Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-01 / 128. szám
II gépek fokozott munkába állításával nynósítsuk meg a mvényomlást A kedvezőtlen időjárás következtében megkésett tavaszi vetési munkák befejezésével egy időben kellett a növényápolási munkákat megkezdeni. Az állandóan borús, bő csapadékos májusi időjárásban fejlődtek az elvetett kultúrnövények mellett a gyomok is. Ennek következménye az, hogy ma már egyes területeken elgyomosodás van a kukorica, napraforgótáblákon és éppen ezért fontos, hogy a rendelkezésre álló fogatokat tervszerűen használjuk ki a gyomok leküzdésére. A második ötéves terv irányelvei szerint az első ötéves tervben elért átlaghoz képest a kukorica terméshozamát 30 százalékkal, a burgonyáét 25 százalékkal, a cukorrépáét pedig 27 százalékkal kell növelni. Ezeket a célkitűzéseket csak akkor tudjuk megvalósítani, ha ebben az évben az ötéves terv első évére eső feladatokat időben és sikerrel teljesítjük. Kétségtelen, hogy komoly és nehéz feladatok ezek, nagyobb szervezettséget, tervszerűséget követelnek meg minden mezőgazdásztól, de ugyanakkor megnövekedett gépi segítséget is biztosítanak. Az elmúlt évben a megye gépállomásai 17 300 kataszteri holdat kapáltak meg gépi erővel. Ebben az évben 215 darab függesztett kultivátor és minden kultivátorhoz korszerű univerzál traktor áll rendelkezésünkre. A megye gépi növényápolási terve 40 000 hold és eddig a termelőszövetkezetek 43 000 holdra szerződtek le. Ez a szám azt mutatja, hogy a termelőszövetkezetek tagjai egyre jobban megkedvelik a növényápoló gépeket és most gépállomásainkon, traktorosaikon, agronómusokon a sor, hogy mindenütt maradéktalanul eleget tegyenek ennek a bizalomnak, a szerződésben vállalt kötelekiegészítő kapálás elvégzését sem. A Kossuth Termelőszövetkezetben 25 hold napraforgó sorközi kapálása után elvégezték már a kézi kapálást, és a kiegyelt napraforgójuk ma gyommentes. A kapásnövények egyénekre történő felosztása a termelőszövetkezetben megtörtént. Most, amikor egyes helyeken, egyes táblákon már az elgazosodás veszélye fenyeget, nagyon fontos szervezési feladat a családtagok mozgósítása. A földesi Rákóczi Termelőszövetkezetben a növényápolási munkákat közgyűlésen, részleteiben tárgyalták meg és úgy határoztak, hogy a cukorrépa egyelési munkáiban a családtagok is részt vesznek. A határozatot végre is hajtották. A növényápolási munkákkal egyidejűleg kell a takarmány betakarítást is elvégezni. Számos helyen az utak, árkok, vasúti töltések fűtermésének betakarítása még nem történt meg. Kaba és Tetétlen, Püspökladány és Kaba között az utak, árkok dús fűtermése már elvénült a gyomok elvirágzanak, de eddig még nem kaszálták. Nincs idő itt sem a halogatásra, kaszálják le, s ne legeltetéssel hasznosítsák. Számos helyen az őszi keveréktakarmánynak levágása már befejeződött, de mezőgazdászaink nem gondoskodtak a terület azonnali felszántásáról. Az őszi takarmánykeverékek után ilyen kedvező időjárási körülmények között a rövid tenyészidejű kukorica még időben jól beérik, s ezért a területet azonnal fel kell szántani, majd szükség szerint megismételt hengerezéssel készítjük a vetéshez az aprómorzsás tömött magágyat. A rövid tenyészidejű vetőmag úgy a tsz-eknek, mint az egyénileg gazdálkodóknak, a járási mezőgazdasági osztályokon, illetve földművesszövetkezetek-tettségek teljesítésének. Az új, vagy területileg megnövekedett termelőszövetkezeteknél különösen fontos az időben adott gépi segítség. A Hajdúnánási Gépállomás vezetősége úgy határozott, hogy a rendelkezésre álló univerzál traktorral szállítási nappal egyáltalán nem végez, hanem minden univerzál traktorával a kapálási münben rendelkezésre áll. Egyre jobban torlódik a munka és minden feladatot időben kell megoldani. Ezek közül a sok feladatok közül is igen fontos és kiemelkedő a lucerna és vöröshere magfogási munkákra történő eredményes felkészülés, a kártevők elleni védekezés megszervezése és végrehajtása. A lucerna területek kijelölése már legtöbb __ i_TPtrli,kákban dolgozik. Hasonló értelemben intézkedett a Hajdúszoboszlói Gépállomás is. Ez jó kezdeményezés és hasonló intézkedésekre szükség van a megye valamennyi gépállomásán, hiszen eddig a leszerződött területeknek alig 10 százalékán tettek eleget kapálási kötelezettségüknek. Most már nem lágy a talaj, akadálytalanul dolgozhatnak a gépek, s így ezekben a napokban, de az elkövetkezendőkben is minden univerzál gépet, fogatot a kapálásba kell állítani. A négyzetesen vetett, keresztben hosszában művelhető kukoricatáblákon az első hosszirányú kapálást, haladéktalanul nyomon kövesse a keresztirányú gépi kapálás, hogy a területek gyommentesítő átkapálása megtörténjék. A gyomok gyökerei sok helyen már jelentősen megerősödtek. Minőségi munkát csak jól élezett kutivátorkésekkel lehet végezni, s éppen ezért mezőgazdászaink igen fontos feladata, hogy a kultivátorkések rendszeres élezésével, a kultivátorok helyes beállításával biztosítsák a minőségi követelmények betartását. A gépek munkája mellett különösen a kukorica és a cukorrépa termelésénél igen nagy jelentősége van a gépi, vagy fogatos kapálás nyomán a kézi kiegészítő kapálásnak, a minél többször elvégzett tőkörüli kézi kapálásnak. A gépek a fogatok munkája nyomán ne múlasszik el a kézi, helyen befejeződött. Eddig, több mint 4000 hold lucerna és 2500 hold vöröshere területet jelöltek ki a megyében mag-s fogásra. Most arra kell töreskedni, hogy a második kaszálásból történő magfogásra minden területen a legalaposabban felkészüljünk. A re-o varkártevők ellen a rovarfogógépek rendszeres jártatásával tudunk legeredményesebben védekezni. A megye 23 nagy teljesítményű traktorra szerel ( hető bogárfogó gépet kapott, s ezenkívül számos gépállomás házilag is készített bogárfogó gépeket. Mezőgazdászaink feladata, hogy ezeknek munkáját tervszerűbbé tegye, biztosítsa a gépek kihasználását. Az időszerű növényápolási, a takarmánybetakarítási feladatok, valamint a lucerna magfogásra történő felkészülési teendői, a másodvetések elvégzése egy időben jelentkező olyan sokrétű feladat, ami a mezőgazdászoktól előrelátást, a tervszerűséget, a gépek és fogatok teljes kihasználását követeli meg. Az eredmények csak akkor mérhetők majd a métermázsákban, ha ezeket a feladatokat időben, s késedelem nélkül végezzük, ha ezekben a napokban az agronómusok együtt élnek a termelőszövetkezetek tagjaival, mozgósítják a családtagokat, biztosítják a gépek, a fogazatok szervezett munkáját. Bedő Zoltán megyei főagronómus !\ M/detályai egysil-netek/ MAI SZÁMUNKBÓL: AZ MDP HAJDU-BIHAR MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 128. SZÁMÁRA SO FILLER 1956. JÚNIUS 1., PÉNTEK Hegedűs András elv társ beszéde (1—2. oldal) — Tito elv társ nyilatkozata Moszkvába utazásakor (2. oldal) — Vita a második ötéves terv irányelveiről (2. oldal) — Egy délelőtt a Süketnéma Intézetben (3. oldal) — Szombaton este lesz a könyvhét ünnepi megnyitója (3. oldal) — Athéntól Melbourne-ig (4. oldal) A munkásosztály helytállása, alapja további fejlődésünknek Hegedűs András elvtárs beszéde Csepelen Hegedűs András elvtárs szerdán az RM Művek munkásgyűlésén, a dolgozók kérdéseire válaszolva bel- és külpolitikáink több fontos kérdését ismertette. Bevezetőben arról beszélt,hogy országunkban a XX. kongresszus hatásaira a dolgozók sokkal kezdeményezőbben lépnek fel s mondják el véleményüket fejlődésünk legfontosabb kérdéseiről. Meggyőzően bizonyítja ezt az ötéves terv irányelveiről indított vita, amely százezreket mozgatott meg, s lehetőséget ad pártunk Központi Vezetőségének és a kormánynak, hogy a második ötéves terv céljait a dolgozók véleményének meghallgatása után határozza meg. Pártunk Központi Vezetősége éskormányunk azt akarja, hogy ez az egészséges folyamat tovább folytatódjék, s a dolgozók, elsősorban a munkások — ismerve országunk helyzetét — véleményükkel, építő javaslataikkal és bírálataikkal segítsék kiküszöbölni az előrehaladásunkat gátló hibákat. Ehhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy az ország fontos kérdéseiről a Központi Vezetőség és a kormány tagjai gyakrabban beszéljenek a dolgozókkal, osszák meg az ország vezetésének gondját és baját a munkásokkal, a dolgozó parasztokkal és értelmiségiekkel. A második ötéves terv irányelveit a dolgozók országszerte örömmel fogadták. Különböző megbeszéléseken szinte egységesen alakult ki az az álláspont, hogy ez az előirányzat figyelembe veszi országunk gazdasági adottságait, elérhető célokat tartalmaz és helyes arányokat állapít meg a népgazdaság különböző ágainak fejlesztése között. Dolgozóink nagy részét azonban érthetően különösen sokat foglalkoztatja az életszínvonal emelésének előirányzata években is. Gépesítjük a temperöntödét, korszerűsítjük a készülék- és szerszámgyárat, újjáalakítjuk az acélmű durvahangerművét. Sok helyes vélemény és javaslat hangzik el a tervvitában. De a kiindulópont sokszor nem számol a lehetőségekkel. Jó néhányan itt, az RM Művekben is úgy vélekednek, mintha a beruházások növelésére korlátlanul lenne kívánságok önmagukban legtöbbször jogosak. De ha mindezeket az igényeket kielégítenénk, amkor a nemzeti jövedelem szétosztásában újra aránytalanság keletkezne, túlzottan sokat fordítanánk beruházásokra, és csak keveset lehetne adni az életszínvonal növelésére. Megismétlődne az a hiba amelyet az 1953. júniusa előtti években követnek lehetőségeink. Igaz, hogy tünk el. Hogyan biztosítjuk az életszínvonal 25 százalékos emelkedését ? Hegedűs elvtárs a továbbiakban az ötéves terv irányelveivel kapcsolatos vitában felvetődött problémákkal foglalkozott. Sokan felvetik — mondotta —, hogy a párt és a kormány miképpen gondolja biztosítani a dolgozók életszínvonalának 25 százalékos emelését? Elérhető-e ez a cél? Az életszínvonal emelését úgy szeretnénk végrehajtani, hogy az egy keresőre eső bér, s annak vásárlóereje legalább 25 százalékkal növekedjék. Az elmúlt években az egy keresőre eső bér vásárlóereje 1949-hez viszonyítva nem emelkedett jelentősen. A második ötéves terv előirányzatának ebből a szempontból nagyon lényeges változása az, hogy az egy keresőre eső jövedelmet, azaz az átlagos havi kereset tényleges vásárlóerejét akarjuk 25 százalékkal növelni. Ez viszont a dolgozók életkörülményeinek megjavításában jelentős lépés lesz. De az életszínvonal 25 százalékos növekedését csak úgy lehet elérni, ha ugyanakkor gyorsan növekszik az egy munkásra eső termelési érték is, aminek viszont egyik legfontosabb feltétele a műszaki színvonal fejlesztése. A műszaki színvonal fejlesztésének pedig igen fontos eszköze a beruházások célszerű felhasználása. Biztosítani kell, hogy új, korszerű szerszámgépeket tudjunk gyártani és a termelésbe állítani; olyanokat, amelyek megkönnyítik az emberi munkát, fokozzák a termelékenységet. Ezért a második ötéves tervben a gépipari beruházásokat elsősorban nem a kapacitás egyszerű növelésére, hanem a szerszámgépek felújítására és a termelési folyamatok egyre jobb, korszerűbb gépesítésére fordítjuk. Ilyen beruházásokat csinálunk például az RM M. AZ ELSŐ STRANDOLOK V és SZOT és a Minisztertanács dolgozik a nyugdíjrendelet módosításán Hegedűs elvtárs ezután be-i szénében válaszolt az egyik idős szakmunkás kérdésére, aki a múlt hét péntekén tartott megbeszélésen azt kérdezte a Minisztertanács elnökétől, miiként akarja biztosítani a kormány az öreg szakmunkások megfelelő bérezését, azokét, akik normájukat már nem tudják teljesíteni? Hegedűs elvtárs rámutatott, hogy az idős szakmunkásokra nagyobb szaktudást igénylő munkáikatkell bízni, messzemenően be kell vonni őket a fiatalok képzésibe, tanfolyamokon oktatóknak kell felhasználni őket stb. Ugyancsak idősebb szakmunkások panaszkodtak a Minisztertanács elnökének a nyugdíjtörvény fogyatékosságai miatt. A panaszok nagy része jogos — mondotta Hegedűs elvtárs. A SZOT elnöksége, a Minisztertanáccsal karöltve most dolgozik a nyugdíjrendelet módosításán, s a cél az, hogy a visszásságokat megszüntessük s a sok évtizedes munkát megfelelően honorálják. Az életszínvonal emelésének feltételeiről Hegedűs elvtárs a következőket mondotta: A termelékenység növelésében nagy lehetőségünk van még a fegyelem megszilárdítása, a dolgozók olyan üzemen belüli elosztása területén, amely lehetővé teszi, hogy kiki a tehetségéhez és tudásához mérten dolgozhassák. Mindezeket a lehetőségeket fel kell használni arra, hogy a munka termelékenységének előirányzatait a második ötéves tervben és már ebben az évben is hiánytalanul teljesítsük és túlteljesítsük. Ha ezt biztosítani tudjuk, akkor megteremtettük az életszínvonal emelésének és a népgazdaság fejlesztésének legfontosabb anyagi alapjait. Sok helyen azt kérdik, mi-ilyen intézkedésekkel akarjuk az életszínvonalat az előirányított mértékben növelni. Ha ez életszínvonal tervezett növelőtse számára az anyagi feltételek biztosították, akkor alapjában véve kétféle módszerrel élünk majd: emeljük a munkabéreket és csökkentjük az árakat. A munkabérek emelésével fokozatosan ki kell küszöbölni a bérrendszerben még ma meglevő aránytalanságokat és igazságtalanságokat, az árak csökkentésével pedig elérjük, hogy a dolgozók ugyanabból a keresetből többet tudnak vásárolni. Az idén is alkalmaztuk az életszínvonal emelésének ezt a két módját. A munkatermelékenységnek tavalyi növeke* dése lehetővé tette, hogy olyan# árleszállítást hajtsunk végre* amely évi 900 millió forintos megtakarítást jelent a dolgozóknak. Az árleszállítást örömmel fogadták a dolgozók* Igaz, hogy kevés élelmiszerre vonatkozott. Nem tudtuk csői/ A beruházási összegeket a leggazdaságosabban használjuk fel E A figyelmünket arra kell fordítanunk, hogy a rendelkezésünkre álló beruházási öszszegeket a leggazdaságosabban használjuk fel. Ahhoz, hogy egy munkásra több termelési érték jusson, nemcsak új gépekre van szükség, hanem talán mindenekelőtt arra, hogy rendet teremtsünk az anyagellátásban. Magyarország nyersanyagokban szegény ország. Sokféle, nyersanyagot kell külföldről behoznunk s ez nem megy mindig zökkenők nélkül. Külkereskedelmi helyzetünk javítását szolgálja az is, hogy a Minisztertanács elnöksége úgy döntött: jobban be kell vonni termékeik külföldi értékesítésébe az ipari üzemeket. Ettől az intézkedéstől azt várjuk, hogy megnő a külkereskedelmi forgalmunk ezekben a cikkekben s arra is számítunk, hogy ily módon megjavul majd a gyártmányok minősége. Az anyagellátás hiányosságainak oka az is, hogy sok hiba van még a termelés megszervezésében. Az ipari vállalatok vezetői, dolgozói keveset törődnek a folyamatos termelés feltételeinek megteremtésével. S ebben nemcsak az ipari üzemeik vezetői a hibásak,hanem a központi irányítás is. Az anyag- és félkésztermék körüli ellátási zavarokban sokszor szerepet játszik az, hogy az egyes gyártmányok minősége nem megfelelő. A selejt elleni küzdelemben, a minőség megjavításában nagyon fontos feladatnak tartjuk a bérezési rendszer to- vábbimegjavítását ésegyben a minőségi ellenőrzés megszigorításét. Múlhatatlanul szükséges, hogy érdekeltté tegyük a dolgozókat abban, hogy nemcsak többet termeljenek, hanem jobb minőségű munkát is végezzenek. Ipari üzemeink bérrendszerre nem mindig ösztönző a jobb minőségi munkára, sőt gyakran arra késztetik a dolgozókat, hogy csak a mennyiségre, a normáik túlteljesítéséire törekedjenek. - " A jó minőségi munka igazi megbecsülését csak akkor tudjuk elérni, ha a bérek megállapításánál nagyobbhatási kört adunk az üzemek és az egyes gyárrészlegek vezetőinek. A minőséget ugyanis nehéz központi rendeletekben előírni, százalékban mérni. Helyi ismeretekre van szük