Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-01 / 153. szám

Az igazság ü­gye legyőzhetetlen!! (KT) Helsinkiben véget ért a béke-világtalálkozó. A bíró és reménykedő lelkiismeret hang­ján röppen a világ minden tá­ja felé az üzenet: „A béke ügye végül is diadalmaskodik, ha a békeerők, amelyek azonos célt követnek,­­­­főképp a kü­lönböző békemozgalmak, va­lamint a keresztény és a szo­ciáldemokrata irányzatú nagy politikai szervezeteik — egye­sítik erőfeszítéseiket a bizal­matlanság szerteoszlatására és a békeharc védelme érdeké­ben.“ Valóban a bizalmatlanság eloszlatására, az agresszió és a fenyegetőzés legyőzésére van szükség. Mi mindnyájan élni akarunk: fehérek, színesek, fe­keték, mi, egyszerű emberek, a világ közeli és távoli térsé­geiben. Mi gyűlöljük a hábo­rút és a háború ellen vagyunk. Mi építünk és igyekezünk, hogy a ma fundamentuma a holnap épületének alapja le­hessen, hogy hálával emlékez­­­­ze­k meg rólunk majd fiaink, s : szeretjük a nagy városokat, a virágoskerteket, a kultúrát, művészetet, a mosolyt a g­yermekarcokon, mindent, ami szép és jó. A mi szavunk azok­nak a szava, akik Helsinkiben beszéltek 68 ország képvisele­tében, sok nyelven, de egy akarattal. A mi erőnk az igaz­ság, mert az igazság ügye le­győzhetetlen! Ha bizalmatlanságról van szó, korántsem mi vagyunk azok, akik felégetjük a hida­kat. Nem a Szovjetunió és nem a békés népek dobtak atombombát Hirosimára 1945. augusztus 6-án 8 óra 5 perc­kor. Nem mi döngetjük a mel­lünket, nem mi üvöltözünk, hogy atom- és­­hidrogénbom­­bákat kell alkalmazni az élet elpusztítására. Nem mi kür­töljük világgá, hogy irtózunk a békétől, mert az gazdasági válsághoz és a monopóliumok mesés hasznának összezsugo­rodásához vezet. Nem mi ha­dakozunk a sajtóban és recse­günk a rádióban, hogy nincs lehetőség az együttműködésre. Mi, egyszerű emberek józanul és tárgyilagosan ítéljük meg a helyzetet. Mi tudjuk miért van e hajsza, kik beszélnek, kik­nek nevében. Mi tudjuk akár Párizsban, Sanghajban, Lon­donban, vagy akár Budapesten élünk, hogy az agresszió min­dig gátlástalan, ismerjük és tudjuk az elvakultság számítá­sait,­­ az elva­kultságét, mely vérre és pusztításra spekulál­ni, mindezek ellenére és minden rész ellenére Kuo Mo­­rso, Paul Sartre, Erenburg, Komnyejcsuk, Candy kanadai megfigyelő nyelvén értünk, hogy nyugodt napokat, az em­beri megértés, s a kölcsönös bizalom napjait kell biztosíta­ni a világnak. „Miért kell ne­kem szenvednem?“ — mondot­ta egy 12 éves hirosimai kis­lány, közvetlen halála előtt. Egy másik csöpp emberpalán­ta szörnyű kínjában mindig ezt kiáltotta: „Nem akarok meghalni, nem akarok meg­halni“. . . Nem akarunk meghalni — ez az emberiség mai üzenete. A tűz és a gyilkolás mindig szenvedést jelentett, köteles­ségünk hát, hogy megelőzzük az ilyesmit. Nemcsak a ma­gunk érdekében, de a francia, az angol és az amerikai nép érdekében is. Efelett őrköduunk és virrasztunk. Mert miért is volnának most ébertelenebbek, mint eddig, amikor még csak oszlani kezdenek a viharfel­hők. Kötelességünk, hogy nyi­tott szemmel őrködjünk az épülő gyárak, a gyümölcsöt érlelő barackfák, a szajnaparti tömeglakások és a németor­szági kis városok felett. A tör­ténelem azt a feladatot bízta rán­k, hogy mi legyünk a je­lenkor lelkiismerete, amikor oly sok a kétkulacsos, amikor oly sokan megrészegednek. Lehet, hogy csak segédmunká­sok, hivatalnokok, útépítők, olvasztárok, szövőlányok va­gyunk, de ami a kezünkhöz tapad, az maga az élet, a tett és a cselekvés. Igen, ezért kell cselekednünk, hogy lefogjuk és megfékezzük azoknak a ke­zét, akik fegyverrel fenyege­tőznek. A szerszám, a munka ma szimbólum: új ruha, új la­kás, nevelő, tanító könyv, ma­ga a boldogság, maga az élet. Nagy a m­i felelősségünk és ezért kell bátran és határozot­tan cselekednünk. Helsinki után most újból el­olvashatjuk, mi a kötelessé­günk, mi a program. „Csakis az együttműködés rombolhatja le a tömbök rendszerét“ — mondta Paul Sartre. Csakis akkor jutunk előre, „ha le­győzzük a kölcsönös bizalmat­lanságot“ — állapítja meg a helsinki béke-világtalál­kozó felhívása. Ezt akarják és ezt követelik a világ népei is. Nem hisztériás atomriasztást, lázas fegyverkezést, nem­ is az erő­szak és az erő politikájának fitogtatását. A mi életfelfogá­sunk ez, a huszadik század le­győzhetetlen jelszava. Persze korántsem ölhetett kézzel mondjuk óhajainkat, hanem keményen és következetesen harcolunk a békéért. Harco­j lunk ha kell tíz körömmel,­ Auschwitzban és Majdenekben­­ meggyalázott milliók emléké-­ vel, a több termeléssel, új gyá­rak építésével, tüntetésekkel, sztrájkkal. Nyugaton és Kele­ten. Minket nem szédíthet meg­ semmiféle imperialista mes-­ terkedés, nem győzhet erőn­kön a közönyösség és az elter­ j pedtség. Tudjuk, ilyen harc még nem volt a történelem­ben, de a történelem se nyúj­tott még soha ilyen kedvező lehetőséget a közös összefogás­ra. Az atom megszállottjai azt akarják, hogy elpusztuljon az emberiség. Mi válaszolunk rá Stockholmmal, Budapesttel, s Helsinkivel, a legjobbak nevé­ben megfogalmazott békeüze­netekkel, növekvő akarattal. Mi továbbra is azt mondjuk, hogy barátul fogadunk min­denkit, de nem tévesszük szem elől az ellenséget. A második világháború halottjai már nem szólhatnak, de mi szólunk he­lyettük, s a magyar nép ne­vében is kijelentjük: Lefogjuk az apokalipszis lo­vát a születő jobb neveiben. Lefogjuk és még szorosabbra zárjuk erőinket. Ha Petőfi va­lamikor a szabadságért kiál­lott, mi a szabadság erejével kiáltjuk. A kilencszázmilliós béketá­­g sorban népünk is helytáll! Szív­­­lóssággal, kitartással, sohsem­­ lankadó becsülettel. A ma, a h­­olnap nevében, az emberiség f­­ényes jövőjéért! A gabona tárolásának új módszere Az Országos Lisztkísérleti mi kísérletekben is igen jól be- Intézet kutatói rájöttek arra, vált. A tanulságok felhaszn­á­­hogy hosszabb tárolásnál sok- lásával most készült el a Lep­­kal jobb eredményt lehet elér­­sényi Táj­házban az első nagy, ni, ha a terményt légmentesen, légmentes gabonatároló beren­­zárt térben tárolják. Az új dezés­ módszernél kevésbé fontos. Az intézetnek a tárolással hogy mennyire nedves tárolás- kapcsolatos egyéb kutatásai­kor a gabona. Tárolás közben közü­l jó eredménnyel biztat­­megtakaríthatók a szellőzés és nak a dohosság gyors megálla­­a forgatás költségei.­pítására és megszüntetésére Az új módszer az eddigi üzem irányuló kísérletei is. (---------------------------------------- ------------------------------------N . Világ proletár­jai egyesüljetek ! Mai számból ■ ' m #­­ssais H­üss fro m o­­ XII. ÉVFOLYAM, 153. SZÁM­ÁRA : *10 FILLÉR 1955. JULIUS 1., PÉNTEK ■PA. PIRS I/**». Párt és pártépítés: Fontos taggyűlés előtt állnak a ruhagyári korrumu­■ rM­L elf • tjfe ~ efcP «is «Pp®. ááP"t”­nisták (2. oldal) — Aratás után tarlót iánt és másodnövényt vet a Deb­■ipSÍri »" %§. /imjp ■■fill recent Gépállomás (2. oldal) — Folyamatos kocsi- és anyagellátást! Ezt Bfe rfjpääffl» tjj&gjjj/gr­gyf J&jp IpfrMflpr kérik a Járműjavító dolgozói (3. oldal) — Elítélték a Püspökladányi • Hg NH |9| gwj Gépállomás sikkasztóit (3. oldal) — Sport (4. oldal) Az Egyeki Gépállomás arató-cséplőgépe elsőnek kezdte meg az aratást a megyében Beszámoltunk már arról, hogy a megye több helyén, állami gazdaságokban és termelőszövetkezeti földeken meg­kezdték az őszi árpa aratását. Az aratógépek napok óta dol­goznak már, de az arató-cséplőgépek, a kombájnok közül még nem állt munkába egy sem. Csütörtökön érkezett a jelentés arról, hogy az első arató­­cséplőgép is munkába állt már a megyében. Az Egyeki Gép­állomásról indult a gép az egyeki Sztahanov Termelőszövet­kezet földjére és Tóth János irányításával megkezdték egy 50 holdas őszi árpa tábla aratását, csérélését. Az Egyeki Gépállomás másik arató-cséplőgépe a nagyhegyesi határban kezdi meg a munkát a Táncsics és a Micsurin földjén. Ta­valy is jó munkát végeztek. Ragaszkodnak az egyekiekhez a nagyhegyesiek, bár 60 kilométerre vannak egymástól, de munkájukra számítanak. Az egyéni arató-cséplőgépek teljes kapacitását lekötötték már a szövetkezetek. A jó munka meggyőzte az egyénieket is az arató-cséplőgépek nagy hasznáról. Nem kell bajlódni, fuvarozhatni aratás után a csépléssel. Berkes József és társai, egyénileg dolgozó parasz­tok gabonatermésük betakarítására szerződést kötöttek az Egyeki Gépállomással és arató-cséplőgépet kértek. Íme a példa, hogyan arat diadalt a jó gépi munka a ma­­radi felfogás felett... ___ A zsámbéki egyéves terme­lőszövetkezeti elnökképző tan­folyamon csütörtökön délelőtt tartották meg a záróünnepél­yt. Az immár negyedik éve mű­ködő tanfolyamon ez évben 157 hallgató, túlnyomórészt termelőszövetkezeti elnök, de több vezetőségi tag és brigád­vezető is elsajátította a tudo­mányos alapokon nyugvó, szakszerű szocialista nagyüze­mi gazdálkodás módszereit, és azokat az irányelveket, ame­lyek segítséget nyújtanak a termelőszövetkezetek gazdál­kodásának eredményes veze­téséhez. A tanfolyam ünnep­ségén megjelent Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, a Termelőszövetkezeti Tanács elnöke, Magyari András, a földművelésügyi miniszter el­ső helyettese, és Páter Károly, az Agrártudományi Egyetem ektora is. Mezei András igazgató meg­nyitója után Dobi István mon­dott ünnepi beszédet. — Az elnökképző tanfolyam évzárója — mondotta többek között — újabb erőforrása a tsz-mozgaloma megszilárdulá­sának és mezőgazdasági ter­melésünk növekedésének. Dobi István hangsúlyozta: ahhoz, hogy a szövetkezetek­ben a tagok teremtőmunkája, alkotókészsége, tudása szaba­don kibontakozhasson, elen­gedhetetlen a szövetkezeti gaz­dálkodás olyan alapvető elvei­nek maradéktalan megtartása, mint az alapszabály és a szö­vetkezeti demokrácia. Az igazi szövetkezeti szel­lem kialakításához hosszú, türelmes, emberséges ne­velőmunkára van szükség. Ebben sok segítséget nyújt a pártszervezet. A párt és az állam sok anya­gi eszközt és szellemi erőt ál­doz a szövetkezeti gazdálkodás ügyének azzal is, hogy bizto­sítja a szövetkezeti vezető em­berek megfelelő képzését — hangoztatta D­obi elvtárs. — Ezt a célt szolgálja a ter­melőszövetkezeti elnökképző tanfolyam is, amely fennállá­sa óta az idei évfolyammal együtt már 800 vezető embert adott a szövetkezeteknek. Az elvtársak adják át az iskolán szerzett tudásu­kat nemcsak saját szövet­kezetük tagságának, ha­nem más, közeli szövet­kezeteknek, sőt az egyéni­leg dolgozó parasztoknak is. A Központi Vezetőség jú­niusi határozata pontosan megjelöli azokat a tennivaló­kat, amelyek a termelőszövet­kezetek politikai, szervezeti és gazdasági megerősítése s mind­ezzel együtt a szövetkezeti mozgalom önkéntes alapon történő fokozottabb kibonta­koztatása terén előttünk álla­nak. Ahhoz, hogy a Központi Vezetőség határozatában kitű­zött célt elérjük, az állam tá­mogatása és segítsége a szö­vetkezeti parasztság munka­lendületével és szorgalmával kell, hogy párosuljon. Ebben a nehéz és felelősségteljes, de egyben felemelő munkában a tanfolyamról kikerült elvtár­saknak az élen kell haladniok, ezt várja-­tőlük a párt és a kor­mány, erre kötelezi őket a há­la dolgozó népünk iránt. A hosszantartó, lelkes taps­sal fogadott beszéd után a tan­folyam­­hallgatói nevében F­i­g­e István, a nagyhe­gyesi Dózsa Termelőszö­vetkezet tagja mondott köszönetet a pártnak és kormánynak azért, hogy lehetővé tette ennek a tanfolyamnak az elvégzé­sét. Eljött az ünnepségre a ko­rábbi tanfolyamok több hall­gatója is. • Ezek nevében Er­délyi László, a tinnyei Kossuth TSZ elnöke számolt be arról, milyen eredményesen alkal­mazzák termelőszövetkezetük­ben a tanfolyamon tanultakat Felhívta azonban a most ki­ • kerülő hallgatókat, hogy a ta­nultakat ne egyoldalúan ve­zessék be, hanem minden in­tézkedést beszéljenek meg a tagsággal. Felhívta elnöktár­sait, hogy küldjenek minél több fiatal termelőszövetkezeti tagot a kétéves mezőgazdasági szakiskolára. A záróünnepély Mezei And­rás zárószavaival ért véget. DOBI ISTVÁN: Az igazi szövetkezeti szellem kialakításához hosszú, türelmes, nevelőmunkára van szükség A zsámbéki elnökképző tanfolyam záróünnepélye Hajdú-Biharban 31 új termelőszövetkezeti előkészítő bizottság működik 4% előkészítő bizottságok elnökeinek tanácskozása Debrecenben Hajdú-Biharban a termelő­szövetkezeti mozgalom egyre erősödik, amit bizonyít az is, hogy jelenleg 31 előkészítő bi­zottság működik a megye te­rületén. A Hajdú-Bihar megyei Ta­nács termelőszövetkezeti osz­­■ályén csütörtökön egésznapos értekezletre gyűltek össze a megye minden részéből az elő­készítő bizottságok elnökei, hogy alapos tájékozódást kap­janak minden kérdésben, de ugyanakkor tájékoztatást is adjanak területük problémái­ról. Minden belépővel ismertetni kell az alapszabályt Som József, a termelő­szövetkezeti osztály vezetője ismertető előadást tartott, melyben a termelőszövetkezeti alapszabály leglényegesebb pontjait tárgyalta. Felhívta a figyelmet arra, hogy az alaku­lóban lévő új termelőszövetke­zetek tagjaival részletesen is­mertessék az alapszabályt. Tudni kell minden termelőszö­vetkezeti tagnak, hogy mi a joga és mi a kötelessége a szö­vetkezetben. Ha jól ismerik a tagok az alapszabályt és a ve­zetőségnek gondja van arra, hogy a szövetkezet törvényét, az alapszabályt be is tartsák, akkor sok kezdeti nehézségtől megszabadulnak. Nem alap­szabálysértéssel kezdik a közös munkát, mint az a múltban több termelőszövetkezetnél előfordult. Az alapszabály megsértése kárára van a közös gazdálko­dásnak, kárára a tagok jöve­delme fokozásának. A túlmé­retezett háztáji föld és állat­tartás például elvonja a tagot a közös gazdálkodásban vég­zendő munkától és bekövetke­zik az ilyen tag kárára, hogy fut a fillérek után és forinto­kat veszít. Az előkészítő bizottsági el­nökök tanácskozásán kiderült, hogy a megyében több község­ben nem adnak a tanácsok elég támogatást, segítséget az előkészítő bizottságoknak. Ezt tették szóvá a Fülöp községben működő előkészítő bizottság részéről is, de a bakonszegi előkészítő bizottság elnöke, Kardos Márton is több segítséget vár a tanácstól. Igen helyes volt, hogy ez a kérdés is tárgyalásra került. Valóban nagy szükség van arra, hogy kivétel nélkül min­den községben megértsék : a szocializmus építésének ügye a falun, mindenkinek ügye,­­ ügye, feladata elsősorban a tanácsnak. A tapasztalatcserék a termelőszövetkezeti mozgalom iskolái Kardos Márton középpa­raszt, a bakonszegi előkészítő bizottság elnöke arról beszélt, , hogy a megyében megrende-­­ zett tapasztalatcserék, melyek-­­ nek során az egyénileg dolgo-­­ zó parasztság megismerheti a­­ közös, nagyüzemi gazdálko-­­ dást, betekinthet a belső élet­be, láthatja a munkaszerve-­­ zést, az eredményeket — igen­­ jó hatást vált ki.­­ — A termelőszövetkezeti­­ mozgalom iskolái a tapaszta-­­ latcserék — mondotta.­­ Szükséges, hogy ezek s ba-­­ ráti látogatások, ismerkedések t tovább tartsanak. A paraszt-­­­ságra annak van a legmeg-­­ győzőbb hatása, amit a saját­­ szemével lát. Ezért kell minél több, ma még ingadozó közép­parasztnak megmutatni a kö­zös gazdálkodás módját, belső rendjét, ott, ahol a tagság szorgalmas munkája, a jó ve­zetés azt legjobban érvényre is hozza. A jó példa ragadós, sokan léptek már be szövet­kezetekbe, mert egy-egy láto­gatáson meggyőződtek a kö­zös nagyüzemi gazdálkodás előnyéről, a tagság jólétéről. 0 Több minta­alapszabályt a dolgozó parasztság kezébe ! A csütörtöki értekezletnek másik jelentős tapasztalata az, hogy nem tudják kielégíteni vidéken a dolgozó parasztság igényét a szövetkezeti minta­alapszabály ismertetésével kap­csolatban. A szövetkezetek iránti fokozódó érdeklődés kö­vetkezménye, hogy a dolgozó parasztok kérik az alapsza­bályt. Szeretnék áttanulmá­nyozni odahaza töviről-hegyire a családdal. Ez is a meggyő­zés fegyvere. Alapszabály azon­ban nincs elég a vidéken. Se­gített ezen most némileg Som József elvtárs. Kiosztott mintegy száz alapszabályt az előkészítő bizottsági elnökök között, hogy odahaza adják át a bizottságok tagjainak, az ér­­deklődsőknek. Bejelentette az értekezleten Korándi Józ­sef, hogy Esz­­táron augusztus 20-án új ter­melőszövetkezet alakul. Ba­­konszegen már ma, pénteken alakuló ülését tartja az új tsz. Földesen, a Néptanács TSZCS alakul át termelőszövetkezet­té. Erdei Benjámin arról tett jelentést, hogy vasárnap Püspökladányban alakul új termelőszövetkezet. ri!___ Ülést tartott az Országos Föld­művesszü­vetkezeti Tanács Csütörtökön a SZÖVOSZ székházában az Országos Föld­művesszövetkezeti Tanác megtartotta II. negyedévi ülé­sét. Az ülést Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, az Országos Földművesszövet­kezeti Tanács tagja nyitotta meg, majd Dégen Imre, a Szö­vetkezetek Országos­­ Szövet­sége igazgatóságának elnök beszélt a földművesszövetke­zetek előző negyedévi munká­járól és az elkövetkezendő fel­adatokról. Beszédében hosszat foglalkozott a termelőszöve­kezetek és a földművesszövet­kezetek kapcsolatának meg­erősítésével. Többi között következőket mondotta: A földművesszövetkezetek é­s termelőszövetk­ezetek közöl nem átmeneti jellegű, hanem a szocializmus építésének egész időszakára szóló olyan politikai és gazdasági kapcso­latot kell kiépíteni, amely je­lentősen hozzájárul a termelő­­szövetkezetek termelési ered­ményeinek és tagjai jólétének fokozásához, elősegíti a terme­lőszövetkezeti mozgalom szám­szerű fejlesztését, a termelő­­szövetkezetek gazdálkodásá­nak megszilárdítását. Szoros együttműködést kell létrehozni a kétfajta szövetke­zet között s már a tervkészí­tés során gondoljanak a ter­melőszövetkezetek szükségle­teire. Szilárd és tartós alapon szélesíteni kell a földműves­szövetkezetek áruforgalmi kapcsolatát a termelőszövetke­zetekkel az értékesítésben is. Hasonlóképpen szélesíteni kell az együttműködést a termelési szerződések megkötésénél és a termékek átvételénél.

Next