Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-75. szám)

1955-03-20 / 67. szám

1955. MÁRCIUS 20. VASÁRNAP A püspökladányi járásban egy hét alatt befejezik a kalászosok vetését A püspökladányi járás három gépállomása, a nádudvari, tetétleni és a püspökladányi megbeszélést tartott a körzetükbe tartozó termelőszövetkezetekkel és versenyt indítottak, melynek célja a termésátlagok növelése. Búzából a tervezett 8,4 mázsás átlag helyett vállaltak, hogy 9,5 mázsás termést érnek el. Ez annyit jelent, hogy 10 400 hold területen 7280 mázsa búzával termelnek többet. Tavaszi árpából a terv 7,2 mázsa holdanként, vállalták, hogy 3 mázsás átlagtermést érnek el, azaz 984 mázsával termelnek több árpát, mint ahogy a terv előírja Májusi morzsolt kukoricából 12,3 mázsa a holdanként járási átlag, de vállalták, hogy többszöri kapálással 13,2 mázsás kukoricatermést érnek el. Tengerit termelnek 7500 holdon, tehát a terméstöbblettel 6750 mázsa tengerivel kerül több a góréba. Cukorrépából is a nagyobb termésért indult meg a harc a ladányi járásban. A tervezett 112 mázsa helyett 125 mázsás átlagot akarnak elérni az egész járásban. A termelőszövetkezeti földeken 1150 holdon termelnek cukorrépát a ladányi járásban, és ha ezen a területen emelni tudják a termésátlagot, akkor 299 mázsa cukorral növekszik a termelőszövetkezeti tagság jövedelme. A ladányi járás gépállomásainak, termelőszövetkezeteinek felszabadulási versenyvállalása valóban példamutató, s teljesítésével gazdagodnak a szövetkezeti tagok. Április 25-re végeznek a tavaszi vetéssel A püspökladányi járásban nagy gond van arra, hogyan tegyenek eleget az állattenyésztési terv teljesítésének. Elhatározták, hogy a talajerő fenntartása és fokozása érdekében március 15- től a szakaszos trágyakezelést vezetik be minden termelőszövetkezetben. Ezen a réven elérik, hogy a nagyobb termés révén a termelőszövetkezeti tagok jövedelme munkaegységenként 2 forinttal növekedjék. Az állattenyésztés fejlesztése érdekében fokozottabban viselnek gondot a takarmánytermesztésre, a takarmány szárítására, és kazlatására. A bőségesebb takarmányozás útján 30 százalékos növekedést akarnak elérni, állati termék hozamokban. A járás területén a tavaszi kalászosak vetését a kezdéstől számítva 7 nap alatt akarják befejezni, alapműtrágya alkalmazásával. A kora tavaszi simítózást négy nap alatt fejezik be. 1500 holdon négyzetesen vetik a tengerit. A járás termelőszövetkezetei, gépállomásai vállalták azt is, hogy minden tavasz vetést elvégeznek április 25-re. A gépállomások mezőgazdászai már elkészítették a tervek felbontását napokra, hogy a vállalásokat teljesíteni tudják minden termelőszövetkezetben. A püspökladányi járási gépállomási dolgozók és a termelőszövetkezetek tagsága ezen vállalások teljesítésére versenyre hívta a berettyóújfalui járás valamennyi gépállomását és termelőszövetkezetét . Dohos szagot árasztó, agyonolvasott könyvecske hever előttem. Tóth Ede „Falu rossza“ című népszínművének legelső kiadása. Azért halásztam ki a Kollégiumi Könyvtár zugából, hogy megismerkedjem e művel, amelynek elolvasásával mindezideig valahogy adós maradtam magamnak. Igaz, hiányát nem éreztem túlságosan egészen a legutóbbi időkig. Most is azért támadt fel bennem a lázas ismerkedési vágy, mert a népi színjátszó mozgalom berkeiben igen komoly port vert fel a darab felett folyó vita. A megye községeinek számos színjátszó csoportja tűzte műsorára szinte egyazon időben. Az illetékes népművelési szervek viszont idegenkedve fogadták a Falu rossza-kampányt és igyekeztek lebeszélni a csoportokat a darab színrehozataláról, mivel azt rossznak találták. A csoportok vezetői jogtalannak vélték ezt az álláspontot, ők általában jónak találták, így aztán számos nézeteltérés született és az eseteik zömében egyik fél sem tudta megnyugtatóan meggyőzni a másikat. Mi hát az igazság? Ez az izgató kérdés késztetett arra, hogy megszerezzem a fent említett színdarab példányt. Magáról az íróról már hallottam egyet-mást, s bevallom, számomra bizalmat gerjesztő dolgokat. Tóth Ede a múlt század közepén született Putnokon. Fiatal korában vándorszínész társasághoz csatlakozott s hosszú éveken át nagy nyomorúságban élte a nemzet napszámosainak küzdelmes, de nagyra hívatott életét. Ügyködött mint színész, rendező, titkár s közben énekes vígjátékokat, népszínműveket írt. Szigligeti Ede karolta fel mint írót, s hogy biztos megélhetése legyen, a Nemzeti Színházhoz szerződtette jelmez felügyelőnek. A Falu rossza száz arany pályadijat nyert. 1875-ben mutatták be nagy sikerrel, egy esztendővel Tóth Ede halála előtt. Ezekről gondolkodván az a sejtelmem támadt, hogy a darab ellenzői szűklátókörűen ítélik meg. Az író és a mű iránt előre előlegezett bizalommal gyűrkőztem hát neki az olvasásnak. Ahogy fogytak az oldalak, úgy foszlottak szét illúzióim. Az érdeklődést és várakozást egyre inkább felváltotta bennem a csalódás és elszomorodás. úgy éreztem magam, mint aki megismerkedik egy rokonszenves, jóvágású emberrel, aki elkezd beszélni... Beszél, beszél... Meghatóan, tréfásan, szórakoztatóan, elringatóan és egyszer csak rádöbben a hallgató, hiszen ennek minden szava hazugság. Miről is szól ez a színdarab. Valójában Göndör Sándorról, a „szerelmi bánattól letaglózott néphősről“. Göndör Feledi bíró uram „legkedveltebb bérese“. Szereti őt, mint egyszülött fiát. Hanem egyszer beüt a baj. Olthatatlan szerelemre gyullad Bátki Tercsi iránt a legény, akit serdülő lány kora óta táncoltatott a bálakon (hiszen kikkel táncoltak volna a béreslegények ha nem a zsírosgazdák lányaival?). Csakhogy Bíró Uram Tercsit az ő Lajos fiának szánja. Maga Tercsi is inkább a „nemes szívű és józan életű“ nagygazda ifjúhoz húzódik. No, meg a velejáró gazdagsághoz. (Hiába, a szívnek parancsolni nem lehet.) S Göndört egy-kettőre elzavarja. Erre az otthagyja a szolgálatot hálátlanul. Búnak, bornak, bosszúnak adja fejét, sőt szerelmi keservében még földjét, szőlőjét is elkótyavetyéli. (Hogy honnét volt ilyen neki, annak csak az isten és Tóth Ede lenne a megmondhatója.) Hiába ácsingózik utána a gyönyörűszép, de az ő jóvoltából megesett Finum Rózsi, bizony elhessegeti magától. Hiába epekedik utána a bíró lánya, Boriska némán és olyan titokban, hogy csak a bolond nem veszi észre, ő ebből semmit sem lát. E helyett azonban Bátki Tercsi eljegyzése estéjén — miután hűtlen szerelmének beígéri, hogy előbb az hal meg, aztán ő — belelő, de csak a lányba, aki persze, életben marad, így Sándor csak egy esztendőt kap, aminek leteltével hazajön, de csak egy búcsúdorbézolásra. Hanem a kivilágos virradatig tartó mulatság közben jó pár bonyodalom támad. Bárki "Tercsit hites ura, Lajos hűtlenséggel vádolja. Feledi Boridkát az apja szemérmetlenséggel — vakon híven a pletykának — mivel éjszaka a korcsma közelében ténferegtek. Boriska el is bújdosik szégyenében. No, de találkozik Sándorral, aki szintén vándorútjára indul éppen, s a leány megvallja néki szerelmét. A legény azonban kosarat ad, mire Boriska beleveti magát a patakba. Persze, a fáéi rossza megmenti, hazaviszi a szülői házba, s egy merész fordulattal mégis csak — isten neki fakereszt — elveszi feleségül. Így aztán, mint szeretett nő, újra bekerül a házba, ahonnan mint szeretett cseléd távozott. Általános megbocsájtás, szívreborulás, ma is élnek, ha meg nem haltak. Hát ennyi a történet dióhéjban. Persze, van még a darabban jó pár figura, akik külön említést érdemelnek. Ilyen az enyveskezű, hazugságaival kis híján tragédiát okozó, de mégis rendkívül „bűbájos“ Gonosz Pista bácsi, az igazságos, még a bíró iránt sem részrehajló csendbiztos, no meg a pojáca cigányok. A darab műfajilag népszínműnek jelöli magát. Sajnos azonban a néphez kevés a köze. Talán azért, mert csak szerelmi történet? Szó sincs róla. Hiszen a „Csikós“, a „Szökött katona (Szigligeti), a „Bor“, a „Lámpás" (Gárdonyi), a „Pacsirtaszó“, a „Sári bíró“ (Móricz), s még sorolhatnálak fel jócskán —• ezek mind „csak“ szerelmi históriák, falusi történetek, s mégis úgy különböznek a „falu rosszától“, akár a tompafényű gyémánt a kihívóan csillogó vásári üvegkőtől. Ezekben a művekben a szerelem az emberek között nemesítő, lelket szépítő kapcsolat. Erőt ad a szegénységnek, hogy az emberséges életért vívjon, derűt, bizakodást nyújt a gondban, szenvedésben, hitet a jövőben, az emberben. Ezek az írók — ki a gúny vagy kacagtatás, ki a megrendítés eszközével — bátran feltárják e magasztos érzéssel kufárkodók ábrázatát is. Azokét, akiknél a szerelem csak adás-vétel, képmutatás, vagy csupán állati kéjvágy. A Szerelem értékmérője lehet az embernek. Tükre egy egész korszaknak. Az igazi író műveiben a szerelem, a házasélet olyan varázslatos csepp, melyben benne foglaltatik az élet tengere. A „Falu rossza“ 1875-ben játszódik. Amikor az idegen tőkén gömbölyödő hazai kapitalizmus rátenyerel a féljobbágysorban élő, évszázadok óta elmaradt falura, s amikor ébredeznek a parasztok, élnek, forrák az agrárszocialista mozgalom erői. Súlyos ellentmondásoklal teli, fullasztó korszak, amely behatol minden egyes ember érzelemvilágába. A gyarapodó, erősödő nagygazdák, a zsellértömegek szaporodása a magánéletben, egyéni sorsokban, a szerelmekben is ezer és ezer dráma, tragédia, vagy hősi eposz alapjául szolgálhat. Mit kapunk ebből a „Falu rosszá“-ban? Semmit. Beteges bosszúvágy, parasztemberre egyáltalán nem jellemző érzelgősség,kedélyes tolvajlás, hazug osztálybéke — ezek a darab legnagyobb „eszményei". A pesti, kiegyezés utáni félnémet kispolgárság szájvize szerint készült, sajnos. Anna az a közönségnek igényét szolgálta, amely a falu életéből csak a cigányt, bort, bicskát és bizarr szerelmi ügyeket látta meg, vagy akart látni csak. Nehéz szívvel rovom mindezt fel Tóth Edének, kinek életsorát tisztelem, becsülöm. De meg kell tennem, hogy az ő téves útját ne kövessék sokan mások a darab színrehozatalával. Természetesen nem általában a népszínmű ellen akartam vádiratot írni. Ez igaztalan lenne. A népszínmű, mint sajátosan magyar színpadi műfaj haladó áramlatok terméke, a reformkor és szabadságharc időszakának demokratikus közhangulatából fakadt. Az egyszerű falusi embereket vitte a színpadra. Szemben a régebbi művekkel, amelyek témaköreit szinte kizárólag csak a nemesség és polgárság rétegeiből vette. A népszínmű bebizonyította, hogy a parasztok is „alkalmasak“ arra, hogy drámai hősök legyenek. Született is néhány olyan alkotás (pl. a fentebb említett „Csikós“ vagy „Szökött katona“), amely nagyjából igazi képet festett a nép életéről. A későbbiek folyamán azonban a népszínmű elkorcsosult. Hol akarva, hol akaratlan elősegítette egy olyan hazug korkép terjesztését, mely szerint a kizsákmányolt, elnyomott parasztság valójában idillikus állapotban él, más problémája sincs, minthogy „akar-e a rózsám szeretni“. A „Falu rossza“ ezek közé tartozik. Hatásos színpadi szerkezete, könnyű sikerekre csábító alakjai ne tévesszék meg a színjátszó csoportokat. Színes szappanbuborék ez csak, melyet ha megfúj az igazság szele, nem marad belőle semmi. Sz. L. ♦♦♦♦♦‹ ‹» OLVASÁS KÖZBEN A „FALU ROSSZA" NÉPLAP Ültessünk minél több fát A fák hete igen kedvező alkalom arra, hogy ráirányítsuk a figyelmet az erdősítésre, aminek nálunk sokkal nagyobb fontossága van mint más államokban, hiszen hogy az ország megnövekedett faszükségletét biztosítani tudjuk, ahhoz az ország földterületének legalább 25 százalékát kellene erdősíteni. Nálunk viszont csak 13 százalékát erdősítették eddig. A fák hetét ebben az évben március 27 és április 2-a között tartjuk. Használják ki a községek vezetői ezt a hetet arra, hogy minél több facsemete kerüljön elültetésre. Létesítsenek emlékerdőket és emlékfasorokat, vonják be ebbe a munkába az ifjúságot is. Hiszen az ifjúság nagy segítséget tud ebben a munkában adni. Ültessünk el minél több facsemetét a fák hetén az utcákon, parkokban, legelőkön, utak és vasutak mentén, termelésre alkalmatlan homokföldeken. Javítsuk meg a fákkal hazánk éghajlatát. Berettyószentmártonban is megkezdték a vetést Községünkben a tavaszi magvak vetését megkezdték. Március 18-án került földbe az első búza és árpa. Ezen a napon Balázs Imre 7 holdas dolgozó paraszt 1 hold tavaszi búzát és 1 hold tavaszi árpát vetett el. Kacás Sándor 14 holdas középparaszt, a termelési bizottság elnökhelyettese 18-án holdon vetette el tavaszi búzáját. A vetés megkezdésének hamarosan híre terjedt, a község dolgozó parasztjai arra törekszenek, hogy három napon belül a tavaszi búzát földbe tegyék, — írja L. Kiss Géza Berettyószentmártonból. Legfontosabb kötelességünk az anyagtakarékosság Felszabadulásunk 10. évfordulójának méltó megünneplésére üzemünk szép felajánlást tett. A felajánlásban főleg a minőségi munkát és anyagtakarékosságot tartottuk szem előtt. Mert nem érdeme az egy üzemnek, ha tervét 110 százalékra teljesíti, ugyanakkor az anyagot a tervteljesítéshez 115 százalékban használja fel. Mi, bútorgyári dolgozók, — akik import fából dolgozunk — tudjuk legjobban, hogy Európagában legszegényebb országa: Magyarország. Legfontosabb kötelességünk, hogy a legnagyobb takarékossággal bánjunk gyártmányaink alapanyagával, a blikk fűrészáruval. A szabászati üzemrész dolgozói és a műszakiak felajánlották, hogy takarékosan bánnak a faanyaggal, a felszabadulási műszak alatt tanújelét adták, hogy mennyire szívügyüknek tekintik az anyagtakarékosságot. Március 16-án Szabó József műszó vezető irányításával kísérleti szabást végeztek. Az új szabási módszerrel — napi 20 köbméter anyagi kihasználást véve alapul — több mint fél köbméter bükk-fűrészárut takarítottak meg. Az új szabási mód gyakorlati kísérletezése tovább folyik. Ha végső fokon is olyan eredményt kapnak, mint amilyet a kísérlet szabás adott, évente 145 köbmén - bükk-fűrészárut takaríthatunk meg, 101 500 forint értékben. Puskás György gyártáselőkészítő Hajlított Bútorgyár. Trm falatok Látogatója 172-es Sokan állnak meg napközben a Csapó utcán lévő 172-es Csemegeboltkirakatai előtt. Az ízléssel elrendezett kirakatok valóban finom falatokat kínálnak. A töltött oldalas, a szepesi virsli, a disznósajt a Csemegekereskedelmi Vállalat hideg konyhájának készítményei A kiváló dolgozó jelvénnyel kitüntetett kirakatrendező a „hideg tálat“ a kirakatban valóban úgy rendezte el, hogy már eleve vásárlásra ingerli és csalogatja a nézelődőt. Nemcsak a kirakat, hanem az üzlet belső áruterítése is vásárlásra „kényszeríti“ a látogatót. Konzervfélék, sajtkülönlegességek, különböző saláták, előételek kaphatók az üzletben. Bő a választék édesség féleségekben is. A cukorka részlegest különböző ízű, színű és alakú cukorkák tornyosulnak az üve-Csemegebolt hangekben, de megtalálható itt a csontoládé fajtáik mindenféle változata. Kapható — a régen hiányolt és sokak által kedvelt — Boci tejcsokoládé és nemikülönben a földimogyorós csokoládé is. Az előbbiből egy darab 10 fillér, az utóbbi szeletje 3,60. Nagy a választék gyümölcs zselében és nemkülönben desszertféleségekben is. A csemegebolt dolgozói ismertek előzékenységükről, udvariasságukról. Április 4-re vállalták, hogy az előző hónaphoz képest 10 százalékkal növelik az áruforgalmat, amelyet már eddig 20 százalékra teljesítettek. A bolt vezetője, Bunkács Lajos és helyettesei Kacsai Tibor és Nagy Zsigmond. Az elmúlt három hónap jó munkája jutalmaként a bolt már elnyerte az „Élenjáró bolt“ címet.