Néplap, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-03 / 129. szám

2 Párt és pártépítés • Tanultak az elmúlt esztendők hibáiból Hosszúpályiban jól dolgozó, lelkes fiatalokkal erősítik a pártszervezetet Hosszúpályiban párttaggyűlés­­re készültek a területi alapszer­­vezetben, hogy megvitassák az elmúlt oktatási év tanulságait, és már most az egész tagság rész­vételével előkészítsék a jövő évi jó propagandamunkát. A falusi pártbizottságnak most komoly tanulságot kell levonni, mert ezekben a napokban mindössze 16 elvtárs vizsgázott, csak 16 elv­társ adott számot az elmúlt évi anyagból. Súlyos hiba ez, s ép­pen ezért a hosszúpályi falusi párt­­bizottság az oktatás megjaví­tását, mint egyik legfonto­sabb kérdést tűzte napirendre ezen a taggyűlésen. A községben három termelő­­szövetkezet van, köztük a valaha országos hírű Kossuth-díjas Pe­tőfi Termelőszövetkezet, amelyik nagy fejlődési lehetőségekkel, nagy reményekkel kecsegtetett ezelőtt három-négy esztendővel. De most egy helyben topogás, civódás és vitatkozás foglalja el a leg­több időt, amit legtöbbször munkára, poli­tikai nevelésre kellene fordítani. Sem a Petőfiben, sem az Al­kotmányban, sem az Új Élet Termelőszövetkezetben nem folyt pártoktatás, s ennek szomorú eredménye meg is látszik. Az Új Élet Termelő­­szövetkezetben nemhogy fejlő­dött volna, a pártszervezet, ha­nem inkább „kihalásra“ ítélték önmagukat, mert már negyedik éve, hogy egyetlen tagjelöltet és tagot nem vettek fel. Sőt az idén meghalt egy elvtárs és most már hétre csökkent a pártszervezet tagsága. A Petőfiben is csak áprilisban­­ vettek fel egy tagot és egy tagjelöltet. Mi az oka ennek? Miért tör­ténhetett meg, hogy három — alapjában jól induló és dolgozó — termelőszövetkezetben ilyen lassú a fejlődés. Először is a termelőszövetkezetek párt­­szervezeteinek felelősségét kell megállapítani. A Kossuth­­díjas Petőfi TSZ-ben a 62 tsz tagból 47 párttag. Kommunis­táknak vallják magukat ezek az elvtársak, s mégis lagyma­­matagul, párttagokhoz nem méltóan viselkednek, nem harcolnak a párt igazáért, a célkitűzésekért és nem töltik be egy ilyen közösségben a motor szerepét. Vass Gyula elvtárs a párt régi harcosa, aki a falusi pártbizott­ság titkára lett újra, rosszalóan állapítja meg, hogy a termelő­­szövetkezetekben dolgozó elvtár­sak, sok esetben a vezetők — el­nökök, párttitkárok, brigádveze­­tők és a pártvezetőség tagjai — maradtak el előszeretettel a párt­oktatásról. A többi elvtársak, a termelőszövetkezetek tagjai erre úgy fogták fel a dolgot: ha a ve­zetők így gondolkoznak, mi sem törjük magunkat. Régi, bevált gyakorlat az, hogy legjobb nevelő eszköz a példamutatás. Ez az, ami hiányzott Hosszúpá­lyiban, nemcsak a termelőszö­vetkezetek életében, de az egész, falusi pártmunkában. Az elmúlt héten pénteken este párt-végrehaj­tó bizottsági ülésen egyik napirendi pontként tárgyal­ták­ a pártépítés feladatait. Ezt megelőzően foglalkoztá­k a köz­ség közegészségügyével. Ezt azért említem meg, mert az újonnan megválasztott falusi pártbizott­­ság már alkotóan avatkozik bele a falu egész életébe, s a községi orvost hívja segítségül a közele­dő nyárra való tekintettel a jár­ványos betegségek megelőzésére. (Ilyen közügyekkel szinte évek óta nem foglalkoztak Hosszúpá­lyiban.) A pártbizot­tsági ülés legfonto­sabb feladata azonban az volt, hogy megvizsgálja az egy hely­ben topogás okait, a pártépítés elhanyagolását, amely akadálya volt az egészséges fejlődésnek a községben. Néhány számadat iga­zolja, hogy milyen mulasztás tör­tént az elmúlt másfél-két eszten­dőben. 1953-ban 220 párttag volt Hosszúpályiban, most mind­össze 182 tag van, s ez a pártépítés elhanyagolását bi­zonyítja. Pedig vannak kivá­lóan dolgozó termelőszövetke­zeti tagok és egyéni parasz­tok egyaránt. Az Új Élet Termelőszövetkezetnek 34 tag­ja van és összesen hét párt­tag van köztük , és nem is egy-két fiatal dolgozik ebben a termelőszövetkezetben. A legutóbbi párttaggyűlések az elvtársak előtt ifj. Pintye János, az Új Élet TSZ­ elnöke, a követ­kezőket mondotta: — Én abban látom termelő­szövetkezetünk előrehaladá­sát, megerősödését és fejlődé­sét, ha a pártszervezetet erő­sítjük. Ha a szövetkezeti tag­ság soraiba becsületes, jól dolgozó egyéni parasztokat veszünk fel. A szorgos tava­szi és nyári munka közben erre sokat kell gondolni és nem szabad restelkedve szó­­baállni az egyénileg dolgozó parasztokkal. Sőt, hívjuk el őket magunk kö­zé, mutassuk meg eredményein­ket és hibáinkat. Ifj. Pintye János ebben a né­hány szavában szinte megfogal­mazta az eddig elmulasztott fel­adatokat és ez nemcsak az Új­­ Élet Termelőszövetkezetre, ha­­­nem a Petőfire és az Alkotmány-­­ ra is vonatkozik. J 4 A falusi pártbizottság megala-­ kulása óta a pártbizottság jó kezdeményező munkája nyomán­­ pezsgő pártélet kezdődött meg­­ Hosszúpályiban is. Míg az elmúlt 3 évben kétszer-háromszor kellett­­ a párttagságot meghívni taggyű­­­ lésre, az idén már ez nem for­­­dult elő. Ennek egyik oka az,­ hogy Vass elvtárs — aki már­ január óta — párttitkár , a községben egyik legfonto­sabb feladatának látta a párt­­bizalmi elvtársak aktivizálá­sát, és a velük való szoros kapcsolatot. Ebben az esztendőben azért is ♦ aktívak a párttaggyűlések, mert­­ minden hónapban egyszer párt- ♦ bizalmi értekezletet tartanak,­­ ahová meghívják a falusi és tsz - üzemi pártszervezetek vezetőségi­­ tagjait, és itt közösen beszélik­ meg a következő taggyűlések­­ napirendi anyagát. Az értekezlet­e­teket mindig Vass Gyula elvtárs,­­ a községi pártbizottság titkára­­ vezeti. Ilyen megbeszélés után­­ aztán a pártbizalmi elvtársaik fel- ♦ készülten tud­ják mozgósítani a­­ párttagságot a taggyűlésre.­­ Az újszerű, harcosabb politi- ♦ kai munka már meglátszik az egész község életén. Az azelőtt majdnem mindig hátul kullogó község most a begyűjtésben és az adófizetésben is teljesíti köte­lezettségét — ha itt-ott még la­zaság is tapasztalható. Nemcsak azért, mert a falusi pártbizottság két héttel ezelőtt, mint az egyik fontos napirerndi pontot tárgyal­ta a begyűjtést és az adófizetést, hanem azért is, mert még ápri­lis elején egy 25 tagú népnevelő­brigád alakult, amely két­heten­ként rendszeresen értekezletet tart és ha szükség van rá, rend­kívüli esetekben is megbeszélést tart. A népnevelők tanyázni jár­nak, mindig az emberek között vannak. A május 20-án tartott pá­rt-végreh­a­j­tó bi­zo­tts­ági ülésen úgy döntöttek az elvtársak, hogy a falusi területi párt-alapszer­­vezet példáján a másik három pártszervezetben is tíz-tizen­­két tagú népnevelőcsoportot alakítanak, minden egyes nép­nevelőre meghatározott terü­letet bíznak, s ezzel nemcsak az általános politikai felvilá­gosító munkát akarják bizto­sítani, hanem mint igen fon­tos feladatot, a termelőszövet­kezetek megszilárdítását és fejlesztését is célul tűzték ki. A hosszúpályi falusi pártbi­zottság máris helyes kezdeménye­zéseivel és konkrét intézkedései­vel talpra állította a pártéletet a községben. Ennek hatása meg­mutatkozott a tavaszi munkák­ban, a begyűjtésben és általában az állampolgári fegyelem meg­szilárdításában, az egész község hangulatában is. A pártbizottság most legfontosabb feladatának azt tartja, hogy új, jól dolgozó harcos fiatalokkal erősítse meg a pártszervezeteket. Hétről hétre, s hónapról hónapra tagjelöltek­kel és tagokkal szaporítsák a kommunisták sorait, mert a to­vábbi eredményes munkának ez is alapja. Ehhez várnak segítsé­get a hosszúpályi elvtársak a nagylétai járási pártbizottságtól, és ez a segítség bizonyára nem is marad el. FÁBIÁN SÁNDOR NÉPLAP 1955. JÚNIUS 3. PÉNTEK GAZDAG KIÁLLÍTÁST RENDEZETT az MTI• Csokonai Vitéz Mihály 109. számú Intézete Zászlódíszbe öltözött az MTH Csokonai Vitéz Mihály 109. számú Intézetének 9 Bur­­gondi­ utca 1. szám alatt lévő tornaterme. ÜNNEP VAN... Most ünnep­ük az intézet fennállásá­nak 170 éves évfordulóját. Az évforduló tiszteletére gazdag kiállítást rendeztek, amely a látogatók elé vetíti az intézet oktatómunkáját, a tanítást elő­segítő szemléltető eszközöket, mintadarabokat, ezenkívül a szakkörök munkáját tartalma­zó rajzokat. A kiállítás tanulságot von le a régi és a mostani tanulókép­zés között. Itt, a bejáratnál jobbra az ipari tanulók első szakmai is­mereteivel találkozunk. Ez igen fontos. Ennek ismerete nélkül nem válhatnak jó szakembe­rekké az ipari tanulók. Ennél a résznél említésre méltó Far­kas Mihály I. éves ipari, tanuló „Anyag és gyártás ismeretek­ről“ készült füzete. Rendes, tiszta, olvasható. Rajzai a szak­tanárok véleménye szerint pon­­tosak. Igaz az a közmondás, hogy: „Mutasd meg a könyve­det, megmondom, ki vagy.“ Farkas Mihály valóban büszke lehet arra, hogy az intézet ta­nárai több száz fiatal tanuló társa közül az ő füzetét állítot­ták ki. De menjünk tovább. „A ko­vács szak­ma az összes szakmák alapja, erős, egészséges, egész embert kíván“ — olvashatjuk a feliratról. Itt van a tanműhely­ben használt 60 kg-os rugós­kalapács kicsinyített mása. A szemlélők ezt nem is hagyják figyelmen kívül, hisz pontosan úgy működik, mint a nagy, és ez is üzemképes. A kiállítást megtekint­ők leg­nagyobb csoportját azonban a vasúti forgalom lebonyolításá­ra felállított szemléltető mo­delleknél lehet látni. Itt Váradi Pál és Draskovics Rudolf ipari tanulók kellő szakismerettel magyarázzák a vasúti forga­lom lebonyolításának módját. Az elméleti magyarázatot azon­nal össze is kötik a gyakorlat­tal. Amikor szabad a pálya , az egymásnak adott jel után kis vasúti sínen a vonat elin­dul a pályaudvar felé. Sorolhatnánk még­ az igen tanulságos, érdekes látványos­ságokat, amit a kiállítás nyújt valamennyi látogatónak. De elsősorban beszélnünk kell az intézet tanárairól, köztük Gye­­nes Sándor igazgató elvtársról, Erdei István, Hosszú Kálmán nevelőkről, akik éjt-nappalt eggyétéve dolgoztak azért, hogy valóban jól sikerüljön a 170 éves intézet kiállítása. A kiállítás megrendezéséhez igen komoly segítséget nyúj­tott a Járműjavító, a Gördülő­­csapágygyár, a XIII-as Autó­javító Vállalat, valamint az is­kola szülői munkaközössége. A DEBRECEN Város Tanácsa oktatási osztálya, a DISZ városi bizottsága azonban csak három nap eltelte után vett annyi fáradságot, hogy a kiál­lítást megtekintse. Reméljük, hogy vasárnapig, ameddig a kiállítás nyitva lesz, az illetéke­sek is elmennek. Tanka Judit Rémhírterjesztőket ítélt el a bíróság Endrédi András téglás­ ku­­lákot nemrég őrizetbe vette a Belügyminisztérium Hajdú-Bi­­har megyei Főosztálya, mert iz­gatott népi demokráciánk ellen, másrészt munkahelyén szabo­tálta a termelést. A Megyei Bíróság a napokban tárgyalta ügyét. Szabó­ Jálasért, valamint rémhírterjesztésért 6 évi bör­tönbüntetésre ítélték. Rémhírterjesztés vádjával állt a bíróság előtt Réti Miklós is, a Terményforgalm­i Vállalat volt gépkocsivezetője. Rétinek azelőtt saját teherautója volt s azzal fuvarozott. Régi, tőkés cimboráitól hallott rémhíreket — a maga elgondolásaival meg­toldva — terjesztette és izga­tott a népi demokrácia ellen. Rétit 2 és fél évi börtönre ítél­ték. Háromévi és hat­ hónapi börtönnel sújtották népi de­mokrácia ellenes izgatásért dr. Rácz Kálmán hajdúhadházi kulákot, volt postamestert. Ge­deon Lajos volt horthysta fő­hadnagyot ugyancsak rémhír­­terjesztés miatt 4 évi börtönre és 1000 forint vagyonelkobzás­ra ítélték. a hajdúböszörményi Dózsa lovaival, a földes­ Rákóczi baromfiakkal, Médi Sándor egyéni paraszt teheneivel vesz részt a Mezőgazdasági Kiállításon Jó hírt szerzett magának a hajdúböszörményi Dózsa TSU jól gondozott állatállományával. Nemcsak a környéken, hanem messze az ország­ban is híres lótenyésztéséről. Tavaly az Orszá­gos Mezőgazdasági Kiállításon lovaival díjat és oklevelet nyert. A tsz nagy gondot fordít a csikó­nevelésre. Nyáron a ménesben, télen karámban neveli edzetté a csikókat és a jó neveléshez szükséges takarmányt minden évben biztosítja. Választás után a legmegfelelőbb abrakot kapják a csikók. Bereczki Imre, a tsz lógondozója, aki a csikó­­nevelésben már sok tapasztalatot szerzett, vál­lalta, hogy ebben az évben a díjat nyert kancá­tól mén csikót nevel továbbtenyésztésre. A tsz ebben az évben ismét jelentkezett a Mezőgazdasági Kiállításra, két legszebb lovával, a Babával és a Kesellyel. A földesi Rákóczi TSZ az állattenyésztésben különösen a baromfiakra fordít nagy gondot. Azt tartják a tsz tagjai, hogy a baromfi nem marad adós a tartásért. Megfogadták a náluk járt szovjet vendégektől kapott tanácsokat, hogy a sokoldalú gazdálkodás hozza a legtöbb jövedel­met. Ez év márciusában vásárolt a tsz az Ohati Állami Gazdaságtól 2100 naposcsibét. Szállási Sándorné baromfigondozó jó mun­kájá­t igazolja, hogy a­­nagyszámú csibeállományból nem sok­ hullott el és a meglévő 1900 csibe gyönyörű, egészséges. A csibéken kívül van a tsz-nek 373 tyúkból álló törzsállománya. Gondozója ,­­a 73 éves Nagy Antalné lelkiismeretes munkával érte­ti, hogy az állomány napi tojáshozama meghaladja a 110 darabot. A csibéken és tyúkokon kívül van a tsz-ben 400 nem törzskönyvezett tyúk, 30 törzskönyvezett pulyka, 230 kis pulyka, 803 ka­csa és 700 liba. A Rákócziban nemcsak a baromfigondozók, hanem az egész tagság büszke a szép baromfi­­állományra. Elhatározták, hogy törzskönyves baromfival vesz részt a tsz a kiállításon. Médi Sándor hajdúnánási 10 holdas egyéni paraszt 8 éves Manci nevű tehenének legna­gyobb napi teljesítménye 1954-ben 34,4 kiló tej volt. Egy év alatt 8243 kiló tejet termelt. 1955- ben Manci a la­ktáció gondos előkészítésével az ellést követő második hónapban már elérte a napi 38,3 kiló tejtermést. A Manci nemcsak a tejtermésben kiváló. Most van a kilencedik borja. Valamennyi örökölte anyja jó tulajdonságát. A Bözsi első borjával kiadta a napi 16 liter tejet. Háromh­ónapos bika­borja pedig, amelyet továbbtenyésztésre nevel Médi Sándor, 150 kiló súlyú. Médi Sándor Man­óival jelentkezett az Országos Mezőgazdasági Kiállításra

Next