Hajdú-Bihari Napló, 1957. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1957-06-02 / 127. szám

| HAJD­Ú-BIHARI Világ proletárjai egyesüljetek! 1957. JÚNIUS 2., VASÁRNAP "ii!­ ]|pll g&yh AMA 80 FILLÉR I J jylpA i||psl!ar p|l H n. ÉVFOLYAM 127. SZÁM­A ÍÉK A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Pedagógus napra (B. I.) Tegnap kora reggel egy kis nyűgöt hoztam ma­gamon, ahogy a szerkesztőség felé siettem. A megírásra váró pedagógusnapi cikk nyűgét s megvallom őszintén, ez ide­gessé és nyugtalanná tett. Sokkal jobban, mint bármikor írás előtt, mert kimondva, ki­mondatlanul bennem feszült a gondolat, hogy ma fényesebb szavak, melegebb mondatok szükségesek, mert ma azoknak a lelkéhez kell közel férkőzni, akiknek hivatásuk a lélek formálása, nemesítése. S akkor a Déri téren egy kis varázslat kapott meg. A teret szegélyező bokrok között — illetékesek ezt ne hallják meg — gyermekek villantak, s ki­nyílott, sárgakelyhű virágokat szedtek■ A virágok frissek vol­­tak és üdék, az éjjeli esőcsep­­­­pek meg ott ragyogtak a leve­­­­leken. Esőcsepp és virág tün­dökölt, de még jobban a gyer­mekszemek, s ki tudja hogyan, a gyermekszívek, azok a kis piros rejtelmek, amelyeket­­ éveken keresztül simogatnak,­­ dédelgetnek a pedagógus ked­­­zek-Lassan, csokorra való gyűlt,­­ a gyermekek lecsapták hajuk­ról a vizet, a táskát hónuk alá kapták, s megindultak a vi­rággal az iskola felé. S akkor rájöttem, hogy az írásban is így kell a pedagógus napot ünnepelni. Egyszerűen, alig észrevehetően, a gyermek­ség finomságával, rejtelmeivel és titkaival. Néhány őszinte szót odalopni a szívükhöz, s ők azt sem tudják, hogy ki tette. Egy volt diák, egy volt tanítvány, aki szívében emlé­keket, arcokat hordoz, s ezek az ő tanítói, nevelői.­­ Mert te is, én is, ő is, mind­annyian hordozzuk ezeket az emlékeket. Mindennapi, erre­ , béli dolog, hogy egy-egy tanító arcához csodálatos melegség-­­ gel kötődünk. Nincsen ebben semmi különös, de az iskola­padok ezért feledhetetlenek. Ezért a látszólagos ellentmon­dásért, ezért a paradoxonért, aminek a mélységére egyszer minden telőtt rádöbben. Hogy ami akkor, a régi diákidőben vélt rossz, vagy teher volt, az mára minden széppé, igazzá és jósággá finomult-A napokban egész véletlenül Gárdonyi novelláit olvastam. S a lapokon újra szembe talál­koztam a Bűntárgyalással- Pe­dagógusaink biztosan ismerik, emlékeznek erre a könnyesen szép történetre, amely egy összetintázott irka körül bo­nyolódik. S arra is emlékez­nek, hogy az elbeszélés lehel­­letszerű mollban végződik, amelynek a hangulata feledhe­tetlen. Miért emlékeztetek én most­­ erre? A pedagógus élet tele­­ van ilyen finom rezdületi ese-­ ményekkel. Ha valaki előtt ki-­ nyílik a lélek, hát akkor a ta-f­nító, a nevelő előtt kinyílik , és olyan mélységekre láthat, s amelyek más előtt csukva ma-­­ radnak. Ismerőseinktől, s kő- J zelebbről is tudok ilyen tör- I tér­eteket, s vívódásokat is, J amelyeket ezek a történetek­­ kavarnak pedagógusainkban. I Talán nem lesz ünnepron- J tás, ha éppen erre figyelmez- * tetek. A vívódásra, s a vívó- - dáson túli felelősségre, amely I az igazán pedagógust egészen * végig kísér.­­ Olyan események után va- | gyünk, amelyekben egy ellen- | forradalom sok-sok megté- | vesztő lápvirága kivirágzott. | Hamis pompájú görögtüzek ' röppentek, s fényeiktől sok | esetben még a józanok is el- | kápráztak. Buta jelszavak, so- * viniszta és nacionalista méreg- * cseppek Ömlöttek szét s ez az J ifjúságunkat is eléggé megfer- I tőzte- Azonban pedagógusaink J nagy része ezen események­­ közepette is hű maradt hiva- I tásához. Ki humanizmusból. • ki szocialista meggyőződésből * és a nagyobb hányad nem I vált tagadójává, pilátusává­­ annak a tizenkét évnek és­­ eszmének, amelyek alapigaz­sága az ember megbecsülése értékelése-Pedagógusaink az október események után ezért tudtál maradéktalanul hozzákezden nevelő munk­ájukhoz. Itt Deb­recenben is célul tűzve ki hogy a kiesett napok­at, az el­mulasztott óraszámokat pótol­ják, a tananyagot elvégzik hogy a gyermekek, a diák­­ zárja veszteséggel ezt az isko­lai évet. Nehéz munka volt ? Nehéz Nemcsak azért, mert a kátéd­ra és az iskolapad szükségsze­rűen mindig szemben áll, ha­nem azért is, mert a gyerme­kek szívében felvert hullámú­kat lassan és óvatosan kellel elsimítani, hogy belül, a lé­lekben is megteremthessék az a konszolidációt, mely a jó ütemű munkához minden­képpe­n szükséges. Az idei pedagógus ünnepsé­gek talán kevesebb cifra nél­k­ül, zajtalanabbal történnek mint az eddigiek. De éppen ezért melegebben is, ünne­piebben és otthonosabban az egyes iskolákban. A gyerme­kek, diákok átnyújtják a vi­rágokat, államunk pedig a ju­talmakat. S mi pedig, ha már egyiket sem tehetjük, hát em­lékeinket szedjük össze, ame­lyet róluk őrzünk, vigyázva gon­dolatainkban. Pedagógus nap van, június másodika. A magyar tanító ünnepeljük, aki valaha a „leg­­rababb” magyar volt, s akit meghasonlás, robot kergetett oly sokszor a céltalanság felé A magyar tanítót ünnepeljük aki ez évtizedekben rangoso­dott nevelővé, népünk igaz tanítójává. S köszöntjük is a magyar tanítót, akit a jövő­ben még több megbecsüléssel s gondoskodással kell körül­venni, hiszen van-e nehezebb és szebb munka a lélek neme­sülésénél-Kosztolányi írja le valaha egyik versében azt a gondola­tot, hogy az ő tanár-apja egy nagy családba tartozik, fiai vannak százan és százan, s utcákon és tereken ezek a csa­ládtagok fogadják, akiknek sorába a tanító is jeleket vé­sett. A mi tanítóink, a mi ne­velőink is egy nagy családbe tartoznak. Gyermekeik, fiaik vagyunk, akiknek áldó intésé­re mindig szívesen és boldo­gan emlékezünk. S mikor ta­nításaik finomra érnek, akko kapják ők meg a legnagyobb jutalmat, a kimondhatatlan , elrejtett szavak őszinte forró­ságéval. ism­e­ s Marosán György beszéde a sportcsarnokban (2. oldal) Pénteken délelőtt már több ezren várakoztak a Városli­getben arra, hogy a megnyi­táskor azonnal belépjenek a vásár területére. A látogatott­ság szombaton még csak foko­zódott és délig körülbelül 80 000-en keresték fel a pavi­lonokat. De sokan csalódottan és elégedetlenül távoztak, mert a kiállított tárgyak kö­zül nem vehették meg mind­azt, amit szerettek volna. Az MTI munkatársa megkérdezte a vásár igazgatóját, dr. Vitéz Andrást, miért nem lehet mindent megvásárolni és mégis, mit lehet kapni?­­ A vásár csak arra szol­gál, hogy bemutassa az új termékeket és kötéseket, ren­deléseket vegyen fel a keres­kedelemtől. Iparunk fejlődé­sének, teljesítőképességének terepszemléje a bazin pesti i­pari vásár, amelyet :›•‡': új gyártmány is szerepel, mint mintadarab és gyártásukat csak a későbbiben kezdjük meg A legkülönfélébb ruhá­zati cikk, cipő, játékféle, aján­déktárgyak kaphatók, de is­métlen, nem arra fordítottuk a hangsúlyt, hogy az üzletek­ből egyébként hiányzó cikke­ket idehozzuk, hanem hogy bemutassuk azt, mily­en új gyártmányok készítését kezdi meg iparunk — fejezte be nyilatkozatát a vásáriroda igazgatója. S hogy mégis található vá­ Isárfia, azt bizonyították a vá­sárról nagy csomagokkal tá­vozó látogatók. Nagy tömeg volt valamennyi cipőárusító helyen, a ruházati pavilonok és a paplangyár fülkéjében, de még labdáért is sorban áll­tak. Tegnap délig 80090 látogató az ipari vásáron A kommunisták mindenütt és mindenkor harcoljanak további eredmények kivívásáért (3—4—5. oldal) %---------------------------- ----. — A pápai Elektermax háztartási gépei a budapesti ipari vásáron Kihasználatlanul hevernek a megye természeti kincsei Hajdú-Bihar nemcsak arról híres, hogy földje acélos búzát terem és feketeföldjein gazdag a tengeri termés, hanem arról is, hogy energiában gazdag, nagy mennyiségű meleg vize és sok földgázforrása van. Ha Hajdú-Bihar tüzelőanyag­ban igen szegény terület, tág tere van itt tehát a földgáz hasznosításának. A megye energiaforrásának hasznosításával kapcsolatban kérdéssel fordultunk Molnár Kálmánhoz, a megyei tanács mérnökéhez, aki a következő­ket mondotta : " A földgáz gazdaságos fel­­használása országos érdekű feladat, s éppen ezért a mi­nisztertanácsnak kellene ezzel a kérdéssel fokozottabban tö­rődni. Véleményem szerint el kellene rendelni a kérdés minden részletére kiterjedő helyszíni vizsgálatot, felmérni a gázkészleteket és egyéb energiaforrásokat. A vizsgálat eredménye alapján a felmérés gazdaságos kihatását rendelet­tel kellene szabályozni. Sürgős ez azért is, hogy a hároméves terv összeállításánál ezeknek -\\,----\, -\\-----A-----­ az energiaforrásoknak a hasz­na már érvényesíthető lenne. Ne odázódna tovább helyi kin­cseink kihasználása. A nádudvari kincs A nádudvari határban fel­tárt gázos kút kitermelésével kapcsolatban Molnár Kálmán a következőket mondotta: — Az elmúlt év október előtt a nádudvari földgázmező kincsét elsősorban Debrecen város gázellátásának javítá­sára akarták igénybe venni, mégpedig oly módon, hogy csöveken vezették volna be a gázt Debrecenbe. A Kőolaj­ipari Tröszt geológusai és más szakemberek, mintegy 2-300 millió köbméterre becsülték a nádudvari gázkincset. Későbbi számítások a gázmező tartal­mát már csak 20 millió köb­méterre becsülték. Ezért nem is javasolták a mintegy 10 mil­lió forintot jelentő gázvezeték megépítését. Ez a terv tehát nem való­sulhatott meg. A meglévő, még mindig nagy mennyiségű gázt azonban csak fel kell hasz­nálni. A módja megvan. A kö­zelebb fekvő hajdúszoboszlói földgázüzemhez vezetnek cső­hálózaton és ott egyenesen a vasúti gázszállító kocsikba fognák fel. Debrecen város gázellátását­­ a Berekböszörmény—Körös­szegapáti gázmező fogja biz­tosítani, úgy, ahogy az a 3 éves terv tervezetében már szerepel is. A Kőolajipari Tröszt ahhoz is hozzájárult, hogy átadja a nádudvari mélyfúrást.­­ A Kőolajipari Tröszt analízise szerint , a nádudvari meleg víz igen nagy kincs. A hivatalos megállapítás szó szerint így mondja : „Nagy mennyiségű, magas hőfokú és kitűnő kémiai össze­tételű vize olyan nagy kincs, amit nemcsak a környék fel­virágoztatására, hanem az egész ország hasznára lehet fordítani.’* Figyelemre méltó, hogy ma­ga a Kőolajipari Tröszt kéri a megyei tanácsot, hogy ezt a nagyértékű mélyfúrást, érté­kének megfelelően kezelje és annak legcélszerűbb felhasz­nálását szakemberekkel minél előbb tárgyalja meg. Ez a kút 82—83 fokos, jódos­­, brómos, sós vizet ad. Az 1031 méter mély fúrásból óránként közel 30 köbméter víz zúdulna ki. A ladányi szénsavtermelő kút A megye területén a hasz­­­­­nosítható gázos kutakkal kap­­­­csolatban a közelmúltban tár­gyalások folytak a Kőolajipari­­ Tröszt kutatási főosztályának­­ megbízottaival. Ezek a tárgya­lások, mint azt Molnár Kál­mán elmondotta, eredménnye­ jártak. A Püspökladány hatá­­­­rában lévő, igen gazdag, szén­­­­savtartalmú mélyfúrást átad-­­­ják a megyének. A kút analí­­­­zise szerint, mintegy nyolc és félmillió köbméter szénsav termelhető ki az 1925 méteres mélységből. Ezt a szénsav mennyiséget száraz jéggyár­tásra és palackozva, szénsav alakjában felhasználják. Az országban jelenleg a dunán­túli Mihályiban és Répcelakon­­ termelnek szénsavat és állíta­nak elő száraz­ jeget az egész 2 ország ellátására.­­ Ez a püspökladányi kút, az ió egész Tiszántúl száraz-jég és­­ szénsav ellátását fedezné. Fon­­­tos tehát, hogy minél előbbi,­­ termelésbe állítsák ezt a szén­savas kutat. A hajdúszoboszlói­­ földgázüzem igazgatója már­­ elutazott Mihályiba, hogy a­­ helyszínen tanulmányozza a szénsav kitermelés és a száraz jéggyártás technológiáját. Folytatódnak­­ a jövőben a geofizikai­­ kutatások Hajdú-Bihar területén to­­­­vább folytatódnak a geofizikai­­ kutatások. Ezeknek eredmé­­­­nyei alapján újabb kutató­­fúrásokat kezdenek. Bizonyos­ , hogy az elkövetkezendő évek-­ ben még nagyobb gázmezői­ feltárása válik lehetségessé, s ezzel Debrecennek és a megye­i helységeinek gáz igényét rá lehet majd elégíteni. Addig is azonban, a már meglévő kinc­esek értékesítése érdekében­­ gyorsabb léptekkel előrehalad­­­ni, felette kívánatos cselekedő lenne. 4. Bencze Mihál­ ­ I I A DOLGOZÓ NÉPET SZOLGÁLOM... Szombaton délelőtt a debreceni tiszti klub nagytermé­ben ünnepélyes keretek között hirdették ki a Magyar Nép­­köztársaság honvédelmi miniszterének parancsát, amelyben az ellenforradalom támadása idején megalakult karhatalom tagjait léptették elő. A zsúfolásig megtelt teremben ismét találkoztak azok az elvtársak, akik a legnehezebb időben, minden veszéllyel dacolva bátran helytálltak a néphatalom védelmében. Katonatisztek és honvédek, tartalékos tisztek és rendőrök, öregek és fiatalok siettek azoknak a nehéz na­pokban a karhatalom soraiba. Sokan a szerszámot cserélték fel fegyverre, hosszú hetekig, hónapokig távol éltek család­juktól, éjt napallá téve járőröztek, vigyáztak a városok, fal­vak dolgozóinak nyugalmára. S tegnap a párt, a kormány tanujelét adta, hogy nem feledkezett el a nehéz időkben helytálló karhatalmistákról. Több mint száz elvtárs lépett magasabb rendfokozatba és többen ezután majd mint a néphadsereg hivatásos tisztjei teljesítenek szolgálatot Az előléptetettek egy csoportja Both Tibor úrvezetőt őrmesterré léptették elő

Next