Néplap, 1951. április (8. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-01 / 76. szám

MBff (Viltus proletárjai Kjijesü­ljelek­! ^^ Vasárnap, 1951 április 1. Vili. évfolyam, 76. szánt. AR­A 50 FILLÉR A BÉKEHARC ÉLVONALÁBAN I ..Háború mindig volt és mindig tesz.” Ezt hazudják évszázadok óta azok, akiknek, érdekükben­­áll, hogy soha meg ne szűnjék az öldökb­e, akiknek kétszeresére duzzad a pénztárcájuk, ha dörög­tek a fegyverek, ha bombák pusztítják a városok és falvak békés lakóit. Az amerikai egye­­tem katedrájáról rikolt az un. Szerevö ..professzor” hangja: ,,Meg kell tanulnunk a gyilkolás m­űvészetét”. Háború után áhíto­zik az amerikai fegyvergyáros, a h­adianyagtröszt vezére, mert ak­ Lor még több lesz a haszon, vé­sés munkájának eredményeként i­fjabb kötegekkel gazdagodnak a páncélszekrények dollárhegyei. Vájjon van-e lehetőség a béke pregoltalmazására? Vagy mind­­annyiunknak újra igába kút haj­tanunk a fejünket, csak azért, mert valahol Newyorkban pénzes­­banditák keveslik a hasznot s ha támogatókra lelnek az emberiség söpredékében, a Tito, Schuman­­Adenauer, Attlee, de Gaspari féle h­azaárulókban ? Le kell monda­nunk vesüfényes szocializmusunk­­építéséről? Nem! A szabadságot, a békét meg lehet és meg is kell védeni. Akkor is háború volt, amikor 13 és fél évvel ezelőtt az orosz proletárok vörös ,­zászlót tűztek le Téli Palotára. Egymással m­ár a­ 3.voltak az imperialisták. De amik J:or a munkásság,­­a nép vette a 3.szébe a hatalmat, Lenin elv­társiknak első dolguk volt meg­kötni a békét. Nem az orosz pro­letárokon múlt, hogy évekig állt még a harc a fiatal szovjet ál­lam földjén, hanem az imperia­­llistákon, akik a föld egyhatodát vissza akarták játszani az orosz földesurak, a fehérgárdista táb hornokok,­­a tőkések kezei­e. Aztán mégis béke lett, mert a felszabadult emberek nem tütik az elnyomást, a zsarnokságot, s kiűzték országukból a betolako­dókat. A Szovjetunió olyan épít­kezésekbe kezdett, amilyet még nem látott a világ. Szinte egyik napról a másikra nőttek ki a földiből a hatalmas gyára­k, meg­épült a csodálatos dnyepropet-­rovszki erőmű, a sztálingrádi traktorgyár. Új ipartelepek léte­sültek kopár pusztaságokon, az Líraion túl, sőt messze keleten, a Csendes-óceán partján is. A ki­zsákmányolással együtt megszűnt a nyomor. A felszabadult embe­rek igazi hazájává, gyönyörű ott- tronává vált a Szovjetunió. A nagy építkezések, az új gyárak, az iparvidékek mind-mind a béke m­űvei. Csak békeszerető ország­­alkothat ilyen nagyot, még­hoz­zá egy-két rövid évtized alatt. Akiknek nem tetszett a nép boldog, békés, gazdag élete, is­­mét elküldték rohamcsapataikat­­a Szovjetunió ellen. Fasiszta ban­­­dák raboltak, romboltak, gyújto­gattak szovjet földön. Az első sikerektől megszédült Hitler úgy látta, megvalósulnak világuralmi tervei. Nem számított arra, hogy A béke és a szabadság katonái l­egyőzhetetlene­k. Nem akart arra gondolni, hogy a szovjet embe­rek minél előbb ki akarják vívni a békét, az építés új korszakát, a kommunizmus építését. A Szov­jet Hadsereg halálos csapásokkal oktatta ki erre az elvetemült ban­ditákat. A tinyepropetrovszki erőművet annyi sok más gyárral együtt le­rombolták a nácik, de újjáépítet­ték a szovjet emberek. És ahogy telnek az évek, úgy jönnek a hírek a Szovjetunióból az újabb hatalmas alkotásokról. 1100 kilo­méter hosszú csatornát építenek a Ka­spi tenger és az Amu-Darja között. A békés célra felhasznált atomenergia eltéríti útjából Észak két nagy folyóját, az Obot és a Jenyiszejt. A Kara-Kum sivata­got, ahol ezelőtt a fa sem ter­mett meg, hétmillió hektáron ön­tözni fogják. Majdnem olyan nagy terület ez, mint egész Ma­gyarország. „Két óriás a Vol­gán” — így ismerik szerte a vi­lágon azt a két hatalmas erőmű­vet, amelyet Kujbisevnél és Sztá­lingrádnál építenek. 15 éves er­dősítési program tetézi még a természet átalakításának nagy sztálini, tervét és se szeri, se szá­ma azoknak az alkotásoknak, amelyek már a közeljövőben is­ gazdagítani fogják a kommuniz­mus felé haladó Szovjetuniót. Folytathat egy ilyen ország há­borús politikát ? Hiszen béke ide­jén lehet igazán alkotni, minden erőt felhasználni arra, hogy jobb élete legyen a népnek, hogy mi­nél előbb megvalósuljon az a társadalmi rend, amelyben min­denki szükséglete szerint része­sül az anyagi javakból. A Szov­jetunióban nincs messze már az a kor, amelyben bőségben élhet­­nek az emberek. Ezt bizonyítja a múltévi népgazdasági terv tel­jesítéséről kiadott jelentés, az új költségvetés. Az egész emberiség láthatja bennük fényes jövőjének tükrét: a népi demokráciák, amelyek már megindultak a szo­cializmus építésének útján s a kapitalista országok dolgozói, akik szintén le fogják rázni ma­gukról a tőkés igát. Soha ilyen erős nem volt a Szovjetunió, mint most, pedig nem kis csaták állnak mögötte. És napról napra tovább erősödik. Erősítik a kimeríthetetlen termé­szeti kincsek, az új típusú embe­rek, akik­­ dolgozzanak akár a gyárban, akár a szántófölde­ken, akár laboratóriumokban —­­jobb munkájukat adják a szocia­­­ista hazának. A világ legerősebb állama mégis a békéért harcol. A béke­harc első frontszakaszán küzde­nek a szovjet emberek, hallatják szavukat mindenütt, ahol a béke ügyéről van szó. Hogy az Egye­sült Nemzetek Szervezete nem lett teljesen az új háború gyújto­­gatóinak engedelmes eszköze, az a Szovjetuniónak köszönhető. A Szovjetunió képviselői a világ lelkiismereteként tettek újabb és újabb békejavaslatokat. A Szov­jetunió képviselője ugyancsak a következetes szovjet békepolitika alapján tárgyal most Párizsban a nyugati külügyminiszterhelyet­tesekkel. Újabb és újabb javasla­tokat tesz, amelyek elvetése nem jelent egyebet, mint azt,­ hogy az imperialista országoknak eszük ágában sincs a béke, a megegye­zés. A szovjet politikusokat a sztálini elv vezeti: ,,a gazdasági rendszer és az ideológiai különb­ség ellenére a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti nézet­­eltérések békés rendezése nemcsak lehetséges, hanem feltétlenül sók, leleplezve ellenségeink rablói szándékait és bebizonyítva, hogy „ háborús gyújtogatok.” Az építő munka tovább folyik a Szovjetunióban. Walker ameri­kai tábornok viszont arról ugat, hogy Koreából sivatagot kell csi­nálni. Az 1951. évi szovjet költ­ségvetés több, mint kétharmadát teszik ki a gazdasági és kulturá­lis beruházások. Trumanék vi­szont fegyverkezésre költik az­­ állam pénzének (a nép pénzének)­­ háromnegyed részét. A világ né­­­­pei nem járnak bekötött szem­mel, bedugott füllel. A Szovjet­unióban, a virágzó életben, a kommunizmus építésében saját jövőjüket látják, békepolitikájá­ban az egyetlen követésre méltó politikát s újabb hatalmas alá­írási mozgalommal bizonyítják be, hogy segíteni akarnak a Szov­jetuniónak, a szabad népeknek a béke megvédésében. fl Vagongyár dolgozói párosmsent hívták ki a Debreceni Fű­tláz és a Szilnski Járműjavító ü­zeti Vállala! Előszóit május 1 tiszteletére Május 1-re 650.000 forint értékű munkát terven felül­­ teljesít a Vagongyár Április 4. méltó ünneplésének lázban a Rákosi Művek Martin­­üzemének dolgozói párosverseny­re hívták ki az ózdi és a diós­győri martinászokat. Vállalták, hogy május 1-re, a nemzetközi munkásosztály harcos seregszem­léjére 900 tonna, ez év végéig pe­dig negyedévenként 2500 tonna acélt termelnek terven felül. Ez­zel a kongresszusi verseny nagy­szerű eredményeit továbbfejlesz­tik és biztosítják feszített ötéves tervünk második esztendejének reájuk eső részének teljesítését, illetve túlteljesítését. Tegnap a csepeli dolgozók pél­damutatása nyomán a Debreceni Vagongyár dolgozói is röpg­,­ülé­seken határozták el, hogy a mar­tinászok példájára a terv­­eljen­­zése és a Kongresszus határoza­tainak szellemében párosversenyt kezdeményeznek a Debreceni F­ütőházzal és a Szolnoki Jármű­­javító t­zemi Vállalattal ho­gy május 1-et méltóan ünnepeljék meg. "­­ A béke megvédésének ügye is kötelez bennünket arra, hogy felemelt tervünket idő előtt vég­rehajtsuk — mondja a vagon­­gyáriak hosszúlejáratú párosver­­senyre szóló kihívása, amely az alábbi versenypontokat tartalmaz­za: Mi, a Debreceni Vagongyár­­*­k dolgozói az ötéves terv má­sodik esztendejében az 1950.es évi tervhez viszonyítva az önköltsé­get május 1-re 2 százalékkal, no­vember 7-re további 3 százalék­kal és december 21-re, Sztálin elvtárs 72. születésnapjára to­vábbi 2 százalékkal csökkentjük. Ezzel a tervezett­­5 százalékos költségcsökkentésünket hét szá­zalékra teljesítjük. Ezzel 642.900 forintot takarítunk meg népgaz­daságunknak. Ebből május 1-ig 182.000 forintot teljesítünk. Terven felül a kohászati ipar megsegítése érdeké­ben vál­laljuk, hogy 60 darab roncs te­herkocsit újjáépítünk és 60 darab új teherkocsit készítünk. Ebből május 1-re 450.000 forint értékű munkát elvégzünk. „ A villamosenergia felhasz­­­­­nálását 13 százalékkal csök­kentjük. Ebből május 1-re 3 szá­zalékkal, november 7-re további 6 százalékkal és december 21-re további 4 százalékkal csökkent­jük. Faanyagból 1128 köbméter f­ő megtakar­ítást vállalunk, amelyből május 1-ig 15.000 fo­rint értékben takarítunk meg.­­ A Nazarova-mozgalmat ki­­vsl szélesítjük úgy, hogy május 1-ig­ a gépeken dolgozóknak 30 százaléka, november 7-re további 40 százalék és december 21-re további 30 százaléka részt vesz a mozgalomban. A munkafegyelem megszi­­­­lárdítása érdekében az illet­mény­es szabadságolások ütemét egyenletessé tesszük. A rövid, sza­badságokat igyekszünk felszámol­ni. _ A munka­verseny további t­ő kiszélesítése érdekében a po­litikai felvilágosító munkát a Kongresszus szellemében tovább fokozzuk, mert el kell érnünk, hogy üzemünk minden dolgozója és műszaki vezetője egyéni, vagy brigádversenyben legyen. Az üzemen belül pedig arra törek­szünk, hogy az egyes osztályok és üzemrészek is versenyezzenek egymással. Szilárd meggyőződésünk, hogy versenyfelhívásunkat úgy a Deb­receni Fűtőház, mint a Szolnoki Járműjavító üzemi Vállalat dol­gozói elfogadják. Előre a béke megvédése és a szocializmus építése szellemiben május 1. méltó megünneplésére. Elvtársi üdvözlettel a Debre­ceni Vagongyár dolgozóinak nevé­ben: Szűcs János párttitkár Tocsik László vállalatvezető K. Tokaji Sándor al­­titkár, Sikola György DISz-titkár Megkezdőtt­ a Magyar Szabadságharcos Szövetség II. országos kongresszusa Szombat délelőtt ünnepélyes, keretek között kezdődött meg a Magyar Szabadságharcos Szövet­ség II. Országos Kongresszusa. A MÉMOSZ székház kongresszusi termében gyűltek össze az ország­­minden részéből a küldöttek. Nógrádi elvtárs, a Szövetség elnöke nyitotta meg a kongresz­­szust s tolmácsolta a Párt Köz­ponti Vezetősége és Rákosi Má­tyás elvtárs üdvözletét. Megnyitó szavaiban mondotta: a Párt és Rákosi elvtárs elvárja a kon­gresszustól, hogy fordulatot je­lentsen Szövetségünk életében s hogy a kongresszus után szövet­ségünk hatalmas, a­ nép által­­sze­retett és támogatott, sokszázezer dolgozót magában foglaló tömeg­­szervezetté válik, szükséges is az egyetemes béke érdekében”. A Szovjetunió nem fél a kapitalista országokkal való békés versengéstől. „Minket ingerelnek és­, fognak is ingerelni az ellenséges tábor provokátorai — mondta 1927-ben Sztálin elvtárs. — Mi nem tán­colhatunk és nem is fogunk tán­colni úgy, ahogy az ellenség fü­tyül. Nekünk saját utunkat kell járnunk, védelmezve a béke ügyét, megmutatva, hogy a békét akar­ó díszelnökség megválasztása után Kenéz István, a Magyar Szabadságharcos Szövetség főtit­kára tartotta meg beszámolóját. Szövetségünk a szocializmus diadalmas építésének, ötéves ter­vünk megvalósításának második esztendejében tartja II. országos kongresszusát. Abban az időben, amikor minden magyar dolgozóra és soraikban a magyar szabad­ságharcosokra is még sok fontos feladat valóraváltása vár. — Kongresszusunk jelentsen minden téren fordulatot. A sza­badságharcosok soraiba bajtársi szeretettel várunk pártállásra való tekintet nélkül minden becsületes dolgozót. Az új baj­társak felvé­telénél az a döntő szempont, hogy a termelőmunkában helytálló, igaz hazafiságtól áthatott dol­gozók legyenek. Azt akarjuk, hogy az ifjúság legyen a szabad­ságharcos munka motorja és hív­juk sorainkba, mozgósítjuk a békeharcra. A mi feladatunk az is, hogy erősítsük azt a hatal­mas, egész világot átfogó béke­tábort, amelynek élén a világ béke őre, a mi drága Sztálin elvtárá­s­sunk áll.­­ A főtitkári beszámoló után, Gu­­i­bis Ádám a Szövetség szervezeti­­ kérdéseit, eredményeit és hibáit­­ ismertette. A bizottságok megválasztása­­ után számos hozzászólás hangzott­­ el. A kongresszus első napi mun­­­­káját a Városi Színházban rende- s zett ünnepi műsor fejezte be.

Next