Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-01 / 26. szám

1955. FEBRUÁR 1. KEDD A lágy sugarak gyorsan ol­vasztják a havat a tetétleni ha­tárban. A dűlőutak mentén a halványzöld fűcsomók már elő­­bátorodtak­, sütkéreznek a me­leg napsugárban. Szinte éled a határ­. Kedvező az idő, a csapa­dékos tél bő termést ígér. Bent a tanácsházán is új fej­lődés lendülete sodorja az em­berek munkakedvét. A nép­front-bizottság javaslatait már megtárgyalta a tanács. Van cselekednivaló bőven, jöttek a javaslatok esőstől, s a tanács­nak most az a legnagyobb gondja, hogyan valósítsa meg a sok helyes javaslatot, hogy ab­ból semmi ki ne maradjon. A Kultúrotthon­ a régi kastélyból A községnek már van egy olvasóköre, de még nincs olyan helyiség, ahol a dolgozó parasz­tok, termelőszövetkezeti tagok összegyűljenek. Teleki Mihály, a községi népfront-bizottság el­nöke szerint ez az egyik leg­sürgősebb feladat. A 2500 lakosú községben ide­je már, hogy megkezdje a köz­jó érdekében működését az olvasókör. A helyi népfront-bizottság most azon fáradozik, hogy meg­felelő helyiséget szerezzen, de ne csak az olvasókör, hanem kultúrotthon, a DISZ számára is. Alaposan megnézték a volt gróf Zichy-féle kastélyt. Igen alkalmas lenne kultúrotthon céljaira. A kastélyban jelenleg terményraktár van. Elhanyagolt a szép épület, parkettás padló­­jú szép szobáiban terményt tá­rolnak. A tanács helyesli a nép­front-bizottság javaslatát, hogy ezt a kastélyt renoválják. Elég lenne 20 ezer forint és akkor már egy ezer személyt befo­gadó nagy előadóteremmel is rendelkezne Tetétlen. Helyes ez a kezdeményezés és ideje, hogy mind a járási, mind a megyei tanács megadja a segítséget a község lakóinak, hogy korszerű és szép kultúr­­otthonhoz jussanak. Megérdemli ezt Tetétlen dol­gozó népe. Nagy az érdeklődés a kultúrmunka iránt, de meg­felelő hely hiányában bizony nem tud leterebélyesedni. A pe­dagógusok derekasan kiveszik részüket a kulturális munkából, most dolgozzák fel a falu fel­­szabadulás óta eltelt 10 eszten­dejének történetét. Tetétlen az egyetlen községe Hajdú-Bihar­­nak, ahol minden házba beve­zették már a vezetékes rádiót. Szomjazzák itt a dolgozók a kultúráit, s éppen ezért ezt a szomjúságot ki kell elégíteni és a termányraktárból mirel előbb kultúrotthont kell csinál­ni. Villanyvezeték — villanyáram nélkül A községnek másik igen ége­tő problémája a villanyvezeték kiépítése. A háború előtt beve­zették a villanyt, a házakhoz is beszerelték, de a harcok során több utcán megsemmisültek, eltűntek az oszlopok, huzalok, csupán a házaikban maradt meg a vezeték. Jogos a kérés, hogy a meglévő villanykörték ára­mot kapjanak. A község lakói társadalmi munkával hajlandók segíteni az oszlopok leásásában. Oszlopokat is adnak, csakhogy minél előbb felgyulladjon már a villanyfény a Zöldfasoron és környékén. A népfront-bizottság javasla­ta alapján a tanács ezt is a leg­sürgősebben megoldandó fel­adatok közé sorolta. A sár is sok gondot okoz. Ke­vés utca van még kikövezve. Ez évben már kétkilo­méteres jár­dát építenek, több utcát kikö­veznek. A megvalósulás itt már megkezdődött. Tizennyolcezer téglát már kapott a község, a járda lerakást társadalmi mun­kával gyorsítják. Háromszáz diófa Tetétlen fásítása is szerepel a népfront-bizottság programjá­ban. Igényeltek sok facsemetét, a község fasorainak pótlására, s ligetek telepítésére. Nagyon szép elgondolás, hogy a sport­pálya mellett 300 diófát ültettek el, úgy mondják, azért, hogy ez a diófás liget egy évszázad múlva is hirdesse: Tetétlen — nem tétlen. Példamutató a tetétlennek kezdeményezése az iskolai le­morzsolódások, hiányzások meg­szüntetésére. A Szülői Munka­közösség és az MNDSZ tagjai családlátogatásokat végeznek mindenütt, ahol a nagyobb gyermekek el-elmaradoznak az iskolából. Igen helyes ez az akció. A jövőt még biztosabban építhetjük, ha féltő gonddal vi­gyázunk az új nemzedékre. Hová telepítsék az új gyümölcsöst ? A községben vita folyik még a régi gyümölcsösökkel, szőlős­­kertekkel kapcsolatban. Két tá­bor áll egymással szemben. Az egyik ott akarja újjátelepíteni a gyümölcsösöket, ahol 1939- ben a nagy vízjárás idején ki­pusztultak. A másik tábor amel­lett kardoskodik, hogy a köz­séghez közel fekvő, partosabb részen kell telepíteni, ahol nem bántja majd a feltörő talajvíz. Csatáznak az érvek. Az új te­lepítés ellen harcolók azzal ér­velnek, hogy az elmúlt évben 39 új ház épült a községben. Sok új ház épül majd 1955-ben, 56-ban is, kell tehát a házhely­nek való rész, nem lehet elven­ni szőlőskertnek. A régi helyen vígan lehetne újra telepíteni, mert a terület csatornázása már a megelőző esztendőben el­készült, a talajvíz pusztításával ott már nem kell számolni. .., így forr, pezseg az élet Tetétlen községben. Újat, job­bat akarnak a tetétlennek és hogy helyes kezdeményezéseik valóra is váljanak, a népfront­bizottság javaslatait egy em­berként igyekezzenek megvaló­sítani. BENCZE M. Tetétlen , — ami letthnL NÉPLAP Le kell fognunk a gonosztevők kezét! Péter János beszéde a hajdúnánási béke-nagygyűlésen Tíz nappal ezelőtt híre ment Hajdúnánáson, hogy január 30-án, vasárnap este béke-nagygyűlést tartana­k a kultúrotthon nagyter­mében. A Városi Békebizottság mindent megtett annak érdeké­ben, hogy a város legszélesebb tömegei értesüljenek erről az eseményről, s felhívták a város lakosságát, hogy jelenlétükkel tüntessenek a város dolgozói a béke ügye mellett. A béke­ nagy­gyűlés­­kezdete hat órára volt hirdetve, de már fél hatkor zsú­folásig megtelt a hatalmas terem, az előcsarnokban, a lépcsőházban, a folyosókon emberek százai to­longtak, hogy meghallgathassák Péter János református püspök, a Béke-Világtanács tagjának be­szédét. Ezer ember szorongott a teremben, a folyosókon és a lépcsőháziban, valóban képviselve volt a város minden rétege. Voltak itt parasz­tok, munkások, tisztviselők, értel­miségiek, kisiparosok, család­anyák, fiatal legények és leányok. A Himnusz hangjaival kezdő­dött meg az ünnepi nagygyűlés, amelyet a gimnázium énekkara adott elő. A gyűlést Hadas Fe­renc, a Városi Békebizottság el­nöke nyitotta meg, majd átadta a szót Péter János református püspöknek, a Béke-Világtanács tagjának. Péter János arról beszélt, hogy milyen a nemzetközi helyzet s abból indult ki, amelynek alapja a béke megtartása, hogyan győz­het a béke a háború felett. Miért kell nekünk ezzel a kér­déssel foglalkoznunk — kezdte beszédét Péter János. — Azért, mert ez a legközvetlenebbül érint valamennyiünket személy szerint, családunkat, egyszóval az egész emberiséget. A világ n­agyon ki­csiny, szinte már nincs távolság, amelyet órák alatt ne lehetne át­hidalni. Ezt bizonyítja az is, hogy két évvel ezelőtt Indiában jár­tam. Péntek estétől vasárnapig tettem meg ezt az utat. Az el­múlt nyáron Budapestről az Egyesült Államokba, Evanstonba utaztam — ezt az óriási távolsá­got egy nap és két éjjel tettem meg — mondotta. Ebből az kö­vetkezik, ha kitörne egy újabb világháború, órák alatt hatása lenne az egész világon. Arról beszélt a továbbiakban, hogy a mi országunk, a Magyar Népköztársaság miért tudta meg­tenni azt, hogy a kormányprog­ram nyomán olyan nagy beruhá­zást tudott biztosítani a mezőgaz­daságban és a gazdasági élet egész területére. Azért, mert túlnyomó többsége nem akar, de vannak olyan emberek, akik ar­ra törekednek — bár kevesen vannak ezek. Mi vajon lehetü­nk-e közömbösek ebben a kérdésben? Néhány példával érzékel­teste a hivatalos Amerika félelmét a bé­kétől. — Abban az időben érkez­tem meg Amerikába — mondot­ta —, amikor Genfben megszüle­tett­­ a vietnami fegyverszüneti egyezmény. S minden normális ember örült, hogy hosszú-hosszú idő u­tán végre a világon minde­nütt hallgatnak a fegyverek és nincs háború. És mit írta­k az amerikai hivatalos lapok? Azt ír­ták, hogy ilyen vereség még nem érte Amerikát, mint ez a fegyverszüneti egyez­mény. Arról beszélt, hogy mi az oka annak, hogy az elmúlt nyár óta a nemzetközi helyzet újra ve­szélyessé vált. Stockholmban, a Béke-Világtanács ülésén megálla­pították, hogy ezért a feszültsé­gért azok a felelősek, akik nem akarják a német kérdést tárgya­lás útján megoldani. És erre mi volt a válasza a háború­k híveinek: Nyugat-Németországot előbb fel kell fegyverezni, s aztán lehet tár­gyalni. Persze háborús uszítással, fegyverkezéssel nem lehet tárgya­lást kezdeni. Beszéde további részében a Kínai Népköztársaság ügyével foglalkozott s kijelentette, hogy, a Tajvan szigete elidegeníthetet­len tulajdona a Kínai Népköztár­saságnak s mégis az Egyesült Ál­lamok kormánya a nagy Kína egy századrésznyi Tajvan szigeti kükkjéval kötött szent szövetsé­get. Az Amerikai Egyesült Álla­mok most a világ két helyén, Nyugaton és Távol-Kelet partvi­dékein tartanak tűzfészkeket — atomháborúval, hidrogénbombá­­val fenyegetőznek. Találkoztam fak­osimai japánokkal — mondot­ta Péter János —, akik megcson­­t­ultak az atombombáktól. Talál­koztam a Bikini szigeteken a hidrogénbombától megsérült ha­lászokkal, akik beszédes bizonyí­tékai annak, milyen embertelen pusztítást vihet végbe egy atom­háború ki­robbantása. Az atomhá­ború őrültjei kietlen bolygóvá akarják tenni a földet és ebbe nekünk nem szabad belenyugod­ni. Nem szabad nekünk belenyu­godni abba a gondolatba, hogy a háború elkerülhetetlen. Tudomá­sul kell venni mindenkinek, hogy a háború lerobbantásáért embe­rek a felelősek, befolyásos embe­rek, akik dönthetnek a háború és béke kérdés­ében. Nem mindegy, hogy ezek az emberek hogyan döntenek. Rá kell kényszeríteni ezeket a befolyásos embereket, hogy bé­ke legyen. Ebben a kér­désben nem engedünk. Az embe­riség többségeinek rájuk kell kényszeríteni a békepolitikát. Le kell fogni a gonosztevők kezét, nem szabad engedni, hogy szán­dékukat végrehajthassák és az emberiségre szinte előre nem lát­ható mérhetetlen szenvedést zú­dítsanak. Mi vagyunk erkölcsi fölényben, mert mii azt valljuk, hogy minden kérdést meg lehet tárgyalások út­ján oldani. Ezeket a gonosz lelkű embereket meg kell akadályozni gonosztettak elkövetésében, hi­szen erre megvan a lehetőségünk. Mi vagyu­nk az erősebbek! Az aláírási mozgalom nagyon jelentős akció. Nemcsak annyit jelent, hogy néhány sor szöveg alá a türelmes papírra ráírjuk a nevünket, hanem azt jelenti, hogy a földkerekség kétezermil­­lió embere követelni fogja a bé­két, s mi azon legyünk, hogy egyetlen becsületes ember se mu­lassza el a békeívek­ aláírását. Ezzel készüljünk a ránk­­követke­ző TV. békekongresszusra. Péter János beszédét lelkes taps fogadta s a beszéd után a jelenlévők együttmaradtak, hogy végignézzék a nívós kultúrmű­sort. Az ünnepi ülés után a Vá­rosi Békebizottság, a városi ta­nács végrehajtó bizottsága tár­sasvacsorán látta vendégül Péter János református püspököt, a Béke-Világt­anács tagját. ff) országunk népe a háború ütötte sebeket begyógyította, eltakarította a romokat, felépítet­tük a vasutat, gyönyörű hídjaink újra ívelnek a Dunán és a Tiszán és nem utolsósorban hozzájárult az is, hogy másfél év óta eny­hült a nemzetközi helyzet. A két világháború között is jár­tam többször külföldön, különbö­ző nemzetközi értekezleteken, a második világháború óta még többször — folytatta beszédét Pé­ter János. — Am­kor nevetségesek voltunk, szinte észre sem vettek bennünket a különböző államok képviselői. Most azonban, amikor Amerikában a nyár folyamán fel­álltam előadói beszédemet elmon­dani, abban a pillanatban 70 fotó­­riporter és 300 újságíró vett kö­rül. S ebben is érződött, hogy a magyar népről tudnak a világon és tudták azt, hogy egy olyan siép közül jöttem, ahol már egy új élet fakadt. Nagy gondja van ránk a világnak. Meg kell szaba­dulnunk attól a gondolattól, hogy mi kicsi nép vagyunk. Igenis na­gyon komolyan bele tudunk szól­ni a nemzetközi kérdésekbe. Akarunk-e háborút? Mi, nem! S a világ sok ezermillió népének 3 N­ Gördü­lőcsapágygyár helyes kezdeményezése A munkás-paraszt szövetség még szorosabbá tétele érdeké­ben az elmúlt év augusztus 20- ra a debreceni üzemek dolgozói párosversenyre hívták ki a Haj­­dú-Bihar megyei községek dol­gozó parasztjait az évi terv tel­jesítése, illetve a begyűjtés ma­radéktalan végrehajtása érde­m­ében. Ennek a­ versenymozga­lomnak igen nagy jelentősége van. A Gördülőcsapágygyár ve­zetői úgy határoztak, hogy áp­rilis 4-re ismét párosversenyre szólítják régi versenytársukat, a hajdúböszörményieket. A ver­senyszerződés megkötése végett a napokban Várhegyi Já­nos igazgató, Oláh Sándor párttitkár és Papp J­óz­s­e­f, az üzemi bizottság elnöke fel­keresték a hajdúböszörményie­k­e­t, hogy közösen megbeszéljék a versenypontokat. A begyűjtési miniszter rendelete a beadási kötelezettség elengedésének szabályozásáról A begyűjtési miniszter az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletében foglalt felhatalmazás alapján az alábbiak szerint szabályozta öreg­ség, munkaképtelenség és első katonai szolgálat esetén a beadási kötelezettség elengedését. A termény- és húsbeadási ked­vezményre jogosultak a 65. élet­évüket betöltött férfiak, illetőleg a 60. életévüket betöltőt nők, továbbá a munkaképtelen, vagy­­első tényle­­ges katonai szolgálatot teljesítő beadásra kötelezett termelők abban az esetben, ha nincs munkaképes, illetve önálló keresettel rendelkező eltartásra kötelezhető családja. E feltételek esetén is figyelemmel kell lenni a termelő családi és szociális helyzetén Nem lehet kedvezményben ré­szesíteni többek között azt a termelőt, aki maga, vagy aki­nek munkaképes családtagja munkaviszonyban áll, vagy aki rendszeres pénzben­ vagy ter­­mészetbeni juttatásra jogosult (kivéve a nyugdíjat, kegydíjat, rokkantsági vagy baleseti járulé­kot), aki földjét részben haszon­bérbe adja, vagy maga vesz bérbe földet, továbbá ha ipari vagy ke­reskedelmi tevékenységet folytat. Három katasztrális holdon aluli szántó- és rétterület után a teljes termény- és húsbeadási kötelezett­séget, három katasztrális holdat meghaladó szántó- és rétterület esetén a termény és húsbeadási kötelezettség három katasztrális holdra eső mennyiségét kell elen­gedni. Az állami tartalékföldekből haszonbérelt terület után megállapí­tott kedvezményes termény- é­­rúsbeadási kötelezettséget nem le­­­het törölni. Munkaképtelennek azt a beadás­ra kötelezett termelőt kell te­kinteni, aki egészségi állapota miatt rendszeresen (előrelátha­tólag egy éven át) nem tud mezőgazdasági munkát végezni. A kérelmet a megfelelő igazo­lásokkal együtt minden évben feb­ruár 10-ig kell a begyűjtési megbí­zotthoz benyújtani. Az elengedés ügyében az illetékes járási, vagy városi begyűjtési hivatal nyolc na­pon belül, fellebbezés esetén végső fo­kon a megyei begyűjtési hivat.:"­ dönt. A kedvezményekhez szükséges korhatárt személyi igazolvánnyal, vagy anya­könyvi kivonattal, a ka­tonai szolgálatot az illetékes kato­nai parancsnokság igazolványával, a munkaképtelenséget pedig orvosi bizonyítvánnyal kell igazolni. Ha a­­kedvezményre jogosult be­adási kötelezettséget már korábban teljesítette, a túlteljesítést — a ter­melő kívánsága szerint — vagy szabadfelvásárlási áron kell ki­fizetni, vagy a következő évi kötelezettsé­gének javára kell leszámítani. Ezek a rendelkezések csak azok­ra a termelőkre vonatkoznak, akik a többéves begyűjtési rendszer életbelépésekor (1954. január 1-én) beadásra kötelezett termelők vol­tak, kivéve azokat, akik az időport után öröklés jogcímén tulajdonukba került ingatlanuk alapján váltak be­adásra kötelezettekké.

Next