Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-30 / 25. szám

W | *'“« Proletárjai egye»«.!Jetek • f ~~ Mai számból: ^ 8 Hi HÉHHI H HBK ggfwk B v. XTl ÉVFOLYAM, 25. SZÁM ABA 50 FILL.CB VASÁRNAP, 1955. JANUAR .:o. |||l^ §S| ’alsp&Bmfa mgg jflBft alMalBBjBfr» Hírek a nemzetközi életből (3. oldal). — A debreceni járás |«k |p| r*m «P ||§js| pap /Pf Im jHjl termelőszövetkezetei jobb tervekkel indulnak az idei észten- i fre»11 BbSmWBK Sj||L$lw «Mr TOM ifaaJF dőnek (3. oldal). — Ebes» élmények (4. oldal). — Megyei be-S Hjg^ajgBB s||s apig JfcMj, ®|pPai^^^^ gyűjtési értekezlet Debrecenben (5. oldal). — Rádióműsor (6. Ital T?18|8B­BMa H&9 ram.­­III oldal). — Évi/ délután a K­ossuth-olvasókörben (7. oldal). Békét akarunk ! Béke! — Ezt a szót ízlelte, ször­fölte, forgatta a szájában min­den ember, amikor immár 10 év­vel ezelőtt végetért a második világháború. Béke! — Ez a szó járta be a világot s nyomában új hajnal hasadt. Béke! _ E szóra mosoly derítette az arcokat, s a szemek boldog bizakodással te­kintettek a holnap, a mindennél szebb holnap elé. Azóta még csak tíz esztendő telt el azok, akik Hitler nyomdo­kain járnak megirigyelték azt a varázsos ízt, amit a népek mil­lióinak e szó jelent, s amit a fa­sizmus alól felszabadult országok dolgozói e szó varázsos erejétől hajtva alkottak. Az új háborúra spekuláló bo­szorkánykonyha mesterei azon­ban rosszul számítanak, ha azt hiszik, hogy becsaphatják a né­peket. A népek a béke tíz esz­tendeje alatt sokat tanultak és ta­pasztaltaik. Nem a tőkések, hanem ők döntenek sorsuk, jövőjük fe­lől. És hogy milyen legyen ez a jövő, arra választ adnak azok a békegyűlések, béke­aláírások, amelyek világszerte folynak s til­takozást fejeznek ki az atombom­ba alkalmazása ellen. Egy héttel ezelőtt jelent meg az Országos Béketanács felhívása, a béke minden magyar hívéhez. A felhívás arra szólít fel minden hazéját szerető és békét akaró embert, hogy szegüljenek ellen azoknak, akik atomháborút ké­szítenek elő. Aláírásukkal pecsé­teljék meg azt a kívánságukat, hogy elég volt a vérből, könny­ből, szenvedésből, elég volt a ro­mokból, a szerencsétlenné és haj­­éktalanná váltak nyomorából. Nemcsak Magyarországon, ha­nem az egész világon aláírásgyűj­­tési mozgalom indult meg. Száz­ezrek és milliók kiáltják, hogy: Nem! S ezt a kiáltást meg kell hallaniuk azoknak is, akik Lon­donban és Párizsban a parlamen­tekben jóváhagyták a Wermacht újjáalakításáról szóló szerződést. Nem! A népek nem akarnak új háborút! Nem akarják, hogy a fasizmus újjáélesztőinek őrültjei tömegsírokat nyissanak az ártat­lanok tetemei számára! Hitler kor­szaka végetért! S azokat, akik utána jönnek — hasonló sors éri majd. A második világháború ször­nyűségei megtanították a népe­ket. Nem hisznek oly könnyen, mint ahogyan az atomháború elő­készítői gondolják! Felismerik Eden úr képmutatását, aki nem átallotta „aktív védelem”-nek ne­vezni a készülő atomtámadást. Tévednek a profithajhászó urak, ha azt hiszik, hogy alig egy év­tizeddel a második világháború után újra vágóhídra hurcolhatják a népeket! Nem! Nem! Az embereket ma már nem szédítheti meg semmiféle imperialista cselfogás. Nem bék­lyózhatja le akaratukat a közön, és a beletörődés. „Lehetetlen el­gondolni, — mondta Joliot-Curie — hogy az emberek tétlen kö­zönnyel hagynák magukat sodor­tatni a kollektív öngyilkosság út­jára.” Az emberek nem nézik kö­zönnyel azt a mesterkedést, ame­lyet az atomháború őrültjei i thennonucleáris, a tömegpusztító fegyverek „üzembeállítása” érde­kében folytatnak. A Béke­ Világtanács Irodája fel­hívására Európa és a világ népe is megmozdultak. Világméretű aláírásgyűjtési mozgalom indult meg s a békeívek, — amelyeken a népek követelik az atomfegy­ver eltiltását, és tiltakoznak Nyu­­gat-Németország felfegyverzése ellen, — bejárják­ az egész vilá­got. Eljutnak Moszkvába és Mon­­tevideóba, Madridba és London­ba s a francia, német, lengyel és cseh anyák éppolyan határozott­sággal pecsételik meg aláírásuk­kal tiltakozásukat, mint a ma­gyar anyák, a magyar fiatalok. Hazánk dolgozói a felszabadu­lás tizedik évfordulójára készül­nek. Új munkahőstettek szület­nek ezekben a napokban a mun­kapadoknál. Az alkotó munka, a békés élet vágya tölti el az em­bereket. Béke és szabadság ezeknek az embereknek éltető elemük. Bé­kére és szabadságra vágytak év­századok óta s hogy tíz évvel ez­előtt megkapták, nem fognak le­mondani róla. Ezért vesznek részt napjainkban százával a békegyű­léseken s ezért ítélik el ezren és ezren az új háborúra uszító pri­békeket, s ezért írják alá városon és falun, üzemekben és hivata­lokban, kórházakban és iskolák­ban az atomfegyver betiltását kö­vetelő íveket. Hajdú-Bihar megyében a múlt héten kezdődtek meg a béke­aláírásgyűjtések. A megye több tízezer dolgozója szavazott eddig aláírásával a béke mellett, a há­ború ellen. A békegyűléseken olyan emberek is részt vesznek, akiket eddig semmiféle előadás nem mozdíthatott ki otthonukból. Tiszacsegén, a moziban rendezett békegyűlésen olyanok is résztvet­tek, mint Papp Gábor, Juhász Im­re, Heményik Jánosné, Bodó Já­nosáé, — valamennyien idős em­berek, — akik azelőtt nem igen fordultak meg ilyen helyeken. Ezeken a békegyűléseken sok fel­szólaló is akad. Alig van köztük olyan, aki ne vesztett volna el valakit szerettei közül. özv. Biki Gáborné hadiözvegy elmondta, hogy férje bombatámadás áldo­zata lett. Mellette egy repesz ket­té vágta ismerősét. Iszonyat fog­ja el, ha visszagondol azokra a napokra. De vajon van-e jóérzésű em­ber, aki ne iszonyattal gondolna a háborús borzalmakra? Nincs és nem is lehet! A Fűtőház dolgo­zóinak ezer béke alá­írása is azt bizonyítja, hogy számukra a bé­ke, csakis a béke az éltető erő. Bertalan Sándor nyírábrányi dol­gozó paraszt béke­ívvel a kezében járja az utcákat, házakat, béke­gyűléseket s gyűjti az aláíráso­kat, amelyeket mindenki szíve­sen ad, mert legteljesebb akara­tát fejezi ki a Wermacht feltá­masztása, Nyugat-Németország felfegyverzése elleni tiltakozás. A béke magyar hívei IV. béke­­kongresszusukra készülnek. Dí­■­szes béke­albumokba gyűjtik ösz­■ sze, s juttatják el tiltakozó sza­­­­vukat a világ minden tájára. Az • egyszerű emberek milliói a béke • mellett tesznek hitet s messze­■ hangzóan kiáltanak nem­­et s há­­­ború hiénáinak. Meg kell­ fogni • az atom őrültjeinek kezét, hogy­­ vágóhídra ne hurcolhassa az em­­­­bermilliókat. Mert meg lehet fog­­­­ni, gúzsba lehet kötözni a keze­ket, ha a világ népei együttesen­­ kiáltják: Nem! És végig kitarta­­­­nak akaratuk mellett. A Központi Statisztikai Hivatal jelentése az 1954. évi népgazdasági terv teljesítésére! A Népgazdaság fejlődését, va­ll­lam­int a dolgozók anyagi és kul-t­­turális helyzetének alakulását! A szocialista ipar az 1954. évi teljes termelési tervet 101,4 szá­zalékra teljesítette. Az egyes minisztériumok éves A helyi ipari vállalatok 104,9 százalékra, a kisipari szövetkeze­tek 113,2 százalékra teljesítették 1954. évi termelési tervüket. A szocialista ipar 1954-ben 3,1 százalékkal termelt többet, mint 1953- ban, ezen belül a miniszité­­rium­i ipar termelése 0,3 százalék­kal, a helyi ipar termelése 27,4 százalékkal, a kisipari szövetke­zetek termelése 30,2 százalékkal haladta meg az 1953. évi termelés színvonalát. A nehézipar terme­lése 3,1 százalékkal kevesebb, a könnyűiparé 9,5 százalékkal, az élelmiszeriparé 12,2 százalékkal több volt 1954-ben, mint 1953-ban. A magánkisipar termelése az előző évihez képest mintegy meg­kétszereződött, az egész ipar ter­melése (a magánkisiparral együtt) 1954- ben 4,7 százalékkal volt több, mint 1953-ban. Jelentősen megnöveekedett az iparban az 1954. év folyamán a közszükségleti cikkek gyártása. A szocialista ipar 1954-ben 13 szá­zalékkal több közszükségleti cik­ket termelt, mint 1953-ban. A nehézipar által előállított köz­szükségleti cikkek termelése 35,1 százalékkal haladta meg az előző évit. A legfontosabb iparcikkek terme­lése 1954-ben 1953-hoz képest a következőképpen alakult. Az 1954. évi termelés az 1953. évi termelés százalékéban,­­ 1954-ben terven felül többek között mintegy 99 000 tomla kő­olajat, 9700 koronát, 000 fogatos vetőgépet, 172 000 négyzetméter húzott üveget, hétmillió négyzet­­méter pamutszövetet, 1,5 millió négyzetméter selyemsz­e­­stet, 48 000 női kabátot, 120 000 pár 1954-ben a következő adatok jel­lemzik: gyermekcipőt, 600 tonna szap­pant termelt az ipar. Egyes fontosabb termékek ter­melési tervét nem teljesítették. Például a Szénbányászati Minisz­térium 650 000 tonna szénnel, a Kohó- és Gépipari Minisztérium 165 000 tonna martinacéllal, az Építésügyi Minisztérium 206 000 tonna cementtel, 170 millió ége­tett téglával, a Könnyűipari Mi­nisztérium 1,2 millió pár pamut­harisnyával, 622 000 munkaruhá­val maradt adósa a népgazdaság­nak. 1954-ben több fontos közszük­ségleti cikk minősége javult. Pél­dául a fésűs gyapjúszöveté, se­lyemszöveté, selyemb­arisnyáé, férfiöltönyé, csizmáé stb. Az élel­miszeriparban javították a főző­kolbász, gyulai kolbász, marga­rin, gyümölcsíz stb. minőségét. A javulás ellenére sok ipari termék minősége még nem kielégítő. Számos fogyasztási cikk vá­lasztéka bővült, így például 1954- ben a női és férfi félcipőből 25— 30, szandálból 40—45, férfiöltöny­ből 30—35, női kabátból 60—70 új modell, illetve gyártmány-fajta előállítását kezdték meg. Az év folyamán több új , első­sorban mezőgazdasági gép és fo­gyasztási­­cikk gyártása indult meg, mint pl. a függesztett (hor­dozott) kultivátoré, a négyzetbe­vető csoroszlyáé, a permetező po­rozógépé, az árokásó ekéé, a ház­tartási hűtőszekrényé, a porelszí­vó gépé, a nylon és perion felhasz­nálásával készült fém­­isharisnyáé és a fehérnemű anyagoké, újfajta konzerveké stb. Az év folyamán az iparban több új üzem kezdte meg működését: többek között az ötéves terv olyan fontos létesítményei, mint a Sztá­lin Vasmű 700 köbméteres nagy­­kohója, a Szolnoki Szalmacellu­­loze Gyár stb. A lakosság jobb ellátása érdekében üzembe he­lyezték a debreceni tejüzemet, valamint az ország különböző he­lyein (Székesfehérvárott, Túrke­­vén, Bátaskerettyén, Vámosmiscd­án stb.) új kenyérgyáraikat és sütő­üzemeket. Az új gyárakon és üze­meken kívül az év folyamán szá­mos meglévő üzemet bővítettek és korszerűsítettek. Több , főleg fogyasztási ipari üzemet korszerű munkavédelmi és üzemegészség­ügyi berendezésekkel láttak el. Az 1954. évre tervezett üzembe helyezések egy része azonban 1955-re húzódott át. Az iparban több területem be­vezették, illetőleg alkalmazták szélesebb körben fejlettebb tech­nikai eljárásokat. A műszaki tech­nikai fejlesztés az iparban azon­ban általában nem volt kielégítő A műszaki szervezésű intézkedé­sek mintegy kétharmadát az ipar nem az előírt mértékben teljesí­tette. Különösen nagy volt az el­­maradás az anyagi«!!«btékosiságra vonatkozó intézkedtek végrehaj­tásában. Az energiagazdálkodás terén javulás mutatkozott. A szocialista iparban 1954-ben az egy munkásra jutó termelés 1,5 százalékkal alacsonyabb volt, mint 1953-ban. Az átlagosnál job­ban csökkent a termelékenység a Szénbányászati Minisztérium vál­lalatainál. Az év utolsó hónapjában nem­ javulás mutatkozott mind a ter­melés ütemének, mind a terme­lékenységnek az alakulásában. A termelékenység csökkenése, valamint az anyaggal, a munka­bérrel és munkaidővel való nem megfelelő gazdálkodás folytán 1954. évben az összehasonlítható termelés önköltsége az előző év­hez képest emelkedett. A fon­to­­sa­bb gyártmá­nyok közül 1954- ben emelkedett a szén, a villa­­mosenergia, a martinacélönstecs, a nitrogén műtrágya, az égetett tégla, a marhabox férficipő, a marhahús, az adagolt vaj stb. ön­költsége. A „Csepel“ tehergépko­csi, az aratócséplőgép, a penicil­lin, a szulfidcellulóze, a finom tett étolaj, a színszappan önkölt­sége csökkent. Ipar­ tervüket a következőképpen telje­sítették: Az 1954. évi termelési terv tel­jesítése százalékban: Kohó és Gépipari Minisztérium 100,3 Szénbányászati Minisztérium 97,5 Vegyipari és Energiaügyi Minisztérium 99,6 Könnyűipari Minisztérium 101,9 Élelmiszeripari Minisztérium 103,8 Építésügyi Minisztérium iparvállalatai 93,2 Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium iparvállalatai 105,7 Országos Erdészeti Főigazgatóság iparvállalatai 97,9 Szén 103,4 Kőolaj 143,9 Martinacél 95,9 Hengerelt acél 97 Gőzmozdony 114,5 Teherfelvonó 115,9 Borona 120,2 Tárcsás talajművelő­ gép 250 Traktoreke 171 Nitrogén műtrágya 109,6 Foszfor műtrágya 103 Cement 89,3 Égetett tégla 83,8 Kerékpár 127,7 Motorkerékpár 102,1 Varrógép 116,1 Pamutszövet 103,4 Gyapjúszövet 134 Kötöttáru 1 32,8 Cipő 104,1 Férfiöltöny 142,4 Sör '18 Szalámik '07 Étolaj, ételzsír 112,1 Vaj 118 o Szappan 120,6 Édesipari ki­­Ssítmények 139,8 Beruházások , építkezések Az 1954. évi tervnek megfele­lően jelentősen csökkent a beru­házások és építkezések volumene: a beruházásokra fordított összeg mintegy 33 százalékkal volt keve­sebb, mint 1953-ban. Emellett 1954-ben a a beruházások nagyobb része szolgálta a lakosság szük­ségleteinek közvetlen kielégítését, mint az előző évben. Megnöveke­dett a mezőgazdasági, a szociális, kulturális és kommunális beruhá­zások és építkezések aránya. A nehézipari, az építőipari és a köz­lekedési beruházások aránya csökkent. A beruházási tervnek­­megfele­lően csökkent 1954-ben az építő­ipar termelési terve is. Az álla­mi építőipar 1954. évi termelési tervét 93 százalékra teljesítette, estek­belül az Építésügyi Minisz­térium építőipari vállalatainak tervteljesítése 99,3 százalék volt. Az építési­ költségek 1954-ben az előző évvel szemben nem csök­kentek. Az építőipari szövetkezeteik ter­melése 1954-ben magasabb volt, mint az előző évben. A szövetke­zetek azonban nagyobb részben ■még mindig közületi megrendelé­seket elégítettek ki és csak kis részben végeztek munkákat köz­vetlenül a lakosság szám­ára. A lakosság helyi építési szük­ségleteinek jobb kielégítése érde­kében az év folyamán több ezer iparengedélyt adta­k ki és jelentő­sen javult a lakosság építőanyag ellátása. A lakosság 1954-ben 344 millió téglát vásárolt (az előző évinek 14-szeresét), 116 ezer tonna meszet (az előző évinek több mint kétszeresét), 87 090 torma centien (Folytatása a 2. oldalon)

Next