen szétbomlasztotta, nemzeti iparuk egész ágazatait leállította, a pénzrendszert szétzilálta. A „Marshallterv” terhét legtöbben a munkásosztály, a dolgozó nép érzi. Fokozódik a tömegek elszegényedése, a dolgozók kizsákmányolása és kirablása. Ez országokban a kapitalisták legnagyobb gondja, hogy eladják tervszerűtlenül termelt áruikat de ez nem sikerül nekik, mert a dolgozók elszegényedtek, vásárlóképtelenek, büszkén tekinthetünk szét országunkban. Hatalmas eredményeket értünk el az utóbbi évek folyamán. Gyáraink a dolgozó nép tulajdonában vannak. Munkásainkat nem fenyegeti a munkanélküliség réme, dolgozó parasztságunk kezére adtuk a földbirtokosok földjét és dolgozó parasztságunk legöntudatosabbjai megindultak a szocialista mezőgazdaság útján. Ezek az eredmények nem maguktól születtek. A Szovjet Hadsereg kikergette országunkból a fasiszta gyarmatosítókat, visszaadta függetlenségünket, szétzúzta földbirtokosok és kapitalisták államhatalmát, de a népi demokrácia megszilárdításáért, a munkásosztály, a dolgozó nép hatalmáért kemény harcot kellett vívnunk. Ebben a harcban, amelyet a Szovjetunió szüntelen támogatása kísért, a kommunisták, a Kommunista Párt, a munkásosztály egységének megteremtése után a Magyar Dolgozók Pártja vezette harcrólharcra, győzelemről-győzelemre a magyar dolgozókat. A Párt, Rákosi elvtárs mutatta meg, hogy a megoldandó feladatok tengeréből mit ragadjunk meg, melyik az a következő láncszem, amellyel fejlődésünk egész láncolatát tovább tudjuk vinni. A Párt, Rákosi elvtárs mutatott rá ellenségeinkre, vezetett minket ellenségeinkkel szemben folytatott harcunkban. A Párt, Rákosi elvtárs vezeti népünket az elkövetkező idők harcaiban is. A Szovjetunió tapasztalatainak felhasználásával sikeresen kezdtünk, hozzá ötéves tervünk megvalósításához. Kommunista módszerrel, munkaversennyel építjük a szocializmust. Ebben a mozgalomban minden nap újabb és újabb eredmények születnek. Megyénk ipari munkásai lendületesen fejlesztik tovább április 4-re, felszabadulásunk méltó megünneplésére indított munkaversenyüket. Erdélyi Zoltán sztahanovista karusszel-esztergályos, vagongyári dolgozó teljesítménye állandóan meghaladja a 200 százalékot. Most teljesítette november 10-i tervét. Jelenleg tejesítménye 330 százalék. Keskeny Károly tengelyesztergályos is 300 százalék körül teljesíti normáját. A Hajlított Bútorgyár dolgozója, Fekete Sándor sztahanovista 322 százalékos heti teljesítményt ér el. Bugyenszky Béla csiszoló újítást vezetett be, amelynek évi megtakarítása 17.000 forint. A Magasépítési NV dolgozója, Kiss István sztahanovista átlagos teljesítménye hetente 330 százalék. A Richtergyár, Textilgyár és a többi üzemek dolgozói is mind igen kitűnő eredményeket érték el május 1-i felajánlásuk teljesítésében, az ipari munkások példájátTM1 követve, a mezőgazdaságban dolgozók is igen szép eredményeket értek el. Darvason Szuromi Albert, Biró Gyula és Török Margit zahvetési..1 Mai. 2 . kitűnő eredményt. Piliczki József traktoros a lucerna vetésnél egybekapcsolta a tárcsázást, hengerezést, boronálást és 770 százalékot teljesített. A megye álami gazdaságai közül a hajdúnánási gazdaságban dolgozik a legjobb brigád. A Táncsics-brigád tagjai: Bartók János tárcsázásban, a boronálásban 312 százalékot, Györfi Lajos boronálásban 250 százalékot ért el. A brigád másfél hónapja 200 százalékon felül teljesíti munkáját. A termelőszövetkezeti csoportok közül kiemelkedik a hosszúpályi, amelynek elnökét, Vincze Gábort és párttitkárát, Kéri Lajost Kossuth-díjjal tüntette ki kormányunk. -Brizek és a többi nagyszerű eredmények is a békéért folyó harcban születtek. A magyar dolgozó nép érzi felelősségét a békéért folyó harcban. Tudatában van, hogy az amerikai imperialisták újabb háborút akarnak, mert a Szovjetunió és a népi demokráciák sikeres elkeseredést és kétségbeesést váltanak ki belőlük és minden eszközt megragadnak, hogy a szocializmus világméretű előretörését meggátolják. A háborús uszítók szándéka azonban nem sikerül, mert minden épeszű dolgozó békét akar és ezt a békét fegyverrel is kész megvédeni. Nincs még egy olyan mozgalom a világon, amely mögé olyan egységesen tömörülnének a dolgozók, mint a béke megvédése. Minden nap eseménye élénken bizonyítja ezt. Franciaországban, Olaszországban, Belgiumban és Hollandiában a dokkmunkások megtagadják a fegyverek kirakását. Ezeket a munkásokat egyre gyakrabban követik a vasutasok, akik megtagadják a fegyverek szállítását és csatlakoznak ehhez a mozgalomhoz az üzemek dolgozói, akik megtagadják a fegyverek gyártását. A világ minden országában komoly visa thing’ra talált a stockholmi békekongresszus határozata és a dolgozók milliói aláírásukkal is hitet tesznek a béke megvédése mellett. A békemozgalom nem ismer földrajzi határokat. A béke utáni vágy, a béke megvédésének eszméje ott él minden becsületes ember szívében. A magyar dolgozók termelésük fokozásával, a szociallista munkaverseny kiszélesítésével és a stockholmi békekonferencia felhívásának aláírásával is kifejezésre juttatják ismételten békeakaratukat. Megyénk dolgozó népe, élen a munkásosztállyal, nagy lelkesedéssel, az igaz ügy győzelmének tudatában írja alá a békeíveket. Az üzemek dolgozói után a körzetekben, községekben, tanyákon lakók is egyre többen írják nevüket a világ dolgozóinak követelése alá. A békebizottságok is megalakultak, Hajdúszoboszlón közel 5000-ren, "lk alá már eddig a" békeivek. A nagyillai júniusban 6415-en írták alá pénteken délig. Hajdú Bihar megyében szombaton délig 1000 békebizottság alakult és 250.000 dolgozó írta alá a békeíveket. A békemozgalom kiterjed a dolgozók minden rétegére, munkások és parasztok, művészek és a tudomány emberei, asszonyok, fiatalok százmilliói csatlakoznak a békéért folyó harchoz. Ez a mozgalom célul tűzi ki minden békeszerető, becsületes ember egyesítését az új háború megakadályozására. A papok is csatlakoznak a békefelhíváshoz. A csapókerti református lelkész, Szabó Béla röngyülésen ítélte el az amerikai imperialisták aljas mesterkedéseit Újfaluban Gyenes György katolikus, Eszenyi Lajos és Szakács János református papok megköszönték a népnevelőknek, hogy felkeresték őket. Nádudvaron Kiss Antal református lelkészt a békebizottságba is beválasztották Vannak azonban olyanok is, akik háborúra spekulálnak, mint például Erdődi Bakács Iván római katolikus lelkész, aki megtagadta a békeív aláírását. Ezzel a cselekedetével a háború mellett állt ki és hívei előtt kimutatta foga fehérét. A dolgozók felismerik az ellenség mesterkedéseit leleplezik azokat, akik meg akarják akadályozni a boldogabb élet felépítését, a szocializmus megvalósítását. ■ja/rájus elsején, a nemzetközi proletariátus ünnepén dolgozó népünk ismételten hitet tesz a béke mellett. Megfogadjuk, hogy fokozzuk Népköztársaságunk gazdasági erejét, erősítjük honvédségünket, éberek leszünk a háborús gyújtogatók elleni harcban. Szorosabbra zárjuk sorainkat, a Szovjetunió és Sztálin evtárs zászlaja alatt, Rákosi elvtárs vezetésével a világ békeszerető népeivel összefogva harcolunk a háborús gyújtogevők ellen, a teremtőkért.