Hajdú-Bihari Napló, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)
1957-09-01 / 204. szám
A tömegekkel való kapcsolat A JÓ SZAKSZERVEZETI MUNKA ALAPJA A Szaktanács XI. teljes ülése meghatározta azokat a feladatokat, amelyeket a szakszervezeteknek a gazdaságos termelés segítésében meg kell oldani. A teljes ülés igen nyomatékosan mutatott rá arra, hogy a jelenlegi életszínvonal megtartásának és további emelésének elengedhetetlen előfeltétele a termelékenység emelése, a gazdaságos termelés, hiszen reálbért emelni, életszínvonalat növelni csak akkor lehet, ha megfelelő mértékben növeljük a nemzeti jövedelmet. Az ellenforradalom idején kialakult olyan revizionista nézet a szakszervezeti mozgalom egyes területein, amelynek a lényege az volt, hogy a szakszervezeteknek nem kell foglalkoznia a termeléssel, a gazdasági munkával, el kell vetni a szocialista munkaversenyt is. Ezekről a nézetekről bebizonyosodott, hogy nem a dolgozók érdekeit szolgálják, hanem éppen ellenkezőleg, a dolgozók érdekei ellen vannak. A szakszervezetek a proletárdiktatúra államában csak akkor képviselik igazán a dolgozók érdekeit (az életszínvonal folyamatos emelése is idetartozik), ha a proletár állam gazdaságilag szilárd, ha megvannak az előfeltételek ennek fokozásához. Az ellenforradalom után elég hosszú ideig a szakszervezetek nem, vagy nem eléggéfoglalkoztak ezzel a fontos kérdéssel. Pedig Lenin világosan rámutatott arra, hogy a szakszervezetek a kommunizmus nevelő iskolái. A szakszervezetekben arra kell nevelni, tanítani a dolgozókat, hogy részt vegyenek az üzemek, vállalatok gazdasági vezetésében, segítsék a jövedelmezőség biztosítását, a termékenység emelését, így megtanulva a gazdasági vezetés különféle módszereit, az üzem gazdáinak érezzék magukat. A Magyar Szocialista Mun■gunkáspárt országos értekezlete felhívta a szakszervezetek figyelmét, mint a munkásosztály legnagyobb tömegszervezetét, hogy a termeléssel igen erőteljesen kell foglalkoznia, segíteni kell a termelési feladatok minél jobb megoldását, de ugyanakkor be kell tölteni a dolgozók helyes érdekvédelmének szerepét is, folytonosan erősíteni a tömegekkel való kapcsolatot. Milyen módszereket kell ennek a célnak az érdekében alkalmazni? Milyen az a munkastílus, amely a szakszervezeti mozgalmat ebből a szempontból is erőteljesebbé teheti? Egyik ilyen fontos feladat a szakszervezet helyes kapcsolata a munkástömegekkel. Ez a kapcsolat csak úgy alakulhat ki, ha a szakszervezeti vezetők minél többet tartózkodnak a dolgozók között és ott a helyszínen adnak segítséget számukra ,akár a munkájukban, akárügyes-bajos dolgaikban. Bizonyos javulás e téren már mutatkozik. A vasutas szakszervezeti vezetők már gyakrabban és hosszabb ideig tartózkodnak a dolgozók között. Ennek ellenére azonban alapvetően még nem javult meg a helyzet. Eléggé általános az a gyakorlat, hogy a megyei szervek csak az üzemi bizottságokat látogatják, azokat is csak rövid időre, így nem ismerhetik meg az üzem és a dolgozók tényleges problémáit. Ez a hiba a szakszervezeti bizottságoknál is tapasztalható. Keveset tanácskoznak ma még a dolgozókkal a szakszervezet munkájáról, pedig a szakszervezeti munka nyilvánosságának biztosítása a szakszervezetek tömegkapcsolatának javítása jelenti a széles párton kívüli tömegek bekapcsolását a párt helyes politikájának megvalósításába, a proletárdiktatúra államának szilárdítása érdekében. Javítsuk meg a bizalmiak munkáját. A bizalmiak legyenek valóban a dolgozók bizalmi emberei, akiktől tanácsot , segítséget kaphatnak minden problémájukban. A bizalmiak akár termelési, bér, munkás és látási vagy bármilyen kérdések merülnek fel, azonnal jelentkezzenek, és működjenek közre az adott kérdésben. Ma még e téren igen sok tennivaló van ahhoz, hogy a szakszervezeti mozgalomnak ezen nagyszámú gárdája igazán betölthesse feladatát. A Járműjavítóban, a Dohánygyárban néhány bizalmit már segítségül hívnak a bérezési, termelési problémák megoldásánál. Azonban gyakori még, hogy ha szavakban el is ismerik a bizalmiak munkájának jelentőségét, de ez a gyakorlatban nem mindig érvényesül. Nem rendszeres a velük való foglalkozás, kikapcsolják őket az üzem fontos problémáinak megoldásából, nem tájékoztatják őket rendszeresen a feladatokról, nehézségekről, főleg a tagdíjbeszedési feladatokra irányítják figyelmüket, tehát egyoldalúan foglalkoznak velük. Ezt a sérelmet a bizalmiak jogosan vetik fel a Lakatos és Kazánszerelő Vállalatnál éppen úgy, mint a Mezőgazdasági Gépgyárban. Pedig a bizalmiak többezres tömege a megyében hatalmas erőt jelent a szakszervezetek kezében, akkor ha megfelelően tudnak ezzel a lehetőséggel élni. Ha a dolgozók érzik, látják, hogy a szakszervezet él az üzemben, segít a termelésben, a napi gondokban, akkor rohamosan megfog javulni a dolgozó tömegek és a szakszervezet kapcsolata. Megnő a szakszervezetek iránti bizalom, ami együtt kell, hogy járjon a munkásosztály pártja, az állam, a kormány iránti bizalom növekedésével. A tömegekkel való helyes * * kapcsolat és a tömegek bizalmának megszerzése az előbb említett módszerek által csak úgy lehetséges, ha a szakszervezetek munkája sokoldalú. A dolgozókkal való törődést, az érdekvédelmi munkát állandóan és folyamatosan össze kell kapcsolni a gazdasági feladatok megoldásával, a termelés segítésével. A szakszervezetek ilyen munkastílusa igen lassan bontakozik ki. A szakszervezeti munkát még sok helyen kettéválasztják érdekvédelmi és termelési jellegű feladatokra, nem látják azt, hogy megfelelő anyagi alap megteremtése nélkül nem lehet megfelelő érdekvédelmet biztosítani. Ezt a dolgozók összesége meg is értené, ha a szakszervezeti aktivisták türelmesen, nevelő munkával megmagyaráznák. Erre igen nagy szükség van, mert a megye szocialista ipara ez év első felében 5 %-kal még mindig kevesebbet termelt az előírtnál. Az egy munkás napi termelése mintegy 10 %-kal volt kevesebb az előző év azonos időszakánál, ugyanakkor, amikor az átlagkereset az első félévben az előző év első félévéhez mérten 25 %-kal emelkedett. Az emelkedés részben a kormány által engedélyezett béremelésből adódott, ami helyes, másrészt nem egy helyen a törvényes kereteken felüli béremelés is történt ami viszont nem helyes, különösen akkor, ha a termelékenység nem emelkedik hanem csökken. A szakszervezeteknek ezeket a jelenségeket feltétlen vizsgálniuk kell az üzemekben, tanácskozni kell a dolgozókkal megoldásukról. Biztos, hogy egyes személyeknek a szemében ez népszerűtlennek látszó munka lesz, de helyes nevelő módszerekkel meg lehet értetni a dolgozókkal, hogy az egész munkásság érdekeit kell elsősorban figyelembe venni. Hlyzen feladatok helyes megoldása függ attól, hogy a szakszervezetek a termelést segítő munkájukat mennyire tudják sokoldalúan megoldani. Ez csak úgy lehetséges, ha az üzem helyzetét, sajátosságait ismerik és ebből kiindulva foglalkoznak az üzem termelési és bérhelyzetével. A termelési feladatok eredményes megoldásának egyik alapvető eszköze a szocialista munkaverseny. Az októberi el® lenforradalom idején az ellenség a munkaversenyben elkövetett hibákat felnagyította és úgy próbálta a munkaversenyt beállítani, mintha az egészében véve rossz és elvetendő lenne. Ezt maguk a dolgozók cáfolják meg, amikor nem egy helyen a megyében kezdeményezéseket tesznek a szocialista munkaverseny kiszélesítése érdekében. Az biztos, hogy a munkaverseny szervezésében elkövetett hibákat nem szabad újra elkövetnünk, azonban ez nem vezethet, arra, hogy egyes üzemekben a munkaverseny szervezésével igen óvatosan foglalkozzanak és nem karolják fel kielégítően a dolgozók helyes kezdeményezéseit. Meg kell érteni minden szakszervezeti aktivistának és meg kell értetni a dolgozókkal, hogy a szocialista munkaverseny a termelés és termelékenység emelésének, a proletárdiktatúra erősítésének nélkülözhetetlen eszköze. A szocialista munkaverseny legmegfelelőbb formáit felülről nem lehet és nem is helyes megadni. Ezt az üzemekben a helyi sajátosságoknak megfelelően alakítsák ki a szakszervezeti bizottságok — együttműködve a párt és gazdasági vezetőkkel, ügyelve arra, hogy a formák megfelelő tartalommal legyenek megtöltve, hogy a verseny kellően segítse az üzem gazdasági problémáinak, feladatainak eredményes megoldását. Ennek viszont olyan feltételei vannak, mint az anyagi és erkölcsi megbecsülés kialakítása a jó dolgozók számáig a munkafegyelem biztosítása, a folyamatos anyagellátás elősegítése. A szocialista munkaverseny ilyen széleskörű szervezése nagy segítséget ad a gazdaságos termeléshez. A szakszervezetek ilyen •GM -trinkáién•dír kialakításához arra van szükség, hogy a szakszervezetek megbecsülést szerezzenek maguknak. Ez elsősorban a szakszervezeti aktivistákon múlik. Azonban ez csak a dolgok egyik oldala. Másrészről szükséges a szakszervezetek jó munkájának a kialakulásához, hogy az üzemi pártszervezetek, gazdasági vezetők maguk is lépjenek fel a szakszervezetek lebecsülése ellen, segítsenek abban, hogy a szakszervezetekben dolgozó aktivistáknak, funkcionáriusoknak megbecsülésben legyen részük és megtisztelő feladatnak tekintsék a megbízatásukat. Ha megfelelő együttműködés alakul ki, megvan minden előfeltétele annak, hogy a szakszervezetek nagy léptekkel tudjanak előre haladni az országos pártértekezlet, a Szaktanács X. és XI. teljes ülése határozatainak végrehajtásában. Farkas István, az SZ. M. T. elnöke. zéptőkés algériaiak között. Érdekes volt egy taxisofőrrel folytatott beszélgetésem. Amikor megtudta, hogy magyar vagyok, arról kezdett beszélni, hogy jó a magyaroknak, mert Magyarországon proletárhatalom van, a kormány pontosan tudja, mit akar, egyöntetűen irányítja az ország életét, és így a magyar dolgozók tudják, hogy merre haladnak. Ezzel szemben náluk Franciaországban, ahány politikai csoport van, annyi felé húznak. Erősen bírálta a sofőr a kormány ténykedését. Drágaság Honnan merítik politikai ismereteiket a franciák? Elsősorban az újságokból. Kéthárom napilapot is vásárolnak, amit alaposan elolvasnak. Az újságok ára nem magas. A megélhetés azonban nem könnyű, panaszkodnak is a franciák. A külföldiek egybehangzó véleménye az volt, hogy Párizs ma a világ legdrágább fővárosa. Erről mi is meggyőződtünk, mert egy ebédért (egyszerű menüért) 400— 500 frankot kellett fizetni. Összehasonlításképpen: egy amerikai dollár 350 frankot ér, tehát egy dollárért nem lehet Párizsiban megebédelni. Az árak között óriási a különbség. Például lehet feketét 30 frankért és 150 frankért is inni. Hogy ki mennyit fizet valamilyen áruért, azt leginkább szerencséren dönti el. Ahány bolt, ahány árus, annyifélék az árak is. Az árakat máskülönben nemrégen újra emelték, most valami bérrendezés is volt, de ez nem tartott lépést az árakkal. Egyik vegyészmérnök ismerősünknek 12 százalékkal emelték a fizetését. A kapott pénzt azonnal igyekezett elkölteni, mert félt, hogy az árak újra emelkedni fognak. Sokan úgy beszélnek Párizsról, mint a „Fény városáról". Párizs valóban a „Fény városa’‘, de csak a gazdagoknak fénylik. A mulatók, az előkelő szórakoztató helyek zsúfoltak, de főként külföldiek látogatják a drága helyeket. Az éjszakai fényárban csak a belváros pompázik. A külső kerületek lakói, akárcsak a dolgozó pestiek, 10—11 óra felé már lepihennek. A kulturális életben a küldöttség párizsi tartózkodása idején éppen a nyári-, sőt mondhatni uborka-szezon volt. A színházakban nem játszottak említésre méltó darabokat, a hangversenytermek sem ígértek semmi, kiemelkedő programot. A mozi igen drága. Egy jegy 500 frankba kerül a Háború és béke c. film előadására. Párizsban nagy sikerrel játszották a Negyvenegyedik című szovjet filmet. A magyar Körhinta még mindig műsoron van, nagy a sikere. Afcgv;>r disszirfensek Párizsban igen sok disszidens él. A magyar delegáció tagjai is találkoztak néhánynyal. Közöttük sokan voltak, akik nyíltan elismerték, hogy nem ezt várták a Nyugattól. Korábbi, vérmes reményeik szertefoszlottak, és szembetalálták magukat a kegyetlen valósággal, a kapitalizmus vasszigorral érvényesülő törvényeivel, a kizsákmányolás, a nélkülözés keserves gyakorlatával. Többen résen megbánták már, hogy elhagyták Magyarországot, szeretnének visszatérni, de egyelőre még gondolkodnak. Sokan a megtorlástól félnek. A nyugati újságok sokszor a valóságnak meg nem felelő tudósításokkal táplálják és szítják a Magyarország elleni hangulatot. Nem csoda ezek után, hogy a hazatérni szándékozók nagy része nem látja tisztán, hogy mi a helyzet Magyarországon. A disszidensek másik csoportja megtagadta hazáját, szülőföldjét, gyökértelen világpolgárrá, kalandorrá lett. Az egyik vegyész kollega Svájcban telepedett le, állása is van, de nem tekinti véglegesnek. Az alkalomra vár, hogy továbbálljon, más gazdát keressen, aki többet fizet, mint az előző. Fényes árnyék A kongresszus befejezése után Bognár Rezső professzor útja elvált a magyar küldöttség többi tagjától, mert Svájcon, Olaszországon és Jugoszlávián keresztül utazott haza vonattal Magyarországra. Erről az utazásról, élményeiről mond pár szót. — Svájcban Genfben Olaszországban Milánóban és Triesztben töltöttem rövidebb időt. Részletes beszámoló helyett csak pillanatképet tudok felrajzolni. Míg Párizs a „Fény városa”, addig Genf mondhatni, hogy a „Rend városa”. Párizs és Genf, Milánó és Trieszt között óriási a különbség. Párizsban bizonyos értelemben csak burkoltan mutatkozik a szegénység, Milánóban és Triesztben azonban ez már egészen szembetűnő. Megszokott, mindennapos látvány, hogy fényes nappal az utcán lerongyolódott, állás és lakás nélküli férfiak alusznak. Sokan nem restellnek néhány lírát, vagy 1—2 cigarettát kunyerálni az idegentől. Nagyon sok dologtalanul, munka nélkül csellengő öreg és fiatal férfi és nő. Ami a nyugati életformát illeti, Milánóban fehéren-feketén le lehet mérni, mit jelent ez a valóságban. Gazdagság, ragyogás, pompa, fény az egyik oldalon, a másikon a munkások, a dolgozó emberek nyomora, szenvedése és harca a mindennapi betevő falatért. S most újra itthon van a legkedvesebb városában, munkatársai körében Bognár Rezső akadémikus. A nemzetközi kongresszuson szerzett tapasztalatok hasznosításával, újult erővel lát hozzá tudományos kutató és egyetemi oktató munkája folytatásához. Kovács Béla Vitára adtuk Hajdú-Bihar belterjes irányú mezőgazdaságának fejlesztése megköveteli a tervszerű munkát és mind a szocialista nagyüzemekben, mind az egyéni gazdaságokban a helyes termelési rendszer kiépítését. A megye mezőgazdasági vezető szakemberei már kidolgozták a megye hároméves tervét a növénytermesztés fejlesztése, az állattenyésztés, az öntözés és a talajerő gazdálkodás kérdésével kapcsolatban. Azokat a feladatokat, melyeket a hároméves terv keretében kívánnak megvalósítani, a megye dolgozói elé tárjuk. Ezzel megadjuk a lehetőséget ahhoz, hogy mindazok, akiknek javaslatuk bírálatuk van a megye hároméves mezőgazdasági tervével kapcsolatban, közöljék észrevételeiket. Lapunk hasábjain helyt adunk ezeknek a javaslatoknak, bírálatoknak. Várjuk, hogy minél szélesebb körből érkezzenek a tapasztalatok, az elgondolások mezőgazdaságunk sikeresebb fejlesztése érdekében. Több fejezetben ismertetjük a megye hároméves tervét. Az első fejezet: a megye növénytermelésének fejlesztéséről, a vetésterületi arányok alakulásáról szól a következő kben: rések kora tavaszi segítésére évente a szükségletnek megfelelő mennyiségű nitrogén műtrágyáról gondoskodnak. A növényvédő gépállomás teljes igénybevételével a hároméves terv végére mintegy negyvenezer Holdon vegyszeres gyomirtást végrehajtását tervezi a megye. Az időben történő vetőmagtisztítást elősegítik a nagyüzemi gépi csávázás megvalósításával. A földművesszövetkezetek bevonásával az egyéni termelők részére minta csávázó egységeket állítanak fel. Szerződéses termelés — az önkéntesség alapján Fontos feladat, hogy a termelőszövetkezeteiknél a talaj adottságainak megfelelően olyan bőven termő takarmányokat honosítsanak meg, ami egész évben biztosítja az állatok zöld takarmánnyal való ellátását, elősegítik a kettős termesztésit, valamint a vetésforgó rendszer bevezetését a nagyüzemi táblákra. A termelőszövetkezeteknél esősorban a saját termésű nemesített vetőmaggal történő szervezett ellátására törekszik a megyei mezőgazdasági szakirányítás. Minden évben növelik a termelőszövetkezetek vetőmagszaporító gazdaságainak számát, hogy a vetőmagot négyévenként fel lehessen újítani.A szerződéses termelést az elmúlt években nem a termelő szabad elhatározása, nem az önkéntesség határozta meg, hanem a kötelező termelés káros módszerén alapult. Mi volt ennek az eredménye? A termelő igen sok helyen nem a megfelelő talajba vetette a szerződéses növényeket, mert azok vetését kellemetlen kényszernek érezte. Nem is gondoskodott a vetemények megfelelő ápolásáról, s ennek tudható be, hogy csak alacsony terméseket értek el. Ebből nem volt haszna sem az egyénnek, sem a népgazdaságnak. Soksokélda bizonyítja, hogy a termelők jó része egyes növényféleségek szerződését csak azért vállalta, mert a szerződéses terület mentesült a terménybeadás alól. Dohány 2500 holdon A forradalmi munkás-paraszt kormány rendelkezései gyökeres javulást hoztak ezen a téren. Megváltozott a szerződéses növénytermelés rendszere. Jó termelésre ösztönzők a feltételek és így a hároméves terv során a megye szerződéses ipari növénytermelése a terv szerint biztosított. A dohány termesztésében számottevő változást nem terveznek. A megyében a 2500 holdas dohánytermelésnek túlnyomó részét a debreceni járásban kívánja a megye összpontosítani. Ezenkívül csupán a derecskei járás termel nagyobb területen, mintegy 900 holdon. A fajtakeverés elkerülése érdekében egy község határában csak egy dohányfajta termesztését engedélyezik. Annak érdekében, hogy minden termelő csak a legalkalmasabb talajon termeljen! a dohánytermelés talajait meg vizsgáltatja a megye és ezeket a területeket feltérképezik. (Folytatjuk) a megye hároméves mezőgazdasági tervét B. Ifi'ö c* oihreié?e hegeit belterjest uszítálkozás A kenyérgabona terület növelésére nem törekszünk. Az a néhány ezer holdas területnövekedés, ami a tervben szerepel, a megye termelési adottságaira épül és a népgazdaság kenyérgabona termelési célkitűzéseinek felel meg. Az abraktakarmány termelési területek kialakításánál a bőven termő őszi árpa nagyobb arányú termesztését tűzzük, ki célul, szemben a gyengébb termést adó tavaszi árpafajtákkal. A megye szántóterületének 30 százalékán kukoricát termelünk. A kukoricatermelés fejlesztésének megoldását a továbbiakban nem a terület növelésében, hanem az intenzívebb, korszerűbb termelésben kell megtalálni. Ez a hároméves terv egyik fontos feladata. Jelentős munkát, jelent a burgonyatermés fokozása is. Ismeretes, hogy a burgonya vetőgumó fajtája leromlott, vírusbeteg lett a megye nagyobb részén. Itt az a feladat, hogy megfelelő nemesített vetőgumó ellátással a terméseredményeket növeljük, és a vetőgumó felújítással a vetésterület csökkenése mellett nagyobb terméshozamokat érjünk el. A cukorrépa területének mérsékelt növelésére szükség van amit indokol a termelési adottság, de a takarmányellátás szempontja is megköveteli. Növelni fee!! a takarmánytermelést A megye állatállományának fejlesztésével szorosan összefügg a szálastakarmányt termő területek növelése. Hajdú- Biharban a táj- és talajadottságok, valamint a megfelelő minőségű vetőmag készletek megadják az alapot ahhoz, hogy növelni tudjuk a szálastakarmány termelést. A kedvezőtlen fejlődésű ve A szabadság évfordulóját ünnepli a Vietnami Demokratikus Köztársaság. A szabadság, az új élet egyik legnagyobb vívmánya a földreform, amelynek során több, mint négymillió lakos kapott földet. A képen: elindulnak a juttatott földre az új gazdák.