Néplap, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)
1955-12-25 / 303. szám
tess... DEC. S 3 , VASARNAP cd A)íg.kedaű Jiharij utcai iskolaudvartól A NOVOSZIBIRSZKI OPERAHÁZ SZÍNPADAI• Mátrai Mária Komauth-dijmm operaénekesnő Debrecenről és a cavejetunióbeli vendégszerepléséről Amikor a szibériai szereplésem után Novoszibirszkből repülőgépen tettem meg az utat vissza Moszkvába, több mint kétezer méter magasan a levegőben lehunytam a szemem és ott, a felhők között és hómezők fölött tisztán rajzolódott képzeletemben Debrecen képe. Az óriási gépmadár suhant a levegőben és én lehunyt szemmel ott voltam újra a Vígkedvű Mihály utcai elemi iskola udvarán, ahol gyerekeskedtem, játszottam, tanultam. Ahol forró álmok bimbóztak bennem arról, hogy énekesnő leszek, sikerem lesz és eljutok ismeretlen zugaiba a világnak. Talán ezt a beteljesült álmot köszöntem meg a fészeknek, ahonnan kirepültem, Debrecennek, a zengő gyermekálmok városának — ezzel a visszaemlékezéssel. így kezdte nyilatkozatát Mátyás Mária, aki nemrég tért vissza nagysikerű moszkvai és szibériai vendégszerepléséről Magyarországra. — Debreceni vagyok — folytatta Mátyás Mária — debreceni tanító leánya. Még kicsiny gyermek voltam, amikor első sikeremet arattam: az iskola karácsonyi ünnepélyén, ahol édesapám tanított. Szüleim azt akarták, hogy én is tanítónő legyek. Elvégeztem a tanítónőképzőt s néhány hónapig magyarra, számtanra, olvasásra, írásra oktattam a Vígkedvű Mihály utcai elemi iskola kis nebulóit. Az utcanév nem nógatott vidámságra. Szomorúkedvű Mária lettem, mert félbe kellett hagynom a zeneakadémiai tanulmányaimat. Noha Hoor Tempis Erzsébet énektanárnő rendületlenül hitt abban, hogy egyszer még ismert operaénekesnő leszek. Aztán eljött a felszabadulás és nem sokkal később egy napon vasúti jegyet váltottam Pestre. Nem volt könnyű akkoriban feljutni a fővárosba, hosszú volt az utazás és sovány az erszényem. A vonatról egyenesen bementem az Operaházba, ahol alig pár hete játszott újra a társulat. Elmondtam, hogy énekesnő szeretnék lenni. Komáromi Pál, a színház társigazgatója azt felelte: Jöjjek el majd egyszer próbát énekelni. „Majd egyszer ? — fakadtam ki — vagy itt maradok, vagy hazautazom Debrecenbe, mert nincs miből a próbaéneklésre várakozni, hallgassanak meg azonnal.“ — így is történt. Lekalauzoltak a színpadra elénekeltem néhány áriát... és ösztöndíjas tagja lettem az Operaháznak ... Szép volt az út az első kis szerepektől a nagy kitüntetésig, a Kossuth-díjig, melyet kék operaszerepemért: a Hunyadi László Gara Máriájáért és a Háry János Örzséjéért kaptam ... Aztán jött az utazások korszaka, bezzeg most nem személyvonaton döcögve, Debrecenből Pestre, hanem 1948: Olaszország, 1951: a szovjet operaművészet remekeivel ismerkedtem meg, aztán a berlini VIT, ahol díjat nyertem, Csehszlovákia és Bulgária és most újra a Szovjetunió. Gyönyörű estek, a sikerek, tapsok izgalmas emlékeivel... Természetesen tele élményekkel érkezett haza. Még most, napok múlva is ezeket rakosgatja emlékezetében. — Huszonegy fokos hidegben is forró sikerünk volt a Bánk bán novoszibirszki előadósásával — beszéli. — Joviczky Józsefet és engem hatalmas bundákkal láttak el öttartózkodásunk alatt. A száraz hideg egyáltalán nem ártott hangunknak. A novoszibirszki opera remek, korszerű épület, kétezer nézőt fogad be a nézőtere, de fellépéseinken még néhány száz pótszéket állítottak be. A Bánk bán szibériai előadása kitűnő rendezésben teremti meg az opera magyar hangulatát. A szereplők élükön a Gertrudist éneklő Mjasznyikovával: nagyszerű művészek. Mi voltunk az első külföldi vendég, akik felléptek az operában. Novoszibirszk rendkívül forgalmas város, repülőgépjáratok szállítják oda az utasokat a hatalmas birodalom minden részéből. — A Bánk bánon kívül a Traviatában léptem fel Novoszibirszkben, ebben a rendkívül fejlett zenekultúrájú városban. Az Operaház előadásai igen magas színvonalon állnak. A művészi élmények mellett volt egy felejhetetlen természeti látványban is részem: egy hatalmas hóviharban, amikor órákon keresztül repült a levegőben a szikrázó förgeteg, méteres torlaszokat építve egyes helyeken. Ez közvetlen az egyik előadás előtt volt, mire azonban a színházból kijöttünk, hóekékkel eltüntették a félelmetes vihar által „épített” másfél méter magas hótornyokat. A közlekedés teljesen zavartalanná vált. — A Bánk bánról egyébként rádió és televízió riportot készítettek Novoszibirszkben és azt a legtávolabbi állomásokon is hallhatták. — A novoszibirszki szereplés után Moszkvában énekeltem az egyik legkedveltebb szerepemet, az Anyegin Tatjánáját. A Nagy Színház, mint mindig, ezúttal is roskadásig megtelt. Arra az élménysorozatra, amit a Szovjetunióban tett látogatásunk jelentett, a moszkvai út tette fel a koronát. Napokig lehetne beszélni azokról a művészi és emberi benyomásokról, amelyeket ott szereztünk és amit egy életre szóló emlékként hoztunk magunkkal... — Hosszú volt az út — fejezte be nyilatkozatát Mátyás Mária — a Vígkedvű Mihály utcai kis tanítólakástól a moszkvai és novoszibirszki operaházi forró estékig. Ennek a hosszú útnak egyik legfelejthetetlenebb részét jelenti a Szovjetunióban eltöltött napok... a barátság, az emberiesség, a művészet és szépség örök emlékeivel. Kiss István December 21-én volt 2000 éve annak, hogy Nagyszalontán született Földi János, akit a természetrajz magyar atyjának is szoktak nevezni. Nem született, selyem párnák közt. Gazdag rokonai semvoltak, akik az életútján fogták volna a kezét, segítettek volna neki. Egyszerű, sokgyermekes szülők gyermeke volt. A szegény, árva fiúnak mindenért külön meg kellett küzdenie. Anyját 15 napos korában vesztette el, s alig volt 4 éves, amikor apja is meghalt, így korán megkóstolta az árvák konnyáztatta, keserves kenyerét. Jószívű emberek tartották, nevették. Már zsenge gyermekkorában kitűnt éles eszével, kitartó szorgalmával és jó magaviseletével. Tanulóévei is keservesek voltak, sok szükséggel küzdött. Legelső iskoláit csak mint szolgadiák végezte szülővárosában, Nagyszalontán. Éppen ezek a küzdelmek és nélkülözések acélozták meg akaraterejét. Tizenöt éves volt, amikor a debreceni ref. főiskolába lépett. Itt olyan híres tanárai voltak, mint Hatvani profes-szor, akiről az a hiedelem járta, hogy az ördögökkel cimboráit. Pedig a valóság csupán annyi volt, hogy a tudós professzor éjszakánként villamos kisülésekkel kísérletezett, s az ablakán bekukucskáló diákok nem tudták mire vélni az ide-oda cikázó színes fényeket. Elhíresztelték, hogy Hatvani professzor az ördögökkel cimborál. Nem lehet kétséges, hogy Földi érdeklődését a természettudományok iránt ez a nagy tudású professzor keltette fel. Debrecenben csak néhány évig tanulhatott, hogy a továbbtanulásához pénzt, szerezhessen, Bárándra, majd Kiskunhalasra ment rektortanítónak. Megtakarított pénzecskéjével Pestre költözött, beiratkozott az orvosi karra, amit 19 88-ban kitüntetéssel végzett el. Orvosdoktorrá avattak, a természettudományi jártasságáért pedig a Jénai Ásványtani Társaság rendes tagjává választotta. Még abban az évben megkezdte orvosi működését Szatmárnémetiben. Mint kiváló orvost, 1791-ben a hajdú kerület főorvosi állására hívták meg, így került Hajdúhadiházra, ahol haláláig működött. „Orosi gyakorlata mellett minden idejét a tudományokra, s a nemzeti nyelvnek művelésére szentelte, mellynek oly hő pártolója volt, hogy azt minden nyilvános intézetbe behozni óhajtotta“ —olvassuk róla a régi feljegyzésekből. Szívének legfőbb vágya volt: „magyarrá tenni... irodalmi nyelvvé emelni, művelni az elhanyagolt magyar nyelvet“. Ugyanis az ő idejében elhanyagolták a magyar nyelvet. Hivatalokban és az iskolákban latinul vagy németül beszéltek. Csak a nép beszélte anyanyelvünket. Ezen akart Földi változtatni, amikor egy pályázatra megírta Magyar Nyelvkönyv c. művét, melylyel első díjat nyert. Ebből a munkájából készítették az első magyar nyelvű Magyar Gramatikát (amit Debreceni Gramatikának ismernek). Nyelvészek szerint, ami csak jó van ebben a könyvben, azt mind Földi könyvéből vették át, mégsem említették meg benne a Földi nevét. Kiváló nyelvkönyvében ilyen még ma is érvényben lévő szabályt találunk: „Új szót formálni, mikor másképen meglehet, szükségtelen, hanem ki kell keresni a gyökeres, törökös, jó hangzású igaz magyar szókat, azoknak értelmeiket, ezekkel, ezeknek folyamataikkal s összerakásaikkal kell nevezni míg lehet, az új dolgokat is. Ez a nyelvnek igaz pallérozása. Végre, ha ezekből se telik, akkor kovátsoljon valaki új szókat, vagy akkor magyarosítson meg idegeneket." Hogy mennyire tiszta szándékkal és legjobb tudásával küzdött a nemzeti nyelvért és a haladásért, az Gramatikájából is kicsendül: „Ami pedig az egész munkát illeti, mindeneiket úgy írtam, hogy soha még hamvaim is ne szégyellhessek amit írtam, de nyelvem s nemzetem is soha ne szégyenlhesse, amit annak igaz előadására, tökéletesítésére kijelentettem.“ Földi János sokoldalú tudós volt. Ugyancsak Nyelvkönyvének előszavában jelzi, hogy többeknek ösztönzésére és nemzete dicsőségére ezután a magyar füvésztudományinak hasonló megjobbításához és kidolgozásához fog. Sajnos, ezt a munkáját korai halála miatt nem végezhette be, csak néhány ilyen tárgyú kisebb munkája jelent meg: „Rövid kritika és rajzolat a magyar füvésztudományról“, vagy „Természeti história a Linné systemája szerint: Első csomó: az állatok országa.“ Mindkét munka nyelvészeti szempontból is igen értékes, mert ízes magyarsággal és könnyen érthető formában készült. A latin növény- és állatnevén Földi úgy segített, hogy a nép ajkán élő neveket — ha azok kifejezőek voltak — megtartotta, ellenkező esetben helyettük új nevet képzett. Állattanában ezernél több olyan új magyar állatnév van, amit alkotott vagy vett át a népnyelvből (csikós, ló, ponty, hangyász, fonalféreg, cinke, csaláncsatogató, pipiske, veresbegyű madár, nádirigó, galagonya, pillangó ...) De több száz azoknak a magyar növényneveknek a száma, amellyel ő ajándékozta meg a természettudományt. Az ő gyűjtéséből és feljegyzéseiből készítették el sógorai, Diószegi és Fazekas a „Debreceni Füveselkönyv“-et. CÖLDIT A FELVILÁGO I SODÁS KORÁNAK új eszméi lelkesítették, lankardatlan munkára fűzötték. Olthatatlan szomjúsággal vágyakozott a tudományok megismerésére, ezért tett szert olyan széleskörű, szinte példátlan műveltségre. Shakespearét ő fordította először magyarra. Verseket is írt. A „Magyar versekről“ írt tanulmányai a „Magyar Musa“-ban és az „Orpheuszban jelentek meg. Szenvedélyesen gyűjtötte a közmondásokat és a példa beigaza volt Csokonainak. Jóslása beteljesült. MI MÁR TUDJUK, hogy ■ miért hallgatták el Földit. Mert az akkori zsarnoki uralom igyekezett minden felvilágosult megnyilvánulást szédeket. Feltehető, hogy népdalokat is gyűjtött, mint ahogy kortársa és barátja, Csokonai is gyűjtött. Küzdött az emberi tudatlanság és babonák ellen. Régi jegyzőkönyvek elavult írásaiból olvashatjuk, hogy nem egyszer felemelte tiltó szavát a javasasszonyok és kuruzslók rontásai ellen. Csokonai gyakran meglátogatta Földit hadházi magányában. Olyankor kimentek Földi vénkerti szőlőjébe — még ma is megvan az a pajta —, ahol napokig elbeszélgetett, vitatkozott a két barát. A HALÁL nagyon korán, ' ' 1801. április 6-án legszebb férfikorában, élete 46. évében ragadta el. Temetésén még a felesége sem jelent meg. A tanácsbeliek közül is csak Csiszár Mihály város hadnagya volt jelen. Barátjának, Csiszárnak még életében meghagyta, hogy sírjához akácfát ültessen. Ezt a kívánságát másodszor is teljesítették, s amikor az a kiszáradt, koporsó alakú sírkővel jelölték sírját. Ez a sírkő idővel elkallódott. Varró Ferenc volt hadházi tanító indítványára emeltek neki új emlékművet, amit később a ref. templom kertjébe vittek, így most jeltelen sírban pihen az a nagy tudós, aki életében sem kapta meg azt a megbecsülést, amit megérdemelt volna. Néhány év múlva Földi halála után Csokonai Dr. Földi sírhalma felett c. versében felháborodva panaszolja el, hogy barátjával, Földivel milyen mostohán bánt el kora és keserűen vádolja Hadházi, amiért olyan hamar elfeledte és nem gondozza sírját. Csokonainak ez az emlékező verse a mély részvét, a baráti gyász, a méltatlan kort vádoló panasz hangjából a reménykedő, bizakodás hangjába csap át, amikor így végzi versét: megakadályozni. De azt is tudjuk, hogy miért tartjuk mi nagynak: mert Földi is a jobb, a szebb, a boldogabb emberi életért küzdött: a haladásért. Enyedj Joint FÖLDI JÁNOS 17551801 De nyugodj elégetek megett. Nyugodt dicső test, én velem is csak így Bánik hazám, bár drága vérem Érte foly, érte fogy, érte hal meg. Lesz még az a kor, melybe felettem is Egy hív magyarnak lantja zokögni fog. S ezt mondja népünk: Ők miért nem Éltek ez emberi századunkban?“ » * «»lap 7 A DÉLI ÉGÖV ALATT Az „Ob“ áthaladt az Egyenlítőn Részletek J. Rjabcsikovnak, a S amikor az antarktiszi Pravda küülöntudósítójának az expedíció vezérhajójának, az „ob“ fedélzetéről küldött riport- ,„ob“-nak acélozva az Atlantijából, óceán kéklő vizét hasítja az Az „Ob" tengerjáró hajóról Egyenlítő vidékén, szokatlan sta kék vizen túl Afrika alá- élénkség tapasztalható a fion, helyenként szaggatott délzeteken. irtja látszik. Csak úgy árad Hajónk fél hónap óta állanadó a Szahara forró lehelledóan útban van Nem tér ^ •OU a sivatagban homokviz kikötőbe sem, hanem "nap minden előh egy ^5» tart célja, az löpp víz után szomjúhozik Antarktisz felé. E fél hónap örülöttünk az Atlanti-óceán siatt pezsgő elet folyt a nap ion ívül el. De az expedíciós hajó és mindenki szorgalmasan ég ebben a mérhetetlen víz- dolgozott. S most, a munkás idegben is annyira felmeleg hétköznapokat ünnep tarkítja; :ik. hogy a fémrészekhez nem ^ hajórádió bejelenti az ünhet Puszta kézzel hozzanyunepség kezdetét. Felcsendül a '■ A,^^fflzet bá dt zene. Minden tengerész, aki célból elhelyezett tömlőkből szolgálatban, a hátsó permetezőkből öntözik. tedelem Értekezik, ahol úszómedencét rögtönöztek. A forróság egyre odajön mindenki, akinek nincs fokozódik halaszthatatlan munkája. A hagyományoknak megfee ez már nem a Szahara szájgigen, Neptunusz és kísérett lángolása, hanem nedves, az ejdijevi fedélzetrészillasztó hőség, amelyet Portuddi várták, de általános csonl-Gumnea partim ku denek dálkozásra a medencéből denk. A nedvességgel telített emelkedett ki ^ lj€SZtő Nep. .vege szinte sűrűsödik. A lat- . . . „ Vtrvatárt hamuszínű fátyol borít tunus ~ akinek, amely annál kevésbé átlát- gyimir Kort, a földrajzi .utó, minél közelebb érünk az ilományok doktora játszotta egyenlítőhöz — végigsomogatta hosszú szakánál, helyére billentette fe- Már többször kiszámítottak,da a koronát, hátra vetette egy az expedíció részvevői ko- vörös palástját és háromágú il csak hatan mentek meg be- villájával megkopogtatta a észtül az Egyenlítőn, az Észa- fedélzetet Erre a jelre rögtöni-sarkon viszont 38-an jártak. . ... Az Északi-sarkvidék legyőzői Ml Ivan Man kapitány nehezen viselik el a trópusi 68 Szomov, a Szovjet meleget, de mindegyik bátran unió Hőse, az antarktiszi ex.Hart a maga helyén. A legne-pedicio vezetője. Megkezd élezebb a munka a hajó mödött Neptunus és az expedívében, ahol a gépeket kezelik, de vezetőinek verses párbe-ott tart szolgálatot 50 fokos széde. A tengerek istenét megmelegben Alekszej Podlesznij ajándékozták és tájékoztatták ,s Lev Gavrilov mechnikus, s az expedíció céljáról, ő pedig mindazok, akik arról gondos- megemlékezett őseinkről, akitudnak, hogy a hajó megállás két átbocsátott az Egyenlítőn, nélkül haladjon, hogy felfedezzék az Antark-A laboratóriumokban is forttan*, majd engedélyt adott az •ó és nyomasztó a levegő s a* folytatására es síkéi eket ízen semmiféle ventillátor kívánt. nem _ segít. Az emberek a fül- A maguk készítette kamcasztó levegőben kénytelenek jelmezekbe öltözöttem* szerelni a műszereket és rekerek nagy éljenzéssel fogad?ezni a megfigyeléseket. Az „ egyik műszer „kimúlt” a hő- alműkor jégtől. Erre Fjodor Ganpance- mr . ? ■ ’ • 'ov műszerész és a geológus Neptunus átnyújtotta részleg munkatársai hatalmas an Egyenlítő kulcsát ventillátort szereltek fel, amely , , , . .. , , » hűti a műszer felmelegedett űrhajó kapitányának részeit úgyhogy most már kijjan kapitány, aki már nemfogástalan, működik Alek- egy keresztülszelte azszandr Liszkin és Alekszandr Elitt átvette a kulcsot Zsivago, a két fiatal tudós , . . ’. foot szüntelenül törölgetve vagy a es ^ l 3* 2 hűsebb levegőt árasztó vertil- verőhur[\. fekalátorok elé tartva arcát, figyeli zene tuss*t húzott es hozz. az a visszhangos mélységmérő és tak, hogy a hagyományokhoz a többi készülék jelzéseit. A illően mindazokat megmai «magas árboc forróra hevült fok a rögtönzött medencében, acél fokain mászik fölfelé , akik először mentek keresztközépkorú Vlagyimir Kunyin túl az Egyenlítőn. Csak látni mérnök. A hőséggel dacolva kellett volna a repülőgépeket, teljesíti a tudományos munka a motoros hajókat, a hágcsótársak kérését és még egy kát, az árbocokat, sőt még a műszert szerel fel az árbocra, helikopter emelvényét is el- Az emberek lepő emberek vidám, napbannított arcát, amint élénken mindenfele figyelték a Neptunus kísérőszorgosan dolgoznak. tét alkotó- fanta^f’.'^us. 01t?" mzeteket viselő tudósok es re-* Melegük van, de végzik mun-pülők menetét. Csak a szemkajukat, alkotnak és terveket tanú tudja igazán értékelni szőnek. Ott ül a mentőcsónak ezt a tréfás ünnepet, árnyékában fürdőnadrágban. Véget ért a ceremónia, minnagyítóval a szeme előtt az denkit megfürdettek, levették ezermester Mihail Komarov, a karneváli kosztümöket s az Előtte alkatrészeire szétsze- álarcokat, zeneszó közben vett mozigép, törött írógép, mindenki összegyűlt a hajószemüveg, fényképezőgép vagy klubban. Az „Ob“ kapitánya szokatlan laboratóriumi mű és az expedíció vezetői az szer. Komarov önként vállalja „újoncoknak“ oklevelet nyújezek megjavítását. Jottak át ezzel a szöveggel! „Diploma a nagyszakállú Neptunustól. Kísérje önt a A világ mindenfajta lenge- szerencse asszonya, s bár farésze évszázadok óta megangyok és kódók várnak önre, népid, ha áthalad az Egyenlís velük együtt a gonosz óceán tón. Ma már nehéz lenne egyéb szeszélyes, ne féljen az megállapítani, ki és mikor elemektől képviselje méltón kezdeményezte ezt az ünnepélyes szertartást, de most is, hazajut, miként a vitorláshajók ide- Már a déli féltekén járunk jön, minden tengerész, aki ke- és nemsokára megtettük anresztülhajózik az Egyenlítőn,nak az útnak a felét, amely megemlékezik erről a fontos , , , ... ... eseményről, ünnepélyes talál- elválaszt bennünk kozót rendezve a tengereit tarktisz jégborította partiúristenével, Neptunusszaltól. ------------XX—XX—XX— ---------------| Értékesítő Kirendeltségünkön (volt MEZŐKER) Széchenyi u. 22. sz. 1 alatt december 30-án, 31-én az év végi leltározás miatt * az árukiadás szünetel. Kérjük vevőinket, hogy szükségleteiketa fenti időpont előtt beszerezni szíves- fekedjenek. Hajdú megyei Mezőgazdasági Termékeket Értékesítő Szövetkezeti Központ, Debrecen a n—*»v\««Ummuwmmx* —h—n—*"——u—ii’ r'