Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-01 / 205. szám

Világ proletárjai egyesüljetek ! f N W ^ Mai számból: ■ B ■■ H íbl^M_________v J XII. ÉVFOLYAM, 205. SZÁM ÁRA : 50 FILLÉR 1955. SZEPT. 1., CSÜTÖRTÖH ft llilll». llali Bffil­islilalsL lllll*1Párt és pártépités: Lente Mihály a párt hívó szavára jött vissza (2. Bpffivjjfo, lllll *-«1 gjggl g| JgS oldal) — Emlékezzünk 1930. szeptember 1-re (2. oldal) — A Mezőgazda­sjpll raB SUs* sági Akadémia a nagyobb gabonatermésért (3. oldal) — Tanévnyitás Kall ’tsSf»® g|lH8SH0P^ »Sfll fivr* jiffo előtt (3. oldal) — Ma száz éve kezdődött Pest és Debrecen között a táv-SgföS ||||i §Ésj Kfgg fl­ll író forgalom (3. oldal) — Sport (4. oldal) Kezdődik az iskolai év Ma kezdődik az új iskolai tanév. Évnyitóval, ünnepség­gel és sok-sok izgalommal, de mindenképpen örömmel, ami­nek a melegsége évek múlva is parazsat szít, lángot lob­bant emlékeinkben. Hányán és hányán indulnak meg ma az iskolák, az egyetemek ka­pui felé, hogy ünnepélyesen, belül rejtett mosollyal átlép­jék az iskolák küszöbét, s rá­lépjenek a tanév sokszínű gyalogúsára. Debrecenben különös za­­mata volt mindig a szeptem­bernek. Ezrével és ezrével sereglettek ide a fiatalok, hogy itt tanulva és tanítva, a széles távlatok felé kémlelje­nek, s valahogy Debrecenen keresztül is összekössék ezt a kis országot a nagyvilág esz­mei és tudományos vérkerin­gésével. Szándékaik igaz sok­szor megfeneklett a sötétség és elnyomás sűrű zátonyain, de a legjobbak mindig újra kezdték, új erővel és új cél­kitűzéssel. Valami olyan el­gondolással, hogy ebben a kis akusztikájú országban olyat kiáltanak, ami visszhangként csendül mindenki fülébe és mindenki szívébe. Szándékuk hányszor és hányszor nem si­került, de a félbe maradt eredmények is olyan hatal­mas vágyat sejtetnek, ami­lyen csak a legjobbak szívé­ben formálódhatott. Tele vol­tak nyugtalansággal, modern­séggel, hogy itt, ebben a na­gyon is elmaradt bábeli zűr­zavarban önön szívük szelle­mi fényénél világosságot te­remtsenek. S hogy voltak és sokan voltak ilyenek is — itt Debrecenben is — az egy ki­csit annak is köszönhető, hogy fiataljaink mindig sze­rették a tudást,­­kutatták az igazságot. És nemcsak az is­kolákét, hanem az élet igaz­­­­ságát is, a nyersebbet, az őszintébbet, ami a tudás biz­tonságával még szebbé, még varázsosabbá kovácsolódott. Ilyenkor az új iskolai év küszöbén valahogy ez mind eszébe jut az embernek. Az a tengernyi múlt, ahol száz és száz megfeneklett akarat árvult és sínylődött, vált cse­­nevésszé. Eszünkbe jut az analfabétizmus ijesztő grafi­konja, a műveletlenség, a cseléd­világ nyomor mocsara, a középiskolák sok mindent eláruló statisztikája, az egye­temi „numerus clausus“ fe­nyegető réme. Azonban mindez csak egy percre jut eszünkbe, hogy még élesebben, még tisztáb­ban lássuk napjaink gondját, történelmét. A szeptemberi ragyogást, amikor oly testvér­­ütemben csendülnek fel az elsőosztályosok tiszta szoprán­jai, az egyetemi hallgatók ujjongó tenorjai, vagy nyu­godt basszusai. Debrecen min­dig az iskolák, a diákok váro­sa volt, s ma még inkább, százszorosabban az, mint va­laha. Diákok, iskolások szá­zai, ezrei bizonyítják ezt, akik ma, az első szeptemberi reg­gelen elindulnak az iskolák felé. Kövessük csak ezt a höm­­pölygést, ezt az áradást. Csak a debreceni általános iskolák felé több mint 15 ezer gyer­mek indul el ma reggel. Mi­lyen sokszínűen hullámzanak, ringanak ezek a kicsinosított arcú kislányok, komolykodó kislegények. Tele vannak él­ménnyel és várakozással. A Péterfia utcai Általános Isko­lában 1078 gyermek kopogása csap majd zajt, a Füvészkert utcaiban 800 gyermek kaca­gása csendül és a Csapókert­ben 1015 gyermek rebben majd a csengők dallamára. De a Poroszlai, a Petőfi és a többi általános iskolák is mind várják már az aprósá­gokat, hogy bennük váltsák mindazt szépre és valóra, amit itt annyi sokáig megtagadott a történelem. Különösen első osztályo­sainkat várják nagy szeretet­tel. Minden iskolában külön kis emléklappal kedvesked­nek nekik, hogy az első isko­lai nap mindig tartó élmény maradjon bennük is. A Csapó­kertben meg egyenesen ez lesz az évnyitó ünnepség kö­zéppontja. Az óvodából annak rendje és módja szerint bú­csúztatják őket, az iskolába pedig az úttörő vezetők ka­lauzolják be az első osztályo­sokat az általános iskola ko­moly berkeibe. Középiskolásainknak, egye­temi hallgatóinknak is ugyan­úgy élmény az első nap, a szeptember, mint a legkiseb­beknek. Száz és száz munkás- és paraszthallgató álma nő valósággá, s formálódik be­lőle jövendőnk pedagógusa, orvosa, irányítója. A termé­szettudományi karon félezer hallgató, a bölcsészkaron nem egészen félezren kezdik meg ebben az egyetemi évben is a tanulást. Az orvoskaron csak első évre 180 hallgató iratkozott be az 1955/56-os tanévre. Mindezek csak szá­mok, de ezek mögött a szá­mok mögött ott zúg és for­rong a valóság és mindaz a nagy forradalmi átalakulás, ami napjain­kra olyan jellem­ző. Nem akarjuk most ele­mezni ezeket a számadatokat, de így szeptember sokszínű diákélményeiben jó ezeket is felemlegetni. A szeptemberi indulás azon­ban még valamire int és figyelmeztet bennünket. Azok­ra a feladatokra, amelyek az új iskolai évben mind peda­gógusaink, mind tanulóifjúsá­gunk előtt állnak. A tavalyi iskolai évről készített statisz­tikai adatok mind azt mutat­ják, hogy van mit javítani és kell is a csorbát köszörülni. A tanulmányi átlagot mindig lehet és kell is emelni, s a mulasztási grafikon is arra int, hogy pedagógusainknak már szeptember első napjai­ban meg kell kezdeniük a szív szerinti munkát. Ebben a tanévben a lehető legkisebbre kell csökkenteni a hiányzáso­kat és különösen harcolni kell az igazolatlan távolmara­dás ellen. Nem szabad meg­engedniük még a falusi, vagy tanyai iskolákban sem, hogy az egy tanulóra eső mulasz­tási nap a tizes szám fölé emelkedjék. De iskolapolitikánkon is van mit formálnunk, van mit alakítanunk. Különösen kö­zépiskoláinkban és egyete­meinken, ahol még erősebbé kell tenni a munkás- és pa­raszthallgatók létszámának az arányát. Persze sohasem szabad a dédelgetés, vagy a kényeztetgetés hibájába es­nünk. Már az első napokban rá kell szoktatnunk hallga­tóinkat a becsületes munká­ra, az értelmes tanulásra és az idő okos kihasználására. Hiszen bennük már jövőnk új értelmisége nevelődik, for­málódik, akikre a szocializ­mus felépítésében szép és gyönyörű feladatok várnak Ezeket a feladatokat csak tu­dással felvértezetten győzhe­tik le, s hogy legyőzzék, már most, szeptemberben neki kell vágni a munka sűrűjé­nek. Szeptember, az új iskola­év erre is figyelmeztet­ ben­nünket. A jövőnkre, amely ott csillog a Péterfián ballagó első osztályos szemében, ott tükröződik a Csokonai Gim­názium tantermében röpködi lányok mosolyában és ott érik az egyetem előtt tervez­gető hallgatók álmaiban. Az új iskolai év ezeket váltj majd mind valóra, mert a mi ars poétikánk, hogy az álmok is valósággá érjenek. Befejezés előtt­­a cséplés A megyében mindenütt kiválóan dolgoztak a cséplőgépek Az elmúlt hét végén a cséplőgépek átcsoportosítá­sának következtében, vala­mint a kedvezőbbé vált idő­járás folytén jelentősen meg­gyorsult az egész megyében a cséplés. Augusztus 27-én még 49 termelőszövetkezet­ben és 26 községben dolgoz­tak a cséplőgépek, 29-én, hét­főn pedig már csak 7 tsz-ben és egy-két községben volt csépeletlen gabona. Jelenleg a megye gépállomásain — néhány kivételével — befejezték a gabona csép­­lését, számottevő munka már csak a polgári járásban van. Ott is fogyósban az osztagosé, mert a nemrég végrehajtott gépátcsoportosításnál Egyek­­ről és Tiszacsegéről 16, Haj­dúnánásról pedig 3 gép ment át Görbeházára, Újtikosra, Polgárra és Tiszagyulaházá­­ra. Idén a megye egész terü­letén kiválóan dolgoztak a cséplőgépek, tisztán, a szemveszteséget minimá­lisra csökkentve, és mégis gyorsan végezték a gabona cséplését. Különösebb panaszt egy gép­állomás munkájára sem tet­tek a dolgozó parasztok a csépléssel kapcsolatban, di­cséret azonban annál több érkezett a felsőbb szervek­hez. Különösen nagy megelé­gedéssel fogadták a Hajdú­szoboszlói Gépállomás körze­tébe tartozó termelőszövetke­zetek tagjai és egyéni dolgo­zó parasztok a gépállomás cséplőgépeinek csaknem min­den esetben kifogástalan munkáját. A legutóbbi országos kiér­tékelés szerint a megyék közötti csép­lési versenyben Hajdú-Bihar megye az első helyen szerepel. A gépek átlagteljesítménye az utóbbi időben meghaladta a napi 140 mázsát. Igen szép eredményekkel járultak hoz­zá az elsőség kivívásához a Hajdúböszörményi, Egyeki, Tetétleni, Derecskei és Nagy­­rábéi Gépállomás cséplőgép­vezetői, ahol a gépes napi átlagteljesítménye jóval felül­múlta a tavaly elért cséplési átlagot. A cséplőgépvezetők egyéni versenyében Kristóf Andor, a Tetétleni Gépállomás trak­torosa lett az első Hajdú-Bi­­harban. Az elmúlt másfél hónap alatt 93 vagon és 4 má­zsa gabonát csépelt el. Bár hivatalos értesítés még nincsen az országos cséplési versenyről, de a Földműve­lésügyi Minisztérium szóbeli tájékoztatója alapján erősen számíthatunk arra, hogy Kristóf Andor cséplőcsa­pata kiváló teljesítmé­nyével a gépállomások cséplési versenyében or­szágosan első lesz. Mivel a munkacsapat tagjai nagyobbrészt fiatalok, ezért annak idején csatlakoztak a DISZ által kezdeményezett ifjúsági cséplőcsapatok orszá­gos versenyéhez. Az eddigi je­lek szerint csaknem teljesen bizonyos, hogy a fiatalok ver­senyében is övék az országos elsőség. A cséplőcsapatok megyei versenyének második helye­zettje, a hajdúböszörményi Nagy Imre ifjúsági cséplőcsa­pata lett, 87 vagon 42 mázsa gabona elcséplésével. Jól sze­repelt a Hajdúböszörményi Gépállomás traktorosai között Boros Sándor is, aki ifjúsági munkacsapatával 66 vagon 95 mázsát csépelt el. Debrecen város határában szintén csaknem mindenütt befejezték a cséplést, itt-ott akad már csak némi csépelnie való. . A termelőszövetkezetek a fancsikai Szabadság TSZ kivételével elcsépelték ga­bonájukat. Az egyéni dolgozók szer­in Bánkon a paci részen, Fancsi­­kán és a bellegelői Kefés ta­nyán dolgoznak még a gépek? A csépelnivaló azonban olyan kevés mindegyik helyen, hogy előrelátható­lag ma estig elkészülnek vele. A legtervszerűbben és en­nek következtében a leggyor­sabban a város II. kerületé­ben haladt a cséplés, ahol augusztus 23-án már leálltak a gépek. A bellegelői Kefés tanyán azonban még a mai napig sem tudták elvégezni a cséplést. Ez a szépséghiba erősen rontja a II. kerület egyébként jó eredményeit. A cséplőcsapatok az el­múlt héten dolgoztak a legeredményesebben, a gépek elérték a napi 140 mázsás átlagteljesítményt. A cséplőgépvezetők között dicsé­retet érdemel Mészáros Ist­­ván, akinek 54 vagon a telje­sítménye és Muzsik József, aki 52 vagon gabonát csé­pelt el. ÚJ BELÉPŐK HAJDÚ-BIHAR MEGYE TERHELŐSZÖVETKEZETEIBE Hajdú-Biharban az el­múlt héten ismét új belé­pőkkel gazdagodtak a ter­melőszövetkezetek. Egy hét alatt a megye területén 226 család, 286 taggal lépett a közös, nagyüzemi gazdálko­dás útjára. A tiszacsegei Kossuth Termelőszövetkezet tagjainak száma egy hét alatt 13 új belépővel gyara­podott. Az új belépők között ismert középparasztok van­nak, mint a 10,5 holdas Ré­­pási István, a 8 holdas Sza­bó Albert, a 9 holdas Szabó Gábor. A gyümölcskertészetéről híres hosszúpályi Petőfi Ter­melőszövetkezet tagjainak száma is növekedett 12 csa­láddal. A konyár Béke Ter­melőszövetkezet erősödését szolgálja az a hat család, melynek tagjai az elmúlt hé­ten lettek a szövetkezet tag­jai, köztük Varga János 16 holdas konyári középparaszt is belépett a konyári Béke Termelőszövetkezetbe. A megye több helyén mű­ködnek előkészítő bizottsá­gok, hogy mielőbb új terme­lőszövetkezetekkel gazdagít­sák megyénket. A szövetke­zeti mozgalom terebélyese­dik Hajdú-Biharban. De vannak területek, ahol elzár­kózás mutatkozik és több he­lyen a régi, erős szövetkeze­tek nem végeznek meggyőző munkát, a káros befeléfor­­dulás akadályozza a fej­lesztést. Ilyen befeléfordulás tapasztalható az álmosdi Táncsics, a hajdúböször­ményi Vörös Csillag Terme­lőszövetkezeteknél, pedig a szövetkezetek jó eredmény­nyel, tagjainak jóléte meg­adja az alapot a jó felvilá­gosító munkához. Pezsgő élet indult Püspökla­dányban. A termelőszövetkeze­tek állnak az érdeklődés kö­zéppontjában. Ebben a nagy­községben ez most a központi probléma. Négy új termelőszö­vetkezet alakult nemrégen: az Új Élet, Alkotmány, Dózsa, Rá­kóczi. Az új termelőszövetke­zeteknek is vannak már új be­lépői, de gyarapodnak új ta­gokkal a régi nagy termelőszö­vetkezetek is. A legnagyobb forrongás a Kossuth Termelő­­szövetkezet körül tapasztalha­tó Mint már hírül adtuk csak augusztusban 38 új belépőt vettek fel a tagok sorába, köz­tük számos, jó munkájáról is­mert középparasztot.­ ó dolguk van a Kossuth tagjainak Mi a titka annak, hogy a Kossuth felé fordul a legna­gyobb érdeklődés? Mi az, ami olyan vonzóvá teszi az egyéni­leg dolgozó parasztok szemé­ben. Nincs itt semmi titok, csu­pán az történik, hogy a Kos­suth élete nyitott könyv a köz­ségben. Mindenki megnézheti, olvashatja napjainak történetét és az amit olvasnak, csak azt bizonyítja hogy jó dolga van azoknak, akik a Kossuth tag­jai. Jól halad ott a munka és gazdagodik a tagság, gyarapo­dik a közös vagyon, hónapról hónapra. Az emberek beszélnek a Kossuth kertészetéről, látták sokan és megcsodálták milyen bőséggel ontja termékeit a jól munkált föld. A kertészet ve­zetője, Gulyás József boldog ember, mert brigádjával ered­ményes munkát végez. A pa­radicsom és paprika olyan bő­séggel fizet, hogy valóban el­lehet mondani: majd leszakad a föld a termés alatti — Sikerült a korai termesz­tés is — mondja paprikaszedés közben. — A szövetkezetnek az öt holdas tábláról már 30 000 forint a jövedelme, de a java jövedelem csa­k ezután lesz. Bő­ven fizetnek az őszi növények is. A tavaszi munkáért a brigá­dom 2330 forint prémiumot kapott. Lesz prémium több is, mert a termelési tervet ezután is túlteljesítjük. Paradicsomot 800 négyszögölen termelünk és leszedünk 200 mázsát, hiába ta­mászkodnak egyesek! — fejezte be a szót jóízű nevetéssel. — Milyen jövedelme volt ta­valy? — kérdeztük a vidám brigádvezetőt, és s idei jövedelem többszöröse lesz a múlt évinek — Az elmúlt évben 26 000 fo­rint volt a jövedelmem, de az idén a duplája lesz! — Dupla lesz az bizonyos, de nemcsak neki, hanem nekem is — vág a szóba a brigád egyik tagja, Bérczi Károly. — Tavaly is közel jártam a 20 000 forint­hoz, kaptam 1600 forint pré­miumot is és még külön jutal­mat is a közgyűléstől. Az évi munkaegységem 449 volt. Most sem hagyom alább. Az idén már a két fiam is velem dolgo­zik, no meg a vejem is. Látták, hogy nekem jól fut a csikóm, hát ez évben már velem tarta­nak, így tehát többszörös lesz a jövedelem. Én és a két fiam 36 mázsa búzát kaptunk csa­k előlegül, a többit majd október­­ben. A vejem külön vitte haza a neki járó gabonát. A csalá­dom igen megszerette az életet a termelőszövetkezetben. Mi már itt vertünk gyökeret. A fiam kertészeti főiskolára megy, hogy még nagyobb sikerrel dol­gozhasson a kertészetben. Higg­­ye el, nagyon jó itt — teszi a pontot a beszéd végére, mip Kiss Mihály is az okos alól — Milyen bizonyítékát tud­ná elmondani annak, hogy „na­gyon jó itt“. — Nem dicsekvésül mondom, de a szövetkezetben való mun­kám segített ahhoz, hogy 14 mé­teres házam van már. A régi vi­lágban erről álmodni sem mer­tem. A háztájiban ott van a jó fejős tehenem, négy sertésem. Több mint 30 mázsa tengeri kerül a padlásra, híznak abból a disznók. A kora tavaszi hó­napban majd két kövér sertést adok el a szabadpiacon. Ilyen az ember sora itt, de látja még­is vannak, akik kételkednek. Látják a tagok módosodását, de csak firtatják a dolgot, mert sok darazsat dugtak az ember fülébe, sok rosszat beszéltek a szövetkezetekről és ez lassan hámozódik le az emberek véle­ményéről. — Segít-e személyesen abban, hogy megismerjék az igazat? _ Az emberi kötelesség. Ha jó, miért ne legyen a másik pa­rasztnak is jó? Elmondom én, hogy mire vitte a szövetkezetét a szorgalmas tagság és hogyan emelte saját sorsát is. A na­pokban is erről beszéltem B. Kiss Mihály barátommal. Ér­tette­m a szót, de mégis megkér­dezte a végén, de nagyon komo­lyan. Igaz lelkedre mondod ezt nekem a szövetkezetről? Nyom­ban válaszoltam, hogy becsü­letesebben már nem is tudnám elmondani. Lelkem nyugalma rajta — No akkor itt a kezem — válaszolta az én barátom. —■ Veletek fogaik dolgozni. Kezet fogtunk. Én csak azt mondtam neki búcsúzóul: Nyugodtan gye­re, ha magadnak jót akarsz! A kertészetben történt bebe­szélgetés során arról is meg kellett emlékezni, hogy a Kos­suth Termelőszövetkezet jó­hírét nemcsak Püspökladány­ban ismerik. Gulyás József er­ről így beszélt: 7ökre van a környéken a Kossuth TSZ kertészetének . Mi nagyüzem vagyunk. Püspökladányban két üzletben árusítjuk a konyhakerti növé­nyeket, de árusítjuk a tejet, vajat, túrót, tejfölt is, mivel hát a tehenészek is árut akarnak minél többet piacra adni F arta a fejüket, hogy a kertészet töb­bet ad. De nekünk már nem elég Püspökladány. Szekérre rakjuk a jó portékát és a bá­­rándi, sárrétudvari, meg a töb­bi vásárokon is árusítják kony­hakertünk termékeit. Minden piaci napról hazahoznak 500- 600 forintot, de néha ezer forin­tot is. Az emberek szívesen vá­sárolják a szép, friss konyha­kerti növényeket. Ilyenek a tények és beszédek Püspökladányban. Ezek meg­győző erejűek és viszik előre a dolgozó parasztságot a jobb­ élet útján. BENCZE MIHÁLY VAp&kia Lityi tiptytyzeteit értéllé

Next