Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-01 / 1. szám
' J*'TM xb L ... f Világ proletárjai egyeauljeteh! r / a ^ .. ■ ■■ ■■ ■ iibi■■■ wiimnwmwiimw iw Mi—¥M1|PjUN !^l lllipipiWlflffafflBHM'gHBBW XI. ÉVFOLYAM, 1.41« AHA 50 FILLER___________________________________________FENTEK, IHM JANUA» I. BOLDiG új esztendőt In: KAPUSI ERZSÉBET felelős szerkesztő Ősrégi szokás, hoy már napokkal új esztendőlőtt igy köszönnek egymásnak # emberek: Boldog új esludöt! Az óesztendő utolsó napban s újév reggelén hány méshány terv született, hány és íny kívánság! Mindenkiben kiébredt a remény — még a legsötétebb múltban is, — hogy hátha ez az év jobb lesz mint az elmúlt, hátha több öröm ér, bálra megvalósul valamilyen rég vágyunk, ts hányszor tapasztaltuk elkeseredetten, amikor fel ébredtünk óesztendő mámorából hogy ez az év is éppen olyat, mint a többi. Sötéten, titokzatosan áll előttünk, a semmi jóval nem biztat, semmit nem. ad meg, amiben reménykedtünk, p pedig a múltban nem voltak nagy vágyaink, ügy ), js örömet és a legszükségesebbeket vártuk az új esztendőtől. Legyen munkánk, gyermekeink egészségesek legyenek, legyen ruhájuk, cipőjük, tudjuk iskolába járatni, legyen kenyér az asztalon- dehányszor tapasztaltuk csalódottan, hogy még ezek a legszükségesebbnek látszó vágyak sem teljesültek. Az új esztendő a múltban, a maga titokzatos trágában semmi ígéretét nem váltotta valóra. Most már egyre nagyobbak a kívánságaink, tzervez komoly, nagy dolgokat az ország — és benne egyénileg mi magunk is. Terveztük, hogy a Tisza vize öntözi majd a szikes földjeinket. Megvalósult A Tisza vize karácsony óta már új medrében folyik s a tavaszon már a mi földjeink vetését gazdagítja, hogy kövér súlyos szemek kerüljenek a kalászba az új esztendőbentervezzük, hogy földjeinkből ez esztendőben több termést kényszerítünk ki. Megjavítjuk a földet, hogy több és fehérebb kenyér kerüljön az asztalunkraterveztünk rizsföldeket, amely milliókat hoz a szövetkezeti tagságnis. Tervezünk napköziotthonokat gyermekeink részére, új védőberendezéseket üzemeinkbe, fürdőket, öltözőket, gépeket.. Van nagyszerű kormányprogrammunk, amelynek középpontjában áll: az ember. Az ember és annak szükségletei. Biztosan tervezhetünk, megvalósulnak álmaink. Újév első reggelén megindulhat a tervezgetés. Nincs most úgy mint régen, hogy keserű lesz a szánk ize, hogy amit tegnap gondoltunk ma már el sem tudjuk hinni, hogy megvalósulhat. Tiszta fejjel, meleg szívvel tekintünk előre 1951. felé. Bátran tervezünk. Valóra válnak a terveink, ha magunk is úgy akarjuk, ha nemcsak erőtlen kiváltság, hanem aktívan meg is akarjuk valósítani. Valósítsuk meg együttesen kormányunk programnját. Sok-sok vágyunk teljesül, egyéni vágyaink. Termeljünk többet földjeinken, több kenyér jut a dolgozók asztalára, több nyersanyag az iparnak, több ruha, cipő, több élelmicikk, több bor, több cukor, több jövedelem, teljesítsük a termelési terveinket s mindnyájunk összmunkája egyénileg is teljesíti a kívánságainkat. Egy zenekarnál legfontosabb az összhang, az együttműködés,ála ez megvan, tiszta hangokkal száll a dal, nincs hangzavar, szivet-lelket gyönyörködtető dallamok pattannak ki a hangszerekből. Nekünk is a legfontosabb, hogy együtt, öszszességünkben egymást segítve dolgozzunk. A mezőgazdaság segítse még jobban az ipari dolgozók munkáját s az ipari munkások segítsék a mezőgazdaságét. Egymás segítése egyúttal saját jólétünket is előbbre viszi. Ez a szövetség a munkások és parasztok szövetsége. Sok-sok kívánság elhangzik ezekben a napokban. Megvalósíthatóak-e ezek a kívánságok? Igen! Megvalósíthatók. Mi, mindnyájan ebben a hazában elősegíthetjük saját kívánságaink megvalósulását- Azt mondták régen: minden katona tarsolyában hordja a marsall- botot. Az akkor nem volt igaz- Közhely volt, soha nem is valósult meg. De most nyugodtan elmondhatjuk, ha nem is ilyen értelemben, hogy minden ember saját kezében tartja a sorsát, beleszólhat sorsa irányításába, előreviheti munkájával a saját egyéni életét és ezzel együtt a kezét is boldogabbá, szebbé teheti. Egyéni vágyaink — még ha erre nem is gondoltunk soha — mindig együtt összesimulnak közös nagy terveinkkel. Rácz Lajos, a Rákosi-telepi Petőfi tsz tagjának az a kívánsága, hogy felesége, aki most betegeskedik hamarosan gyógyuljon meg- Egyéni kívánság és mégis közös és mégis szorosan összekapcsolódik, a mi nagy terveinkkel , kormányprogramjainkkal. Azért javítjuk a gyógyszerellátást, az orvosi kezelést, azért épülnek új gyógyintézetek,folytatunk tudományos kutatói munkát, hogy számunkra a legfontosabb értéket, az embert gyógyítsuk! Jogos kívánság, megvalósulását elősegíti kormányprogrammunk megvalósulása. Boross Józsefné textilgyári sztahanovista azt tervezi, hogy ebben az évben egész családjával együtt megy el nyaralni, gyermekeivel, férjével együtt. Ez is szorosan kapcsolódik a mi terveinkhez , a dolgozók üdülésének biztosításához. Vidám, boldog fiatalok készülnek esküvőre ebben az évben, új házasságokat, boldog otthonokat tévéznek. Kormányprogrammunkban ott van az a nagyszerű terv, új lakások építése, csecsemőotthonok, kelengyék készülnek. Tervezünk ezen a mai napon és az elkövetkezőkön. Tudjuk azt is, hogy nem az égből hull le kívánságunk teljesülése. Szükség van ehhez kezünkre, eszünkre és szívünkre. Dolgozzunk eredményesen, irtsuk a hibákat, küzdjük le az akadályokat, leplezzük le az akadályozókat. Megvalósítjuk ezt a programotd, amely a mienk. Az országban ma mindenki vidáman ébredt. Mit hoz az új esztendő? Azt, amit várunk tőle: erősödjék a béke, valósuljon meg kormányunk programmja, a mi programmunk. Segít bennünket, ebben Pártunk és nagy barátunk, a Szovjetunió. Új esztendő első napján kívánunk minden dolgozónak jó munkát, jó egészséget, boldog újévet. VIDÁM SZILVESZTER DEBRECENBEN Mintha csak az év utolsó napján akarni pótolná az elmulasztottakat — egész nap kitartóan esett a hó. Hol erőteljesebben, hol csak könnyedén szitálva. Fehér köntösbe öltöztek az utcák, a házak. Vastag a hótakaró, a hőmérséklet nem sokkal jár a fagypont felett. — Ilyenkor szép a tél — szokták mondogatni az emberek — és csak azért bosszankodnak néha, hogy az enyhe idő nem tartja lábuk alatt elég szilárdan a havat. A latyakos járda nem nagy barátja a cipőknek. A napok most már egyre hosszabbak. Öt óra felé azonban mégis alkonyodik már. És a leszálló alkonnyal szinte párhuzamban élénkül, elevenedik az utca: egyre mozgalmasabb az élete, hogy aztán egy-két óra múlva elcsendesedjen és irigykedve tekintsen a soksok vidámságtól hangos kultúrtermek, vendéglátó üzemek felé. Már csak pár órája van hátra az óesztendőnek. Haldoklik már s rövidesen elérkezik temetése: a szilveszter. Szép halál ez. Mint a nagyon öreg embernek, akit nem betegség, hanem a kor visz a hiiba. Becsülettel élt- elvégezte hivatását: öröm számára a halál- Vidám a temetése is. Vidám szilveszter — vidámesztendő temetés". Igaz, mindenki öregebb lett egy évvel, de egy év munkájának eredményeivel gazdagabb is lett és vidáman, még szebb eredményekre áhítozva nézhet az új év elé... Vidám szilveszter.-Már csali órák, aztán már csak percen vannak hátra. Elalszanak a villanyok. Mindenki siet szeretteihez, barátaihoz, ismerőseihez, vagy éppen az első útjukba kerülő vadidegen ember kezét ragadják meg, hogy vidám szívvel, sok-sok bizakodással boldog új évet kívánjanak ... Minden hely foglaltat faj Bikában Nem lehet kifogyni a szórakozásitól — Kui, kui, kui ! •.. Hangos az utca az élessivitástól. Egy apró fehér malac sivalkodik, miközben kapálódzva igyekszik kiszabadulni a szorító karok alól. Tömzsi, bundás fiatalember viszi a hóna alatt. Társai jóízűen nevetik a kis malac acsarkodását, meg azt a küzdelmet, amit gazdája folytat, vele. A szép fehérre tisztított pecsenye aranyon nagy, színes szalag díszeleg. ..Szinte kár érte” — gondolja az ember, amikor az ötlik az agyába, hogy rövidesen nemcsak a szalagtól, de a bőrétől is megszabadul. A malacos legénykíséretének egyik tagja úgy látszik nincs ezen a véleményen. Nevetve jegyzi meg: — Szép, szép nem mondom. De mennyivel szebb lesz a tálon, szép pirosra sülve... Az Arany Bika sok világos ablakán át pedig egyre erőteljesebben törnek a vidám, nevetős hangok az utcára. Már élénk, eleven az élet odabent. Sűrűn hallatszik egy-egy jóízű kurjantás. A hangulat jó fokmérője ez. A pincérek szinte száguldanak az asztalok között. Egyik másik tényleg úgy néz ki, —ahogy gyors egymásutánban végzi a jól megszokott mozdulatokat — mintha négy keze tenne. Milyen szokatlan most a nagyterem zsibongó, nótázó tömege. Más alkalmakkor vegyesen vigadni, búsulni jönnek ide az emberek. Egyik asztalnál fagyos, búslakodó arcokat lát a szemlélő a másiknál meg majd kicsattan a nevetés az emberek arcán. Most azonban, hogy jó lehetne felfedezni egyetlen bánatos arcot. Mindenki nevet, mindenki vidám Az egyik asztaltársasághoz új vendég érkezik. Kis idő után cigarettát vesz elő, sorra kínálja a társaságot. Az egyik cigaretta váratlanul — egy-két szívás után — nagyot durran. — Szilveszteri tréfa _ magyarázza a tréfamester és fülig érő szájjal olyan jóízűen nevet, hogy a könnye is kicsordul. Egy másik asztalnál szerpentinek sokasága kavarog a levegőben: befonja, körülöleli az egész társaságot. Egy stuccolt bajezú, kissé már kopaszodó férfi feláll, támolyogva igyekszik kiszabadulni. Látszik már van egy-két ,,maligán” benne- A mellette ülő szőke hölgy mosolyogva, nézi. Szemmel láthatólag a felesége. Egyébként talán már peregne a nyelve nem valami kedves jelzőket szórva a ,spicces férj felé. Most azonban megértés van a mosolyában: ő sem ellenzi. Szilveszterkor még egy szigorú feleség mellett is könnyű dolga van a férjnek... ■A JCfc *-i . .. Résen fogyott ennyi m és pálinka Az utca forgalma még mindig nem csitult el. Még mindig nem állapodott meg mindenki. Sokan, pendliznek.’ Keresik a leghangulatosabb helyet, ahol igazán jóízűen és vidáman temethetik az óévet- Többen otthon családi körben töltik a szilvesztert- Ezeket rendszerint arról lehet felismerni, hogy boros, likőrös palackokat szorongatnak a hónuk alatt. A párnapos karácsonyt követő pangás után ritka forgalma van a Népboltoknak is- Jellemző erre, hogy csupán a 11-es Népboltban közel négyszáz üveg rum és pálinka, több, mint 400 üveg likőr fogyott el. De a Simonffy utca és a Vörös Hadsereg útja sarkán lévő Csemegeüzletben sem kisebb a forgalom. A Csokonai Színház két előadást tart ezen a napon. A 7 órai előadáson ugyanúgy megtelt a nézőtér, mint ez éjjel fél 11-kor kezdődőn. Már napokkal előbb nem lehetett jegyet kapni. A humor most különösen kellemesen hat, a nevetés ma különösen jóízű. Igen komoly feladatok vannak ezen a napon a sziöszekre is, hiszen a szórakoztatás nagymesterei ők és ha valaha akart szórakozni a közönség, ma aztán akar. Nemcsak a ,,Cirkuszhercegnő” előadásain nevettetik a színház művészei közönségüket, hanem szerte a város különböző szórakozó helyein. A színház forgalmánál nem kisebb a filmszínházak forgalma sem. Már jóelőre meg kellett váltani a mozijegyét annak, aki részt akart venni valamelyik előadáson- Különösen növeli a látogatottságot az a tény, hogy egy olyan kiváló új magyar alkotást, vetítenek ezen a napon, mint a „Kiskrajcár" című magyar filmet, amelyben a legkiválóbb színművészek szerepelnek és mutatják be szocialista városunk, Sztálinváros küzdelmekkel, nehézségekkel teli, de szép életét- No meg a nevettetés nagymestere Latabár Kálmán is vonzza a közönséget, a ,,Iviskrajcár”-ral egy műsorban vetített ,,Péntek 13” című rövidfilm hőse. Sokan, ahogy kijönnek a Víg filmszínházból egyenesen a Központi Kultúrotthon nagytermébe indulnak. Ott a városi tanács népművelési osztálya rendez Vidám Szpveszter estét kiváló fővárosi művészek vendégszereplésével, műsor után pedig a népszerű Buttola-zenekar szolgáltatja a talpalvalót. Hosszú a, sora, nem lehet kifogyni a szórakozási lehetőségekből... Jó tágulat a Járóműjavítóban Végig a városon, amerre csak jár az ember vidám nótahangok, jóízű kacagás szűrődik az épületek ablakán át az utcára. A MÁV Járóműjavítókultúrtermében vidám villámtréfákon derül a közönség. Az énekszámokat sokszor már titkon kísérik is a közönség soraiban. Nehéz némán végighallgatni ilyenkor egy tüzes dalt, különösen ha már a bor megtette kezdeti hatását. A Debreceni Gépifermentáló Vágóhíd utcai kultúrtermében Csehov: ,, Bocsánat tüsszentettem” című tréfás jelenetét nevezik. Kint az egyetemen — pedig messze van ide — talán éppen most nevetnek a népszerű Stux és Lux tréfákon.. Egy nagy derűs nevetés az egész város... R. U. É K. Éjfél felé kerekedik csak igazán tüzes hangulat.. A megyei tanács nagytermében vígan ropják a táncot. Nagy vigyorgó pofákkal ékesített léggömbök röpködnek a levegőben, konfetti hull és szerpentin száll... önfeledten hömpölyög, kavarog a szilvesztert váró tömeg... A mámoros hangulatba belefeledkezve szülte észrevétlenül érkezik el az év utolsó perce... Egy pillanatra elalszanak a villanyok, hogy amikor ismét kigyulna, azt jelezzék: már 1954 ben járunk... Buék, Buékül — hallatszik sok hangon jó kívánság. Együl mondjuk velük mi itt,Boldog új éltet Idyt nynk minden kedvt olvasónknak! — mi ■