Néplap, 1952. december (9. évfolyam, 283-306. szám)
1952-12-03 / 283. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! AZ MDP HINDÚ-BIHARMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 283. SZÁM ARA: 50 FILLÉR SZERDA, 1952 DECEMBER 3. Harcos munkánk útmutatója Egy esztendővel ezelőtt a Központi Vezetőség történelmi jelentőségű ülésén Rákosi elvtárs hangsúlyozta, hogy „hazánk mezőgazdasági országból ipari országgá, kapitalista országból szocializmust építő országgá lett”. Ugyanakkor a fejlődéssel foglalkozva hozzátette, hogy elérkezett az ideje a jegyrendszer -BB megszüntetésének, az élelmiszerek szabad forgalmának. Ezek a kijelentések további harcos helytállásra ösztönözték dolgozóinkat és újabb sikerek forrásaivá váltak a szocializmus építésében. Joggal állapította meg Gerő Ernő elvtárs, a KV 1952 november 29 én megtartott ülésén, hogy „a párt és minisztertanács december 2-i határozata hatalmas mozgósító erőnek bizonyult az 1951. évi ipari termelési terv sikeres befejezésében és az erősen feszített 1952. évi népgazdasági terv megvalósításában-'' Iparunk elé komoly követelményeket állított az 1952-es esztendő. Az elért eredmények azonban bizonyítják, hogy iparunk egész évben megfelelt ezeknek a várakozásoknak — gyors ütemben, egészségesen fejlődik- Hátra van azonban még az utolsó hónap: harc a döntő tervért feladatainak teljesítéséért, az 1963-as év jó előkészítéséért. Ennek érdekében nagyobb lendületet kell adnunk a szocialista munkaversenynek, fel kell karolnunk az alulról jövő kezdeményezéseket. Különösen az alapanyaggyártás területén van sok tennivalónk Hajdú Biharban, mert például a téglagyárak sem tettek, eleget hazafias kötelezettségüknek, nem teljesítették égetési, illetve termelési tervüket. Mindezek ellenére azonban elért eredményeink nagyok és jelentősek. Hol van az a nyugati imperialista ország, amely csak hozzánk hasonló ütemben is fejlesztette népgazdaságát az utolsó esztendőben? Ilyen imperialista ország nincs, nem is lehet. Hisz ott, a nagyvárosok utcáin elsősorban az amerikai háborús politika és a féktelen fegyverkezés eredményeképpen még most is ott éktelenkednek a romok napról napra növekszik a munkanélküliek hadserege. Angliában ma például kisebbek a fejadagok, magasabbak az árak, mint a háborús esztendőkben. Ott a dolgozók még csak nem is álmodhatnak olyan rendszabályok bevezetéséről, mint a múlt évben nálunk a jegyrendszer eltörlése, a mezőgazdasági termékek szabad forgalmának biztosítása volt. A velünk szomszédos Jugoszláviában a legkegyetlenebb terrort, elnyomást, a néptömegek féktelen kizsákmányolásai vezették be. Ott azon mesterkednek, hogy az elnyomás hóhérkötelét még szorosabbra fűzzék, hogy állandóan tudatosan csökkentsék a béreket, a megélhetési költségeket. Tito Jugoszláviája fényesen igazolja, milyen teher nehezedik ma a dolgozókra a fasiszta, imperialista országokban, hogy fojtja el a háborús fegyverkezés a közszükségleti cikkek gyártásának, az élelmiszeripar fejlődésének a még legcsekélyebb lehetőséget is. Eredményeink még jelentősebbek lehetnének, ha nem akadályozta volna fejlődésünket a májusi fagy, aszály, egyszóval a rendkívül kedvezőtlen időjárás. Hasonló gazdasági év a letűnt Horthy-kapitalista rendszer idején tíz- és százezreket juttatott volna koldusbotra, tíz- és százezrektől vonta volna el még a legszükségesebb falatot is. Hogy ez nem következett be, hogy a gyengébb termésünkből is a baráti államok segítségével, készleteink egy részének felhasználásával fedezni tudjuk a szükségleteket, azt elsősorban népi demokratikus államunk erejének, pártunk előrelátó tervszerű gazdaságpolitikájának , és nem utolsó sorban az 1951 december 2 én hozott határozatoknak köszönhetjük. Ez a megfontolt és előrelátó gazdaságpolitika biztosította és biztosítja továbbra is fejlődésünket, népünk közellátásának és célkitűzésének maradéktalan megoldását. Nem feledkezünk meg arról sem, mint azt Gerő elvtárs mondotta, hogy kemény megtorló intézkedéseket alkalmazzunk és fogunk alkalmazni a felvásárlók, a harácsolók, a reakciósok, a rémhírterjesztők,, a feketevágók, a begyűjtést szabotálók az üzérkedők ellen, akik az aszályt önös céljaikra, a nép érdekei ellen akarják kihasználni"’. Az elért eredményeket, valamint népgazdaságunk helyzetét világosan felrajzolva Gerő elvtárs pontosan megjelölte azokat a feladatokat is, amelyeket az elkövetkező hetekben és az 1953-as esztendőben el kell végeznünk- 1953-ban ez évhez képest 16 százalékkal kell emelnünk ipari termelésünket, az agrotechnikai eljárások fokozottabb alkalmazásával növelni kell a terméshozamot a mezőgazdaságban. Ezek komoly munkát igénylő nagy feladatok. A cél itt, ahogy Gerő elvtárs felvázolta az, hogy átgondolt, tervszerű intézkedésekkel ne csak megtartsuk, de kibővítsk és tovább fejlesszük az elért eredményeket. Gerő elvtárs november 29-én mondott beszéde komoly mérlege sikereinknek, de egyúttal útmutató is a jövőre. Arra int bennünket, hogy egy percig se pihenjünk határainkon, hanem tovább fokozzuk a haza erősítését, a bőség és jólét országának felépítését. Ez minden dolgozótól, így megyénk ipari, mezőgazdasági harcosaitól is „rendkívül magasfokú szervezettséget, fegyelmezett, szorgalmas munkát, igen komoly erőfeszítést követel". Ha így dolgozunk, ha lelkesen végezzük ezeket a feladatokat, ha megvalósítjuk a párt által kitűzött feladatokat, akkor ezeknek megoldása „nemcsak a szocializmus építését fogja előbbre vinni országunkban, hanem egyben az a leghatékonyabb hozzájárulás, a mi részünkről a világot átfogó nagy béketábor erősítéséhez melynek élén a kommunizmust diadalmasan építő Szovjetunió halad s amelyet Sztálin elvtárs lángesze vezérel". Franco Spanyolországának csendőrkopói féltékenyen vigyáznak arra, hogy a fasiszta uralom által a népre zúdított mérhetetlen nyomor fotó útján készült bizonyítékai el ne készülhessenek és főként, hogy ne juthassanak túl Spanyolország határain. Ezért különösen figyelemreméltó ez a kép, amely hitelesen mutatja be, milyen szörnyű körülmények között élnek és laknak a spanyol dolgozók. A kép: egy wolfram-bányász ,,lakása’’ Spanyolországban. A bánya az amerikai imperialisták hadigyárai részére termel. „Lakás“ — Spanyolországban okozzuk a szovjet agrotechnikai módszerek alkalmazását Az 193-es aszályos idők jutottak eszembe, amikor Gerő elvtárs beszédét hallgattam a rádióban- Földes község akkor, 1935-ben nagy nyomorban volt- 300-an a népkonyháéi étkeztek- A községháza udvarán hosszú sorokban rongyokba burkolva, dideregve és szégyenkezve álltak az emberek, hogy egy kis löttyhöz, köménymagos leveshez hozzájussanak. 1935-ben volt ilyen aszályos esztendő, mint az idén. Ebben az évben hiába volt azonban mostoha az időjárás, senki sem nyomorog. Id. Csíki Albert, aki szintén a sorbanállók egyike volt, ma jól él, biztosítva van egész évi kenyere. Most kért vágási engedélyt , így zsírja is lesz bőven. Két gyermekének jó keresete van. Köti Imre 5 holddal lépett a földesi Rákócsiba. Minden kötelezettségének eleget tett, ezenfelül maradt még eladásra is. A vetőmag nálunk nem volt probléma, még csépléskor biztosítottuk. Sőt a földesi Kossuthnak is adtunk vetőmagot. A Petőfi tszes kevés búzát vetett, de annál több rozsot. Kisegítettük őket, cseréltünk búzát rozsért. Gerő elvtárs beszédében nagyon megragadta figyelmemet az, hogy a tszcs-knek sokoldalúbbaknak kell lenniük. Mi igyekeztünk már ezt régebben megvalósítani. Melléküzemeket rántottunk fel, asztalos kovács, daráló üzemeket. Most Gerő elvtárs beszéde után megvalósítjuk, hogy jövőre minden véleménynél a szovjet agrotechnikai módszereket alkalmazzuk- Nekifogtunk olyan kapka készítéséhez amely a négyzetes kukoricavetéshez szükséges. JÁMBOR ISTVÁN: Földes. Rákóczi tszcs GERŐ ELVTÁRS BESZÉDE új erőt, új lendületet adott a munkához A dolgozók levelei harcos békeakaratról tesznek bizonyságot A levelek sokasága, amelyek szerkesztőségünkhöz érkeztek, arról beszélnek, hogy iíj erőt, új lendületet adott munkájukhoz Gerő elvtársnak a Központi Vezetőség ülésén elmondott beszámolója. Szinte minden mondata egy-egy útmutatás! üröm csendül ki a levelekből, hiszen ott a megoldás, ott az üt, melyen haladniuk kell, amelyet a Központi Vezetőség megszabott- Dolgozó népünk örömmel teszi meg ezt az utat, amely a békéhez, a szocializmushoz vezet- Véget vetünk a bürokráciának Üzemünkben az augusztus 20-i és november 7 i felajánlások teljesítésénél szép eredmények mutatkoztak- November második dekádjában kiemelkedett Klósz Imréné 177, a harmadik dekádéban 211 százalékával. Az expedícióban Balogh Béláné, Földvári Lajosáé 169 százalékot értek el. A verseny nyilvánosságát hangosbemondón, versenytáblákon biztosítjuk. Az eredményeken kívül azonban fellelhetők azok a hibák nálunk is, amelyeket Gerő elvtárs említett a Központi Vezetőség ülésén tartott beszédében. A felajánlásokat gyakran igen bürokratikusan kezelik a bizalmiak, a szakszervezet vezetői, így történt ez nálunk is, az adminisztratív dolgozókkal, ahol a felajánlási lapon az egyik dolgozó a határidők pontos teljesítését, a minőségi munka megjavítását, a munkafegyelem betartását ígérte. Erre az utána következő dolgozók ugyanazt ajánlották fel , és a szakszervezeti bizalmi egyszerűen bürokratikuan lemásolta a felajánlást, így aztán egy felajánlás és 11 dettójel szerepelt a felajánlási lapon.Az üzemi bizottság 27 dolgozót tart nyilván, akik 1952 novemberében részt vesztek a Gazda-mozgalomban. Ezzel szemben a Gazda-mozgalom keretében ebben az időszakban csak két felajánlás volt. Hiányosság az is, hogy a műszakiak közül egyesek nem segítik a dolgozókat felajánlásaik megtételében. Gerő elvtárs beszéde felhívta a figyelmünket ezekre a hibákra. Pártszervezetünk segítségével a munkaversenyeinkben meglévő bürokráciát felszámoljuk, a versenyt élővé tesszük. Támogatjuk a Sztahiánov-mozgalmat. Sokat várunk újító mozgalmunktól. Az üzem új újítási felelőse, Elek Ferenc ifjúmunkás nagy kedvvel, nagy lendülettel fogott a munkához. Jó munkájának tudható be, hogy novemberben 16 újítási javaslat érkezett. A vállalat vezetősége céljutalmakat tűz ki különböző újítási feladattervek megvalósításához- Patai István, Alföldi Nyomda. Ráismertünk üzemünk hibáira Gerő elvtárs a Központi Vezetőség ülésén többek között beszélt az exportra dolgozó üzemek eddigi hiányosságairól és az elkövetkezendő feladatokról- Magunkra ismertünk, hiszen mindazok a hibák nálunk is előfordulnak. Mi is sokszor más szabványra gyártottunk, mint kellett volna. Volt hiba nálunk a határidők megszabásánál is, mert előfordult, hogy rövidebb határidőre dolgoztunk, mint ahogy annak szállítására képesek voltunk. Ezeket a hiányosságokat „menetközben“ kijavítottuk, de ez késő volt. Egyik legdöntőbb feladatunkra hívta fel figyelmünket Gerő elvtárs: az exportáruk tervszerű, hibamentes teljesítésére. Elhatároztuk: havonként export-értekezletet hívunk össze és széleskörű mozgalmat indítunk a minőség megjavítására, mert az 1953. évi feladatainkat maradéktalanul végre akarjuk hajtani. Valkó Mihály: Orvosi Műszergyár. * Eddig mi sem vontuk felelősségre a selejtgyártókat Gerő elvtárs beszéde nyomán megfogadtuk, hogy negyedik negyedéves tervünket 1 nappal a határidő előtt befejezzük a 99,2 százalékos minőségi munka mellett. Az előttünk álló feladatok megvalósításához elengedhetetlenül szükséges, hogy főművezetőink és művezetőink munkájában fokozottabban érvényesüljön az egyéni felelősség kérdése. Ennek hiánya megmutatkozik abban, ho£y a selejtet előállító dolgozóinkat nem vontuk felelősségre. Így adódott elő hogy októberben 5.353 forint értékű novemberben 4322 forint értékű selejttel szemben mindössze 351 forint megtérítés történt- Főművezetőink nem vonták felelősségre a selejtet gyártó dolgozókat és nem gondoskodtak annak megtérítéséről. E téren sokkal alaposabb munkát kell végeznünk, mert még mindig a kellé kek gombok a felelőtlen kezelés folytán selejtté válnak, s így a szemétbe kerülnek. A gondatlanság folytán meglehetősen sok tűtörés fordul elő üzemünkben. A hiányosságok kiküszöbölésére még fokozottabb segítségnyújtásra van szükségünk üzem, pártszervezetünk és szakszervezetünk részéről. Lenner Zsigmond Ruhagyár