Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-04 / 104. szám

0 Világ. ft­o£etáfycd egyMul­etek! NÉPLAP 1 A­Z MD­P HAJDÚ-BlI^ OTT _ A Q_A_ÉS^A_hjE^^YEi^TANÁCS ^ L A PJ/v | MAI SZÁMUNKBÓL: Bulganyin és Hruscsov elvtársak hazaérkeztek Angliából (2. oldal) — így ünnepelt a vidék (3. oldal) — Debrecen üzleteiben az árleszállí­tás után (3. oldal) — Az ünnep utáni első munkanap szép eredményei a Járműjavítóban (3. oldal) — Tizenegyest hibázott a D. Törekvés (4. oldal) — Hírek (4. oldal) Felejthetetlen májusi seregszemle Debrecenben Szeles, esős, hűvös idővel búcsúzott az április. Derűs, napfényes reggellel köszöntött be a május. Mintha a hetek óta tartó ünnepi készülődéshez adott volna egy utolsó biz­tatást a tavasz..­. Itt vagyok, eljöttem, ha későin is. A ta­vasz az mindig eljött. Ha az első májusi seregszemle óta eltelt közel hét évtized alatt, a felszabadulás előtt, katona­ság és rendőrkordon akadályozta a munkásosztály felvonu­lását, a nagy májusi seregszemléket, egyet nem tudtak megakadályozni, a tavasz eljövetelét. Ahogy Ady írta: ■„ ... a Tavaszt nem tudták megkötözni, S a május mégis ír, izgat, beszél“. Igen, a tavasz ébredésével, a rügyek, a bimbók kipattanásával az emberek szíve is kinyílt, minden tavasz új reményeket hozott. Hat évtized harca, remény­sége, hat évtized májusa után eltűnt a kakastollas csendőr­­világ, eltűnt a májusi ünneplőkre vadászó kardlapos rend­őrsereg. Igazi májust ünnepelt a magyar nép is. Bár a napfényes, derűs , májusi reggelen az idő hűvö­sebb mint ilyenkor általában szokott, de az ünnepi készü­lődés, az öröm derűje, az felmelegíti az emberek szívét. Még nyolc óra is alig múlt, de a debreceni utcák az igazi május elsejei élénkséget mutatják. A Vörös Hadsereg útján kétoldalt, de egészen a Petőfi térig már nagy tömeg szo­rong. Mindenki igyekszik „jó helyet“ biztosítani magának, hogy a nagyszerű felvonulásból semmit el ne mulasszon. A Dimitrov utca elején a Gördülőcsapágygyár dolgozói vára­koznak a felvonulás kezdetére. A Béke útja elején a Jár­műjavító és a Debreceni Ruhagyár munkásai gyülekeznek. Az út közepén a volt Megyeháza épülete előtt a megye él­sportolói, MTH-s fiatalok izgatottan várják a jelt, hogy meg­indulhassanak az Arany Bika előtt felállított díszemelvény felé és­­ezzel megnyissák az ünnepi menetet. Nyolc óra 50 perc .­­.. A díszemelvényen a megye veze­tői, kiváló dolgozói elfoglalják a helyüket. Ott van az emel­vényen Szabó István altábornagy elvtárs, az MDP Központi Vezetőségének tagja, honvédelmi miniszterhelyettes, Béres Sándor, Farkas István, Gurbán György, Kerekes Antal, Komócsin Zoltán, Kulcsár Ferenc, Pinczés András, Stozicski Ferenc, Surmann István, Tatár Kiss Lajos, a megyei párt­végrehajtó bizottság tagjai, Grandpierre Lajos, Ménes János, Nagy János, Oláh Sándor, Pataki Istvánné, Pullai Árpád, Soós Pál, Tóth Mihály, Zsíros Lajos, a debreceni városi párt-végrehajtóbizottság tagjai, Péter János református püspök, a Béke-Világtanács tagja, Hajdú János, Labancz András, Tárcsas Mihály, a munkásmozgalom régi harcosai, Andó Ferenc traktoros, Bodnár Edit textilgyári munkás, Kecskés József vasmunkás, Kozma László gyógyszergyári munkás, Kucserka Miklósné ruhagyári művezető, Morvai Márton építőmunkás, Laboncz Mihály Kossuth-díjas kőmű­ves, Pálfi Sándor igazgató, Sárkány Ferencné bútorgyári munkás, Rácz Gábor bőrgyári munkás, Went István pro­fesszor és még sokan mások, párt- és tömegszervezeti veze­tők, kiváló munkások, termelőszövetkezeti tagok és értelmi­ségiek. Kilenc órakor új szín vegyül a zászlóerdő ünnepi han­gulatába. A tér két oldaláról galambok zaja száll a ma­gasba, megkezdődik színpompás májusi felvonulás. Megkezdődik a felvonulás A honvédzeneipar ütemes akkordjaira megindult a me­net, ünneplő tízezrek végelát­hatatlan menete. Az élen a Magyar önkéntes Honvédel­mi­ Szövetség egyenruhás tag­jai haladtak. A vitorlázó re­pülők egy eredeti nagyságú , valódi vitorlás gé­pet vittek a vállukon. Mögöttük a spor­tolók következtek. Rendezett alakzatban, lépést tartva, fe­gyelmezetten haladtak el a­­ díszemelvény előtt. A sporto­lók mögött az MTH fiataljai, majd pedig az úttörők követ­keztek. Amerre elmentek, mindenütt megtapsolták a fe­héringes, pirosnyakfeendős úttörők díszailaksulatát. Hogy­ne tapsolták volna, mikor olyan öntudatosan lépkedtek a harsány kürtszóra, miint akik nagyon is tudatában van­nak annak, hogy a ma foly­tatása velük, bennük valósul meg még szebb holnappá és ők méltók akarnak lenni a hozzájuk fűzött remények­hez. A fiatalok mögött Debrecen dolgozóinak végeláthatatlan sorai következtek. Az élen a város legnagyobb és egyik legrégibb üzemének, a Jármű­javítónak dolgozói haladtak. Elől a fúvószenekar, utána pe­dig a VII. osztály, IX. osztály, VIII. osztály és a többi osz­tályok dolgozói. Ott láthattuk a felvonulók ünneplő sorai között azokat a derék vas­munkásokat, akiik a vasnál is keményebb akarattal nap mint nap túlszárnyalják előző teljesítményeiket. Ott mene­teltek a színes, zászlóerdőtől tarkálló tömegben László La­jos lakatos brigádjának tag­jai, akik az ünnepi műszak alatt időarányos tervükön fe­lül öt kocsi lakatosmunkáit végezték el. És ott voltak Ko­vács Sándor ifjúmunkás la­katos brigádjának tagjai is, akik ugyancsak idő előtt be­fejezték tervüket, sőt egy ko­csi lakatosmunkáival túl is teljesítették azt. A vagon­gyáriakkal egyide­jűleg az út másik oldalán a Gördülőcsapágygyár dolgozói nyitották meg az üzemek, vállalatok, intézmények felvo­nulásának hosszú sorát. Mint minden évben, úgy idén is derűt, jókedvet, egészséges munkásoptimizmust sugár­zott a gördülőcsapágygyáriak felvonulása, de ugyanakkor a biztonság és erő is ott érző­dött, ott tükröződött a rende­zett, tömött sorokban. Transz­parensek, zászlók, feliratok tömege díszítette a csapágy­­gyáriak csoportját, a dolgo­zók kiváló eredményeit hir­dető táblák mellett nem hiá­­nyoztak a békeharcos felira­tok sem. A nők egyik csoport­jának első sorában­­is azt hir­dették a világoskék selyem­zászlók, a békemozgalom nemzetközi jelvényei, hogy a béke tartóssá tétele érdeké­ben a csa­págygyáriak minden áldozatot hajlandók vállalni. Ezt követelik azoknak a gyermekeknek a leendő bol­dogsága, akik ott ültek a szé­pen díszített gépkocsin, s vi­dáman élvezték a május el­sejei látványosságokat. Emberek százai, sőt nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy ezrei haladtak már el a díszemelvény előtt, s ez még csak a kezdet volt, a felvonu­lás eleje. Sorban jöttek egy­más után a gyárak, üzemek, hivatalok dolgozói. A fűtőhá­­ziaik impozáns, egyenruhás csoportjának tagjaiban ráis­merhettünk azokra a hősi munkát végző mozdonyveze­tőkre, fűtőkre és mozdomy­­lakatosokra, akik az idei szo­katlanul kemény télen szén­­hiány és egyéb nehézségek ellenére is szem­beszá­l­ltak a 20 fokos hideggel és ők lettek a győztesek. Jogos büszkeség feszítette a mellüket, amint a zene ütemére, váll váll mel­lett, elhaladtak a díszemel­­vény előtt. A Ruhagyár dolgozói idén — ahogy mondani szokás — ismét kitettek magukért, a felvonulásuk igen ötletes, szí­nes volt. Mindenki megcso­dálta azt a hatalmas térképet, mely szemléltetően ábrázolta, hogy a debreceni Ruhagyár hány külföldi országba szállít a készítmény élből. A Debre­cenből kiinduló nyilak a vi­lág legkülönbözőbb pontjaira, húsznál is több helyre mulat­tak. A térkép előtt pedig fia­tal nők haladtak, egyik csino­sabb ruhában, mint a másik, természetesen mind a gyár készítményeiben, valóságos kis ruhabemutatót rendezve. A ruhagyáriak lelkes, vidám, nagyobbára nőkből álló cso­portja beszédes bizonyítéka volt annak az elvitathatatlan ténynek, hogy a szocializmus építésében komoly feladat há­rul a nőkre és ezt a felada­tot a saját munkaterületükön a férfiakkal egyenértékűen el is végzik. Az út baloldalán ezalatt a Hajdúsági Gyógyszergyár dolgozói érkeztek a díszemel­vény elé. Talán felesleges a hangosbemondó szavait is­mételni, ismertetni a gyár eredményeit, hisz“ megyénk­ben csaknem mindenki tudja, hogy ebben az üzemben a kiváló dolgozók egész sora fá­radozik minden tudásával és szorgalmával azon, hogy mi­nél több penicillint adjon a gyógyító or­vosok kezébe. A penicillingyáriak mögött a Debreceni Gyógyszergyár dol­gozói következtek, csaknem mindnyájan fehér munkakö­penyben. A menetben ott lát­hattuk azoknak a gyógysze­res dobozoknak sokszorosra felnagyított másait, melyek a gy­ár készítményeit jelképez­ték. A felejthetetlen májusi se­regszemlén együtt vonultak fel a Vörös Hadsereg útján Debrecen dolgozóival a Len­gyel Állami Cirkusz tagjai. Nagy tapsot kaptak az út két oldalát betöltő, több tízezer főnyi közönségtől. A felvonulók tömegében igen sok volt­ a fiatal. Talán éppen ezért volt olyan mo­solygós, olyan vidám a mene­telük sokasága. Aki a Mező­­gazdasági Akadémia növendé­keit figyelte, a borús idő el­lenére is napfényesnek látta ezt az első májusi délelőttöt. A népi táncosok táncolva ha­ladtak el a tribün előtt, gyöngyfüzé­rből rózsacsokrot alkotva, majd ismét fűzérré válva táncoltak tovább. Mö­göttük a sportolók fegyelme­zetten meneteltek, azokat pe­dig a vidám tekintetű fiata­lok sötétruhás díszszázada követte. Az emelvény előtt száz torokból harsant fel a kiáltás: Éljen a párt! A párt célkitűzéseiért harcolnak ezek a fiatalok. Bizonyítja a fejük fölé magasra tartott felirat: Két­­kalászt termelt ott, ahol ezelőtt egy termett. Szinte a végtelenségig le­hetne folytatni az idei felvo­nulásnak, a dolgozók május elsejei seregszemléjének a di­cséretét. A lelkesedés hangján lehet csak megemlékezni a dohánygyáriak színes cso­portjának felvonulásáról, az Orvostudományi Egyetem fehérköpenyes fiatal mediku­sairól, a Kossuth Lajos Tu­dományegyetem professzorai­ról, hallgatóiról, vagy a bel-legelői Lenin Termelőszövet­­kezet tagságáról, akiknek mindegyikét a­­hála paran­csolta ide­­a felvonulásra. A hála, hogy annyi nyomorúság után végre emberi módon él­hetnek. Folytassuk azonban a fel­sorolást. Aki látta, sokáig nem felejti el a Hajdú-Bihar megyei Építőipari Vállalat dolgozóinak színpompás, ötlet­­dús menetét, a dekorált gép­kocsi tetején a föld­gömböt, körülötte pedig a nemzetközi, összefogás szimbólumaként a világ népeinek munkásai aló tart. De emlékezetes marad a szemlélőknek a Debrecenig Sertéstenyésztő Célgazdaság lovasbandériumának impozáns felvonulása is. Oldalakat lehetne írni a fel­­vonulásról, hogy milyen fe­* gyelmezetten haladt az Állót más dolgozóinak egyenruhás díszszázada, va­gy milyert megkapó volt az Orvosi Műé­szergyár gépkocsijának olda­l lén a felírás, hogy legdrágább­­kincsünk a gyermek és mi­lyen kedves volt a kocsiról ránk nevető sok-sok vidám gyermekarc. Nem felejtjük el sem a postások katonásan menetelő díszszázadát, sem az Élelm­isze­rkis­ke­res­ke­de­lmi Vállalat gyönyörű transzpa­renseit, dekorációit — termé­szetesen csak addig nem, amíg jövőre­ az ideinél is szebbek­kel meg nem lepnek. Sorolhatnánk még hasábo­kon át a felvonuló vállalato­­kat, intézményeket, termelő­szövetkezeteket. Az egyik cso­portban az Autóközlekedési Vállalat dolgozói jöttek, amo­­débb az élüzem címet nyert Hűtőipari Vállalat dolgozói, majd mindjárt a Debreceni Gépállomás traktorosait k­­­szöntötték a hangszórók. Több mint negyvenezer debreceni dolgozó vonult fel május ele végén Debrecen utcáin 3. A Debrecenben vendégszereplő Lengyel Állami Cirkusz tagjai is felvonultak május elsején — hír­detve a proletár nemzetköziség szell­emét Az egyik legimpozánsabb csoport, a Gördülőcsapágygyár dol­­gozóinak felvonulása. Az üzem legkiválóbb dolgozóit népszerűsítő transzparens hirdeti: Éljen a 12. szabad május 1! Az Orvost­udományi Egyetem professzorai az ünnepi menetben Az Arany Bika előtti téren felállított dísztribünön foglaltak helyet a parti a tanács és a föw£üSze*i vezetők vezetői, a munkában élenjáró dolgozók V

Next