Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-01 / 77. szám

A FELSZABADULÁSI SERLEGÉRT A Szovjetunió baráti segítségével A magyar gördülőcsapágy gyártás születése és minden lépése elválaszthatatlanul összeforrott a Szovjetunió nevével. Debrecen legfiatalabb üzeme, a Gördülőcsapágygyár — amely új iparágat honosított meg hazánkban, a szovjet mérnökök testvéri tám­oga­tásával épült fel. A műszaki terveket­­kiváló szovjet szakembe­rek készítették, az építkezés is ilyen segítséggel indult, a gyár­tási dokumentációk szintén a Szovjetunióból érkeztek az üzembe. A gyár korszerű gépparkjának jelentős része is a baráti tá­mogatást példázza. Az elmúlt esztendőben a Vörös Proletár gyár­ból, a Kaganovicsi Golyóscsapágygyárból és több üzemből közel 40 forgácsoló, köszörű és speciá­lis csiszológépeket­­ kaptak a gyár dolgozói. A termeléshez szükséges szervezési és technológiai tapasztala­tok megszerzéséhez 1952 óta már két bizottság járt a Szovjetunió-­­­ban. Várhegyi János, Pikó Ferenc, Bonhádi János után legutóbb Nagy Gy­ör­gy, a célgépészeti osztály vezetője, Bíró Gábor gyártóeszköz gazdálkodási osztályvezető, Morva­­ József technológiai osztályvezető és P­r­ókai Pál tanulmá­nyozták a Kaganovicsi Golyóscsapágygyár munkáját. A kaganovi- ■ csi üzem — mely a Szovjetunió egyik legnagyobb ilyen válla­­­ tata — 1932-ben kezdte meg a termelést. A gyár dolgozói jelenleg már a legkorszerűbb technológia mellett évente többszázmilió­­ golyóscsapágyat adnak a hatalmas szovjet országnak. A gyárban­­ szerzett hasznos tapaszta­latokat a küldöttség tagjai azóta már , itthon hasznosítják. Megnyilvánul a kölcsönös testvéri segítség abban is, hogy a­­ kaganovicsi gyár két kiváló dolgozója, S­zerge­j S­za­g­ino­v­­ MEO-s és Alexander Szkoradumov technológus már­­ nyolc hónapja a debreceni­­ Gördülő Csapágygyárban tartózkodnak­­ és közvetlen szaktanácsokk­al segítik a multkét.­­ A dolgozók a Szovjetuniótól kapott állandó támogatási szak- s mai tudásuk növelésével, a termelés emelésével és a minőség­­ állandó javításával viszonozzák. Az utóbbi hónapokban az anyag-­­ ellátás azonban igen akadozik, ami nagyban gátolja a mun­kát.­­ A gyár januárban például 70 000 forint munkabért fizetett­­ki ár- f­­­ősidő címén. A dolgozók és a vezetőség elvárja­­a Kohó- és Gép­ipari Minisztérium anyagellátási osztályától, hogy szüntesse már meg ezt a hátrányos állapotot! Azt mindenki tudja, az import anyagok beszerzése sok nehézségbe ütközik, de ennek ellenére is határozottabb és bátrabb cselekvésre van szükség, hogy biztosít­va legyen a magyar golyós- és gördülőcsapágygyártás további fejlődése. A Járműjavítóból két mozdony, öt kocsi elindult győzelmes útjára A Járműjavító dolgozói is jó munkájukkal teszik, ünnepé­lyessé április negyedikét, hazánk felszabadulásának tizedik év­fordulóját. Jó munkájukkal fejezik ki hálájukat,, szeretetüket a Szovjetunió, a párt, a dolgozók állama iránt. A felszabadulási ünnepségek tiszteletére - a mozdonyosztály dolgozói két 326-os sorozatú mozdony főjavításét vállalták — terven felül. A kocsiosztály pedig két sze­mélykocsi és három mozgó­ postakocsi teljes újjáépítését. Mind a két mozdony, mind az öt kocsi március 30-án elkészült, s dél­után négy órakor már zászlókkal, virággal és különböző feliratú táblákkal feldíszítve állt a vállalat központi épülete előtt. Négy óra után néhány perccel, a munkaidő végeztével több mint ötszáz dolgozó jelenlétében — legnagyobb részt azok, akik keze munkája nyomán megszépültek, „megfiatalodtak“ ezek a vasúti járművek — átadták a forgalomnak a kocsikat, mozdonyo­kat.Gellért László elvtárs, az üzemi bizottság elnöke üdvözölte a megjelenteket, s köszönetet mondott jó minőségű, eredmények­ben gazdag munkájukért. Gellért elvtárs szavai után Tóth Gyula, a mozdonyosztály műhely bizottság elnöke és Kozma József, a kocsiosztály egyik kiváló fényezője adta át a forgalomnak a járműveket. Mindketten megígérték: munkájukat továbbra is ered­ményesen végzik, hogy megtarthassák az élüzem címet, s hogy kiérdemeljék a SZOT vándorzászlaját és a felszabadulási ver­seny vándorserlegét. A két mozdonyt s az öt kocsit Jámbor Ist­ván és Bartucz Sándor vették át a MÁV­ Igazgatóság részéről. A kis szerelvény tegnap, március 31-én reggel indult el futó­próbára, úgy ahogy előző nap délután volt, feldíszítve zászlókkal, virágokkal, feliratokkal, hogy hirdesse a Debreceni Járműjavító Vállalat­­ dolgozóinak nagyszerű termelési győzelmét. ****** Harmincegy felszabadulási ser­leget adnak át iparágak sze­rint az ország legjobb munkát végző üzemeinek, vállalatai­nak. A serlegek elnyeréséért a debreceni üzemek is eredmé­nyesen küzdenek. Kiváló brigádok Nagy az öröm a bútorgyári dolgozók körében: a Szabad Nép csütörtöki számában olvasták, hogy gyáruk a felszabadulási serleg elnyerésének egyik esélye­se lett. Méltán, mert hosszú hó­napok óta először zárták adós­ságmentesen a negyedévet. Túl­teljesítették mind a belföldi, mind az exporttervüket. A nagy­szerű eredményt a dolgozók len­dületes mun­kaversenye szülte. A­ hajlító üzemrészben páros­­ versenyre léptek egymással az Esze Tamás és Petőfi brigád tagjai. Főként az üzemrész leg­égetőbb problémájának megoldá­sára, a selejt csökkentésére adták szavukat. Megfogadták, hogy 3,3 százalékkal csökkentik a se­­lejtet. A negyedévi terv teljesíté­sekor értékelték a két brigád negyedévi eredményét. Kiderült, hogy nemcsak állták a szavukat, hanem még többet is tettek, mint amit megfogadtak. Az Esze Ta­más brigád tagjai 6,1 százalék­kal, a Petőfi brigád tagjai pedig 4.8 százalékkal csökkentették a selejtet. Az Esze Tamás brigád a tervteljesítésben is megelőzte versenytársát: 222 százalékos át­lagteljesítményt értek el a ne­gyedév során a brigád tagjai, a Petőfi brigád munkásai pedig „csak“ 206,2 százalékos átlagot. Mindkét brigád tagjai együtt ■ örülnek a nagyszerű ered­ményeknek, úgy hírlik, hogy a Petőfi brigád vissza akar vágni a vereségért: a május 1-i munka­­versenyben maga mögé akarja utasítani az Esze Tamás brigá­dot. fr ' ..... ................” ^ gr Világ proletárjai egyesüljetek* i A ■A flB BH| B JR& M £lj«tn és viruljon népi demokráciánk alapja, Ik 111 Uff * ll| Hl Jppjllk mTM ° »^egbonthatation 8 Esi r* !■ minimnitás'|lar3Szl szövetség! ^ XII. ÉVFOLYAM, 77. SZÁM ARA cy FILLER PÉNTEK, 1955. ÁPRILIS 1 A Kossuth-díjas Labancz Mihály és Kiss István rekord teljesítménye Vasárnap röppent fel a hír, hogy Kiss István brigádvezető és Labancz Mihály Kossuth­­díjas kőműves március 25-én 441 százalékot értek el gyors­­failazási munkával. Péntek óta egy hét telt el. Hol tart most a két kiváló kőműves? Mi új­ság a Szabadság úti lakásépít­kezéseknél ? Csütörtökön talán a ,.Legmelegebb­ napja volt a felszabadulási műszak során ki­bontakozott nagyszerű verseny­nek. Kezdődött azzal, hogy Mile Lajos építésvezető épp­úgy, mint a múltkor újból haj­nali 3 órakor ébredt. Utána már el sem aludt. Töviről he­gyire meghányt mindent, ho­gyan biztosítja a habarcsot, a téglát a srét „nyugtalan ember­nek“ és nyolc társának. Való­ságos haditervet készített, mert hát neki is szívügye, hogy ki végez első helyen a megye legjobb építőipari brigádjainak nemes vetélkedésében. Reggel 7 órakor a brigád tagjai az ,.Az épület egy újabb szekciójának alap árkában áll­tak. Labancz elvtárs újra szem­ben Kiss Pistával. A segéd­munkás brigádok a gödör szé­lén téglahegyeikkel körülbás­tyázva várták az indulást. A munka hatalmas iram­ban kezdődött meg. A finom habarcsra rákerült az első téglasor, aztán az ötödik, tize­dik. Kilenc órakor Mile elv­társ ismét telefonált. A köz­pontot hívta: — Fiúk, küldje­tek újabb téglát. Ma megint elmegy vagy 20—25 000 darab. A megjavított torony­­daru óriás gémnyaka is a gö­dör felé fordult. Egész nap megállás nélkül szállította a téglát. Fél tízkor azonban újabb segítség kellett... Azok ott lent úgy „ették“ az anyagot, hogy még két segédmunkás brigád sem győzte a kiszolgá­lást. Elő a szállító szalaggal. Felbúgott a transzportáló mo­torja — és az építkezésnél min­denki, még a vízhordó Joszlik Erzsébet is futólépésben közle­kedett. Délben a brigád a rossz idő ellenére is 400 százalék felett tartott. Délután fél ötkor aztán megszületett a győzelem. La­bancz Mihály és Kiss István 42,4 köbméter falat húztak fel és 438 százalékra teljesítették napi ter­vüket. A brigádban dolgozó, de egyéni falazást végzik Szító Sándor, Kiss Jó­zsef, ifj. Kiss István, Gál Ti­bor 27,45 köbméter fal felra­kásával­ 211 százalékot értek el. Az egész , brigád csütörtö­kön 29 000 téglát dolgozott be és átlagteljesítménye 334 szá­zalékra alakult. A segédmun­kások közül Szabó Lajos se­gédmunkás brigád teljesítmé­nye márciusban 2014. Horváth Ferenc segédmunkás brigáde márciusban 202 százalékra ala­kult. „ZSUGORIAK” Négy tagja van a MoSIM-bri­gádnak: M­o­ska József, Nagy István, Orbán István és Szabó Gyula. Négy különböző ember. Azonban a munkában­­egyformák: Moska Jó­zsef jelvényes sztahanovista, Nagy István és Orbán István a „vegyipar kiváló dolgozója“ és a fiatal Szabó Gyula sem marad el mögöttük. Még egy dologban nagyon egyforma ez a­ négy munkás: féltő gonddal vigyáznak minden csepp vegyianyag res­tinktúrára, szirupra , amiből orvosságot készítenek. Valahogy, úgy, mint azok a zsugori emberek, akik ládába gyűjtik és még a fénytől is féltik csillogó pénzüket. A két zsugoriság között nem­csak ilyen látszólagos hasonlatosság van, hanem lényegbeli is. Minden csepp megtakarított orvosság alapanyag­a megtakarított forintot jelent. A brigád tagjai április 4 tiszteletére vállalták, hogy 5400 fo­rint értékű anyagot tak­arítanak meg. Napról napra újabb össze­get írhattak fel egyéni anyagtakarékossági számlájukra. A ne­gyedév során 16 399 forintot­­­uporgatott össze a brigád a nép­gazdaságnak és­­ magának. Ugyanis a megtakarított összeg 10 százaléka az ő markukat üti. Ez több mint 400 forint fejen­k­ént. Ebből az összezsugorgatott pénzből lehet egyet-mást venni a csa­ládnak ... Beváltott ígéret Az Orvosi Műszergyár kommunista csőhúzói a Központi Ve­zetőség márciusi határozatának megtárgyalásakor megfogadták, hogy terven felül 6000 méter rozsdamentes csövet húznak le. Az üzemrész pártonkívüli dolgozói is lelkesen csatlakoztak a kezde­ményezéshez. Legutóbb kapott híradás szerint a csőhúzók állták a szavukat: március 30-án este 10 órára 6800 méter csövet húz­tak le terven felül. A gyár pártszervezete kollektív fényképet készített a csőhúzó műhely dolgozóiról és mindegyiküket meg­ajándékozza egy ilyen fényképpel, emlékül az ígéret becsületes végrehajtása alkalmából.

Next