Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-01 / 103. szám

1954 MÁJ­UK 1. SZOMBAT Gördü­lőcsapágygyár Milyen nagyszerű, sokatmondó is tud lenni egy fiatal üzem szívverése. A forgácsoló gépek lágy zümmögése bejárja a tájat, a kovácsmű­helyben vörösen izzik a vas és százak és százak állnak a születő magyar golyóscsapágyak bölcső­jénél. Minden részleg, a legkisebbtől a legna­­gyobbig, derekasan megteszi a magáét, hogy egyre több ilyen fontos alkatrész készüljön el a hazának. A munka eredményeiről, az utóbbi hetek si­keréről már a bejárat mellett több tábla beszél. Itt állunk meg először. Az egyiken talán 20—30 soros a szöveg, de győzelmi jelentésnek is be­illik: a Gördülőcsapágygyár a Központi Vezető­ség zászlajáért folyó versenyben a kohó- és gép­ipari minisztérium területén a második helyet szerezte meg. 106,9 százalékra teljesítette az első negyedévi tervét, április 23-án 80 százaléknál tartott áprilisi tervének. Mikor az örömhír szétáradt az üzemben, alap­szervezetenként rögtön röpgyűléseket hívtak ösz­­sze.­ Napirenden csak egyetlenegy pont, a kon­gresszusi hónap sikerének megszilárdítása, az elsőség megszerzése szerepelt... ... A Gördülőcsapágygyár 2.119.000 forint ér­tékű kongresszusi vállalását eddig már másfél millió forint értékben teljesítette. Több mint ötvenszeresét gyártja az 1953 januárinak. Az első magyar gördülőcsapágyak elkészítése után, amit 1952 november 7-én Rákosi elvtársnak ajánlottak fel, ma már a négyszázezredik darab elkészíté­séért folyik a harc. Az egykori kis átképzős üzem, a kísérletezések és a tervezgetések nyugtalan „fészke“ modern technikával felszerelt nagyipari vállalat lett. Szüntelen tökéletesedik a gyártmányok minő­sége is, csökken a selejt. Ma már 90—93 száza­lékban N minőségű gördülőcsapágyakat készí­tenek a tavalyi 35—40 százalékos minőséggel szemben. Az öntödei selejt ugyancsak 11,4 szá­zalékról 5­7 százalékra mérséklődött és most to­vább folyik a harc, hogy még kevesebb legyen. És a technika? Erről is essen néhány szó, szinte ugrásszerűen tökéletesedett a gyártási menet. A forgácsoló II-ben ma már a legmodernebb négy­orsós automatákkal dolgoznak, bevezették a gör­gők menetes hengerrel való köszörülését, az al­katrészek pneumatikus felfogását, a csapágyak belső esztergálását másoló berendezés segítségé­vel. Az öntödében a nyers vas, koksz, stb. felszál­lítását a kupolához szintén gép segíti már. Sőt rövidesen a görgők meleg sajtolását is bevezetik, amely egycsapásra biztosítja majd a gyártás gaz­daságosságát s még alacsonyabb szintre szorítja az önköltséget. A verseny élén két üzemrész, a forgácsoló I. és a köszörűs halad. A köszörű 248 ezer forint értékű kongresszusi vállalását, már 390 ezer fo­rintra teljesítette, a forgácsoló I. is állandóan túl­teljesítésben van. Olyan emberek és párttagok dolgoznak itt, mint Pintér Sándor elvtárs köszö­rűs, aki már 1955. évi tervét teljesíti, mint Sza­­lacsi Tóth András párttag, Dávid József önző, tag­jelölt, Kostya Tivadar pártonkívüli esztergályos, akik ugyancsak 1954 szeptember 3-át, július 10-ét, illetve június 26-át írnak már tervnaptár­jukba. A mi harcos ünnepünkön, május elsején a gördülőcsapágygyáriak már ezzel a jelvénnyel, a becsület és a hősiesség ötágú csillagával vo­nulnak fel. Régen volt ilyen ünnepélyes termelési értekezlet a Debreceni Erőműben, mint pénteken reg­gel. Az Erőmű dolgozóinak min­den okuk meg volt az örömre. Az üzem túlteljesítette első negyed­évi tervét, először a felszabadu­lás óta élüzem lett. Nehéz feladatokat kellett az üzem vezetőinek, munkásainak az elmúlt negyedévben megolda­ni, hogy elnyerhessék az élüzem kitüntetést. Az Erőmű kiváló eredményeinek értékét növeli az is, hogy egy olyan kemény téllel dacolva érték el, amilyen az idei volt. A jó eredmények magyará­zata: a pontos, tervszerű munka, ami a Debreceni Erőmű munká­ját jellemezte. Az előrelátást, a tervszerűséget mutatja a többek között, hogy az üzemnek a legnagyobb közleke­dési akadályok idején sem volt a szénhiánya, mert még az elmúlt nyáron gondoskodott megfelelő tartalékról. A tartalék szenet gondosan kezelték, s igen cse­kély volt a szén fűtési értékének a csökkenése. Kerezsi Ferenc sztahanovista fűtő így nyilatkozik az elmúlt negyedévben végzett munkájá­ról:­­ Debreceni Erőmű — Jártam már az ország több erőművében. Voltam Bánhidán, Tatabányán, Szegeden, Kelenföl­­dön. Sok hasznos tapasztalatra tettem szert. Különösen a szén­keverésre fordítottunk nagy gon­dot a mi üzemünkben. Ettől függ, hogy mennyire tudjuk a szén fűtési értékét kihasználni. Nálunk a salakéghetőség száza­léka 3—4 között mozog, amíg az országos átlag tudomásom szerint 7—8 százalék. Csorba István Kossuth-díjas fűtő is többször járt nálunk. Eleinte ő sem akarta elhinni, hogy nálunk ilyen ala­csony a salakéghetőség. De aztán mégis elhitte, amikor itt az üzemben személyesen meggyőző­dött róla. Nagyon sok múlt a karbantar­tók munkáján is. Különösen a tervszerű karbantartásnak van nagy jelentősége. Hüse András, a karbantartó csoport művezetője a többek közül egyik érdekes esetet mondja el: „ Az év elején volt, amikor a szokásos karbantartás alkalmá­val észrevettük, hogy az egyik hűtővízszivattyú motorja hibás. A motort 12 óra alatt kicseréltük és felküldtük Budapestre javításra. Pár nap múlva visszaírtak, hogy nem találják a hibát, nincs a motornak semmi baja. Csak amikor megírtuk, hol a hiba, ak­kor jöttek rá. Tehát még kezde­tén észrevettük a hibát, kicse­réltük a hibás motort, különben, ha üzemközben romlik el, napo­kig tartó áramzavart okozhat. A Debreceni Erőműnél — az üzem természetéből adódóan — nem sokan dolgoznak, de az itt dolgozók munkája számos üzemre kihat, többszáz, sőt többezer munkás teljesítménye függ attól, hogy van-e elegendő villamos­energia. A Debreceni Erőmű jó munkája hozzájárult ahhoz, hogy még négy debreceni üzem meg­kaphassa az élüzem címet: az Alföldi Nyomda, a Hajdúsági Gyógyszergyár, a Debreceni Gyógyszergyár és a Gördülő­­csapágy gyár. Az első negyedévben elért jó eredmények lelkesítsék még jobb munkára az Erőmű dolgozóit, Iuo­­sinszky Tibor főmérnök elvtárs az üzem dolgozóinak nevében mondotta: — Az igaz, hogy először let­tünk élüzem, de nem utoljára. Az Erőmű dolgozóin múlik, hogy valóban így is legyen. NÉPLAP ÉLÜZEMEINK,­­ BÜSZKESÉGEINK. Hajdúsági Gyógyszergyár Ültettél-e már gyümölcsfa­csemetét? Figyelted, hogyan tere­bélyesedik, s három-négy év múlva hogyan hozza meg az életet adó, első terméseket? Nos, a Hajdúsági Gyógyszergyár fej­lődése gyorsabb volt, viszonylag hamar hozott gyümölcsöt. Három éve sincs, hogy megkezdte mű­ködését. Azóta egyre több és több­­penicillint ad a dolgozóknak. Milliónyi ember életét, egészségét óvja a szabad magyar dolgozók munkájának értékes terméke. Most lett harmadszor élüzem a Hajdúsági Gyógyszergyár. Köz­ben,­­ az elmúlt év negyedik gyedévében megkapta a SZOT vándorzászlóját is. Milyen ered­ményekkel érdemelte ki a gyár kollektívája a sorozatos kitünte­téseket? Ötvenkettő nyarán még gyer­mekcipőben járt az üzem. Egy negyedév alatt 5 és félmillió fo­rint értékű penicillint termelt, ötvenhárom negyedik negyedévé­ben — és ez év első negyedében is — már 30 millió forintnyi ér­téket. Lelkes munka, fáradhatat­lan harc, meg nem alkuvás és a jövőbe vetett törhetetlen bizalom gyümölcse ez az eredmény. A gyártás a kollektív munkán alapszik. Senki nem mondhatja, hogy: én ennyi vagy annyi peni­cillint termeltem. Az egyes dol­gozók, üzemrészek teljesen egy­másra vannak utalva. Egy ember hanyagsága, nemtörődömsége is mérhetetlen károkat okozhatna. Nehézség persze itt is volt az év első negyedévében is, nem volt könnyű újra élüzem címet nyerni. Saját erőműtelepe még nincs az üzemnek, a klinika látja el gőzzel. Ekörül is volt nehéz­ség, de leküzdötték. A fermentá­lóban a csatlakozó szelepek és tömítések hibásak voltak. Nem csoda, hiszen állandóan dolgozik az üzem, évente egyszer áll le este. In. A sterilitás szempontjá­ból pedig roppant fontos, hogy a szerepek jók legyenek. Három beosztott csoport között Kiss László és tizenöt munkatársa több héten át tartó lelkes mun­kával kiváló eredményt ért el ennek a feladatnak a megoldásá­ban. A termelő munka sajátosságá­nál fogva jó ideig nem tudták, hogy hogyan értékeljék itt az egyéni teljesítményt. Buzna Ár­pád elvtárs, a fermentáló üzem vezetője kezdte alkalmazni elő­ször a pontrendszert. Ez abban nyilvánul meg, hogy mindenki kap a negyedév elején egy alap­pontszámot. Ezt azután pozitív vagy negatív irányban változtat­hatja, aszerint, hogy hogyan dol­gozik az illető. Az utóbbi időben — mint megtudtuk — az a jel­lemző, hogy több jó pontot sze­reznek a dolgozók. Egyre keve­sebb az elkésők, igazolatlanul hiányzók száma. Sokat lehetne írni a Hajdúsági Gyógyszergyár dolgozóinak mun­kájáról, eredményeiről. Talán az a legjellemzőbb, hogy ma a mun­kásosztály nagy ünnepén a felvo­nulók élén haladnak. Büszkék le­hetnek! A szocializmus építésé­hez, a dolgozók jólétének fokozá­sához nagymértékben hozzájárul­nak. Debreceni Gyógyszergyár Kettős ünnep a mai nap a debreceni gyógyszergyári dolgo­zók életében. Az első nagy ünnep a május 1., a proletárnemzetközi­ség nagy napjának ünnepe, a másik nagy ünnep, hogy a ne­hézipari minisztérium Szerves­­vegyipari Igazgatósághoz tartozó gyógyszergyárak közül elnyerték a dicsőség, a büszkeség jelvényét, az „Élüzem“ címet. Ez az ered­mény arról tanúskodik, hogy a gyógyszergyáriak tudják: saját üzemükben a jobb és a szebb jö­vő megteremtéséért küzdenek. Ezért mind jobban kialakult az új szocialista viszony a munká­hoz, mind magasabbra lángol a szocialista munkaverseny tüze. A győzelem feltétele már hónapon óta érett. A statisztikai kimuta­tások bizonyítják ezt legjobban. Januárban 102.4, februárban 111.9, márciusban 122.5 százalék­ra teljesítették tervüket. Az első negyedévi tervüket 112.5 száza­lékra teljesítették 100 százalékos tervszerűség mellett. Ezért a jó munkájukért ítélte oda a minisz­térium most már harmadszor az élüzem címet. Az üzem dolgozói lelkesedéssel, nagy örömmel fo­gadták ezt a hírt. Ezt a termelési grafikon bizonyítja. Addig, amíg 28-án napi tervüket 112 százalék­ra teljesítették, 29-én, az öröm­hír napján 116 százalékos terv­teljesítésről adtak számot. Amíg eljutottak idáig, komoly nehézséggel kellett megküzde­niük. Erről beszélt Kiss Miklós igazgató elvtárs és dr. Varga Pálné főmérnök elvtársnő is. Minden céljuk és igyekezetük az volt, hogy a haza iránti köte­lességüknek eleget tegyenek, vagyis a tervet teljesítsék. A vasútkorlátozások miatt nem tudták idejében leszállítani a szükséges anyagot. A kevés vil­lamosenergia is akadályozta a gyár termelését, s nem utólg a sorban a szén­hiány, ami miatt a magnézium égetését csak január végén kezdhették meg. A Kap­­osztály dolgozói pedig február­ban egész hónapon át álltak. Márciusban a kongresszusi ver­seny lendülete magával ragadta az üzem valamennyi dolgozója­. A 250 ezer forintos felajánlásu­­kat előreláthatólag túl­­ teljesí­tik­. Hosszú és kemény munka után az üzem dolgozói a mai fel­vonuláson emelték magasra az ötágú fényes csillagot, hogy hir­desse eredményüket, harcos helytállásukat. A színpompás felvonulás után több mint 15 ezer forintot oszta­nak ki a legjobbak között. Alföldi Nyomda Élüzem lettünk — fut végig a boldog, örömhír, szárnyal a köté­­szeten, a gépszedőtermen s eljut az üzem legeldugottabb részébe is. A hír hallatára mindenütt mosoly derül a munkásarcokon. Ez a mo­soly száz és száz munkás végtelen örömét, büszkeségét jelenti. Régi vágyuk teljesült most az Alföldi Nyomda dolgozóinak. Évek óta arra vágytak, hogy egyszer az ő üzemük homlokzatán a jó mun­kát, a kötelesség teljesítését hir­dető ötágú csillag ragyogjon Az ötágú csillag „megszerzé­­séért­’ kemény küzdelmet folytattak a nyomda dolgozói. Az 1954-es év első negyedéve próbára tette tudá­sukat, az üzem, a haza iránti sze­­retetüket, mert nem volt könnyű az első negyedév. A kemény tél megakadályozta a munka megszo­kott ütemét. A szinte mindennapos energia megszakítások felborították a műszakok rendjét, a dolgozók beosztását. Különösen komoly ba­jok mutatkoztak a délutáni mű­szaknál, ahol az áramkorlátozások miatt 200—300 munkaóra esett ki a termelésből. A műszaki vezetőség azonban nagyon helyesen éjjeli műszakot szervezett, ahol a dolgo­zók kemény, áldozatkész munká­val teljesíteni tudták a reájuk bí­zott feladatokat. A papírgyárak nem küldték idő­re a megrendelt anyagot, vagy ép­pen a várva-várt szállítmányban nem olyan típusú és alakú papír érkezett, amely az akkor folyó munkához alkalmas lett volna. Ilyenkor természetesen átszervezték a munkát, így történt meg például az is, hogy a 327-es füzet gyártá­sához a tél folyamán háromszor kezdtek hozzá, míg végre a meg­rendelt mennyiséget legyártották. Különösen nagy elismerést érde­melnek az üzemben dolgozó anyák, asszonyok, akik a kemény hidegben szinte fűtetlen termekben dolgoz­ták végig a 8 órát. A kötészeten például nem egyszer előfordult, hogy a hőmérséklet annyira ala­csony volt, hogy a papírra, amely­­lyel dolgoztak, rádermedt az enyv. De utóbb Szatmári Gábor fűtő vál­lalta, hogy éjjel 12 órakor kezdi meg munkáját, hogy a termelés zavartalanul folyhasson. A sok nehézség ellenére is az Alföldi Nyomda munkásai, műve­zetői állták a sarat, nem adták fel a terv teljesítéséért indított harcu­kat. A gyár kollektívája az I. ne­gyedévben együttesen legyőzte a nehézségeket, ezt legjobban bizo­nyítja 110,3 százalékos tervteljesí­­tésük. Az üzem 11 legjobb dolgozója a tegnapi nap folyamán ünnepélye­sen megkapta a sztahanovista ok­levelet. Az első negyedévi munka lázában, a hősi helytállásban szü­letett sztahanovisták között van Lovas Mártonné fűzőnő és Burai János kéziszedő is. Mind a ketten 160—170 százalékos eredményük­kel méltán érdemelték meg ezt a nagy megtiszteltetést. .3 Is vas- és fémgyűjtésben a Fazekas Mihály általános iskola úttörői vezetnek Ezen a héten a vas- és fém­gyűjtésben nagy fellendülés volt. A Mezőgazdasági Vízépítő Válla­lat dolgozói már az elmúlt he­tekben teljesítették előírt tervü­ket. Április utolsó hetének első napjain azonban üzemtakarítást végeztek. A kutatásnak, a lelkes munkának meg lett az eredmé­­­nye: 54 mázsa vasat és fémet­­ gyűjtöttek össze, így tervüket háromszorosan túlteljesítették. Az ő példájuk nyomán a Deb­receni Bádogos és Vízszerelési Köz dolgozói is újból széjjelnéz­tek házuk táján. Rájöttek, hogy nagyon sok olyan vas- és fémhul­ladék van, amelyet már nem tud­nak használni. ..Nagytakarításu­kat a siker koronázta. Április 29-én 110 mázsa vasat adtak át a gyűjtőhelynek. Az úttörők is — különösen az elmúlt napokban — fáradhatat­lanul, lelkesen végezték munká­jukat. A Fazekas Mihály állam általános iskola úttörői — s fémgyűjtő hónap alatt — 2­1 mázsa vasat és fémet gyűjtöttek Érdekessége ennek az, hogy a 20 mázsából 100 mázsát ezen a hé­ten gyűjtöttek, így az iskolásol versenyében jelenleg az első he­lyet foglalják el. .Jóval kiseb eredményről számolhatnak be Pacsirta­ utcai iskola úttörői, aki jelenleg a második helyen állna 86 mázsás eredményükkel.

Next