Néplap, 1951. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-03 / 1. szám

2 Eltemették a tatabányai bányászszerencsétlenség laősi fealottalt A bánya- és energiaügyi minisztérium mély fájdalommal je­lenti, hogy Tatabányán, a XII. sz. aknán .1950 december St­ fia éjjel, eddig még részteletben ki nem derített okból, súlyos Hujti­­legroil­bánás történt, melynek 81 hős bányász esett áldozatul. A mentési munkálatok a szeren­csétlenség után halat­éktalanul megindultak s a mentésben résztvevők a munkálatokat a leg­nagyobb önfeláldozással végezték. Kőnek köszönhető, hogy 11 bányász é­stét sikerült megmenteni. A bánya­szerencsétlenséget követően a Magyar Dolgozók Pártjának és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának kép­viseletében a helyszínre utazott Gerő Ecse főtitkárhelyettes, fil­­lamitiinizzter, Vas Zoltán, a Politikai Bizottság tagja, az Orszá­gos Tervhivatal elnöke fa Czottner Sándor, a Központi Vezető­ség tagja, bánya- és energiaügyi miniszter. A vizsgálat a szerencsétlenség pontos okának felderítésére tovább folyik. A Minisztertanács a bányas­zerencsétlenség áldozatait a Ma­­gy­ar Népköztársaság hősi halottainak nyilvánítja és temetésük­ről állami költségen gondoskoiak. A kötelességük teljesítése köz­ben hősi halált halt bányászok hozzátartozóinak a miniszterta­nács családonként ,1­60 forint gyorssegélyt fitelt is, és elhatároz­ta,, hogy az özvegyeknek járó nyugdíjon felül, az összes árvák neveltetését 13. életévü­k betöltéséig állami költségen biztosít­ja. A bányaszerencsétlenség hősi áldozatainak temetése 1931. január 2-án 14 órakor volt Tatabányán. A tetette a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa, a Magyar Dolgozók Pártjá­nak Központi Vezetősége, valamint az összes társadalmi szerve­­zetek képviselői megjelentek. 3 A Magyar Népköztársaság minisz­­­tertanácsa nevében Czollner Sán­­dor bánya, és energiaügyi minisz­ter beszélt.­­ — A Magyar Népköztársaság kor­­mányi nevében veszek búcsút a munka frontján elhunyt bányász hős, halottaktól — mondotta —, a Magyar Népköztársaság kormánya legmélyebb részvétét fejezem ki azoknak a bányászcsaládoknak, aki­ket ez a szerencsétlenség ér.ki. A hős bányászha'­ottak a nemzet ha­­lottai. Az özvegyeket és árvákat biztosítom arról, hogy a Magyar­­ Népköztársaság kormánya messze- I­menőm gondoskodni fog megélhe­­ttésükről, a gyermekek felnevelése­iről. 9 — Ma még nem tudjuk határozot- ttan megállapítani, hogy ezt a sza- tzéncst­ lenséget mi okozta, de folya­mm­a­tba van a legszigorúbb vizsgá­l­at, amelynek ki kell derítenie a­­Szerencsét­lenség okét. Mindent el­­ fogunk követni, hogy a bányák­­ üzembiztonságát a legmagasabb tété­­k­re emeljük, hogy a lehető legki­­­­sebbre csökkentsük a­­bányászok jólétét fenyegető veszélyeket, sí­g Nagy fájdalom minden magyar­­dolgozónak de elsősorban a magyar bányászoknak, társaik halála. Hősi halált halt testvéreink emléke kö-­­­telez bennünket arra, hogy na ki­sebb, hanem még nagyobb részt válaljunk az előttünk álló nagy föl­adatok megoldásából.­­ — Itt ezeknél a koporsóknál ha­lo­t t­­estvéreink szent emléke elő­... az ő szellemükben fogadjuk meg, hogy a dolgozók életét minden nehézséget leküzdve, szebbé fogjuk tenni.­­ — Búcsúzom tőletek drága bá­nyásztestvéreim. A szocializmust építő munka hős, halottá:; a Magyar Népköztársaság kormánya, az egész magyar dolgozó nép szívébe zárt benneteket és örökre meg fogja őrizni hősi* emléketeké". •­­ Ezután Varga Barnabás, Kos­suth díjas szsahánovista vájár, Tata­bánya és az egész ország bányászai nevében vett búcsút a hősi halot­taktól. Ezután dr. Kriegler György espe­res pébános gyászszertartást víg­­zett el és gyászbesüédet mondott a síroknál. A gyászszertartás végeztével az Internacionala és Chopin gyász­induló hangjai mellett leeresztették a ka­pr­ókat a sírokba, amelyeket cerkhemar belepett a koszorúk tö­mege. Rákosi Mátyás elvtárs, az MDP főtitkára hatalmas vörös koszorút küldött, amelyet Gerő Ernő elvtárs, főtitkárhelyettes helyezett el. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezet­ős­ége nevében Kádár János és Révai József elvtársak, főtitkárhe­lyettesek, az Elnöki Tanács és a kormány nevében Rónai Sándor elv­­társ, Dobi István és Czettsner Sán­dor elvtárs, a SZOT nevében Apró Antal elvtárs, a bányaipari szak­­szervezet nevében Hivrán István elvtárs, a néphadsereg nevében Supka Kálmán őrnagy koszorúzták meg a sírokat. Kedden délben a tatabányai új­telepi temetőben helyezték örök nyugalomra a­­ tatabányai bá­­nyászszerencsétlenség hősi halot­tak. A temetésen megjelenteti: Gerő Ernő, Révai József, Kádár János elvtársak, a Magyar Dol­gozók Pártja főtitkárhelyetteke, Rónai Sándor elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke, Dobi István, a miniztertanács elnöke, Csoltner Sándor elvtárs bánya- és energ­­ügyi miniszter,­­Apró Antal­ elv­­tára, a SzOT főtitkára, Péter Gá­bor elvtárs altábornagy, az­ Ál­lamvédelmi Hatóság vezetője, Hav­áti István elvtárs, a b­ányasz­­szakszervezet főtitkára, Oszt­rovszki György, a Tervhivatal elnökhelyettese, Párdi Imre elv­­társ, a Komárom megyei Pártbi­zottság titkára, a­z HDP tata­bányai szervezetének, a helyi ha­tóságoknak, szakszervezeteknek és tömegszervezeteknek képvise­lők a tatabányai elleni medence dolgozói. A sírok előtt a néphadsereg, az államvédelmi hatóság és a rendőrség díszszakaszai sorakoz­tak fel. Csajkovszkij gyászinduló­jának­ hangjai után Kádár János elvtárs, az MDP Központi Ve­zetősége nevében búcsúztatta a munka hősi halottak. Kádár Jám­a sírtán búcsúbeszéde — Megrendítő s­úlyos szeren­csétlenség, amelynek áldozatul esett 81 tatabányai tanyászdol­­gozó, gyászba borított számos csa­ládot. A munka hősi halottai kö­zött fiatalok, meg ott korúak és idősek is vannak. Ki testvérét, ki szülejét, rá élettársát gyászol­ja az elhunytakban. De a szeren­­csétlenség híre a közvetlen roko­­nokon túl, mély gyásszal tölti el egész munkásosztályunkat, egész dogozó népünkét. Bányásztest­vé­reink halála mély gyásszal és együttérzéssel tölti el munkás­­osztályunk dicső pártját, harcos vezetőnket, a kommunisták száz­ezres tömegeit hazánkban, a Ma­gyar Dolgozók Pártját. Elhunyt bány­ászt­est­vér­e­ink a munka hősi halottak De bennük ne­mcsak a termelés frontjáról ki­esett dolgozókat gyászolja Pár­tunk, hanem drága elvtársainkat, a munkásosztály forradalmár harcosait is. A magyar kommu­nistáknak, Pártunknak harca — mint Rákosi elv­társ mondotta — az illegalitás viszonyai között éppen úgy, mint a felszabadulás óta. Pártunk egész története so­rán összeforrott, egy volt a bá­nyászig legjobbjainak harcával. Az elnyomás évei alatt a bányá­­szok legjobbjai nehéz harcát vívó Kommunista Pártunkkal együtt hirdették a reményt, a megtörhe­tetlen hitet, a munkásosztály szí­vében élő nagy reménységét a munkásosztály szocialista hazája, a nagy és dicsőséges Szovjetunió és Sztálin elvtárs iránt. Boldog szívvel köszöntötték a hajnal ha­sadását, hazánk, munkás­oszté­­lyunk felszabadulását, Sztálin fiai­nak, harcosainak eljövetelét. M­ás azóta, 1945. április 4-e óta Pártunk minden harcában a szárnyakat kapott munkásosztály küzdő­ser­egében, az első sorok­ban ott meneteltek bányászte­st­­véreink, közöttük­ ebben a nagy­­szerencsétlenségben most elhunyt 131­dolgoskezü, harcos bán­yásztest­­véreink is. — Emléküket gyászoljuk és ke­gyelettel megőrizzük. De dolgo­­zunk és harcolunk tovább. Kü­zde­nünk kell, mert elhunyt bányász­­testvéreink özvegyei, árvái, hát­­rahagyottai boldogabb jövőjét épí­tenünk és védelmeznünk az el­hunytakkal szembeni s­zent kö­telességünk. A legnagyobb tiszte­­letet emléküknek akkor adjuk meg, ha a sorból kiesetteket pó­tolva, erőinket, tudásunkat meg­feszítve, még nagyobb lendület­tel, elszántsággal dolgozunk és harcolunk tovább. A Párt Köz­ponti­­ Vezetősége nevében foga­dom itt, a maghalt bányászok sírjánál, hogy rájuk gondolva, még magasabbra emeljük a mun­kásosztály szent zászlaját, amely alatt ők­ is éltek, dolgoztak és harcoltak. Győzelemre visszük a nagy ügyet, amelyért dolgoztak és életüket áldozták. — Munkástársak, elvtársak, elv­­társnők! Legyetek erősek, állhata­tosak 63 szilárdak. Mutassa ők meg barátnak és ellenségnek egyaránt, hogy a bányászok hősi népe és a dicsőséges munkásosztály e szeren­csi jenség nyomán, bár szivükben gyász van, még keményebben, míg eredményesebben dolgozik és har­col és megy előre új harco­k, új győzelmek felé. Szerencsétlenség és bánat ne törjön meg minket, te­gyen még acélosabbá bennünket, erős:t sen meg minket hitünkben és e'szán'Ságunkban, abban az eltö­kéltségünkben, hogy szabad életün­­ket, békénket tüzön-ú­ton át, min­den nehézség leküzdésével győze­lemre visszük. A hős bán­ást­rl­hatoltak a licui­d­iústoltai — Ezek az én búcsúszavaim, ezek­kel harcos bányásztestvéreim szel­lemében búcsúzom Pártom nevében e hunyt testvéreimtől. Meghav­juk emlékük­ előtt a Párt zászlaját — fejezte be beszédét Kádár János. ­O­kteu­s ikreit Szibériában Barnaul szibériai városból jelentik, hogy újév elő­estéjén Uszpenka községben Kuzma Szkomkin kolhozparaszt csa­ládjában ötösikrek születtek: négy fiú és egy lány. Az újszü­löttek közül négy él és egész­séges, az ötösikrek édesanyja szintén. Az anya és az újszü­löttek mellett orvos és ápoló­nő teljesít ügyeletes szolgála­tot. A helyi szervezetek és a me­zőgazdasági artest vezetők messzemenően gondoskodnak a családról. A helyi szovjet vég­rehajtó bizottsága pénzsegélyt utalt ki számára, a kolhozpa­rasztok pedig elhatározták, hogy új lakóházat adnak a Szkomkin családnak. 1951 JANUÁR 2. SZERDA * Uwar kh­.iSn­ítsék utazóit Oerlín­is Wilhelm Pieck elvtárs szü­lstpapi Bi­sepéggbre A Német Demokratikus Köz­­társaság elnökének, Wilhelm Pieck elvtársnak születésnap­­jára a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Ma­gyar Népköztársaság miniszter­tanácsa képviseltében Kiss Károly elvtárs, az Elnöki Ta­­nács elnökhelyettese és Nagy Imre elvtárs élelmezésügyi mi­niszter, Berlinbe utaztak. A magyar küldöttek résztvesznek azokon az ünnepeteken, ame­lyeket Wi­lelm Pieck elvtárs 75. születésnapja alkalmából rendeznek. A Szépszisztársaság Elnö­ki Tanácsának­­ újévi fosaolása A Népköztársaság Elnöki Tanácsa újév napján délben fo­­gadta a diplomáciai testület tagjeit. A fogadáson jelen volt: Rónai Sándor elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke, Nagy Dáni­el, az Elnöki Tanács elnökhelyettese és Szabó Piroska elv­társnő, az Elnöki Tanács titkára. Elsőnek Szmirnov elvtárs, a Szovjetunió nagykövetségének ügyvivője és r. baráti népi demokráciák képviselői jelentek meg, hogy kifejezzék jókí­vánságaikat, ,----——m -------------rím—i—a—»— i —■ — ­ Újabb 29 imperialista kémet és felforgatót lepleztek le Albániában Az albán sajtó vasárnap az Albán Népköztársaság belügy­minisztériumának újabb közle­ményét ismertette. A közlemény rámutat, hogy az angol-amerikai imperia­lista zsoldban álló belgrádi, ró­mai és athéni fasiszta kormá­nyok ügynököket és kémeket k­üldtek Albániába légi-, szá­­razföldi- és tengeri úton. A to­vábbiakban közli annak a hu­szonkilenc kémnek és felfor­gató személynek a nevét, aki­ket ejtőernyővel dobtak az or­szág területére, vagy tengeri úton és szárazföldi úton kerül­tek ez országba. Az elfogott kémek tanúvallomásaiból, a le­foglalt iratokból, valamint az állambiztonsági szerv birtoká­­ba jutott egyéb adatokból ki­tűnik, hogy a jugoszláv, az olasz, a görög, az amerikai és az angol kémszervezetek már régóta megvalósították a gya­korlati együttműködést és ösz­­szehangolták tevékenységüket az Albán Népköztársaság ellen. A kémtevékenység központi irányítója — mutat rá a köz­lemény — az amerikai kém­­szolgálat. Fe­s­ssh­adesf En­gcsin és Keszou A néphadseregnek a nyugati partvidékeken működő egysé­gei felszabadították a straté­giailag fontos Engcsin filoszán­ városát és az egész Engcsini félszigetet. Az újonnan felszabadított körzetekben megkezdték mun­­kájukat a népi bizottságok és a társadalmi szervezetek. A felszabadított körzetek lakossá­ga lelkesen köszöntötte a nép­hadsereget és tevékenyen részt vesz az újjáépítési mun­kákban. A néphadsereg légvédelmi tüzérsége december 6-tól 27-ig 13 ellenséges repülőgépet lőtt le. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága közli, január 1-én. A néphadsereg egységei a kínai önkéntesek egységeivel együtt, valamennyi frontszaka­szon folytatják előrenyomulá­sukat. A néphadseregnek a 33. szélességi fok térségében tevé­kenykedő egységei hatalmas nyomást gyakorolnak az ellen­­ség makacs ellenállást kifejtő­ csapatainak állásaira és egyes frontszakaszokon — áttörve az i­genség védelmi vonalait — előrenyomultak. A néphadse­regnek azok az egységei, ame­lyek felszabadították Szinmak (Szinmaku), Nancson (Nan:­zen­jen) és több más térséget, foly­tatva előrenyomulásukat Ko­szon (Kaidze) irányába, áttör­ték az ellenség védelmi vona­lait, visszavetették és megsem­misítették azokat az amerikai csapatokat, melyek ebben a térségben makacs ellenállást fejtettek ki. Ennek a támadásnak követ­keztében a néphadsereg egysé­gei teljesen felszabadították Keszon (Kaidze) várost és kör­nyékét. A néphadsereg essé­gei a harcok folyamán ebben a térségben veszteségeket okoz­tak az ellenségnek, emberben és technikai felszerelésben. Sok zsákmányt ejtettek. A nép­hadseregnek azok az egységei, amelyek felszabadították Ke­szon (Kaidze) várost, folytat­ják támadásaikat. Kí­n-l­-Lien elvtérs­­vén­ele a teai Éplcsilsereg tetü­lh­oz és tisztjeihez és a kínai p­éntesekhez A phenjani rádió közölte a Ko­reai Népi Demokratikus Köztár­saság miniszterelnökének és a néphadsereg főparancsnokának a néphadsereg katonáihoz, tisztjei­hez és a kínai önkéntes­ egysé­gekhez intézett üdvözletét. A néphadsereg katonáihoz és tisztjeihez, intézett üdvözlet többi között így hangzik: „Az újév alkalmából melegen üdvözlöm a néphadsereg vala­mennyi tábornokát, tisztjét és katonáját, akik bátran harcolnak ez egységes és független hazáért­­és szabadságért. Szilárd meggyőződésem, hogy új győzelmekett és sikereket fo­gunk aratni a felszabadító hon­védő" háborúban."’ A kínai önkéntesek egységeinek katonáihoz és tisztjeihez intézett üdvözlet így hangzik: ,,A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya, a néphad­sereg főparancsnoksága és a ma­gam nevében az 1951 es új esz­­tendő alkalmából melegen üdvöz­löm a kínai önkéntesek egységei­nek valamennyi katonáját és tisztjét, akik hősies segítséget nyújtanak Koreának és bátran harcolnak az amerikai imperia­listák agressziója elleni háború­ban. Szilárd meggyőződé­sem­, hogy a még nagyobb sikereket fogunk elérni az amerikai imperialisták ú­ír, koreai és kínai nép közös ellenségei elleni harcban.”

Next