Néplap, 1951. május (8. évfolyam, 101-124. szám)

1951-05-01 / 101. szám

m April» ». Hírre Cipelszabadu­ltán vidáman ünnepli­­Debrecen a hetedik szabad májust Felszabadultan, vidáman ünnepli meg Debrecen népe a hetedik szabad május elsejét. A felvonuláson ott lesznek az üzemek legjobb dolgozói, a munka egyszerű hősei, a dolgozó Pa$jB5f£ág fiai, az értelmiség, a kis­­emberek ezrein kívül fegyveres ala­kulataink egységei, az ifjúság hatal­mas tömegei. Az ünnepségek egyébként már ma este megkezdődnek — több ezer fiatal fáklyás felvonulásával. A Tóthfa­­lussy-téren gyülekezik az ifjúság, on­nan vonul vidáman, zeneszóval végig a Vörös Hadsereg­ útján, hogy kö­szöntsék május elsejét. Este 9 óra­kor pedig tűzijáték lesz. A kedd reggelt zenés ébresztő kö­szönti Debrecenben. A Vagongyár és a MÁV Forgalom zenekara gépkocsin járja be a várost, mozgalmi indulók hangjától lesznek hangosak az ut­cák. Reggel 8 órakor aztán megkez­dődik a színpompás felvonulás. A felvonulási útvonalat — Vörös Had­sereg út­ja, Péterfia­, Simonyi-út — éppen ezért pontosan nyolc órakor lezárják, a később érkező csoportok, a mellékutcákon keresztül közelítik meg a gyülekezőhelyeket. Az élen a vagongyári zenekar, majd a fegy­veres alakulatok dísz századai vonul­nak, őket követik a pirosnyakkendős úttörők. Ezután következik a Május 1. tiszteletére rendezett munkaver­senyben első helyen végzett Hajlított Bútorgyár dolgozóinak felvonulása. Másodiknak a vagongyáriak vonul­nak. Már elkészült az atombombát szállító csatahajó, amelyet ,,Uncle Sam“ kormányoz. A dísztribün előtt „robban“ az atombomba, s egy vad­kacsa repül ki belőle. A nagyerdei Lenin-park a Május 1. ünnepségek színhelye. Az üzemi konyhákon bőséges ellátást kapnak a dolgozók. Néhány jellemző adat: a május elsejei étkezések céljaira 75—80 máj­zsa húst, 15 mázsa zsírt, 50 , mázsa tisztaárut, több mint 100 má­zsa kenyeret, 200 hektóliter bort, 150 hektóliter sört, 40.000 darab dupla zsemlét, 60.000 kiflit utalt ki a Városi Tanács kereskedelmi osztálya. Délután nagyszabású kultúr, és sportműsor szórakoztatja az ünneplő­ket. A nagyerdő több helyén alkalmi színpadokat állítottak fel, ahol a színjátszó csoportok, kultúrcsopor­­tok és a Csokonai Színház művészei adnak műsort. A stadionban sport­műsor lesz , fél 3 órai kezdettel, amely felvonulással kezdődik. A Himnusz után Kerek elvtárs, az MTSB elnöke mond megnyitót, majd az úttörők játékos váltóversenye, ka­rikagyakorlatok, szabadgyakorlatok zenéje, népi­ táncszámok — vetéstől aratásig —, labdagy­akorlatok, zászló­gyakorlatok, sportszámok tarkítják a stadion műsorát. A válogatott férfi és női tornászok bemutatóját is nagy érdeklődéssel várja a sporttársada­lom Érdekesnek ígérkeznek a vitor­lázó repülők fel- és leszállási gya­korlatai. Jó szolgálatot tesz a május elsejei műsor az MHK népszerűsíté­sének is. A 84. sz. Munkaerőtartalé­kok Hivatala növendékei próbázásuk­­ból tartanak bemutatót. Este a Vörös Hadsereg­ útja és Arany János­ utca sarkán, a Kossuth­­szobor előtti térségen és még a város több helyén utcabálok lesznek. A Csokonai Színház május elsején este 7 órakor mutatja be Vagyim Szobko szovjet szerzőnek ,,A második front mögött“ című kitűnő színdarabját. A mozik egyforintos egységes hely­ár mellett játsszák Azsajev „Távol Moszkvától“ című regényének film­­változatát. Május 1-én avatják fel Kajn­an­öszörmén­yben a szovjet hősök emlékművét Hajdúböszörményben, az állo­más előtti szépen gondozott térsé­gen a város dolgozó népe a Szovjet Hadsereg felszabadító harcai­ban Hajdúböszörményben hősi halált halt katonák emlékének tiszte­letére emlékművet állított fel, hogy ezzel is kifejezzék hálájukat, kö­szönésüket, ragaszkodásukat a hős szovjet nép iránt. Az emlékmű leleplezésére a Párt a tömegszervezetek, fegyve­res alakulatok, a város dolgozó népének, valamint a Szovjet Hadse­reg küldötteinek jelenlétében május elsején délelőtt kerül sor. A böszörményi dolgozók reggel 9 órakor gyülekeznek a Tanácsháza előtti térségen onnan vonulnak szervezetten a hősi emlékmű lelep­lezésére. Makai Jánosné elvtársnő a „Szakma legjobb csipzója“ Az elmúlt napokban tették közzé a „Szakma legjobb dolgozóinak“ névsorát. A vegyiparban a kisze­relő munkások csoportjában a debreceni Gyógyszergyár dolgozó­ja, Makai Jánosné elvtársnő átla­gos 180 százalékon felüli teljesít­ményével kiérdemelte ezt a kitün­tető címet. Makai elvtársnő az ampullaszignálásban új módszert vezetett be, megkétszerezte terme­lését. Újításáért már pénzjutalom­ban is részesült. A Gyógyszergyárban dolgozó Csiszár Zoltán elvtárs is, aki az alapanyaggyártó dolgozók között a harmadik helyet szerezte meg. Munkájukkal mindketten bebi­zonyították, hogy harcos tagjai a béketábornak. * Rákosi elv társ cikke a „Tarlós békéért, népi demo­kráciáért !” legújabb számá­ban jelent meg. Május 1-én, a munkásosztály és a békéért harcoló népek nemzet­közi seregszemléjén,­* a magyar dolgozók is számvetést csinálnak, mivel járultak hozzá a hatalmas béketábor erősítéséhez, hol értek el sikereket, hol bukkantak ne­hézségekre s milyen feladatokat kell megoldaniuk, hogy sikeresen folytassák a szocialista építést. A mi számvetésünket meg­könnyíti az a körülmény, hogy két hónappal ezelőtt folyt le Pár­tunknak, a Magyar Dolgozók Pártjának kongresszusa. Ez a kongresszus megvonta az elmúlt évek mérlegét s esztendőkre előre megvilágította az előttünk álló útszakaszt. A kongresszus mun­kája és lefolyása azt bizonyítot­ta, hogy dolgozó népünk egysé­gesen követi erős és fejlődő pár­tunk vonalát, a szocializmus épí­tését, a béke védelmét. A kon­gresszus tiszteletére százezres tö­megekben vonultak fel Budapest dolgozói és lelkes tüntetésekkel nyilvánították ki, hogy helyeslik Pártunk célkitűzéseit, örülnek a nehéz munkával elért eredmé­nyeknek s az eddigi sikerekből új erőt merítenek a jövő célok eléré­séhez, az előttünk álló nehéz­ségek leküzdéséhez. A kongresz­­szussal kapcsolatban dolgozó né­pünk újra meggyőződött arról, hogy eredményeinknek csakúgy, mint kudarcainknak milyen a je­lentősége, hogy ezek hazánk ha­tárain­­túl is hatnak. A magyar dolgozók hallhatták a külföldi testvérpártok küldötteinek sza­vaiból, hogy sikereink megköny­­nyítik az ő harcukat, hogy ered­ményeinkből új erőt merítenek és ezért fokozott felelősség hárul ránk minden téren. A testvérpártok küldöttei vi­szont, élükön a nagy Bolsevik Párt képviselőivel, meggyőződhet­tek róla, hogy a magyar dolgozó népben elevenen él a proletár­­nemzetköziség tudata, a forró sze­retet felszabadítónk, a hatalmas Szovjetunió és népünk nagy ba­rátja, győzelmeink vezére, a nagy Sztálin iránt. Tapasztalhatták azt a szolidaritást és meleg rokon­­szenvet, amellyel a magyar dol­gozók az imperialista támadók el­len vívott hősies önvédelmi har­cában a koreai és a kínai népet, a koreai és a kínai testvérpártot kísérik és támogatják. Megálla­píthatták, hogy a magyar dolgo­zók mennyire mélyen megértik a gyarmati népek felszabadító harcának jelentőségét, milyen mélyen együttéreznek azzal a küzdelemmel, amelyet a francia és az olasz kommunista párt s a többi kapitalista országok test­vérpárjai vívnak a háborús gyúj­­togatókkal szemben. Tapasztal­hatták azt az egészséges baráti jó viszonyt, amely a magyar népet a szocializmust építő népi demo­kráciákhoz fűzi. A kongresszus beszámolt gaz­dasági sikereinkről és jövendő­­terveinkről. Eddigi eredményeink alapján arra a megállapításra ju­tottunk, hogy lebecsültük a szo­cialista tervgazdaságban rejlő óriási lehetőségeket és első ötéves tervünket, amelyet másfél esz­tendővel ezelőtt dolgoztunk ki, jelentékenyen föl lehet emelni. Ezt elősegítette a Szovjetunió szakadatlan segítsége, s a szov­jet tapasztalatok egyre fokozot­tabb alkalmazása. Ezért elhatá­roztuk, hogy az eredeti tervtől eltérően, 1954-re nem 86 száza­lékkal, hanem körülbelül 200 szá­zalékkal emeljük ipari termelé­sünket az 1949. évihez viszonyít­va, ezen belül a nehézipari ter­melést az eredeti 104 százalék helyett 280—290 százalékkal fog­juk növelni. A napokban közölhettük a föl­emelt ötéves terv második évének első negyedévi végrehajtásáról szóló jelentést, amely azt bizo­nyítja, hogy ez a fölemelt ter­vünk reális. Az egész gyáripar az első negyedben 100,8 százalék­ra teljesítette a tervet. A gyár-­­ipar termelése 1951 első negye­dében 1950 első negyedéhez vi­szonyítva 32,6 százalékkal, ezen belül a nehézipar termelése 41,1 százalékkal, a könnyűiparé 33,3 százalékkal nőtt. Nagy lendületet vett a szocia­lizmus építése a falun. Az őszi és tavaszi hónapok folyamán a ter­melőszövetkezeti mozgalom erő­teljesen fejlődött és a föld közös megművelésére önként társult pa­rasztcsaládok száma meghárom­szorozódott. A termelőszövetke­zetek és állami gazdaságok ma már szántóterületünknek egyötö­dét foglalják magukba és minden jel arra mutat, hogy ősszel, az aratás után, a falu szocialista építése egészségesen fog tovább fejlődni. Eredményeink számbavételekor beszélnünk kell arról a kultúrfor­­radalomról, amely nélkül nem lenne teljes a szocializmus építé­se és amelynek hiányát 2—3­­ év­vel ezelőtt mi magunk hangsú­lyoztuk. Sztálin elvtárs figyel­meztetett bennünket arra, hogy a proletárdiktatúra feladatai közé tartozik a kultúrforradalom meg­szervezése és végrehajtása, az ál­lami szervek kulturális nevelő munkája. A kongresszuson joggal állapíthattuk meg, hogy a kultúr­­forradalom nálunk is megindult, megkezdtük kulturális téren is a felzárkózást a politikai és gazda­sági területein elért eredményeink­hez és a pártoktatástól a tudo­mányig, a közneveléstől a művé­szetig egész sor komoly ered­ményt értünk el. Külön ki kell emelnünk a kulturális tömegmoz­galom eredményeit és ezen belül a dolgozó parasztság kulturális fejlődését. Dolgozó népünk ebben az év­ben május 1-ét hatalmas béke­kampány közepette ünnepli. Az eddigi megnyilvánulásokból kivi­láglik, hogy a magyar munkások, parasztok, a haladó értelmiség, hazánk minden becsületes polgá­ra egyemberként alá fogja írni a Béke Világtanácsának a nagyha­talmak közötti békeegyezmény megkötését követelő felhívását. Új ebben a kampányban az, hogy első ízben sikerült elérnünk, hogy a dolgozók zöm­e felvetette azt a kérdést: mivel járulhatok hozzá­­magam, egyénileg a béke megőr­zéséhez, az imperialista háborús­­gyújtogatók visszaszorításához ? Most értük el először, hogy a munkások és parasztok százezrei felismerték az összefüggést min­dennapi aprómunkájuk és a béke megvédésének egész világot át­fogó feladata között. E kampány folyamán tanulták meg a dolgozó tömegek, hogyan kell jó munká­val, anyagtakarékossággal, éber­séggel, állampolgári fegyelem­mel, minden ellenséges megnyil­vánulásnak azonnali, öntevékeny visszautasításával és leleplezésé­vel napról napra erősíteni a béke táborát. A számvetésünk nem volna tel­jes, ha hallgatnánk nehézségeink­ről. A győzelemhez vezető utat nemcsak sikerek, de nehézségek is szegélyezik. Nálunk a tavalyi szárazság következtében rossz volt a takarmánytermés, ami egész élelmezésünkre róhatott. Az osztályellenség, a kulák, a spe­kuláns azonnal támadásra indult ezen a téren és mert idejekorán nem voltunk elég éberek, fokozta­ nehézségeinket. Mi tudjuk, hogy ezeket az átmeneti nehézségeket is hamarosan és tartósan meg fogjuk oldani. Ahogy a siker nem szédített meg bennünket, úgy a nehézségek sem rettentenek meg. Tapasztaltuk már, hogy azok az­­eredmények a legtart­ósabbak, amelyeknek kivívásához sok ál­dozat és sok munka fűződik. A munkásosztály és a békéért harcoló népek nemzetközi sereg­szemléjével kapcsolatban szaka­datlanul rá kell mutatnunk arra a fel­mérhetetln segítségre, amely­ben a magyar népi demokráciát és vele együtt az egész szocializ­must építő tábort felszabadítónk, a Szovjetunió részesíti. Ez a se­gítség gazdasági és kulturális éle­tünk minden szakaszán megnyil­vánul. Ez fejlődésünk legszilár­dabb pillére, erőink kimeríthetet­len forrása. Az egész haladó em­beriség számára mérhetetlenül nagy jelentőségük van azoknak a hatalmas győzelmeknek, amelye­ket a Szovjetunió a kommuniz­mus építésének útján elér. Ami­kor néhány nappal ezelőtt a Szov­jetunió közölte, hogy a szovjet ipar az ötéves tervét 4 év és 3 hó­nap alatt teljesítette és hogy az ipari termelés 48 százalék helyett 73 százalékkal több, mint 1940- ben, mindnyájan éreztük, hogy ez a­­béke és a kommunizmus ügyének újabb nagy diadala és jelentős hozzájárulás a béketábor erőihez. Hogy a Szovjetunió hatalmas gazdasági győzelmeinek jelentő­ségét az egyszerű dolgozó hogyan értékeli, arra nézve egyetlen pél­dát idézek. Kompány János elv­társ, a budapesti Li­ngel-gyár szta­­hanovista gépmunkása írja: „Mi­kor tegnap olvastam a t­erv­jelen­tésünket, az első gondolatom az Szovjetunió nemrég megjelent­ tervjelentése volt, összehasonítí­­tottam. Az ő példájuk nyomán* az ő segítségükkel emelkedik a­ mi szocialista iparunk teljesítmé* nye is. Büszke vagyok rá­, hogy­ mi is helytállunk, a mi hazánk­ is kiveszi részét a béke megvédő* séböl, a békét védő világ er ősi­tó* séböl."­­ Az amerikai imperial­ist áfaialő és csatlósaiknak­ is megvannak m­ maguk tervei. A háborús gyújtoz­gatók tipikus tervei, melyeknek­ célja nem az emberi haladás és boldogság növelése, h­aneik újabb katonai blokkok, szövetségek, hadibázisok, létrehozása, egész vi­lágrészek­ leigázása, kifosztása, rom­badöntése, az új világháború kirobbantása. Amíg a Szovjetunió homoksivatagokat termékeny, virágzó országrészekké változtat, addig az amerikai imperialisták terveinek eredménye, hogy virág­zó területek felperzselt, elpusztult földekké válnak. A béketábor minden tagja biz­tos abban, hogy az amerikai im­perialisták világhódító tervei ku­darcra vannak ítélve. Só tervek ellen magukban az imperialista országokban egyre szélesebb fronton és egyre eredményeseb­ben folytatják a harcot a kom­munisták vezetésével a dolgozó tömegek. Ezt mutatják a fran­cia, olasz, angol munkások sike­res sztrájkjai. S miközben Ko­reában, Vietnamban és egyebütt az imperialista gyarmatosítók véres háborúban igyekeznek el­fojtani a népek szabadságharcát, Koreától Marokkóig a népek ke­mény ellenállásába ütköznek, ami újabb bizonyítéka annak, hogy népeket elnyomó terveiket nem­ fogják tudni valóra váltani. Még Spanyolországiban is, amelynek dolgozó népét olyan súlyos bilin­­c­esekbe verték, fellángolt az el­nyomott tömegek ellenállása és tiltakozása. Közvetlen szomszédságunkban az amerikai imperialisták csatló­sa, Tito és bandája garázdálko­dik. Jugoszláviában az amerikai imperialisták követeléseinek meg­felelően most folyik a kapitaliz­mus helyreállítása, az ország ki­árusítása. Az éhező, nyomorgó, elkeseredett jugoszláv dolgozó nép figyelmének elterelésére Tito és bandája minden eszközzel igyekszik felszítani a gyilössé­­get a népi demokráciákban élő békés szomszéd népek ellen. Mind­azt, amit a titóisták a Gestapó­­nál, az imperialista titkos­szolgá­latoknál tanultak, felhasználják velünk szemben is arra, hogy pro- , vokációkkal, indi ciensekk­el, a szerb sovinizmus felszításával hangulatot keltsenek ellenünk és így szolgálják gazdáik az ame­rikai imperialisták ügyét. A mi válaszunk erre az, hogy még szo­­rosabbra fűzzük dolgozó népünk erőit és még szívósabban védjük a béke ügyét. Május 1-én, a nagy sereg­szemle e napján magabiztosan és örömmel állapíthatjuk meg, hogy világszerte növekszik a béke és a haladás tábora. A magyar dol­gozók büszkén vallják magukat e tábor jó katonáinak, a béke hűt védőinek. A mi dolgozó népünk­ben termékeny talajra hullottak nagy tanítónknak, Sztálin elv­társnak szavai: „A béke fennma­rad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzé­sének ügyét és mindvégig kitar­tanak mellette.” Május 1-én a magyar dolgozó nép újra tanú­­jelét adja annak, hogy a béke megvédéséért és megszilárdítá­sáért minden áldozatra kész, hogy híven és szilárdan, követi a ma­gyar kommunistáknak, a Magyar Dolgozók Pártjának vezetését, lelkesen és híven halad tovább a felszabadítói Szovjetunió vezette hatalmas béketáborral A HETEDIK SZABAD MÁJUS ELÉ Írta: RÁKOSI MÁTYÁS I­lyen­ a tartós béke szilárd erődje, a kom­mal­izmust diadalmasa­n építő Szovjetunió!

Next