Hajdú-Bihari Napló, 1957. november (2. évfolyam, 257-282. szám)
1957-11-20 / 273. szám
AZ ÉREM MÁSIK OLDALA avay.it: M vannak azok a komoly lányok? Ha egy hát©» éppen ez« a helyen cikket közöltünk, amelyben bizonyos „Ifjú Előfizetők” véleményét tolmácsoltuk — és fűztünk hozzá megjegyzéseket. Az Ifjú Előfizetők aláírás mögött lányok bújtak meg, akik valószínűleg homlokukat ráncolva írták levelüket, s olyan kérdéseket feszegettek, amelyek bizony nem valami jó fény vetettek a szórakozóhelyeken meg-megjelenő fiatalemberek egyik-másikára. No, de most meg mi ráncoljuk a homlokunkat, mert időközben kaptunk, másfajta levelet is — válaszképpen az elmúlt heti cikkre — s ebben meg mindjárt az elején olyasmit olvashatunk, hogy a levélírók elismerik ugyan a lányok szemrehányásaiknak jogosságát, de... De idézzük inkább a válaszlevelet. „Az első kérdés, amit a lányok feltesznek, az, hogy hol vannak ma már azok, a komoly fiatalemberek, akik nem futó kaland miatt akarnak ismerkedni a lányokkal, hol van a lányok iránti tisztelet, megbecsülés és udvariasság. Én azt hiszem, a kérdést már igen jogosan maguk a komoly fiatalemberek is felvetették maguk közötti beszélgetésben, de megkérdezik azt is: de hol vannak a komoly, nem kalandra vágyó lányok?" A labdát tehát visszadobták a fiatalemberek. S belőlünk most nem a férfi szolidaritás beszél, hanem csakogyan a komoly meggondolás, amikor azt mondjuk: sajnos, ez a kérdés is jogos ! Hallgassuk csak tovább a lányoknak váltszoló levelet: „Én elég sok bálban, tánciskolában jelentem már meg, de mindig azt tapasztalom, hogy több a fiú, mint a lány. Így aztán állandóan ,.majomszines’ van mindenütt. Hol vannak a lányok? Városunkban sok helyes fiatal lány van, de én olyan keveset látok szórakozóhelyeken. Hová járnak hát? Vagy talán otthon ülnek? Azt hiszem, hogy inén. Lehet, hami érmen úgy, mint a komoly fiúk. Mert hinniék el, lányok, vannak ilyenek is, de nemigen mennek nyilvános helyre, mert ott nincs komoly lány. Én magam is nemegyszer hazamentem már korán és egy jó könyvet kezdtem olvasni, mert nem találtam menetelő partnert magamnak. Higgyék el, kedves lények, de kevés lánnyal találkoztam, akivel komoly dolgokról is el tudtam volna beszélgetni. Sajnos, a lányok a mozin, a táncon kívül máshoz alig tudnak hozzászólni, pedig pontainkban ez már igen kevés." A levelrő — úgy véljük elég komoly dolgot penget a levelében. Kortünet lenne ez a felhígulás, ez a ..csak mozi, csak tánc” érdeklődési kör? Egy ismerősömtől hallottam, hogy — egy szenvedélynek hódolva — széleskörű levelezést folytat teljesen ismeretlen külföldi fiatalokkal. Elmesélte: ezekben a fiatalokban is van egy igen jól megfigyelhető vonás, ezek is a mozit, a tánczenét jelölik meg legfontosabb „szenvedélyüknek”. De hát el kell-e ítélni ezért a fiatalokat? Elítélni csak akkor lehet őket, ha ez a két szenvedély ki is tölti életüket, ha másra már nem jut sem erejük, sem érdeklődésük. Az biztos, hogy a fiatalok — mert fiatalok — szívesen szórakoznak, csak az volna a baj, ha eközben elfelejtenének készülni az életre. Tudták hogy idősebbek körében találkozhatunk egészen ferde előítéletekkel a mozival szemben: valami erkölcstelenséget látnak abban, ha a fiatalok szeretnek moziba járni. Dehát a mozi igen széles skálájú valami: megfér ebben a könnyű, híg szórakozás az egészen magas színvonalú művészettel. Nemes eszményeket, érzelmeket keltő filmek valóban hamis és buta dolgokkal keverednek. Miért volna baj az, ha a fiatalok moziba járnak? A baj akkor kezdődik, amikor ennek a szórakozásnak csak az értéktelenebb, silányabb része ragadja meg őket... s ez ki is meríti érdeklődésüket, témájukat. Az előbb idézett levél írója egyébként azt is a szemére veti a lányoknak, hogy nem érdeklődnek a nemesebb dolgok iránt, nem tudnak az irodalomról, könyvekről beszélgetni, de az élet reális, Ipsebbnagyobb emberi problémáiról sem. A mozi, a film foglalja le őket csupán. Ez bizony kevés, úgy véljük, ezt a kritikát és véleményt — mindenki abban a mértekben, amennyire ráillik — szívlelje meg. Mert az ifjúság — ifjúság (minden könnyedségével, színességével), az élet pedig — élet (minden gondjával, problémájával, leküzdésre váró akadályokkal, csalódásokkal) — s erre az ifjúkorban kell felkészülni. Bizony, kedves lányok — mi is mondhatjuk a levélíróval — nehogy azt higgyék: csak a miki kendő, a kacarászás, az üres csillogás tetszik a fiatalembereknek. Más is tetszik, mást is keresnek. Tetszik az is — és akár hiszik, akár sem, épp ezt keresik a lányokban, amikor komolyan körülnéznek — tetszik az élet gondjaihoz méltó komolyság is, az a tulajdonság és képesség, hogy a férfi mellett nemcsak díszlet, hanem igazi fele segítség is a nő. Vannak komoly fiatalemberek, akik nagyon finom mérlegre teszik a lányok modorát, viselkedését — s előttük nem minden a lófarok frizura. Persze, erről megvan a véleményük, mint ahogyan a mi levélírónknak is megvan. Ezt írja: „Fáj a lányoknak (vagyis az Ifjú Előfizetőknek), hogy a fiúk a miki kendőt, a modern frizurát keresik a lányokban s jobbára az ilyen lányokat táncoltatják. Az egyszerűbb lányok pedig ülve maradnak. Igen, ez részben igaz és jogos szemrehányás. Szerencse, hogy ilyen leány nincsen olyan sok. És az is igaz, hogy őket leginkább a hozzájuk „méltó" fiúk táncoltatják. De a lányok mégse haragudjanak a divatos öltözködés, és hajviselet miatt. Mi szívesen vesszük, ha a lányok szépen, divatosan öltözködnek, észrevesszük ezt és hamarabb megakad a szemünk az ilyen lányokon. Persze, ne jampi módra öltözködjenek, hanem egyéniségüknek megfelelően, a jó ízlést nem sértve, úgy látszik, az ifjú Előfizetők elvetették a sulykot egy kicsit, amikor oly szigorúan és hevesen kikeltek a miki kendő ellen. Úgy látszik, mégse az a baj, ha a kislány csinos , hanem az, de üres, tartalmatlan. Igen ez itt a lényeg: a tartalom. Vagy, ahogy mondják, nemcsak a külcsín a fontos, hanem a belbecs is. Ezen kellene elgondolkozniok azoknak, akikről az Ifjú Előfizetők írtak — a komolytalan fiatalembereknek — és azoknak is, akikről a mostani levélíró ír: a komolytalan lányoknak. Ifjúság tartalom nélkül... nagyon kiábrándító dolog ez. Nem illik a mi ifjúságunkhoz, amely olyan korban él, amikor nagyon sok forog kockán. Változó kor, amely egybegyűjti —, hogy megőrizve tovább éltesse — az elmúlt korok értékét is, de közben arra készül, hogy egy minden eddiginél tartalmasabb, színvonalasabb életet éljen, új világot építsen fel. Nagyon örülünk annak, hogy most az egyszer nem az idősebbek, hanem teljesen spontán módon, maguk a fiatalok, a szerkesztőséghez írt levelükben feszegetik korunk nagy kérdését: az ifjúság magazanttlásának, értékének, komolyságának kérdését s ők maguk ítélik meg önmaguk helyzetét és ítélik el azt az ürességet és tartalmatlanságát, amelybe egyik-másik fiatal belesodródik. Úgy hisszük, nem szolgálunk rossz ügyet, amikor a mostani levélírónak igen komoly és hosszú leveléből még egy részt ideiktatunk: „Most aztán kíváncsi lennék a további véleményekre, a komoly lányokéra is, meg a komoly fiúkéra is. Hogyan látják ők az életüket, hogyan vélekednek a fiúk a lányokról, a lányok a fűkről? Most tehát fel, lányok, fiúk, papirost és tollat a kézben írjunk vágyainkról, álmainkról. És aztán próbáljuk meg ezt realitássá is tenni. Mert álmaink, terveink mindig anmit érnek, amennyit megvalósítunk belőlük" GABRI 4 dy először mint diák lény városunk földjére. 1890 szeptemberében beiratkozik a Kollégium jogakadémiájára. A tanév végeztével eltávozik s csak két év múlva tér vissza ismét, újból jogásznak, de közben már újságíróskodással is foglalkozik. Az 1899. évet pedig már tisztán mint újságíró tölti Debrecenben. Ekkor és Itt jelenik meg első könyve is, a Versek. Irodalomtörténeti közhely, ahogy Ady tulajdonképpen Váradról, a friss, modern haladó várin ellentétes arcának tükréből ismeri fel, látja meg Debrecen mivoltát is. Ady újságírói működése **■ után még két ízben fordult meg Debrecenben. 1908. február 26-án felolvasást tartott a Csokonai-körben. Bár csupa olyan verset olvasott fel amellyel inkább megnyerni mint elriasztani igyekezett hallgatóságát, s bár a debreceni lapok mind nagy elismeréssel szólnak róla s tapsorkánt emlegetnék, ez utóbbi inkább az Ady-rajongók kis táborának a tüntetése volt, mint a város zömének hangulata, mint Kardos Pál egyik tanulmányában találóan megállapítja. 1909. október 24-én a Nyugat felolvasó körútja alkalmával kerül ismét Debrecenbe Ady. Előadásuk megrendezése körül ismét a Csokonaikor segédkezik, de kijelentik, hogy szíves fogadásuk nem jeleníti azt, „mintha azonosítanák magukat a Nyugat programjéval.” Ezen az estén a költő egy, az első fellépésétől meglehetősen elütő arcát mutatta Debrecennek. Az első alkalommal inkább a dekadens Ady mutatkozott be, itt mintha az üldözésekben kifáradt, magyarságában megtámadott költő fordulna a „masz 1902. augusztus 1-én így ír: Debrecenről szólunk ezúttal... A várost színmagyar kálvinizmusa szinte predesztinálja a szabad szellemre és haladásra. De predesztinált ez a város tüzes, erős, hódító magya hatásra. Debrecenből a magyarságnak a bükkhegyekig a naszódi hegyekig kellene sugároznia. — És? Debrecen él a legelzárkózottab életet a magyar városok között... Ettől kezdve lesz e város a költő számára a maradiság, zárkózottság, tehetetlenség megtestesítője, s mint ilyet ijesztgeti 1907 januárjában a vörös Délibábbal, szájában” annyira magyarnak tudott város megértéséhez. •“ Ady ebben az időben már nemcsak Debrecen ..masszáját”, hanem szellemének geológiai tragédiáját mutatja föl. 1911-ben pedig megírja a Vitéz Mihály ébresztése c. versét, mely teljes megértés és hódolat Csokonai és rajta keresztül Debrecen lelkének legmélye felé. E versnél jobban senki meg nem fogta s tömörebben, szebben meg nem ábrázolta Csokonai mivoltát és egyetemes, örök jelentőségét, minden magyar költőiség kvintesszenciáját. Ennek ellenére 1916-ban még egy súlyos támadás érte a világháború rémségeitől zaklatott költőt Debrecen részéről. „Dunántúli“-Rákosi Jenő és a Nyugat Ady-vitájában a Debreceni Egyetemi Kör ifjúsága Rákosi Jenő mellé álltnyilatkozatával. Az öregedő, betegeskedő kálvinista voltára mindig sokat adó költőt nagyon bántotta ez a felei részéről jött támadás, s éles hangon válaszol: „A protestánsoknak érezniök kellett volna, hogy az én megjelenésemmel a protestáns és a protestantizmus jelenik meg. „Hejh, Debrecen“: nem szeretnék Debrecen lenni, aki a maga gyönyörű kálvinista romaságát, főiskoláját s vagyonát föláldozta egy alighanem Kalksburgban regulázott egyetemért“ (Kalksburg előkelő osztrák jezsuita nevelő intézet). E mellett maradi, tehetlen, rövidlátó Debrecen mellett születőben van, lassanként érik, fejlődik azonban egy másik. Koponyák születnek, melyekben az Ady keltette „ájer“ tovább pezseg. Már a Csokonai-kori szereplések előkészítésében is szerepet játszik néhány haladó szellemű debreceni író : Kardos Albert, Oláh Gábor, Tóth Árpád. Nagy Zoltán, s Juhász Géza szerint már „a század kezdete óta szakadatlanul rázták itt a lelkeket Ady, Móricz Zsigmond, Tóth Árpád és Oláh Gábor diákkapcsolatai, s más szellemi légkört teremtettek már 1910 táján, mint az ország legtöbb területén.“ A Kollégium gimnáziumában s ennek önképző körében pedig a tízes évek óta ott diákoskodik Juhász Géza, s pár évvel később Szabó Lőrinc, Gulyás Pál, Kardos Pál, Béber László, Békési István, Bencze Mihály Törő Imre és Bay Zoltán is. A város legjelentősebb szellemeire Ady a 20-as években döntő hatással van, s Debrecen legfiatalabb írói 1922 őszén Ady Endre-társaságot alakítanak, melynek keretében — Juhász Géza szavaival — fiatalos lelkesedéssel kísérlik megvalósítani a lehetetlent. Ady-kátuszt teremteni Debrecenben. Az 1922-ben baráti, eszmei alapon összeverődött kis csoport aztán 1927-ben forma szerinti társasággá alakult. A társaság első korszakában a modern, művészi újító, Ady öltött testet, s a csoport a kulturális fejlődés, a magas színvonal követelésének lándzsáját szegezte a maradandóság pajzsa ellenében. Az 1930-as évek írónemzedéke. Erdélyi, Illyés, Kodolányi, Németh László, Szabó Lőrinc generációja azonban a haladó irodalom addigi liberalizmusával szemben egyre élesebben állítja fel az új népfesség elveit és gyakorlatát. Haladó törekvéseinél, társadalmi érdeklődésénél, gyökereinél fogva az Ady-társaság szinte teljes egészében az új nemzedék törekvéseihez csatlakozik, s Adyból az eddigi szempontok mellett most már a költő népéhez kötött voltát, magvaróságát és társadalmi állásfoglalását is igyekszik követni működésében.• Íme : egy fél évszázad a költő és a város kapcsolatának történetéből Itt azonban nem szabad pomát tennünk. Mert most — a költő 80. születésnapjának előestéjén, ünneplése alkalmából — vetődik fel a kérdés : mit jelent ma, mit kell jelentsen Ady Endre a mai Debrecennek? Kardos Pálnak az Ady Társaság történetével foglalkozó írásában, a társaság újabb célkitűzéseit feltüntető gondolatok között van egy mondat: „.. igazi humánum csak az, amelyik mennélszélesebb tömegek előtt mennél szélsebbre tárja a szellem kapuit. Az eddigiekből kitűnt, hogy Debrecen Ady-kultusza meglehetősen szűkkörű : az értelmiség, talán abban is csak az ún. haladó értelmiség ügye volt. A feladat: a költő ismeretének, megszerettetésének minél szélesebb körökre való kiterjesztése. Kivinni, életté tenni az ő és más nagyjaink alkotásait népünk legszélesebb tömegeiben. Csak így, ennek a feladatnak teljesítésével moshatja le városunk a fiatal Ady vádját, hogy „Debrecen csak masszájával nyom a magyarság mérlegén.“ Tegyük népünket szellemi nagyjaink kincseinek is birtokosává és okos élvezőjévé. Ez a 80 éves Ady üzenete a mai Debrecennek. Tóth Béla Ady és Debrecen „Basahalmától és Péterfiáig Ájer pezseg. Úgy hívják : Gondolat. Fütyül ez a kerek, tatár fejekre . Cívis-urak, haboznak még sokat? Majd holnap tán nem lesz idő megérteni. Korrigálni az ősi nagy hibát: Cívis urak, nagy baj leszen majd akkor, Ha vörösen bejön a Délibáb.“ Csepegő kötelesség... Füstként lapuló álmok... őszi éji esőben Cigarettázva állok. Egyhangú kötelesség Ólomcseppjei hullnak, Alattuk füstbodraim A sárig lelapulnak. Felszívódnak a vízbe, Pocsolyákba verődnek. Arcom pórusszemei Borzongva nézik őket. y~ Kalász László Halban utazás Már a barázdák tetején Hajnalban Ezüstöznek a dér Kristályos szemei, Álmosság, s ébrenlét viadala Nyugalmam S zúduló Niagara Érzésvízesései. Rétre csobbannak, megtelítik árral A távolságot, zúzzák a ködöt, » Gondolat, ha van, megbódult sovány hal, Sikamlik szálkás töprengés-keszeg S a ritmus vaduló fogaskerék kattintás, Szünetjelek a fák, a villanypóznák, Bevntem a munkába készülök hadát, S dolgos kórusban felbődülnek az ökrök. Én a munka dícséretét éneklem, mely értelmet ad a szemnek, nyugalmat az arcnak, izzadságos békét, S holnapba vetett gondos bizodalmát A h^’^nlok derengését kiáltom, A nyughatatlan sötétség elmúlását, Vonatkerék, kattogd a hajnal harcát S a dér-csipre érett mezőn sugározd. KALÁSZ LÁSZLÓ Jukács Íiál hangversenye Művészi értékben gazdag műsort hallottunk szombat este a Szeneművészeti Szakiskola nagytermében. Lukács Pál érdemes művész, a Zeneművészeti Főiskola tanára brácsahangversenyét élvezhettük ez alkalommal. Megszoktuk a mélyhegedűt a szimfonikus zenekarban és a kamarazenében, szólóban való feltűnése azonban a ritkaság erejével hat. A mélyhegedű szóló irodalma nem terjedelmes, ezért Lukács sok, eredetileg hegedű, zongora, s más hangszerre szerzett művet szólaltatott meg műsorán. Hangversenyét megnyitja a barokkkor mesterének, Benedetto Marcellónak eredetileg gordonkára, majd Schubertnek 1823-ban konstruált, hathúros cselló nagyságú pengető hangszerre, az úgynevezett arpeggione-ra írt szonátája. Különösen megkapó nála a lassú tételek lágy hangvétele. A szünet után főleg rövid számok kerültek előadásra. — Mozart, Beethoven közismert Menüettje után. Paganini híres Mózes fantáziáját interpretálta, amelyet a nagy olasz hegedűvirtuóz Rossini ilyen tárgyú operájának egyik témájára szerzett. Külön érdekessége ennek: mind a bevezetés, mind a téma és ennek változatai egyetlen szál húron, a g-húron zengenek. Külön élményt jelentett ennek megszólalása mélyhegedűn. A hegedűművek előadása természetesen változik technikai kivitelben, így Mozart Menüettjének „repülő” staccatói is elmaradnak. Jól kiegészítették értékes műsorát Csajkovszkij közismert melódiája, valamint a Farkas-féle bihari román táncok. Játéka elmélyedő. II. Lupotféle mesterviolája a virtuóz, csillogó darabokban éppúgy remekelt, mint Marcello kamaraszonátájában. Halványul ennél a mélyhegedűnek közismerten nazális hangszíne, s inkább csellószerű hangzásúvá lesz. A nem nagy számú közönség lelkes ovációja folytán műsorát Lukács megtoldotta Schubert magyaros ritmusú egyik Moments musicaljával, s a Kossuth-díjas Dávid Gyula versenyművének végső tételével, melynek virtuóz lendülete külön kiemelendő. Zongorapartnere Németh Éva, ha nem is egészen hasonló típusú művészegyéniség, mégis kooperálásuk kifogástalan. Ez az együttműködés sokszor lemondó készséget kíván, mellyel rendelkezik a zongorapartner. A műsor változatosságát előmozdította Antal Lívia énekszereplése. Lírai szopránja különösen Mozart Figarójának apródáriájában, s Weber Bűvös vadászának Annuska áriájában tűnt fel. Ha egyes helyeken magas hangjai nem is szólaltak meg egészkönnyedén, előadása rokonszenves. Időszerű volt az Altatót műsorára tűzni, mert ez nem más, mint a 20 esztendeje elhunyt József Attila szövegének dallamosítása. Ez a jól sikerült kamarahangverseny csak kezdete a nagy perspektívájú kamarahangverseny sorozatnak. Sonkoly István ILAJULÉIs] 1937. NOVEMBER 30. L_J \. \' --------- v\ ——\----\ Közmondások alkonya Hát igen! Már a jó öreg közé mondásokban sem bízhat az ember. Milyen nyugodtan jelentette ki eddig, hogy „Nincsen rózsa tövis nélkül." De mennyire van! Éppen a napokban olvastam, hogy külföldön kitenyésztettek egy tövis nélküli rózsafajtát. Vagy az a mély filozófiát eláruló kijelentés, hogy „Kutyaugatás nem hallatszik az égbe.* Hol van ez már! Hiszen egy héten keresztül az égből hallatszott a kutyaugatás, mi akadálya lehet tehát annak, hogy rövid idő múlva a „földi” kutyák is az égig hallassák hangjukat!? Talán ennyi is elég a bizonyítékokból, inkább az a probléma, hogyan lehetne ezeket a kedves aranymondásokat mégis átmenteni úgy, hogy az igazságnak is megfeleljenek. Az ötlet kézenfekvő: profilírozni kell őket. Magyarul ez annyit jelentene, hogy csupán bizonyos esetekre kellene bizonyos közmondásokat szorítani. Például semmi esetre sem helyes a „Párosan szép az élet“ közmondás alkalmazása ott, ahol a házastársak köztudomásúlag erős harcban vannak egymással. Maradjon a jelszava ez a még házasság előtt álló fiataloknak. Legyen a házi megalkuvók arany közmondása a „Bolond lukból bolond szél fúj“. Ezzel — természetesen csak magában elgondolva — sok házastárs elejét veheti az esetleges nagyobb szabású viharoknak. „Vak vezet világtalant ~pompás közmondás olyan jóakarata „barátnők“ számára, kik merő jóindulatból, de igazán csak tiszta jószándékból elsőnek közlik nemtársukkal, hogy férjét egy csinos szőketel látták. Ugyanakkor viszont fogalmuk sincsen arról, hogy a saját férjük miféle értekezletekre jár olyan sűrűn. Vagy vegyünk egyet a molernebb aranymondásokból. ,Nő és villamos után , nem érdemes futni.4’ Ez semmiesetre sem hasznos közmondás a fiatalabb korosztály számára, mert „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra.’4 De igenis hasznos az idősebb térünk számára, akik már fogysem tudnak felugrani a villamosra... ItelkaM