Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-01 / 1. szám

' J*'TM xb L ... f Világ proletárjai egyeauljeteh! r / a ^ .. ■ ■■ ■■ ■ iibi■■■ wiimnwmwiimw iw Mi—¥M1|PjUN !^l lllipipiWlflffafflBHM'gHBBW XI. ÉVFOLYAM, 1.41« AHA 50 FILLER___________________________________________FENTEK, IHM JANUA» I. BOLDiG új esztendőt In: KAPUSI ERZSÉBET felelős szerkesztő Ősrégi szokás, hoy már na­pokkal új esztendő­­lőtt igy kö­szönnek egymásnak # embe­rek: Boldog új esludöt! Az óesztendő utolsó napban s új­év reggelén hány méshány terv született, hány és íny kíván­ság! Mindenkiben kiébredt a remény — m­ég a legsötétebb múltban is, — hogy hátha ez az év jobb lesz mint az elmúlt, hát­ha több öröm ér, bálra megva­lósul valamilyen rég vágyunk, t­s hányszor tapasztaltuk elke­seredetten, amikor fel ébredtünk óesztendő mámorából hogy ez az év is éppen olyat, mint a többi. Sötéten, titok­zatosan áll előtt­ünk, a semmi jóval nem biztat, semmit nem.­ ad meg, amiben reménykedtünk, p pedig a múltban nem voltak nagy vá­gyaink, ügy ), js örömet és a leg­szükségesebbeket vártuk az új esztendőtől. Legyen munkánk, gyermekeink egészségesek legye­­nek, legyen ruhájuk, cipőjük, tudjuk iskolába járatni, legyen kenyér az asztalon- de­hány­szor tapasztaltuk csalódottan, hogy még ezek a legszüksége­sebbnek látszó vágyak sem tel­jesültek. Az új esztendő a múlt­ban, a maga ti­tokzatos trágába­n semmi ígéretét nem váltotta va­lóra. Most már egyre nagyobbak a kívánságaink, tzervez komoly, nagy dolgokat az ország — és benne egyénileg mi magunk is. Terveztük, h­ogy a Tisza vize öntözi majd a szikes földjeinket. Megvalósult­ A Tisza vize kará­csony óta már új medrében fo­­lyik s a­ tavaszon már a mi föld­jeink vetését gazdagítja, hogy kövér súlyos szemek kerüljenek a kalászba az új esztendőben­­tervezzük, hogy földjeinkből ez esztendőben több termést kény­szerítünk ki. Megjavítjuk a föl­det, hogy több és fehérebb ke­nyér kerüljön az asztalunkra­­terveztünk rizsföldeket, am­ely milliókat hoz a szövetkezeti tagságn­­­is. Tervezünk napközi­­o­tthonok­at gyermekeink részé­re, új védőberendezéseket üze­meinkbe, fürdőket, öltözőket, gépeket.. Van nagyszerű kor­­m­án­y­p­ro­g­r­a­m­m­un­k, amelynek középpontjában áll: az ember. Az ember és annak szükségletei. Biztosan tervezhetünk, megva­lósulnak álmaink. Újév első reggelén megindul­hat a tervezge­tés. Nincs most úgy mint régen, hogy keserű lesz a szánk ize, hogy amit teg­nap gondoltunk ma már el sem tudjuk hinni, hogy megvalósul­hat. Tiszta fejjel, meleg szívvel tekintünk előre 1951. felé. Bátran tervezünk. Valóra vál­nak a terveink, ha magunk is úgy akarjuk, ha nemcsak erőt­len kiváltság, hanem aktívan meg is akarjuk valósítani. Va­lósítsuk meg együttesen kormá­nyunk program­­nját. Sok-sok vágyunk teljesül, egyéni vá­gyaink. Termeljünk többet föld­jeinken, több kenyér jut a dol­gozók asztalára, több nyers­anyag az iparnak, több ruha, cipő, több élelmicikk, több bor, több cukor, több jövedelem, tel­jesítsük a termelési terveinket s mindnyájunk­­ összmunkája egyénileg is teljesíti a kívánsá­gainkat. Egy zenekarnál legfon­tosabb az összhang, az együtt­működés­,­ála ez megvan, tiszta hangokkal száll a dal, nincs hangzavar, szivet-lelket gyönyör­ködtető dallamok pattannak ki a hangszerekből. Nekünk is a legfontosabb, hogy együtt, ösz­­szességünkben egymást segítve dolgozzunk. A mezőgazdaság se­gítse még jobban az ipari dol­gozók munkáját s az ipari mun­kások segítsék a mező­gazdasá­gét. Egymás segítése egyúttal saját jólétünket is előbbre vi­szi. Ez a szövetség a munkások és parasztok szövetsége. Sok-sok kívánság elhangzik ezekben a napokban. Megvaló­sít­hat­óak-e ezek a kívánságok? Igen! Megvalósíthatók. Mi, mindnyájan ebben a hazában elősegíthetjük saját kívánsá­gaink megvalósulását- Azt mondták régen: minden katona tarsolyában hordja a marsall- botot. Az akkor nem volt igaz- Közhely volt, soha nem is való­sult meg. De most nyugodtan el­mondhatjuk, ha nem is ilyen értelemben, hogy minden em­ber saját kezében tartja a sor­­sát, beleszólhat sorsa irányítá­sába, előreviheti munkájával a saját egyéni életét és ezzel együtt a kezét is boldogabbá, szebbé teheti. Egyéni vágyaink — még ha erre nem is gondoltunk soha — mindig együtt összesimulnak közös nagy terveinkkel. Rácz Lajos, a Rákosi-telepi Petőfi tsz tagjának az a kívánsága, hogy felesége, aki most­ betegeskedik hamarosan gyógyuljon meg- Egyéni kívánság és­ mégis kö­zös és mégis szorosan összekap­csolódik, a mi nagy terveink­kel , kormányprogra­­mjainkkal. Azért javítjuk a gyógyszerel­lá­tást, az orvosi kezelést, azért épülnek új gyógyintézetek,­­f­oly­tatunk tudományos kutatói mun­kát, hogy számunkra a legfon­tosabb értéket, az embert gyó­gyítsuk! Jogos kívánság, meg­valósulását elősegíti kormány­­programmunk megvalósulása. Boross Józs­efné textilgyári szta­­hanovista azt tervezi, hogy eb­ben az évben egész családjával együtt megy el nyaralni, gyer­mekeivel, férjével együtt. Ez is szorosan kapcsolódik a mi ter­veinkhez , a dolgozók üdülésé­nek biztosításához. Vidám, bol­dog fiatalok készülnek esküvő­re ebben az évben, új házasságo­kat, boldog otthonokat tévéz­nek. Ko­rm­ányp­ro­gram­munk­b­an ott van az a nagyszerű terv, új lakások építése, csecsemőottho­nok, kelengyék készülnek. Tervezün­k ezen a mai napon és az elkövetkezőkön. Tudjuk azt is, hogy nem az égből hull le kívánságunk teljesülése. Szükség van ehhez kezünkre, eszünkre és szívünkre. Dolgoz­zunk eredményesen, irtsuk a hi­bákat, küzdjük le az­ akadályo­kat, leplezzük le az akadályozó­kat. Megvalósítjuk ezt a pro­gramotd, amely a­ mienk. Az or­szágban ma mindenki vidáman ébredt. Mit hoz az új esztendő? Azt, amit várunk tőle: erősödjék a béke, valósuljon meg kormá­nyunk programmja, a mi pro­­gramm­unk. Segít bennünket, eb­ben Pártunk és nagy barátunk, a Szovjetunió. Új esztendő első napján kí­vánunk minden dolgozónak jó munkát, jó egészséget, boldog újévet. VIDÁM SZILVESZTER DEBRECENBEN Mintha csak az év utolsó napján akarni pótolná az elmulasztot­takat — egész nap ki­tartóan esett a hó. Hol erőteljesebben, hol csak könnyedén szitálva. Fe­hér köntösbe öltöztek az utcák, a házak. Vas­tag a hótakaró, a hő­mérséklet­ nem sokkal jár a fagypont felett. — Ilyenkor szép a tél — szokták mondogatni az emberek — és csak azért bosszankodnak néha, hogy az enyhe idő nem tartja lábuk alatt elég szilárdan a havat. A latyakos jár­da nem nagy barátja a cipőknek. A napok most már egyre hosszabbak. Öt óra felé azonban mégis alkonyodik már. És a leszálló alkonnyal szin­te párhuzamban élén­kül, elevenedik az ut­ca: egyre mozgalma­sabb az élete, hogy az­tán egy-két óra múlva elcsendesedjen és irigy­kedve tekintsen a sok­sok vidámságtól han­gos kultúrtermek, ven­déglátó üzemek felé. Már csak pár órája van hátra az óeszt­en­­dőnek. Haldoklik már s rövidesen elérkezik temetése­: a szilveszter. Szép halál ez. Mint a nagyon öreg embernek, akit nem betegség, ha­nem a kor visz a hiib­a. Becsülettel élt- elvégez­te hivatását: öröm szá­mára a halál- Vidám a temetése is. Vidám szil­veszter — vidám­­esz­tendő temetés". I­gaz, mindenki öregebb lett egy évvel, de egy év munkájának eredmé­nyeivel gazdagabb is lett és vidáman, még szebb eredményekre áhítozva nézhet az új év elé... Vidám szilveszter.-­­Már csali órák, aztán már csak percen van­nak há­tra. Elalszanak a villanyok. Mindenki siet szeretteihez, bará­taihoz, ismerőseihez, vagy éppen az első út­­jukba kerülő vadidegen ember kezét ragadják meg, hogy vidám szív­vel, sok-sok bizakodás­sal boldog új évet kí­vánjanak ... Minden hely foglalt­at faj Bikában Nem lehet kifogyni a szórakozásitól — Kui, kui, kui ! •.. Hangos az utca az éles­si­vitástól. Egy apró fehér malac sivalko­­dik, miközben kapá­­lódzva igyekszik kisza­badulni a szorító ka­rok alól. Tömzsi, bun­­dás fiatalember viszi a hóna alatt. Társai jó­ízűen nevetik a kis ma­lac acsarkodását, meg azt a küzdelmet, amit gazdája folytat, vele. A szép fehérre tisztított pecsenye aranyon nagy, színes szalag díszeleg. ..Szinte kár érte” — gondolja az ember, amikor az ötlik az agyába, hogy rövide­sen nemcsak a szalag­tól, de a bőrétől is meg­szabadul. A malacos legény­­kí­séretének egyik tagja úgy látszik nincs ezen a véleményen. Nevetve jegyzi meg: — Szép, szép nem mondom. De mennyi­vel szebb lesz a tálon, szép pirosra sülve... Az Arany Bika sok világos ablakán át pe­dig egyre erőteljeseb­ben törnek a vidám, nevetős hangok az ut­cára. Már élénk, eleven az élet odabent. Sűrűn hallatszik egy-egy jó­ízű kurjantás. A han­gulat­ jó fokmérője ez. A pincérek szinte szá­guldanak az asztalok között. Egyik másik tényleg úgy néz ki, —­­ahogy gyors egymás­utánban végzi a jól megszokott mozdulato­kat — mintha négy ke­ze tenne. Milyen szokatlan most a nagyterem­ zsi­bongó, nótázó tömege. Más alkalmakkor ve­gyesen vigadni, búsul­ni jönnek ide az embe­rek. Egyik asztalnál fa­gyos, búslakodó arco­kat lát a szemlélő a másiknál meg majd ki­csattan a nevetés az emberek arcán. Most azonban, hogy jó lehet­ne felfedezni egyetlen bánatos arcot. Minden­ki nevet, mindenki vi­dám­ Az egyik asztaltársa­sághoz új vendég érke­zik. Kis idő után ciga­rettát vesz elő, sorra kínálja a társaságot. Az egyik cigaretta vá­ratlanul — egy-két szí­vás után — nagyot dur­ran. — Szilveszteri tré­fa _ magyarázza a tré­­famester és fülig érő szájjal olyan jóízűen nevet, hogy a könnye is kicsordul. Egy másik asztalnál szerpentinek sokasága kavarog a levegőben: befonja, körülöleli az egész társaságot. Egy stuccolt bajezú, kissé már kopaszodó férfi feláll, támolyogva igyek­szik kiszabadulni. Lát­szik már van egy-két ,,maligán” benne- A mellette ülő szőke hölgy mosolyogva, nézi. Szem­mel láthatólag a fele­sége. Egyébként talán már peregne a nyelve nem valami kedves jel­zőket szórva a ,spicces férj felé. Most azonban megértés van a moso­lyában: ő sem ellenzi. Szilveszterkor még egy szigorú feleség mellett is könnyű dolga van a férjnek... ■A JCfc *-i . .. Résen fogyott ennyi m és pálinka Az utca forgalma még mindig nem csitult el. Még mindig nem álla­podott meg mindenki. Sokan­­, pendliznek.’ Keresik a leghangula­tosabb helyet, ahol iga­zán jóízűen és vidá­man temethetik az ó­­évet- Többen otthon családi körben töltik a szilvesztert- Ezeket rendszerint arról lehet felismerni, hogy boros, likőrös palackokat szo­rongatnak a hónuk alatt. A párnapos ka­rácsonyt­ követő pan­gás után ritka forgal­ma van a Népboltok­­nak is- Jellemző erre, hogy csupán a 11-es Népboltban közel négy­száz üveg rum és pálin­ka, több, mint 400 üveg likőr fogyott el. De a Simonffy utca és a Vö­rös Hadsereg útja sar­kán lévő Csemegeüzlet­ben sem kisebb a for­galom. A Csokonai Színház két előadást tart ezen a napon. A 7 órai elő­adáson ugyanúgy meg­telt a nézőtér, mint ez éjjel fél 11-kor kezdő­dőn. Már napokkal előbb nem lehetett je­gyet kapni. A humor most különösen kelle­mesen hat, a nevetés ma­ különösen jóízű. Igen komoly feladatok vannak ezen a napon a sziöszekre is, hiszen a szórakoztatás nagy­mesterei ők és ha vala­ha akart szórakozni a közönség, m­a aztán akar. Nemcsak a ,,Cir­kuszhercegnő” előadá­sain nevettetik a szín­ház művészei közönsé­güket, hanem szerte a város különböző szó­rakozó helyein. A színház forgalmá­nál nem kisebb a film­színházak forgalma sem. Már jóelőre meg kellett váltani a mozi­jegyét annak, aki részt akart venni valamelyik előadáson- Különösen növeli a látogatottsá­got az a tény, hogy egy olyan kiváló új magyar alkotást, vetítenek ezen a napon, mint a „Kis­­krajcár" című magyar filmet, amelyben a leg­kiválóbb színművészek szerepelnek és mutat­ják be szocialista vá­rosunk, Sztálinváros küzdelmekkel, nehézsé­gekkel teli, de szép éle­tét- No meg a nevette­­tés nagymestere Lata­­bár Kálmán is vonzza a közönséget, a ,,Ivis­­krajcár”-ral egy mű­sorban vetített ,,Péntek 13” című rövid­film hőse. Sokan, ahogy kijön­nek a Víg­ filmszínház­ból egyenesen a Köz­ponti Kultúrotthon nagytermébe indulnak. Ott a városi tanács népművelési osztálya rendez Vidám Szpvesz­­te­r esté­t kiváló fővá­rosi művészek vendég­szereplésével, műsor után pedig a­ népszerű Buttola-zenekar szol­gáltatja a talpal­­valót. Hosszú a, sora, nem lehet kifogyni a szóra­kozási lehetőségekből... Jó tágulat a Járóműjavítób­an Végig a városon, amerre csak jár az em­ber vidám nótahangok, jóízű kacagás szűrődik az épületek ablakán át az utcára. A MÁV Járóműjavító­­kultúrtermében vidám villámtréfákon derül a közönség. Az énekszá­mokat sokszor már tit­kon kísérik is a közön­ség soraiban. Nehéz némán végig­hallgatni ilyenkor egy tüzes dalt, különösen ha már a bor megtette kezdeti hatását. A Debreceni Gépifer­mentáló Vágóhíd­ utcai kultúrtermében Csehov: ,, Bocsánat tüsszentet­tem” című tréfás jele­netét nevezik. Kint az egyetemen — pedig messze van ide — ta­lán éppen most nevet­nek a népszerű Stux és Lux tréfákon.. Egy nagy derűs neve­tés az egész város... R. U. É K. Éjfél felé kerekedik csak igazán tüzes han­gulat.. A megyei tanács nagytermében vígan ropják a táncot. Nagy vigyorgó pofákkal éke­sített léggömbök röp­ködnek a levegőben, konfetti hull és szer­pentin száll... önfe­ledten hömpölyög, ka­varog a szilvesztert vá­ró tömeg... A mámo­ros hangulatba belefe­ledkezve szülte észre­vétlenül érkezik el az év utolsó perce... Egy pillanatra elalszanak a villanyok, hogy ami­kor ismét kigyulna, azt jelezzék: már 1954 ben járunk... Buék, Buékül — hal­latszik sok hangon jó kívánság. Együl mondjuk velük mi it­t,Boldog új éltet Idyt nynk minden kedvt olvasónknak! — mi­ ■

Next