Hajdú-Bihari Napló, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-01 / 1. szám

■ Az óév végén s az új esz­tendő első napján mindenki mérlegre teszi az elmúlt év eredményeit is csokorba gyűj­ti eredményeit. Ha máskor nem is, de ezen a napon, ma min­denki remél valamit, remény­kedik valamiben, a fiatal lá­nyok szerelmes vőlegényt óhajtanak, a jegyesek boldog házasságot, a házastársak bő­séges életet, jó termést a dol­gozó parasztok, könnyebb és ■boldogabb életet mindenki. ■ Mindenki másban reményke­­dik, mást óhajt, de egyben is mindenki egyetért, egyet óhajt: Békét ! Ebben a vágy-­­ ban, reményben forr össze a ■ mi egész népün­k a világ min­­­­den népével, hiszen minden ■ dolgozó békét akar. ■ Van-e reményünk a békére I ebben az évben ? Van. Most I minden jel arra mutat, hogy I a béka kilátásai javultak. ■ Mert az emberek egyre han­gosabb és szervezetteb körben követelik a világ minden or­szágában a béka biztosítását célzó tárgyalások megkezdé­sét. Most az újév napján ta­lán az egyik legbiztosabb jós­lat, amit hangoztatni lehet, hogy ebben az évben megszi­lárdulnak a béke feltételei és sikerül megfékezni a háborús uszít­ókat. Reméljük, hogy ebben az évben is békés mun­ka fog folyni a világ minden országában és mindenütt nö­vekszik az emberiség nyugal­ma és boldogsága Ezt annál­­ inkább remélhetjük, mert szemünk láttára kezdenek megvalósulni az emberiség legszebb álmai, amelyek eddig még a mesék birodalmában tartoztak. Derűlátók vagyunk — és­­indokoltan. Hogyne lennénk azok, amikor már mestersé­­gs holdak keringet­ek Fel­ünk körül ! Már megfékez­tük, a termelés szolgálatába állítottuk az atomban rejlő roppant erőt. Derűsen és bi­zakodva nézünk a jövőbe, hi­szen szemünk láttára a világ­nak több mint harmad részén a népek egész sora építi egy­re nagyobb sikerekkel a szo­cializmust és már feltűnnek a Szovjetunióban az épülő kom­munizmus ragyogó körvona­lai. Derűlátók vagyunk,­ bí­zunk a béke fenntartásában, hiszen az elmúlt tíz év alatt szemünk láttára bontakozott ki a világi történelem legna­gyobb tömegmozgalma, a bé­­­­kéért folyó mozgalom. Bízunk­­ abban, hogy a békeszerető em- Q berek meg tudják akadályoz- Q ni a háborús uszítóknak az a emberiség jóléte és boldogít-V lása ellen irányuló törekvését, Ö a háború kirobbantásáit. Bí-A zunk a békében, mert az utol- X só negyven évből harmincöt­ év története mutatja meg és mi bizonyítja be, hogy a Földön A létező két rendszer, a szocia-x lista és kapitalista világrend-0 szer között a békés egymás/) mellett élés lehetséges. Az­ utolsó tíz év története azon-­­ ban azt is bizonyítja, hogy a Q békés egymás mellett élés a A különböző társadalmi rend- X szerben élő népek között nem­ csak lehetséges, hanem szűke­n­séges is.­­ De legfőképpen azért bíz­a­zunk a békében, mert ezernyi - ezer tény bizonyítja, hogy a mí népek készek kezükbe venni a A béke megőrzésének ügyét és­ következetesen ki is tartanak e mellette. Azért is bízunk a­ békéiben, mert a békének a A világ minden országában V olyan meg nem alkuvó követ-é­kezet­es hívei és harcosai van­/) nak, mint a moszkvai béke-X kiáltványt aláíró kommunista V pártok.­­ Szép köszöntés, sokat ,rejte-() tő reményekkel teli a „boldog/i új esztendőt!” De ma többet­ mondjunk ennél, mert többet­ kell mondani: „Békét a vi­h­ló­gnak !*' Ebben a két szóban a benne van minden. Az is, hogy­ boldog lesz az új esztendő, azt is, hogy a fiatalok megtalálják­, párjukat, az is, hogy nagyobb­, lesz a termés. Benne van a­ gyermekek gondtalan élete, ami szülők­­ boldogsága, az öregek/) megbékéltsége és nyugod­tsá-­ ga. Benne van ebben a két­ szóban, hogy gazdagabb, te-/) rebélyesebb, örömmel telje-v sebb lesz az életünk ebben az(7 évben, mint az eddigiekben A volt. Ebben a két szóban min-V ben benne van, amire az­ egész emberiség vágyik, a/) megvalósult álmok, a való-­­sággá vált mesék, a jólét, a­ boldogság. Ezért ma, az új/) esztendő első naipján amellett,­­ hogy egész dolgozó népünk-­ nek, s a világ minden béke-(/ szerető, haladásért, jólétért A küzdő emberének boldog új X esztendők kívánunk, kivá- v­nunk még: Békét a világnak!­­ Békét a világnak ! UA,p)­’­BIHARI VTlág tmntf&tdrrai egyesüljetek l 1958. JANUÁR 1., SZERDA Ara 80 f.llér Bml Uk |fÉP lg || K III. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM M^wm­gML JÉlfrff A MAGYAR SZOCI­ALISTA­ MUNKÁSPÁRT HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ­­ s örömmel fogadták az idős tsz-tagok a kötelező nyu­ásbiztosításáról szóló rendeletet Hajdú-Bihar megye termelő­i következeteiben nagy meg­nyugvással és örömmel fogad­ták­ az idősebb tsz-tagok­­ kötelező nyugdíjbiztosítására megjelent törvényerejű rende­leté. Nem egy szövetkezetben tagság minden igyekezete és akarata, az öregek iránt. ■gbecsülése ellenére olyan­­ a helyzet, amin csak re­­ményes rendelkezéssel le­­ett segíteni, így p­éldául a dúnánásd Uj Élet Tsz tagjai­­,itl mintegy ötven azoknak zárna, akik már túlhalad­­az ötven, sőt a hatvanas életévüket is. A hencidai Világ Tsz-ben harmincnál­­ olyan tag dolgozik, akik van évesnél öregebbek. A nádudvari Vörös Csillag Emelőszövetkezet külön erre célra létesített alapból segí- t­ette az idősebb és munkából növegedett tagokat. Akik még j­ártak dolgozni, azokat köny­­nyebb munkára osztották be. Nyitrai Sándor, a nádudvari Vőrös Csillag Tsz hetven esz­tendős tagja, a tsz-tagok kö­­elező nyugdíjbiztosításáról elmondotta: Megnyugvással hallottuk és olvastuk, hogy hosszú várakozás után megje­lent a rendelet. Sok családban m­entesül a létbizonytalanság­tól az öreg szövetkezeti tag. Ez nagyobb szorgalmat, hitet kölcsönöz azoknak, akik ugyan még bírják a munkát, de nyolc-tíz esztendő múlva eset­leg rajtuk is segíteni kell. Egészen biztos vagyok benne, hogy minden szövetkezet kész­ségesen járul hozzá az öreg­ségi nyugdíjbiztosító alaphoz. ” Évvégi jutalmazás a Csokonai Színháznál A Csokonai Színház vasár­ai társulati ülésén a szín-­i több művészeti és műfoj­­dolgozójámaik jutalm­azásá­­került sor. Toth Béla igazgató hangsú­­ta, hogy a jutalmat ezút­­«m­­ a^vgaoiti­s&»­szá­rt, hanem elsősorban em- sig­­ magatartásukért kapják a s­ínház tagjai. A ünnepélyes aktuson fize­téses kelésben, illetve pénzju­­talom­bban 50 színművész, "Hel­ve rr­övészeti dé­gon" része­sült K. J. Vorosilov, N. Sz. Hruscsov, N. A. Bulganyin újévi ü­rrvözlőtávirata DOBI ISTVÁN elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, KÁDÁR JÁNOS elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás­paraszt kormánya elnökének. BUDAPEST. Az új esztendő alkalmából a Szovjetunió Legfelső Taná­csának elnöksége, a Szovjetunió Kommunista Pártjának Köz­ponti Bizottsága, a Szovjetunió Minisztertanácsa és az egész szovjet nép nevében forró üdvözletünket küldjük önöknek és az önök személyében az egész munkaszerető magyar népnek. Az elmúlt év eredményeit összegezve a szovjet emberek megelégedéssel látják a szocialista labor és az egész világ ha­ladó erőinek megnövekedett erejét és összefogását. A szocia­lista országok testvéri egysége és ereje, az összes országok kommunista és munkáspártjainak internacionalista szolida­ritása következtében kudarcot vallottak és kudarcra vannak kárhoztatva a béke és a szocializmus ellenségeinek minden­nemű agresszív tervei. Drága Elvtársak ! Az új esztendőben új sikereket kívánunk önöknek és az egész magyar népnek a szocializmus építésének nagy mun­kájában, a népek közötti baráti együttműködés fejlesztésé­ben, a világbéke és Európa békéjének megerősítésében. Erősödjék és virágozzék a népeink közötti , a marxiz­­mus-leninizmus legyőzhetetlen eszméitől áthatott — megbont­hatatlan barátság. K. J. VOROSIK­OV, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke N. SZ. HRUSCSOV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkára N. A. BULGANYIN, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. 900 millió forint a földművesszü­vetkezetek­ évi forgalma Megyénk földművesszövet­kezetei fokozódó sikeres tevé­kenységet fejtenek ki a falu áruval való ellátása érdeké­ben. A MESZÖV kimutatásai szerint a bolti kiskereskedelmi forgalom az 1957-es esztendő­ben meghaladta a 700 millió forintot, a piaci kiskereske­delmi forgalom pedig a 26 millió forintot. Azok a befektetések, ame­lyeket a földművesszövetke­zeti vendéglátó helyiségek korszerűsítésére adtak, jól gyü­mölcsöztek, mert a földmű­vesszövetkezeti italboltok, vendéglők közel 150 millió forgalmat bonyolítottak le egy év alatt. Úrördög, új éjfél Továbbhaladásunk alapvető feltétele: a béke biztosítása Dobi István rádióbeszéde Kedves Barátaim! Elvtársak! Magyarország dolgozó népié! Szívből üdvözlöm Önöket a most beköszöntő új esztendő alkalmából. A búcsúzó 1957-es esztendő nagy fontosságú volt hazánk jövő fejlődését, egész népünk életét illetően. Mindannyian élénken emlékezünk még, hogy egy esztendővel ezelőtt milyen nehéz politikai és gaz­dasági helyzetben köszöntött ránk az újév. Súlyos gondok emésztettek bennünket az el­lenforradalom által okozott ká­rok és a termelési kiesés miatt. Erőfeszítéseinket az év elején a termelés megindítására és népgazdaságunk helyreállítá­sára kellett összpontosítanunk. Súlyos volt a helyzet és el­mondhatom, hogy amikor a fegyveres harcok véget érte­k, sok embert bizonytalanság gyötört, hogyan sikerül meg­birkóznunk a károkkal és az előttünk álló feladatokkal? Meg kell mondanom, egymá­sunkban képtelenek lettünk volna rá. De tudtuk — és ez a tudat erőt adott munkánkhoz —, hogy a becsületes magyar dol­gozók akarata és a Szovjet­unió, az egész szocialista tá­bor segítsége lehetővé teszi számunkra gazdasági ka­tasztrófa elkerülését. Mégis számolnunk kellett a munka­­nélküliség, az infláció fenye­gető veszélyével és az elke­rülhetetlenül vele járó nélkü­lözésekkel. Bár számítottunk népünk szorgalmára, igyeke­zetére, ettől a veszedelemtől mégis félnünk kellett. Egész dolgozó népünk erő­feszítéseit, a munkások, a bá­nyászok, az állami gazdasági dolgozók, a termelőszövetke­zeti és az egyéni parasztok és az értelmiségi dolgozóink szor­galmas termelő, alkotó mun­káját dicséri, hogy a gazdasági bajok nem következtek be. A Magyar Szocialista Munkás­párt és a forradalmi munkás­paraszt kormány történelmi érdeme, hogy eredményesen szervezte és vezette népünk erőit a nehéz és bonyolult fel­adatok megoldásában. De az új, 1958-as esztendőbe lépve nemcsak a sikerekre kéne­ gondolnunk, hanem azok­ra a tennivalókra is, amelye­ket a még meg nem oldott feladatok és a szocialista épí­tés folyamata állít elénk. Erőink megsokszorozására, többtermelésre, az önköltség csökkentésére, takarékosságra van szükség ahhoz, hogy tel­jesen eltakarítsuk az ellenfor­radalom nyomait. Továbbfej­lesszük népgazdaságunkat az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. Szélesítsük a nép­jó­lét növelését szolgáló áruter­melést, emeljük a munka ter­melékenységét, növeljük né­pünk kulturális és anyagi jó­létét! E tennivalók sikeres megoldásának alapját az el­múlt évben leraktuk, további sikereink biztosítékát pedig dolgos népünk szorgalmas munkája nyújtja. Továbbhaladásunk alapvető feltétele­ a béke biztosítása. Egyes­­ nyugati imperialista körök , nem számolva a né­peik béketörekvéseivel és azzal az erővel, amelyet a Szovjet­unióval együtt harcoló egész szocialista tábor képvisel — 1956 őszén a békés Egyiptom megtámadásával és a magyar­­országi ellenforradalom kirob­bantásával veszélybe sodorták a béke ügyét. A béke hívei azonban erősebbnek bizonyul­tak. A Szovjetunió és a többi békeszerető ország rendíthe­tetlen békepolitikájának ered­ménye, hogy az elmúlt esz­tendő — a békeszerető embe­riség, benne a mi népünk, asszonyaink, leányaink, gyer­mekeink szerencséjére és örö­mére — a béke esztendeje volt. Hazánk az elmúlt 1957-es esztendő folyamán az ellenfor­radalomban érdekelt nyugati imperialista vezető körök tá­madásainak középpontjában állt. A történelemben példát­lanul álló rágalomhadjárat folyt ellenünk. A forradalmi munkás-paraszt kormány, amely erős kézzel vetett véget az ellenforradalom próbálko­zásainak, visszaverte a rágal­makat. Külpolitikájában is minden lépésével a béke ügyét szolgálta és azt fogja szolgálni a jövőben is. Népünk szilárd elhatározottsága, hogy támo­gatja kormányának ilyen irá­nyú politikáját — és minden nép harcát, a tartós béke biz­tosításáért. A magyar nép tu­datában van annak, hogy egy szörnyű tömegpusztító háború megakadályozása, a tartós bé­ke kivívása megköveteli né­pünk és az egész emberiség éberségét és lankadatlan har­cát a békéért. Kedves Barátaim! Kívánom, hogy legyen az új, 1958-as esztendő népünk számára a szocialista gazda­sági és kulturális építés még nagyobb eredményeinek, ha­zánk béketörekvései újabb si­­kereinek esztendeje. Még egy­­szer szívélyesen köszöntök minden magyar dolgozót, munkást, parasztot, értelmisé­git, nőt és fiatalt, az újév ün­nep­én. Teljes szívből kívánok mindannyiuknak jó egészséget, sok sikert a munkában, tanu­lásban, s a nép érdekét szol­­gáló minden tevékenységük­ben. Boldog új esztendőt! ■ ■ e­­rv­ A­z Országos Béketanács r • r • r •• •• * re • újévi köszöntője „Bék­ét! Ez az első szó, amellyel az új esztendőt kö­szöntjük, s ez a szó egyben újévi jókívánságunk is. Szilveszter éjjelén, amikor hazánkban régi szokás szerint összecsendülnek a poharak, az emberek az újévi jókíván­sághoz hozzágondolják, vagy ki is mondják: Békét! Az új esztendő küszöbén érezzük, hogy az emberiség is fordu­lóhoz érkezett. Megnöveked­tek a béke erői, a háború immár nem elkerülhetetlen. Ez a lehetőség a haladó és békevágyó emberiségnek nem kisebb vívmánya, mint az atomerő, vagy a mesterséges holdak. Ezzel a reményt keltő gondolattal búcsúzunk 1957- től. Bízunk abban, hogy a most következő esztendőben beérik a nemzetközi békemoz­­galom vetése: leülnek tárgyal­ni a nagyhatalmak, biztonság­­osabbá válik az élet a nagy és kis országokban, s az atom­ erőt az emberiség nem a há­ború szolgálatába állítja. Minden új év új remény­ség forrása. A magyar béke­­mozgalom ezt a minden jó­akaratú hazánkfiában élő reménységet kívánja tarta­lommal megtölteni. Ebben a munkában kéri a jóakaratos magyar emberek érdeklődését és támogatását. Legyen 1958 a bé­ke továb­bi megerősödésének éve, az emberiség nyugodt életének hajnala, a világűr meghódítá­sának korszakában az emberi boldogság virradnia! Országos Béketanács.’* A Csokonai Színház a vidék legjobbja Értékelés volt két nappal ezelőtt a Művelődésügyi Mi­nisztériumban. A vidéki színházak mun­káját bírálták és méltatták legfelsőbb szinten. Ennek az értékelésnek eredményeként a debreceni Csokonai Színház az úgynevezett vérveszteség ellenére is első helyen vég­zett. Nagy dolog ez, ha meggon­doljuk, hogy ebben az eszten­dőben tíz vidéki színház küzd az elsőségért, és jelentős azért is, mert a debreceni művészek az értékelte eredm­ót.*«At tízezer forint jutalomhoz ju­tottak. Kik kapják ezt az összeget? A színház egyelőre elzárkó­zik a nyilatkozattól, bár szer­­dán­ délelőtt már megérkezett a minisztérium utasítása, ki-* ket részesítsenek kiemelkedő művészi munkájukért jutal­mazásban. A jutalomosztásra Both Béla igazgató visszatérést után, január 4-én kerül sor s a művészi feladataikat leg­­jobban végző színházi dolgo­­­zók értékes ajándékhoz jut­nak.

Next