Néplap, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-02 / 27. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPLAP AZ HDP HAJDÚ-BIHAR MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR KEDD, 1954 FEBRUÁR 2. Mai számból: Lelkes hangulatú taggyűlésen megválasztotta új pártvezetőségét az Orvosi Műszergyár alapszervezete (2. old.) — A berlini értekezlet Hírei (2. oldal) — Mezőgazdasági dolgozóink jó munkával ünnepük a II. kongresszust (3. oldal) —Jobb, ízletesebb ételeket a dolgozóknak (3. odal) — A püspökladányi, a berettyóújfalui és a vámospércsi gép­állomások befejezték a téli gépjavítást (4. oldal) II megyei sajtó nagy kötelessége A második világháború idején, 1942 február 1-én a békéért va­ló harc jelszavával, ezernyi ve­szély és üldözés között jelent meg pártunk központi lapja, a ..Szabad Nép“. Ennek emlékér­e ünnepelte a magyar dolgozó nép ezúttal immár harmadízben a magyar sajtó napját. A „Szabad Nép“ első számai csupán néhány száz példányban jelentek meg, de azok mégis át­törték az elnyomatás falát s el­jutottak a széles dolgozó töme­gekhez. Az illegális „Szabad Nép“ újságíróinak, nyomdászai­nak és terjesztőinek életét állan­dó veszedelem fenyegette. Rózsa Ferenc elvtársat, első szerkesztő­jét a Horthy-pribékek halálra kínozták. A Gestapo legvadálla­­tibb módszerét alkalmazták ezzel a sovány­, hajlotthátú emberrel. Leromlott testének ezerszeresen fájt a rúgás, az ütlegelés, a vil­lanyozás. Mégis erősebbnek bi­zonyult hóhérainál: egy szót sem vallott a lapról, a pártról. Úgy halt meg az ütések következté­ben. A „Szabad Nép“ azonban illegálisan halála után is megje­lent: hirdette a párt igazságát, harcra hívta, szervezte, mozgó­síto­tta a munkásosztályt, a dol­gozókat a fasizmus­ e­le­n,­» nem­zeti függetlenségért, a szabad­ságért, népünk felszabadulásáért és a békéért vívott küzdelemre. A felszabadulást követő hetek­ben azonban már nyíltan és sza­badon jelent meg a párt közpon­ti lapja, százezrek nélkülözhetet­len kenyere. Azóta a „Szabad Nép“, továbbá a megyei és üze­mi lapok nevelik, lelkesítik, harc­ba vezetik dolgozó népünket. Joó János, az Útfenntartó Vállalat dolgozója szerkesztőségünkhöz írt levelében" írta: „A sajtó ma egyik legfontosabb segítője a dol­gozóknak. Ezen keresztül érte­sülnek a dolgozók az országban történő esemén­yekről A ma sza­bad sajtója neveli, tanítja a dol­gozókat. Mi, üzemi munkások különös örömmel olvassuk.­A demokratikus szabad magyar saj­tó valóban a nép hangját szólal­tatja meg, a népnek ír, a mai magyar sajtót népünk magáénak érzi. Erről tanúskodik, hogy a munkáslevezetők mind nagyobb tábora fordul bizalommal lap­jainkhoz közérdekű problémái­val, híradásokkal, javaslatokkal, bírálatokkal és ötletekkel. Lap­jaink megbecsülést vívtak ki a dolgozók körében. A magyar saj­tó munkásait népünk megbecsüli és érdeklődéssel kíséri az újság­írók munkáját. Nagy és megtisz­telő feladat a munkásosztálynak, a dolgozó népnek írni! Az új, magyar sajtó, a „Sza­bad Nép“, a megyei és üzemi la­pok napjainkban a kormánypro­­gramm végrehajtásáért, sikeres teljesítéséért vívott harc fegyve­re. Sajtónk mozgósít a termelés soron lévő nagy feladataira: szer­vezi az MDP III. kongresszusá­nak tiszteletére induló munka­versenyt — iparban és mezőgaz­daságban egyaránt. Keményen bírálja a hiányosságokat. Jó pél­dája volt ennek a debreceni gép­állomáson uralkodó szervezet­lenséget leleplező cikk, mely nemrégiben jelent meg lapunk­ban. A sajtó ugyanakkor sok esetben színesen, sokoldalúan vetíti az olvasó elé a szocialista építés nyomán születő új, szép, gazdag életet. Következetesen­ szolgálja a dolgozó nép érdekeit, fellép a törvénytelenség, a jog­sértés ellen. Arra igyekszik ne­velni a dolgozókat, hogyan kell még nagyobb tettek forrásává tenni a párt és a haza iránti sze­retetek Az ország — közte Haj­­dú-Bihar megye — dolgozói szí­vesen forgatják kezükben az új­ságokat, amelyek igen gyakran színvonalasan, közérthető módon juttatják el a párt szavát a dol­­gozó néphez. Nagyon fontos feladata tehát az újságoknak — így a „Nép­lapénak is, hogy elsősorban az ország, a megye, a város vagy az üzem életének legfontosabb problémáit tárja színesen, de ne cikornyásan, érdekesen, de ne szenzációt hajhászó stílusban, érthetően­ és ne közlönyszerűen, az olvasó elé. A magyar sajtó napján azonban megál­lapíthat­­juk, hogy a „Néplap“ nem min­den esetben felel meg ezeknek a követelményeknek. Nem minden esetben elég bátor, elég harcos, elég kezdeményező. Pedig egy­­egy bátor, harcos, vagy jó mun­kamódszert kezdeményező cikk­nek híre megy a megye határán túl. Jó példa erre a monostorpá­­lyi erdő kulákjáról, Szolnoki Ist­vánról írt cikk. Egyszerű embe­rek hívták fel a lap figyelmét Szolnoki aljasságára, emberte­­ lenségére és „A báránybőrbe bújt „ farkas“ című cikkben le­hullt a lepel a kulákról. Mint a lakosság, és a szervek közötti együttműködés jó példáját emlí­tették ezt a bejelentést az or­szággyűlés legutóbbi ülésén, a lakosság bejelentéseinek intézé­séről szóló törvényjavaslat vitá­jában. Az olvasók továbbá jog­gal várják el lapjuktól, hogy vi­lágosan, egyszerűen írjon — la­punk nem mindig tölti be ezt a feladatát, ez azt jelenti: me­gyénkben sok-sok­ dolgozó meg van még a mindennapi, rendsze­res újságolvasás nélkül. Különö­sen a községekbe jár kevés új­ság. A dolgozók ezért nem min­den esetben értesülnek a megye, az ország vagy a nemzetközi helyzet eseményeiről. Fontos fel­adat tehát, hogy méltók legyünk a kommunista sajtó hagyomá­nyaihoz, a jövőben sokkal igé­nyesebben megírt újságot adjunk az olvasók kezébe. Ez azt jelenti, hogy megyénkben egyre több dolgozó lesz hű olvasója pártunk sajtójának. Érvényesítsük ezért munkánk­ban a szovjet sajtó tanításait, ta­nuljunk nagy elődeinktől: Kos­suthtól, Táncsicstól, az egyik volt debreceni újságnál dolgozó Ady­­tól, Rózsa Ferenctőt él, a magyar sajtó többi nagy munkásától. Emeljük magasabbra a megyei sajtó színvonalát, nagy köteles­ség ez valamennyi tnik­ssá OPái M-1 Kiváló termelőszövetkezeti elnököket tüntetett ki az Elnöki Tanács Jámbor István, a földesi Rákóczi tsz elnöke Szocialista Munka Hőse kitüntetést kapott Népköztársaságunk Elnöki Taná­csa a minisztertanács javaslatá­ra a termelőszövetkezeti mozga­lom építésében és példamutató társasgazdaságok kialakításában szerzett érdemeik elismeréséül 45 tsz elnököt magas kitüntetés­ben részesített. A kitüntetéseket Dobi István elvtárs, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke szombaton adta át az­ országgyűlés épületében. Dobi István rövid beszédet mondott. Hangoztatta: töltse el jogos büsz­keség a kitüntetett elnök elvtár­sakat és szövetkezetük minden egyes tagját, hogy eredményei­ket ismerik és elismerik ország­szerte, példájukat követik a ma­gyar falvak százaiban! A kitüntetett termelőszövetke­­zeti elnökök közül Jámbor Ist­ván, a földesi Rákóczi tsz elnö­ke a Szocialista Munka Hőse; Simon Imre, a hajdúböszörmé­nyi II. Kongresszus elnöke a Munka Érdemrend; ifj. Nyakó Miklós, a hajdúnánási December 21 tsz elnöke a Munka Érdem­érem kitüntetést kapta. A Termelőszövetkezeti Tanács javaslata „Az ország élenjáró termelőszövetkezeti gazdasága“ cím odaítélésére A Termelőszövetkezeti Tanács vasárnap folytatta munkáját. Az ülésen megjelent Rákosi Mátyás elvtárs, az MDP Központi Veze­tőségének első titkára, Nagy Imre elvtárs, a minisztertanács elnöke, Dobi István elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke. Az ülésen megtárgyalták és elfogadták a Termelőszövetkeze­ti Tanács elnökségének azt a ja­vaslatát, hogy a következő há­rom tsz-t javasolják a miniszter­­tanácsnak „Az ország élenjáró termelőszövetkezeti gazdasága“ cím, ván­dorzászló és az ezzel já­ró 100.000, 50.000, illetve 25.000 forintos pénzjutalom elnyerésé­re: 1. a somogymegyei barcsi Vö­rös Csillag tsz-t, 2. a csongrád­­megyei szentesi Felszabadulás tsz-t, 3. a győrmegyei peresztegi Szabadság tsz-t. Ezeken a tsz­eken kívül még számbajöhetnek a vándorzászlók és a pénzjuta­lom elnyerése szempontjából: a balfi Micsurin, a koppánmonos­­tori Dózsa, a hajdúböszörményi Vörös Csillag, a mágocsi Rákosi, a végegyházi Szabadság és a pa­­lotási Május 1 tsz. Ezután foylatták Dobi István beszámolója feletti vitát. Több hozzászólás után Dobi István fog­lalta össze a kétnapos vita ered­ményét. Végül a Termelőszövet­kezeti Tanács tagjai elhatároz­ták, hogy Dobi István referátu­ma alapján felhívással fordulnak az ország termelőszövetkezetei­hez. Jámbor István, a földesi Rákóczi tsz elnökének felszólalása a Termelőszövetkezeti Tanács illésén Jámbor István, a földesi Rá­kóczi tsz elnöke arról számolt be, hogy a­­ dolgozók javaslatait gondosan felhasználták az idei terv elkészítésénél. Igen nagy fi­gyelmet fordítanak a párt- és kormányhatározatban előírt táji fajták termesztésére, nemesíté­sére és elszaporítására. Ezért minden szántóföldi növénynek külön vetőmagparcellát jelölnek ki, s szigorú szelektálással válo­gatják ki a vetőmagvakat. A Tisz jövedelmének emelésére 60 hol­don új rizstelepet, 40 holdon ker­tészetet létesítenek s 140 holdnyi szántóföldön öntözni fogják a növényeket. Kérte, hogy minél hamarabb lássák el az­ országot négyzetes kukoricavetőgépekkel. A Hajdúsági Gyógyszergyár dolgozóinak fogadalma Nagyszerű fogadalom született a múlt hét utolsó napján a ma­gyar gyógyszeripar egyik felleg­várában a Hajdúsági Gyógyszer­­gyárban. A gyár fizikai, műszaki és adminisztratív dolgozói a III. pártkongresszus tiszteletére egy­hangúlag elhatározták, hogy az első negyedévi előirányzatukat 10 százalékkal túlteljesítik és ter­ven felül 930.000 forint értékű pe­nicillint adnak a népgazdaság­nak. Különösen a fermentáló dolgo­zói tettek ki magukért. A fer­mentáló részleg a műszaki és technikai dolgozók segítségével 11 százalékkal növeli a fermen­táló-lében előállított átlagos pe­nicillin mennyiségét, s az eddigi­nél lényegesen kevesebb anyag felhasználásával teljesíti a kisza­bott tervet. A feldolgozó üzem dolgozóinak fogadalmában az szerepel, hogy 85 százalékos ki­termelést érnek el az eddigi 80 százalék helyett, míg a finomfel­dolgozó üzemrész ugyancsak nö­veli a felhasználásra kerülő pe­nicillinmennyiséget. Az üzem, mely 110 százalékra teljesítette januári tervét, most a felajánlások szellemében harc­ba indul a terv állandó túltelje­sítéséért. A kollektíva minden tagját fűti az a vágy, hogy feb­ruárban 108, márciusban pedig 112 százalékos tervteljesítést ér­jen el. Az országos nőkonferencia felhívással fordult a magyar nőkhöz A vasárnapi tanácskozás Az Építők Rózsa Ferenc Kul­­túrotthonában vasárnap folytat­ták az országos nőkonferencia tanácskozásait. A második napon felszólaltak többek közt: Fodor Józsefné, a Keletmagyarországi Üzemélelmezési Vállalat dolgo­zója, továbbá Balázs Józsefné kitüntetett újszentmargitai egyé­nileg dolgozó parasztasszony. A felszólalásokra Vass István­né, az MNDSZ főtitkára vála­szolt, majd felolvasták az orszá­gos nőkonferenciának a magyar nőkhöz intézett felhívását. A fel­hívás befejezése így hangzik: Magyar asszonyok! Ne feled­j­­étek egy percre sem : minden­­ gonddal, amit hazátokért visel­tek, minden munkával, amellyel hazátokat építitek, egyben a bé­ke egyik országát erősítitek. Száz- és százmillió asszony van a vilá­gon, akik velünk együtt minden munkára és tettre készek azért, hogy a nagyhatalmak közötti vi­tás kérdéseket tárgyalások útján rendezzék, hogy a béke fennma­radjon és tartós legyen. Ránk, a Szovjetunió és a felszabadult or­szágok asszonyaira tekintenek a kapitalista országokban, a gyar­matokon élő nők százmilliós tö­megei. A mi munkánktól, sike­reinktől várják a példát és buz­dítást, tőlünk várják elsősorban a biztosítékát annak, h­ogy a bé­kéért folyó harc, a világ népeinek ez a nagyszerű küzdelme újabb meg újabb győzelmekhez vezet. Úgy kell dolgoznunk mindig és mindenütt, hogy méltók legyünk erre a bizalomra. Magyar nők! Közös erővel va­lósítsuk meg nagy célkitűzésein­ket, a béke, a munka, a jólét pro­­grammját, teremtsük meg a gyermekek, anyák, családok mért boldogabb életét!

Next