Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)
1956-04-13 / 88. szám
— VM.% Miietaxpcu, eteiutfetetcf NÉPLAP VI Jr AZ MDP HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIII. ÉVFOLYAM 88. SZÁMÁRA 50 FILLÉR 1956. ÁPR. 13., PÉNTEK 1 ----------------------------------------------------------------------------------------------------"A MAI SZÁMUNKBÓL: Párt és pártépítés *■* A jókonferencia feltétele a jó felkészülés (2. oldal) — Újabb murákasikerek május tiszteletére (2. oldal) — Jogos a bizakodásA hajdúszovátiak nemcsak kezdeményezésben, hanem tettekben is példát mutatnak (3. oldal) — Athéntől Melbourne-ig (4. oldal) ■— Hírek (4. oldal) A minden országgal való együttműködés politikája A nemzetközi viszonyok mai szakaszát nagyarányú diplomáciai tevékenység jellemzi. Ez különféle értekezletekben és tárgyalásokban, üzenetváltásokban, államférfiak utazásaiban és találkozásaiban fejeződik ki. A Szovjetunió és a többi békeszerető állam — a másképp gondolkodókkal szemben türelmetlen, „paktomániás“ atlanti politikától eltérően — mindenkor valamennyi állam együttműködéséért szállt síkra. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa megerősítette ezt az irányvonalat. A szovjetek országa az új viszonyok közt még állhatatosabban törekszik minden ország kölcsönös bizalmának és együttműködésének megteremtésére, akármilyen is az egyes országok társadalmi és államrendszere. A Szovjetunió nem szab meg semmiféle feltételt vagy korlátozást, s csupán azt kívánja, hogy a másik fél is hasonlóképp törekedjék a béke megóvására. A Szovjetunió mindenképp törekszik e lehetőségek kiaknázására. Elég arra a tényre utalnunk, hogy a szovjetország és az észak-európai államok, köztük az atlanti tömbben részvevő államok (Norvégia és Dánia) kölcsönös megértése és együttműködése is fokozódott. A szovjet vezetők közelgő angliai és a francia kormányférfiak várható moszkvai látogatása nagy lehetőségeiket tár fel a megoldatlan problémák rendezésére. Pedig Anglia is, Franciaország is az atlanti tömb vezető hatalmai közé tartozik. Ázsiában a Szovjetuniónak nemcsak az Indiával, Burmával és Afganisztánnal való már szinte hagyományos együttműködése folyik eredményesen, hanem Kambodzsához és Pakisztánhoz fűződő kapcsolatai is erősödnek. Ezt tanúsítja Mikojannak, a Szovjetunió Minisztertanácsa első elnökhelyettesének a legutóbbi napokban Karacsiban tett látogatása. Fölösleges bizonyítanunk, hogy mindez mily kedvezően hat az ázsiai békére. A reakciós körök hiába erőlködnek, hogy „a nemzetközi kommunizmus“ cselszövényeinek tulajdonítsák ezeket a következményeket, mert semmiképp sem titkolhatják el a népek előtt a közel-keleti feszültség igazi okát. Ezzel szemben a népek általánosan helyeslik és támogatják a szovjet külpolitika nemes alapeszméit. Mind több kis és nagy állam keresi a széleskörű nemzetközi együttműködés megteremtésének útját és eszközeit. Köztudomású, hogy a francia és az olasz vezető körök neves képviselői a minap élesen bírálták az atlanti politika agresszivitását és korlátoltságát. Talán nem kevésbé jellemző a kis Kambodzsa példája. Kambodzsa elhessegeti a SEATO szervezőinek csábításait, hátat fordít ennek a tömbnek, s valamennyi szomszédja, köztük a Kínai Népköztársaság irányában is a baráti kapcsolatok megteremtésének politikáját folytatja. A hidegháború hívei az együttműködés eszméjének növekvő népszerűsége láttán Lankadatlan buzgalommal mesterkednek, hogy megrágalmazzák a Szovjetunió akcióit, mindenféle titokzatos szándékokat tulajdonítsanak a Szovjetuniónak, s lépten-i nyomon a bizalmatlanság légkörével vegyék körül az „oroszok szívélyességét“. Például a Norrrottens-Kuriren című svéd jobboldali lap az ilyesfajta hangulatok hatására írta vezércikkében, hogy az együttműködési szándék demonstrálásával „az oroszok először is a kétely és a bizalmatlanság magvét akarják elhinteni a demokratikus államok közt, amelyek az amerikaiak vezetésével a katonai jellegű Atlanti Egyezményben tömörültek, másodszor pedig megkísértik, hogy Moszkva oldalára vonják a semleges és a szövetségektől tartózkodó országokat. Az efféle következtetések csak a legszerényebb igényű emberek tetszésére számíthatnak. Az atlanti tömb tagjai közt nem a szovjet „mesterkedések“ okoznak kételyt és bizalmatlanságot, hanem azok az élesen szembeötlő hibák, amelyeket a reális világhelyzet fölmérésére képtelen és a háborús előkészületeket erőszakoló „amerikai vezetés“ elkövet. A semleges és a szövetségesektől tartózkodó országok a katonai tömbökhöz való csatlakozás visszautasításával nem „Moszkvának“, hanem a béke megőrzésének és a nemzetközi feszültség további enyhülésének tesznek szolgálatot. A világ népei a tények alapján győződnek meg róla, hogy a békés egymás mellett élésnek és a minden országgal való baráti együttműködés fejlesztésének szovjet politikája nem „mesterkedés“, nem „taktika“, hanem a szovjet külpolitika fő irányvonala. A jövő ezé a politikáé. Részletek az Új Idő legutóbbi számában megjelent cikkből. N. A. Bulganyin elvtárs nyilatkozata a Timesnak: Minden erőnkkel azon leszünk, hogy látogatásunk a feszültség enyhítését szolgálja A Times című angol lap felkérte N. A. Bulganyint, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét, válaszoljon néhány kérdésre N. Sz Hruscsov és N. A. Bulganyin közelgő angliai utazásával kapcsolatban. Az alábbiakban közöljük a Times kérdéseit és N. A. Bulganyin válaszait. KÉRDÉS: Mi az angliai utazás célja? VÁLASZ: N. Sz. Hruscsov és én Nagy-Britannia kormányának meghívására látogatunk el Angliába. Angliai tartózkodásunk alatt szándékunkban áll megvitatni azokat a kérdéseket, amelyek mindenekelőtt érdeklik országainkat. Anélkül, hogy találgatásokba bocsátkoznánk az angol kormánnyal folytatandó tárgyalásaink várható eredményeit illetően, elmondhatjuk hogy a különböző országok vezető államférfiainak személyes érintkezése a kölcsönös megértés megteremtésének hatékony eszköze a nehéz és vitás kérdésekben. Emlékeztetni lehet például arra, milyen jótékony szerepet töltött be a vezető államférfiak személyes érintkezése az osztrák kérdés megoldásában, a Szovjetunió és Jugoszlávia baráti kapcsolatainak helyreállításában, a Szovjetunió és számos ázsiai ország baráti viszonyának fejlesztésében és sok más esetben. A tárgyalások az a legjobb dolog, amit a tapasztalatok ma az egyes nemzetközi kérdések rendezésére ajánlanak. KÉRDÉS: Tehet-e szolgálatot ez az utazás a nemzetközi feszültség enyhítése ügyének? VÁLASZ: Reméljük ezt és a magunk részéről minden erőnkkel azon leszünk, hogy angliai látogatásunk a nemzetközi feszültség enyhítését szolgálja. A Szovjetunió kormánya és népei abból indulnak ki, hogy a nagyhatalmak kapcsolataikban közös érdekeiket kell szem előtt tartaniuk, s hogy legtöbb gondjuk az, hogy megakadályozzanak egy újabb háborút és normális, jó viszonyt teremtsenek az összes országok között. Ha a feszültség enyhítésére irányuló megfelelő viszonttörekvéssel találkozunk, akkor az utazás kétségkívül pozitív eredményeket hoz. KÉRDÉS: Külföldön azt a véleményt lehet hallani, hogy ellentmondás van egyfelől az indiai, burmai és afganisztáni utazás során tett nyilatkozatok, másfelől az Anglia iránti barátságira vonatkozó jelenlegi kijelentések között. Nem volna-e szíves kifejteni véleményét erről a kérdésről? VÁLASZ: A Szovjetunió arra törekszik hogy tovább javítsa viszonyát Angliával, Franciaországgal, az Egyesült Államokkal és minden más országgal, azt tartja ugyanis, hogy a népek közötti jó viszony és barátság a világ békéjének megőrzésére és megszilárdítására vezet. A béke megszilárdításában pedig a szovjet embereknél nem kevésbé érdekeltek az angolok, a franciák, az amerikaiak, valamennyi ország népei. A Szovjetunió külpolitikájának változatlan elve a barátság politikája és a nagyobb megértés megteremtésének politikája minden ország, így Anglia irányában is. A szovjet nép mindig megbecsülést érzett az angol nép iránt, és őszintén baráti kapcsolatokat akar vele fenntartani. Csak az igazság ellen vétve lehetne azt állítani, hogy a szovjet államférfiak indiai, burmai és afganisztáni látogatása idején tett nyilatkozatok a Szovjetunió és Anglia baráti viszonyának megteremtése ellen irányultak. KÉRDÉS: Külföldön azt a véleményt lehet hallani, hogy az angliai utazás célja féket verni Anglia és az Egyesült Államok közé. Nem volna-e szíves kifejteni véleményét erről a kérdésről? VÁLASZ: Amikor a Szovjetunió jó, baráti viszonyt akar megteremteni valamelyik országgal, nincs szüksége arra, hogy az illető ország elvesse valamelyik más országhoz fűződő barátságát. Országunk barátkozni akar Anglia barátaival is, és nincs szükséégünk arra, hogy megfosszuk Angliát barátaitól. A szovjet kormány baráti kapcsolatokat akar létesíteni Angliával, akárcsak Franciaországgal, az Egyesült Államokkal és más országokkal. A szovjet kormány, mivel nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a béke és a biztonság megszilárdítása érdekében minden országgal baráti kapcsolatokat építsen ki, mint ismeretes, mindent megtesz, hogy megjavítsa a szovjet— amerikai viszonyt is. Ezt akarja a szovjet és az amerikai nép is és nincs olyan ok, amelyet ne lehetne kiküszöbölni a Szovjetunió és Egyesült Államok jószomszédi kapcsolatainak megteremtése céljából. KÉRDÉS: Mik az angol— szovjet kereskedelem kibővítésének lehetőségei és várható-e, hogy az angliai látogatás elő fogja ezt segíteni? Kölcsönösen előnyös volna-e mindkét ország számára a kereskedelem kibővítése? VÁLASZ: A kereskedelem jobb az elhidegülésnél, még inkább az országok közötti ellenségeskedésnél. A Szovjetunió és Anglia közötti nagyszabású kereskedelem nagyon ösztönözné más területeken is az együttműködés fejlesztését. Ami a két ország közötti kereskedelem kibővítésének lehetőségeit illeti ezek igen" kedvezőek. A szovjet korma kész az egyenlőség és a kölcsönös előny alapján az angol—szovjet kereskedelem jelentős kibővítésére, mind a jelenleg szokásosan exportált árufajtákat, mind új árufajtákat illetően. Ha kiküszöbölik ennek a kereskedelemnek az akadályozóit, azokat a különféle korlátozásokat, amelyeket nem mi vezettünk be, és amelyek a múltból ittmaradt furcsa anakronizmusok — ennek kölcsönös előnyei eléggé érezhetőek lennének. A kereskedelem kibővítése kétségtelenül nemcsak a két ország népes jólétének emelkedését segítené elő, hanem a politikai látóhatár kiderülését is. KÉRDÉS: Eden miniszterlnök a látogatás célját a következőképpen határozta meg: Megvitatni a vitás kérdéseiket, megpróbálni a közös nyelv, megtalálását.“ Úgy véli-e ön, hogy a közös nyelvet meg lehhet találni? VÁLASZ: Ami bennünket illet, a szovjet kormány szeretné a két felet érdeklő kérdésekben elérni a kölcsönös megértést, valamint a nézetek és az álláspontok közeledését! megteremteni az országaink közötti bizalom légkörét s ez-s zel elősegíteni a Szovjetunió és Nagy-Britannia viszonyának további javulását ami hozzájárulna Európában és a világ más részein a béke megszilárdulásához. A találkozó ilyen eredményéhez meg* vannak az elégséges alapok és minden attól függ megvan-e a kellő készség a két félben, hogy a megvitatásra kerülő kérdésekben kölcsönösen meg* találja az álláspontok közeledésének és összeegyeztetésének útját. A megegyezés elérése bizonyos nehézségek kiküszöbölését jelenti és a nehézségeket mi sohasem tekintettük leküzdhetetlen akadályoknak, ha a tárgyalások alapjává mindkét fél az államok békés egymás mellett élésének elveit teszi és figyelembe veszi a minden nép békéjének és biztonságának szavatolásával kapcsolatos kölcsönös érdekeket. KÉRDÉS: Melyek azok a kérdések, amelyeket a brit velőkkel meg kell vitatni? VÁLASZ: A felek azokat a kérdéseket vitatják meg, amelyeket a találkozó részvevői kívánnak előterjeszteni. Előre csak azt lehet mondani, hogy nem vizsgálják meg azokat a kérdéseket, amelyek közvetlenül vagy közvetve kárt okozhatnának a szovjet és az angol államférfiak megbeszélésén részt nem vevő valamelyik országnak. Elsősorban olyan kérdések megvitatására gondolunk amelyek az országaink közötti kereskedelem fejlesztését, a Szovjetunió és Anglia együttműködésének kibővítését illetik, valamint néhány más nemzetközi problémát, amelyeknek rendezése elősegítené a nemzetközi feszültség további enyhülését és az általános béke megszilárdítását. Finn parlamenti küldöttség látogat hazánkba O. L. M. Hjelt, a Finn Köztársaság budapesti ügyvivője április 12-én felkereste Rónai Sándor elvtársat, az országgyűlés elnökét és átadta a finn parlament elnökének levelét. A finn parlament elnöke levelében közölte, hogy a Finn Köztársaság parlamentje örömmel elfogadta a hozzá intézett felhívást és küldöttséget küld Magyarországra. Magyar parlamenti küldöttség meghívása Romániába Rónai Sándor elvtárs, az országgyűlés elnöke, április 11-én fogadta Ion Popescut, a Román Népköztársaság budapesti nagykövetét, aki átadta a Román Népköztársaság nagy nemzetgyűlése elnökének meghívását, hogy a magyar országgyűlés küldöttsége látogasson el a Román Népköztársaságba. Rónai Sándor elvtárs közölte, hogy a meghívásnak örömmel eleget teszünk. 4 KEREKES LAJOS a Hajlított Bútorgyár állítója, a „6,3“ brigád tagja. Brigádja május 1 tiszteletére teljesítményének 158 százalékról 160 százalékra való emelését vállalta, AKIK ÉLEN JÁRNAK A MÁJUS 1-I VERSENYBEN SZÍTÓ LÁSZLÓ tengelyesztergályos, a Járműjavító dolgozója, évek óta kiváló minőségű munkát végez. Márciusban 132 százalékos átlagteljesítménnyel dolgozott. Május 1-je teljesítményét 4 százalékkal emeli. NANASI ADAM a Szabadság Lapnyomda gépmestere, a szakma kiváló dolgozója. Április 4-e után május tiszteletére vállalta, hogy átlagteljesítményét 200 százalékon tartja. CSIGE LÁSZLÓ a Gördülőcsapágygyár köszörűs üzemének művezetője, a gépipar kiváló dolgozója az április 4 tiszteletére indított műszakok közötti versenyben műszakjával első lett a köszörűs üzemben. LEITER JÓZSEF lakatos az Építőgépkarbantartó Vállalat dolgozója 1954 márciusa óta teljesíti a kiváló dolgozó feltételeket. Leiter József és brigádja jelenleg egy öttonnás toronydaru építésén dolgozik. HALÁSZ JENŐ rakodómunkásnak, a Hűtőipari Vállalat kiváló dolgozójának nagy része volt abban, hogy a vállalat elnyerte a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját, valamint az élötem eímet.