Hajdú-Bihari Napló, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)

1957-09-22 / 223. szám

Békés egymás mellett éléssel, leszereléssel, az atomfegyver eltiltásával foglalkoznak a Szovjetunió ENSZ-hez benyújtott okmányai New York (TASZSZ). Az ENSZ közgyűlés pénteki ülé­sén Gramiko a Szovjetunió nevében több okmányt terjesz­tett elő. Ezek közül az egyik emlék­irat az államok békés egy­más mellett éléséről szól. Fel­szólítja az államokat, hogy egymással való kapcsolatuk­ban a következő elveket kö­vessék: Egymás területi épsé­gének és szuverenitásának kölcsönös tiszteletbe® tartása; meg nem támadás; nem avat­koznak egymás belügyeibe semmilyen gazdasági, politi­kai, vagy ideológiai indokkal; egyenlőség és kölcsönös előny; békés egymás mellett élés. Az emlékirat arra is felhívja az államokat, hogy bármely közöttük felmerült vitát békés esz­közökkel oldjanak meg. A másik okmány felszólítja az atom- és hidrogénfegyver kísérleteket végző államokat, hogy haladéktalanul kössenek egyezményt, amely szerint a kísérleteket 1958. január 1-től két-három évre megszüntetik. E kötelezettség teljesítésének megfigyelése céljából nemzet­közi bizotság alakulna, amely jelentést terjesztene a bizton­sági tanács és a közgyűlés elé. E bizottság működne a Szovjetunió, az Egyesült Álla­mok, Anglia és birtokai terü­letén és a Csendes-óceán tér­ségében, beleértve Ausztráliát is, kölcsönösségi alapon fel­kérik a többi államot is, hogy csatlakozzék ehhez az egyez­ményhez. A Szovjetunió olyan határo­zat tervezetét is előterjesztet­te, amely az államok azon kö­telességvállalásáról szól, hogy nem használnak atomfegyvert. Ez az okirat felszólítja az atomfegyverrel rendelkező ál­lamokat. Eleinte ideiglenesen vál­lalják azt a kötelezettsé­get, hogy nem használ­nak atom- és hidrogén­fegyvert. öt év múlva, ha nem jönne létre széleskörű nemzetközi leszerelési megegyezés, e kö­telezettség ismét az ENSZ elé kerül. javasol, három szakaszban a következő színvonalra: az Egyesült Államok és a Szov­jetunió számára az első sza­kaszban 2,5 millió főre, a má­sodik szakaszban 2,1 millió fő­re és a harmadik szakaszban 1,7 millió főre. Anglia és Franciaország pe­dig az első szakaszban egyen­ként 750 000 fő, a második szakaszban egyenként 700 000 fő és a harmadik szakaszban egyenként 650 000 fő. Az atomfegyver eltiltásáról az emlékirat többi közt eze­ket mondja: Figyelembe véve, hogy a nyugati hatalmak jelenleg n­em kívánják az atom- és hidrogénfegyver teljes és fel­tétlen eltiltását, a szovjet kor­mány javasolja, hogy az államok tegyék meg legalább az első lépést ebben az irányban, mond­janak le mindenfajta atom- és hidrogénfegyver alkalmazásáról már a fegyverzet­csökkentés első szakaszának elején. A szovjet kormány azt tart­ja továbbá, hogy a nemzetközi feszültség enyhítése szempont­jából nagy jelentőségű lenne a megegyezés arra vonatkozó­lag, hogy csökkentik az Egye­­sült Álamoknak, Angliának és Franciaországnak a NATO- tagállamok területén állomá­sozó fegyveres erőit és csök­kentik a varsói szerződés tag­államainak területén elhelye­zett szovjet fegyveres erőket is. Az államok közötti viszony megjavítása és a nemzetközi feszültség enyhítése érdeké­ben szüntessék be a háborús propagandát. A szovjet kormány emlék­iratának befejező része java­solja az ENSZ leszerelési bi­zottságának és leszerelési al­bizottságának kibővítését, mi­vel jelenleg egész kontinensek —­ Ázsia, Afrika, Latin-Ame­­rika — vannak kizárva a le­szerelési tárgyalásokból. A szovjet kormány emlékirata a leszerelési intézkedésekről A szovjet kormány — hang­súlyozza a többi között az em­lékirat — a leszerelési problé­­ma olyan gyökeres megoldásá­nak a híve, amely a fegyve­res erők és a fegyverzet je­lentős csökkentésére és az atomfegyver teljes eltiltására, valamint az államok fegyver­tárából való kivonására vezet. A szovjet kormány azonban figyelembe veszi, hogy az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország nem hajlandó széleskörű leszerelési intézke­dések végrehajtására, ezért gyakorlati leszerelési lépések leggyorsabb végrehajtása cél­jából azt javasolja, hogy a mindent átfogó leszere­lési egyezmény eléréséig is állapodjanak meg rész­letes leszerelési intézke­désekben, a következő tételek alapján: A szovjet kormány úgy véli, hogy minden állam biz­tonságának a legnagyobb mér­tékben megfelelne, ha meg­egyeznének az Egyesült Álla­mok, a Szovjetunió és Kína fegyveres erői létszámának 1—1,5 millió főre, továbbá Anglia és Franciaország fegy­veres erői létszámának 650 000 főre való csökkentésében. A szovjet kormány azonban arra törekszik, hogy a szóban forgó kérdésben elősegítse a kölcsö­nösen elfogadható megegye­zést, ezért hajlandó a fegyve­res erők olyan csökkentését végrehajtani, amilyent az Egyesült Államok kormánya Folytatódnak az amerikai provokációk Szíria ellen New York (TASZSZ) Az amerikai sajtó közleményei arra mutatnak, hogy bizonyos amerikai körök katonai akciót akarnak kierőszakolni Török­ország részéről Szíria ellen. Ennek érdekében az amerikai lapok különböző jelentéseket közölnek, amelyeknek tulaj­donképpeni célja, hogy Török­országot háborús kalandba so­dorják Szíria ellen. Mint a Christian Science Monitor szemleírója közli, „a Törökországból érkező jelenté­sek szerint a török vezetők körében erősen elterjedt az a meggyőződés, hogy a szíriai válság egyetlen reális megol­dása az lenne, ha Törökország behatolna déli szomszédjának területére". A Washington Post jelenté­se szerint Törökország csü­törtökön azzal a kéréssel for­dult az Egyesült Államokhoz, hogy támogassa Szíriával szemben, amely — a török ké­relem szerint — Törökország függetlenségét fenyegeti. A ké­relmet állítólag az új török nagykövet adta át, amikor az amerikai külügyminisztérium­ban magasrangú személyisé­gekkel tárgyalt. Kitüntetett Hajd-Bihar megyei mezőgazdasági dolgozók A földművelésügyi minisz­ter az ellenforradalom alatti magatartásuk, valamint a ter­melés fenntartása és biztosí­tása terén kifejtett eredmé­nyes munkájuk elismeréséül Hajdú-Bihar megyében kiváló termelőszövetkezeti tag kitün­tetésben részesítette László Lajost, a berettyóújfalui Dó­zsa Tsz brigádvezetőjét, Mol­nár Miklóst, a hajdúnánási Kossuth Tsz brigádvezetőjét, Bujdosó Sándort, a biharke­­resztesi Szabad Föld Tsz ser­tésgondozóját, Koncz Lajost, a konyári Alkotmány Tsz bri­gádvezetőjét és Burján Imrét, a hajdúnánási Kossuth Tsz ju­hászát. A Mezőgazdaság kiváló dol­gozója kitüntetést kaptak: Kardos János, a püspökladá­nyi járási tanács végrehajtó bizottsága mezőgazdasági osz­tályának főállattenyésztője, Papp István, a derecskei járá­si tanács végrehajtó bizottsá­ga mezőgazdasági osztályának vezetője, Erdei Imre, a bakon­­szegi Új Világ Tsz elnöke, Ka­csó Sándor, a nádudvari Vö­rös Csillag Tsz agronómusa, Király János, a hajdúszováti Alkotmány Tsz elnöke, idős Pázmán István, a hajdúszo­­boszlói Kossuth Tsz elnökhe­lyettese, Váczi János, a hajdú­­szoboszlói Lenin Tsz elnöke, Szarvas Imre, a Balmazújvá­rosi Kossuth Tsz elnöke, Hó­dosi Antal, a nádudvari Tán­csics Tsz elnöke, Oláh István, a biharkeresztesi járási ta­nács végrehajtó bizottsága me­zőgazdasági osztályvezetője, Rácz Sándor, a polgári járási tanács végrehajtó bizottsága mezőgazdasági osztályvezető­je, Németi István, a balmaz­újvárosi Lenin Tsz elnöke, Varga István, a hajdúböször­ményi Béke Tsz elnöke és Székely Zoltán, a debreceni járási tanács végrehajtó bi­zottsága tsz osztályának fel­ügyelője. - -------­HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ Vorosilov, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa elnökségének elnöke, „igen fontos" üzenetet küldött Sukri Kuatli szíriai köztársasági elnöknek —– je­lenti szombaton a középkeleti hírügynökség. Haakon norvég király, 85 éves korában hosszas betegség után Oslóban elhunyt. MTI. Csokonai darab a Csokonai Színházban Ilyen még nem volt. Csoko­­nai-darabot nem játszott még a színház, s most ezt a mulasz­tást a cím is megtoldja egy félhazugsággal, mert a Csoko­­nai-bemutató nem a Kossuth utcai öreg kőszínházban, ha­nem a kamarában, az Ady Endre Művelődési Otthonban kerül színre. A cím másik fele viszont legalább olyan vére­sen és halálosan igaz, mint Az özvegy Karnyóné s az két szeleburdiak, mert a kamara­­színház is a Csokonai Színház. Hogy miért „halálosan“?! Mert a Karnyónéban jótét tün­dérek közreműködése szüksé­ges ahhoz, hogy a különböző okokból már elhalt és elhaló­­ban levő szereplők újból élet­re keljenek, még idejében, az előadás befejezése előtt. A Karnyóné egyben évad­nyitás is a kamaraszínházban, s a színház jónéhány új tag­jának bemutatkozása is. Tó­­váry Pál játssza az öreg Kar­­nyót, Lázár boltossegédet pe­dig Tánczos Tibor. Harkányi Endre — Samuka megjelení­tője — már nem ismeretlen: ő játssza a Légy jó mindhalálig­­ban a vásott Böszörményi sze­repét. A címszerepet, a legé­nyek után vágyódó Karnyóné szerepét Hotti Éva játssza. A többi szereplő Latinovits Zol­tán, Major Pál — a két szele­­burdi — Tyll Attila — a Ku­­ruzs, a csodadoktor —, Tikos Sári a csinos Boris szobalány s a mindent megoldó tündér Véselyi Margit. Mivel azonban a Karnyóné nem teljes estét betöltő darab, csak megfelelő „társaságban" kerülhet előadásra. Ez a tár­saság Heltai Jenő egyik leghí­resebb egyfelvonásosa, Az or­vos és a halál. Tyll Attila, Tánczos Tibor, Harkányi End­re és Latinovits Zoltán játsz­­szák a nemrég elhunyt nagy magyar író e kiváló kis da­rabjában az öreg kegyelmes úr, a tanár, az asszisztens és a titkár szerepét. Mivel a­­ Karnyóné meg­lehetősen pajzán darab, éppen ezért előadásait csak 16 éven felüliek látogathatják. • • Önkéntesség, kötelesség-e a tanulás? A biharkeresztesi járási pártbizottság titkári értekezle­tet hívott össze a pártoktatási előkészületek megtárgyalására. A megjelentek Balla elvtárs beszámolója alapján értékel­ték az elmúlt évi oktatást és az ez évi terveit, problémáit. Jó munkát ez évben csak akkor lehet végezni, ha mind­azokkal a hibákkal , ame­lyek a múlt évet nehezítették, szakítanak. Ezért először is azt nézték meg, hogy milyen hibák is voltak az elmúlt esz­tendőben, leszögezték azt, hogy nemcsak hibák voltak a múlt évben, hanem eredmé­nyek is. .. Az önkéntesség elvének megsértése Legnagyobb hiba volt az el­múlt években az oktatási mun­kában az önkéntesség megsér­tése, a dogmatikus és sko­lasztikus iskolás módszer volt. Mindenkit be akartak vonni az oktatásba, egyes helyeken 70—80 százaléka a párttagok­nak valamilyen szervezett ok­tatásban vett részt. Ez mágá­ban még nem lett volna hiba, de a hallgatók egy részét nem is a képességének megfelelő fokon osztották be. Volt olyan, aki éveken át egy folton ta­nult. Az ilyen aztán unta az előadásokat, a szemináriumo­kat, sürgősen le is morzsoló­dott. Mást meg képességeinél magasabb fokra osztottak be. Az ilyen hallgató szintén nem szívesen vett részt a foglalko­zásokon. Nem értette az anya­got, nem mert hozzászólni, mert félt, hogy valami nem megfelelőt mond, önbizalma csökkent. Sürgősen le is mor­zsolódott. Sajnos volt olyan idő, amikor szinte versenyben folyt a hallgatók beosztása és azt mondták az végez jó mun­kát, aki a legtöbb hallgatót szervezi be oktatásra. Egyik­­másik alapszervezetnél, az egész beosztást a hallgatók nélkül az íróasztalnál készí­tették, így fordult elő a hely­telen fokra való beosztás és az összes hiba. *" A másik súlyos hiba, hogy nem minden propagandistá­nak volt meg a megfelelő alap­képzettsége, s az ilyenek az­tán nem is tudták megfelelő­en vezetni a vitát. A szeminá­riumok nem vonzották eléggé a hallgatókat. A propagandis­ta gyakran a kész brosúrát olvasta fel és abból kérdése­ket tett fel. Ennek az eredmé­nye: ásító unalom, a hallga­tók úgy gondolták,­­ mi ak­kor miért olvassuk el az anya­got, majd ő itt előttünk úgy­is elolvassa. Az is akadályozta az igazi fejlődést, hogy igen sok szemináriumon szigorúan ragaszkodtak a leírt betűhöz, azt meg sem próbálták gya­korlati vonatkozásban megtár­gyalni, vagy sok helyen erő­szakos párhuzamot vontak az elmélet és a gyakorlat között. Természetesen ahol ilyenek előfordultak nem is lehetett jó pártoktatásról beszélni. Az értekezleten igen sok szó esett a hallgatók kiváloga­tásáról, valamint az önkéntes­ség és kötelesség elvéről. Ugyanis a járásban és bizo­nyosan máshol is nem jól megy a hallgatók kiválogatá­sa. Igen sok helye­n úgy vé­lik: ha önkéntességen alapul, akkor majd az vesz részt ben­ne, aki akar, így aztán elő­fordult egyes alapszervezetnél, hogy nem jelentkezett senki sem. Az egész felvilágosító munka csak annyiból állt, hogy ismertették a Központi Bizottság oktatással foglalko­zó határozatát és aztán várták a jelentkezőket. Vannak még a titkárok között olyanok is, akik azt mondják, hogy ha már elbeszélgetnek a hallga­tókkal az már bizonyos mér­tékben az önkéntesség rovásá­ra megy. Ezért nem is alkal­mazták ezt a módszert. A fel­szólalók közül viszont többe­n azzal foglalkoztak, hogy jó jó ez az önkéntesség, na de a Szervezeti Szabályzat meg azt mondja ki, hogy minden­kinek kötelessége tanulni, fej­leszteni az elméleti képzettsé­gét. Hogy is néz ki ez a kér­dés, az önkéntesség és a szer­vezeti szabályzatban lefekte­tett kötelesség kérdése? Mit mond a szervezeti szabályzat A Szervezeti Szabályzat va­lóban az alábbi kötelességet rója a párt tagjaira. A párttag kötelessége: „szakadatlanul fejlesze po­litikai és szakmai tudását, gazdagítsa műveltségét, sajátítja el a marxizmus­­leninizmus alapelveit.” Aki tehát a párt tagja, an­nak kötelessége, hogy tanul­jon, hogy megismerje pártja elméletének alapvető kérdése­it. Azonban a kötelesség és az önkéntesség mégis összetarto­zik.. Ugyanis, nem fontos min­den párttagnak szervezett úton tanulni. Van olyan, aki önállóan tanul, akine­k ehhez megvan a megfelelő alapkép­zettsége, van, aki otthon ta­nulmányozza a különböző el­méleti kérdéseket, van, aki valamilyen iskolában, vagy tanfolyamon. Mindezt termé­szetesen azon a fokon kell folytatni, amilyen magának az illető párttagnak a felkészültsé­ge. Az azonban az önkéntes­ségnek árt, amikor például öregeket, vagy betegeket, el­foglalt anyákat vagy akiknek képzettségük nem megfelelő beosztanak szemináriumokra. A szervezett , oktatás a leg­­több embernek megfelel ah­­hoz, hogy elméleti képzettsé­gét gyarapítsa. A szervezett oktatáson együtt lehet, megvi­tatni a problémákat, tisztázni a vitás nézeteket. A legtöbb párttag tehát szervezett for­mában tanuljon, de csak olyan fokon, amelyet elbír. Az alap­­szervezeteknek itt még azt is számba kell venniük, hogy hány propagandista v van, s an­nak megfelelően osszák be a jelentkezőket. Sok függ a propagandistáktól Viszont nagyon fontos, hogy a vezetőség tagjai még ebben a hónapban sorban beszélges­senek el a párttagokkal. Ez a beszélgetés ne valamiféle szá­monkérés legyen, hanem va­lóban beszélgetés, arról mit szeretne tanulni és hol. A leg­több párttag várja is már ezt a beszélgetést, aminek nem szabad sem valamiféle kádere­­zésnek­, sem múlt évi tanul­mányaiból való kikérdezésnek lenni. A párttagok nagy része tudja, hogy kötelessége elmé­leti képzettségét fejleszteni. Hogyan akarja, milyen fokon, milyen tanulási móddal az az ő elhatározásától függ. Ha ve­lük együtt megbeszélik, elv­­társiasan, óhajtásának megfe­lelően, nem is lehet szó az ön­kéntesség megsértéséről, vagy valamiféle erőszakos toborzás­ról. Ha aztán együtt vannak a hallgatók a többi már a pro­pagandistán múlik, hogyan tudja a szemináriumát eleven vita színhelyévé tenni, ahova az emberek szívesen járnak, s ahol sokat tanulnak. A peda­gógus pártszervezet részéről megjelent elvtárs így fejezte ezt ki: — Én propagandista vagyok és azt szeretném, hogy az én általam ve­­le­­ szemináriu­­mon jól éreznék magukat az emberek. Azt mondta, hogy a pedagó­gusok között is az a jó nevelő, aki nemcsak magyaráz, hanem a magyarázatot szemlélteti is. Az ilyet a gyerekek is meg­értik és szeretik az óráját. A propagandista is ilyen legyen szemléltetve magyarázzon. A biharkeresztesi járás fal­vaiban október 15-re összeál­lítják például a község ellen­­forradalmi eseményeivel fog­lalkozó anyagot és ezzel is se­gítik az időszerű kérdések tan­folyamát. Más hasonló szem­léltető módszeren is gondol­koznak. Ha a szemináriumok élénkek lesznek ha ez évben a legtöbb hallgató szívesen jár tanulni már meg is van vet­ve a következő oktatási év előkészítésének az alapja. A Kommunista Ifjúsági Szövetség szervezeti szabályzata (TERVEZET) is KISZ budapesti, megyei, járási városi, kerületi és üzemi szervei (Folytatás) 18. A budapesti, megyei, já­rási, városi, kerületi és üzemi szervezetek felsőbb szerve az illető terület KISZ értekezle­te, melyet két évenként kell összehívni. A KISZ értekezlet megvitatja és elbírálja a meg­felelő KISZ bizottság beszá­molóját, meghatározza a szervezetek tevékenységének fő irányát, megválasztja a KISZ bizottság tagjait és kül­dötteket választ a felsőbb KISZ értekezletre, illetve a kongresszusra. 19. A budapesti, megyei, járási, városi, kerületi, üzemi bizottság két KISZ értekezlet között az illető terület KISZ szervezetének vezető szerve. A bizottság képviseli a KISZ-t a párt, az állami, tár­sadalmi intézmények és szer­vek felé, irányítja a hozzá­tartozó KISZ-szervezetek po­litikai tevékenységét, segíti a szervezeteket az ifjúság neve­lésében, a különböző helyi fel­adatok végrehajtásában, biz­tosítja a Központi Bizottság határozatainak végrehajtását, fejleszti az alapszervezetek öntevékenységét, mozgósítja az ifjúságot a szocializmus építésére, a párt és a kormány által kitűzött feladatok meg­valósítására. Kidolgozza a te­rület sajátosságainak megfele­lő ifjúsági módszereket, ne­veli és elosztja a hatáskörébe tartozó kádereket. Gondosko­dik az anyagi eszközök he­lyes felhasználásáról, rend­szeresen tájékoztatja tevé­kenységéről a pártszervezete­ket és a felsőbb KISZ-szerve­­ket. Budapesten 41—51, a me­gyékben 31—41, a kerületek­ben és a városokban 21—31, az üzemekben és a járásokban 13—21 tagú bizottságot válasz­tanak, amelyek három havon­ként üléseznek. Bizottságot olyan üzemben kell választani, ahol a szerve­zetek taglétszáma meghaladja a 303-at. 20. A KISZ bizottságok a két KISZ értekezlet közötti időben behívhatnak (kooptál­hatnak) tagokat a bizottságba. A behívott (kooptált) tagok száma nem haladhatja meg az értekezleten választott ta­gok egyha­rmadát. 21. A budapesti és megyei bizottságok 9—12, a kerületi, városi, járási és üzemi bizott­ságok 5—7 tagú végrehajtó bizottságot választanak és megválasztják a bizottság tit­kárát. 22. A járási, kerületi, váro­si és üzemi­ KISZ végrehajtó bizottságok a legjobb KISZ tagokat javasolják a pártba való felvételre. A KISZ bizott­ságok kötelessége, hogy segít­sék az alapszervezetekben a KISZ tagok előkészítését a párt tagságra. 23. A Központi Bizottság in­dokolt esetben a KISZ bizott­ságok egyes tagjainak, vagy egész bizottságoknak megvá­lasztását érvénytelennek nyil­vánítja és ideiglenes vé­gre­­hajtó bizottságot jelölhet ki az ügyek intézésére. 24. A járási, városi, kerületi végrehajtó bizottságok állítják ki a KISZ könyveket a belé­pő fiataloknak és gondoskod­nak az ünnepélyes átadásról. 25- A bizottságok az ifjúság közötti munka elősegítésére társadalmi bizottságokat (ifjú­munkás, középiskolás, sport, kultúr, előadói, parasztifjúság stb.) hoznak létre. A társadal­mi bizottságok javaslatokat tesznek és részt vesznek azok megoldásában, de határozati joggal nem rendelkeznek. 26. Minden megyei, járási, városi, kerületi, üzemi és bu­dapesti KISZ bizottságnak zászlaja van, amely a haza, a párt és a KISZ iránti hűség jelképe. (Folytatjuk)!

Next