Néplap, 1951. november (8. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-16 / 267. szám

JKB fVilág proletárjai egyesüljetek ! /-------------------- —­jjEMB «MH| BPilll§fe MAI SZÁMUNKBÓL: ; BHagSl Visinszkij elvtárs az ENSZ köz-V hwEhS pi^lpfl gyűlésén követelte Kína ENSZ-beli Swjteljfl Hffh­i képviseletének napirendre tűzését pap MwEiraffi JgraSjSg HMpf (2. o da'.). — Balog h János egyéni aamHagV' UÉwL dolgozó paraszt és Bana Ferenc -»y • V-1’ : i.’ MEBNSwamim tszcs-tag évi zárszámadása (3. dl-IBEP^jIjIhjjI jjSSjaBp Mppffp3jj|L dal). — A püspökladányi tanács­gpi*!» elnök kövesse a magyar homorogi Üt bh||||| példát (3. oldal). Mű. évfolyam, 267. szám, ARA 50 FILLÉR Péntek, 1951 november 16. Levelezőink a nyugdíjrendeletről Biztosítva látom boldog öregségemet örömmel olvastam a sajtóban megjelent nyugdíjrendeletet, mely az egész Ruhagyár dolgo­zói között nagy visszhangra ta­­lált. Én 56 éves vagyok. A jövőm­ feletti biztonság érzése tölt el, mert népi államunkban biztosí­tottnak látom boldog öregsége­met. Bezzeg más volt a múltban a helyzet. Csak az én szakmám­ról beszélek, de így volt ez min­denütt. Mikor már nem bírtak dolgozni az öregek, akkor vagy a gyermekének kellett gondos­kodni róluk, vagy ha nem, hát akkor elmehettek koldulni. Ezzel ez új rendelettel is bebizonyoso­dott, hogy államunkban legfőbb érték az ember és minden a dol­gozók jólétét, életszínvonalának emelését szolgálja. Ez a rendelet még nagyobb erőt jelent munkámban. Én nem akarok még nyugdíjba menni, se­gíteni akarok­­még az ország épí­tésében magam és az egész dol­gozó nép jobb életének, a szocia­lizmusnak a megteremtésében. Eddig sem maradtam hátul a termelésben, ezután még inkább fogok igyekezni. Államunk sze­rető gondoskodását csak ezzel tudom méltóképpen viszonozni. Tálas Gyula ruhagyári dolgozó, lkt dolgozni, az utcára dobja egy fillér nélkül. A munkás nem te­hetett mást, ha nem akart éhen­­halni, utolsó percig dolgozni kel­­lett. Most már ez a félelem elmúlt. A dolgozók tudják, hogy ebben az országban minden az ő érde­keikért történik. Én nem gon­dolok arra, hogy nyugdíjba men­nsi­k­, sokáig akarok még dolgoz­ni hazánk felvirágoztatásáért és azért, hogy az én öregségem még boldogabb legyen- örömmel vég­­zem­ munkámat. Most nagy ki­tüntetésben részesültem, sztaha­novista művezető lettem. Nem be­fejezett célom az oklevél elnye­rése, tovább fogok dolgozni még nagyobb eredmények eléréséért, hogy még sikeresebben tudjam segíteni a rámbízott dolgozók munkáját nagy ügyünk, a szocia­lizmus építésében. Kovács Ferenc textilgyári sztahanovista művezető. Sokáig akarok még dolgozni hazánk felvirágoztatásán A nyugdíj renddel megjelenése óta sokat beszélgettem a dolgozó társaimmal. De nincs is üze­münkben olyan dolgozó, aki ne beszélne róla, vagy személy sze­rint ne érintene a miniszterta­nácsnak ez a fontos rendelete. Minden dolgozó úgy beszél erről, mint eredményeink újabb állo­másáról, mint népi államunk újabb hatalmas vívmányáról a dolgozók életszínvonalának eme­léséről. A múltban féltek a dolgozók az öregségtől. Tudták, hogy a gyá­ros, mint a citromból a nedvet, úgy csavarja ki a dolgozó min­den erejét, hogy aztán ha nem Megérkezett a magyar kormány­­küldöttség Tiranába Az Albán Népköztársaság és a Ma­gyar Népköztársaság kulturális egyezményének aláírására szerdán magyar kormányküldöttség érkezett Tiranába. A küldöttség két tagját — Mihályi­ Ernő népművelési miniárd­­­e­rhelyettest és Kovács József köz­­oktatásügyi miniszterhelyettest­­ a repülőtéren Kahreman Ulli albán köz­­oktatásügyi miniszter, Mihal Pristi külügyminiszterhelyettes, Fatmir Djata Erpár a Művészeti és Kultu­­rális Bizottság elnöke és Zeki Agolli, a külügyminisztérium protokollfőnö­ke üdvözölte. A küldöttség harmadik tagja, Böjti János, a Magyar Népköztársaság ti­ranai rendkívüli és megfiatalmazott követe, a tiranai magyar követség tisztviselőivel együtt ugyancsak meg­jelent a repülőtéren. A begyűjtés sikere érdekében az Állatforgalmi Vállalat javítsa meg munkáját Magyarhomorog beváltotta Rákosi elvtársnak tett ígéretét Hajdú-Bihar az állatbegyűjtés terén a megyék országos verse­nyében a 14. helyen­­vár és ez nem jelent jó munkát. Hogy az állatbegyűjtésnél kedvezőtlen a helyzetünk, ennek két oka van. Az egyik az, hogy a Megyei Ta­nács begyűjtési osztályánál fo­kozottabb figyelmet fordítottak a gabona és tengeri begyűjtésére és a szorgalmas, de az egyirányú Rákosi elvtárs a tatabányai bányászértekezleten ígéretet tett arra, hogy a hús- és zsiradékel­látás terén javulás következik be. A Hajdú-Bihari Állatforgalmi Vállalat úgy látszik nem teszi tel­jes mértékben magáévá Rákosi elvtárs ígéretét, nem igyekszik teljes erejével azon, hogy minél előbb, minél több kövér sertés kerüljön a közellátásba. Meglát­szik ez abból, hogy a vállalatnál még most is előfordul olyan eset, hogy nem veszik át azonnal az ál­tevékenység hatóereje már nem ért el az élőállat begyűjtésig, de nem ért el a tojásbegyűjtésig sem és így azt példamutató eredmé­nyeink mellé nem tudtuk felso­rakoztatni. Az állatbegyűjtésben tapasztal­ható lemaradás másik oka az Ál­­latf­orgalmi Vállalat munkájában keresendő, vételre szállított kövér serté­seket. Polgáron történt, hogy nyolc kövér sertést nem vettek át arra hivatkozva, hogy már megtelt a vagon- így vált Polgáron a meg­telt vagon a begyűjtés akadályo­zójává. De az is előfordul, hogy a sertésátvételnél későn jelennek meg a vállalat emberei, vagy egyáltalán nem jelennek meg. Az ilyen magatartás megrendíti a bizalmat a vállalattal szemben, de kárt okoz azzal is, hogy a sürgős őszi munkától vonja el feleslegesen a dolgozó pa­rasztságot. Megtörtént az is, hog­y az ál­­latfelvásárlót egész napon át hiá­ba várták, hogy a bejelentés sze­rint átveszi a sertéseket. Este késő érkezett meg és éjjel 11 órakor az ágyból zavarta fel a dolgozó parasztokat, hogy adják át a kövér sertéseket. Ezek a lazaságok kell, hogy felhívják az Állatforgalmi Válla­lat központjának figyelmét arra, hogy a jövőben jobban szervezze meg a sertések átvételét. Az átvételi napokon pontosan jelenjenek meg a felvásárlók, ezzel lényegesen hozzájárulnak az állami begyűjtési terv tel­jesítéséhez. A pénzügyi hatóságok is javítsák meg munkájukat, szervezetekben dolgozzanak, ne forduljon elő, mint Nyíradonyban is hogy fel­hajtják az állatokat, de csak es­te értesítik a vállalatot, hogy küldje ki megbízottait az állatok átvételére. Több gondot a tengeri morzsolásra Az őszi száraz idő lehetővé tet­te, hogy a szokottnál korábban kezdjék meg a begyűjtött tengeri morzsolását. Ezen a téren azon­ban súlyos gondatlanságok és szabálytalanságok tapasztalhatók. Ezt bizonyítja, hogy a csutka igen keresett cikk lett a megyé­ben. Először azért, mert jó fűtő­anyag, de a vevőknek érdemes vásárolni azért is, mert ha vásá­rolnak pár mázsa csutkát, ak­kor arról még a baromfiak el­tartásához szükséges tengerit is leszedhetik. Ez azt jelenti, hogy az állami készletekből komoly mennyiség kerül így ki illeték­telenül. Komoly kárt okoznak ezzel a népgazdaságnak. Vessünk csak számítást. Ha egy mázsa csutkán csak egy kiló szemet hagynak, akkor 10.000 mázsánál már 10­ 000 kiló szemes tengeri a veszteség. A megyében sok tízezer mázsa tengeri kerül morzsolásra és na­ponta emelkedik a veszteség a gondatlan és szakszerűtlen mor­­zsolás következtében. A morzsológépek mellé min­denütt állítsanak válogatókat, a bérük bőségesen megtérül. Min­den szem tengerivel, amit meg­mentünk a népgazdaság számá­ra, ötéves tervünk sikeréhez já­rulunk és békénk erősítését se­gítjük elő. Magyarhomorog község dolgo­zó parasztsága vállalta november 7-i felajánlásában, hogy teljesíti begyűjtési tervét és behozza le­maradását a tojás- és baromfi­­begyűjtésben is. A községet hó­napokkal ezelőtt Püspökladány és Polgár községekkel együtt fosztották meg a szabadpiaci ér­tékesítés jogától a tojás- és ba­­ro­mfibeartás elhanyagolása miatt, Magyarhomorog beváltotta be­csülettel Rákosi elvtársnak tett ígéretét, teljesítette begyűjtését és jutalmul a Megyei Tanács en­gedélyezte részére a szabadpia­cot. A két járási székhely, Püspök­ladány és Polgár mikor akarja lemosni a gyalázatot, melyet a hanyag teljesítők miatt kényte­len elszenvedni? Amikor a megtelt vagon a begyűjtést hátráltatja A Magasépítési Vállalat üzemi pártvezetőség választásának néhány tapasztalata A Magasépítési Vállalat üzemi pártvezetőségének választási idő­pontját november 13-ban állapí­totta meg a Városi Pártbizottság. Azonban a választást ezen a na­pon nem lehetett megtartani. Még este fél 9-kor is (6 órára hirdetett kezdés ellenére) a ta­­gok alig 60 százaléka volt jelen, több mint 20-an hiányoztak a kö­telező kétharmadból. Nem jelent meg a taggyűlésen például Mó­nus István elvtárs, Bartók Béla­­utcai építkezés pártitkára, Péteri elvtársnő, az irodai alapszerve­zet egyik vezetőségi tagja sem. Az üzemi pártvezetőség az elő­készítés munkáját nem ellenőriz­szerdán este, a választás új időpontján a tagság 83 szá­zaléka megjelent. A titkári be­számoló hű és részletes képet adott az üzemi pártvezetőség egy éves munkájáról. Részletesen szólt a tagjelöltfelvételről, az ok­tatásról, a káderkérdésről, a tö­­megszervezetek­ munkájáról, az ellenség elleni harcr­ól. A terme­lés kérdését is bőven érintette. Hiányosság­i volt azonban a be­számolónak, hogy nem a párt­és a kormány határozatából in­dult ki. A termelésnél például elsősorban nem arról beszélt, hogyan tudta az üzemi pártveze­­tőség a maga területén a terme­lés szakadatlan növelését a töme­gek akaratává tenni, átültetni ezt az életbe. A helytállásról, az üzem tervteljesítéséről sem esett sok szó- Vámosi elvtársnő ugyan elmondotta, hogy az építőipar­­tervét országosan 104 százalékra teljesítette, de arról már nem beszélt, miért maradt le a terv­­teljesítésben a Magasépítési Vál­lalat. Inkább eredménynek, mint hiányosságnak tüntette fel, hogy az üzem augusztusi tervét 93 százalékban, szeptemberi tervét 93 százalékban teljesítette. Pedig te, ez volt a sikertelenség oka. A népnevelők sem magyarázták meg konkréten, hogy az üzemi pártvezetőség megválasztásán résztvenni fontos, megtisztelő pártmegbízatás, egyben köteles­ség is, ahogy a Szervezeti Sza­bályzat is előírja. A tagnyilván­tartás sem volt rendben. Ebből adódott, hogy a vezetőség a Vá­rosi Pártbizottság kiküldöttével együtt, hosszú vita után sem tud­ta megállapítani, mennyi a tag­­os­ tagjelöltek száma, mivel az átjelentések, átigazolások az utóbbi hónapokban nem folytak rendszeresen, mi sem fontosabb, kézzelfogha­tóbb, mint az, hogy munkánkkal csak akkor lehetünk megeléged­ve, ha előirányzatunkat nemcsak nagyjából, hanem minden egyes részletében teljesítjük. Tárcsás elvtárs felszólalásában elmondotta, hogy egyes építkezé­seknél lemaradások mutatkoz­nak, több fontosabb munka nem készül el határidőre. A biharke­­resztesi pártház építkezése pél­dául már­is komoly késedelmet szenved. Erről nem beszélt, nem emlékezett meg egy szóval sem a beszámoló. Ennek oka pedig nemcsak a munkáshiány. Általában tapasz­talható volt az egész értekezle­ten, hogy az elvtársak a lemara­dást annak tudják be, hogy nincs elég kőműves, kubikos, segéd­munkás. Ez így opportunizmus, a feladatok elől való meghátrá­lás. A fegyelem megszilárdítása, a munkaverseny kiszélesítése, a gépek helyes elosztása, a munka­idő kihasználása mind-mind olyan tényező, amivel be lehet hozni a lemaradást, maradékta­lanul teljesíteni lehet a tervet- Hogy a titkár elvtársnő nem be­szélt erről, nem adott útmutatást a hibák felszámolására, az arról tanúskodik, hogy az üzemi párt­­vezetőség maga sem foglalkozott eléggé ezzel a kérdéssel. Nem úgy nézte a dolgot,, hogy az öt­éves terv egyik legfontosabb munkaterületén, az építőiparban a terv maradéktalan végrehajtá­sa nemcsak törvényes köteles­ség, de becsület és dicsőség dol­­lga is. A titkári beszámoló A határozati javaslat A beszámolót követő vitában a tagok részletesen foglalkoztak a vezetőség munkájával. Pártsze­­rűen bírálták a hiányosságokat. Az új jelöltek nevének ismerteté­sénél, a határozati javaslatnál azonban nem mutatkozott meg ez az élénkség. A jelölésekhez Tárcsás elvtárson és a régi ve­zetőség tagjain kívül csak keve­sen szóltak hozzá. A határozati javaslatot sem egészítette ki a tagság, pedig a határozati javas­latból kimaradt a pártcsoportbi­­zalmi hálózat újjászervezése, a fegyelem megszilárdításának kér­dése, a munka megjavításának feltétele. Pedig­ Mező elvtárs kez­deményezésére a dolgozók vál­lalták, hogy helytállnak a ter­melőmunkában, részt vesznek ön­kéntesen a biharkeresztesi párt­ház felépítésében. A Magasépítési Vállalat újjá­választott üzemi pártvezetősége a felszólalásokból rengeteg segítsé­get kapott, amit ha jól alkalmaz munkájában, ha érvényesíti a Párt és a kormány határozatát, a tervek maradéktalan teljesíté­séért folytatott harcot sikerrel tudja győzelemre vinni.

Next