Néplap, 1950. május (7. évfolyam, 100-124. szám)

1950-05-01 / 100. szám

7­­­hhsl mn BKíriÉtit ■■■■■& ágii mi || Éljen május 19 BaBHa ■§ M|? H h­ « világ munkásságán. aUt seregszemléje» a proletár ||M| «iL» , nemzetköziség Hi vH HU Hl HH flHHH'­­Hl \^^|$arcos ünnepe! VTI évfolyam, 100. szám, AU­­ 50 FIN­­ ÉR HATODIK SZABAD MÁJUS I. HELYTÁLLUNK A BÉKE FRONTJÁN Irta: Barczi Gyula, JIDP megyei titkár­ ­ Ismét elérkezett a világi prole­­tariátusának nagy nemzetközi ünnepe. A magyar dolgozó nép immár halottjára ünnepli szaba­don, a tőkésektől, földbirtokosok­tól megszabadulva a munka ün­nepét, május elsejét. A mai na­pon még soha nem látott hatal­mas felvonuláson nyilvánítja ki véleményét újólag dolgozó népünk jobb, boldogabb életünk, biztató jövőnk kiinduló pártja, a hatal­mas Szovjetunió és nagy, bölcs vezetője, Sztálin elvtárs mellett. Vidáman, örömtől sugárzó arccal vonulnak ma fel a gyárak, üze­mek, földek, irodák dolgozói a gyö­nyörűen feldíszített, piros zászlók erdejétől borított utcákon. Ma, amikor ujjongva, lelkesen, szaba­don ünnepelhetjük május elsejét, nem szabad elfeledkeznünk a múltról sem. Nem így volt ez mindig. “Ő­­at évtizeddel ezelőtt mozdult meg elő­ször május elsején munkásosztályunk. Több, mint hatvanezer munkás vonult fel a Városligetben és bontotta ki a nemzetköziség vörös zászlaját. Fe­ivonultak a munkások, tüntet­­tek. A nyolcórás munkanap beve­zetését, egyenlő munkáért egyenlő bért, védelmet az ifjúmunkások és nőmunkások részére, szólás, sajtó és gyülekezési szabadságot és több sürgős megoldásra váró kérdés orvoslását követelték. Ezek a követelések minden be­szédnél ékesebben igazolják, hogy milyen nyomorúságos volt a mun­kásosztály helyzete ebben az idő­ben. A munkásoknak 12—14 órát kellett az üzemekben dolgozni és ennek ellenére is olyan kevés volt keresetük, hogy kenyérre is csak szűkösen telt. Az ifjaknak és nők­nek még sanyarúbb volt a hely­zetük. Felnőttekkel azonos mun­káért fele bért sem kaptak. A dolgozók nem is várhattak köny­­nyítést attól a rendszertől, amely­nek minden törekvése a dolgozó nép könyörtelen kizsákmányolása, vérének kiszipolyozása volt. Az urak parlamentjében az urak képviselői ültek és törvényük a tőkések érdekét szolgálta. Hát hogyne harcolt, küzdött volna a gyűlölt tőkés rendszer el­len az elnyomott munkás ? Tünte­tésekkel, sztrájkokkal juttatta ki­fejezésre elszánt akaratát. Meg­­mozdult a munkásosztály és a tő­kések lába alatt inogni kezdett a talaj. Ezek a megmozdulások ter­mészetesen nem tetszettek a tő­késeknek és mozgósították min­den erejüket, hogy elnyomják a munkások törekvéseit. Nem egy május elsejei felvonuláson dördült el a csendőr- és rendőrsortűz és áztatta az utca piszkos kövezetét a munkások vére Dühöngött a féktelen terror és a munkásosz­tály legjobbjai börtönökben síny­lődtek, akasztófán fejezték be hő­sies életüket, így volt ez a múlt­ban. Ezt az átkos néppusztító rendszert seperte el nyakunkról a dicsőséges Vörös Hadsereg. Ma már egészen más körülmé­nyek között ünnepelhetünk. Meg­szűnt a rettegés a csendőr- és rendőrszuronytól. Ma minden dol­gozó szabadon ünnepelhet Szaba­don ünnepelhetünk, ezért az orosz proletariátus Pártja, Lenin és Sztálin elvtárs vezetésével 1917 októberében megdöntötte a cár hatalmát. Visszaverte az interven­ció támadását, mozgósította a dolgozókat az új tá­sadalmi rend­­szer felépítésére. A Szovjetunió, a szocializmus országa állandó vezérlőcsillagként ragyog. Ott ténylett a múlt elnyomatásában, szenvedésében a világproletariá­­tus szeme előtt Jelezte, hogy van egy más, boldogabb, szebb élet, a szocialista, kizsákmányolástól mentes ember élete. Ez adott újabb és újabb erőt a munkások­nak a rabságban, szenvedésben. A Horthy-rendszer elnyomatá­­sa alatt sínylődő magyar munkás is a Szovjetunió felé te­kintett. Innen vártuk a segítséget a fasizmus féktelen terrorja ellen. És nem csalatkoztunk. A Szovjet­­unió hős népe, Sztálin elvtárs el­küldte hozzánk kaonáit, akik megszabadítot­ak bennünket a tőkések láncaitól, kezünkbe adták a szabadság szent zászlaját, lehe­tővé tették, hogy elinduljunk az új élet útján. A Foto, Rákosi elv­­társ vezeti népünket ezen az úton előre újabb és újabb győzelmek felé. A JSzűt­­ JBLy. fu­szabe­­á­­sunk után is állandó támogatás­ban részesít bennünket. A jóváté­tel jelentős részét elengedte, gé­peket küldött, amikor országunk romokban hevert, hogy hozzá­kezdhessünk az új élethez, gabo­nával segített éhező lakosságun­kon, megvédett bennünket az im­perialisták támadásaival szemben, megmutatta az utat, amelyen ha­ladnunk kell a szocializmus épí­tésében. A Szovjetunió segítségé­vel, támogatásával, a Párt veze­tésével az egykor elnyomott ma­gyar munkásosztályból az új tár­sadalmi rendszer építője, a szo­cializmus kovácsa lett. Megváltoztak tehát ma már a körülmények. Az ország gazdája a dolgozó parasztsággal szövetsé­ges munkásosztály. De nemcsak nálunk változott meg a helyzet, hanem nemzetközileg is. A Nagy Októberi Szociaista Forradalom hatalmas rést ütött a kapitalisták táborában, olyan sebet, amelyet már soha többé nem tudnak be­gyógyítani. Az elnyomott népek egymásután felkelnek és lerázzák láncaikat. A hős kínai nép győ­zelmesen folytatja harcát az ame­rikai-angol imperialisták ügynö­keinek megsemmisítésére. A fran­cia gyarmatosítók hatalma is ösz­­szezsugorodott Vietnamban. Az indonéziai, burmai szabadsághar­cosok is egyik győzelmet a másik után aratják elnyomóik felett. A Szovjetunió körül a népi demo­kratikus országok sorakoznak, erősítik a szocializmus táborát. Megalakult a Német Demokra­tikus Köztársaság. Ezek az or­szágok véglegesen meghatározták fejlődésük irányát. Ráléptek a szocializmus útjára és eddigi eredményeik bizonyítják, hogy az európai népek számára nincs más lehetőség a szabadság és a dol­gozók életszínvonalának emelé­sére, mint ez az út. A kapitalista országok dolgo­zói szívós harcot folytatnak kizsákmányolóik ellen. Keményen meg kell küzdeniük mindennapi kenyerükért Míg a Szovjetunió­ban és a népi demokráciákban napról-napra jobban virágzik az élet, a tőke országaiban állandóan csökken az ipari termelés, szaka­datlanul fokozódik a munkanél­küliség, emelkedik az iparcikkek ára, csökken a dolgozók vásárló­­képessége. A leggazdagabb kapi­talista országban, az USA-ban az ipari termelés színvonala a múlt évben 22 százalékkal csökkent. Angliában, Francia- és Olasz­országban hasonló a helyzet Ah­hoz, hogy a nyugati országok gazdasági helyzete ilyen siralma­san néz ki, nagymértékben hoz­zájárul a hírhedt „Marshall-terv”. A „Marshall-ter­v" nemcsak hogy nem könnyített a nyugateurópai tőkés országok helyzetén, hanem gazdaságukat tervszerűen szét­bomlasztotta, nemzeti iparuk egész ágazatait leállította, a pénz­­rendszert szétzilálta. A „Marshall­­terv” terhét legtöbben a mun­kásosztály, a dolgozó nép érzi. Fokozódik a tömegek elszegénye­dése, a dolgozók kizsákmányolása és kirablása. Ez országokban a kapitalisták legnagyobb gondja, hogy eladják tervszerűtlenül ter­melt áruikat de­ ez nem sikerül nekik, mert a dolgozók elszegé­nyedtek, vásárlóképtelenek, büszkén tekinthetünk szét országunkban. Hatalmas eredményeket értünk el az utóbbi évek folyamán. Gyáraink a dol­gozó nép tulajdonában vannak. Munkásainkat nem fenyegeti a munkanélküliség réme, dolgozó parasztságunk kezére adtuk a földbirtokosok földjét és dolgozó parasztságunk legöntudatosabb­­jai megindultak a szocialista me­zőgazdaság útján. Ezek az ered­mények nem maguktól születtek. A Szovjet Hadsereg kikergette országunkból a fasiszta gyarma­tosítókat, visszaadta függetlensé­günket, szétzúzta földbirtoko­­s­ok és kapitalisták államhatal­mát, de a népi demokrácia meg­szilárdításáért, a munkásosztály, a dolgozó nép hatalmáért kemény harcot kellett vívnunk. Ebben a harcban, amelyet a Szovjetunió szüntelen támogatása kísért, a kommunisták, a Kommunista Párt, a munkásosztály egységé­nek m­­egteremtése után a Magyar Dolgozók Pártja vezette harcról­­harcra, győzelemről-győzelemre a magyar dolgozókat. A Párt, Rákosi elvtárs mutatta meg, hogy a megoldandó felada­tok tengeréből mit ragadjunk meg, melyik az a következő lánc­szem, amellyel fejlődésünk egész láncolatát tovább tudjuk vinni. A Párt, Rákosi elvtárs mutatott rá ellenségeinkre, vezetett minket el­lenségeinkkel szemben folytatott harcunkban. A Párt, Rákosi elv­társ vezeti népünket az elkövet­kező idők harcaiban is. A Szovjetunió tapasztalatainak felhasználásával sikeresen kezd­tünk, hozzá ötéves tervünk meg­valósításához. Kommunista mód­szerrel, munkaversennyel építjük a szocializmust. Ebben a mozga­lomban minden nap újabb és újabb eredmények születnek. Me­gyénk ipari munkásai lendülete­sen fejlesztik tovább április 4-re, felszabadulásunk méltó megün­neplésére indított munkaversenyü­­ket. Erdélyi Zoltán sztahanovista karusszel-esztergályos, vagongyá­ri dolgozó teljesítménye állandóan meghaladja a 200 százalékot. Most teljesítette november 10-i tervét. Jelenleg te­jesítménye 330 százalék. Keskeny Károly tengely­­esztergályos is 300 százalék körül teljesíti normáját. A Hajlított Bú­torgyár dolgozója, Fekete Sándor sztahanovista 322 százalékos heti teljesítményt ér el. Bugyenszky Béla csiszoló újítást vezetett be, amelynek évi megtakarítása 17.000 forint. A Magasépítési NV dolgozója, Kiss István sztahano­vista átlagos teljesítménye heten­te 330 százalék. A Richter­­gyár, Textilgyár és a többi üze­mek dolgozói is mind igen kitűnő eredményeket érték el május 1-i felajánlásuk teljesítésében, a­z ipari munkások példáját­­TM1 követve, a mezőgazdaságban dolgozók is igen szép eredménye­ket értek el. Darvason Szuromi Albert, Biró Gyula és Török Mar­­git zahvetési..­1 Mai. 2 . kitűnő eredményt. Piliczki József trakto­ros a lucerna vetésnél egybekap­csolta a tárcsázást, hengerezést, boronálást és 770 százalékot tel­jesített. A megye á­lami gazda­ságai közül a hajdúnánási gazda­ságban dolgozik a legjobb brigád. A Táncsics-brigád tagjai: Bartók János tárcsázásban, a boronálásban 312 százalékot, Györfi Lajos bo­­ronálásban 250 százalékot ért el. A brigád másfél hónapja 200 szá­zalékon felül teljesíti munkáját. A termelőszövetkezeti csoportok közül kiemelkedik a hosszúpályi, amelynek elnökét, Vincze Gábort és párttitkárát, Kéri Lajost Kos­­suth-díjjal tüntette ki kormá­nyunk. -Br­i­zek és a többi nagyszerű ered­­mények is a békéért folyó harcban születtek. A magyar dol­gozó nép érzi felelősségét a bé­kéért folyó harcban. Tudatában van, hogy az amerikai imperialis­ták újabb háborút akarnak, mert a Szovjetunió és a népi demokrá­ciák sikeres elkeseredést és két­ségbeesést váltanak ki belőlük és minden eszközt megragadnak, hogy a szocializmus világméretű előretörését meggátolják. A hábo­rús uszítók szándéka azonban nem sikerül, mert minden épeszű dolgozó békét akar és ezt a békét fegyverrel is kész megvédeni. Nincs még egy olyan mozgalom a világon, amely mögé olyan egysé­gesen tömörülnének a dolgozók, mint a béke megvédése. Minden nap eseménye élénken bizonyítja ezt. Franciaországban, Olasz­országban, Belgiumban és Hollan­diában a dokkmunkások megta­gadják a fegyverek kirakását. Ezeket a munkásokat egyre gyak­rabban követik a vasutasok, akik­ megtagadják a fegyverek szállí­tását és csatlakoznak ehhez a­ mozgalomhoz az üzemek dolgozói, akik megtagadják a fegyverek gyártását. A világ minden orszá­gában komoly visa thing’r­a talált a stockholmi békekongresszus ha­­tározata és a dolgozók milliói alá­írásukkal is hitet tesznek a béke megvédése mellett. A békemozgalom nem ismer földrajzi határokat. A béke utáni vágy, a béke megvédésének esz­­méje ott él minden becsületes em­­ber szívében. A magyar dolgozók termelésük fokozásával, a szocial­lista munkaverseny kiszélesítésé­­vel és a stockholmi békekonferen­­cia felhívásának aláírásával is ki­­fejezésre juttatják ismételten bé­keakaratukat. Megyénk dolgozó népe, élen a munkásosztállyal, nagy lelkesedéssel, az igaz ügy győzelmének tudatában írja alá a békeíveket. Az üzemek dolgozói után a körzetekben, községekben, tanyákon lakók is egyre többen írják nevüket a világ dolgozóinak követelése alá. A békebizottságok is megalakultak, Hajdúszoboszlón közel 5000-ren, "lk alá már ed­dig a" békeivek­. A nagyi­llai jú­niusban 6415-en ír­ták alá pénteken délig. Hajdú Bihar megyében szombaton délig 1000 békebizott­­ság alakult és 250.000 dolgozó írta alá a békeíveket. A béke­mozgalom kiterjed a dolgozók min­den rétegére, munkások és pa­rasztok, művészek és a tudomány emberei, asszonyok, fiatalok száz­milliói csatlakoznak a békéért fo­lyó harchoz. Ez a mozgalom célul tűzi ki minden békeszerető, becsü­letes ember egyesítését az új há­ború megakadályozására. A pa­pok is csatlakoznak a békefelhí­­váshoz. A csapókerti református lelkész, Szabó Béla röngyülésen ítélte el az amerikai imperialisták aljas mesterkedéseit Újfaluban Gyenes György katolikus, Eszenyi Lajos és Szakács János reformá­tus papok megköszönték a nép­nevelőknek, hogy felkeresték őket. Nádudvaron Kiss Antal reformá­tus lelkészt a békebizottságba is beválasztották Vannak azonban olyanok is, akik háborúra speku­lálnak, mint például Erdődi Ba­kács Iván római katolikus lel­kész, aki megtagadta a békeív aláírását. Ezzel a cselekedetével a háború mellett állt ki és hívei előtt kimutatta foga fehérét. A dolgozók felismerik az ellenség mesterkedéseit leleplezik azokat, akik meg akarják akadályozni a boldogabb élet felépítését, a szo­cializmus megvalósítását. ■ja/­r­ájus elsején, a nemzetközi proletariátus ünnepén dol­gozó népünk ismételten hitet tesz a béke mellett. Megfogadjuk, hogy fokozzuk Népköztársasá­gunk gazdasági erejét, erősítjük honvédségünket, éberek leszünk a háborús gyújtogatók elleni harc­ban. Szorosabbra zárjuk sorain­kat, a Szovjetunió és Sztálin e­v­­társ zászlaja alatt, Rákosi elvtárs vezetésével a világ békeszerető népeivel összefogva harcolunk a háborús gyújtoge­vők ellen, a te­remtő­­kért.

Next