Hajdú-Bihari Napló, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-23 / 196. szám

AKIK Min tanultak BELŐLE... Debrecenben is vetítették a Heine­ Medin (gyermekbé­nulás) megbetegedésről és megelőzéséről készített kis­­filmet. Hasznos, tanulságos ez a film. A nézők — külö­nösen a kisgyermekes szü­lők — sokat tanulhattak be­lőle. Megtanulhatták többek között, hogy azon a hallat­lan nagy anyagi áldozaton kívül, amit a kormány tett a Salk-vaccina beszerzésé­vel, milyen óriási jelentő­séggel bír a tisztaság a be­tegség megelőzésében. Meg­tanulhatták becsülni az or­vosok munkáját, küzdelmét a betegség megfékezésére és a beteg gyermekek meggyó­­gyítására. Mégis elszomorító, hogy elsősorban a Köztisztasági Vállalat, de egyes házfel­ügyelők és házkezelőségek nem tanultak belőle sem­mit. Mert mit ér az orvo­sok munkája, ha pl. a Püs­pöki Palota udvarán, sőt mi több, a kapualjban, a Simonffy utcán és másutt napokig hever a szemét. Senki nem törődik vele, ki­véve a legyeket. Azok szor­galmasan hordják az erjedő Szeméthegyről a bacilluso­­kat szanaszét.­­ Ideje lenne már, ha a közegészségügyi szervek nyomatékosan figyelmeztet­ték mindazokat, akik a sze­mmét eltakarításában „érde­kelve“ vannak, hogy a gye­rekek, az emberek egészsé­ge minden más „szempont­­tól” előbbre való. Az orvosegyetem a felvételi vizsgák tapasztalatairól­ ­ Július második felében tar­tották a felvételi vizsgákat a debreceni Orvostudományi Egyetemen, ötszázhúsz hall­gató közül kellett kiválaszta­ni a százhatvanat. Nem volt könnyű dolga a felvételi bi­zottságnak. Az idei felvételi vizsgálatok kissé eltérő körül­mények és feltételek mellett folytak le. Ősszel ellenforradalom zaj­lott le Magyarországon. Utá­na sokáig sztrájk, ellenforra­dalmi agitáció, rémhírek za­varták meg az ország életét. Természetesen az iskolákban is tükröződött a kinti helyzet. Néhány ifjú aktívan is részt vett az ellenforradalmi cse­lekményekben, széles körök­ben eszmei zűrzavar, tisztá­zatlanság uralkodott. Az isko­lai fegyelem csak nagysokára állt teljes mértékben helyre. A gimnáziumok magas színvonalúak Az ellenforradalmi esemé­nyek a rendes tanulást lehe­tetlenné tették egy darabig, ezért a tanév sikeres befejezé­se érdekében a tananyagot csökkenteni kellett, bizonyos anyagrészeket el kellett hagyni. Bár az egyetem természetes felvevőköre Tiszántúl és Bor­sod, mégis számosan jöttek Budapestről, sőt Dunántúlról is. Változatlanul nagy az ér­deklődés e hivatás iránt. Sok tapasztalatot gyűjtöttek a felvételi bizottságok. Isko­lán kívüli értékelést adni fe­lesleges e cikk keretében, hi­szen az iskolák zöme me­gyénk határain kívül esik. Csupán néhány olyan álta­lános tapasztalatot szeretnék elmondani, amely megyénk iskoláira is vonatkozik. Még megyénk iskolái kö­zül is tapasztalni egyenlőtlen­ségeket színvonal tekinteté­ben. Örvendetes, hogy a deb­receni gimnáziumok­­ (Kos­suth, Fazekas stb.) tartják magas színvonalukat. Gondo­san, lelkiismeretesen készül­nek eme iskolák hallgatói a felvételi vizsgákra. Érzik még mindig, hogy a humán gim­názium jobb. Viszont a humán gimná­ziumot végzetteknél érzik a gyakorlat hiánya, gyakran za­varba jönnek (pl. fizikai pél­dák). S nem ártana a kifeje­zőképességet biológiából dol­gozatok íratásával is javítani. Meglepő volt a színvonalkü­lönbség sok esetben a fizika és biológia dolgozatok között, a biológia rovására. Nem volt teljes egyöntetű­ség a kihagyott anyagrészek tekintetében, s ez mikor ki­derült, a bizonytalanság érzé­sét keltette sokakban. Szükség van egyes anyagré­szek tisztázására, helyesbíté­sére, vagy új könyvek kiadá­sok hiányosságot tapasztal­tunk általános műveltség­i tájékozottság területén is. En­nek fő oka az a hibás iskola­­politika volt, amely az elmúlt évben megszüntette például a művészettörténet és a zene­­történet oktatását. Ismeretter­jesztő dolgokat is csak rész­ben olvasnak a diákok, pl. Einsteinről, Hemingway-ról csak néhányan hallottak. Szomorúbb volt, hogy Ko­dályról, Bartókról, azonkívül, hogy nagy magyar zeneszer­zők is sokan nem tudtak mást mondani. Politikai tájékozat­lanságra csak egy példát em­lítenék: a megkérdezettek többsége nem tudta, kicsoda Gomulka elvtárs. Legszomorúbb az, ami­kor az érettségizett fiatal nem tud helyesen írni. Ez az is­­kola szégyene is, mert szerin­tünk az ilyen hallgatót nem lehet érettnek nyilvánítani. A sportot különféleképpen kezelik az iskolákban. Egyes helyeken másodrangon, míg másutt, pl. a Kossuth Leány­­gimnáziumban néha túlhajt­ják a sportolást. Ezt mutatták az orvosi vizsgálatok eredmé­nyei is. Csak néhány tapasztalatot említettem meg. Nem töré­sóra, mert a tudomány fejlő­dik (csak egy példát említek ezzel kapcsolatban: a poten­ciál fogalma pontos meghatá­rozása a középiskolás tan­könyvekben már nem felel meg a tudományos ismere­teinknek), kedtem a teljességre. Az volt a célom, hogy a felvételi vizs­gák tapasztalatainak részbeni közreadásával segítsük a ne­velők munkáját, s a diákok is a tapasztalatok megszívle­­lésével jövőre jobban felké­szüljenek. Az elmondottakból úgy tű­nik, mintha csak hiba lett volna a felvételi vizsgákon. Azonban nem ez a helyzet. A felvételire jelentkezettek, kü­lönösen a felvettek derekasan készültek, tanultak, helytálltak a felvételi vizsgákon. Juhász Lajos Hogyan fogyatékos az ollatércs mrűveltség M //// M/ A­tnCZGQCM panasza Alnosd község mezőőrei hónapok óta panaszkodnak, de úgy látszik, hiába. Pedig jogos a panaszuk. Őrzik szorgalmasan a határt. A termelők a megállapodás szerint természetben fizetik a járandóságot, de nem mindegyik. A helyzet ugyanis az, hogy amíg Al­­mosdon természetben fize­tik a mezőőröket. Nagylétán pénzben. Az álmosdi határ­ban pedig igen sok nagylé­­tai embernek van földje. Ezekhez hiába fordulnak, mert mint mondják, ők már befizették a pénzt. Nagyléta azonban nem adja ki az ál­mosdi mezőőröknek a ha­tár őrzéséért járó javadal­mat, így két szék közt va­lóban a pad alá kerültek az álmosdi mezőőrök. Ideje ennek az egészségte­len huzavonának véget vet­ni, hogy a becsületesen dol­gozó mezőőröket ne rövi­dítsék meg. Miért volt rossz az áruellátás az ünnepnapokon ? Augusztus 20 előtt is a leg­több családban igyekeztek a szükséges élelmiszercikkeket megvásárolni. De a leggondo­sabb háziasszony sem szerzi be három napra a tejet, mert szokás szerint reggelenként frissen szokták a gyermekek részére megvásárolni. Aki eh­hez a szokáshoz ragaszkodott, az augusztus 20-án bizony bosszankodott. A Simonffy utcai tejpiacon alig volt felhozatal, az állami boltokban sem volt elegendő mennyiség tejből. Csupán egy­két parasztasszony árult tejet, azt is literjét 5 forintért. A tojás ára is ezen a napon hir­telen magasba szökkent, 4—5 forintot elkértek egy tojásért, még így is alig lehetett kap­ni, mert egypár darabnál több­­aligha volt a tejpiacon. Minden bizonnyal sokan bosszankodtak ezen, de vala­mennyien arra gondoltak, hogy az ünnep után, augusztus 21-én már megvásárolhatják a szük­séges árucikkeket. Ekkor már valamennyi bolt nyitva lesz, és a kifogyott készletet is egy nap alatt tudják pótolni. Ak­kor még nem sejthették, de másnap délután és este ta­pasztalhatták, hogy korai volt az öröm. Augusztus 21-én, szerdán délután és az esti órákban művészet volt vacsorának va­lót venni. Vagy aki mégis csak ragaszkodott ehhez, annak bi­zony nem kis gondot okozott. A Vörös Hadsereg útján le­vő fűszer-csemege boltokban már este fél 6 órakor nem lehetett kenyeret kapni. Annál is inkább érthetetlen ez, mert 21-én a Kenyérgyár teljes ka­pacitással dolgozott. Ezen a napon hiába kerestek a vásár­lók boltról boltra vajat, friss gyümölcsöt, zöldpaprikát, pa­radicsomot, mert az sem volt. Kifogyott. Talán nincs elegendő áru­cikk? Szó sincs erről. A Ke­nyérgyár, a Tejipari Vállalat és a többi élelmiszercikkeket előállító üzemek leszállították a szükséges és megrendelt árukat. A hiba ezúttal is, mint legtöbbször az áruelosztásnál, az áruellátás megszervezésé­ben volt. A városi tanács kereskedel­mi osztálya igyekezett az ün­nepi és az utána következő napok áruellátását biztosítani, de mint ahogy a fentiek iga­zolják, nem sok sikerrel. Eh­hez járult még az is, hogy a boltvezetők tartózkodtak na­gyobb mennyiségű áruk meg­rendelésétől, féltek, hogy a nyakukon marad. Ez történt a kenyér esetében is. A vásárlók azonban azt sze­retnék, ha a kereskedelmi osz­tály és az illetékesek a jövő­ben ünnepnapokon sokkal jobban, tervszerűbben biztosí­tanák a város áruellátását. Nem lesz hóvégi hajrá az Orvosi Műszergyárban Soha nem gyártott annyi körömreszelőt, ollót és anten­nát az Orvosi Műszergyár, mint ez év első negyedében. A gyár termelésének 60 szá­zalékát a közszükségleti cik­kek adták. S közben a mű­szerek, injekciós tűk gyártása visszamaradt. Az Orvosi Mű­szergyár lassan finommecha­nikai üzemmé vált volna. Sze­rencsére a vállalat dolgozói, műszaki gárdája nem nyugod­tak bele ebbe a helyzetbe. A harmadik negyedév ele­jén olyan vállalást tettek, hogy 120 ezer forintos export­terv túlteljesítést érnek el. A minisztérium 12 ember felvé­telét engedélyezte és bér­alapnövelést adott segítség­ként. A külkereskedelmi szer­vek szerződést biztosítottak számukra. Törökországnak ér­fogókat, Egyiptomnak bonc­készleteket, Belgiumnak éles­műszereket szállít a szerző­dés értelmében a debreceni Orvosi Műszergyár. Sok gond­dal kell megküzdeniük. Me­­legsajtolójuk ebben az esz­tendőben összesen két hóna­pot állt. Nagyon szűk a kapa­citásuk. A gépparkot is újíta­ni kellene. A műszergyáriak ennek ellenére sem maradtak le. Program szerint, napra ké­szen dolgoznak. A vállalás nagy eredménye, hogy a gyárban nem lesz hajrá most sem. ­ A Kárpátok és a Siret folyó, I a Bistrita és a Ceahlau közötti I területeken évtizedeken ke­­­­resztül éles ellentét volt a gaz­­d­d­agság és szegénység között, a I civilizáció és a legsötétebb el­­­­maradottság között. Az elnyo­ I mottak sokszor fellázadtak az­­ igazságtalanság ellen és dicső ♦ lapokkal gazdagították az or­­r­szág történelmét. Az 1907-es­­ felkelésben részt vettek a ♦ Bacau környékén lévő falvak­­ lakosai, majd ezt követték a­­ Buhusi-i szövőmunkások, a­­ Moinesti-i kőolajipari munká­­­­sok, az erdőipari munkások, a­­ faúsztatók sztrájkjai.­­ 1944. augusztus 23-án új élet­­ virradt Bacau tartományra is.­­ ÚJ KŐOLAJMEZŐK ! 13 évvel ezelőtt a földrajz­♦ könyvek egyáltalán nem emlí- t tették meg, hogy Bacau tarto­­­­mányban hatalmas kőolaj lelő­♦ helyek vannak. A Kárpátoknak­­ ezen az oldalán ma a kőolaj­­­­kutak valóságos erdeje sorako­­­­zik. A kőolajmezők területe­­ ebben a tartományban szinte­­ elképzelhetetlenül megnöveke­­­­dett. Moinestitől Lucacesti,­­ Zemes és Comanesti felé sok­­ száz kőolajkút szegélyezi az­­ utat. Mind több és több kő­­­­olajkutat építenek, s egyben­­ új kőolajfúrási módszereket­­ vezetnek be, a turbinás és­­ a villamosenergiával végzett­­ fúrásokat. A kőolajipari mun­­­­kások beszámolnak arról, hogy­­ itt, Moldova szívében annyi­­ kőolajat fognak kitermelni, ♦ amennyit régen az egész ro­♦ mán kőolajipar együttvéve ♦ sem termelt. ♦ Meg kell emlékeznünk a Co­♦ manesti-i szénbányákról is. A­­ Ráfira, Lectida, Gálion, Aaau, Lainici bányákból a bányászok naponta hatalmas mennyiségű szenet termelnek a kohók és acélkemencék részére. A megszelídített BISTRITA Piatra Neamt felől 1940. őszén emberek és gépek, mér­nökök és építőmunkások, ha­talmas eszkavátorok és emelő­gépek, traktorok és buldózerek érkeztek, majd megpihentek a Bistrita folyó szép és vadregé­nyes partján. A vidék évszáza­dos csendjét megtörte a gépek zaja, az emberek zsivajgása. Megkezdődtek a munkálatok. Attól az időponttól kezdve mostanáig a fáradhatatlan épí­tőmunkások egy 5 km hosszú alagutat vájtak a hegybe, s a Bistrita folyó egyenetlen med­rébe sok ezer köbméter ce­mentet öntenek, hogy gátat építsenek a folyó előtt. Az öreg Ceahlau hegy kopár csú­csáról tekintve kirajzolódik a hatalmas mű, az emberi kéz munkájának szépsége. Már lát­ni lehet a 30 km hosszú duz­zaszt­ómedence helyét, odébb pedig előtűnik Bicaz városa új házaival, szállodáival, áru­házaival és pályaudvarával A város szélén a cementgyárak kéményei füstölögnek. Ezek a most épült gyárak adják a nyersanyagot az építkezések­hez. A Bistrita folyó völgyén leereszkedve mindkét oldalon új parasztházakat láthatunk.­ Ezeket az állam építtette a helybeli lakosoknak, akiknek régi viskói örökre a vízgyűjtő­medence mélyén maradnak. Homan városáról régen azt­ mondották, hogy itt soha sem­mi új sem történik. A Moldo­va folyó partján elterülő régi város életében ma azonban sok minden történik. EGY ÚJ VÁROS ÉLETE A Moldova folyócska köze­lében új munkásnegyedek épülnek. Az I.M.S. gyár ará­nyai jelentősen megnőttek, a téglagyárban pedig teljesen gépesítették a munkafolyama­tokat. A hatalmas csőgyár építke­zés előtt áll. Maga az épület hatalmas és lenyűgöző, ugyan­úgy mint az a korszak, amely ezt szülte. A Valea Tazlam­ud-i kőolaj­mezők mellett, a Bicaz-i villa­mos vízierőmű mellett, a Tir­­gu Ocna-i sóbányák mellett Bacau tartománynak van vi­rágzó könnyűipara is. A Buhu­si-i posztógyár és a Bacau-i „Proletárul“ gyár berendezése modern, mindkét gyár termelé­si kapacitása növekszik. A Ba­­cau-i „Partizánul” cipőgyár, a Roman-i és Sascut-i két cukor­gyár, továbbá a számtalan ma­lom és étolajgyár egytől egyig hozzájárul a dolgozók életszük-végleteinek fokozottabb kielé­gítéséhez. A Bistrita folyó völgyében Vaduri mellett új fűrészip­ari kombinát épült. A kombinát közelében egy valóságos új vá­ros született. A szántóföldek területe vi­szonylag kicsi. Főként a tarto­mány déli részén vannak szán­tóföldek, a Siret folyó mentén, valamint Roman, Buhusi és Piatra Neamt rajonokban. En­nek ellenére a Siret folyó men­tén mindenütt láthatók a szocia­lista átalakulás jelei. A falvak körül a régi parcellák helyén ma egy-egy nagy gazdaság mű­ködik. A Siret folyó völgye az elmúlt években gazdagabbá vált. A parasztok évente há­romszáz-négyszáz kilóval több terményt gyűjtenek be egy-egy hektárról, mint azelőtt. A domboldalakon szőlőt és gyü­mölcsöt termesztenek. A Siret folyó völgyében lép­­ten-nyomon láthatjuk az élet átalakulását. AZ EMBERI JÓLÉTÉRT Bacau tartomány minden ipari központjában új építke­zések folynak, egy új és boldo­gabb élet teremtődik a dolgo­zóknak. Rövid idő múlva az olyan helységek, mint Bicaz, Vaduri, Borzesti és Roznov vá­rosokká alakulnak át. A tartományban kibővült az iskolahálózat, növekedett az áruházak, kórházak száma. Az elmúlt években több, mint 40 községbe vezették be a villany­­világítást. Az emberek jóléte szüntele­nül növekszik, az élet mind boldogabbá és szebbé válik. Virgil Podrumaru, a román nagykövetség sajtó attaséja a ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG ÉLETÉBŐL BACAU tarto­mány ((ííLocLcjjl LEÁNYVÁSÁR A Csokonai Szinház szabadtéri előadást adottságként az a friss könyy nyedség és a csúfolkodásra hajlamos szellemesség, ami annyira jellemzi az operett francia klasszikusait, s gaz­dag invenciója, eszközeinek választékossága, finom színei és sohasem tolakodó közvet­lensége mind nagy ígéret volt arra, hogy az operettszerzők legelső sorába emelkedjék. Sajnos, hogy csak keveset tu­dott valóra váltani, mert 38 éves korában utolérte a korai halál. Az első világháború ki­törése Angliában találta, on­nan Amerikába került, s New Yorkban halt meg 1921-ben) Az olyan művek azonban, mint a Leányvásár és a Sybill ma is éltetik az operettszínpadon. A LEÁNYVÁSÁR hozta meg számára a nemzetközi elis­mertetést, mert a Király szűk­ házbeli bemutató után — a színlapon a magyar operett­játszás okan nagyságai sora­koztak, mint Petráss Sári, Fe­­dák Sári, Rátkai Márton és Király Ernő — rövidesen át­került Londonba, s The Mar-T­riage Market ma is kedvelt az angolszász színpadon. A maga korában a zene értékességén kívül ezt a mese is magya­rázta. Az operett akkoriban kezdte felfedezni a maga szá­mára Amerikát, a „dicső, szép dollárkirálynők” néhány évvel előbb birtokba vették az ope-i­rettlibrettót, és ezt a hangu­latot használták ki ügyesen a­ Leányvásár szövegkönyvének szerzői:­­ Martos Ferenc és Bródy Miksa is. A vadnyugati romantikával színezett, mu­­latságosan és fordulatosan szőtt librettó ma is megáll a talpán, annál inkább, mert eh­hez Darvas Szilárd is hozzá­segítette a helyenkénti felfris­í­sítéssel . Szabadtéri előadásra egyenesen kínálkozik, hiszen librettójában sok olyan elem van, amely látványosságra tö­rekszik. .­­ A CSOKONAI SZÍNHÁZ szabadtéri felújításán a kitűnő fiatal rendező, Békés András igen jó érzékkel bontakoztatta ki ezeket az elemeket: a nagy­együttesek mozgalmasak, mu­tatósak, katonásan fegyelme­zettek. Maga az együttes kü­lönböző egyéni súlyú tagokból tevődik össze, annál inkább érdeme a rendezőnek, hogy belőlük helyeben kiegyensú­lyozott együttest formált, az apró részletekig pontos hang­súlyelosztással. Egyetlen meg­jegyzés: az operetthősnek nem okvetlenül szükséges fizikailag is mindenkor a helyzet magas­latára emelkedni Jó színész a súgólyuk előtt is tud legalább olyan izgalmas lenni, mint a sziklabérc tetején, annál in­kább, mert ez nem jár fölös­leges futkározással A diri­gens Zakariás Gábor bensősé­gesen rajzolta meg a Jacobi­­melódiák finom vonalait, ze­nekara frissen hangzik, és az énekkar is fegyelmezett. KOROSSY ANNI szép vi­lágos szopránja, közvetlen frazírozása jól hat és Lucyja is kedves; Oszvald Gyula te­norjának értékei most is meg­mutatkoznak, Tom Miggles azonban valamivel keményebb legény annál, mint akit ő szín­padra állít; Halasy Marika, temperamentumos, mozgé­kony, csibészes Bessy; Sel­­meczy Mihály Rottenbergje képviseli a nagy stílust az együttesben, mert ez a hol szemérmetlen nyíltsággal pénzvadász, hol agyalágyultan totyakos, hol öreges kedélyes­séggel csirkefogó figura igen ízes és élvezetes karikatúra) Oláh György hóbortosan izgé­­kony Fritzével bebizonyította, hogy nagyobb feladatok meg­oldására is alkalmas; a sok ügyes epizódista közül Peré­­nyi Sári harsány Harrisonné­­ja és Tyll Attila jó vonalú, bár kissé száraz Harrisonja, Latinovits Zoltán artikuláció­val mulatságosan karikírozott kapitánya s Novák István gyá­moltalan Jeffersonja tűnik fel) Rimóczy Viola jó koreográ­fiai munkát végzett: a táncok ügyesek, ízlésesek, a Fővárosi Operettszínház tánckarával előadott dzsil­lo-szám kitűnő produkció. Kerényi Lajos architektonikusan jól megél­­dott színpadképekkel, Gregusi Ildikó színes jelmezekkel -­ közülük csak a matrózgörlök— furcsa egy kicsit — és Zakar István jellegzetes maszkokkal járult hozzá a sikerhez. BÉBER LÁSZLÓ , NEVEZETES ÉV volt 1911. a bécsi stílusú operett törté­netében. Ebben az esztendő­ben három olyan darabbal jelentkeztek azok a magyar szerzők, akik ezt a stílust vi­lágsikerré tették, amelyek ■ standard művekké váltak: Le­hár Ferenc Évája, Kálmán Imre Cigányprímása és Jacobi Viktor Leányvására ebben az évben került először színre. A három komponista közül Jacobi volt a legfiatalabb, hi­szen alig 19 esztendős korára , 1902-ben elvégezte a Zeneaka­­­démiát, és pár esztendős mű­ködés után sikeres operettek és daljátékok voltak már mö­götte. Ez a gyors érvényesülés teljesen indokolt és érthető, mert a fiatal zeneszerző új és egyéni hanggal jelentkezett, ami külön helyet biztosított számára nemzedékének szá­­■ más jelentékeny operettkom­ponistája között is. Legfőbb erénye — ez teszi maradandók­ká legjobb műveit — az, hogy mentes tudott maradni az osztrák iskola érzelgősségétől. Megvolt benne szerencsés

Next