Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-01 / 180. szám

­ Tízéves a forint Sofia nem használt, vagy n­em ismert számokat kellett tíz évvel ezelőtt megtanulni az egyszerű embereiknek. Bil­lió, trillió, adópengő, B. pen­gő, sőt „kék pénz“, „lila pénz“ járta még a zöldségpia­con íúl , amit­ egy trillióért adta­k 1946. júliusában a pia­con, abból nem lehetett egy ebédet főzni egy­­háromtagú családnak. Sőt volt időszak az infláció tetőpontján, amikor a legmagasabb névértékű pa­pír pénzért nem adtak egy hasonló­­nagyságú tiszta pa­pírt. Nem egy falusi háznál összeragasztott milliárdos bankjegyekből szelézsi-papírt, vagy polc-díszt csináltak. 1946. júliusában a Magyar Nemzeti Bank egynapi bank­jegy forgalma (pl. július 6-án) 6 277 271 176 080 000 000 000 pengő volt. Keserű emlékeket ébreszte­nek ezek a számok a munkás­ban, a dolgozó parasztban, az értelmiségiekben, minden be­csületes állampolgárban egy­aránt. Talán a spekulánsok egy kisebb, de annál veszélye­sebb csoportjának kedvezett ez a szédítő infláció, amikor a munkás egész napi béréért nem tudott venni egy tojást. Az uzsorások, a spekulánsok kezébe vándorolt sok egyszerű dolgos család féltve őrzött kis értéke, a jéggyűrű, a télika­bát, de legtöbbször még a legszükségesebb ruhanemű is. A munkás éhes gyomorral állt a munkapad mellé. A ta­nár, miközben a matematikát tanította, nem tudta, lesz-e az­nap ebédje. A gyermekek egy része nem is járt iskolába, mert nem volt ruha, nem volt cipő, nem volt tankönyv. Nem volt semmi, csak rom és nyo­mor széles e hazáiban. Ma, amikor a tízéves forin­tot ünnepeljük, először a pár­tot köszöntsük­. A súlyos gaz­dasági helyzetben, a szédítő infláció tengerében a magyar kommunistáik voltak, akik megmutatták a kivezető utat a pusztulásiból. Nemcsak meg­mutatták, de élére is álltak a harcnak. Mert a dolog nem ment simán. A Magyar Kom­munista Párt volt az egyetlen párt, mely harcosan követelte a jó pénz megteremtését. A reakciónak érdeke volt, hogy a párt tervei ne sikerül­jenek. Hiszen éppen az inflá­ció volt a reakció hadjárata a demokrácia ellen. Nagy Fe­renc és hívei, az amerikai imperial­isták segítségével szerették volna megvalósítani a stabilizációt. Csak az árról nem beszéltek. Ez pedig nem tett volna más, mint a nép függetlensége és szabadsága. Az amerikai dollárokkal jöt­tek volna a weissmann­­frédok, a tiborinok és a többi kapitalista tőkés és földesúr. Lett volna szilárd pénz a nép szabadsága árán, a demokrá­cia árán. „Nincs aranyalap", hangoz­tatták a reakció képviselői, szajkózták a kételkedők, az ingadozóit. Pártunk megtalál­ta az „aranyalapot“ a stabili­zációra. Ez az alap még az aranynál is biztosabb, nem holt kincs a bankok széfjei­ben, hanem élő, eleven dol­gos kéz, a magyar­ nép szor­galmas, munkától kérgies keze. A munka, a nép szorgalma, kitartása, bizal­ma a pártban lett az „aranyalapja“ új pén­zünknek, a forintnak. A föld­osztás után ez volt pártunk egyik nagy győzelme. A magyar értékálló pénz megteremtése kivívta az egész világ csodálkozását. Hősi küz­delem volt ez, százezrek és milliók vettek benne részt. Győzelemmel végződött ez a kemény küzdelem, mert a munkások, parasztok, értelmi­ségiek, az egész nép állt a párt mögött. A jó pénz után könnyebb lett az élet,­s ha az ország még romokiban hevert is, de már fellélegzett a nép és megindult az alkotó munka. Egy esztendő telt el a fo­rint megteremtése óta és a párt a nép elé terjesztette a hároméves tervet. Voltak ek­kor is kételkedők, hitetlenek, de már kevesebben. A nép bízott a pártban és szorgal­masan­ dolgozott a tervért. A hároméves tervet határidő előtt teljesítettük. Eltűntek a romok, eltűntek a munkanél­küliek, eltűntek az éhezők, a nélkülözők, megindult a harc az új társadalom megterem­téséért. Azóta mögöttünk hagytunk egy ötéves tervet is, második ötéves tervünk irányelvei már ismeretesek. Az elmúlt tíz esz­tendő nem volt sima. Voltak nehézségek, voltak zökkenők. Pártunkat több évtizedes­­harc edzette meg, de a gazdasági munka irányításában nem volt gyakorlata. Sok hibát kö­vettünk el, s ha ezek nem let­tek volna, még messzebb ju­tottunk volna a szocializmus útján, mint eddig jutottunk. A hibákat az alkotó munka lázárban, a nép felemelkedé­séért­ vívott harcban követtük el. E hibákat pártunk nyíltan és őszintén a nép elé tárta. Mint ahogy tíz esztendővel ez­előtt a népihez fordult, hogy jó munkával, szorgalommal biztosítsa a forint sikerét, úgy most is a néphez fordult pár­tunk Központi Vezetősége. Megértésre, bizalomra, köve­tésre hívja fel a párt az or­szág népét. Ma tízéves a forint. A tril­­liók, a milliárd ms 11.pengők csak rossz emlékként élnek m­ár bennünk. De nem árt né­ha emlékezni rá. Emlékezni, hogy visszatekintve­­"felmér­hessük az utat, melyet meg­tettünk. Ha néha bukkanok, megtorpanások akadályozták is ezt az utat, de mégis előre mentünk és felfelé haladtunk. A nép szorgalmas munkája nyomán egyre emelkedik a termelés, a nemzeti jövede­lem, egyre több jut szórako­zásra, megélhetésre. Az ipari tervek teljesítése nyomán ez év első felében több mint másfél milliárd forinttal több áru jutott a dolgozókhoz a kiskereskedelmen keresztül, s mi több, egyre csökkenő árakon. A forint tízéves jubi­leumát újabb fontos élelme­zési cikkek árának leszállítá­sával ünnepelhetjük. A forint tehát kiállta a próbát az el­múlt tíz év alatt. Kiállja majd a többit is, mert a magyar dolgozó nép szorgos munkája az aranyfedezete. Berényi Gábor a hosszúpályi határban a cséplőgép mázsájá­tól viszi az első búzát a begyűjtő helyre. Világ, a hajdÁMos egyesül­etett NÉPLAP MAI SZÁMUNKBÓL: Az országgyűlés új ülésszakának második napja (1—2. oldal) AZ MDP HAJDU-BIHAR MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJ­A­IRA: 50 FILLÉR 1956. AUG. 1., SZERDA XIII. ÉVFOLY­AM, 180. SZÁM I * Hegedűs András elvtárs válasza a felszólalásokra Ezután az elnök bejelentet­te: a beszámolóhoz több hoz­zászóló nincs, így a vitát be­zárta. Az elhangzottakra He­gedűs András, a Miniszterta­nács elnöke válaszolt. Tisztelt Országgyűlés, képvi­selő elvtársak! A vitában fel­szólaló képviselő elvtársak helyeselték a Minisztertanács beszámolóját eddigi tevékeny­ségéről és azokat az­ elgondo­lásokat és terveket, amelyeket a Minisztertanács beszámolója az előttünk álló feladatokkal kapcsolatban ismertetett. Én ezért a zárszóiban nem kívá­nok kitérni minden képviselő elvtárs felszólalására, csupán azokkal a kérdésekkel szeret­nék foglalkozni, amelyeket a képviselő elvtársak felszóla­lásaikban a beszámolóval kapcsolatiban javaslatként, vagy a Minisztertanács műkö­désével kapcsolatban bírálat­ként felvetettek. Áchatz elv­­társ és Földvári elvtárs is igen erőteljesen vetették fel saját területük fejlesztésének problémáit. Adhat­z elvtárs Pécs városa fejlesztését. Föld­vári elvtárs Borsodét, a bor­sodi iparvidék fejlesztését. Azt hiszem, mindkét, elvtárs­­nak igaza van. Tervezés­ünk­ben az elmúlt években a te­rületi tervezés elvei, tehát az egyes területek komplex fej­lesztésének szempontjai nem érvényesültek megfelelő mó­don. Földvári elvtárs nagyon ha­tározottan vetette fel a beru­házások kérdését és bírálta ebből a szempontból a Minisz­tertanács munkáját. Azt hi­szem teljesen jogos a kérdés felvetése kritikai módon. A beruházás az a területe nép­gazdaságunknak, ahol a leg­ki­­rívóbbak az elmúlt években elkövetett mulasztások. A Minisztertanács látja en­nek a kérdésnek fontosságát. Ezért egyszerűsítettük a beru­házásokat, a beruházások elő­készítését. A beruházások jó­váhagyását a Minisztertanács a maga számára csak a leg­fontosabb beruházásoknál tar­totta fenn, egyébként a beru­házásokat a miniszterek hagy­ják jóvá. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartottuk azt is, hogy központosíta­ni tudjuk erőinket a legfontosabb beru­házásokra Földvári elvtárs elmondotta még, hogy falun több olyan panasz van, amit gyorsabban kellene orvosolni. Azt hiszem, ebben sok az igazság, de en­gedje meg Földvári elvtárs, hogy hozzátegyem: ezeknek a kérdéseknek az orvoslása na­gyon nagymértékbsen a helyi szervektől függ. Ezt nem azért mondom, mintha a felelőssé­get egyszerűen a helyi szer­vekre akarnám hárítani. Vég­ső fokon minden hibáért, amit a helyi szervek elkövet­nek, a Minisztertanács is fe­lelős. De s­zeretném felhívni a figyelmet arra, hogy sok le­hetőséget nem használnak ki helyi szerveink az ilyen pana­szok orvoslására, amelyet pe­dig ki lehetne használni. Mi bízunk államapparátu­sunk dolgozóiban és azért bát­ran és határozottan akarunk azon az úton haladni, hogy a helyi tanácsok végrehajtó bi­zottságainak, azok elnökeinek és az igazgatóknak sokkal nagyobb hatáskört adunk azért, mert bízunk bennük. Ugyanakkor azonban meg kell mondani, hogy államap­parátusunkban vannak olyan típusú dolgozók, akik nem odavalók. Ezeket ki kell ten­ni az államapparátusból. Elő­ször persze bírálni kell, ha a bírálat nem segít, ki kell tenni. Nagyon helyeslem azokat, a javaslatokat, amelyeket a képviselőtársak az egyszerűsí­téssel kapcsolat­ban elmondot­tak. Ezek a javaslatok mind abban az irányban haladnak, hogy megfontoltan, a­­kérdést nem az akta oldaláról nézve nyúljunk hozzá az államappa­rátus munkájának megjavítá­sához, és hogy az egyszerűsí­tést ne tekintsük egyszerűen egyes rubrikák megszünteté-­ sének, hanem a kérdést a má­sik oldalról is nézve, az egy­­szerűsítéssel együtt hajtsuk végre a szocialista demokra­tizmus fejlesztését és állam­apparátusunk bizonyos mér­­tékig új módszereinek kifej­lesztését. Engedje meg a tisztelt Or­szággyűlés, hogy végezetül a Minisztertanács nevében meg­köszönjem azt a bizalmat, amely a Minisztertanács mon­­kája iránt a hozzászólások­ban megnyilvánult, megkö­szönjem azt a bizalmat, amely­ megmutatkozott abban,­­hogy­ a felszólaló képviselőtársaki egyetértettek a Miniszterta­nács beszámolójával és elfo­gadták a terveket, elgondolá­sokat. Engedjék meg, hogy megköszönjem azt a bizalmat is, amely abban mutatkozott meg, hogy a képviselőtársak bátran bírálták a Miniszter­tanács munkájának fogyaté­kosságait. Ezután az országgyűlés el­nöke a Minisztertanács elnö­kének beszámolójával kapc­so­­latban a következő határozati javaslatot terjesztette az Or­szággyűlés elé. Az országgyűlés helyesli és jóváhagyja a kormány bel- és külpolitikáját Az országgyűlés új ülésszakának második napja Az országgyűlés kedden délelőtt a Minisztertanács el­­nökének beszámolója feletti vitával folytatta munkáját. Az ülésen megjelent a párt és a kormány vezetői közül Apró Antal, Erdei Ferenc, Gerő Ernő, Hegedűs András, Hidas István, Kovács István, Kiss Károly, Marosán György, Mékis József, Szalai Béla, Bata István, Gáspár Sándor, Piros László, Rónai Sándor, Egri Gyula, Vég Béla, vala­mint a Minisztertanács tag­jai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti dip­lomáciai képviseletek több ve­zetője és tagja. Az ülést néhány perccel tíz óra után Rónai Sándor, az or­szággyűlés elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy a Minisztertanács elnökének be­számolója feletti vitában Vég Béla, Rchátz Imre, Földvári Rudolf, F. Kiss Imre, Molnár Ernő és Urbán Ernő képvise­lők jelentkeztek felszólalásra. A vitában elsőnek Házi Ár­pád, az­ állami ellenőrzés mi­nisztere szólalt fel, növekszik ezen az úton. Meg­erősödnek azok a feltételek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a lakosság hasonló ér­deklődést mutasson az ország vezetésének legnagyobb kér­dései iránt is, így lesz a jól végzett községpolitika az álla­mi demokratizmus erősítésé­nek fontos forrásévá is. A tanácsok munkájának ez a módszere még nem vált ál­talánossá, még sok ezen a té­ren is a hiányosság,­ de a jó tapasztalatok fejlesztésével, általánosításával el lehet és el kell érni a hibák gyors fel­számolását. Nekünk, ország­gyűlési képviselőknek ebben kell elsősorban tevékeny se­gítséget adnunk a tanácsok munkájához. A demokratizmus fejleszté­sének útjából — amint pár­tunk Központi Vezetősége meghatározta — el kell távo­­lítanunk minden fékező és gátló tényezőt, meg kell szün­tetnünk azokat a bürokra­tikus vonásokat, amelyek az állami munkában még megta­­lálhatók — mondotta, majd hangsúlyozta: az állami mun­kában el kell érnünk, hogy a vezetés közelebb kerüljön a végrehajtásihoz, a végrehajtó szervek pedig a széles dolgo­zó tömegekkel egybeforrva végezzék munkájukat. Ne­künk, országgyűlési képvise­lőknek is egy emberként kell munkánkat végeznünk a szo­cializmus építésének további­ sikereiért, a szocialista demok­rácia fejlesztéséért. (Taps.) HÁZI ÁRPÁD A szocialista demokrácia fejlődéséről Házi Árpád bevezetőben hangsúlyozta, hogy Hegedűs elvtárs vázolta azokat a fel­adatokat, amelyek az állami munka további megjavítása érdekében pártunk Központi Vezetőségének útmutatása alapján soron következnek, a tennivalók közt igen jelentős helyet foglal el az állami munka megjavítása, demok­ratizmusának­­ továbbfejlesz­tése. A szocialista demokrácia fejlődésének meggyorsításá­ban kiemelkedő szerepük van a tanácsoknak — mondotta. A lakosság által demokratiku­san megválasztott tanácsok­nak, a tanácsok végrehajtó bi­zottságainak, állandó bizott­ságainak úgy kell megszer­vezni­ük munkájukat, hogy ál­landó kapcsolatot tartsanak fenn a széles dolgozó töme­gekkel és e kapcsolatot állan­dóan fejlesszék és erősítsék, ennek segítségével vonják be az összes hazafias erőket az állami ügyek intézésébe. E fontos cél megvalósítása érdekében a tanácstagok és a tanácsok végrehajtó szervei állandóan és gondosan tanul­mányozzák a lakosság szük­ségleteit és ezek kielégítésé­nek lehetőségeit. A továbbiakban szólt a he­lyes községpolitikai munkáról, amelyhez már jelentős anyagi alapot biztosítottunk, majd el­­mondotta, hogy a tanácsi munka további javításának az is feltétele, hogy a megyei, járási tanácsok is adják át az alsóbb tanácsi szerveknek azokat a hatásköröket, ame­lyek átadása a munka meg­javítását, a bürokrácia meg­szüntetését, a lakosság szük­ségleteinek jobb kielégítését szolgálja. A községpolitikai munkában azonban még jelentős hiá­nyosságok vannak — hangsú­lyozta ezután, majd felhívta a figyelmet arra, hogy a haza­fiasságból, államunk iránti szeretetből származó lelkese­dés, kezdeményezés és áldo­zatkészség jelentősen kiegé­szítheti, megnövelheti az ál­lam teremtette feltételeket és erőforrásokat. Számos példát­­sorolt fel ennek alátámasztá­sára megyéjéből, Pest megyé­ből. Az így megoldott feladatok jelentősége — folytatta — nem korlátozódik csupán arra, hogy megépül egy-egy kultúr­otthon, szabadtéri színpad, or­vosi rendelő, vagy tanítólakás — bár ezek önmagukban is jelentősek. A társadalmi akti­vitás felkeltésével a tanács arra neveli az állampolgáro­kat, hogy közös erőfeszítés­sel, a közügyek iránti érdek­lődéssel megvalósíthatjuk azokat a célokat is, amelyeket szétszórtan, egyéni erővel so­ha nem lehetne elérni. A tö­megek társadalmi öntudata ACHATZ IMRE Pécs dolgozóinak kormány iránti bizalmáról Rchátz Imre országgyűlési képviselő szólalt fel ezután. Bevezetőben arról a bizalom­ról szólt, amellyel Pécs dol­gozói fogadják kormányunk célkitűzéseit és arról a lendü­letes k­­anikakedvről, amm­ely­­lyel e célokat valóra váltják. Elmondotta, hogy a felszaba­dulás óta eltelt néhány eszten­dő alatt gyökeresen megválto­zott a pécsi dolgozók élete. A továbbiakban a nagymér­vű fejlődés egyes kérdéseivel foglalkozott. Pécs dolgozói a nyugodt al­kotó munkát tekintik élet­­eleműiknek — hangoztatta. —­­Ezért értékelik oly nagyra, hogy külpolitikánk a nagy Szovjetunió vezette béketábor útján halad. Hozzá kell ten­nem azt is, hogy a magyar és jugoszláv viszonyban beállott kedvező fordulatot talán sehol sem értékelték olyan felszaba­dult jóérzéssel, mint éppen ná­lunk, Pécsett és Baranyába. Ezután több más felszólalás hangzott el. Felszólalt többek között Urbán­ Ernő és Föld­vári Rudolf. ­ Az országgyűlés határozata Az országgyűlés jóváhagyó­lag tudomásul veszi a Minisz­tertanács beszámolóját az 1955. novemberi ülésszak óta kifejtett tevékenységéről és egyetért azon elgondolások­kal és tervekkel, amelyeket a Minisztertanács beszámoló­ja az ipar s a mezőgazdaság további fejlesztésére, a gazda­ság­­vezetés megjavítására, a dolgozó nép anyagi és művelt­ségi színvonalának emelésére, az állami s a gazdasági élet demokratizmusának széleskö­rű kibontakoztatására java­sol. Az országgyűlés teljes mér­tékben helyesli és jóváhagyja a kormány külpolitikai tevé­kenységét, megbízza a Mi­nisztertanácsot, hogy az álla­mok közötti együttműködés (Folytatód a 2. ciöakml

Next