Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-261. szám)
1954-10-10 / 240. szám
1951 OKTÓBER 10. VASÁRNAP A KOSSUTH GIMNÁZIUM KOSSUTH ÜNNEPÉLYRE KÉSZÜL Kedves Mester! Sokat gondolkoztunk, hogy meg merjük-e írni ezt a levelet, hiszen kérésünk teljesítése nem csupán jóakarattól függ. Nagy kéréssel fordulunk önhöz. Október 16-án szeretnénk megrendezni hagyományos Kossuth ünnepségünket, melyet ebben az évben a Csokonai Színházban a „Fáklyaláng“ bemutatásával akarunk megvalósítani. Az ünnepségre szeretettel meghívjuk Önt is. Tudjuk, hogy egy ilyen nagy írónak ezernyi elfoglaltsága között nehéz időt szakítani egy vidéki iskola elég merész kérésének teljesítésére. Mégis arra kérjük önt, látogasson meg bennünket az ünnepség napján. Sokan közülünk már látták önt a debreceni irodalmi esten, de még többen csak szeretnék látni új irodalmunk kiváló munkálatát. Hiszen ki ne tudná, milyen nagy élmény 15—18 éves lányok életében találkozni azzal az íróval, akinek verseit tanulják, műveit ismerik és szeretik. — Persze, ez most úgy hangzik, mintha hízelegni akarnánk, de higgye el, ünnepségünk fénypontja lenne, ha ön személyesen válaszolna kérdéseinkre, elmondaná, mi indította a „Fáklyaláng“ megírására. Ez úgy érezzük elősegítené, hogy Kossuthot, iskolánk névadóját még jobban megismerjük és megszeressük. E szavakkal nem egy diáklány, nem is egy osztály, hanem egy egész iskola ifjúsága kéri önt, hogy tegye teljessé jelenlétével azt az ünnepséget, amely mindnyájunknak oly kedves. Válaszát bizakodva, önt pedig szeretettel várjuk. Imigyen szólt a levél. Sztankura Vali, meg Magyar Éva — az irodalmi szadikor tagjai — sokáig rágták a pennát, amíg összehozták. Már a megszólítás sem ment könnyen. Mert hát ha azt írják, hogy „Kedves Illyés elvtárs“, az túlságosan szürke, sablonos; ha meg úgy szólítják meg, hogy „Kedves író Úr“ — ez nagyon hivatalos, meg nevetséges is, mert hiszen ma már az írók sem urak... így lett aztán „Kedves Mester“. Ez már... volt ugyan ezen is vita bőven, de végül csak ezt sercegtette a toll papírra. Szóval nehéz feladat volt ez a levél sok fejtörést okozott, amíg elkészült,, hogy aztán bátran alákanyaríthassa nevét az iskola valamennyi tanulója. Vagy 400 név sorakozott szépen glédíában a sorok alatt. Elkészült, vihette a posta, azaz, hogy Tóth Lajosné tanárnő, aki vállalkozott a kézbesítői szerepkörre. Igen ám, csakhogy ennek a szerepkörnek két része van: egyik a kézbesítés, a másik a kézbevétel és mivel a címzett nem volt otthon — nyaralt éppen — félúton megrekedt az a fontos akció. A sok aláírás azonban égette Tóth Lajosné zsebét. Csak nem írja rá a borítékra, hogy „Vissza a feladóknak“. Sokat törte a fejét, amíg megoldást talált. Kopogtatott az írószövetségben. Jól számított. Erdei Sándor, a szövetség titkára szívesen vállalkozott fontos küldetésének befejező részletére. Veres Péter is ott volt, és mikor elolvasta a levelet, pödört egyet a bajszán és annyit mondott: „Ilyen szépen megfogalmazott kérést nem is lehet visszautasítani. Készüljenek csak nyugodtan, biztos ott lesz Illyés Gyula, de ha szívesen látnak, én is lelátogatok az ünnepségre.“ Hát ilyen a szép mondatok ereje. Csak okos gyülekezet az az irodalmi szakkör ... ★ Most aztán lázban ég az iskola. Készülnek a fogadásra, meg az ünnepségre. Külön propaganda, fogadó, dekorációs, meg szervezési bizottság irányítja a munkát. Egervári Etelka elvtársnőnek, a szervezési bizottság elnökének fő talán legnagyobb gondtól a feje. Ő kezeli, ő osztja a színházjegyeket. Illetve osztotta, mert most már nincs miből. Mind elfogyott, igénylő viszont van még bőven. Még egy „házat“ megtöltenének. Hiába, nincs más megoldás, két előadást kell tartani. A Kossuth gimnázium Kossuth ünnepségének nemcsak helyi látogatói lesznek. Mátyás Antal, a Hajdúszoboszlói Irinyi János általános gimnázium igazgatója éppen most vette át az iskola növendékei számára megrendelt — és egyben utolsó — jegyeket, de bejönnek erre az alkalomra a böszörményi, meg ladányi iskolák is... K Nábrádi Mihály elvtárs, a Kossuth gimnázium igazgatója előző este beszélt telefonon Illyés Gyula feleségével. Ami biztos, az biztos ... Hát biztos. Az író elfogadta a meghívást, jön, sőt most már több mint valószínű lelátogat vele Veres Péter, meg Szabó Lőrinc is ... (Nem ártana, ha egy-két irodalmi est szervezői ugyanakkor tapasztalatcserére látogatnának az iskolába. Egy írót hívtak, és három jön. Pont a fordítottjához vagyunk hozzászokva.) — Debrecenben a mi iskolánk vette fel elsőnek a Kossuth nevet — mondja Nábrádi elvtárs. — Büszkék vagyunk erre. Nagy kitüntetésnek érezzük, és igyekszünk rászolgálni. Évről évre hagyományosan megrendezzük Kossuth ünnepélyünket. Iskolai nevelőmódszereinkben és iskolán kívüli munkánkban egyaránt igyekszünk állandóan istápolni Kossuth kultuszát. Eredményeinkben is méltó iskolánk Kossuth nevéhez. Múlt évi tanulmányi átlagunk legjobb az egész Tiszántúlon, és országosan is a legjobbak közé tartozik. Teljesen megszüntettük a késéseket, minimális a hiányzás, de van olyan osztályunk is, mint például a IV. b., ahol az elmúlt hónapban egyáltalán nem hiányzott senki. Sok a munka, nem zavargónk tovább. Nábrádi elvtárs azonban nem ad „kilépési engedélyt“ anélkül, hogy végig ne néznénk az iskola Kossuth emlékeit: függetlenségi nyilatkozatot, népéhez, szózatait, Kossuth felhívását Debrecen no meg a pipáját. Különben szombat délutánra az ünnepségre ezek is átvándorolnak a színházba. A színház folyosóin egy kis kiállítást rendeznek. Ez — a kollektív munkamegosztás iskolában tapasztalt munkamódszerei szerint — bizonyára a dekorációs bizottság feladata lesz ... Jó ennyi lelkesedést, ennyi nemes igyekezetet látni. Úgy véljük, ebben is Kossuth hagyatékát követi az iskola, amely büszkén vallja Kossuth gimnáziumnak magát i: r— o. gy. — ■' ■■■ ......................................................................................... ÉDES ANYANYEL önbírálatként közöljük az alábbi beküldött sorokat: „Már a Néplapba is becsúszott pár nap előtt egy visszatetszően helytelenül egyre általánosabban használt szó. A beszédtechnikust (nálunk még egykettő van ebből a fajtából) talán egyetlen más szó hibás kiejtése sem borsolja jobban. A kérdés nagyobb mértékben kiejtéstani, mint nyelvtani. Az „egyenlőre" szó használatáról van szó, az „egyelőre" helyett. „Egyelőre", ez időhatározó (egy ideig még) s kiejteni így kell: eggyelőre. Már hallottam ejteni „egyellőrének", „egyellőrének", sőt „egyenlőjének" is. „Egyenlőre" — így szinte többen ejtik már, mint úgy: „egyelőre". A különböző kiejtéseket az általános bizonytalanság szüli. — Teremtsünk végre bizonyosságot e kérdésben szerte minden magyarnyelvi tanításban minél előbb, míg nem késő. Senkinek sem hiszem el, hogy ez is csak változása nyelvünknek, és nem egyúttal romlása is. „Egyenlőre a páros holmik két darabját, a nadrág két szárát szokták készíteni." Valamikor egy királyi ügyésznek mondottam ezt el így, mikor „egyenlőre“-t mondott: sértődötten ragaszkodott hozzá, hogy az ő kiejtése a helyes, s megnevezte azt a szerinte neves, nagyvárosi magyar szakos tanárt, aki őt erre így tanította. Nem sokkal ezután i kérvényt adtam be az akkori közoktatásügyi minisztériumba, egyik mondatában az „egyelőre" szóval, s viszontlátva később a kérvényt, a szót tanárosan, piros ceruzával aláhúzottan láttam benne, s kivetve a margóra „egyenlőre!" Még a felkiáltó jel sem hiányzott. Nemrég pedig, mindezt egy tanárnőnek előculva ezt a választ kaptam: igen, ma már 90 százalékunk így van ezzel! „ Nagy Adorján, a Színművészeti Főiskola beszédtechnikus professzora írja a Pedagógiai Szemle idei 2—3. számában: Hogy ez alapvető területen milyen komoly harcra, általános-, közép-, és felsőoktatásunkban milyen szervezetten továbbépítő multkéra van szükségünk az egész magyar sajtó részvételével. Erre vonatkozóan csak egyetlen példa: 1954-ben a Színművészeti Főiskola színésztagozatára több száz jelentkező közül huszonegyet talált alkalmasnak, ez a huszonegy majdnem kisgyermek kora óta vágyódott színpadra, valamennyi vagy évekig tagja volt valamelyik kultúrgárdának, vagy iskolájának volt ünnepelt szavalója: a többszáz — magát elhivatottnak érző — jelentkező közül gondosan kiválasztott huszonegynek 75 százaléka volt beszédhibás, anélkül, hogy erre bárki valaha is figyelmeztette volna őket! Szólni kell erről, mikor Debrecenben nagyarányú tanárképzés folyik, s mikor e napokban megnyílt a színjátszás felé irányító célzattal sokaikban szertelen reménységet keltve a Sztaniszlavszkij Stúdió. Kodály szerint „Egy eljövendő magyar kultúra el sem képzelhető beszédkultúra (a beszédtechnika általános tanítása) nélkül". Riedl, Négyessy és Ballagi nyelvhírességeink szerint „döbbenetesen szégyenletes mulasztást kell e téren pótolnunk." „Nyelvünknek talán legfontosabb és legtöbb problémát adó része, kiejtése." Dr. Julov Jenő ny. főiskolai tanár. NÉPLAP 7 Október 17-én nyílik a Szabadegyetem Lapunk egyik rovatában már hírt adtunk arról, hogy megindultak a Szabadegyetemre való beiratkozások. Már az első nap több, mint kétszázan iratkoztak be a különböző tagozatokra s kapták kézbe a Látogatási jegyeiket. A beiratkozások továbbra is tartanak minden délelőtt 9-től, délután 4 óráig, kedden és csütörtökön délután 6-ig és szombaton délután 4-ig. A Szabadegyetem ünnepélyes megnyitása október 17-én, vasárnap délelőtt 10 órakor lesz a Kossuth Lajos Tudományegyetem aulájában. A megnyitóbeszédet Kádár László dr, a tudományegyetem rektora, egyetemi tanár tartja. A megnyitó ünnepély műsorán szerepelnek még a Csokonai Színház művészei és a népi együttes kórusa Czövek Lajos vezénylésével. A Szabadegyetem előadásai a megnyitás utáni héten kezdődnek Az egyes tagozatok előadásaira minden két hétben kerül sor, a délutáni órákban (6—8-ig). Beiratkozási díj egy-egy tagozatra 20 forint, mely a tagozat egész évi előadásainak látogatására jogosít. E díjon kívül semmiféle címen nem kell fizetni. A be nem iratkozott hallgatók, 2 forintos belépődíj ellenében csak abban az esetben vehetnek részt valamelyik előadáson, ha beiratkozott hallgatók száma kevesebb, mint a terem befogadóképessége. Az előadások megindulásáról, pontos idejéről és helyéről majd ’ még hírt adunk. Mezőgazdasági szakismeretek gyűjtőhelye MEZŐGAZDASÁGUNK FEJLESZTÉSÉVEL kapcsolatban dolgozó parasztjaink nem mindig tudnának pontos választ adni olyan kérdésekre, mint a négyzetes vetés, az itatásos borjúnevelés, a burgonya nyári ültetése, a szemcsézett műtrágya, a hibridkukorica, a gépi fejés, a csemeteültetőgáp, stb. De még a mezőgazdasági szakemberek sem mindig tájékozottak olyan kérdésekben, mint a B12- vitamin hatása a sertés növekedésére, vagy a talajvizsgálat gyorsmódszerei, vagy az agrotechnika biológiai vonatkozásai, stb. EGYIK SZOVJET TUDÓS írta, hogy az emberi munka, az emberi tudás végrendeletei a könyvtárakban vannak. A mezőgazdasági tudomány, gyakorlat eredményeinek ilyen gyűjtőhelye az ORSZÁGOS MEZŐGAZDASÁGI KÖNYVTÁR Budapesten, a Vérmezőn, I., Attila u. 53. sz. alatt van ez a 100.000 kötetből álló könyvtár. Van ebben, ami a háztáji gyümölcsössel, méhészettel babráló városi dolgozót érdekli, van, ami a nagyüzemi tehenészetet űző tsz elnökét, van, ami a berkshirei tenyészetet folytató egyéni gazdálkodót. A szakember a Szovjetunió, Kína, a népi demokráciák mezőgazdasági irodalmán felül megtalálja itt a nyugati világ mezőgazdasági eredményeit. A könyvtárba kereken 25-féle nyelven megjelenő 900 külföldi szakfolyóirat jár. HOGYAN JUTHAT MINDEHHEZ az érdeklődő, a tsz brigádvezető, a kertészkedő ipari dolgozó, a kutató? A könyvtárközi kölcsönzés az az egyszerű és ingyenes út, amellyel mindez elérhető. Az érdeklődő a helyi könyvtárnak szól, az iskölcsönzi a kívánt művet az Országos Mezőgazdasági Könyvtártól. HA NEM TUD ELIGAZODNI az érdeklődő, nem ismeri a szakkönyveket, csak szeretne valami neki valót, akkor egy levelezőlapot kell írnia Bp. I. Attila u. 53. címre, onnan közvetlenül kap felvilágosítást. Egyesületeknek, szervezeteknek nyomtatott olvasási tanácsadót is küldenek, könyvtárak részére pedig az Országos Mezőgazdasági Könyvtárban található könyvek jegyzékét. Szakemberek részére külön bibliográfiát is állítanak össze, vagy — előfizetésre — megküldik e havonta megjelenő Külföldi Agrárirodalmi Szemlét HOSSZABBAK AZ ESTÉK, fejlesszük szaktudásunkat olvasással, mert a szakismeretek bővítése a legbiztosabb útja a mezőgazdaság fejlesztésének. Vidám sarok SZÚRÓS SOROK EGY FURCSA LEGÉNYSZÁLLAS A komádi kendergyárban a fuvarosok „legényszállásán” —bármennyire szabálytalan is ez, egész családok laknak. Egér- és patkánycsaládok... Esténként családi kivonulást tartanak. El-elrágódnak az emberi lakótársak holmijain is. Akik aztán már azt szeretnék, ha erre járna a mesebeli patkányfogó, a hamelni, mert ők kezdik ezt a helyzetet egyáltalán nem „kamelni”... NEM REJTVÉNY A megyei tanács kocsija megáll a község főterén. A mezőgazdasági osztály embere kiugrik belőle, bemegy a tanácsházára. Félóra múlva visszajön. Kollégája, aki a kocsiban maradt, megkérdi: — No, mit csinál a tanács az őszi munkák szervezése terén? A kérdezett felelet helyett rámutat a községháza táblájára Ez áll rajta: KÖZSÉGIANÁCS — Nem értem... — Ejnye, hát olyan, mint ez a tábla. Tétlen. ... új közmondás Amikor a borbélyt ma reggel alig tudtam lebeszélni arról, hogy engem egy nyilatkozásra beszéljen rá, hiszen három napja, hogy megnyírtak, rájöttem, hogy a borbélyok esetében változott a közmondás. Az ő új közmondásuk: Nyírva vigad a magyar... CSÁRDÁS KIS KALAP ÉS A CSÁRDÁS A ladányi kultúrházban Csuda furcsa, új tánc-láz van. Vasárnap volt, hogy ezt láttuk, — Még a szánkat is elláttuk: Feltett kalap táncos fején — S tán nincsen az esze helyén? Csuromvízzé táncol inget, Csárdásra is ezt jár : — swinget l