Hajdú-Bihari Napló, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-01 / 102. szám

Békegyűlések voltak a megyében Hajdú-Bihar megye dolgozói egyre nagyobb számban hal­latják szavukat és foglalnak állást az amerikai imperializ­mus háborús készülődései el­len, s tiltakoznak az atom- és hidrogénfegyverek gyártása el­len, csatlakoznak a Szovjetunió javaslatához , ahhoz, hogy ko­runk tudományos felismeréseit ne a tömegpusztítás, hanem az építés, a haladás, a fejlődés szolgálatába állítsuk. Az elmúlt vasárnapon a me­gye négy helységében, Hajdú­nánáson, Hajdúhadházon, Haj­­dúdorogon és Hajdúszoboszlón tartottak békegyűléseket a dol­gozók, ahol követelték az atom- és hidrogénfegyverek gyártásának és pusztító célra való alkalmazásának eltiltását, és állást foglaltak a békeszere­tő népek eddiginél is szilár­dabb összefogása mellett. Jól sikerült a szabás­varrás tanfolyam A Hajdú-Bihar megyei Tej­ipari­­Vállalat nőtanácsa még az elmúlt év végén szabás­varrás tanfolyamot szervezett. Az üzem nődolgozói közül töb­ben részt vettek a tanfolya­mon, amelyet Karikó Gyuláné, a Ruhagyár dolgozója vezetett. A hathónapos tanfolyam a napokban fejeződött be. A részvevők sikeresen letették a vizsgát és megkapták a tanfo­lyam eredményes elvégzését igazoló oklevelet is. Scapin furfangjait mutatja be a Fazekas Mihály Gimnázium KISZ szervezete A Légy jó mindhalálig és a Pál utcai fiúk után ez évben Moliere­­Scapin furfangját mutatják be a Fazekas Mihály Gimnázium KISZ szervezeté­nek színjátszói. A bemutató előadás május 5-én este 7 óra­kor lesz a Csokonai Színház kamaraszínházában. A darabot Barla Gyula és Pálfy István tanárok tanítot­ták be, a rendezői munkát Thuróczy György, a Csokonai Színház rendezője irányította. A darab szereplői diákok és Pálfy István a gimnázium tanára. A további előadásokra május 12-én és 19-én kerül sor. 21 munkába álláshoz nagy segítséget nyújt a városi ifjúságot elhelyező bizottság elhelyezkedése biztosítottnak látszik, viszont további 426 fia­tal elhelyezésének problémája még megoldatlan. Az utóbbi csoport létszámában a vidé­kiek is benne foglaltatnak, akik az összlétszámnak mint­egy 50 százalékát teszik ki. Megtárgyalta a bizottság a szakiskolák képviselőinek be­számolóját is, amelyből kide­rült, hogy több üzem és vállalat nem szaktudása alapján foglal­koztatja az odakerült — például — gépipari techni­kumot végzett fiatal mun­kavállalót. Az is előfordult, hogy bizonyos szakon képesített munkaválla­lóval szemben csupán osztály­vizsgával rendelkezőket része­sítettek előnyben a felvétel­nél. A továbbiak során a nagyobb üzemek és vállalatok képvise­lői bejelentették technikusi és ipari tanuló létszám igényüket. Ezek szerint a Járműjavító 30 ipari ta­nulót, a Gördülőcsapágy­gyár 6 technikust és 33 ta­nulót, az Orvosi Műszer­­gyár 10 technikust és 9 érettségizett tanulót, a La­katos- és Gépipari Vállalat 30 tanulót, a MÁV Igazga­tósága 10 technikust és 10 érettségizett tanulót, a MÁV főzőház 30 tanulót igényel. A kereskedelmi vállalatok 80—90 tanuló,­­ az építőipari vállalatok 120 tanuló foglalkoz­tatását tudják biztosítani és jelentős igény jelentkezik a kisipari szövetkezetek és a magán­iparosok részéről is. Jelentős volt az a javaslat, amelyet a KISZ bizottsági tag­ja terjesztett elő. Eszerint az ipari tanulóképzésből kimaradt fiatalok részére egy átképző műhelyt lehetne létesíteni, ahol a fiatalok különböző szakmunkákat sajátíthatná­nak el. A KISZ gondoskodna a szükséges szakoktatókról és munkagépekről. A bizottság a javaslatot elfogadta és továb­bította az illetékesek felé. Végül a bizottság a 14—16 éve­sek részére a félműszakok bevezetésének megvalósí­tását javasolta, amihez a vállalatok is hozzájárulná­nak,­­ de a létszám- és béralap keret ennek meg­valósítását hátráltatja. Ezzel kapcsolatban is az illeté­kesekhez fordulnak orvos­lásért. Végül a bizottság elhatároz­ta, hogy a jövőben is állan­dóan figyelemmel kíséri az ifjúság elhelyezkedésével kap­csolatban felmerülő problémá­kat és a lehetőség szerint elő­mozdítja a továbbtanulást, il­letve az elhelyezkedést. Egyéb­ként a városi tanács munka­ügyi osztálya ezekben a kér­désekben mindenkor rendelke­zésére áll az érdeklődőknek. A városi tanács mellett élet­re hívott ifjúságot elhelyező­­ bizottság a napokban tartotta első ülését. A bizottságot, —­­ amint azt elnevezése is mutat- t ja — azzal a célzattal hívták életre, hogy az ifjúság elhe­lyezkedése problémáinak meg­oldásában segítséget nyújtson. Éppen azért a bizottság a tö­megszervezetek, — tanácsi osz­tályok, — szak- és középisko-­­ lák, — valamint az üzemek, vállalatok képviselőiből áll. Első ülésén a bizottság fel­mérte a város területén az ál­talános-, a szak- és középis­kolát elvégző fiatalok helyze­tét és megállapította, hogy­­ mintegy 1642 általános iskolát, 1­959 szak- és kö­zépiskolát végző fiatal to­vábbtanulásának, illetve munkábaállításának prob­lémáját kell megoldania. Kiderült, hogy a 8 általános iskolát ez évben elvégzők kö­zül kb. 1269 fiúnak és leány­nak lesz továbbtanulási lehe­tősége a különböző felsőbb is­kolákban s így 66 fiú és 307 lány munkába állítá­sáról kell gondoskodni. A szak- és középiskolákat ez évben elvégzők közül 300 azoknak a száma, akik to­vábbtanulnak. 233 fiú és lány Teljes lendülettel folyik az idei ipari vásár építkezése Ahogy közeledik a buda­pesti ipari vásár megnyitásá­nak napja, úgy növekszik a vásárépítés lendülete. A vá­rosliget tágas térségében mun­kások százai nyüzsögnek. Amerre csak a szem ellát, mindenütt építőanyagok he­vernek, gépek dolgoznak. Se­rény munkáskezek formálják a pavilonokat. Az építkezés vezetősége arra törekszik, hogy az ideiglenes jellegű sátrakat, bódékat, a kirakodó vásárok­ra emlékeztető építményeket állandó rendeltetésű fedett és zárt csarnokokkal és pavilo­nokkal cseréljék ki. Az idén mintegy 10 ezer négyzetméternyi alapterüle­­ten építenek új csarnokokat és pavilonokat. Az új épületek közül megemlíthetjük a 2000 négyzetméter alapterületű nyi­tott vasvázas csarnokot, amelyben az Építésügyi Mi­nisztérium állít ki. Az OKISZ 1800 négyzetméteres alapterü­letű pavilont épít. A vásár esti megvilágításá­ra nagyszabású műszaki elő­készületek folynak. A vásár ugyanis mint ismeretes, este 10 óráig tartja nyitva kapuit, így a munkából délután el­távozó dolgozóiknak is lesz idejük a kiállítás megtekinté­sére. Több mint 3 kilométer hosszúságú kábelt helyeznek el. Különös gondot fordítanak a széles, kényelmes közleke­dési utak rend­behozására, va­lamint a pihenőhelyek és vendéglátó vállalatok elhelye­zésére is. A tisztaság érdekében Debrecen területén plakátok , hívják fel a figyelmet a tiszta­ j­ságra. Ez azonban még nem­­ elég. Csak úgy lehet elérni­­ utcáink, tereink tisztaságát, s ha az emberek segítik egy-­­­mást, magyarázó jó szóval­­ figyelmeztetik azokat, akik­­ nem törődve a város tisztasá- i­gával, úton-útfélen Remetei-­­ nek, papírt dobálnak el, gyü-­­­mölcsmaradékot hajigálnak, és ráadásul köpködik a naprafor­gó- és tökmaghéjákat. Egyszó­val vannak még, akiket meg kell nevelni, mert maguktól nem jönnek rá, hogy szemetel­ni nem illik és nem is szabad. A figyelmeztető jó szó sokat segíthet és ezt ne mulassza el senki, ha tetten ér egy-egy sze­­metelőt. Szükséges azonban az is, hogy a rendeleteknek is érvényt szerezzenek és bün­tetést szabjanak azokra, akik utcáinkon, köztereinken véte­nek a köztisztaság szabályai ellen. Igen helyesen cselekedett a III. kerületi tanács végre­hajtó bizottsága, amikor köz­­tisztasági szabálysértések miatt 30 forinttól 100 forintig terjedő pénzbírsággal sújtotta legutóbb a következőket : Pintér József, Lorántffy u. 46. Kovács Gábor, Marx Károly u. 96., özv. Pálosi Mihályné, Marx Károly u. 51., özv. Mezei Ferencné, Baross u. 13., Kozma Mihályné, Marx Károly u. 102.,Galambos Lajos, Hajnal u. 5., Karsai Zoltánné, Rosenberg házaspár u. 8. és Molnár Istvánná, Marx Károly u. 90. Debrecen visszakéri díszhintóját Ez évben a népi demokrati­kus államok lótenyésztési kongresszusát Magyarorszá­gon tartják meg, amelyre igen sok külföldi látogató ér­kezik. Bemutatásra kerülnek lótenyésztésünk büszkeségei. Kocsi és lóversenyek is sze­repelnek a programiban. Meg­tekintik a vendégek a Debre­ceni Méntelepet, a márac és a kungyörgyi méneseket. Deb­recen város régi híres ötös­fogatának díszhintója, vala­mint a nagyértéket képviselő szerszámkészlet jelenleg az állami gazdaság tulajdonában van. A város kérte, hogy adják vissza Debrecen tulajdonába a díszhintót és az ötösfogat felszerelését, de a kérés nem talált meghallgatásra. A Deb­­ceni Városi Tanács végre­hajtó bizottságának határozata értelméből most a Miniszter­­tanácshoz fordulnak, hogy visszakapják. Diákifjúsági napok Debrecenben A városi KISZ bizottság mellett ősz óta működik a kö­zépiskolás diákok sajátos prob­lémáival foglalkozó középisko­lai diáktanács. A diáktanács egyik legfontosabb feladata, hogy összefogja és irányítsa a középiskolákban folyó ifjúsági és KISZ munkát, szervezze a diákok közös megmozdulásait, rendezvényeit. A diáktanács terve és munkájának eredmé­nye a május harmadikén és negyedikén megrendezendő vá­rosi diákifjúsági nap. Harmadikén, szombaton dél­után négy órai kezdettel a Csokonai Gimnázium díszter­mében valamennyi debreceni középiskola önképzőköreinek részvételével összevont önkép­zőkör­­gyűlést tartanak. A gyűlés célja, hogy az egyes ön­képzőkörök tagjai kicseréljék tapasztalataikat, megbeszéljék közös problémáikat. A vita és tapasztalatcsere után legjobb műsorszámaikból tartanak be­mutatót az önképzőkörök. Vasárnap délelőtt nagyerdei túrára mennek az iskolák turista csapatai. Délután a szo­kásos ifjúsági össztánc műso­rába kapcsolódnak be, ahol egyórás műsort adnak a világ­­irodalom legszebb szerelmes verseiből, és ezért az össztánc most vasárnap este tíz óráig tart. Az ifjúsági nap keretében fogják értékelni az április ele­jén megrendezett KISZ vezető­képző tábor eredményeit, és ekkor lesz a tanfolyam ünne­pélyes bezárása is. emlékezni, közű­ködés FIATALOKRÓL, ÖREGEKRŐL, HAJDANI ÉS ÚJ MÁJUS ELSEJÉKRŐL . •­­­ Újra május el­sejére készülődünk. Az igazi tavaly, mely rendesen együtt érkezik a nagy mun­kásünneppel, hogy zöldbe borítsa május elsejére a Péterfiát, most elég szűk­­markúan bontogatta zászlóit az új tavaszi lombok­at. Mégis a Péterfián, a Simo­­nyi úton és a Nagyerdőn borzongva átsuhan a közeli nagy ünnep hangulata. Má­jus elsejére, készül Debre­cenben mindenki... Öre­gek, akiknek lelkében régi május elsejék öröme dereng és fájdalma borong, fiata­lok, akik jövendő boldog május elsejékről álmodoz­nak. Velük beszélgetek most, a májusi ünnepről... És az esztendőkről, melyek a május elsejék között vo­nulnak, és magukban hor­dozzák a boldogságot vagy bánatot, a reménységet, az életet. Nyomdászok... A legfia­talabb 18, a legidősebb hat­van éves. A hatvan eszten­dős Rosenfeld Zoltán persze régi májusokra emlékezik. 1916-ban ment nyomdász­inasnak, éppen egy május elsején. Fiatalon, az élet küszöbén érte meg az első szabad máj­ust 1919-ben. — Cs­önyörű volt - mondja Rosenfeld Zoli bácsi. Életem legszebb felvonulá­sát láttam akkor. Vöröska­­tona voltam. De a nagy ün­nepet követte a nagyböjt. Ha „egyszer száz esztendő­ben" összejöttünk májust ünnepelni a „Margitban”, vigyázták szavunkat a kö­pök. De minden jó, ha a vége jó. Fő, hogy elmúlt. Most mi vigyázunk a mun­kásfiatalomra. ... Ki tudná megmondani, hány millió betűt pergetett le már világéletében az öreg Pista bácsi, a gépszedő, aki egykor a feleségével is egy május elsején ismerkedett meg. Míg gyakorlott ujjai nagy gyorsasággal cikáznak a szedőgép billentyűin, nagy vonulásokra emlékezik, kü­lönösen ilyenkor tavasszal. Titkos gyűlésekre emlék­szik, ahol őröket kellett ál­lítani, hogy le ne fülelje a rendőrség. Aztán egy izmos, fiatal fickót pillant meg Pista bácsi (persze csak a lelki szemeivel) , önmagát. Azóta már a fia is emberré serdült. Azóta Leningrád­­ban tanult a fia Pista bácsi­nak. — Mert higgye el, a mai május elseje egy majális a régihez képest. ... Elhisszük Pista bá­csi... És itt vannak a fiatalok, akik csak­ sejtik a múltat. Erdei Sándornak, a 25 éves gépmesternek az apja be­szél önmagáról, meg az ő apjáról, aki a Vagongyárból ment a Nagyerdőre május elsejézni — titokban. Sűrű tuúlt még akkor, igazán nagy volt az a Nagy­erdő, és sokszor villant a rendőrkard, csattogott a kardlap a tavaszi lombok alatt, így kapta és így adja át a kardlapok, ese­ndő­­ szuro­nyok emlékét az apja Erdei Sándornak. Sándor két éve nősült és a jövő hónapban hozza haza az új bútorát a Dobozi úti szép új lakásba Mert ha „jól jön ki a lépés, Sándor háromezer forintot is hazavisz a túlórákkal. Fe­lesége is nyomdában dolgo­zik, az is hazahoz közel egy ezrest. A színes nyomó­gép mestere Erdei Sándor. Az élete is derűs és színes. Szépen él. ... És a legfiatalabb, Szűcs Géza. Tizennyolc éves. Rosszra már nem emléke­zik. A felszabaduláskor öt­esztendős volt, és most a második „felszabadulása” előtt áll. Nyomdászsegéd lesz. Édesanyja is itt dolgo­zik az Alföldi Nyomdában. Könyvkötő. Talán éppen most köti a könyvet, amit a fia nyomtatott. Magabiztos, erős, keménynézésű fickó Szűcs Géza. Az Ifjú Gárda díszszázadában menetel má­jus elsején. Nem ismeri az elnyomást. S úgy vonul majd az ünnepen, díszszá­­zadával az öreg Péterfián, ahol régi május elsejében Horthy-rendőrök lovainak patái csattogtak, úgy vonul, mintha mindig­­ az övé lett volna itt mintsea. -­­Hajul elseje. Az öreg munkások meghatottsággal, a fiatalok örömmel készül­nek a nagy munkásünnep­re. Én is rágondolok. És arra, ami utána következik: egy újabb dolgos esztendő­re, hogy minden több le­gyen és jobb, minden, ami az életet boldogabbá teszi. És azt hiszem, ez lesz a legszebb készülődés a­­ jövő május elsejére. F.­üY. Belláid..., legatin.... ,,Antiha“... /A napokban egy ismerősöm­­nek fáradtságról panasz­kodtam. Az illető erre bele­nyúlt a zsebébe és szolgálat­­készen, udvariasan megkínált egy szem Karillal. Úgy tette ezt, ahogy cukorral, vagy ci­garettával kínálják meg egy­mást. Amikor megjegyeztem­, hogy én nem élek vele, azt vá­laszolta, hogy nagyon csodál­kozik, mert ez nagyon jó gyógyszer és ő egy lépést, sem tud megtenni Karil nélkül, számára valamiféle­­táplálék ez a gyógyszer. Később — mi­vel betegségekről kezdtünk beszélni — kiürítette a zsebeit s ezekben igen sokféle beteg­ségekre találtam volna gyó­gyulást. Volt ugyanis zsebé­ben belfoid, ha netán felmér­gesítik a hivatalában, hát le­gyen kéznél, volt ott Kalmer pirin, Germicid arra az esetre, ha véletlenül megfázik. Belső zsebéből . Ultraseptilt szedett ki, azt is hordott magánál: „sohase lehet tudni” elv alap­ján, ha hirtelen valami gyul­ladásos megbetegedése lenne. A túlzás, vagy úgyis mond­hatnám mértéktelen gyógy­szerfogyasztás — bizonyos cikkekben — kezd nagyon el­­burjánzani. Ismerek olyan fia­tal nőt, aki kijelentette, hogy nem tud élni „Antika" nélkül. Értse alatta az Antineuralgika nevű gyógyszert. Sőt magam is akkor vagyok nyugodt, ha ott tudom a zsebemben a Troparint, bár férfiasan be kell jelentenem, hogy legalább négy éve nem volt gyomor­görcsöm, fújások viszont Belloidos. Legazinos üvegecskét hordanak a zsebükben s időnként csak úgy bekapnak útközben, munka közben, be­szélgetés közben — egy-egy szemet. Láttam Pesten, a színházban, hogy a mellet­tem ülő nem is idős és nem is betegesnek látszó­­férfi — szedett be egyszerre három Belfordot, pedig a „Csárdás­királynő” nem valami idegté­pő darab, de különben is a gyógyszer bevétele előtt és után is kiváló hangulatban volt az illető. Úgy hogy a gam részéről nem tartottam volna feltétlenül szükségesnek a Belfoid bevételét. rá t­évedés ne essék nem saj­­­­­náljuk a gyógyszert, sem mi, sem az állam. Aki beteg, vagy annak érzi magát,­­tagja meg mindazt a mennyiségű és minőségű gyógyszert, amire egészsége visszanyerésére szüksége van, meg is kapja! Ha ez Belloid, hát legyen Bel­loid ... Karil, vagy más „nép­­táplálék” számban menő gyógyszer. De ne halmozzuk! Egyeseknél egész kis magán­gyógyszertár található. Jegyez­­zük meg azt is: még az sem baj ha van otthon a legszük­­ségesebb gyógyszerekből, sőt! De ne halmozzuk, ha nincsen rá szükségünk, csak azért, mert egyszer szükség lehet rá. N­emrégiben körzeti orvosi 1 ” rendelőben jártam­ és ott tapasztaltam, hogy igaza volt Csokonai Vitéz Mihály­nak: Debrecenben mindenki doktor. Hiába könyörgött pél­dául az orvos egy idősebb nő­nek, hogy ne szedjen Karilt a 225-ös vérnyomásával, mert azt — azért csak erőszakosko­dott, — ő jobban tudta —, hogy de igen, neki írják ki azt a Karilt. Egyesek valahol hal­lanak valamiféle gyógyszert és elmennek az orvosi rende­lőbe s egy kis céduláról olvas­sák fel az orvosnak, hogy mit írjon ki számára. Előttem for­dult elő egy olyan jelenet, amikor a beteg görcsösen ra­gaszkodott valami ismeretlen nevű gyógyszerhez, ami az or­vos szerint csak ártana az ál­lapotának. A beteg végül még kis jelenetet is rendezett, úgy, hogy én is beleestem ebbe a „járványba” és gyorsan kiírat­tam magamnak egy kis ideg­csillapítót. Kettőt azonnal be­vettem, a többit itt őrzöm a Trovarin mellett. Ma mind a kettőt kipakolom a táskámból. Nincs értelme, hogy kilószám­ra együk a Belfoidot, az „An­tikat”, a Karilt__ Én leszo­kom róluk! Különben... szok­junk le együtt! (be) Vádiratot adtak ki egy sikkasztó ellen Vargics Sándorné, a fülöpi téűelmű vesszö­vetkezet felvá­sárlója volt, majd később az ot­tani TÜZÉP-telep vezetője is lett. Mindkét funkcióját arra használta fel, hogy jogtalan anyagi előnyöket biztosítson a maga számára és e célból egész sorozatát követte el a csalásoknak a társadalmi tu­lajdon kárára. Mint felvásárló, a vásár­lási nyugtákat több esetben nem íratta alá az eladóikkal, hogy azután később annyiról állítsa ki, amennyiről neki tetszett, így például a babra specializálta magát, 1583 ki­lóval többről állított ki nyug­tát, mint amennyit a valóság­ban kifizetett. Pusztán ezzel 65 ezer forintnál több kárt öltözött a földművesszövetke­­­zetnek. Emellett szerződéses baromfi átvételénél a hizla­láshoz adott előleget a felvá­sárláskor levonta a termelők­től, de ezt a pénzt sem fizette be a szövetkezetnek. Három esetben követett el ilyen sik­kasztást 1400 forint értékben és az anyagi kár mellett er­kölcsi kárt is okozott a föld­művesszövetkezetnek, mert az bírósági úton követelte a ter­melők által már egyszer visz­­szafizetett előlegeket. TÜZÉP vezetői minőségé­ben összejátszott Szabó Péter, balmazújvárosi lakossal, volt tanácsi dolgozóval. A községi tanács ugyanis, saját kezelé­sében lévő erdőjéből nagy mennyiségű fát és tüskét ter­meltek ki, amit a földműves­szövetkezeten keresztül érté­kesítettek. Vargicsiné, Szabó közbenjárásával minden el­lenőrzés nélkül, gyakran mér­legelés nélkül szállította el a fát és így végeredményben a községi tanácsnak 18 ezer fo­rint kárt okozott. Az ügyészség mindkettőjük­­ellen vádiratot adott ki. Öntözési ankét és bemutató a Hortobágyon Nagyszabású öntözési bemu­tatót és ankétot rendeznek má­jus 7-én a Hortobágy borsósi állami gazdaság területén, közvetlenül a kilenclyukú híd szomszédságában. A bemutató során a legkorszerűbb öntöző­gépeket láthatják a jelenlevők működés közben. A Hortobágyon megrende­zendő öntözési tapasztalatcse­rén három megye, Hajdú-Bi­har, Szobrok és Szabolcs-Szat­­már öntözési szakemberei, ön­tözési gazdasági felügyelői, a termelőszövetkezet és állami gazdaságok agronómusai és el­nökei, valamint a földműves­­szövetkezetek öntözéssel fog­lalkozó agronómusai vesznek részt. A gyakorlati bemutató után ankétot tartanak az öntözéses gazdálkodásról, a leghelyesebb, legjobban bevált öntözési eljá­rásokról és módszerekről, az öntözőgépek használatáról. Az ankét vezetője Soós Gábor, a Földművelésügyi Miniszté­rium növénytermelési főigaz­gatóságának vezetője lesz.

Next