Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-75. szám)

1955-03-01 / 50. szám

Befejeződött a IV. magyar békekongresszus ­ Feladataink j­ó békekongresszus után '­­ Befejeződött a IV. magyar békekongresszus, népünk békeharco­­­­sainak s rajtuk keresztül egész népünknek, nagy harcos seregszem­­­­léje. A kongresszus komoly eredményekről számolhatott be, hiszen "­­ a III. magyar békekongresszus óta népünk békeharca hatalmas mértékben megnövekedett. Ennek a mozgalomnak, népünk béke­­akaratának ragyogó dokumentuma az a közel négymillió aláírás,­­­ amelyet a békeíveken letettek a kongresszus asztalára. A IV. magyar békekongresszus fontos mérföldkő népünk éle­­­­­lében és békeharcában. A kongresszus kitűzte a békemozgalom fő­­j­ feladatát: további tömegeket kell még bekapcsolni a békeharcba.­­ A kongresszus felszólítja az aktív békeharcosokat: „Menjetek szét­­ az országba s vigyétek el kongresszusunk békeüzenetét. Váltsatok­­ szót az emberekkel. Mondjátok el, hogy nagy küzdelmünkben min­den egyes emberre szükség van. Értessétek meg, hogy a milliók­­ összefogása az a soha nem ismert hatalmas erő, amelytől megriad és visszahúzódik a háború fenevadja. Magyarázzátok meg, hogy a háborús Veszély eleven valóság. De magyarázzátok meg azt is, hogy a veszély elhárítása tőlünk függ, a mi munkánktól, helytállásunk­tól, erőnktől. Egyedül a békeszerető emberek egyesített ereje tudja , meghátrálásra kényszeríteni a gonosztevőt!” A kongresszus helyesen jelölte meg az elkövetkezendő idők fő­­i feladatát. Tömegekre, még nagyobb tömegekre van szükség mint :• eddig, be kell vonni az aktív harcba az egész magyar népet, szü­k­­­­­ség van minden munkás, paraszt és értelmiségi aktív békeharcára. I, szükség van a világbékéért vívott harcban minden egyes emberre. I. Andics Erzsébet mondotta a kongresszuson elmondott beszédé­ ' \ • ben: „Érjük el, hogy egyre nagyobb legyen azoknak a száma, akik : ■! megértették, hogy a háború nem szükséges­ és nem kikerülhetetlen. , ., de azt is, hogy nem elég a háborút gyűlölni, meg is kell a szadá­­l­­lyozni! A háború kivédése tőlünk, minden egyes embertől függ! '■ • 1 Minden egyes ember öntudatosságától, helytállásától, lelkes, ki- ■ ], tartó jó munkájától! |. Az atombomba és a hidrogénbomba, valamint a német milita- t (' rizmus elleni harc érdeke minden embernek, aki békében akar élni.­­ 11 Nem azért harcolunk ezek ellen, mert a világ-civilizáció pusztulá- ■ t­á­sát hozhatják magukkal, mert egy új háború csak az imperializmus I'­bukását okozná, hanem azért, mert: „Nem felejtettünk és nem felej­ t ■’ tünk el semmmit!” Nem felejtjük el Hirosimát és Nagasakit, nem ■ !; felejtjük el a német militaristák bűneit és nem felejtjük el a másod­­ I­o­dik világháború félszázmillió elpusztult halottját. Nekünk, ma­­j­or gyaroknak sem szabad elfelejtenünk azt a több mint félmillió .­ halottat, amely a Horthy-fasizmus áldozataként pusztult el, és nem i­s, szabad elfelejtenünk a lerombolt, kifosztott országot, i­­­­­l. A világ népeinek békeharcában fontos helyet foglal el a szó- I­I [ halizmust építő magyar nép békeharca. Legyen hazánk a békének \ j' még erősebb bástyája, mint eddig volt. Növelje még hatalmasabbra ] :• a magyar nép békeharca a ma már az egész világot átfogó béke­­­­folyam árját, hogy ez a hatalmas ár elöntse az egész földet és ■ t; fojtsa meg a háborút, hogy kivirágozzon az egész világon a népek . I. tavasza: a béke. |. A kongresszuson külön bizottságok foglalkoztak a békemozga- | fa­lom legfontosabb csoportjaival, az üzemi, a falusi és az értelmiségi­­ i ’ békemozgalmi munkával. Az üzemi békemozgalmi munkával kap- 1 j ’­csolatban fontos megjegyeznünk, hogy nem lehet jó békemozgalmi i­­ ’■ munkát végezni a szakszervezetekkel való aktív kapcsolat nélkül. Az 5 .­ értelmiség között végzett munka főkérdése: megtalálni azokat a j­ó. módszereiket amelyeknek segítségével a különböző foglalkozásúak l­­. a legmegfelelőbben tudják hasznosítani munkájukat a békéért vív é I,­vott harcban.­­ I. Megyénk döntő többségében paraszti lakosságú, ezért megyénk- 1 jz­ben a békemozgalomnak legtöbb feladata a parasztság körében \ j’ van. Az eddig legjobban bevált módszerekkel kell a békemozgal- » j @ mat továbbfejleszteni dolgozó parasztságunk között.­­ •› „A békemozgalom szavának azokhoz is el kell jutnia, akik ki- z ■vül állnak minden szervezeti kereten, azokhoz is el kell vinnie a­z ! a mi igazságunkat, akik nem mindenben értenek egyet velünk; de ( ! - a főkérdésben hogy a békét meg kell védeni azt vallják, amit ? I, mi” mondja a falusi békemozgalommal foglalkozó bizottság be-­­ b­e­számolója. Ez legyen az irányadó falusi békebizottságaink mun­­z­­ ’­kájában,­­­­ ’ A megyében levő békebizottságoknál, fontos útmutatásokat­­ '­­­nyújtott a kongresszus további munkájukhoz. Nekik is és megyénk 2 ■ ‘ dolgozóinak is szól az, a­mit Tolnay Klári Kossuth-díjas, kiváló mű- 2­1.­vész mondott a kongresszuson, mintegy összefoglalva a békemozga-­­ 1 ■ lom programját: „Hirdessük a szép szó hatalmával, hirdessük a­z I, zengg kalapácsok erejével, hirdesse a szántóvető munkája nyomán a j ’ virágba boruló föld: béke kell a világnak, s béke lesz!” . S ...................... " ................."■ -------------------------------------------­jpr lilái: proletárjai egyesüljetek1 Maj Slamból:­­ SpS. mm JjEag,, ‘aafJS* m­b a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának, az országgyűlés­i Iffll SSreE Sigft Aggj MB iMBKS jpfsj.­­3m8k elnökségének ülése és határozata (2. oldal) — Két üzemrész I ■áfarzafc.. falig _ JSBb Hsai jjy wit W Jagg párosversenye (3. oldal) — A Kefegyár történetéből (3. oldal) I igpli Ilii Yggj aSf vSgk — Másfél óra a Megyei Könyvtárban (4. oldal) — A felszaba­XII. ÉVFOLYAM, 50. SZÁM ARA 50 FILLIÓK KEDD, 1955. MÁRCIUS 1. nH Ik­i­­ajKnaWW1­1 SKI JBLJpfe) jgwwmmSr­dulási begyűjtési verseny élén a püspökladányi járás halad I i f°iLi ) A IV. magyar békekongresszus felhívása a magyar néphez ’ Még nincs egy évtizede, hogy a világ népei ün­­­­nepelték a német fasizmus feletti győzelmet. S ma,­­ az amerikai háborús gyújtogatók újra feltámaszt­ják Nyugat-Németországban a német militarizmust.­­ A háborús bűnös hitlerista tábornokok ma újra fa­►­siszta hadseregeket szerveznek. A német fasizmus , a világtörténelem eddig legnagyobb katasztrófá­­­­ját zúdította az emberiségre. De az amerikai há­­­­borús gyújtogatók még szörnyűbb pusztítást szán­­­­nak Európa és a világ népeinek: új világháborút készítenek elő, törvényesíteni akarják az atom­pusz­­­­títást, eltökélték magukat, hogy a náci gyilkosok­­ kezébe adják az atomfegyvert. Tiltakozunk! Nem felejtettük el a második világ- i háború 50 millió halottját, nem felejtettük el an­nak a félmillió magyarnak az emlékét, akik a fas­­­siszták érdekeinek estek áldozatul. Nem felejtettük el a Japánra ledobott atombombák iszolya pusztí­tását, nem felejtettük el azt a mérhetetlen szen­vedést, amit a német elnyomók évszázadokon át népünkre zúdítottak. Nem felejtettünk és nem fe­lejtünk el semmit! Mindenre emlékszünk, s azt kiáltjuk: nem engedjük! Minden erőnk megfeszíté­sével azon leszünk, hogy meghiúsítsuk ez imperia­listák elvetemült terveit. Hatalmas tömegmozgalom bontakozik ki, Nyu­gat-Európa népei politikai tömegs­­trájkokkal adják tudtára a háborús gyújtogatóknak, rosszul számí­tanak, ha azt hiszik, hogy a hátuk mögött, ellenük kirobbanthatják a háborút. Ebben az egész Euró­pára kiterjedő­ harci mozgalomban ott van a mi el­szántságunk, a mi kiállásunk is- közös ügy, közös cél forraszt össze mindnyájunkat, az, hogy meghiú­sítsuk az agresszív német katonai gépezet feltáma­dását, megakadályozzuk az atomháború előkészíté­sét. Ügyünk győzelmét biztosítja, hogy békeharcunk a Szovjetunió vezette 900 milliós béketábor egyesí­tett katonai erejére, erkölcsi fölényére és megingat­hatatlan egységére támaszkodik., A Szovjetunió bölcs külpolitikája megmutatta a béke biztos útját. Szerte a világon ugyanezt vallják a néptömegek: Németországot békés úton egyesíteni kell, az atom­fegyvert törvényen kívül kell helyezni. Sokszínű, sokszínű, de egy célért küzdő mozgal­munk e követelésekben összeforrva válik minden eddiginél szélesebbé, hatalmasabbá. E nagy há­borúellenes áramlat sodrában nő, árad, erősödik a mi hazai békemozgalmunk is. Kongresszusunk az atomháború és a német militarizmus ellen egysége­sen fellépő magyar nép harci seregszemléjévé vált. Bebizonyosodott: egyre többen ismerik fel hazánk­ban is, hogy minden nemzetközi vitás kérdés min­ket is érint — akár Nyugat-Németországról, akár az atomháborúról, akár Tajvanról van szó. Meg­mutatkozott: milyen őszinte, igaz vágy él az embe­rek többségében, hogy mindennapi munkájuk jó elvégzésével, helytállással pecsételjék meg aláírá­sukat, béke- és hazaszeretetüket. Békebizottságok, a béke ügyéért tenni kész ma­gyar békeharcosok, békeküldöttek. Menjetek szét az országba, s vigyétek el kongresszusunk békeüze­­netét. Váltsatok szót az emberekkel. Mondjátok el hogy nagy küzdelmünkben minden egyes emberre szükség van. Értessétek meg, hogy a milliók össze­fogása az a soha nem ismert hatalmas erő, amely­től megriad és visszahúzódik a háború fenevadja. Magyarázzátok meg, hogy a háborús veszély ele­ven valóság. De magyarázzátok meg azt is, hogy a veszély elhárítása tőlünk függ, a mi munkánktól, helytállásunktól, erő­nktől. Egyedül a békeszerető emberek egyesített ereje tudja meghátrálásra kény­szeríteni a gonosztevőt! Minden igaz hazafi tudja, hogy hazánk, függet­lenségünk, szabadságunk védelme és békénk vé­delme egymástól el nem választható. Békeharcosok, békeküldöttek, nagy ünnepünkre, hazánk felszabadításának, szabad életünk születésé­nek tizedik évfordulójára készülve fogadjuk meg, hogy megálljuk helyünket munkában, fegyelemben, józanságban, becsületben. Erősítjük hazánkat, nö­veljük hazánk gazdasági és honvédelmi erejét, hogy biztosabbá tegyük a békét. Egységesek le­szünk a béke védelmében, készek vagyunk megvé­deni hazánk határait, függetlenségét, szabadságát, népünk békés alkotómunkáját. Igyekszünk minél több embert megnyerni; felvilágosító szóval minden ajtón bekopogtatunk, s megtaláljuk az utat a béké­ért már aggódó, de tettre még nem dobbanó szí­vekhez is. Pártunk és kormányunk békepolitikájá­nak erősítésére felsorakoztatunk minden becsületes embert. Támogatjuk a Szovjetunió nagy történelmi harcát, amelyet az emberiség békés életének, jövő­jének megvédéséért folytat. Adjon lendületet tanácskozásunk az aláírásgyűj­tésnek. Amikor nevünket leírjuk, tegyünk mindnyá­jan fogadalmat önnön lelkiismeretünknek, hogy jó munkával, helytállással járulunk hozzá a béke se­regének győzelméhez-Ha népünk küldöttei május 23-én megjelennek majd Helsinkiben, a nagy béke-világtalálkozón, vi­gyék el ezeket az aláírásokat. A magyar nevek mil­liói adják tudtára az egész világnak: nem nyugszunk bele soha-soha, hogy hazánk békéjét, Európa békéjét még egyszer feldúlja a né­met hódító; követeljük, hogy semmisítsék meg az atomfegy­­verkészleteket és haladéktalanul szüntessék be a tömegpusztító fegyverek előállítását. A népek összefogásával, népünk minden hűt fiá­nak összefogásával, megvédjü­k a békét! Erősek vagyunk, igaz ügyünk, a béke ügye győzni fog. IV. MAGYAR BÉKEKONGRESSZU­S. A VITA MÁSODIK NAPJA A IV. magyar békekongresszus vasárnap reggel fél kilenckor folytatta tanácskozásait. Több felszólaló után Kim Gi Szu ko­reai küldött szólalt fel és átadta . Mi, a népi hadsereg katonái, feszülten figyeljük a háborús gyújtogatóknak az új világhábo­­rú kirobbantására irányuló mes­­■enkedéseit. Tudatában vagyunk annak, hogy az Amerikai Egye­­sült Államok militaristáinak az egész­­haladó emberiség által megbélyegzett durva beavatkozá­sa a Kínai Népköztársaság bel­­ügyeibe, a Wehrmacht újrafel­­felfvvérzés­ének tényei. - f­o­kozot­t a koreai nép testvéri üdvözletét. Több más felszólaló után Szabó István altábornagy elvtárs emel­­­kedett szólásra, éberséget és tetteket­­követelnek tőlün­k szeretett hazánk, békés építőmunkánk védelm­ének bizto­sítása érdekében. A népi demokratikus Magyar­­ország békés ország. A m­ béke­­szeretetünk és békeakaratunk azonban egy pillanatra sem je­lenti, hogy hazánk kiszolgálta­tott és védtelen ország. Mi békét alkarunk, nem akarjuk, hogy édes hazánk az imperialista ka­landorok háborús területe le­gyen. Ezért hozta létre pártunk és kormányunk népünk Szeretett gyermekét, a magyar néphadse­reget. (Taps.) Szocialista­ álla­munk jellegéből következik, hogy néphadseregünk sohasem fog hódító, rabló hábo­rút viselni. A béke megvédéséhez nem elegendő a békevágy. A béke megvédéséhez olyan erő is kell, amely fékentartja és h­a szüksé­ges, meg is semmisíti a népek békéjére és szabadságára törő agresszortikat. (Taps.) Hála pár­tunknak és kormányunknak, ha­zánkban is megvan a béke alap­vető feltétele: a magyar néphad­sereg. (Taps.) Honvédelmiünknek olyan ki­apadhatatlan for­rásai vannak. (Folytatás a 2. oldalon) Szabó István altábornagy: A magyar néphadsereg népünk szeretett gyermeke

Next