Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-29 / 24. szám

1955. JANUÁR 28. SZOMBAT NÉPLAP A szívemből kiáltom: Nem! Nem, nem engedhetjük, hogy újra feltámasz­­szuk a fasiszta fenevadat, melyet saját odújában öltek meg Sztálin hős katonái. — Én, aki 67 éves idős asszony vagyok, tiltalkozom szóval és tettel! Három fiamat gyilkolták meg. Odaveszett anyám s férjem belehalt abba a betegségbe, amit az el­hurcolás következtében, a kínzásoktól kapott. Sorolhatnám a szenvedések tömegét, sok mil­lióan vagyun­k, akik teljesen a tőkéseik, a háború ördögei élő áldozatai vagyunk. Anyák! Asszonyok! Együtt kiáltsuk világgá, hogy nem akarunk több fájdalmat, szenvedést nem akarunk háborút és tiltakozunk a német mi­­litarizmus felfegyverzése ellen. Özv. LÁNG MIKSÁNÉ, Darabos u. 42. E£éfce­esteken ítélik el a háborúra uszítókat Told község lakosai a békealáírásokon kívül tiltakozásukat emelik fel a béke­esteken. A napokban rendezett béke-esten a lakosság tiltakozását fejezte ki az új háború előkészítése ellen. Kifejezésre juttatta egyetértését a világ népeihez intézett fel­hívással. Molnár Elek a következőket mondta felszóla­lásában: Részt vettem a második világháborúban, s ott súlyos betegséget szereztem, amit nem kí­vánok senkinek. Tudom, hogy egy újabb háborút nem élnék túl. De ma már a népek beleszólnak a döntésbe. Ha összefogunk és harcolunk a bé­kéért, nem lesz háború. Román László reformá­tus pap szintén megvetéssel beszélt a háború ki­­robbantásának kísérleteiről. KAPUSI IMRE béketitkár, Told. Én sem akarok háborút! Egy úttörő pajtás levele Én is csatlakozom azokhoz, akik nem akar­­nak háborút, és nem akarják, hogy felfegyverez­zék a német hadsereget. Kis úttörő vagyok még, de máris tudom, mennyi keserűséget okoz egy háború. Az édesapámat háborúban ölték meg, én pedig ijedtségtől súlyos betegséget szereztem. Azért írtam a Néplap szerkesztőségéhez, hogy megkérjem a jószándékú embereiket, legyenek el­lene a háború kirobbantásának, hogy kis pajtá­saim ne jussanak az én sorsomra. FERGE LAJOS úttörő, Király Ferenc u. 45. o­sz hajában már csak elvétve találni olyan szálat, amely megőrizte régi színét. Arcát az idő­s— 68 év — televésze mé­lye­nszán­to­tt barázdák­kal, pókhálószerű finom láncokkal. De szeme, melegfényű barna sze­me derűsen néz a vi­lágba. Ez özvegy Kosz­­ták Sándorné, aki már eddig több, mint száz bókeateírást gyűjtött a Katz-telepen a BVT fel­hívására. Ebédfőzés közben talá­lom odahaza. Kedves közvetlenséggel kínál hellyel és néhány szó után megindul a beszél­getés. — Férjem az első vi­lágháborúban tüdőlövést kapott. Soha nem hever­te ki többé. Több, mint húsz évet szenvedett s bizony nem érhet­te meg a felszabadu­lást. Tehát tudom, mit jelent a háború. Négy gyermekem és kilenc unokám van. Nem aka­rom egyiket sem elve­szíteni, hátralévő nap­jaimat velük együtt bé­kességben akarom le­élni. Ez adott erőt ah­hoz, hogy a béke­ívvel kezemben felkeressem a Hevesi és Árpa utca la­kóit. E­gyiik legrégibb lakó vagyok itt a tele­pen. Az egész környéken ismernek, mindenki szá­mára csak Kosztik néni vagyok. Az emberek aj­taja, szíve megnyílik előttem. — Az Árpa utcában történt velem — meséli­k— hogy az egyik házban egy magamformájú öreg­asszonyt találtam oda­haza. Régóta ismerem, de a neve neon jut most az eszembe — hiába, csak kihagy már néha a gépezet, fűzi hozzá ked­ves öregasszonyos mo­sollyal. „Aláírnám, szí­vesen aláírnám Kosztik néni — mondta az öreg, csak az a baj, hogy nem tudok írni.“ — Most már csináljak — gondoltam magam­ban, mert hát mégsem lehet a béke­ívre az írástudatlanok szokásos keresztjét íratni. Kisü­töttük aztán úgy a dol­got, hogy közösen meg­fogtuk a ceruzát, együtt írtuk alá a nevet. Arcán a visszaemlé­kezéstől redőjebe fu­tottak a ráncok. Olyan­nak láttam, mintha el­tűnt volna az a 68 esz­tendő, amely vállait nyomja és egy kedves, kisdiák ült volna előt­tem sugárzó arccal, aki megoldotta a nehéz fel­adatot. Aztán a gyerekekről beszélt. Közülük az egyik sztahanovista, a Gördülőcsapágy gyá­rban. Az unokák legidősebbi­­ke repülő, hadnagy. Se­gítségük és a nyugdíj­­járulék révén gondtalan öregkorban van része. — Nemsokára megyek ismét. Sorra járom a há­zakat. Értesítem a lakó­kat, hogy a béke-est fél 6-kor kezdődik. Mit mondhatnék en­nek a kedves öreg néni­nek? Úgy érzem, itt min­den szó közhelyként hat­na. Leplezett meghatott­sággal búcsúzom tőle. M­int az utcáin még­­egyszer visszanézek a Sárcsa utca 11. számú házra, amelyben három nemzedék vívja nap, mint nap, győzelmes csa­táit a békeharcban. G. I. KOSZTIK NÉNI... A Biliarkeresztesi Állami Gazdaság az áprilisi verseny keretében több sertést hizlal Hazánk felszabadulásának tizedik évfordulójára a Bi­harke­­resztesi Állami Gazdaság dolgozói is vállalást tettek. Az új gazda­sági évben megvalósítják a takarmányos vetésforgót. A pillangós takarmánytermést 1955-ben először, már mesterségesen szárítják és április 4-re a szárító berendezéseket megépítik. Fokozzák a sertéshízlalást. A tervükben 381 sertés hizlalása szerepel, de a gazdaság dolgozói vállalták, hogy április 4-ig 580 sertést hizlalnak meg. Sertésfialási átlagot is növelik és 152 választott malaccal ja­vítják a fialési átlagot. A tehenészetben is új sikerekért küzdenek. Az a vállalás, hogy április 4-ig elérik a 8 és félliteres istállóátlagot és ezzel termelési tervüket 9 ezer literrel túlszárnyalják. A gazdaság traktorosai és szerelői a g­épek javítását február 18-ra befejezik. Április 4-re be­végzik a kultúrház építésének munkálatait és megkezdik egy 60 vagonos magtár építkezését. FEKETE IMRÉNÉ, A KIVÁLÓ TEHENÉSZ A nádudvari Mihályhalmi Állami Gazdaságban dolgozik Fe­kete Imréné, aki a gazdaság legjobb tehenésze. A gondozása alatt lévő 13 tehéntől az elmúlt évben 39 ezer 320 liter tejet fejt. Tehe­neinek átlagos tejtermelése 3 ezer 25 liter. Minden tehene k­ellett. A tejtermelési tervét Fekete Imréné 121 százalékra teljesítette. A múlt évi keresete 18 ezer forint volt. Csernátony Elemér levelezőnk azt is megírta, hogy Varga Ká­roly is egyre javítja a gondjaira bízott 13 tehén fejési átlagát, s már elérte a 2.500 literes átlagot. A gazdaság az 1955-ös évben a jó tehenészek szakszerű munkájával még tovább javítja a tejho­zamot. A felszabadulási verseny eredményei a Derecskei Gépállomáson A Derecskei Gépállomás dolgo­zói 1955 január 1-én csatlakoztak a Rákosi Mátyás Művek április 4-i versenymozgalmához. A ver­seny első 20 napjának eredményei szerint az erőgépek javítását 160 %-ra, a cséplőgépekét 150%­­ra, az aratógépek rendben tartá­sát 400 százalékra, a silótöltőgé­pek javítását 200 százalékra, ezék rendbehozását 160 százalékra, a tárcsákét pedig 175 százalékra teljesítették­ a Derecskéd Gépállo­más j­a­ví­tóbr­igád­j­ai. A felszabadulási verseny során idáig a tra­ktorjavító brigádok közül Tassi Albert brigádja ért el legjobb eredményt: tervteljesí­tésük 150 százalékos. Ugyancsak 150 százalékos eredménnyel di­csekedhet Gyüre András brigádja is. A cséplőgépjavító brigádban lelkiismeretes munkáit vég­ez Nagy Imre brigádvezető és Mé­száros Lajos szerelő. A felszaba­dulási verseny legjobb eredmé­nyét a m­unkagépjavító brigád ér­te el, Rádai Sándor és Hegyesi János vezetésével. A gépállomás január 20-ig a gépjavításban 16 ezer 80 forint értékű anyagmegtakarítást ért el. Ezt elsősorban a gépállomást pat­ronáló debreceni MÁV VI-os szá­mú pálosmesteri szakasz dolgo­zóinak, Borsi Kálmán hegesztő­nek, Rendi Sándor, Papp Jenő, Vékony Lajos és Ménes Mihály szerelőiknek köszönhetik. Az Egyeki Gépállomás csatlakozása Az Egyeki Gépállomás dolgozói április­i tiszteletére vállalják, hogy a téli gépjavítás hátralévő idejében fokozott gondot fordíta­nak a minőségi munkára, s az összes erő- és munkagépeket ha­táridő előtt február 10-re kijavít­ják. Február 10-e után pedig megkezdik a termelőszövetkezetek kis gépeinek javításéit. A gépállo­más traktorosbrigádjai a tavaszi munkák végzésénél egymással versenyben állva igyekeznek majd tudásuk, erejük legjavát nyújtani a mezőgazdasági több­termelés sikeréért. :i :i i: i: í: &$frk&4UJLL ÜltntpAIQ, HAJDÚHADHÁZON Csokonai Vitéz Mihály halálának 150. évfordulója alkalmából Hajdúhadiházon vasárnap Csokonai-szavalóversenyt rendeztek. Ez alkalommal a leányiskolában — az ünnepség színhelyén — sok érdeklődő, valamint a szavaláson résztvevő jelent meg. Az ünnepségen Enyedi József tanár tartott előadást Csokonai­ról, ismertetve életét és költői munkásságát. Ezután sor került a szavalóversenyre, ahol sorrendben Enyedi Józsefet, Tóth Erzsébe­tet, Miklódi Katalint, Hadházi Annát és Szabó Imrét részesítette elismerésben a bíráló bizottság. Az ünnepség befejezéseként a je­lenlévők megtekintették a Csokonai műveiből és a nagy költőről szóló könyvekből összeállított ki­állítást. Két olvasókör alakult Hajdúszoboszlón Hajdúszoboszlón alig két hét alatt a népfront-bizottság a városi tanács közreműködésével két ol­vasókört adott át a város lakossá­gának. A Körút 2. szám alatt lé­tesített olvasókörnek a környéken lakó dolgozó parasztok a Béke Olvasókör nevet adták. Az Újvárosi utcán megnyílt körnek pedig Bocskai Olvasókör lett a neve. Mindkét átadási ün­nepségen az olvasókör helyiségei zsúfolásig megteltek dolgozó pa­rasztokkal. Az Újvárosi utcai Bocskai Ol­vasókör létesítésével a lakosság régi kívánsága teljesült. Ősszel, a tanács­tag­jelölő gyűlésen K­o­v­ác­s István tanácstagjelölt ígéretet tett, hogy a dolgozók ol­vasókör létesítésével k kapcsolatos kérelmét a Hazafias Népfront he­lyi bizottsága elé terjeszti. Ko­vács István javaslatát tett követ­te, s ma már két ízlésesen beren­dezett helyiség várja esténként a szórakozni vágyókat. Az új helyi­ségeik a városi kultúrotthontól 100—100 kötetes könyvtárat kap­tak, a Micsurin állomás pedig el­vállalta a patronálásukat. 1. Mezőigazdasági szakkiönyvvásárok februárban Az elmúlt év őszén megtartott mezőgazdasági könyvvásárok sik­­e­re megmutatta, hogy a falusi dolgozók körében igen nagy ér­­deklődés nyilvánul meg a szak­könyvek iránt. Ezért az Állami Könyvterjesztő Vállalat és a Me­zőgazdasági Könyvkiadó újabb szakkönyvvásárokat rendez feb­ruár 5-től kezdődően az ország egész területén. :j í: • ► í: í: í: i! i: EMLÉKI ÜNNEPSÉGEK DEBRECENBEN Csokonai halálának 150. évfordulóját Debre­cen és Debrecen népe méltó emlékezéssel ünne­pelte meg. Diákok százai keresték fel a költő sírját és szobrát, fiatalságukkal bizonyítva, hogy a jövő, a jósolt huszadik század megértőbb és ragaszkodóbb, mint kora. Verseit idézték, szaval­ták, s a szép ritmusban zengő versek újra­­ébresztetté­k Csokonait, aki versekben, írásokban osztotta szét magát nekünk, késői utódoknak. Az ünnepségek első részében a középiskolák küldöttei a Hatvan utcai temetőben megkoszorúz­ták a költő sírját. A temetői ünnepséget a Cso­konai gimnázium diákjai, tanárai rendezték. Bes­szédben és szavalatokban emlékeztek a költő ha­­lálának évfordulójára. Délben a Déri Múzeum három termében ás­­landó jellegű Csokonai emlékkiállítást nyitottak meg. A megjelentek között ott volt Bart­ha J­á­­nos, a Hazafias Népfront Hajdú-Bihar megyei bizottságának elnöke. Bán Imre egyetemi ta­nár mondott megnyitó beszédet, majd a megje­lentek megtekintették a kiállítási terméket. Az első teremben Csokonai korának Debrecene, és Csokonai akkori élete elevenedik meg előttünk. A másodikban a költő kéziratait, arcképeit, éle­tében és halála után megjelent köteteit állították ki, míg a harmadik a kollégium életét mutatja be Csokonai korában. Egy órakor a költő Kálvin téri szobrát koszo­­rúzták meg. Az összegyűlt ünneplő közönség előtt Parti Er­nő, a Csokonai gimnázium igaz­gatója mondott beszédet, s emlékezett meg Cso­konairól. Beszéde után elsőnek a Csokonai gim­názium helyezte el koszorúját névadója szobra előtt. Majd a megyei pártbizottság, városi párt­­bizottság, megyei és városi tanács, a Csokonai Színház, a Kollégium, üzemek és iskolák koszo­­rúzták meg a költő szobrát. Ezzel még nem fejeződtek be Debrecenben a Csokonai-ünnepségek. Vasárnap délelőtt fél 11 órakor emlékünnepség lesz a Csokonai Színház­ban. A megnyitó beszédet Ménes J­ános, a vá­rosi tanács elnök­e mondja, majd Waldapfel József egyetemi tanár tart előadást. Ezután ünnepi műsort adnak Csokonai műveiből a Cso­konai Színház művészei, a szavalóverseny győz­tesei és a kollégiumi kántus. A Csokonai-ünnepségek keretében hirdették meg a Csokonai irodalmi pályázatot is, melyekre a hírek szerint egy-egy gimnáziumból 30 pálya­mű is beérkezett. A beérkezett pályaművek kö­zött számos olyan dolgozat van, amely messze túlnő a középiskolai dolgozattik értékén. A bírált­ bizottság az eredményeket a napokban fogja lefi­zei a pályázókkal.

Next