Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)
1956-05-04 / 104. szám
0 Világ. fto£etáfycd egyMuletek! NÉPLAP 1 AZ MDP HAJDÚ-BlI^ OTT _ A Q_A_ÉS^A_hjE^^YEi^TANÁCS ^ L A PJ/v | MAI SZÁMUNKBÓL: Bulganyin és Hruscsov elvtársak hazaérkeztek Angliából (2. oldal) — így ünnepelt a vidék (3. oldal) — Debrecen üzleteiben az árleszállítás után (3. oldal) — Az ünnep utáni első munkanap szép eredményei a Járműjavítóban (3. oldal) — Tizenegyest hibázott a D. Törekvés (4. oldal) — Hírek (4. oldal) Felejthetetlen májusi seregszemle Debrecenben Szeles, esős, hűvös idővel búcsúzott az április. Derűs, napfényes reggellel köszöntött be a május. Mintha a hetek óta tartó ünnepi készülődéshez adott volna egy utolsó biztatást a tavasz... Itt vagyok, eljöttem, ha későin is. A tavasz az mindig eljött. Ha az első májusi seregszemle óta eltelt közel hét évtized alatt, a felszabadulás előtt, katonaság és rendőrkordon akadályozta a munkásosztály felvonulását, a nagy májusi seregszemléket, egyet nem tudtak megakadályozni, a tavasz eljövetelét. Ahogy Ady írta: ■„ ... a Tavaszt nem tudták megkötözni, S a május mégis ír, izgat, beszél“. Igen, a tavasz ébredésével, a rügyek, a bimbók kipattanásával az emberek szíve is kinyílt, minden tavasz új reményeket hozott. Hat évtized harca, reménysége, hat évtized májusa után eltűnt a kakastollas csendőrvilág, eltűnt a májusi ünneplőkre vadászó kardlapos rendőrsereg. Igazi májust ünnepelt a magyar nép is. Bár a napfényes, derűs , májusi reggelen az idő hűvösebb mint ilyenkor általában szokott, de az ünnepi készülődés, az öröm derűje, az felmelegíti az emberek szívét. Még nyolc óra is alig múlt, de a debreceni utcák az igazi május elsejei élénkséget mutatják. A Vörös Hadsereg útján kétoldalt, de egészen a Petőfi térig már nagy tömeg szorong. Mindenki igyekszik „jó helyet“ biztosítani magának, hogy a nagyszerű felvonulásból semmit el ne mulasszon. A Dimitrov utca elején a Gördülőcsapágygyár dolgozói várakoznak a felvonulás kezdetére. A Béke útja elején a Járműjavító és a Debreceni Ruhagyár munkásai gyülekeznek. Az út közepén a volt Megyeháza épülete előtt a megye élsportolói, MTH-s fiatalok izgatottan várják a jelt, hogy megindulhassanak az Arany Bika előtt felállított díszemelvény felé ésezzel megnyissák az ünnepi menetet. Nyolc óra 50 perc ... A díszemelvényen a megye vezetői, kiváló dolgozói elfoglalják a helyüket. Ott van az emelvényen Szabó István altábornagy elvtárs, az MDP Központi Vezetőségének tagja, honvédelmi miniszterhelyettes, Béres Sándor, Farkas István, Gurbán György, Kerekes Antal, Komócsin Zoltán, Kulcsár Ferenc, Pinczés András, Stozicski Ferenc, Surmann István, Tatár Kiss Lajos, a megyei pártvégrehajtó bizottság tagjai, Grandpierre Lajos, Ménes János, Nagy János, Oláh Sándor, Pataki Istvánné, Pullai Árpád, Soós Pál, Tóth Mihály, Zsíros Lajos, a debreceni városi párt-végrehajtóbizottság tagjai, Péter János református püspök, a Béke-Világtanács tagja, Hajdú János, Labancz András, Tárcsas Mihály, a munkásmozgalom régi harcosai, Andó Ferenc traktoros, Bodnár Edit textilgyári munkás, Kecskés József vasmunkás, Kozma László gyógyszergyári munkás, Kucserka Miklósné ruhagyári művezető, Morvai Márton építőmunkás, Laboncz Mihály Kossuth-díjas kőműves, Pálfi Sándor igazgató, Sárkány Ferencné bútorgyári munkás, Rácz Gábor bőrgyári munkás, Went István professzor és még sokan mások, párt- és tömegszervezeti vezetők, kiváló munkások, termelőszövetkezeti tagok és értelmiségiek. Kilenc órakor új szín vegyül a zászlóerdő ünnepi hangulatába. A tér két oldaláról galambok zaja száll a magasba, megkezdődik színpompás májusi felvonulás. Megkezdődik a felvonulás A honvédzeneipar ütemes akkordjaira megindult a menet, ünneplő tízezrek végeláthatatlan menete. Az élen a Magyar önkéntes Honvédelmi Szövetség egyenruhás tagjai haladtak. A vitorlázó repülők egy eredeti nagyságú , valódi vitorlás gépet vittek a vállukon. Mögöttük a sportolók következtek. Rendezett alakzatban, lépést tartva, fegyelmezetten haladtak el a díszemelvény előtt. A sportolók mögött az MTH fiataljai, majd pedig az úttörők következtek. Amerre elmentek, mindenütt megtapsolták a fehéringes, pirosnyakfeendős úttörők díszailaksulatát. Hogyne tapsolták volna, mikor olyan öntudatosan lépkedtek a harsány kürtszóra, miint akik nagyon is tudatában vannak annak, hogy a ma folytatása velük, bennük valósul meg még szebb holnappá és ők méltók akarnak lenni a hozzájuk fűzött reményekhez. A fiatalok mögött Debrecen dolgozóinak végeláthatatlan sorai következtek. Az élen a város legnagyobb és egyik legrégibb üzemének, a Járműjavítónak dolgozói haladtak. Elől a fúvószenekar, utána pedig a VII. osztály, IX. osztály, VIII. osztály és a többi osztályok dolgozói. Ott láthattuk a felvonulók ünneplő sorai között azokat a derék vasmunkásokat, akiik a vasnál is keményebb akarattal nap mint nap túlszárnyalják előző teljesítményeiket. Ott meneteltek a színes, zászlóerdőtől tarkálló tömegben László Lajos lakatos brigádjának tagjai, akik az ünnepi műszak alatt időarányos tervükön felül öt kocsi lakatosmunkáit végezték el. És ott voltak Kovács Sándor ifjúmunkás lakatos brigádjának tagjai is, akik ugyancsak idő előtt befejezték tervüket, sőt egy kocsi lakatosmunkáival túl is teljesítették azt. A vagongyáriakkal egyidejűleg az út másik oldalán a Gördülőcsapágygyár dolgozói nyitották meg az üzemek, vállalatok, intézmények felvonulásának hosszú sorát. Mint minden évben, úgy idén is derűt, jókedvet, egészséges munkásoptimizmust sugárzott a gördülőcsapágygyáriak felvonulása, de ugyanakkor a biztonság és erő is ott érződött, ott tükröződött a rendezett, tömött sorokban. Transzparensek, zászlók, feliratok tömege díszítette a csapágygyáriak csoportját, a dolgozók kiváló eredményeit hirdető táblák mellett nem hiányoztak a békeharcos feliratok sem. A nők egyik csoportjának első sorábanis azt hirdették a világoskék selyemzászlók, a békemozgalom nemzetközi jelvényei, hogy a béke tartóssá tétele érdekében a csapágygyáriak minden áldozatot hajlandók vállalni. Ezt követelik azoknak a gyermekeknek a leendő boldogsága, akik ott ültek a szépen díszített gépkocsin, s vidáman élvezték a május elsejei látványosságokat. Emberek százai, sőt nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy ezrei haladtak már el a díszemelvény előtt, s ez még csak a kezdet volt, a felvonulás eleje. Sorban jöttek egymás után a gyárak, üzemek, hivatalok dolgozói. A fűtőháziaik impozáns, egyenruhás csoportjának tagjaiban ráismerhettünk azokra a hősi munkát végző mozdonyvezetőkre, fűtőkre és mozdomylakatosokra, akik az idei szokatlanul kemény télen szénhiány és egyéb nehézségek ellenére is szembeszálltak a 20 fokos hideggel és ők lettek a győztesek. Jogos büszkeség feszítette a mellüket, amint a zene ütemére, váll váll mellett, elhaladtak a díszemelvény előtt. A Ruhagyár dolgozói idén — ahogy mondani szokás — ismét kitettek magukért, a felvonulásuk igen ötletes, színes volt. Mindenki megcsodálta azt a hatalmas térképet, mely szemléltetően ábrázolta, hogy a debreceni Ruhagyár hány külföldi országba szállít a készítmény élből. A Debrecenből kiinduló nyilak a világ legkülönbözőbb pontjaira, húsznál is több helyre mulattak. A térkép előtt pedig fiatal nők haladtak, egyik csinosabb ruhában, mint a másik, természetesen mind a gyár készítményeiben, valóságos kis ruhabemutatót rendezve. A ruhagyáriak lelkes, vidám, nagyobbára nőkből álló csoportja beszédes bizonyítéka volt annak az elvitathatatlan ténynek, hogy a szocializmus építésében komoly feladat hárul a nőkre és ezt a feladatot a saját munkaterületükön a férfiakkal egyenértékűen el is végzik. Az út baloldalán ezalatt a Hajdúsági Gyógyszergyár dolgozói érkeztek a díszemelvény elé. Talán felesleges a hangosbemondó szavait ismételni, ismertetni a gyár eredményeit, hisz“ megyénkben csaknem mindenki tudja, hogy ebben az üzemben a kiváló dolgozók egész sora fáradozik minden tudásával és szorgalmával azon, hogy minél több penicillint adjon a gyógyító orvosok kezébe. A penicillingyáriak mögött a Debreceni Gyógyszergyár dolgozói következtek, csaknem mindnyájan fehér munkaköpenyben. A menetben ott láthattuk azoknak a gyógyszeres dobozoknak sokszorosra felnagyított másait, melyek a gyár készítményeit jelképezték. A felejthetetlen májusi seregszemlén együtt vonultak fel a Vörös Hadsereg útján Debrecen dolgozóival a Lengyel Állami Cirkusz tagjai. Nagy tapsot kaptak az út két oldalát betöltő, több tízezer főnyi közönségtől. A felvonulók tömegében igen sok volt a fiatal. Talán éppen ezért volt olyan mosolygós, olyan vidám a menetelük sokasága. Aki a Mezőgazdasági Akadémia növendékeit figyelte, a borús idő ellenére is napfényesnek látta ezt az első májusi délelőttöt. A népi táncosok táncolva haladtak el a tribün előtt, gyöngyfüzérből rózsacsokrot alkotva, majd ismét fűzérré válva táncoltak tovább. Mögöttük a sportolók fegyelmezetten meneteltek, azokat pedig a vidám tekintetű fiatalok sötétruhás díszszázada követte. Az emelvény előtt száz torokból harsant fel a kiáltás: Éljen a párt! A párt célkitűzéseiért harcolnak ezek a fiatalok. Bizonyítja a fejük fölé magasra tartott felirat: Kétkalászt termelt ott, ahol ezelőtt egy termett. Szinte a végtelenségig lehetne folytatni az idei felvonulásnak, a dolgozók május elsejei seregszemléjének a dicséretét. A lelkesedés hangján lehet csak megemlékezni a dohánygyáriak színes csoportjának felvonulásáról, az Orvostudományi Egyetem fehérköpenyes fiatal medikusairól, a Kossuth Lajos Tudományegyetem professzorairól, hallgatóiról, vagy a bel-legelői Lenin Termelőszövetkezet tagságáról, akiknek mindegyikét ahála parancsolta idea felvonulásra. A hála, hogy annyi nyomorúság után végre emberi módon élhetnek. Folytassuk azonban a felsorolást. Aki látta, sokáig nem felejti el a Hajdú-Bihar megyei Építőipari Vállalat dolgozóinak színpompás, ötletdús menetét, a dekorált gépkocsi tetején a földgömböt, körülötte pedig a nemzetközi, összefogás szimbólumaként a világ népeinek munkásai aló tart. De emlékezetes marad a szemlélőknek a Debrecenig Sertéstenyésztő Célgazdaság lovasbandériumának impozáns felvonulása is. Oldalakat lehetne írni a felvonulásról, hogy milyen fe* gyelmezetten haladt az Állót más dolgozóinak egyenruhás díszszázada, vagy milyert megkapó volt az Orvosi Műészergyár gépkocsijának oldal lén a felírás, hogy legdrágábbkincsünk a gyermek és milyen kedves volt a kocsiról ránk nevető sok-sok vidám gyermekarc. Nem felejtjük el sem a postások katonásan menetelő díszszázadát, sem az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat gyönyörű transzparenseit, dekorációit — természetesen csak addig nem, amíg jövőre az ideinél is szebbekkel meg nem lepnek. Sorolhatnánk még hasábokon át a felvonuló vállalatokat, intézményeket, termelőszövetkezeteket. Az egyik csoportban az Autóközlekedési Vállalat dolgozói jöttek, amodébb az élüzem címet nyert Hűtőipari Vállalat dolgozói, majd mindjárt a Debreceni Gépállomás traktorosait kszöntötték a hangszórók. Több mint negyvenezer debreceni dolgozó vonult fel május ele végén Debrecen utcáin 3. A Debrecenben vendégszereplő Lengyel Állami Cirkusz tagjai is felvonultak május elsején — hírdetve a proletár nemzetköziség szellemét Az egyik legimpozánsabb csoport, a Gördülőcsapágygyár dolgozóinak felvonulása. Az üzem legkiválóbb dolgozóit népszerűsítő transzparens hirdeti: Éljen a 12. szabad május 1! Az Orvostudományi Egyetem professzorai az ünnepi menetben Az Arany Bika előtti téren felállított dísztribünön foglaltak helyet a parti a tanács és a föw£üSze*i vezetők vezetői, a munkában élenjáró dolgozók V