Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-01 / 26. szám
V#' ( If * f. ) % JT Világ proletárjai egyesüljelekf Mai számból: ||§Sj|k Ilii jBB Melyik üzem lesz az első? (2. oldal) — Emlékezés Csakuntu jSiji |||| |sj| Ilii ||||g |||P|k iHjVitéz Mihályra. (2. oldal) — Le kell fognunk a gonosztevőkkel ||| jf||§ |||gj taoLét! (3. oldal) — Tetétlen — nem tétlen (3. oldal) — Ankét a •$(& jgsHff l£i& Debreceni Mezőgazdasági Akadémián (4. oldal) — Huszonhét at Ilii xtS* __ JW® versenyző nem indult el... — Sport 1 4. oldalt1 1H8 iBf^i V___________________| XII. ÉVFOLYAM, 26. SZÁM ARA 50 FILLÉR KEDD, 1966. FEBRUÁR 1. A Magyar Sajtó Napja (O. Gy.) 1942. február elsején jelent meg először az illegális Szabad Nép. Horthy rendőr- és csendőrkopóinak kegyetlen hajszája ellenére, áttörve minden kordonon, hirdette a nép szavát, igazságát. Mozgósított, szervezett, tanított minden diktátori önkény, zsarnokság és üldöztetés ellenére. Azóta a nép a szovjet seregek segítségével lerázta magáról a fasiszta martalócok és úri zsarnokok láncait. Az illegális lapból legális sajtóorgánum lett. A Szabad Nép százezrek kenyerévé vált, és mint a nép győzelmes ügyének szimbóluma neveli, tanítja az emberek százezreit az új életre. 1942. február elseje nem csupán az első Szabad Nép példány megjelenésének, hanem az új magyar sajtó születésének a napja. Ezért ünnepli évről évre ez alkalommal a Magyar Sajtó Napját a felszabadult ország újságíró társadalma. Azonban nem csupán a különböző lapok munkatársai, újságírói ünnepelnek ezen a napon. Velük ünnepelnek mindazok, akiknek a munkájukhoz napról napra nélkülözhetetlen segítséget nyújt az új magyar sajtó. A Magyar Sajtó Napja tehát nem csupán emlékezést jelent a múltra, az új hangú újság születésének harcokkal teli időszakára, hanem fokozott figyelmet a jelenre, a magyar újságírás jelenkori gondjaira, bajaira, elért eredményeire. Ez kell hogy tartalmat adjon ennek a napnak, ha nem akarjuk, hogy csupán formális ünneplés legyen. Ezt a célt szánta ennek pártunk és kormányunk is, amikor megünneplését határozatba hozta, amellett, hogy az újságíró-társadalom iránti megbecsülését is kifejezte ezzel. Igen. A megbecsülés kifejezése — ez a másik fontos célja ennek a napnak. Soha, soha nem becsülték meg úgy az újságíró munkáját, mint napjainkban. Nem csak ez ,az ünnepi nap fejezi ezt ki, hanem a különböző lapok munkatársainak mellén fénylő Kossuth-díjak és magas kormánykitüntetések is. A múltban lealázó szerepe volt azoknak az újságíróknak, akik részben erkölcstelen lakáspolitikából, részben a létfenntartás diktálta kényszernségből kiszolgálták az úri hatalmasok világát. A fő hivatásuk ezeknek a fűkaszáknak az volt, hogy eltereljék az élet igazságairól a figyelmet, hogy megmásítsák a valóságot, egy szóban összegezve, hogy — hazudjanak. ..Becsülete“ csak annak az újságírónak lehetett, aki minél szebb köntösbe öltöztetve, minél elhihetőbben tudott hazudni, vagy minél fantasztikusabb szenzációkkal tudta elterelni a figyelmet az élet valóságos konfliktusairól. Az őszinteségért és az igazság bátor feltárásáért senki nem szerzett érdemeket, kitüntetést pedig különösképpen nem. Sőt. Az igazság bátor feltárása egyet jelentett a legnagyobb életveszéllyel. Rózsa Ferencet, a Szabad Nép első szerkesztőjét kivégezték a horthysta pribékek, mert bátran hallatta a nép szavát, a nép igazságát. A múlt újságíró etikájának úri hatalmasok által diktált módszere természetszerűleg lezüllesztet-tte nemcsak az egyes újságírók, de általában az újságok hitelét,tekintélyét is. Sajnos a hagyatékát ennek még ma is érezhetjük. „A hazudik az újság“ felfogás még ma is kísért néha, pedig amennyire bűn volt az igazság azokban az időkben, annyira erény ma. A kommunista lapokat és általában a szabad világ sajtóorgánumait elsősorban az igazság jellemzi. Ez ad munkájuknál olyan erkölcsi alapot, amilyenre soha nem építhettek a polgári világ riporterei és publicistái. Ennek a magasrendű erkölcsiségnek szerves és természetes következménye az újságíró munkájának soha nem tapasztalt megbecsülése is. Soha nem volt ilyen tekintélye és becsülete az újságíróknak, de soha nem volt ekkora felelőssége sem. A nép gondjainak, bajainak, örömének, vágyainak kifejezői ők. A legszélesebb tömegeket kell meggyőzniük az új élet igazságairól, a legszélesebb tömegeket kell nevelni, tanítani és mozgósítani az új élet szép és nemes célkitűzéseire. A debreceni újságírók is nagy igyekezettel és odaadással próbálnak megfelelni ennek a megtisztelő feladatnak. Munkájukban Debrecen tradíciókban gazdag újságírói hagyományai serkentik. Hiszen ez a város gazdag kulturális öröksége között büszkén őrzi Ady Endre újságírói munkásságának emlékeit, Oláh Gábor, Móricz Zsigmond — az Ideiglenes Nemzetgyűlés több kiváló személyisége publicisztikai tevékenységének az akkori lapokban új generációkra is megőrzött emlékeit. Fontos, jelentős és felelősségteljes munkát végeznek a mai kor újságírói. Az újságíró szavát nap-nap után ezrek és tízezrek olvassák megyénk városaiban, falvaiban és eldugott tanyáin. Az újságíró élményanyaga ezrek és tízezrek számára élmény, tanulságai ezrek és tízezrek számára tanulságok. A leírt szó olyan, mint a földbe vetett mag. Kikel és csírát hajt az emberek tudatában. Az újságíró ezrek és ezrek számára nyújt segítséget, ezrek és ezrek lelkébe plántál virágzásra, megtermékenyülésre hivatott szellempalántákat. A leírt szó nagy ereje, a leírt mondatok térségekre gyakorolt hatása kell, hogy ébren tartsa és állandóan fejlessze újságírótok felelősségérzetét és azt a gondos s odaadó igyekezetét, amely munkájuknak állandó tökéletesítésében, a szavak és mondatok nép füléhez és szívéhez csiszolt formáinak keresésében, vezetik őket. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának üdvözlete a Néplaphoz A Magyar Sajtó Napja alkalmából meleg szeretettel üdvözöljük a szerkesztőség és a kiadóhivatal minden munkatársát, a lapot előállító nyomda dolgozóit, a lap terjesztőit, és levelezőit. Kívánjuk, hogy lapjuk végezzen további eredményes munkát pártunk, kormányunk politikájának megvalósítására, a nemzeti egsség megszilárdítására, a Hazafias Népfront-mozgalom továbbfejlesztésére, hazánk erősítésére, a béke védelmére. Hazafias üdvözlettel: TÁNOSI FERENC SZABÓ PÁL főtitkárt elltek. V. M. Molotov beszélgetése V. R. Hearst és Kingsbury Smith amerikai újságírókkal A hétfői Pravda közölte annak a beszélgetésnek a szövegét, amelyet V. M. Aro- Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere 1955 január 29-én folytatott a jelenleg Moszkvában tartózkodó V. R. Hearst és Kingsbury Smith amerikai újságírókkal. A beszélgetés elején Hearst közölte, hogy most első ízben jár a Szovjetunióban , és igen örül annak, hogy lehetővé vált ez az utazás, továbbá annak, hogy meg- is ismerheti az országot. Kiemelte, kellemes meglepetés volt számára mindenütt az a | j baráti magatartás, amelyet a szovjet emberek tanúsítanak iránta, és kísérői iránt. | ♦ Ennek alapján azt kell remélnie, hogy lényegesen megjavulhatnak, majd pedig to- ' ♦ vább javulhatnak az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti kapcsolatok, ami | | mindkét országnak és az egész világnak érdeke lenne. Molotov megjegyezte, hogy a jelenlegi szovjet-amerikai kapcsolatoso ' megjaví- t J tása feltétlenül kívánatos. Ami pedig a szovjet embereknek az amerikaiak iráni ♦ magatartását illeti, az mindig barátságos volt. Hearst közölte, hogy erről meggyőződött. HEARST • ezután engedélyt kért V. M. Molotovtól, hogy a mostani nemzetközi helyzetre vonatkozó kérdéseket intézhessen hozzá. MOLOTOV beleegyező választ adott. HEARST azt mondotta, hogy a mai nemzetközi kérdések közül úgy látszik, az utóbbi időben kialakult távol-keleti helyzet a legfontosabb, majd felvetette, az-e Molotov véleménye, hogy a Formoza térségében kialakult helyzet az egyetemes béke ügyénekkomoly veszélyeztetését jelenti. MOLOTOV válaszában rámutatott arra, hogy a Tajvan térségében kialakult helyzet természetesen figyelmet kelt és fel is kell rá figyelni, mert feszültséget teremt a Távol-Keleten, a béke megbontásának veszélyét, háborús veszélyt rejt magában és rosszhatással van az egész nemzetközi helyzetre. Ehhez neki, Molotovnak, feltétlenül hozzá kell fűznie, hogy véleménye szerint a felelősség ezért az Egyesült Államokat terheli, minthogy beavatkozott Kína belső ügyeibe. „Mi — mondotta Molotov — Tajvant Kína elidegeníthetetlen részénélt tekintjük.“ KINGSBURY SMITH azt mondotta, hogy ezzel kapcsolatban emlékeztetni szeretné Molotovot Edémnek a közelmúltban tett nyilatkozatára, amely szerint Kína, mint olyan, még hosszú évek óta nem ellenőrzi Formuzát. „Úgy tűnik, mintegy száz évet — fűzte hozzá Hearst. MOLOTOV válaszában utal arra, hogy az Egyesült Államok és Anglia aláírta a kairói deklarációt és az Egyesült Államok, valamint Anglia aláírta a potsdami deklarációt is. Ezenkívül létezik a Japán fegyverletételéről szóló egyezmény, amelyet az Egyesült Államok, Anglia és a Szovjetunió írt alá. Mindezeknek az alapvető nemzetközi okmányoknak értelmében Tajvan kínai terület és át kell adni Kínának. Ezt megerősítették abban a nyilatkozatban is, amelyet az Egyesült Államok elnöke később, 1950- ben tett. „Kiderül tehát — folytatta Molotov —, hogy korábban ezt a szigetet Japán vette birtokába, most pedig kicsoda? - az Egyesült Államok. Ilyenformán elvolt az egyik ország fosztotta meg Kínát nemzeti területeitől, most pedig a másik. Ami pedig Eden nyilatkozatát illeti, arról külön lehet beszélni.“ KINGSBURY SMITH közölte, hogy Molotovot a lesendők egyik legnagyobb realistájának ismeri, ő valószínűleg tudja, hogy a jelenlegi körülmények között alig valószínű, hogy az Egyesült Államok lemondjon Formuza védelméről mindaddig, amíg a távol toalett békét nem látja biztosítottnak. Ezért arra kínálkozik lehetőség, hogy a béke veszélyeztetésének kérdésében mondhatjtánk a realitás keretei között találjunk megoldást. Ezzel kapcsolatban — mondotta Kingsbury Smith — Hearst még egy kérdést szeretne feltenni. HEARST azt mondotta, hogy a szovjet kormány a genfi értekezleten eredményesen törekedett az indokínai konfliktus kiterjedésének megakadályozására. Felmerül a kérdés, hogy a szovjet kormány hajlandó lesz-e ugyanilyen módon eljárni Formóza esetében. MOLOTOV válaszában rá mutatott arra, hogy az indokínai és a kínai probléma között természetesen nagy a különbség. Egy bizonyos vonatkozásban egyenlő a Szovjetunió álláspontja mind Indokínával, mind Kínával és bármely más térséggel kapcsolatban. Nevezetesen abban, hogy a Szovjetuniónak érdeke a nemzetközi feszültség enyhítése. A Szovjetunió kész támogatást nyújtani mindannak, ami elősegíti, a nemzetközi feszültség enyhülését, s ami valóban előmozdítja az ilyen cél elérését. Ehhez azonban az kell, hogy a javasolt intézkedések valóban a nemzetközi feszültség enyhülésére irányuljanak. Egyes államoknak más államok ügyeibe való beavatkozása viszont nem segítheti elő e cél elérését. A reáliamításra vonatkozó megegyezéshez, Molotov, szeretné hozzáfűzni, hogy nézete szerint a mai Kína iránti realista bánásmódnak másnak kell lennie, mint amilyent egyes külföldi államok a múltban megszoktak. Jelenleg Kínáiban a központi kormány igazgatása alatt egyesült Kína egész területe, ami nemrégiben még nem így volt. A kínai nép érzi, hogy ezt nagy nehézségek árán érte el és ezt nagy nemzeti győzelmének tekinti. Kína területe ilyen vagy olyan részének elszállítása annyira ellentmond a kínai nép nemzeti érzelmeinek, hogy a leghatározottabb tiltakozást és felháborodást váltja ki belőle. Ezért, ha a dolgok állását realista szemszögből nézzük, akkor meg kell mondani, hogy a mai Kína olyan állam, amely — ma sokkal inkább, mint valaha — megköveteli nemzeti jogainak és érdekeinek tiszteletben tartását. Csak a kérdés ilyen megközelítése és ilyen értelmezése mellett fejlődhetnek mindkét fél javára a Kínával való kapcsolatok. Ami a Szovjetuniót illeti, Kínához fűződő kapcsolatait az egyenjogúság, a barátság és a kölcsönös érdekek figyelembevétele alapján fejleszti, ami pozitív eredményeikkel jár. KINGSBURY SMITH közölte, hogy ő is, Hearst is megérti az említett kérdéssel kapcsolatos szovjet álláspontot. Úgy tetszik azonban, hogy a legkomolyabb probléma még akár ideiglenes megoldást is találni, amely megakadályozná a konfliktus- terjedésének és annak veszélyét, hogy olyan tűzvésszé válik, amely veszélyeztetheti az egyetemes békét. MOLOTOV válaszában hangsúlyozta, hogy Kína senkit sem fenyeget és jó lenne, ha őt sem fenyegetné senki. Ez az, ami a legszükségesebb a béke megszilárdításához és ahhoz, hogy egészséges viszonyok jöjjenek létre Tajvan térségében. HEARST felvetette a kérdést, ha az amerikai kormány felhasználja jószolgálatait annak érdekében, tolmácsolja kínai barátainak — vagyis Giang Kaj-seknek — a békés rendezésre való törekvést, vajon hajlandó lesz-e a szovjet kormány is hasonló módon eljárni kínai szövetségeseinél a tűzvész kiterjedésének megakadályozása érdekében? MOLOTOV hangoztatta, Hearst-nek tudni kell, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya és az úgynevezett Csanty Kaj-sekkormány nem egyenlő felek. A Kínai Népköztársaság kormányénak minden alapja megvan annak követelésére, hogy állítsák helyre Tajvannal kapcsolatos törvényes jogait. A kínai nép által elvetett Csang Kaj-sek-kormány számára pedig elérkezett az idő, hogy eltakarodjék másvalahova és ne rontsa az államok közötti kapcsolatokat, mint ahogyan azt most teszi azzal, hogy az Egyesült Államok segítségével ott marad, ahol nem kellene. Mindaz, ami előmozdítja a probléma megoldását, a szovjet kormány támogatására talál. — Véleményünk szerint — folytatta Molotov — magának az Egyesült Államoknak lenne érdeke, hogy elősegítse a normális helyzet visszaállítását Tajvan térségében és az egész Távol-Keleten, figyelembe véve a dolgok reális állását és a Kína, valamint az egész Távol-Kelet fejlődésében végbement történelmi változásokat. KINGSBURY SMITHmegkérdezte, hogy milyen lesz a szovjet kormány álláspontja egy ideiglenes, körülbelül egyhónapos tűzszünet létrehozásának lehet .(Folytatása a 2. ejdajote