Néplap, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-01 / 229. szám

1950 OTCTÖIt KI! VASA I!N­AP 9 Debreceni tudósok és művészek a békéért A Békekölcsön-jegyzés hazafias­ kötelességéből mindenki ki akarja venni a részét, legyen az takarító­nő vagy egyetemi tanár. Mindegyik egyet akar, a békét, a szabadságot, a boldog, megelégedett életet, erre szavaztak akkor, amikor a Békeköl­csönt lejegyezték. Az értelmiségi dolgozók és a művészeti dolgozók is ki­veszik a részüket a Békekölcsön-jegyzésből, mindannyian a béke mellé akarnak állni a szabadság, a boldog szabad megelégedett élet mellé. Dr. Kellner Béla egyetemi tanár ezeket mondta: " Minden dolgozónak hazafias kötelessége a Békekölcsön-jegyzés­ben erejéhez mérten részt venni. A tervkölcsönben is bebizonyosodott, h­ogy az ország jólétét, a dolgozók helyzetét javította. Ennek egyenes folytatása a Békekölcsön, ami még az előbbieken kívül mindnyájunk közös ügyét, a békét szolgálja. Dr. Bárczi Géza nyelvész professzor 6000­ forintot jegyzett és kijelen­tette: „Amit­­én jegyeztem a Békeköl­csönre talán még mindig kevesebb, mint amit az a szegény négygyere­kes anya jegyzett, aki itt takarít s aki jóval felül jegyzett fizetésén. Mindannyian látjuk azt a hatalmas munkalendületet, melyet dolgozó népünk felmutat az ötéves terv si­keréért. Mindannyiunknak köteles­sége támogatni népünk erőteljes harcát a békéért. A mi tudományos tervünk is olyan nagy, hogy ha a Békekölcsön-jegyzéssel alátámaszt­va sikeresen teljesítjük, méltó ré­szesei leszünk a békéért vívott harc­nak.’’ Dr. Szabó István professzor így nyilatkozik a Békekölcsönről: „Örömmel jegyeztem a békeköl­csönt, mert ez további biztosítékot nyújt ahhoz a békés alkotó munká­hoz, amelyet a magyar , népi demo­krácia olyan bámulatos sikerrel fejt ki. Második éve vagyok a bölcsész­kar dékánja s megtudom" állapítani, hogy egyetemünk bölcsészkara,, az ötéves terv létért féléve alatt szép fejlődést ért el. A művészeti dolgozók is lelkes nyilatkozatokat­­tesznek: Téri Árpád a Csokonai Színház igazgatója ezeket mondja: „Most el kell dőlni, ki hova tarto­zónak érzi magát. Én a béke harcos, táborába tartozom, a békét­­aka­rom.» ezért jegyeztem a Békeköl­csönre 2500..forintot. A színháznak fokozottabb köte­lessége kivenni a részét a Békeköl­csön jegyzésben. A színház az a terület a kultúrfronton, amelyre ha­talmas összegeket áldozott és áldoz az államunk. Nekünk elsősorban kö­telességünk­­forintjainkkal is támo­gatni azt a békét, amely­ biztosítja boldog életünket.” A „Viharos alkonyat” első felvo­násának szünetében Zenthe Ferenc a Csokonai Színház tagja az üzemi DISZ agit. prop. felelőse így nyilatkozott: „A béke megvédéséért mindent megteszek. Ha arról lesz szó, hogy harcban kell megvédeni, akkor­ is ott leszek,, csakúgy, mint­ most, mikor a Békekölcsönt jegyeztem. Hogy miért jegyeztem? Elsősor­ban azért, mert békében akarok to­vább fejlődni. A felszabadulás előtt Kiss Ferenc, a „cézár” nem adott számomra pódiumot, sőt a felvételi volgámt egyenesen kirúgott a Szín­házból. Most jobbnál jobb darabok­ban játszom. Népköztársaságunk úgy erkölcsileg, mint anyagilag támogat. Legutóbb is 200 forintos jutalmat adott nekem. Tehát a Bé­kekölcsön jegyzésem, már az indu­lás előtt, duplán megtérült.” Spányik­ Fen szintén­ szerepel a „Viharos alko­­nyat”-ban. A következőket mondot­ta: „A Békekölcsön jegyzés­e lel­kiismereti kérdés. Aki szereti ha­záját, családját, gondol a jövőjé­re, boldogságára az jegyez Béke­kölcsönt. Én gondolok a testvé­remre, a keresztlányomra, a béké­­re — jegyeztem is 800 forintot. Ez egyébként hazafias kötelességem is. Tudom, hogy ezzel az összeggel is a béke megvédését segítem. De a Békekölcsön nekem azt is jelenti, hogy a múlttal ellentétben engem már nem a kapitalista igaz­gató, hanem két éve az állam fi­zet. Ezt csak­­az tudja értékelni, aki a múltban kapitalista igazgatóhoz kapott szerződést. Ha volt közön­ség, akkor volt fizetés is, ha nem volt, akkor éheztünk. Ma nincs gondunk, a Békekölcsön sikere pe­dig tovább erősíti az államunkat, még jobb lesz a múltban megvetett színészek élete is.” Megszegi az állam és az egyház közti megegyezést Dessewffy Elemér püspökladányi kanonok Az ország fővárosától a legki­sebb községig, a legeldugodtabb tanyáig mindenütt tömegmozga­lomként bontakozott ki a Béke­kölcsön jegyzése. Az íveken fel­sorakozó nevek: munkások, dol­gozó parasztok, pedagógusok, hi­­vatalnokok, tudósok, művészek, vállalatvezetők, nyugdíjasok, ka­tonák, papok, kisiparosok és kis­­kereskedők nevei egyben, azt is jelentik, hogy dolgozó népünk azért a sok,sok milliárdos be­ruházásért, az állandó életszín­vonalemelkedésért, a hidakért, vasútért, az új ég a korszerűsí­tett üzemekért, gépállomásokért, szociális beruházásokért, cse­csemőotthonokért, bútorokért, Csepel-motorkerékpárokért és az új, modern iskolákért tehetségé­hez mérten felajánlásokat tesz, hogy rövid időn belül sokkal többet kapjon vissza. Békeköl­csön jegyzésével népünk tehát segíti a béketábor harcát, védi az otthont, családot, jövőt és a boldogságot! Vannak azonban néhányan, akik a halált és a pusztulást vá­lasztják inkább. Az imperialis­ták magyarországi ügynökei azonban most is rosszul speku­lálnak. A háború papja A püspökladányi pártbizottsá­gon nagy a sürgés-forgás. Kép­­­ílnek az elvtársak a mai gyű­­r­re, melyen a kárpátukrajnai kolhozparasztok tartanak beszá­­mólót, Palánki elvtárs, a párt­­titkár pedig a Békekölcsön-jegy­zésben elért eredményeket szá­molja. A számoszlopok a jegyzési verseny püspökladányi frontján aratott győzelmünket jelentik. „Nem szeretnénk a Békekölcsön­jegyzésben rosszabbul végezni, mint a terménybegyűjtésben. Akkor az élvonalban, álltunk“ — modatta Palánki elvtárs, a spárthelyiség előtt az egyik népnevelővel találkozunk. ,,Kö­­nnyöradományt akart adni a­ ka­nonok a dolgozó nép államának”— újságolta. „Most jövök Tőle, úgy viselkedett, mint 1948-ban, mikor szintén, nyíltan ellenünk, a nép ellen fordult. Arra hivatkozott most, hogy nincs tengerije, a hízónak, így nincs tehetsége 200 forintnál többet jegyezni. Hát ide figyeljen elvtárs, én csak­­egyszerű TSZCS-tag vagyok, jö­vedelmem kevesebb, mint Des­se­wffy Elemér kanonoké, de azért oda­írtam az 1000­ forintot a jegyzési ívre, a háború papja, nem a békéé!“ Ez volt Szilágyi elvtársnak, a másik népnevelőnek a megálla­pítása is. „Azt mondta nekünk többek között, hogy nem politi­zált. Ez persze­ hazugság. Nem­ politizál mellettünk, a­ dolgozó nép, a béke mellett. Ellenünk an-Széplaki István elvtársnak, a földművesszövetkezet ügyvezető­jének is jó az emlékezőtehetsége. „A kanonok legjobb barátai a 2000 hold bérlettel rendelkező Mocsáriak, Tisza földbirtokos és ötvös ügyvéd voltak — mondja. — Hol a kanonoknál, hol cimbo­ráinál tartottak hajnalig tartó dá­­ridókat. Volt miből, a földjük — melyen mi látástól vakulásig dol­goztunk — jól jövedelmezett. Én akkoriban mint cseléd laktam kinn a Farkas-szigeten, ahol Mo­csári Imrének és Bélának volt a birtoka. 1938-ban nagy estélyt tartott ott Mocsári, melyen meg­jelent természetesen a kanonok is. Éjfél körül járt már az idő, folyt a pezsgő és a tánc, mikor az épü­let hátsó oldalának egyik ablakán fény szűrődött ki. Közelebb men­tem, orromat az ablaküveghez nyomtam és úgy figyeltem a szo­bában lejátszandó eseményeket. Jelenlétem kitudódott. Főnököm, „vitéz” Thury Elemér pedig azon­nali hatállyal elzavart állásomból — mint később megtudtam Des­­sewffy Elemér kérésére. Harangozójának, Szabó László­inál inkább. Esténként szinte smmlenap összejön barátjaival és hol itt, hol ott hallgatják rá­dión „Amerika hangját”. A kapott híreket a­láá gyónás közben, a hívők fülébe súgja. Komoly rém­­hírterjesztő-központ a­ parókia Püspökladányban.“ Dessewvffy kanonok nap, mint nap megszegi az állam és az egyház között kötött megegye­zést. A felszabadulás előtt azon­ban nem volt reá panasza az uralkodó osztálynak. Mircse Lázárné, akinek a férje a terítő­telepen tűzoltó, visszaemlékszik még az 1914-es időkre. „Akkor minden prédikációjában a szov­jet népet ócsárolta, állandóan arról beszélt, hogy ha bejönné­nek a szovjet katonák, azok le­mészárolnák a gyerekeket és a védtelen asszonyokat.“ nak több hónapi fizetéssel adós. A múltkoriban összevesztek és az öreg harangozó az utcáról kiabál­ta be a parókiára: „Most ugye már nem vagyok jó, de bizony 1— 2 évvel ezelőtt nem engedett vol­na el semmi pénzért. Emlékezzék csak vissza, mikor gyűlést ren­deztek a kommunisták és maga ott sürgött-forgott mellettem. Hangosabban, gyorsabban és hosszan húzzad Laci — kiabálta felém, hogy megzavarjuk a kom­munisták gyűléseit.” Árad a panasz. Mélyen elítélik a dolgozók Dessewffy kanonok magatartását, aki az elmúlt na­pokban még sorbanállást is szer­vezett Ladányban. A jól kihízott kanonok szemben áll a néppel. Azokkal a százezrekkel és milli­ókkal, akik ezekben az órákban a béke megvédése érdekében harcos magatartást tanúsítanak. Azok­kal, akik becsületes munkájukkal, Békekölcsön jegyzésükkel lerak­nak egy-egy téglát az épülő or­szág alapjaiba. Azokkal, akik nem tűrik Dessewffy Elemér ka­nonok ellenséges magatartását! Két évvel ezelőtt zavarta a kommunisták gyűlését A Békekölcsön jegyzés a b­éke megerősítését szolgálja - mondotta Tajthy Lajos polgári plébános, aki 1000 forintos jegyzett kéri és visszaadja, példa rá az ötéves tervkölcsön. Vessünk el hát minden felesleges beszé­det, itt én nyitom meg a jegy­zést, mert tudom, hogy a béke megerősítését szolgálja. Dr. Tajthy Lajos ezek után ezer forintot jegyzett. Úgy be­szédével, mint jegyzésével be­bizonyította, hogy a maga ré­széről betartja a kormány és az egyház között létrejött megegyezést. Polgáron ez időben még egy békevédelmi bizottság tartott gyűlést, ezen Hínár András róm. katolikus plébános szólalt fel többek között. Hínár plébá­nos is hangsúlyozta beszédé­ben, hogy a béke megvédése mindenkinek szent kötelessége. Felhozta többek között elért nagy eredményeinket, rámuta­tott arra, hogy a tavalyi terv­­kölcsönnel a jegyzők saját ma­gukon segítettek, mert minden­kinek sokkal jobban megy a sora. Aztán a Békekölcsönnel foglalkozva hangoztatta, hogy „mi a békekölcsön-jegyzésünk­kel a szebb és boldogabb, békés jövőnket alapozzuk meg. Ezzel is bebizonyítjuk, hogy azt a szabadságot, amit a nagy Szov­jetuniónak köszönhetünk, meg is tudjuk védeni, az amerikai imperialistákkal szemben.“ Pénteken este Polgáron béke­gyűlést tartottak az ottani dol­gozók. Volt máshol is ilyen békegyűlés. Polgáron a béke­­gyűlésen megjelent a polgári plébános is és felszólalt az ösz­­szegyűltek előtt. Felszólalásában rámutatott azokra a hatalmas eredmé­nyekre, amelyet az ötéves terv első nyolc hónapja hozott a községbe is A polgári Tisza­­híd, új házak tízszámra a köz­ségijén, fokozódó jólét: ezt hoz­ta eddig­ a terv. Amerre csak nézünk, mindenütt emberibb és boldogabb lett az élet, ezt hozta a terv, a mi tervünk. ’Beszélt a tőkések terveiről is, a háborúról, a világháborúban annyi halott volt, hogy kopor­sókból utat lehetett volna rak­ni Páristól Moszkváig, özve­gyek, árvák milliói, nyomorú­ság, szegénység: ezt zúdította az emberiségre az imperialisták terve, háborút, tömeggyilkos­ságot. Ez ellen a kannibáli tervek ellen indult meg a békemozga­lom, amelyben ma már az em­beriség fele részt vesz. — Ha háború helyett, ha rombolás helyett építésre for­dítottuk volna az erőt, belátha­tatlan, hol lennénk ma már — mondotta. — Mindenkire vá­­égül miután a Békekölcsön­re egy havi fizetését jegyezte, azzal a felhívással fordult hall­gatóihoz, hogy kövessék példá­ját, így a tartós békéért küzde­nek. Polgáron két plébános, két katolikus pap beszélt. Mind­­kettő betartja a megegyezést. Mind a kettő bebizonyította ez alkalommal, hogy őszinte híve a magyar dolgozó népnek és készek vele haladni munkájá­ban és küzdelmében a béke uatkozik isten törvénye: Ne ölj. A béke kívánsága és vágya eltölti az embereket, de a bé­két meg is kell védeni. És ne­künk igazi béke kell, amely­ben tovább építhetünk, ezért a békéért harcolni, ez minden jóakaratú­ ember kötelessége. — A háború sok pénzbe ke­rül, csak egy atombomba elké­szítése 2 millió dollárba kerül. A béke védelmére is pénz kell. Most kormányunk hozzánk for­dult, pénzzel is segítsük a béke .­megvédése és a szocializmus védelmét. Ezt a pénzt kölcsön­­ építésének nagy kérdéseiben. Ma délelőtt nyílik meg a pallagpusztai mezőgazdasági technikum Dolgozó népünk állama ko­moly figyelmet fordít és rend­kívüli fontosságot tulajdonít a népből kikerülő új mezőgazda­­sági szakemberek képzésére. Az ötéves terv célkitűzésének megfelelően új mezőgazdasági középiskolák, mezőgazdasági technikumok sora nyílik meg az országban. Debrecenben is megkezdi működését egy ilyen mezőgaz­dasági szakiskola. A pallag­­pusztai régi agráregyetem he­lyén növénytermesztési és ál­lattenyésztési technikum indul ebben a tanévben. Az új technikum ma délelőtt 11 órakor ünnepélyesen nyitja meg kapuit a tanulni vágyó dolgozó parasztfiatalság előtt. A megnyitó az iskola díszter­mében lesz. Az iskola vezető­sége ez alkalomból kéri a dol­gozókat, hogy minél nagyobb számban képviseltessék magu­kat a munkás-paraszt szövet­ség jegyében a ma délelőtt­ ünnepélyes megnyitón. BEFEJEZŐDÖTT A KÖNYV-HÓNAP GRÚZIÁBAN A napokban fejeződött be Grúziá­ban a könyv­ hónapja. A könyv­ hó­napja alkalmából Tbilisziben és a köztársaság körzeti központjaiban több új könyvüzlet nyílt. A városi és falusi könyvtárak kibővítették könyvállományukat. A könyv hó­napja alatt 10 és fél millió rubel ér­tékű könyvet adtak el a köztársa­ság területén. Gyü­m­ölcsf­a vásár­lók Figyelem ! Illetéktelen egyének visszaélve a vásárlók jóhisze­műségével, gyümölcsfa megrendeléseket vesznek fel. Csak az állami faiskolák és szőlőoltványtelepek fény­képes igazolvánnyal ellátott üzletszerzői jogosultak gyümölcsfa, Sző­lvessző és egyéb faiskolai termel­­vények rendelésének felvételére. Óvakodjunk, más ügynöknél ne rendeljünk, mert csak károsodhatunk.

Next