Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)
1956-08-01 / 180. szám
Tízéves a forint Sofia nem használt, vagy nem ismert számokat kellett tíz évvel ezelőtt megtanulni az egyszerű embereiknek. Billió, trillió, adópengő, B. pengő, sőt „kék pénz“, „lila pénz“ járta még a zöldségpiacon íúl , amit egy trillióért adtak 1946. júliusában a piacon, abból nem lehetett egy ebédet főzni egyháromtagú családnak. Sőt volt időszak az infláció tetőpontján, amikor a legmagasabb névértékű papír pénzért nem adtak egy hasonlónagyságú tiszta papírt. Nem egy falusi háznál összeragasztott milliárdos bankjegyekből szelézsi-papírt, vagy polc-díszt csináltak. 1946. júliusában a Magyar Nemzeti Bank egynapi bankjegy forgalma (pl. július 6-án) 6 277 271 176 080 000 000 000 pengő volt. Keserű emlékeket ébresztenek ezek a számok a munkásban, a dolgozó parasztban, az értelmiségiekben, minden becsületes állampolgárban egyaránt. Talán a spekulánsok egy kisebb, de annál veszélyesebb csoportjának kedvezett ez a szédítő infláció, amikor a munkás egész napi béréért nem tudott venni egy tojást. Az uzsorások, a spekulánsok kezébe vándorolt sok egyszerű dolgos család féltve őrzött kis értéke, a jéggyűrű, a télikabát, de legtöbbször még a legszükségesebb ruhanemű is. A munkás éhes gyomorral állt a munkapad mellé. A tanár, miközben a matematikát tanította, nem tudta, lesz-e aznap ebédje. A gyermekek egy része nem is járt iskolába, mert nem volt ruha, nem volt cipő, nem volt tankönyv. Nem volt semmi, csak rom és nyomor széles e hazáiban. Ma, amikor a tízéves forintot ünnepeljük, először a pártot köszöntsük. A súlyos gazdasági helyzetben, a szédítő infláció tengerében a magyar kommunistáik voltak, akik megmutatták a kivezető utat a pusztulásiból. Nemcsak megmutatták, de élére is álltak a harcnak. Mert a dolog nem ment simán. A Magyar Kommunista Párt volt az egyetlen párt, mely harcosan követelte a jó pénz megteremtését. A reakciónak érdeke volt, hogy a párt tervei ne sikerüljenek. Hiszen éppen az infláció volt a reakció hadjárata a demokrácia ellen. Nagy Ferenc és hívei, az amerikai imperialisták segítségével szerették volna megvalósítani a stabilizációt. Csak az árról nem beszéltek. Ez pedig nem tett volna más, mint a nép függetlensége és szabadsága. Az amerikai dollárokkal jöttek volna a weissmannfrédok, a tiborinok és a többi kapitalista tőkés és földesúr. Lett volna szilárd pénz a nép szabadsága árán, a demokrácia árán. „Nincs aranyalap", hangoztatták a reakció képviselői, szajkózták a kételkedők, az ingadozóit. Pártunk megtalálta az „aranyalapot“ a stabilizációra. Ez az alap még az aranynál is biztosabb, nem holt kincs a bankok széfjeiben, hanem élő, eleven dolgos kéz, a magyar nép szorgalmas, munkától kérgies keze. A munka, a nép szorgalma, kitartása, bizalma a pártban lett az „aranyalapja“ új pénzünknek, a forintnak. A földosztás után ez volt pártunk egyik nagy győzelme. A magyar értékálló pénz megteremtése kivívta az egész világ csodálkozását. Hősi küzdelem volt ez, százezrek és milliók vettek benne részt. Győzelemmel végződött ez a kemény küzdelem, mert a munkások, parasztok, értelmiségiek, az egész nép állt a párt mögött. A jó pénz után könnyebb lett az élet,s ha az ország még romokiban hevert is, de már fellélegzett a nép és megindult az alkotó munka. Egy esztendő telt el a forint megteremtése óta és a párt a nép elé terjesztette a hároméves tervet. Voltak ekkor is kételkedők, hitetlenek, de már kevesebben. A nép bízott a pártban és szorgalmasan dolgozott a tervért. A hároméves tervet határidő előtt teljesítettük. Eltűntek a romok, eltűntek a munkanélküliek, eltűntek az éhezők, a nélkülözők, megindult a harc az új társadalom megteremtéséért. Azóta mögöttünk hagytunk egy ötéves tervet is, második ötéves tervünk irányelvei már ismeretesek. Az elmúlt tíz esztendő nem volt sima. Voltak nehézségek, voltak zökkenők. Pártunkat több évtizedesharc edzette meg, de a gazdasági munka irányításában nem volt gyakorlata. Sok hibát követtünk el, s ha ezek nem lettek volna, még messzebb jutottunk volna a szocializmus útján, mint eddig jutottunk. A hibákat az alkotó munka lázárban, a nép felemelkedéséért vívott harcban követtük el. E hibákat pártunk nyíltan és őszintén a nép elé tárta. Mint ahogy tíz esztendővel ezelőtt a népihez fordult, hogy jó munkával, szorgalommal biztosítsa a forint sikerét, úgy most is a néphez fordult pártunk Központi Vezetősége. Megértésre, bizalomra, követésre hívja fel a párt az ország népét. Ma tízéves a forint. A trilliók, a milliárd ms 11.pengők csak rossz emlékként élnek már bennünk. De nem árt néha emlékezni rá. Emlékezni, hogy visszatekintve"felmérhessük az utat, melyet megtettünk. Ha néha bukkanok, megtorpanások akadályozták is ezt az utat, de mégis előre mentünk és felfelé haladtunk. A nép szorgalmas munkája nyomán egyre emelkedik a termelés, a nemzeti jövedelem, egyre több jut szórakozásra, megélhetésre. Az ipari tervek teljesítése nyomán ez év első felében több mint másfél milliárd forinttal több áru jutott a dolgozókhoz a kiskereskedelmen keresztül, s mi több, egyre csökkenő árakon. A forint tízéves jubileumát újabb fontos élelmezési cikkek árának leszállításával ünnepelhetjük. A forint tehát kiállta a próbát az elmúlt tíz év alatt. Kiállja majd a többit is, mert a magyar dolgozó nép szorgos munkája az aranyfedezete. Berényi Gábor a hosszúpályi határban a cséplőgép mázsájától viszi az első búzát a begyűjtő helyre. Világ, a hajdÁMos egyesületett NÉPLAP MAI SZÁMUNKBÓL: Az országgyűlés új ülésszakának második napja (1—2. oldal) AZ MDP HAJDU-BIHAR MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJAIRA: 50 FILLÉR 1956. AUG. 1., SZERDA XIII. ÉVFOLYAM, 180. SZÁM I * Hegedűs András elvtárs válasza a felszólalásokra Ezután az elnök bejelentette: a beszámolóhoz több hozzászóló nincs, így a vitát bezárta. Az elhangzottakra Hegedűs András, a Minisztertanács elnöke válaszolt. Tisztelt Országgyűlés, képviselő elvtársak! A vitában felszólaló képviselő elvtársak helyeselték a Minisztertanács beszámolóját eddigi tevékenységéről és azokat az elgondolásokat és terveket, amelyeket a Minisztertanács beszámolója az előttünk álló feladatokkal kapcsolatban ismertetett. Én ezért a zárszóiban nem kívánok kitérni minden képviselő elvtárs felszólalására, csupán azokkal a kérdésekkel szeretnék foglalkozni, amelyeket a képviselő elvtársak felszólalásaikban a beszámolóval kapcsolatiban javaslatként, vagy a Minisztertanács működésével kapcsolatban bírálatként felvetettek. Áchatz elvtárs és Földvári elvtárs is igen erőteljesen vetették fel saját területük fejlesztésének problémáit. Adhatz elvtárs Pécs városa fejlesztését. Földvári elvtárs Borsodét, a borsodi iparvidék fejlesztését. Azt hiszem, mindkét, elvtársnak igaza van. Tervezésünkben az elmúlt években a területi tervezés elvei, tehát az egyes területek komplex fejlesztésének szempontjai nem érvényesültek megfelelő módon. Földvári elvtárs nagyon határozottan vetette fel a beruházások kérdését és bírálta ebből a szempontból a Minisztertanács munkáját. Azt hiszem teljesen jogos a kérdés felvetése kritikai módon. A beruházás az a területe népgazdaságunknak, ahol a legkirívóbbak az elmúlt években elkövetett mulasztások. A Minisztertanács látja ennek a kérdésnek fontosságát. Ezért egyszerűsítettük a beruházásokat, a beruházások előkészítését. A beruházások jóváhagyását a Minisztertanács a maga számára csak a legfontosabb beruházásoknál tartotta fenn, egyébként a beruházásokat a miniszterek hagyják jóvá. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartottuk azt is, hogy központosítani tudjuk erőinket a legfontosabb beruházásokra Földvári elvtárs elmondotta még, hogy falun több olyan panasz van, amit gyorsabban kellene orvosolni. Azt hiszem, ebben sok az igazság, de engedje meg Földvári elvtárs, hogy hozzátegyem: ezeknek a kérdéseknek az orvoslása nagyon nagymértékbsen a helyi szervektől függ. Ezt nem azért mondom, mintha a felelősséget egyszerűen a helyi szervekre akarnám hárítani. Végső fokon minden hibáért, amit a helyi szervek elkövetnek, a Minisztertanács is felelős. De szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy sok lehetőséget nem használnak ki helyi szerveink az ilyen panaszok orvoslására, amelyet pedig ki lehetne használni. Mi bízunk államapparátusunk dolgozóiban és azért bátran és határozottan akarunk azon az úton haladni, hogy a helyi tanácsok végrehajtó bizottságainak, azok elnökeinek és az igazgatóknak sokkal nagyobb hatáskört adunk azért, mert bízunk bennük. Ugyanakkor azonban meg kell mondani, hogy államapparátusunkban vannak olyan típusú dolgozók, akik nem odavalók. Ezeket ki kell tenni az államapparátusból. Először persze bírálni kell, ha a bírálat nem segít, ki kell tenni. Nagyon helyeslem azokat, a javaslatokat, amelyeket a képviselőtársak az egyszerűsítéssel kapcsolatban elmondottak. Ezek a javaslatok mind abban az irányban haladnak, hogy megfontoltan, akérdést nem az akta oldaláról nézve nyúljunk hozzá az államapparátus munkájának megjavításához, és hogy az egyszerűsítést ne tekintsük egyszerűen egyes rubrikák megszünteté- sének, hanem a kérdést a másik oldalról is nézve, az egyszerűsítéssel együtt hajtsuk végre a szocialista demokratizmus fejlesztését és államapparátusunk bizonyos mértékig új módszereinek kifejlesztését. Engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy végezetül a Minisztertanács nevében megköszönjem azt a bizalmat, amely a Minisztertanács monkája iránt a hozzászólásokban megnyilvánult, megköszönjem azt a bizalmat, amely megmutatkozott abban,hogy a felszólaló képviselőtársaki egyetértettek a Minisztertanács beszámolójával és elfogadták a terveket, elgondolásokat. Engedjék meg, hogy megköszönjem azt a bizalmat is, amely abban mutatkozott meg, hogy a képviselőtársak bátran bírálták a Minisztertanács munkájának fogyatékosságait. Ezután az országgyűlés elnöke a Minisztertanács elnökének beszámolójával kapcsolatban a következő határozati javaslatot terjesztette az Országgyűlés elé. Az országgyűlés helyesli és jóváhagyja a kormány bel- és külpolitikáját Az országgyűlés új ülésszakának második napja Az országgyűlés kedden délelőtt a Minisztertanács elnökének beszámolója feletti vitával folytatta munkáját. Az ülésen megjelent a párt és a kormány vezetői közül Apró Antal, Erdei Ferenc, Gerő Ernő, Hegedűs András, Hidas István, Kovács István, Kiss Károly, Marosán György, Mékis József, Szalai Béla, Bata István, Gáspár Sándor, Piros László, Rónai Sándor, Egri Gyula, Vég Béla, valamint a Minisztertanács tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. Az ülést néhány perccel tíz óra után Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy a Minisztertanács elnökének beszámolója feletti vitában Vég Béla, Rchátz Imre, Földvári Rudolf, F. Kiss Imre, Molnár Ernő és Urbán Ernő képviselők jelentkeztek felszólalásra. A vitában elsőnek Házi Árpád, az állami ellenőrzés minisztere szólalt fel, növekszik ezen az úton. Megerősödnek azok a feltételek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a lakosság hasonló érdeklődést mutasson az ország vezetésének legnagyobb kérdései iránt is, így lesz a jól végzett községpolitika az állami demokratizmus erősítésének fontos forrásévá is. A tanácsok munkájának ez a módszere még nem vált általánossá, még sok ezen a téren is a hiányosság, de a jó tapasztalatok fejlesztésével, általánosításával el lehet és el kell érni a hibák gyors felszámolását. Nekünk, országgyűlési képviselőknek ebben kell elsősorban tevékeny segítséget adnunk a tanácsok munkájához. A demokratizmus fejlesztésének útjából — amint pártunk Központi Vezetősége meghatározta — el kell távolítanunk minden fékező és gátló tényezőt, meg kell szüntetnünk azokat a bürokratikus vonásokat, amelyek az állami munkában még megtalálhatók — mondotta, majd hangsúlyozta: az állami munkában el kell érnünk, hogy a vezetés közelebb kerüljön a végrehajtásihoz, a végrehajtó szervek pedig a széles dolgozó tömegekkel egybeforrva végezzék munkájukat. Nekünk, országgyűlési képviselőknek is egy emberként kell munkánkat végeznünk a szocializmus építésének további sikereiért, a szocialista demokrácia fejlesztéséért. (Taps.) HÁZI ÁRPÁD A szocialista demokrácia fejlődéséről Házi Árpád bevezetőben hangsúlyozta, hogy Hegedűs elvtárs vázolta azokat a feladatokat, amelyek az állami munka további megjavítása érdekében pártunk Központi Vezetőségének útmutatása alapján soron következnek, a tennivalók közt igen jelentős helyet foglal el az állami munka megjavítása, demokratizmusának továbbfejlesztése. A szocialista demokrácia fejlődésének meggyorsításában kiemelkedő szerepük van a tanácsoknak — mondotta. A lakosság által demokratikusan megválasztott tanácsoknak, a tanácsok végrehajtó bizottságainak, állandó bizottságainak úgy kell megszervezniük munkájukat, hogy állandó kapcsolatot tartsanak fenn a széles dolgozó tömegekkel és e kapcsolatot állandóan fejlesszék és erősítsék, ennek segítségével vonják be az összes hazafias erőket az állami ügyek intézésébe. E fontos cél megvalósítása érdekében a tanácstagok és a tanácsok végrehajtó szervei állandóan és gondosan tanulmányozzák a lakosság szükségleteit és ezek kielégítésének lehetőségeit. A továbbiakban szólt a helyes községpolitikai munkáról, amelyhez már jelentős anyagi alapot biztosítottunk, majd elmondotta, hogy a tanácsi munka további javításának az is feltétele, hogy a megyei, járási tanácsok is adják át az alsóbb tanácsi szerveknek azokat a hatásköröket, amelyek átadása a munka megjavítását, a bürokrácia megszüntetését, a lakosság szükségleteinek jobb kielégítését szolgálja. A községpolitikai munkában azonban még jelentős hiányosságok vannak — hangsúlyozta ezután, majd felhívta a figyelmet arra, hogy a hazafiasságból, államunk iránti szeretetből származó lelkesedés, kezdeményezés és áldozatkészség jelentősen kiegészítheti, megnövelheti az állam teremtette feltételeket és erőforrásokat. Számos példátsorolt fel ennek alátámasztására megyéjéből, Pest megyéből. Az így megoldott feladatok jelentősége — folytatta — nem korlátozódik csupán arra, hogy megépül egy-egy kultúrotthon, szabadtéri színpad, orvosi rendelő, vagy tanítólakás — bár ezek önmagukban is jelentősek. A társadalmi aktivitás felkeltésével a tanács arra neveli az állampolgárokat, hogy közös erőfeszítéssel, a közügyek iránti érdeklődéssel megvalósíthatjuk azokat a célokat is, amelyeket szétszórtan, egyéni erővel soha nem lehetne elérni. A tömegek társadalmi öntudata ACHATZ IMRE Pécs dolgozóinak kormány iránti bizalmáról Rchátz Imre országgyűlési képviselő szólalt fel ezután. Bevezetőben arról a bizalomról szólt, amellyel Pécs dolgozói fogadják kormányunk célkitűzéseit és arról a lendületes kanikakedvről, ammelylyel e célokat valóra váltják. Elmondotta, hogy a felszabadulás óta eltelt néhány esztendő alatt gyökeresen megváltozott a pécsi dolgozók élete. A továbbiakban a nagymérvű fejlődés egyes kérdéseivel foglalkozott. Pécs dolgozói a nyugodt alkotó munkát tekintik életeleműiknek — hangoztatta. —Ezért értékelik oly nagyra, hogy külpolitikánk a nagy Szovjetunió vezette béketábor útján halad. Hozzá kell tennem azt is, hogy a magyar és jugoszláv viszonyban beállott kedvező fordulatot talán sehol sem értékelték olyan felszabadult jóérzéssel, mint éppen nálunk, Pécsett és Baranyába. Ezután több más felszólalás hangzott el. Felszólalt többek között Urbán Ernő és Földvári Rudolf. Az országgyűlés határozata Az országgyűlés jóváhagyólag tudomásul veszi a Minisztertanács beszámolóját az 1955. novemberi ülésszak óta kifejtett tevékenységéről és egyetért azon elgondolásokkal és tervekkel, amelyeket a Minisztertanács beszámolója az ipar s a mezőgazdaság további fejlesztésére, a gazdaságvezetés megjavítására, a dolgozó nép anyagi és műveltségi színvonalának emelésére, az állami s a gazdasági élet demokratizmusának széleskörű kibontakoztatására javasol. Az országgyűlés teljes mértékben helyesli és jóváhagyja a kormány külpolitikai tevékenységét, megbízza a Minisztertanácsot, hogy az államok közötti együttműködés (Folytatód a 2. ciöakml