Néplap, 1951. október (8. évfolyam, 229-254. szám)

1951-10-02 / 229. szám

A mezőgazdasági munka elmaradásának okai Hajdú-Biharban Elmulasztott határidők jelzik Haj­­dú-Biharban, hogy az őszi mező­­gazdasági munkáknál nem halad­nak jól a dolgok. Ezen a téren a legtöbb helyen nem érvényesül a tanácsok szervező, irányító ereje, gazda nélkül, magára hagyták az őszi munkát a dolgozó parasztság, az egész nemzetgazdaság nagy ká­rára. Tudniuk kell a tanácsoknak, hogy a korai vetés terméstöbbletet jelent. Különösen áll ez az őszi ár­pára. És mégis , mit látunk a me­gyében? Még az állami gazdasá­goknál is, ahol pedig elől kelene járni a jó példával, az őszi árpa vetés még csak 50 százalék körül tart. A vetési határidő több, mint két hete letelt. Ez a helyzet a köz­ségeknél is, de nemcsak az őszi ár­pánál, hanem az őszi takarmány­­keveréknél is. Szeptember 30-án el­múlt a rozs vetési határideje. A­ tanácsok súlyos mulasztásának eredménye az is, hogy torlódik az őszi munka. Októberben végezni kell az őszi búza vetésével. Ez nagy feladat egymagában is és még nya­kunkon az elmulasztottakon kívül a betakarítás nagy része is. Hibá­sak ebben a falusi pártszervezetek, elsősorban a járási pártbizottságok, hogy a lemaradás láttára sem vet­ték kézbe erélyesen az irányítást- A felelősség teljes súlyát kell érezniük azoknak, akiknek mulasz­tásából sivár képet mutat a határ, akik egyik kampányból a másikba szédelegve, nem tudtak egységes irányítást adni a reájuk bízott te­rületen, kiengedték kezükből az őszi munka ügyét. Félkézzel kezel­ték a mezőgazdasági munkát és ezzel lejtőre engedték a megyét. Hogyan magyarázhatjuk meg más módon, hogy az országnak a tava­szi munkában legelső megyéje most ide jutott, mint azzal, hogy súlyos kötelességmulasztás történt? A derecskei járásban az őszi ár­pának 42, a takarmánykeveréknek csak 16 százalékát vetették el. A nagylétai járás az őszi árpa veté­sének 46, a takarmánykeverék ve­tésének 19 százalékát érte el, nem is szólva a polgári járásról, ahol az őszi árpának csak 14, a takar­mánykeveréknek csak 17 százalékát vetették még el. A baj egyik gyökere az, hogy a járási mezőgazdasági osztályok magukra hagyták a dolgozó pa­rasztokat. Nem ellenőrzik, nem irá­nyítják a helyszínen a munkát. A Megyei Tanács sem dicsekedhet jobb munkával, mert a megyei fő­­agronómus két hét óta alig látta a határban folyó munkát. Az a fur­csa helyzet állt elő, hogy azok, akiknek állandóan a határban, a termelőszövetkezetekben, a dolgo­zó parasztság között kellene len­niük, hogy tudásukkal, szervező erejükkel a munkát irányítsák. — irodáikban ülnek, reggeltől estig jelentéseket, statisztikákat készíte­nek és közben a leglényegesebb, az, őszi munka magára hagyva alszik a határban. A Megyei Tanács belátta ennek a helyzetnek a lehetetlenségét- Hatá­rozatot is hoztak — igaz, hogy egy kicsit elkésve, — hogy az agronó­­musokat mentesítsék az adminisz­tratív munkák alól. Az osztályok munkájának jobb szervezésével ad­ják meg a lehetőséget, hogy az agronómusok végezhessék felada­tukat a termelés gyakorlati irányí­tását,­ szervezését és szabaduljanak m­eg a papírmunka igájából. _ A másik hiba a jelentőszolgálat csődje. A tanácsok nem tudnak tiszta képet kapni és így adni sem a határban folyó munkákról, mert nincsenek tájékozódva. Debrecen­ben történt, hogy a 35 mezőőri je­lentésből csak 12 érkezett be, így történik, hogy súlyos lemaradások-­­ról csak késve értesülnek, idejében intézkedni nem tudnak. Hiba az is, hogy a gépállomások egy részében az őszi munkára nem készültek fel idejében. A nánási gépállomás is most javítja az eké­ket. Nem kötötték meg a talajmű­velési szerződéseket és ők maguk sem szorgalmazzák eléggé a beta­karítási munkálatokat, hogy szán­tani, vetni induljanak. Nincs szer­ződés, nem tudják kit segítsenek- Hiba van a vetőgépek elosztásánál. A nagylétai és hosszúpályi határ­ban a termelőcsoportok nem kap­tak vetőgépeket, a vértesi ,,Vörös Sarok” kapott, de nem volt kö­szönet benne, mert a 30 soros ve­­­tőgép nyomban elromlott és azóta áll. A tanácsok nem voltak éberek, nem ellenőrizték a minisztertaná­csi határozat végrehajtását. Csak így történhetett meg, hogy egy két­fői ellenőrzés során állapították meg, hogy 24 földművesszövetke­­zet nem is rendelte meg a csává­­zószert. Jellemző, hogy a szerepi földm­űvesszövetkezet idejében me­g­­rendelte, de azt már nem tudták, hogy megérkezett és a raktáruk­ban is van. Ezért küldték el a dol­gozó­­parasztokat és ezért jelentet­ték az ellenőrzés során, hogy ők nem kaptak Higosant. Baj van a szelektorozás körül is. Mikepér­­csen 700 mázsa termény várja a gépet, de úgy látszik hiába. Tanácsainknak nem szabad meg­­elégedniük azzal, hogy k­idobogat­­ják, vagy a falragaszt elhelyeztelik a folyosó falán a minisztertanács határozatairól, hanem gondoskod­niuk kell a határozatok végrehaj­tásáról, ellenőrzéséről­ Ezt pedig csak úgy tudják elérni ha megja­vítják a jelentőszolgálatot, gon­doskodnak a lemaradt részeken a segítésről, számontartják a kulá­­kok munkáját és ha elmulasztja a határidőket, szigorúan megbünte­tte Ne engedjék szabotálni az őszi tervet. Hajdúszoboszlón is lazán kezelték a kulák ellenőrzést. Fi­gyelmeztetésre utánanéztek és egy nap alatt 14 kulákot kellett meg­büntetni az őszi szántás-vetés el­mulasztása miatt. Mikepércsen azt sem tudják, hogy műveli földjét a kulák. Alszik a tanács, az ellenség pedig ott van és kárt csinál. A tanácsoknál számolják fel a közönyösséget, a nemtörődömsé­get, alkalmazzák a személyi fele­­lősségrevonást mindazokkal szem­ben, akik hátráltatják az őszi mun­kát. Teljes erővel mozgósítják az ál­landó mezőgazdasági bizottságo­kat, a határt osszák fel a tagok között és minden tag számoljon be a gondjára bízott területen folyó munkáról, segítse, szervezze azt. Itt van a tizenkettedik óra, már nem lehet tovább várni, minden ha­logatás bűn. A jó őszi munka jövő évi bőséges termésünket szolgálja, ötéves tervünket segíti, békénket erősíti- Induljunk harcba, használ­junk ki minden órát még a nagy őszi esők megindulása előtt, hogy a fagyok felszántott és bevete 1t­ földeket találjanak határainkon. . (2/ / ./J0­ . * f/g/y (Világ prófétába! pqijelüljetek! s-------------------------—v A magad hasznára, « ^ j^lpB pppf JppSgipi a hstza fajára. Vin. évfolyam, 229. szám. ARA 50 FILLÉR. Kedd, 1951 október 2. „A kisfiam boldog életéért jegyzek66 Dolgozók levelei a Második Békekölcsönről Amikor kormányunk kibocsáj­­totta a Második Békekölcsönt és felhívta a dolgozó népet a köl­­csönjegyzésre, én is számot vetet­­tem magamban, mit kaptam én a nép államától. Eszembe jutott a múlt. Az apám, mint önálló kiscipész küszködött, ötödmagával Három testvéremet fiatalon elvitte a nyomor, a nél­külözés, az egészségtelen pincela­­kás, ahonnan később kilakoltattak bennünket, mert az apámnak nem volt munkája és nem tudott lak­bért fizetni. Éveken keresztül té­len inségmunkán havat lapátolt az apám, napi 50 fillér bérért. Ebből ennivalóra sem telt, a népkonyha nyomorúságos eledelét ettük. Most más az életünk. Édesapám 50 éves korára megérte, hogy a­­ Párt bizalmából egy kendergyár­ igazgatója lett. Édesanyám terme­lőszövetkezetben dolgozik, én pe­dig a Magasépítési Vállalatnál. Boldogan jegyzek békekölcsönt, azt akarom, hogy soha többé ne tér­jen vissza az átkozott múlt. Tu­dom, mikor azt a 2500 forintot je­gyeztem, akkor kisfiam boldog éle­téért is jegyeztem, orvosnak vagy mérnöknek szeretném adni. Ezt meg is tehetem, mert a dolgozók állama segíti a fiatalokat. Nem is tudtam volna jobban ka­matoztatni ezt a pénzt, mint úgy, hogy kölcsönadom államunknak, mely az egész dolgozó nép szebb életét teremti meg. Mező Imre, a Magasépítési Vállalat dolgozója, kölcsönt, hogy országunk még erősebb legyen, hogy még na­gyobb csapást mérjünk a békénket veszélyeztető imperialistákra és az őket kiszolgáló kulákokra- Joó József. Egyre több falu kap villanyt ötéves tervünk eddigi eredmé­nyei beszédes bizonyítékai annak, hogy dolgozó népünk magának jegyzett kölcsönt, hogy Sokszoro­san viszatérül az államunknak köl­csön adott összeg. Büszkén mond­hatjuk, hogy a kölcsönjegyzés óta hatalmas eredményt értünk el. Épül Dunapentele, a budapesti Földalatti Vasút, az Inotai Erőmű, az új iskolák, kultúrházak. Egyre több falu kap villanyt, egyre több dolgozó paraszt házában szól a rádió. Ezeket az eredményeket nem jó szemmel nézi az ellenség. Karacs Viktor földesi 60 holdas kulák is szívesebben lenne újra a falu ki­­zsákmányolója, szívesen akasztaná a jármot újra a dolgozó parasztok nyakára. Emlékszem rá, milyen keserves volt akkor az életem, haj­naltól késő estig dolgoztam és még ennem is alig adott. Azért jegyzek 800 forint béke­ a földesi Tanács elnökhelyettese. Az ötéves terv a Bihar­­nagybajomiak számára is boldog életet jelent üröm és boldogság számomra, hogy megtakarított filléreimmel is hozzájárulhatok ötéves tervünk és a béke megvédéséhez. Három gyer­mekem van. Mire felnőnek, várják őket az iskolák. Nem kel­l már jö­vőjük miatt aggódni, a nép­­állama minden dolgozó számára boldog életet biztosít. Én 800 forintot je­gyeztem és úgy érzem, mintha egyik zsebemből a másikba tettem volna ezt az összeget. Az ötéves terv sokszorosan visz­­szafizeti a kölcsönt, a biharnagy­­bajomi dolgozók számára is több traktort, több mezőgazdasági gé­pet, magasabb kultúrát, boldog éle­tet jelent. Ezért jegyzünk m­i, hogy minél sikeresebben tudjuk meg­valósítani ötéves tervünket, mellyel erősebb s ellenállóbb lesz orszá­gunk az ellenség elleni harcban. Gáli Zsigmond, a biharnagybajomi Tanács titkára. Tszcs-tagjaink, dolgozó parasztságunk lelass példamutatásával folyik a békekölcsönjegyzési verseny a megyében Vasárnap, a békekölcsönjegyzés ne­gyedik napján népnevelők százai, ez­rei járták ismét a falvakat, a tanya­világot, beszélgettek el a jegyzés je­­lentős­égéről dolgozó parasztságunk­kal. A lelkes felvilágosító munka nyomán dolgozó parasztságunk szíve­sen jegyez kölcsönt, áll ki a mun­kásosztály példájára, egységesen, sza­­bad jelenünk, boldog jövőnk, a béke megvédése mellett. Náduváron, a megye első termelő­szövetkezeti községében vasárnap es­­tig 278.350 forint a jegyzés eredmé­nye. Csika Ferenc, a „Sztálin" tsz tagja 600. Balogh József, a „Vörös Csillag" tszes tagja 700 forintot jegy­zett. A­­ Vörös Csillagában Kacsó Fényi Imre 13 holdas, 8 gyermekes hosszúpályi középparaszt két ke­reső gyermekével együtt ezer fo­rint békekölcsönt jegyzett. Mint népnevelő eddig 1400 forintra gyűjtött jegyzést. Sándor agronómus ezer forintot aján­lott fel az építőmunka meggyorsítá­sára. A polgári járásban Görbeháza ha­lad az élen. Vasárnap a népnevelők jó munkája nyomán a község lakos­­ságának jelentős része lejegyzett. Borsodi Lukács 6 holdas kisparaszt, amikor aláírta a jegyzési ívet, ezeket mondotta: — Békebizottsági tag vagyok, az életről beszélhetek, s ez nagy meg­tiszteltetés számomra. Most, amikor én is elindulok, hogy elvigyem az értelem és a meggyőzés szavát a fa­luba, szívesen jegyzek 300 forintot, mert tudom, hogy ezzel is a mi nagy táborunkat, a béketábort erősítem. Hajdúnánáson lelkesen bekapcso­lódnak a kölcsönjegyzés munkájába a DISZ fiatalok. Legjobb eredményt eddig Szombati András érte el, aki társával, L. Ambrus Lajossal, egyik tisztiiskolánk szabadságon lévő hall­gatójával együtt 9000 forintot jegyez­tetett. As legjobbak példamutatása mindenütt mérték Földesen Boldog József 8 gyerme­kes tszes tag 1000 forintos jegyzéssel halad a legjobbak élén. Tiszacsegén Kovács Gyuláné 7 holdas parasztas­­­szony két fiával együtt 900 forintot ajánlott fel. Kovács Gyuláné, mikor a népnevelők felkeresték, kijelen­tette: örömmel adja ezt a pénzt, mert­­ látja, hogy fiai tanulhatnak, boldo­­­­gulhatnak a népi demokráciában, nem­­ úgy, mint a múltban ő és férje, akit az ezernyi gond, nélkülözés, a csalá­dért való aggódás vitt a sírba. Hajdúböszörményben, Hajdúszo­boszlón, Nagylétán, Balmazújvároson szintén lendületesen halad a béke­kölcsönjegyzés munkája. Böszörmény­­ben a tanácsháza 379 dolgozója 193­ 550 forintot jegyzett. Lemaradás mutat­kozik Tetétlenen, Kokadon, Konyá­­ron, Sárándon és Körösszak­álon. Ezekben a községekben nem nyilvá­nul meg a kommunisták példamuta­tása, a népnevelők sem teljesítik be­ é­rülettel feladatukat. Kürösszakálon például a népnevelők úgy indultak el agitálni, hogy maguk nem jegyez­tek egy fillért sem. Természetes, hogy a község eredménye egyike a leg­­rosszabbaknak a megyében. Ugyanez áll Kokadra is. Itt a párttagok 3 szá­­­­­zaléka jegyzett már csupán noha Kokad éppúgy, mint akárme­­lyik hajdú-bihari község, rengeteget köszönhet a tervnek. A kokadi kom­­munistáknak, pártvezetőségnek ki kell küszöbölni ezt a csorbát. Tarr Lenke segédmunkás, a kefe­gyári DISZ-szervezet titkára, aki­nek havi fizetése 450 forint, 700 fo­­­­rint békekölcsönt jegyzett.

Next