Néplap, 1950. július (7. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-01 / 150. szám

1950 JÚLIUS 1. SZOMBA! A romok helyén új gyár épült Komádiban... A Kendergyár dolgozói saját maguk építették fel az üzemet Az elmúlt év elején megala­kult a Rostkikészítő NV Központja Budapesten. A vezetőség annak el­lenére, hogy a feldolgozásra váró nyersanyag a komádi Kendergyár telepen tárolva volt, nem gondos­kodott az üzem helyreállításáról, melyet a háború ideje alatt a föl­dek poráig leromboltak. Több mint egy évi huzavona és tervezgetés után ezév június elsején beállítot­ták a termelési tervelőirányzatot, dacára annak, hogy a gyár még mindig romokban hevert.­­ Ezév májusában a budapesti központ három részre oszlott s a komádi Kendergyár a Keletma­­gyarországi Rostkikészítő NV kö­telékébe került. A vállalat vezér­­igazgatója Kiss elvtárs, látva a Kendergyár nehéz helyzetét, ki­adta a jelszót, hogy márpedig jú­nius hónapban meg kell indulni a termelésnek. Kiss elvtárs az anya­gi és erkölcsi támogatást meg is adta. Izsó elvtárs, a „vállalkozó" A Kendergyár Üzemi háromszö­ge azt a határozatot hozta, hogy az üzem dolgozóival karöltve fel­építik a gyárat. A tilológépek és a törőgépek lealapozásához szak­munkás kellett volna. Ki is jött­­ egy kőműves vállalkozó, „szem­ügyre vette" a telepet, méricskélt, számolgatott, majd a végén beje­lentette, hogy a munka 10.200 fo­rintba fog kerülni. A Kend­ergyár vezetősége ezt az összeget soknak találta és elhatározták, hogy szakmunkás nélkül oldják meg az építkezést. A vezetőség az üzem dolgozóit rövid megbeszélésre hív­ta össze, hogy közösen megtár­gyalják a teendőket, a megbeszé­lés után idés Izsó József elvtárs jelentkezett, majd én leszek a vál­lalkozó, valami kicsit értek a kő­műves szakmához. Izsó elvtárs mint „építkezési vállalkozó” még nem sok vizet tu­dott volna zavarni egyedül. Segít­ségre volt szüksége. Néhány pil­lanat múlva egy egész sereg em­ber jelentkezett. Sárközi János, I B. Nagy Lajos, Zöld Mihály, K. Nagy István, Sárközi István és Galambos István elvtársak, akik azonnal szerszámot ragadtak ke­zükbe és hozzáfogtak a munká­hoz. Nem nézték azt, hogy letelt-e már a nyolc óra, az új üzem érde­kében addig dolgoztak, ameddig csak láttak. Az egyik a gödröt ás­ta az alapozáshoz, a másik a mal­tert kavarta, téglát hordott. Min­­denki dolgozott. Magunknak építünk Pünkösd két napjára és más vasárnapokra munkafelajánlást tettek a dolgozók. B. Nagy Lajos, Pető Mihály, Fejes Sándor, Szabó Sándor és Tegye János elvtárs is ott szorgoskodott a munkában. Az elvtársak figyelmét Szőts Sándor párttitkár elvtárs és Va­­lastyán János telepvezető hívta fel az önkéntes munkára, melyhez ők is csatlakoztak. A párttitkár, a telepvezető és a dolgozók vállt vállhoz vetve azon fáradoztak, hogy a több mint öt éve romok­ban heverő gyárat felépítsék. — Felépíteni a gyárat, aztán újra dolgozni benne, de nem úgy mint régen, hanem jobban, sokkal jobban.­­ Erre gondoltak a dol­gozók, miközben egyre több tég­lát raktak egymásra, saját ma­guknak építik fel a gyárat, hogy megkezdhessék a szocialista ter­melést. Három hétig folyt a munka, majd ezután Hudák Imre elvtárs, az üzem gépésze éjt nappallá téve dolgozott a gépek leszerelésén. Ebben a munkában az üzemlaka­tosok is segítettek Hudák elvtárs­nak.. A gépek beszerelésével el is készült az üzem, melyre a Ken­dergyár minden egyes dolgozója büszkén tekintett fel. A törőgépet június 14-én üzembe helyezték, melyen nagymennyiségű készletet tároltak 22-ig, ameddig a tilolók is meg nem indultak. Az áztatók versenyben vannak az ország összes áztatóival, komoly eredmé­nyeket érnek el, tervüket állan­dóan túlteljesítik. Az újonnan fel­­épült Komád Kendergyár már el­fogadta a Győri Fonó versenyki­hívását és most már csak azt vár­ják, hogy a debreceni Rostkikészí­­tő Központtól kiküldjék a normá­­zót, hogy megindulhasson a még komolyabb munka. Bevezethessék a darabbért, kifejlődhessen az egyéni verseny. (P. F­) V­ERSENY az üzemi aratóbrigádok között A Vagongyár VIII. osztály esztergályosai és a 10-es alap­szervezet vasárnapi aratási ver­senyre hívta ki az üzemből in­duló brigádokat és a debreceni üzemek aratóbrigádjait. A VIII. osztályból és a 10-es alapszer­vezetből összesen 56 dolgozó in­dult a környező TSZCS-kbe a dolgozó parasztság segítségére. Az üzemen kívül versenyre hívták a Dohánygyár, DHV, Bútorgyár, Auguszta szanató­rium, Vágóhíd és Richter-gyár dolgozóinak aratóbrigádjait. A vagongyári csoport reggel 4 órakor indul aratásra és este 5-ig aratnak. apasztalat csere a Scomari és DoL­az-pusztai kentergyáraL Lözöff A két kendergyár nem nagy távolságra fekszik egymástól, így a tapasztalatok átadása könnyűszerrel lehetővé válik. A két üzem között felmerülő kérdéseket közösen tárgyalják meg, a jó tapasztalatokat átad­ják egymásnak, a rossz mun­kamódszert pedig igyekeznek kiküszöbölni. A Dobai-pusztai Kendergyár dolgozói legutóbb a tiloló beállításának módsze­rét adták át a komádi kender­gyár dolgozóinak. A tiloló­­tengely méreteit, beállításait, a korong és a kések szabályozá­sát vették át. Leleplezték a Községi Kenyérgyárban a klerikális reakció ügynökét A klerikális reakció elleni harc általában véve jól folyik az üze­mekben. A becsületes dolgozók tud­ják, hogy a klerikális reakció­­t felszabadulás óta a régi rendszer visszaállításának és a2 amerikai im­­perializmusnak előharcosa, ezért el­lene teljesen jogos önvédelmi har­cot folytatunk- Egyes üzemekben akadnak azonban olyan dolgozók is, akik nyíltan a klerikális reakció vé­delmére állanak ki és ezzel szembe, kerülnek az üzem dolgozóinak több­ségével- Ez történt a Községi Ke­nyérgyárban is­itt bizalmi állást töltött be Szé­kely Zoltán volt horthysta vezérkari százados: a süteménybeolvasó fel­­adatát látta el. Ez a volt százados a­helyett, hogy szakított volna múlt­jával és becsületesen dolgozott vol­na a nép érdekéért, nem átallotta a munkásokkal szemben védelmébe venni az imperializmus ügynökeit, akik elveszett uralmukat és elvesz­tett földbirtokaikat siratják vissza. Nyíltan hangoztatta, hogy a népi demokrácia jogtalanul vette el a főpapi nagybirtokokat. Székely törekvése szemmel láthat­lag odairányult, hogy megbontsa a munkások egységét a kenyérgyárban és így akadályozza a termelést. A Községi Kenyérgyár pártszerveze­tének vezetősége természetesen nem tűrhette tétlenül Székely kísérleteit. Utánanéztek, hogyan is végzi el bi­zalmas munkakörét- Gyorsan meg­állapították, hogy Székely is, mint hasonszőrű barátai a ,­tiszta elvi‘‘­-­ térről átsiklott anyagi területre is és jelentékeny összeggel károsította meg a vállalatot. A mutatkozó hiá­nyokat eltüntette, vagyis a száraz sütemények közé írta be, így aztán Székely gyorsan kikerült a Kenyér­gyárból. Eddig az eset. Ebből azonban ta­nulságokat kell levonnunk. A leg­fontosabb: aki ma államunk ellen szól, vagy cselekszik, az kikerülhe­­tetlenül a büntető törvénykönyvben felsorolt legaljasabb bűncselekmé­­nyeket is elköveti, lop, csal, rabol­­aztán gyilkol is. Államunkkal csak bűnözők szállhatnak szembe, ez bi­zonyosodott be Székely Zoltán ese­tében is- Éppen ezért az éberséget folytonosan fokozni kell a befura­­kodott ellenségek leleplezése érde­kében- A Tavongyári futójavító dolgozói az őszi csúcs­fo­rgalomért Július elsején és másodikén a vasutas dolgozók országos ér­tekezleten beszélik meg az őszi csúcsforgalommal kapcso­latban a vasútra háruló felada­tok zavartalan és zökkenőmen­tes lebonyolítását. A debreceni Vagongyár vezetői és legjobb dolgozói is részt vesznek az ér­tekezleten. A Vagongyár dolgo­zói erre az alkalomra munka­felajánlást tettek. Vállalták, hogy a terven felül 5 teher­kocsi futójavítását végzik el. A futójavító alvázasai, szekré­nyesei, bognárai, valamint tető­fedői erőteljesebb iramban dol­goznak az őszi csúcsforgalom sikeréért. ÚJ TURKMÉN OPERA Az ashabadi Türkmén Opera­ház bemutatta Sztollár és Begir Horsov zeneszerzők új, „Boldogság folyója“ című ope­ráját. Az opera a Szovjetunió népeinek boldog életét örökíti meg és arról szól, miként való­sult meg a türkmén nép évszá­zados ábrándja, a száraz pusz­ták öntözése Az új Opera nagy sikert aratott. a májusi terv sikeres teljesítése után a rosz versenyszervezés, az ellenség aknamunkája akadályozza a termelést a Gőztéglagyárban A város peremén, a Rákosi telep szomszédságában fekszik magasba szökő kéményeivel a debreceni Gőz­­téglagyár. A Téglagyárat tavaly nyáron, a hároméves terv utolsó esztendejében állították üzembe. Kijavították a háborúban megron­gált gépeket, új cserepes szárító­­színt építettek, beindították az anyagtermelést. Azóta 11 hónapja dolgozik az üzem és termel kismé­retű téglát több, mint 100 munkás­sal. A termelés azonban még nagy­részt tervszerűtlen és szervezetlen volt. Csak április óta van tervfel­­bontás, tervelőirányzat, folyamatos és állandó munka. Hogy az eredmé­nyek azóta hogy alakulnak, milyen a tervteljesítés, hogy folyik a mun­kaverseny, arról a termelés állása, az üzemi statisztika ad pontos adatokat. Áprilisban az egyhónapi előirány­zat 660.000 nyers és 237.000 égetett tégla volt. Kétkemencés termelésre számítva. Ennek azonban a nyers­termelésnél csak 60,9, az égetettnél 58 százalékát tudta teljesíteni az üzem. Májusban már emelkedő elő­irányzat mellett 924.000 nyers, 333 ezer égetett tégla elkészítését vet­ték tervbe. Ezt a komoly és magas mennyiséget jó munkalendülettel az előbbi hónaptól eltérően nemcsak el­értek, de túl is teljesítette a gyár. A túlteljesítés mértéke a nyerstéglá­nál 21 százalék, az égetettnél 37 százalék volt. A júniusi tervhez en­nek a sikernek a jegyében fogtalt hozzá. Azonban ahogy már is meg­állapítható, különösen a nyers tég­­legyártásnál ismét, éppúgy, mint áp­rilisban, nagy lemaradás van. Ezt megerősíti és alátámasztja az utolsó hét termelési eredménye is. A bri­gádok mindegyike éppúgy a présnél, a berakásnál, mint az elszedésnél, vagy másutt is jóval a száz százalé­kon alul teljesített. Csak 80 száza­lékban teljesítik a nyersanyaggyár­tás júniusi tervét. Hogy a termelés hullámzásának, állandó ingadozásának mi az oka, arról többféle magyarázatot lehet találni. Elsősorban a pártszervezet, az üb. munkája hiányos, nem ki­elégítő. Az üzemi pártszervezet ko­rántsem áll hivatása magaslatán, nem vezet, hanem az események vezetik. Ez a lemaradás, a dolog után való kullogás meg is látszik minden téren. Nincs munkaverseny, nincs politikai felvilágosító munka. Az üzemnek mindössze 6 brigádja, három egyéni versenyzője van, ami kevés az összlétszámhoz viszo­nyítva. Még rosszabb a helyzet a felvilágosító munka terén. Harminc­­három párttag közül nincs népne­velő, de ha papíron netán van is, egyikük sem beszélget el a dolgo­zókkal. Kétségkívül ebből követke­zik az, hogy az állandó­ munkae­rő­­hullámzás nehézségeit is beleszámít­va, a dolgozók öntudata, politikai színvonala alacsony. Sokan vannak olyanok, akik még ma sem hallottak a Sztahanov-mozgalomról, a munka­­versenyről. Ebben hibás az üb. is, amelynek szintén nincs egyetlen ak­tívája sem. Gátolja a munka sikerét az is, hogy a pártszervezet, meg az üb. is állandóan foglalkozik a hiá­nyosságokkal, határozatokat is hoz, de ezek egyike sem valósul meg, el­tűnik valamelyik fiókban. A másik hiba a műszaki személy­zet és a megfelelő szakkáderek hiá­nya. Az üzemben aránylag sok a gép. A földkitermelésnél már „Bá­­ger” rakja a csillét, az agyag a fel­vonónál, a présnél szintén a gépek segítségével halad tovább. De ezek­hez a gépekhez nincsen megfelelő szakember. Van ugyan egy gépész, két Lakatossegéd, de az utóbbiak most szabadultak, úgyhogy keveset értenek a bonyolult gépek kezelésé­hez. Ebből adódik aztán, hogy gép­hiba és egyéb technikai okok miatt sok az állási idő. Csak a napokban történt, hogy reggel 4-től délelőtt 11-ig állott a műszak, ez természe­tesen hátráltatja a termelés folya­matosságát. A géphibákba, gépallá­­sokba azonban még valami más is belejátszik. A dolgozók között be­­fészkelődő ellenség keze. Éppen a pártszervezet gyengesége, a politi­kai munka szervezetlensége oka an­nak, hogy ezekre a jelenségekre még nem sikerült világosságot de­ríteni. Csak nemrég történt, hogy a géphiba miatt teljesen szétszedett és megtisztított présben egy 25 centiméter hosszú, 25 milliméter vastag szegletvasat találtak, ami ha a tokba beleakad, teljesen széjjel szakítja a présgépet. Ilyen jelensé­gek már régebben is előfordultak. Szinte naponta kerül valamelyik gépbe idegen tárgy, villahegy és egyéb vasdarab. Már egész halom vasgyűjtemény, drótkötél, vaslemez van, ami semmi esetre sem a­ földdel, hanem csak az ellenség ke­zével került a gépekbe. Különösen a darabbérezés bevezetése óta fordul­nak elő sűrűn ilyen jelenségek, nyil­ván az üzemben megbúvó reakció így akar támadni. A nyerstéglabe­­rakásnál még most, a darabbér be­vezetése után három héttel sincs munkautalvány, nincs pontos szá­mításra felhasználható anyag. Vi­lágos, hogy a dolgozók elégedetlen­kednek és zúgolódnak. Ilyen hibák, körülmények között, — amelyek súlyosan hátráltatják a Gőztéglagyár munkáját, — az üze­mi pártszervezetnek, az üb-nek fel­adata a gyors cselekvés, a politikai munka megjavítása, a munkaerő hullámzás kiküszöbölése. Ezek a legfontosabb feladatok, de emellett döntő figyelmet kell fordítani a munkaverseny megszervezésére, a termelékenység alakulására is. Nem szabad megengedni, hogy 70—80 százalékot teljesítsenek a brigádok, órákig álljanak a gépek, akár gép­hiba, akár egyéb ok Gerő elv­társ beszédének tanulságát ott is érvényesíteni kell. Mert csak a politikai munka megjavítása, a ver­seny beindítása, az ellenség könyör­telen leleplezése adhatja meg a biz­tosítékot a Gőztéglagyárnak arra, hogy teljesíteni tudja feladatát. Bőrrel feketéstek , bíróság elé kerülnek Gyanús külsejű alak haladt az elmúlt nap kerékpáron a Nagyál­­lomás felé. A szolgálatot teljesítő rendőr igazolásra szólította fel az ismeretlent, akiről kiderült, hogy Panyik József egri borkereskedő és 6000 forint értékű bőrt akart feketén Debrecenből kicsempészni. Panyikot bekísérték a főkapi­tányságra, ahol elmondotta, hogy a bőrt Kovács József debreceni volt tímármestertől vette. A rend­őrség azonnal vizsgálatot tartott Kovácsnál. Kiderült: annak elle­nére, hogy Vígkedvű Mihály ut­­cában lévő tímárüzemének iparen­gedélyét már mintegy két évvel ezelőtt az illetékes hatósághoz visszaszolgáltatta, még ma is gyártja feketén a bőr­öket, amit természetesen feketén hoz forga­lomba, így került a hatezer forint értékű bőr Panyikhoz is. Most a rendőrség tovább folytatja a nyo­mozást, hogy felderítse a feketéző banda többi tagját is. Kovácsot és Panyikot egyéb­­ként őrizetbe vették. Árdrágítá­sért, mert a 12.60 forintos bort 17.60-ért adta, külön is eljárás alá vonják. A feketéző banda ügyében rövidesen ítéletet hoz a megyei bíróság. 5 A pártépítés munkájának nélkülözhetetlen fegyvere ! PÁRTMUNKÁS OV ÁSD! TERJESZD!

Next