Néplap, 1953. február (10. évfolyam, 27-48. szám)

1953-02-01 / 27. szám

A dolgozó Ma, február elsején ünnepli népünk a magyar sajtó napját. Ezen a napon jelent meg 11 évvel ezelőtt a Szabad Nép. 1942-ben, amikor a Szabad Nép első száma megjelent, nemcsak sajtószabadság nem volt Magyarországon, de egyetlen szabad szó sem hangozhatott el anélkül, hogy a Horthy-fasizmus pribékjeinek korbácsütése és bilincscsörgetése ne lett volna rá a válasz. A legkegyetlenebb terrorral üldözték a szabadság legkövetkezetesebb harcosait, a kommunistákat. A kegyetlen, embertelen üldözés ellenére azonban a párt mégis élt és hallatta szavát, s szava eljutott a tömegekhez. S hogy eljutott, ebben igen nagy szerepe volt az illegális Szabad Népnek. Ezer veszély, ezer megpróbáltatás, börtön és halál járt a szabad szó közléséért, s a Szabad Nép szerkesztői, munkatársai ezer veszéllyel, börtönnel és halállal szembeszállva hirdették a párt szavát, a párt útmutatásait a dolgozók között. A budafoki kis kecskeólban ócska, csikorgó sokszorosítógép nyomta a lapot, s a hasábokban ott lüktetett a szabad szó, az igazság szava, s mutatta az utat: széles nemzeti összefogással harcolni a fasizmus ellen a szabadságért, a nemzeti függetlenségért. „A Szabad Népnek kell azokat az eszméket sugároznia, melyek a magyar nép felszabadító harcának útját bevilágítják” — írta az első vezércikkben Schönherz Zoltán elvtárs, a párt nagy mártírja. A szovjet nép hősi harca, áldozata, vére szabaddá tette a magyar népet és az igazság szava most már szabadon szállhat. Az imperialisták egyre azon siránkoznak: nincs Magyarországon sajtószabadság. Amit az imperialisták értenek sajtószabadság alatt, annak a mi hazánkban a felszabadult, szocializmust építő országunkban valóban nincs helye. Mit értenek az imperialisták sajtószabadság alatt? Segíteni a tőkéseket, hogy még jobban ki tudják zsákmányolni a dolgozókat, véres, habzó szájjal új háborúra uszítani, rágalmazni a Szovjetuniót, rágalmazni rikácsoló hangon a béke minden hívét , ez az ő sajtószabadságuk. Ezt szabad az imperialista újságoknak, s ezért jól meg is fizetik, akik szolgálatukba állnak. Aki pedig felemeli szavát az igazság mellett, a béke mellett, azokra üldözés, börtön és halál vár. Az imperialisták ügynökeinek nincs nálunk sajtószabadság, mert olyan „szabadságot” szánnak a magyar dolgozó népnek, mint amiben a múltban részük volt, olyan „szabadságot”, mint amilyen az imperialista államok népének sorsa. A mi sajtónk szabad a reakció minden korlátozásától, szabad az üzleti szempontoktól. Nem tőkéscsoportok céljainak eszköze, hanem szabadon szolgálja a nép ügyét, szabadon írhatja meg az igazságot, szabadon írhatja meg mindazt, ami életünkben történik. Nagyszerű fejlődésünkről, hibáinkról egyaránt szabadon írhat, s hogy erről írjon is, nemcsak joga, de kötelessége. Szabadon írhat mindenről, ami történik a világon barátainknál és ellenségeinknél egyaránt. Egyetlen dologra kell csak tekintettel lenni a haza, a nép, a béke ügyére! Eddigi sikereink forrása, további sikereink záloga a párt vezetése, a tömegek bizalma, hűsége a párt iránt. A kommunista sajtó legfőbb kötelessége: minden nép sajtója sorával tovább erősíteni a párt és a tömegek közötti kapcsolatot. A kommunista sajtó közvetíti a párt útmutatásait a dolgozók felé, megismerteti és megmagyarázza a párt politikáját, ráirányítja a tömegek figyelmét a legdöntőbb feladatokra és megmutatja azt is, hogyan kell ezeket a feladatokat megvalósítani. Lehet-e szebb feladat egy újságíró számára, mint hírt adni arról, hogyan épül, szépül országunk s az országban népünk élete. A kommunista sajtó arról ír elsősorban, ami éppen legfontosabb a párt számára, hiszen a párt mindig a dolgozó nép érdekeiért, a még szebb jövőért harcol, erre hívja fel a dolgozó nép figyelmét. A kommunista sajtó tükrözi azt is, hogy a régi, maradi nem tűnik el magától, legyőzéséhez kell a sajtó segítsége, a bátor kritika, ami kíméletlenül feltárja a hibákat és nevel a bírálatra. Az imperialisták fogcsikorgatva nézik növekvő eredményeinket, vérbe és könnybe taposnák mindazt, amit eddig alkottunk. Lehet-e szebb kötelesség újságíró számára, mint mind jobban megértetni minden becsületes emberrel: nem lehet a szocializmust építeni, ha nem védelmezzük hazánk és az egész világ békéjét. Minél élesebben leplezi le a sajtó az imperialisták és hazai ügynökeik bűnös terveit, rendszerük romlottságát és gonoszságát, annál izzóbban gyűlöli népünk ellenségeit, annál éberebb velük szemben. Minél hűbben mutatja be a sajtó a béketábor növekedését, erősödését, a szovjet nép nagyszerű győzelmeit a nemzetközi politika és a kommunizmus építésének minden területén, annál szilárdabbá válik népünk saját erejébe vetett hite, annál mélyebb lesz a Szovjetunió iránti szeretete, erősödik barátsága a béketábor többi országa iránt. A kommunista sajtó egyik legfőbb ereje, hogy szoros kapcsolatban áll a dolgozó tömegekkel, a sajtó és a tömegek kapcsolata híven kifejezi és egyben erősíti a párt és a tömegek kapcsolatát is. A dolgozók magukénak érzik az újságot, ők maguk is írnak benne. Erről tanúskodnak a lapok hasábjain egyre nagyobb számban megjelent levelek. A Hajdú-Bihar m Megyei Néplaphoz naponta 35-40 levél érkezik. Ezekben a levelekben megírják problémáikat, eredményeiket, felhívják a figyelmet a hibákra, élesen bírálnak. Sok levelező nap mint nap szól a laphoz, segíti a szerkesztés munkáját, s így nem csoda, ha valóban sajátjuknak érzik a lapot. Miért szereti és becsüli a dolgozó nép ennyire a kommunista sajtót? Azért, mert a pártot szereti, hiszen a sajtó a párt hang-,ját hozza közelebb hozzá. A Szabad Nép első vezércikkének első szavai így hangzanak: „Szabad Nép szabad országban...” A felszabadulás óta a Szabad Nép, a magyar sajtó valóban szabad országban lelkesíti, buzdítja, neveli a dolgozókat, hogy országukat minél jobban, minél sikeresebben tudják előre vinni a fejlődés útján. Most is és mindig a magyar kommunista sajtónak a szovjet sajtó példáját követve kell vinni a harcot, csak így tudja valóban betölteni nagyszerű hivatását, hogy valóban „kollektív propagandista, kollektív agitátor és kollektív szervező legyen”, hogy valóban „a tömegnevelés, a nemzetnevelés egyik legfontosabb eszközévé váljék”. Állattenyésztésünk téli fejlesz-, tése és az állatállomány átteleltetése igen fontos feladatunk. Az aszályos év súlyos csapásai következtében az átteleltetés terén igen komoly nehézségei vannak Hajdú-Biharnak, aremény harcot kell vívni, hogy a nehézségek minél jobb leküzdésével fejezhessük be az átteleltetést. Az állatállomány téli eltartásának első szakaszán már túljutottunk, közeledik április, amikor már a friss legelő segít és megszűnőben lesznek takarmányozási gondjaink. Ez azonban még meszsze van, tiz hét áll még előttünk és ez a tiz hét jelenti a legnehezebb munkát. Feladataink nagyok: ■•vég kell akadályozni állatállományunk nagyobb mérvű leromlását, az esetleges elhullásokat és a fiatal állatok nevelésének biztosításával tovább javítani állattenyésztési eredményeinket. Ezeknek a feladatoknak a megbeszélésére a Néplap szerkesztőségében az állattenyésztési szakemberek bevonásával ankét volt. Nem kesergőkre, hanem cselekvőkre van szükség Az ankéton Ürge Károly elvtárs, a Megyei Tanács állattesztési csoportjának vezetője mondotta: A helyzet komoly, különösen az abraktakarmány terén van hiány, ami érzékenyen érinti a sertések megfelelő átteleltetését és a fiatal állatok nevelését. A megye silózási tervét teljesítette ugyan — mondotta— de akadnak csoportok, ahol elmulasztották az idejében való silózást és ezért még silótakarmányban is hiányt szenvednek. A szövetkezetek állatállományának átteleltetéséhez már felvásároltak 23 vagon kompakt takarmányt és ennek a mennyiségnek a szétosztása folyamatban van. A hátralevő idő a legnagyobb takarékosságot írja elő és nem szabad tűrni, sehol a takarmánypazarlást Minden kiló abrakra, szálastakarmányra szükség van. Éppen ezért gondosan felkell mérni a termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban a készleteket, beosztani, napi adagokra pontozni, hogy jusson a későbbi hetekre is. Különösen nagy gond legyen a lóállományra, jön a tavaszi munka ideje és nem szabad most feletetni a készlet javarészét, amikor égető szükség lesz arra a munka idején. Teljesen helytelen az a nézet, hogy etetünk, amíg van és aztán nézzük az eget. Az ilyen hanyagok súlyos kárt okoznak, mert pocsékolnak a szűkös időben és nem gondolnak a holnapra. A beosztás mellőzésével szaporítják azoknak a siránkozóknak számát, akik nem gondoskodtak az elmúlt évben szálastakarmányról, bűnös gondatlanságból engedték veszendőbe kaszálatlanul a szénát, vagy nem takarították be a jó gazda gondosságával a lekaszált lucernát. Keseregnek, panaszkodnak és mindent az aszályra fognak. Nekünk most nem kesergőkre, hanem cselekvőkre van szükségünk, akik kemény harcot indítanak a takarékosságért, akik alkalmazzák azokat a takarmányfeltárási módszereket, melyeknek segítségével leküzdhetjük nehézségeinket. Feladata a vezetőknek, hogy a szövetkezetekben és állami gazdaságokban nagy gond legyen a kazlak állapotára, helyesen kezeljék, ne ázzon be, ne rothadjon egy szál takarmány sem. Figyeljék a silókat, prizmákat, baj ne érje a tárolt takarmányt. Teljes szigorúsággal bánjanak azokkal, akik ezekben a nehéz hetekben hanyagul kezelik a takarmányt, elszórják, sárba tapossák a kazlak körül vagy elnézik, hogy a jószág alom alá gyúrja. Az idei nagy gond, legyen alapos figyelmeztetés arra, hogy ne kövessük el a tavalyi hibákat. A takarmánytermesztés fontos feladat, ezért a tervkészítéseknél jobban kell érvényesülnie a takarmánynövények termelésének, mint az elmúlt évben. Az állategészségügyi rendszabályok betartása Juhász Gyula megyei vezető főállatorvos az ankét résztvevői előtt nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a szűkös takarmányozási viszonyok parancsolóan írják elő, hogy az állatokat még jobban gondozzák, nagyobb gond legyen a tisztaságra, mert a betegségek könnyen okoznak kárt a legyengült állatokban. Az állategészségügyi rendszabályokat, tartsák be mindenütt. Sajnos, a tszcs-k egész sorában elhanyagolják az előírásokat és az istállók előtt nem alkalmazzák a fertőtlenítő ládákat. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az állatok egészségének megóvása megköveteli, hogy az állatok rendszeresen kapjanak takarmánysót és takarmánymeszet. Megakadályozható ezzel a koratavaszi csontlágyulás. Használjuk fel jobban a szalmafeltárás módjait Kiss Miklós elvtárs, a Bellegelő Lenin tsz állattenyésztő brigádjának vezetője arról beszélt az ankéton, hogy saját tapasztalata alapján győződött meg arról, milyen nagy segítséget jelent az átteleltetésnél a szalmafeltárás.. — Kevés volt a szénánk — mondotta — de a nagyszámú marhaállományt mégis átteleltetjük, mert idejében alkalmaztuk a szalmafeltárást. A tehenek jóízűen eszik a sós vízzel öntött szecskázott, feltárt szalmát. A feltárással emészthetővé vált szalmából a tehenek hasznosítanak annyi tápanyagot, mint a közepes minőségű réti szénából. Több szövetkezetnél tapasztaltam, hogy nem alkalmazzák a jól bevált szovjet módszert, a szalma tápanyagának feltárását, de még a gyors pácolást sem. Én fontos feladatnak tartom, hogy a szövetkezeteknél haladéktalanul alkalmazzák ezt az új módszert. Tanítsák meg a brigádvezetőket a szalmafeltárás új módjaira, közös vagyonuk, az állattenyésztés elsőrendű feladata most ez." _ Hibának tartom — mondotta — hogy több helyen éppen most, a nehéz időkben nincs megfelelő vezetés az állattenyésztésnél. A brigádvezető kocsis lesz _ mint nem egy esetben történik , a jószágokkal hol ez, hol amaz bajlódik és ebből sok hiba származik. Nincs kellő gond az állatokra. Ott, ahol a sertések tartásához már elfogyóban van készlet, én azt javasolom a szövetkezeteknek, hogy kössék le hizlalásra és akkor kapnak rá takarmányt. A szakoktatás megcsúfolása Sarkadi Zoltán, a hajdú-bihri állami gazdaságok állatainak átteleltetésével kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy a legtöbb gazdaságban idegenkednek az új eljárásoktól és bár tanfolyamon ismertették a szalmafeltárás módjait, nincs említésreméltó eredmény. Ez a bejelentés rávilágít arra, hogy nem érvényesül a gazdaságok vezetésénél az egyszemélyi felelős vezetés úgy, ahogyan arra szükség van, de nem érvényesül a pártszervezetek ellenőrző szerepe sem. Élesen rávilágít erre a biharkeresztesi állami gazdaság esete. A gazdaság főállattenyésztője, Éliás Ferenc egyhetes tanfolyamon vett részt Mezőhegyesen, ahol a takarmányfeltárás új módszereit tanították. Hazatérve minden állami gazdaság takarmányfelelősének egyhetes tanfolyam keretében ismertette az új módszereket, de saját gazdaságában már nem alkalmazta, így mutatta a jó példát! A szalmafeltárás elhanyagolásáért a kíméletlen felelősségrevonásnak nem szabad elmaradni egyetlen állami gazdaságban sem! Magyar István a Hortobágy Tröszt részéről elmondotta, hogy az ő gazdaságaikban a szalmafeltárást már december óta alkalmazzák jó eredménnyel és az átteleltetés biztosítva van. Az alkalmi legeltetés Zilai Imre elvtárs, a Gugyori Petőfi elnöke az alkalmi legeltetés nagy fontosságára hívta fel a figyelmet. Ott, ahol legeltethető erdő van a szövetkezet közelében úgy a marhák, mint a sertések átteleltetése szempontjából nagy segítséget jelent az erdei legeltetés, mert ezzel nagyon sok szálas és abraktakarmány takarítható meg. A hő elment már a földekről, lehet a juhokat legeltetni és ki kell használni az utak, töltések zöldjét is. A régi erdőkben, ahol a jószág már nem tesz kárt, lehetővé kellene tenni a legeltetést és megnyitni az utat a szövetkezetek jószágállománya előtt. Az állatállomány átteleltetését megvitató ankéton felmerült szempontok hasznosíthatók megyénkben és segítenek a nehézségek leküzdésében. Felhívta az ankét a figyelmet arra is, hogy a tszcs és állami gazdaság terén még több, komolyabb segítséget kell adni ahhoz, hogy eredményesebben harcoljanak az átteleltetés sikeréért. A takarmány feltárás új módszereivel harcoljunk az átteleltetés sikeréért Ankét az átteleltetésről Világ proletárjai egyesüljetek. ^ ^ ^ ^ 1, X. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM ARA : 50 FILLER VASARNAP, 1953 FEBRUÁR 1.