Hajdú-Bihari Napló, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-02 / 78. szám

Éljen a magyar és szovjet nép örök és megbonthatatlan barátsága! A gépállomások a termelés fejlesztéséért és a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért A megyei gépállomásve­zetők tanácskozása Néhány nappal ezelőtt fon­tos tanácskozásra jöttek ö­z­­sze a megye gépállomásainak vezetői, hogy meghallgassák és megvitassák a rájuk váró feladatok elvi és gyakorlati problémáit. Kiss János elv­társ, a megyei tanács gépállo­mási igazgatóságának vezetője előadást tartott, amelyet vita követett. A tanácskozás a gép­állomások munkájának sok fontos és új vonását vitatta meg. Megállapították, hogy a gépállomások közel tízéves fennállásuk óta sokat tettek a mezőgazdasági termelés terén. Jelentős szerepük volt és van a termelőszövetkezetek létre­hozásában és azok gazdasági, szervezeti, politikai megerő­södésében. A gépi munkák nagy arányú alkalmazása számos munkafolyamat gépe­sítése a mezőgazdaságban nagyrészt a gépállomások ne­véhez fűződik. Úttörő munkát végeztek a gépállomások ab­ban is, hogy a dolgozó pa­rasztságot nemcsak megismer­tették a gépi munka előnyei­vel, hanem sok ezer paraszt­­fiatalt tanítottak meg a leg­újabb technikai ismeretekre, a gépek kezelésére. Paraszt­­fiatalokból szakmunkásokat képeztek. Korábban a gépállomások fő feladatait abban jelölték meg, hogy felelősek a ter­melőszövetkezetek e­gész gaz­dálkodásáért és ebből kiindul­va azt szabták meg a gépállo­mások számára, hogy válja­nak a termelőszövetkezetek fejlesztésének és megszilárdí­tásának, a falu gazdasági, kul­turális és társadalmi felemel­kedésének szilárd oázisává. Továbbá, legyen ez­ a mezőgaz­dasági termelés fejlesztésének és élenjáró termelési módsze­rek bevezetésének gépi, a gro­ts zootechn­ikiai központjai. A fenti feladatokat a gép­állomások csak részben tud­ták ellátni. Miért? Kialakult a gépállomások egy részénél az a helytelen szemlélet, hogy a termelőszövetkezetek vannak a gépállomásokért és nem for­dítva. A gépállomások egy ré­sze nem tett eleget a termelő­szövetkezetekben szerződésben vállalt kötelezettségeiknek. Több esetben késve és az ag­rotechnikai eljárások­ betartá­sa nélkül végezték a tsz-ek mezőgazdasági munkáit. Eve­ken keresztül igen komoly hi­bák voltak a munkák minő­sége terén is. A gépállomások által elkö­vetett hibák nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a termelőszövetkezetek egy ré­sze függetleníteni akarta ma­gát a gépállomásoktól. Azt is meg kell végre mon­dani, hogy az a feladat, amit korábban a gépállomások elé tűztek, hogy a falu gazdasági, politikai és kulturális bázisai legyenek, kissé túlzott volt és ennek a végrehajtására ele­gendő erejük nem volt, bár sokat tettek ezen a területen. Még inkább irreálisnak mond­ható az a feladat, hogy a gép­állomások felelőseit a terme­lőszövetkezetek egész gazdál­kodásáért. A­ tanácskozás a jövő feladataival foglalkozott és leszögezte, hogy a termelő­szövetkezeti mozgalom fejlő­dése érdekében a gépállomá­sok fő feladata a tsz-ek meg­erősítésének elősegítése, a tsz-ek az egyszerű szövetkeze­tek, társulások és az egyéni­leg dolgozó parasztság számá­ra a jó minőségű gépi munka elvégzése. Lehetővé kell tenni, hogy a jól gazdálkodó, erős tsz-ek sa­ját erőből uniiverzál traktoro­kat vásárolhassanak munka­­gépeikkel együtt. A gépállomások feladatát és szerepét azért is szükséges tisztázni a jelenlegi viszonyok között, mivel­ a Szovjetunió­ban, mint ismeretes, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága határozata alapján a g­épállomások szere­pe és feladatköre megválto­zik és ezzel kapcsolatban ná­lunk is különböző helytelen nézetek merültek fel. Nálunk is voltak, olyan nézetek, javas­l­­atok, hogy szüntessük meg a gépállomásokat, adjuk át a gé­peket a tsz-eknek. Ebben a kérdésben az MSZMP Köz­­­­ponti Bizottsága részéről ha­tározott állásfoglalás történt. Nálunk a meglevő termelő­szövetkezetek még korántsem képesek arra, hogy saját ere­jükből szerezzék be a terme­lési folyamat elvégzéséhez szükséges valamennyi gépet Még inkább nem képesek er­re a jövőben alakuló termelő­­szövetkezetek, amelyeknek legnagyobb része az első évek­ben még a legszükségesebb épületekkel és tenyészállatok­kal sem rendelkezik, tehát nincs ereje ahhoz, hogy gé­peket vásároljon. Ezért az ál­lam az olcsóbb gépállomást gépi munka biztosításával nyújt nagy segítséget a tsz-ek­nek és lehetővé teszi számuk­ra, hogy a gépek igénybevé­telével elvégezzék a legfonto­sabb mezőgazdasági munká­kat. A gépállomások az általuk végzett gépi munkákon túl­menően nyújtsanak segítséget a termelőszövetkezeteknek a­­ növénytermesztés és állatte­­­­nyésztés gépesítésének minden­­ területén abból a célból, hogy­­ a terméshozamok növekedje­­­­nek, és a termelési költségek csökkenjenek, végső soron a szövetkezetek erősödjenek. At gépállomások működési területükön hozzájárulnak a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez, a termelőszö­vetkezetek számszerű növelé­séhez. Szükséges, hogy a gép­állomáson dolgozók anyagi ér­dekeltsége a tsz-ekben végzett munka eredményeiben is je­lentkezzék. A két szektor kap­csolatának megjavítását cé­lozza ez,é s a tsz-ekben dolgo­zó traktorosok nyereségrésze­sedésének megállapításánál a végzett munka után 30 száza­lékkal magasabb szorzószámot alkalmaznak ezután a koráb­bihoz képest. Szerződésben vállalnak kötelezettséget arra is, hogy a termésátlagok túl­teljesítéséhez munkaegységet írjanak jóvá a gépállomás­ dolgozók részére. Bár fontos célkitűzés, hogy a gépállomások bevételeikből fedezzék a kiadásaikat, az ál­lam szükség esetén anyagi támogatással is hozzájárul, hogy a gépállomások a tsz-ek részére­­végzett munkájának költsége alacsony legyen. Ezért a kormány kedvezmé­nyes gépi munkádí­jat biztosít a tsz-eknek. A gépállomások­nak viszont törekedni kell az önköltség csökkentésére, min­denekelőtt a gépek jobb ki­használásával, s a munka mennyiségének növelésén kí­vül, a helyes anyag felhasz­nálással és a munkaszervezés meg­­­avatásával. A gépállomások igaz­tatói és szakemberei segítséget nyúj­tanak majd a tsz-ek terveinél­, elkészítésében és a munka­szervezetek kialakításában. Már a tervek készítésénél szaktanácsaik alapján érjék el, hogy a tsz-ek érvényesít­sék a helyes arányokat és a komplex gépesítés irányába fejlesszék üzemük gépesítését Számos tsz-ben a tsz-tagok maradásága akadályozza a gé­pek nagyobb arányú igénybe­vételét Azt mondják, hogy akkor ők nem tudnak annyi munkaegységet szerezni, ha a gépek végzik el a munkát A gépállomás a vezetőik feladata, hogy ezt a helytelen nézetet felszámolják. Magyarázzák meg, hogy a gépesítés való­ban szabadít fel munkaerőt, de ugyanakkor lehetővé teszi azt is, hogy a tsz-ek nagyobb jövedelmet biztosító munka­intenzívebb növényeket is ter­messzenek. Külön kell beszélni az állattenyésztés gépesítéséről. Itt még a kezdeti lépéseket sem tettük meg. A felszabadu­lás előtti állapotokhoz viszo­nyítva alig-alig van előreha­ladás. A nagyüzemekben, ahol modern istállók vannak, még ott is a legtöbb helyen rég módon, kézi erővel dolgoznak. Ez az oka, hogy az állati ter­mékek önköltsége magas, a termelés drága. Mit lehet ten­ni ezen a téren? feltétlenül gépesíteni kell az állattenyész­tés legkülönbözőbb munka­folyamatait. Ezt ma már na­gyon sok tsz-elnök látja, sőt többször fel is említi. A ta­karmányok betakarításánál és előkészítésénél a kaszálást, a silózást, a gyökgum­ós növé­nyek aprítását, a darálást és a szecskázást kell gépesíteni elsősorban. Ezek viszonylag nem nagy beruházást igényel­nek és gyorsan is megtérül a befektetett költség. A gépi munkán túlmenően célszerű fokozatosan áttérni az egyéni dolgozó parasztok számára végzendő szolgáltatá­sokra is (kovács-, bognármun­kák, kisgépjavítás és egyéb műszaki jellegű munkák). Az elmúlt évben a gépállomások ezt melléküzemági tevékeny­ség keretében végezteti. A ta­­­­pasztalatok azt mutatják, hogy­­ hasznos dolog ez és feltétlen­­ tovább kell fejleszteni. Vi­­­­gyázni kell azonban arra, hogy , a melléküzemági tevékenység­­ keretében elsősorban tsz gé­peinek és a dolgozó parasztság kisgépeinek a javítását végez­zék. Gazdasági tevékenység mellett politikai munkát is folytassanak A gépállomások természete­sen a jövőben sem mondanak le arról, hogy gazdasági te­vékenységükön túlmenően politikai felvilágosító munkát folytassanak a mezőgazdaság szocialista átszervezése érde­­­­kében. A tsz-ekkel való kap­­­­csolat állandó javítása mel­lett az egyénileg dolgozó pa­rasztoknál végzett munkák so­rán felvilágosítják azokat a nagyüzemi gazdálkodás, a tsz előnyeiről. E munka elvégzé­sére a traktorosoknak van a legnagyobb lehetőségük, akik nap mint nap termelési kap­csolatba kerülnek a dolgozó paraszttal Igaz, hogy a gépállomások mindenekelőtt a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek fejlesztését segítik elő, ugyan­akkor azonban segíteni kell a termelőszövetkezetek alacso­nyabb formáinak a létrejöttét is. Jó kapcsolatokat építsenek ki a földművesszövetkezetek­­­­el is, amelyek irányítják a dolgozó parasztok társulásait, szakszövetkezeteit. AUDIATUR ET ALTERA PARS avagy: néhány szó az emberségül Nehéz ügy az emberség kér­dését feszegetni akkor, amikor valamely törvény végrehajtá­sával kapcsolatban kerül a mérleg serpenyőjébe. Hiszen a törvényeket a jogrend, az em­­­­beri együttélés, az igazság írott szabályba merevítése céljából hozzák, s néha éppen követke­zetes végrehajtásuk eredmé­nyeként fordulhat az elő, hogy az emberség fogalma szenved csorbát. Persze ez az eszmefut­­t­­atás nem általánosítható, sőt­­ szocialista államrendünkre ép­a III. kerületi Tanács olyan in­tézkedése szülte, amelyre fel­tétlenül ráillenek az előbb el­mondottak és amelyre nyugod­tan ráillik az embertelen jel­ző, tehát a törvénysértő is, özvegy Molnár Bottánné, klinikai laboratóriumi asszisz­tens könnyek között mesélte el szerkesztőségünkben, hogy az­­ elmúlt hét szombatján, távol­­i létében feltörték lakását, búto­­­­rát kihurcolták csak azért,­­ hogy egy kilakoltatás-­ eljárást­­ le tudjanak ellene folytatni.­­ Majd elmesélte az ügy előzmé­nyeit, amelyek a következők : Három évvel ezelőtt, amikor férjhez ment, nem tudott la­káshoz jutni. Sógora, aki hosz­­szabb külföldi tanulmányútra ment, minden istenszolgálta­­­­tás nélkül befogadta arra az időre, amíg távol volt. Ködtrm meghalt a férje, és amikor só­gora évek múltán visszatért nehézkessé vált további ott­­tartózkodása. Beadott tehát la­káskérvényt a III kerületi Ta­nácshoz, ahol közöltek vele: ha talál megfelelő lakást, kiutal­ják számára. A Kígyó a 49. szám alatt lakott egy szoba, konyhás lakásban a barátnője,­­ akinek férjét ez év elején Bu­dapestre helyezték, s aki haj­landó volt lakását átengedni mindenféle lelépési díj mellő­zésével. Sógora akkor telefo­non­ megkérdezte Kiss Sándor elvtársat, a III. kerületi Tanács V. b. elnökét: milyen módon igényelje ki Molnárné a la­kást. A tanácselnök azt vála­szolta, hogy nyugodtan költöz­zön oda és a kiutalást majd megkapja. A törvénysértés már penséggel nem is jellemző. A klasszikus idézető cím: hall­gattassák meg a másik fél is — a szocialista államok embersé­ges törvénykezésének egyik aranypillére, pontosan ezen ál­lamok emberséges törvényke­zésének egyik aranypillére, pontosan ezen államok társa­dalmi rendszeréből fakadólag. Ezt az aranyigazságot figyel­men kívül hagyni annyi, mint a szocialista törvényességet megsérteni és egyben az em­berség fogalmát sárba taposni. Itt kezdődött, mert Molnárné előbb költözött be a lakásba, mielőtt a kiutalás kezében lett a lakásgazdálkodási osztály előadója végre közölte Molnár­­néval, hogy a kiutalást elkészí­tette, jöjjön vissza később és addigra alá is íratja. Délután két óra körül, amikor az asz­­szony visszatért, legnagyobb megdöbbenésére az előadó azt közölte vele, hogy kérelmét el­utasították és át kell adni a lakást. Megdöbbenve távozott, ás megdöbbenése csak fokozó­dott, amikor másnap munka­helyén telefonon felhívta a la­kásgazdálkodási osztály admi­nisztrátora és közölte vele, hogy szombatig ürítse ki laká­sát, mert ellenkező esetben ki­lakoltatják. Molnárné ekkor kijelentette, hogy telefonérte­sítésre ilyet nem vesz tudomá­sul, írásban kézbesítsék ki ne­ki a határozatot. ARRÓL VAN SZÓ UGYANIS, hogy a lakásügyek előadója szerint Molnárné törvényelle­­nesen költözött be és így kila­koltatása jogos, mert erre tör­vény van. Igen ám, de Kiss Sándor tanácselnök meg éppen azt javasolta, hogy így járjon el Ezt Kiss elvtárs nem is ta­gadja. De egyébként az is ki­derült, hogy az ügy előadója az emlékezetes csütörtöki napon elkészítve bevitte hozzá a ki­utaló határozatot, aláírás vé­gett.­­Ekkor azt kérdezte tőle Kiss elvtárs, miért nem ő írja alá a határozatot, mint ahogy az lenni szokott. Az előadó ki­jelentette, hogy a kiutalást törvényellenesnek tartja. Az elnök erre azt mondta, hogy akkor ő sem írja alá, s csele­kedjen az előadó belátása sze­rint. Az pedig ezek után a­lt­ volna. Persze az már vitatható, hogy az új lakó akkor is beköl­tözött volna-e, ha erre nem biztatják. De erre még majd később visszatérünk. Szóval Molnárné február 18-án egy ígéret birtokában a lakást elfoglalta és igénylését szabályszerűen benyújtotta. Az igénylésre Kiss Sándor ta­nácselnök sajátkezűjéig ráírta: kivizsgálandó és a lehetőség szerint teljesítendő. De a hetek egymás után múltak, teltek, a kiutalás nem született meg. Hol az elnök nem volt benn, hogy az előadó megtárgyalja vele az ügyet, hol az elnöki aláírás hiányzott már csupán a kiutalásról. Szombaton ebben az ügyben szaladgált, s ekkor történt meg az, hogy lakását feltörve, távollétében kilakoltatták. Bú­­tor­át először régi lakóhelyére, sógorához szállították vissza, aki azonban családjával együtt elutazott és így a lepakolás félbemaradt. Ezután az egész szállítmányt a III. kerületi Ta­nácshoz irányították, s jelen­leg is ott van beraktározva. Az égvilágon semmije nincs, egy darab fehérneműt nem tud cserélni, mert mindene a rak­tárban van. Mi az ügyet panaszára meg­vizsgáltuk és egy olyan bonyo­dalmas, szövevényes valamit találtunk, ami feltétlenül a nyilvánosság elé kívánkozik, utalást megsemmisítette, kicsi­koltatási végzést hozott amit azonban nem kézbesíttetett a címzetnek, hanem adminisztrá­torával telefonon közöítette ve­le annak tartalmát Az előadónak igaza van ab­ban, hogy a lakást Molnárné törvényellenesen foglalta el Molnáraiénak abban van igaza, hogy a tanácselnök útmutatása alapján cselekedett. Az ember­ség ellen viszont a III. kerü­leti Tanács súlyosan vétett. Mert ezt a határozatot 3 héttel hamarabb is közölhették vol­na Molnárnéval nem kellett volna a felelősség kérdésével játszadozni. Lett volna ideje a lakónak a törvényben előírt 3 napos kiürítési határidőn belül bútora felől intézkedni, bár az előadó szerint az önkényes la­kásfoglalásnál az azonnali ki­­költöztetést is lehetővé teszi a törvény. S ha már Kiss Sán­dor tanácselnök a lakásfogla­lással egyetértett, kérdés, hogy ugyanolyan önkényes volt-e a lakásfoglalás, mint amilyen­nek a törvény általában az ön­kényességet meghatározza. A LAKÁSÜGYI ELŐADÓ nem hallgatta meg Molnárnét, mert ővele nem is volt kap­csolatban. Viszont a határoza­tot is a szenvedő fél meghall­gatása nélkül hozta. Mi éppen az eljárás miatt emeljük fel szavunkat, mert a „hallgattas­sák meg a másik fél is“ elv és ezzel együtt a szocialista törvényesség elve súlyos sérel­met szenvedett Egy percig sem állítjuk azt, hogy Molnár­­nénak a tanács köteles volt vagy jelenleg is köteles lakást adni. Az eljárásit tartjuk tör­vényellenesnek, azt az eljárást, ammely egy­ törvénytelen csele­kedetet egy újabb törvénytelen cselekedettel kívánt egyenes­be hozni. Audiatur et altera pars... mondja cím, és hozzátehetjük: már az emberség nevében lé­p­ő Felkai Ferenc EZEKET A GONDOLATOKAT A MÚLT HÉT CSÜTÖRTÖKJÉN Nagyvilág irodalmi est a Déri Múzeumban Vidéki városok közül Deb­­­­recent érte a megtiszteltetés,­­ hogy a Nagyvilág című iro­dalmi folyóirat fennállása óta elsőnek itt rendezte meg irodalmi estjét. A folyóirat szerkesztői, vezetői városun­kat választották erre az alka­lomra s a választás nem is volt tendencia nélküli.­­ Debrecen sokszázéves kultu­rális hagyományával nem­­­egyszer benne lüktetett a vi­­l­­ágirodalom szívverésében,­­ ablakai mindig szélesre tárul­tak a haladó gondolatok előtt. Persze a világirodalom fé­­­­nyessége legtöbbször egy-egy­­ nagy vállalkozó szívének­­ gyújtó lencséjében ragyogott, de ezek mindig tele marok­kal hozták ide az emberség,­­ a haladás, a költészet szép­­ eredményeit ! E gondolatokat Juhász Gé­­z­a a fogalmazta meg sűrített poézissel megnyitó előadásá­ban. Neveket írókat sorolt fel akik költői nagyságukat a világirodalom csillagjegyén is fényesítették és örökös gondjuk volt, hogy a világ­­irodalom legjavát megmutas­sák népünknek. Fordítottak, s ez elődök munkáit most újak folytatják. Debrecenben nő a fordítógárda, igényük, szándé­kuk ma sem kevesebb, mint a régieké. • Az est sikere a közönség ér­deklődésében is lemérhető. Kivételes dolog, hogy Debre­cenben irodalmi ünnepség annyi nézőt vonzzon, mint a Nagyvilágé. Nos, úgy látszik, hogy ez az est volt az a kivé­­­­teles, mert aki hat órára íral kezeit, már ülőhely nélkül ma­­r­radt.­­ S az előadás hat órám j­u volt hirdetve. A közönség nagyrésze az I­­rodalom iránt intenzívebben­­ érdeklődők köréből verbuvá­lódott. Középiskolai és ey­te- i tém­i tanárokból, diákokból, főiskolai hallgatókból, s csak­­ elvétve más foglalkozásúak- j­­­bőt Nem mintha levonna a0-­j­­­lamit az est értékéből de fel­­­­tétlen meg kell jegyezni, hogy­­ frontáttörésre van szükség­­ ezen a területen. Tágítani, szé­­l­­esíteni kell a horizontot. A­­ lehetőség megvan, élni kell vele. S az est sikerére jellemző az is, hogy a közönség nagy része­­ az elég hosszúra nyúlt műsor végéig kitartott. Fegyelemmel­­ és tisztelettel. Pedig a szemel­­vények összeválogatása elég­gé elnagyolt volt. A közönség azonban nem ezt vette észre. A szebbik ré­­­­szét, s ennek az örömével­­■ megfényesítette az egész ün­nepség hangulatát.­­ Az előadók közül Latino­­vits Zoltán művészete jelen­tette a legnagyobb élményt. Határozott és kivételes szí­nészi előadói tehetség. Leg­­megragadóbb Verharen Szél című költeményének előadá­sa volt. Hangszerelésében együtt volt minden költői lé­nyeg és minden költői szán­dék. S az a félelmetes erő is, mely a sorok mélyéből eli­­bénk csapott. Latinovits en­nek a mélységnek tű­zét lo­bogtatta. Rabb Edit rutinos előadásá­ból néha hiányzott az érze­lem, ami különösen Anna Frank naplórészleteinél lett volna szükséges. Szabó Ibolya tehetsége inkább a versek előadásánál érvényesült. Hux­ley prózájából felolvasás köz­ben épp az veszett el, ami a lényege: a szellemesség. A debreceni vonósnégyes Haydn muzsikáját tökélete­sen szólaltatta meg. Az est hangulatának előkészítésében oroszlánrészük volt. Kardos László előadása két gondola­tot variált. A szovjet iroda­lom és a nyugati irodalom he­lyes kritikai értékelésére hív­ta fel a figyelmet Debrecze­­ni Tibor összekötő szövege szellemesen közvetített a kü­lönböző költők és műfajok között A Nagyvilág eddigi számai egyenként is és összességben is színesebbek és gazdagab­bak, mint a vasárnap esti be­mutatkozás. A műsor temati­kájában némi szűkösség árul­kodott, s az összhatás így alat­ta maradt a várakozásnak. Pedig alkalom és lehetőség e várakozás kielégítésére a Nagyvilág példányszámaiból bőven adódhatott volna. Mind­ezek ellenére az est hasznos volt, szép volt, él­ményt jelentett. A követke­zőkben a rendezők most már toldják meg még egy lépés­sel és akkor hiánytalan is lesz, í & y — Elűzöm­lett a Műanyag­gyár. Az élüzemavató ünnep­séget április 4-én este tartják a Hungária étteremben. — Az Orvosi Műszergyár­ban a dolgozók átlag 17 és félnapi fizetésüknek megfele­lő összeget kaptak nyereség­részesedésként. A részesedést üzemrészenként osztották ki Az üzem eredményeit szerdai ü­nnepi párb­anon értékelik.j

Next