Néplap, 1953. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-01 / 152. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! ! ! / '■V X. ÉVFOLYAM, 152. SZÁM ARA : 50 FILLÉR SZERDA, 1953 JULIUS 1. a mai »sáriból A megye termelőszövetkezetei gyorsítsák meg a növényápolást Az elmúlt évnek ebben az időszakában kevés eső esett, tikkasztó volt a hőség, nem kedvezett az időjárás a növényeknek, aknek ellenére, ahol sokszor kapáltak és megőrizték a fölei nedvességtartalmát, viszonylag jó termést takarítottak be kapásokból is. Mennyivel jobb kedvvel, nagyobb lelkesedéssel végzik most a növényápolási munkát a termelőszövetkezetek és egyénileg gazdálkodók annak tudatában, hogy a föld gazdag nedvességtartalma busás jövedelmet eredményez, ha többszöri kapálással gyommentesen tartják a répát, kukoricát és a többi növényt-A legtöbb termelőszövetkezet határa szemgyönyörködtető, rég . , nem látott gazdag termést igé- A pocsaji Uj Barázda tagjai \ -ja.,14 hold répát negyedszer ka■b rppjál. Ült máris átlagosan egy V Siló—másfél kiló nagyságúra fejlldött a cukorrépa. Hasonlóan gazdag termést ígér a hajdúböszörményi Dózsa répaföldje is. Jó munka, gyommentes földek, minden eddigit túlszárnyaló gazdag jövedelem kilátása jellemzi a megye több mint 300 termelőszövetkezetét, csoportját. Ahol megfogadják a dolgozó parasztok a párt, a minisztertanács útmutatásait, betartják a rendeleteket, a múlt évinek többszörösére emelkedik a tszek, egyéni gazdaságok dolgozóinak jövedelme ebben az évben Úgy lesz, mint Barczi Gyula elvtárs mondotta a tanácselnökök értekezletén: „A kamrákat meg fogjuk tölteni.” De hozzátette azt is, hogy „ahol nem dolgoznak, ott üres marad a kamra." Huszonnyolc tsz-nél, tszcs-nél elmaradás van a növényápolás terén a megyében. Kb. 150 holdat tesz ki a kiegyezetlen cukorrépa területe. Ezekben a tszcs-kben nem mozgósítottak minden erőt a munkára, hagyták, hogy felülkerekedjék a gyom a kultúrnövényeken, nem használtak ki minden órát a növényápolásra. A 28 elmaradt tszcs-ből 16—18 a debreceni járásban van. Sehol annyi növényt nem kellett kiszánnad a túlgyomosodás miatt, mint ebben a járásban. Meg kell mondani, hogy történtek komoly erőfeszítések az elmaradás behozására, de nem idejében gyürkőztek neki a munkának, nem ellenőriztek, amikor arra a legnagyobb szükség lett volna. A terület is nagy , a debreceni járás az ország egyik legnagyobb járása. Az objektív nehézségeket azonban le lehetett volna győzni előrelátó szervezéssel és az apparátus helyes kiegészítésével, az idejében való ellenőrzéssel. A leginkább elmaradt termelőszövetkezeti csoportokban is vannak igyekvők, lelkiismeretesen dolgozók. Vegyenek példát ezek a tszcs-k a pocsaji Új Barázdától, amely példamutatóan jár elől a munkákban. A pocsaji Új Barázda tszcs földjén 22 mázsás átlaggal fizet az ősziárpa A pocsaji Új Barázda földjén hétfőn délelőtt 10 órakor megkezdődött a cséplés: azóta a tszcs tagsága boldog örömmel dolgozik a cséplőgép körül. Egymásután telnek a zsákok , és hétfőn este fél 7 óráig 173 mázsa ősziárpát csépeltek el. Gábor Imre elvtárs, a pocsaji gépállomás cséplőgépvezetője és Csizmadia Ferenc brigádvezető azonban nem voltak elégedettek a napi eredménnyel. Elhatározták, hogy közös erővel fokozzák a teljesítményt , úgy, hogy már kedden elérik az 1300-as cséplőgéppel az előírt 150 mázsa helyett naponta a 200 mázsát. Tegnap reggel a nagyobb teljesítmény eléréséért indultak hírb a a tszcs tagjai. Már hajnali fél 5-kor megkezdték a munkát és délig több mint 90 mázsát csépeltek el, pedig géphiba miatt volt egy kis üzemzavaruk is. Ez azonban nem fogott ki rajtuk , gyorsan előkerültek a csavarfogók és néhány percnyi vesztegetés után ismét ment a munka, mint a karikacsapás. A jó hangulatot még fokozta az is, hogy kitűnően fizetett az Új Barázda ősziárpája. Az igaz, hogy gazdag aratásra számítottak, mert ősszel megfogadták a tanácsok és a szovjet módszerek alapján keresztsorosan vetettek — a 22 mázsás átlag azonban a tszcs minden tagjának felülmúlta az elképzelését. Márpedig ennyit adott átlagosan az Új Barázda földjén az őszi árpa. Csarnai Lajos elvtárs mondotta is: — Nem vagyok már fiatalember, de az elmúlt 20—30 esztendőben nem volt ilyen gazdag árpatermés a pocsaji határban. Csizmadia Ferenc még hozzátette:— Persze, azelőtt sem. Szervezzék jobban az aratási munkát a komádi állami gazdaság vezetői Egy héttel ezelőtt adott hírt a ,,Néplap” arról, hogy munkábaállították a kombájnokat a komádi állami gazdaságban. A dolgozók nagy lelkesedéssel fogtak az aratáshoz, azonban azóta csökkent az iram, mert a gazdaság vezetői nem gondoskodnak íneglcköcsi sem a munka szervezéséről, sem a dolgozókról. Ennek tudható be, hogy a Komádi állami gazdaságban megkéstek a növényápolással és az aratással is lassan haladnak. Még miúidig nem aratták le az árpát, pedig már a búzájuk is érett. Hétfőn délben már arathattak volna a kombájnok, azonban mégsem indult meg a minima, mert nem volt, aki munkába állítsa őket. Ehelyett három kombájn keresztből csépelt, csupán egy kombájn aratott A gazdaság vezetői kéziaralási engedély után járnak, pedig annyi gép áll rendelkezésre, hogy a kalászosok 90 százalékát géppel arathatják. Hossz a dolgozókról való gondoskodás is A tábla végénél sátorban laknak, de szalmazsákot már nem kaptak. Az ebéd kiszállítása körül is van még javítani való. A KOMBÁJN GYŐZELME BÁRÁNDON A püspökladányi gépállomás udvarán serény munka folyik. A traktorosok készülnek az idei bő termés betakarítására és talán tizedszer is átvizsgálják már gépeiket, meghúzzák a fuvarokat, zsíroznak, alig várják, hogy indíthassák aratógépeiket, cséplőgépeiket, hogy zsákokba kerüljön az aranyló gabona. A legtürelmetlenebbek a gépállomás kombájnosai- Érzik, hogy rajtuk van a dolgozó parasztság szeme. Tudják, hogy vannak még maradiak, akik idegenkednek a géptől, nem bíznak a kerekeken járó arató-cséplőgépben, mert még nem ismerik. A bárándi Úttörő termelőszövetkezetben is ilyen idegenkedéssel tekintettek a kombájn felé, amikor az megjelent a dülőúton. Nemes Károly, az Úttörő tszcs elnöke sem bízott a kombájn munkájában, már a gépállomási tanácsülésen azt hajtogatta: — Adjatok elvtársak több aratógépet, elgyőzzük mi a munkát azzal is, idegen még a tagságnak a kombájn! Ilyen előzmények után fordult be Jámbor Lajos kombájnista a vadonatúj, kitűnően bejáratott HM AU gyártmányú kombájnjával az Úttörő földjére. Ragyogott az új gép a pazar napsüsütésben, Jámbor Lajos szeme is ragyogott az izgalomtól. Fülébe csengett a gépállomás igazgatójának szava: — Nem lesz könnyű a munkád, Lajos, jól végezd a dolgodat, vigyázz mindenre, mert nemcsak az árpát kell jól learatnod, hanem olyan munkát is kell végezni, hogy a géptől még idegenkedők szívét is meghódítsad. Az árpaföldön a gép munkábaállását csak az elnök 30 éves édesapja várta. Ő sem virágcsokorral és mosolyogva, hanem morcos tekintettel, bizalmatlanul. Idegenkedve nézegette a hatalmas, barnára festett gépet, meg is mondta a véleményét: — Minek jöttetek ide ezzel a masinával, jobban tennétek, ha visszafordulnátok. Jámbor Lajos vitába szállt a 30 éves Nemes bácsival. Erre előjöttek a szomszédos tengeriföldről is az ott kapálgató dolgozók, — mintegy 30-an, — körülvették a gépet, amelyet először láttak életükben. Jámbor Lajos azzal zárta le a vitát, hogy az igazságot majd a gép mondja meg. Ha meglátják, hogyan dolgozik, megköszönik, hogy idejött a gép, addig pedig ne mondjanak véleményt■ Úgy is lett■ — A kombájn nekiindult a gyönyörű árpatáblának, lassan hasítva, 4 méter széles utat vágva. A gép beszélt. Ütemes duruzsolása hallatszott csak, senki sem mert szólni. Tágranyilt szemmel figyelték a gépcsodát és amikor az első forduló után 12 jól tömött zsák hevert már a tarlón, odamentek, megtapogatták a zsákokat., s nézlék tovább a gépet, a kalásztenger gyönyörű hajóját. Nézte Nemes bácsi is. .Eltűnt arcáról a merevség, nem volt már morcos. A kétség azonban nem tűnt még el. Letérdelt a tarlóra a gép után s markát kitartva próbálta szedegetni az elhullott árpaszemeket, hogy bizonyítsa amit az ellenség, a kulák suttog, hogy kiveri a gép a gabonaszemet, pocsékolja a tarlóra az „életet". Egy négyzetméteren azonban összesen csak két-három szem árpát talált. Abbahagyta a kutatást s most már mosoly ragyogta az arcát, úgy nézte a Jlm + munkáját. A gép szorgalmasan rótta a köröket és rakta ki az árpával telt kövér zsákokat. Jámbor Lajos kombájnista délelőtt fél 10-től este fél 7-ig 8 és fél holdat aratott és csépelte. A kicsépel árpa 113 mázsa volt, a szemveszteség jóformán semmi. — No Nemes bácsi, hogyan beszélt a gép, mi a véleménye most már a kombájnról? — kérdezték Nemes bácsitól. — Az én véleményem — felelte őszintén, megindult hangon Nemes bácsi — most már az, hogy aki feltalálta ezt a gépet, annak meg kellene csókolni a kezét. Én állandóan itt leszek a gép mellett, segítek, hogy minél többet arathasson, el sem engedjük innen, míg minden gabonánkat le nem aratja. így nyert a gép csatát a bárándi Úttörő termelőszövetkezetben, ahol 70 ember fáradságos, nehéz munkáját végzi el. A legnehezebbet, az aratást és a cséplést■ De ezt sem akárhogyan, csak úgy futtában, hanem úgy, hogy majdnem teljesen lecsökkenti a szemveszteséget és ezzel holdanként 90—100 kilóval ad többet, mintha kézzel aratnának vagy külön csépelnének. Akik délelőtt még bizalmatlanul fogadták az idegen gépet, most már büszkén, szeretettel nézték a munkásosztály ajándékát, a kombájnt. (Szontágh Jenő.) Balmazújvároson is megindult a kaszások versenye Az aratás gyors elvégzése érdeke minden dolgozó parasztnak, minden termelőszövetkezeti tagnak, érdeke az egész országnak, mert a gyors aratással harcolunk legjobban a szemveszteség ellen A termelőszövetkezeteknek, az egyénileg dolgozó parasztnak is annál nagyobb a jövedelme, minél kisebb a szemveszteség. Ezért indult meg megyénkben a kaszások versenye, harc ez a szempergés ellen. A kaszások versenyéhez legújabban Balmazújvárosról jelentettek be csatlakozást. Az Új Élet termelőszövetkezeten Cselei János vállalta hogy 8 holdat arat le hét nap alatt és versenyre hivta a többi kaszásokat. — Varga Sándor, Köti Mihály naponta 1600—1600 négyszögöl aratását vállalták. Több vasúti kocsit, több mozdonyt a hazának! Ezzel a jelszóval indulnak harcba a harmadik negyedév első napján a Járóműjavító Vállalat dolgozói Ma frissebben, gyorsabban jönnek be a Járóműjavítóba a dolgozók. Új nap kezdődik számukra, új dátumot írnak a versenytáblákra: július 1-et, a harmadik negyedéviterv megkezdésének napját, ezévi munkájuk újabb állomását. A harmadik negyedévben az eddiginél nagyobb feladat vár a Járóműjavító Vállalat dolgozóira. Hogy ezt a feladatot sikerrel vigyék győzelemre, ma korán reggel röpgyűlésen beszélik meg a tennivalókat- Ezt megelőzően a hét első napjaiban tervismertető értekezletet tartottak. Sőt, a csütörtöki összevont értekezleten már az ellentervet készítik el- Megbeszélik azt, hogy az őszi forgalom zavartalan lebonyolítása érdekében hány mozdonyt, vasúti kocsit kell újjáépíteniök, fővizsgára és futójavításra bocsátani a harmadik negyedévben. A terven felüli munkára is felajánlást tesznek a dolgozók. Igyekeznek minden segítséget megadni a vasút dolgozóinak, hogy a három és fél napos kocsifordulót csökkentsék. Ugyanakkor megfogadták, hogy a legjobb teherbíróképességű kocsikat, állítják elő, olyanokat, amelyek a vasút dolgozóit nemcsak a 2000 tonnás mozgalom elérésében segítik, hanem a 3000 tonna súlyú szállítmányok valóra váltásában is. Az őszi csúcsforgalom tehermentesítése érdekében már június végén hozzáfogtak a kocsik, mozdonyok javításához. A mai naptól kezdve még nagyobb lendülettel folytatják a munkát, tudják, hogy az eddiginél sokkal több kocsit kell kijavítaniok, mint tavaly ugyanebben az időben- Ahogyan Szombati István elvtárs, a pártbizottság tikára és Koroknál Jenő műszaki igazgató elvtársaik elmondják, minden igyekezetükkel harcoltak azért, hogy a harmadik negyedévi tervben az üzemre váró feladatot jó feltételek biztosításával valósítsák meg. Már eddig 90 százalékban biztosították az új gyártmányokhoz szükséges alkatrészeket, a vasúti kocsik javításához szükséges anyagot pedig most szállítják az üzem részére. El lehet mondani azt, hogy a Járóműjavító Vállalat vezetősége kisebb hibáktól eltekintve mindent megtett a harmadik negyedévi terv zökkenőmentes indulásáért.