Néplap, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-01 / 204. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! f ^ r — — w w III ka H ^ B ■ wm sg fc 8 Sfts« M 3 b 39 jjyfc ? ^9 H » n a§y w Hl «ifi g.ma » Bk > w eBn * «9 * mS * 'ÖSmí*/ X. ÉVFOLYAM, 304. SZÁM ÁRA : 50 FILLÉR KEDD, 1953. SZEPTEMBER. 1. KEZDŐDIK AZ ÚJ TANÉV (O. Gy) Megkezdődött az új tanév. Reggelenként ismét hangosak lesznek az utcák az iskolába siető fiatalok sokszínű zsidójától- Vannak, akik most lépik át először az iskola kapuit. Mások, mint Lereczki Magda, a Püspökladányi Óvónőképző 11. éves tanulója, már hosszú éveket harcoltak a tudás várának bevételéért és ebben az esztendőben csak folytatják tanulmányaikat, bővítik ismeretanyagukat. Sokan, mint Kálmán Lászl, az Egyetem természettudományi karának hallgatója, az utolsó iskolai esztendőnek vágnak neki az idén, hogy aztán a tudomány számtalan megfejtett rejtélye után tudásukat szép, szabad hazánk javára kamatoztassák. Öröm és büszkeség tanulni ma, amikor a tanulás egy gazdag élet végtelen lehetőségeit tárja f ki fiataljaink előtt-1934-ben Balogh Károly egyetemi hallgató keserű hangon ezt írta levelében szüleinek: „Kár rám költeni a keservesen megszerzett pengőket- Haszontalan dolog itt töltenem az időt, azért, hogy kapjak egy „díszes ’ kivitelű emléklapot". Nem mindegy, hogy diplomás, vagy diplomanélküli munkanélküli leszek-e?" Hol vannak már ezek a szomorú idők- Az emlékük is alig él és mindjobban felejteti velünk a ma valósága. A ma fiataljainak már nincs és nem lehet semmi okuk, hogy ilyen levelet írjanak. Ellentmondás lenne ez az ételünkkel, amely ezrével, a munkalehetőségek végtelen sorozatával várja az iskolapadjaiból kikerülő fiatalokat. Amikor az örömtől ragyogószemű Fekete Edit, a Kossuth hajós gimnázium tanulója, bemutatta tavalyi jeles bizonyítványát, jövőjének tükrét tartotta édesanyja elé- A jó tanulás biztos jövőt jelent- Szabad a pálya, a tudás előtt nem zárhatják tenni már szemaforok és sorompók az utat. Szabad a pálya és végtelenek a lehetőségek. Mérnökök, technikusok, tervezők százait és ezreit várja Sztálinváros, Új Komló, Inota, Tiszalök, a Keletmagyarországi Gördülőcsapágygyár és a jövendő számtalan még nem is látható, de életünk törvényeiben már megfogalmazott hatalmas alkotása. Orvosok és ápolónők sokaságát várják kórházaink, falusi rendelőintézeteink, hogy vigyázzák a legdrágább kincs, az ember egészségét. Tanítók, nevelők ezreire van szükség, hogy továbbadják generációról-generációra az emberi civilizáció nagyszerű termékeit, hogy gazdag gyümölccsé érleljék az „élet virágait”. - - , Boldogság, öröm ma tanulni. De nemcsak tanulni, hanem tanítani is boldogság. Olyan boldogság, amilyenben nem lehetett része soha azelőtt pedagógusnak- Még a ,,tanítani" szó értelme, tartalma is megváltozott. Ma már ez a szó nem egy száraz ismeretanyag átadását jelenti csupán, hanem az élet megváltoztatását, szebbé, gazdagabbá tételét. Hiszen az apró emberpalánták, serdülő fiatalok agyába átültetett tudomány jelenti a mi szép jövendőnk alapját- Van-e felemelőbb érzés, mint amit ez a tudat ébreszt. Van-e nagyobb boldogság annál, mint tudni azt, hogy táblára vetett számoszlopaink, lerajzolt ábráink, kimondott szavaink csodálatos alkotásokban öltenek testet és egy nép felemelkedésének, soha nem látott jólétének alapját képezik. Ebből következik azonban az a tény is, hogy nemcsak minden eddiginél nagyobb boldogság, de egyszersmind nagyobb felelősség is tanulni és tanítani. A múst pedagógusainak nagy részét éppen az élet kilátástalanságai révén az élettől való elfordulás jellemezte: begubóztak az iskola falai közé. Öncélú tudásra és nem az életre neveltek A ma pedagógusának szoros kapcsolata kell, hogy legyen az élettel, a társadalommal, melynek tisztelt, megbecsült tagja lett. A múlt diákjainak jórészét sok esetben még a legjobbakat is — a bifiázás, a magolás, a gépies, léleknélküli tanulás jellemezte. A ma diákjának azonban nemcsak az agyával kell tanulni, hanem a szívével is, nem gépiesen, hanem szenvedéllyel. A ma diákjának nem száraz, mindennapi étéstől evett, tudásanyagra kell törekednie, hanem nagy gyakorlati tudásra, az élet jelenségeinek bátor megváltoztatására képes cselekvő tudásra. És még valami, ami különösen jellemzője kell, hogy legyen a ma diákjainak: a társadalommal szemben érzett rendősségtudat-A múltban közép, és főiskoláink padjait szinte egészen kevés kivétellel a kiváltságos úriosztály és a kispolgárok gyermekei foglalták el. A szülők abban az időben gyakran biztatták így gyermekeiket a tanulásra: „Tanulj fiam, magadnak tanulsz!” Ma, amikor az ország sorsáért felelős munkásosztály és dolgozó parasztság gyermekei foglalták el az iskolák padjait, ez az ösztönzési mód már elvesztette létjogosultságát. Kétségtelen, hogy fiataljaink ma is elsősorban maguknak tanulnak, azonban nem csak magunknak. Nem csak maguknak, vagy legjobb esetben szüleiknek tartoznak felelősséggel, hanem az egész társadalomnak. Egy egész ország, egy egész nép kíséri fel fő gonddal, figyeli nyílott szemmel munkájukat. Nagy felelősség ez. Nehéz munkát, szívós harcot jelent rászolgálni dolgozó népünk bizalmára-Egyetemi professzorok középiskolai tanárok és általános iskolai tanítók egyaránt igyekezzenek fokozottan az öntudatos fegyelem, a jó közösségi szelem kialakítására. Törekedjenek munkájuk színvonalának emelésére az értelmi, erkölcsi, politechnikai, testi és esztétkai nevelés minden területén. Tanulóink pedig fokozott odaadással és ezenélkülséggel, fegyelmezett, öntudatos magatartással segítsék pedagógusaink törekvéseit, mert így válhat csak tanítók és tanítványok munkája egyaránt igazán értékessé és hasznossá. Egyszóval: tanítók és tanítványok igyekezzenek a most kezdődő iskolai évben még fokozottabb igyekezettel eleget tenni nagy feladatuknak, rászolgálni társadalmunk, dolgozó népünkbizalmára- Az iskolák várják a tanulóifjúságot Bognár Rezső ismét a Kossuth Lajos tudományegyetem rektora A minisztertanács határozatának értelmében az 1953/54-es tanévben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemre Bognár Rezső elvtársat, Kossuth-díjas egyetemi tanárt nevezték ki rektornak. Bognár elvtársat immár a harmadik tanévben éri ez a megtiszteltetés. A Kossuth Lajos Tudományegyetem rektorhelyettese Barta János, a magyar irodalom professzora, dékánja a bölcsésztudományi karon Gunda Béla,a Néprajzi intézet vezetője, a természettudományi karon Kádár László, a földrajzi intézet vezetője. A bölcsésztudományi karon Kálmán Imre, a nyelvészeti intézet igazgatója, a természettudományi karon Imre Lajos, a fizikai-kémiai intézet igazgatója lettek a dékánhelyettesek. Az egyetemen ma délelőtt 11 órakor lesz a tanévnyitó, ahol Jóbora Magda oktatásügyi miniszterhelyettes elvtársnő mond beszédet, majd kiosztja a „felsőoktatás kiváló dolgozója” kitűnt léseket és a Rákosi ösztöndíjakat-Az általános és középiskolákban, valamint a technikumokban is ma lesznek a tanévnyitók- A Csokonai gimnáziumban délelőtt 9, a közgazdasági leánytechnikumban 10, a Kossuth gimnáziumban délután 3 órakor tartják. A Dohányipari technikumban reggel 8 órakor nyitja meg az igazgató az új tanévet. Új iskolák, új tantermek várják a fiatalokat Elérkezett az iskolaév kezdete: ma megnyitják kapuikat az iskolák A tanév első napjaiban hat új iskola kezdi meg működését. Tégláson már augusztus 20-án átadták rendeltetésének az új, kéttantermes iskolát, ezenkívül Hajdúviden, letétlenen, Nagyrábén, Ebesen és Hajdúböszörmény-Pród tanyavidéken épültek új, kéttantermes iskolák. A szülői munkaközösségek segítségével új tantermek létesültek Gáborjánban, Tiszagyulaházán, Hajdúnánáson és a polgári járás egyik tanyavidékén, a Négyszög-tanyán- Ezenkívül Váncsodon és Gáborjánban úttörő-szobát rendeztek be. Gondoskodás történt az iskolai napközi otthonokról is Jelenleg 18 napköziben fordítanak egyre több gondot arra, hogy a dolgozó szülők gyermekei az iskolai órák után is kellemesen és hasznosan töltsék el szabadidejüket. Még ez évben az általános iskolákban tizenöttel emelkedik a napközi otthonok száma, sőt a tanév végére eléri az ötvenet. A kormány Programmja többszázezer forintot biztosított a hajdú-bihari iskolák tatarozására, az oktató munka előbbrevitelére. A megyei tanács 900 mázsa meszet, cementet és faanyagot utalt ki a helyreállítási munkákra. Ezenkívül 1.400.000 forint értékű felszerelési tárggyal — fizikai, kémiai, biológiai taneszközökkel, térképekkel — gazdagodnak a hajdú-bihari általános iskolák. Aradványpusztán — az új élet küszöbén Kedves Elvtársak! Júniusban érettségiztem a debreceni állami tanítóképzőben• Az érettségi után Aradványpusztára helyezek ki — gyakorló évre. Aradványpuszta? Vajjon milyen tájat, milyen embereket — és vájjon milyen gyerekeket rejteget ez a név• Ez a gondolod izgatott hosszú napokon dt. Ugyanakkor tizennyolc éves fejjel azt a boldog megnyugvást is éreztem, milyen jó most nekünk, fiatal pedagógusoknak, akiket a nép állama gondoskodó szeretettel vesz körül. Nem kell oklevéllel a kezünkben évekig várni egy helyettes tanítói állásra, mint a Horthyrendszer fiataljainak. Nem kell kérvényeket írni méltóságos urakhoz sem, hogy kegyeskedjék állásba helyezni. Gondtalanul készülhetünk hír vatásunkra. Pártunk kormányzatunk előre helyet készített számunkra. Kellemes meglepetés árt, amikor megérkeztem Aradvány pusztára. Kedves kis állomás, fás, erdős táj. De hol van várjon az iskola. Egy kerekarcú, csillogószemű kisfiú mindjeit útbaigazított- Tessék jönni, megmutatom. Itt van, nem messze. Ugye az új taintónéni tetszik lenni? Nem mondom, nagyon jól esett a kis pöttömnyi emberkének a kedvessége, talpraeseltsége. Minden szorongó érzés elmúlt bennem. Közben megérkeztünk az iskolához. --Itt van a mi iskolánk, — kiáltott fel a kisfiú. — De régen nem az volt ám, csak most. —Hát mi volt itt? — kérdeztem kíváncsian. — Az úr lakott ebben. A grófnak a kasznára. Kovács Jánosné, az iskola igazgatójának felesége elmondta aztán, hogy a felszabadulás előtt egy kis alacsony düledező ház volt az iskola, abban egy tanító tanított. A grófi uradalomnak annyi is elég volt. A kasznár napjában százszor is elmondta aszt az ismert mondást: „elég egy parasztnak, ha annyi esze van, hogy esőben az eresz alá álljon”. Akkoriban tavasszal nem jártak iskolába a gyerekek, mert a lovat vezették az eke előtt, ősszel meg dohányt fűztek, krumplit szedtek, vagy tengerit törtek. Télen tanultak, azt amit. Sokan még bizonyítványt sem kaptak. A limit sok, sok keserves esztendeje után, az elmúlt években iskoláink alakították át a grófi kastélyt — két tantermes iskolánkban ma már öt nevelő van. Ilyenokat fejlődött ez a kis tanyatelepülés a felszabadulás óta. Az igazgató a 11. és a IV. osztályból alakított tanulócsoport vezetését bízta rám. Félve gondoltam mindjárt arra, hogyan indulok útnak e két osztállyal. Kovács János azonban ebben is segített. Megmutatta, hogyan kell órarendet, munkarendet, tanmenetet készíteni , s rövid ismeretség után nyugodtan elmondhatom: olyan kollektívába kerültem, hogy nem félek az elkövetkező jövő nagy feladataitól, kimentem a szülőkhöz is látogatóba. Elmondtam nekik: kezdődik az új tanév. Füzetek, könyvek érkeztek, mindenki tegyen félre pénzt, nehogy az elején fennakadás tegyen a tanulásban. Megnéztem a tantermet is, amelyet a gáton a földművesszövetkezet gabonaraktárnak használ. Szép tiszta most. Frissen meszeltek a falak, tiszta ablatok, a panel is felsoroltatta Győri Balázs, a szőnikezet ügyvezetője. Még fel is olajozta volna, ha a nyíradonyi tanács el nem teszi az ister la SO kidnól szóló padlóolaj kiutalását. Bezzeg nem tett semmit az iskoláén — pedig ők is használták a tantermeket — a tamásipusztai állami gazdaság. Még annyit sem,, hogy viszszahordossák a padokat. Mi azonban nem ijedtünk meg. Kiss Mária gyakorlótársammal és az igazgatóval összefogtunk — és elvégeztük helyettük ezt a munkát. Vasárnap aztán szépen feldíszítettük a termeket — víg nótaszó mellett így kellemes környezet várja a "fcis magyarokat". Csak néhány napot töltöttem még el Aradványpusztán, de máris megállapítottam, hogy a tanácstól nem kapjuk meg a támogatást. Nincs pénzünk sem seprűre, sem krétára, sem padlóolajra. Úgy hallottam, hogy a községi iskola mindezeket megkapta. Ők miért kedvesebbek, mint mi? Ezt kérdem én a tanács vezetőitől. Az eddiginél több megértést, több megbecsülést várunk tőlük. Majdnem elfelejtettem megírni, már fizetést is kaptam júliusban. Jól jött a pénz, így gondtalanul taníthatok. Hogy mit vettem a fizetésből? Tétire tüzelős az özvegy édesanyámnak, aki eddig taníttatott, aztán magamnak ruhaneműt és különféle apróságot• Nagy elhatározással indulok ezen a pályán és igyekszem eredményes munkával viszonozni azt a sok szépet és jót, amit már eddig is kaptam. Aradvány puszta ma már számomra nem puszta — ez a kis település tele van részemre tervekkel, amelyeket a kis esti- logószemű gyerekekkel váltunk valóra- ígérem, hogy művelt, helytálló, hazánkatmindenkor megvédeni kész ifjakat nevelek, akikre a dolgozó nép bármikor szó, mi bhaj! DÓRÓ EDIT gyük. tanítójelölt, Aradványpuszta.