Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-75. szám)

1955-03-18 / 65. szám

itten. MÁRCIUS 18. PSayi­c... EGY KŐMŰVES ÚTJA A K­OSSUTH-DÍJIG Az Április 4. úti bérh­ázak egyi­kében két szoba összkomfortos, csinosan berendezett lakásban él családjával Labancz Mihály épí­­tőmunikés, akit népköztársasá­gunk kormánya március 15-én Kossuth-díjjal tüntetett ki. A csendes, szerény modorú ember alig talált szavakat érzé­sei tolmácsolására. Jellemző rá, ahogyan munkatársairól, brigád­járól, az idős Szító Sándorról és Kiss Józsefről beszélt. A ki nem mondott szavak mélyén ott ér­­ődött a gondolat, íme őket is köszönet illeti. Együtt dolgoztak, harcoltak velem az újért. Meg­értették az újat, s a sikereim el­választhatatlanok sikereiktől. Sikerek szegélyezik azt az utat, amelyet a felszabadulás óta bejárt. Nem a szavak, hanem a tettek bizonyítják ezt. Alig van Debrecenben olyan új lakóház, iskola vagy éppen üzem, amelyik ne őrizné­ ­,ahanem Mihály kezenyomát Mint féltett kincset mutogatja az eltelt tíz év alatt összegyűj­tött és munkája elismeréseként kapott különböző dicsérő okleve­leket. A sztahanovista és kiváló dolgozó jelvényt, s most az újab­bat: a Kossuth-díjat. Mint egy színes, gondosan összeválogatott csokor mindez, az alkotó munka virágcsokra. Hogy a múlt milyen volt? Rossz, nagyon rossz. De mégis, amikor a Kossuth-díjat megkap­ta, fellebbent előtte a sötét fá­tyol, s egy pillanatig kísértett a múlt. Látta magát, mint aprócs­ka, tizenegy éves kőművesinas­­. Aztán mint munkanélkülit, ácso­rogni a budapesti utcákon, s ké­sőbb Debrecenben. 1927-ben már kőművessegéd, de munkája gyé­ren akad. 1929-től 1934-ig mind­össze néhány hetet dolgozott. Ke­serű, nagyon keserű emlékek ezek. Az élet tulajdonképpen a fel­­szabadulás után kezdődött szá­mára. Ezekre az időkre már jól­­esően emlékezik. Szabadon lé­legezhetett. Úgy érezte, ho­gy friss vér kering az ereiben. Itt volt a nagy alkalom: hívta, vár­ta a munka. És Labancz Mihály elvtárs ment is a hívó­­szóra. — Aztán... eljutott hozzá is a győritfalozási módszer Könyvek és folyóiratok mellett találta nem egyszer a hajnal. Majd gyakorlatban is kipróbálta a szovjet gyorsfalazást. Sikerült. Ettől kezdve egyre nagyobb tért hódított Debrecenben is a gyors­­falazási módszer. Átadta tudását munkatársainak is, így, ilyen módszerrel építette azt az eme­letes lakóházat is, amelyikben most családjával lakik. Labancz Mihály Kossuth-díjas kőműves brigádjával együtt részt vesz a felszabadulási műszakban. Ott dolgozik a Szabadság-úton, a Gördülőcsapágygyár lakóház­építkezésén. Két évvel ezelőtt, a­mikor hozzákezdtek a munká­hoz, üres telek volt az a rész. A messzetekintő szem nem üt­között semmibe. Ma már emeletes lakóházak állnak az üres telken s e házak falait Labancz Mihály és brigádja gyorsfalazási mód­szerrel építette. A brigád tagjai — Szító Sán­dor, Kiss József kiváló munká­sok, Kiss István sztahanovista, ifj. Kiss István, Gál Tibor — büszkék Kossuth-díjas társukra. Nemcsak mennyiségi, hanem mi­nőségi munkát is végeznek a gyorsfalazással. Szerdán a brigád 202 százalékot teljesített, s ezt nemcsak megtartani, hanem még fokozni igyekeznek.­­ A felsza­badulás tízéves évfordulójára tett vállalásuk követeli ezt. A brigád eddig mindig megtartotta adott szavát, s hogyne tartaná be most, amikor a haza legszebb, legfe­ledhetetlenebb ünnepének jubi­leumára készülnek. Németi Sva 184 ÚJ BELÉPŐ a debreceni járás termelőszövetkezeteibe Hajdú-Biharban eredményekben és tapasztalatokban gazdag esztendők bizonyítják, hogy dolgozó parasztságunk egyre inkább felismeri a társas, nagyüzemi gazdálkodás előnyét és fokozódik érdeklődése a termelőszövetkezeti gazdálkodás iránt. Egyre többen kopogtatnak belépést kérve. A legutóbbi kimutatás szerint a debreceni járásban az októberi zárszámadás óta 184-re emelkedett az új belépők száma. Világos bizonyság ez arról, hogy terjed az egyénileg dolgozó parasztok kö­zött a termelőszövetkezeti gondolat. Mély gyökeret vert a falu­ban a termelőszövetkezet. A szövetkezeti parasztok biztos táma­szai pártunknak, kormányunknak, harcosai a szocialista rendnek. A debreceni határban is szép eredményekről ad hírt a Deb­recen Város Tanácsa Mezőgazdasági Osztálya. Csak egy példa. A macsi Rózsa Ferenc Termelőszövetkezetben március 14-én 17 új tagot vettek fel, de 15-én már újabb 7 egyénileg dolgozó pa­raszt kérte felvételét a szövetkezetbe, akiknek felvételéről rövide­sen dönt a termelőszövetkezet közgyűlése. A Bánkon az Ifjú Gár­da Termelőszövetkezetnek 4 új belépője van. A bánki Rákóczi 3 új taggal gazdagodott. A 30. debreceni termelőszövetkezet, a március elején alakult Dimitrov tagsága szorgalmasan dolgozik már, hogy példamutató gazdálkodással bizonyítsa be: több jövedelmet jelent jó munka nyomán a termelőszövetkezeti gazdálkodás. Lovakat vásároltak, mindent előkészítettek, hogy a melegágyakat idejében bevessék. Ez a legsürgősebb feladatuk, mert a Dimitrov konyhakertészettel foglalkozó termelőszövetkezet és a város zöldövezeti ellátását segíti tovább a maga munkájával. A legfiatalabb debreceni termelőszövetkezetnek azonban se­gítséget kell adni az első meginduláskor azzal is, hogy megfelelő épülethez segítik. A közelében lévő SERNEVÁL telepen ki nem használt épületrészek vannak. Szükséges, hogy minél hamarabb megfelelő helyiséget kapjanak a Dimitrov tagjai, de szükséges az is, hogy a BELSPED a trágyaszállítási kötelezettségeknek gyor­sabb ütemben tegyen eleget. Az idő sürget, itt nincs várakozásra idő, mert minden elmulasztott óra veszteséget jelent. A termelőszövetkezeti mozgalom erősödésének szép példáját látjuk Debrecenen kívül Vámospércsen és Hajdúsámsonban. A vá­­mospércsi Dózsában január elseje óta 18 új tagot vettek fel, a haj­dúsámsoni Dózsában pedig október óta 28-an jelentkeztek tagnak. A hajdúsámsoni Dózsa örömmel, fogadja az új belépőket, tud ne­kik munkát adni, jó jövedelmet biztosítani. Gyümölcsöse várja a szorgalmas, dolgos kezeket, hogy kincset fakasszanak a tsz kert­jéből. Egy hét alatt 1256 új tag lépett be az országban a termelőszövetkezetekbe A dolgozó parasztok közül egyre többen választják a nagy­üzemi közös gazdálkodás útját. Ez év január 1-től február 26-ig 4859 család lépett be az ország termelőszövetkezeteibe. A tsz-ek­­be lépett családok 6856 taggal növelték a szövetkezetek taglétszá­mát és csaknem ötezer hold földet vittek be a nagyüzemi gazdál­kodásba. Február 26-tól március 5-ig újabb 826 dolgozó paraszt­család. 1256 tagja választotta a közös gazdálkodás útját NÉPLAP Már megérkeztek a kereskedelem raktáraiba a tavaszi mezőgazdasági kisgépek és kéziszerszámok A mezőgazdasági kisgépek gyártása vontatottan indult az év elején, és így az érté­kesítést is később kezdték meg. Ezért a 4/a és 5/a típusú lóvontatású ekékből még ke­vés került forgalomba, vi­szont a második negyedév­ben már kielégítő lesz az el­látás. A tizenkét soros vetőgépet — amit a dolgozó parasztság igen kedvel — már árusítják, ezekből március folyamén 1400 kerül az üzletekbe. Veres Péter előadást tart Debrecenben A magyar-szovjet barátság hónapjának alkalmával Veres Pé­ter kétszeres Kossuth-díjas író, a Magyar Írók Szövetségének el­nöke előadást tart Debrecenben. Az előadás szombaton délelőtt 10 órakor kezdődik a Kossuth Lajos Tudományegyetem auditóriumá­ban. Veres Péter a szovjet írók II. kongresszusáról tart beszámolót a helyi írócsoport tagjainak, az egyetem bölcsészhallgatóinak, az agrárakadémia hallgatóinak. Veres Péter előadását nagy érdeklő­déssel várják Debrecenben. A Csokonai Gimnázium ma jams akaiud estje Csokonai szeretete immáron nemcsak kötelező­­hagyomány, de lassan-lassan mindig szebb élő elevenség. Nemcsak olyan szeretet, amely nyűg és év­fordulókon megismétlendő, de valami olyan szeretet már, amit Csokonai iránt érzünk, amely ott van a hallgatásunk­ban, az írásunkban, szóval a szívünkben, az életünkben. D Debrecenben ma már ez a­­ Csokonai szeretet hódít, ez toboroz mindennap új és új rajongóikat diákokból, tanárok­ból. Hódít, magához köt, mert elég egy verssor, hogy az ember megsejtse a Csokonai versek mélységét, s megrajzol­ja magának a magyarok leg­szebb, legbujdosóbb poétáját, Vitéz Mihályt. A Csokonai Gimnázium diák­jaiban is ez a szeretet forrong ma, a márciusi napokban. Ma már ők sem csak­ iskolájuk cí­mében őrzik a költőt, de vala­hol bent, mélyen, fiatal szívük­ben, ahová csak a legnagyob­bak, a legkivételesebbek jut­hatnak be. Vitéz Mihály oda is bejutott, az ifjú szívekbe, mert az maradt ő is, fiatal, örökké szerelmes diák. Az maradt a Lilla versekben, az Anakreoni dalokban, a violaszagú szavak­ban, amelyek mindig verssé kiáltották az ő határtalan jó­kedvét, vagy országos szomorú­ságát. A gimnázium az iskolai év kezdetén épp ezért hirdetett Csokonai évet, hogy ezt a szí­vekbe rejtőző szeretetet tegye még szebbé, Csokonaihoz m­ég ragaszkod­óbbá. Most, lassan mér a közepére érnek a Cso­konai évnek, de ahogy kopnak a napok, úgy nő az ő minden­napos lelkesedésük. Ünnepek­et rendeztek eddig névadójukról emlékezvén, de szavaló ver­senyt is tartottak, sírját, szob­rát is megkoszorúzták. A ta­nulmányi eredményükben is ez a lendület munkál, s valahogy itt szeretnék leginkább igazol­ni, hogy mennyire szeretik ők Debrecen nagy poétáját. Szom­baton megint Csokonai ünnep­séget rendeznek, s ezúttal olyat, amelyre mindenkit szeretnének vendégül látni, akik szeretik a költőt, verseit és a fiatalságot. A műsor este 8 órakor kez­­­dődik a Központi Kult­úr­otthonban. Az előadást Csoko­nai versek, Csokonai dalok, Lilla balettszámok, a Dorottyá­ból vett részletek teszik majd színessé. Fellép a népi együt­tes is, valamint fuvola és gor­donka szólók emelik majd a műsor színvonalát. A színes és szép műsor után rendezik meg a diákok első Lilla-bálját, ame­lyet a költő korából gyűjtött tánccal nyitnak meg. A műé­ti­­os est bevételéből a Csokonai Gimnázium emlékszobrot ké­szít a költőnek PETŐFI SÁNDOR /d'i'teuti­ eni-filozó­fiája A Társadalom és Természettudományi Ismeretterjesztő Társu­lat irodalmi és filozófiai szakosztálya felkutatja és ismerteti u­ro­dalmunk haladó filozófiai hagyományait. E hagyomány egyik nagy értékét ismerteti Tánczos Gábor budapesti főiskolai tanár Petőfi Sándor történelemfilozófiája címen. Az előadást március 20-án délelőtt 11 órakor tartják a Déri Múzeum előadótermében. Saját UazU'fr­áfyUrkfan estek freie­ l A napokban fejeződtek be­­ Debrecenben az állatszámlálási­­ összeírások. Debrecen Városi­­ Tanácsa Mezőgazdasági Osztá­ I lya azonban élve a gyanúper-­­ rel, állatszámlálási ellenőrzést­­ végzett. Felkerestek néhány ku­­­­iákot a városhoz tartozó nagy­­­ cserei régzen, hogy bevallásu­­­­kat ellenőrizzék. Í­o­gy jutott el Varga Lajos fő- V ■állattenyésztő és Szima Jó­ I­zsef törzskönyvvezető, Szőke István Nagycsere 72. szám alatt lakó kulákhoz. Az udvaron Sző­ke Istvánná fogadta őket, érez­tetve azt, hogy nem a legjobb vendégfogadó kedvében van. Különösen éreztette, mikor ? megtudta Varga Lajos és Szi­­i­ma József jövetelének okát. Az­­ ellenőrzők állatállománya után­­ érdeklődtek, mire a következő­­ adatokat diktálta be. Vallomá­­­­sa szerint 10 sertéssel és 8­­ szarvasmarhával rendelkezett,­­ de 8 sertést és 3 szarvasmar- 7 hét a vele egy udvarban élő­­ Nagy Eszternek diktált be. Az­­ összeírási ívet büntetőjogi fe­­­ lelőssége tudatában aláírta.­­ A dolog azonban gyanús volt­­ az ellenőrzőknek. A tanya kö­rül ugyanis egész csűrle le­ a kislakok gelt, s tehenek is legelésztek a tanya közelében. Az ellenőr­zőknek mihamar szemet szúrt ez az állatsokadalom, s hogy az ívre vezetett adatok bizonyos­ságáról meggyőződjenek, hozzá­kezdtek az állatok megszámolá­­sához. Az szeg már az elején kibújt ” a zsákból, mivel a beval­lott négy szarvasmarha helyett 5 legelészett a tavaszutó füvön. De a nagyméretű fiáztató, ser­tésólak mind azt bizonyították, hogy a sertés terén tett beval­lása sem állja meg mindenben a helyét. A továbbiakban ez be is igazolódott. Közben az történt, hogy­ a tanyai körül kószáló sertések megindultak az ólak felé. A sorban baktató disznók szépen hazasétáltak, s így kiderült, hogy kerül ott több is, mint amennyi az íven szerénykedik. Az ellenőrzők csak 24-et tud­tak megolvasni, de az időben hazaérkező Szőke István „bűn­bánóan bevallotta“, hogy az asszony tévedett, mivel nem 18, hanem 25 sertéssel rendelkez­nek. Az ellenőrzők azonban még azt sem hitték, s már azt sem, hogy a tanya körül kószáló disz­nó csapat nem az övé. Próba­képpen közé is riasztottak, mi­re a csűrbe mind egy szálig Szőke István portáján­­kötött ki. Véglegesen ellenőrizték a kulák sertésállományát, s ki­derült, hogy nem 18, hanem 47 sertéssel rendelkezik. Hamis adatokat diktált be Boros György, szintén nagy­cserei kulák — akinek még Siró Kati sorsa is terheli a lel­kiismeretét — hogy félrevezesse az ellenőrző szerveket. A ko­rábbi összeíráshoz képest ő is két sertést és 4 szarvasmarhát tagadott le, nem is beszélve a baromfiról Ezek a kulákok félrevezették­­■ az ellenőrző szerveket, hogy különböző ürü­gyekkel kibújjanak a rájuk is kimért állami kötelezettségek alól. úgy látszik, elfelejtették már azt a régi közmondást, amire ezúton figyelmeztetjük őket: könnyebb utolérni a hazug em­bert, mint a sánta kutyát. 3

Next