Hajdú-Bihari Napló, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-01 / 128. szám

A mezőgazdaságban jelentkező kapitalista törekvések ellen K. I. berettyóújfalui olvasónk arra hívta fel a figyelmet, hogy Be­rettyóújfaluban is, de más községekben is akadnak olyan „vállal­kozó” szellemű parasz­tok, főleg kupec hajla­mú egyének, akik a je­lenlegi, a kistermelés­hez is kedvező helyze­tet harácsolásra, kupec­­kedésre használják ki. Olvasónk azt kérdezi, hogyan akar a kor­mányzat az ilyen törek­vések ellen fellépni ? Válaszunk : k közismert, és az élet által számtalanszor beigazolt marxista tétel, hogy a ki­sáru - termelés idején érvényesülnek a kapitalista ösztönök, törek­vések. A sorsárutermelés szüli a kapitalizmust. Épp ebből következik egy másik elv, hogy a munkásosztálynak a dolgozó parasztsággal nem akármilyen szövetségre van szüksége, hanem olyanra, amelyben a munkásosztályé a vezető szerep. Ezt a vezető szerepet a munkásosztály ar­ra használja fel — s ezen alapszik a munkás-paraszt szövetség —, hogy a káros ka­pitalista tendenciák, a pa­rasztság köréből állandóan kitermelődő kapitalista ele­mek ellen harcoljon. Tévedés azt hinni, hogy a parasztság körében — főleg a jobbmódú parasztság körében — csak mostanában, az egyéni termelést támogató politika idején jelentkeznek a kóros kapitalista törekvések. Ta­pasztalhatók voltak ezek ak­kor is, amikor a szigorú be­gyűjtési rendszer érvényben volt, s éppen ez bizonyítja leginkább a marxista tétel he­lyességét. Azonban a kisáru­­■termelésből fakad, hogy­­a szabadfelvásárlás rendszeré­ben ezek a kapitalista tenden­ciák erősödnek. Ennek fő meg­jelenési formája a spekuláció, bizonyos paraszti kupecréteg kifejlődése. (Emlékezetes, hogy annak idején, amikor a hízott sertés szerződéses ára magasabb volt, mint a piaci ár, milyen spekulációt űztek egyesek úgy, hogy sertéshíz­­lalásra „szerződtek”, és a pia­con megvásárolt sertést még aznap magasabb áron átadták a szerződtető vállalatoknak. Tudunk példát földvásárlás­sal és eladással kapcsolatos spekulációkról is, az egyes mezőgazdasági termékek ár­hullámzását kihasználó üzle­telésről nem is beszélve.) Az is igaz, hogy a parasztgazda­ságok kisebb részében előfor­dulhat bővített újratermelés és ha szórványosan is — jó termés, új termelési ágak beállítása stb. esetén — eljuthat a kulá­­kosatáshoz v­alóban fennáll tehát a­­ veszélye annak, hogy a kisárutermelésben érvényesülő kapitalista tendenciák egyes esetekben harácsoláshoz, spe­kulációkhoz vezetnek. A kér­dés most már ez: honnan har­colunk az ilyen jelenségek ellen? Előbb azonban tisztázni kell még egy fontos kérdést. A paraszti jövedelmek és a pa­raszti gyarapodás körül sok vita kavarog, s a jóindulatú tájékozatlanság sok helyütt keveredik felületes általánosí­tásokkal és ködösítéssel, amely mögött nemegyszer a párt jelenlegi politikája elleni szándék is meghúzódik. Különféle helytelen néze­tekkel találkozunk. Vannak, akik szerint a parasztok élet­­színvonala aránytalanul ma­gas. Továbbá: az a gyanúsí­tás, hogy a párt jelenlegi po­litikája a kisárutermelést szi­lárdítja meg. Az ilyen néze­tek mögött rendszerint az hú­zódik meg, hogy változtatni kell a párt agrárpolitikáján, s még olyan „aggodalom” is hallható, hogy a mai gazda­ságpolitika alapján nem lehet megoldani a mezőgazdaság szocialista átszervezését, csak úgy, ha ezen a politikán vál­toztatunk, s a parasztságot el­szegényítjük. Ezek az „elvek” természetesen elítélendők, rossz szándék diktálja őket, vagy pedig tájékozatlanság. A jóhiszeműek — mert lehetnek e nézetek vallói között jóhi­szeműek is — két goromba hibát követnek el. Először is: a paraszti bevé­telt azonosítják a paraszti jö­vedelemmel. Holott ez két külön dolog. A paraszt évi bevételeiből le kell vonni a termelési kiadásokat, a vető­mag árát, a trágya, a műtrá­gya, az állatokkal feletetett takarmány, a gazdasági fel­szerelések javítására,­ pótlá­sára, az állóeszközök fenntar-­­­tására fordított összegeket. A paraszti reáljövedelem tehát úgy számítandó: a tiszta be­vétel és amit a paraszt a ma­ga termékeiből fogyaszt. Ez együttvéve a paraszti reáljö­vedelem. Ezt egy főre szokták kiszámítani. A múlt évben or­szágos statisztikák szerint­­ ez 6957 forint volt. Ugyan­akkor a bérből és fizetésből élő lakosság körében egy főre 9403 forint évi reáljövedelem jutott. Látjuk tehát, hogy a helyzet egyáltalán nem olyan, amilyennek egyes parasztelle­nes nézetek vallói beállítják. De ezen felül még figyelembe kell vennünk mást is. A másik goromba hiba,­­ amit az ilyen nézetek vallói elkövetnek, az, hogy a középparaszti jövedelmeket az egész parasztságra általá­nosítják. Holott Magyarorszá­gon a parasztgazdaságok 80 szá­zaléka (!) 8 holdon aluli törpe­­birtokos és kisparaszt. A köz­hiedelemmel szemben Ma­gyarország sokkal inkább kis­paraszti ország, mint a tipi­kus kisparaszti országnak mondott Finnország, ahol a 8 holdon aluli gazdaságok az ösz­­szes parasztgazdaságnak 65 százalékát alkotják. Mégsem lehet tehát felelőtlenül azt mondani, hogy a mi nagytö­megű törpebirtokos és kispa­raszti népességünk valami­lyen, az ország lakosságának átlagát meghaladó jövedelem­ben bővelkedne, s indokolat­lan jólétbe dúskálna. Az ő jö­vedelmeik egész mások, mint a­­középparaszti gazdaságoké: tudjuk, hogy a középparaszti gazdaságok még a szigorú és nagymértékű begyűjtés ide­jén is „bírták magukat”, míg a szigorú politika elsősorban a kisparaszti rétegeket sújtotta. Ez utóbbiak ma is jobban megérzik a terméscsökkenés­ből, a rossz termésből eredő terheket — ez egyenesen az életkörülményeik leromlását idézheti elő. Mindenféle álta­lánosítás a parasztság jövedel­meiről tudománytalan és sok esetben politikai rosszindulat következménye: olyan intéz­kedések meghozatalát látnák szívesen, amelyek szükségte­len és káros feszültségeket idéznek elő a mezőgazdaság­ban, a parasztságban. Olya­nokat, amilyenek az elmúlt években akadályoztak min­denféle — gazdasági és politi­kai — fejlődést. Ilyesmire a pártot és a kormányt senki­­ sem tudja rábírni, mert a párt tudományosan megala­pozott elvi és gyakorlati poli­tikát folytat a mezőgazdaság­ban is. Ms’ épp azért, mert ez a politika szilárd elvi ala­pokon áll, nem veszíthetjük szem elől a káros kapitalista tendenciákat sem, és azt sem, hogy a paraszti életszínvonal emelését megfelelő mérték­ben tervezzük. A paraszti életszínvonal emelésében a fő elv: az emelkedés csakis a többtermelésből adódhat. An­nak arányában, ahogy a me­zőgazdasági termelés színvo­nala nő, emelkednie kell a paraszti életszínvonalnak is, mert ha ezt nem látnánk be és nem biztosítanánk, a pa­rasztság nem látná értelmét a termelésnek és ez megtorpa­náshoz, ellátási zavarokhoz, a munkás-paraszt szövetség la­zulásához vezetne, mint ahogy ennek az elmúlt években ta­núi lehettünk. Ugyanakkor azonban igazságos dolog, hogy a kétségkívül sok előnyhöz jutott s ezekkel az előnyökkel már csak adottságaiknál, méreteiknél fogva is arányta­lanul jobban boldoguló erő­sebb, nagyobb középparaszti gazdaságoknál bizonyos adó­korrekciókat hajtsunk végre. Ez az adókorrekció az elmúlt évi gazdasági tapasztalatok alapján történik, s nem érinti a törpegazdaságokat. Minél nagyobb a gazdaság, annál nagyobb mértékű az adókor­rekció is. Ez a fokozatosság teljesen indokolt és igazságos, az elmúlt két év figyelmeztető tapasztalatai szerint szükséges is. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy ez már a ,,pa­raszti spekuláció” elleni rend­szabály. Ezektől a gazdaság­­politikai kérdésektől és intéz­kedésektől teljesen külön kell választani azokat a rendsza­bályokat, amelyek a kapitalista tendenciák, a spekuláció, a harácsolás ellen irányulnak. Megint más a rendes, szüksé­ges és népgazdaságilag indo­kolt paraszti boldogulás, me­gint más az, ha akadnak egyesek — és a parasztság tö­megeiben valóban elenyésző számban akadnak ilyenek —, akik rossz ösztönüknek, „ku­­lákvágyaiknak” engedve, a spekuláció, a harácsolás útján akarnak „boldogulni”. A káros és túlzott kapita­­lista tendenciákat a kel­lő mederbe kell szorítani, a spekuláció ellen is törvényes eszközökkel fel kell lépni, anélkül azonban, hogy ez a paraszti tömegek termelési kedvét korlátozná. Spekuláció elleni harc címén nem nyúl­hatunk parasztellenes, mező­gazdaságellenes rendszabá­lyokhoz. A munkáshatalom­nak erre több bevált és he­lyes eszköz áll rendelkezé­sére. 1. A felvásárlási, valamint a fogyasztói árpolitika , az állami kereskedelem, a szabá­lyozott piac közbejöttével — szabályozni tudja a magasabb paraszti kategóriákban kiala­kult jövedelmet, s megakadá­lyozza, hogy abból kapitalista felhalmozódás keletkezzék. 2. A progresszív jövedelem­­adó — amelyről az előbbiek­ben írtunk. 3. A paraszti birtok határát a kormány 25 katasztrális holdban állapította meg, hogy ne alakulhassanak ki olyan paraszti birtokok, amelynek megművelése rendszeresen idegen munkaerőt kíván. A tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen gazdaságok kialaku­lása most nem is elsőrendű ve­szély — a középparasztok nem akarnak kulákká válni. Na­gyon sok földvásárlás bonyo­lódott le az elmúlt évben a megyében is — túlnyomórészt törpebirtokosok és kisparasz­­tok vásároltak apróbb darab földeket. 4. Ha mégis idegen munka­erőt alkalmaz egy termelő, akkor külön adót kell fizetni utána. Minden rendszeresen alkalmazott munkaerő után, a jövedelemadó bizonyos száza­lékát kell adóként fizetni. 5. A piac szervezett ellenőr­zésével, megfelelő adminiszt­ratív eszközök alkalmazásá­val vissza tudjuk szorítani és le tudjuk törni a spekulációt. A párt általános politikája ismeretében bátran mondhat­juk: a felsorolt eszközökkel ellensúlyozhatjuk és vissza­szoríthatjuk a kapitalista ten­denciák túlzott és káros ér­vényesülését a mezőgazdaság­ban. ■■■■ " A pedagógus napról (Folytatás az 1. oldalról) Tanyai György elvtárs, a me­gyei pártbizottság tagja, a megyei tanács v. b. elnök­­helyettese, Bartha Károly elv­társ, a városi tanács v. b. el­nökhelyettese, a társadalmi szervezetek vezetői, kitünte­tett pedagógusok. Megjelent az ünnepségen Kucková elv­társnő szovjet pedagógus is. A Himnusz és szavalat után Sütő Sándor elvtárs, a peda­gógus szakszervezet elnöke megnyitotta az ünnepséget. Ezután Bartha Károly elv­társ mondotta el ünnepi be­szédét. Szigeti József, a művelő­désügyi miniszter helyettese köszöntötte ezután a minisz­térium és a párt részéről a kitüntetetteket és minden pe­dagógust. Rövid beszéd kísé­retében kiosztotta a kitünte­téseket. Baranyai György a megyei pártbizottság üdvözle­tét tolmácsolta, Sárközi Ist­ván a Hazafias Népfront he­lyi szervezete nevében mon­dott köszöntőt, Kiss János a KISZ megyei bizottsága, Sto­­zicski Ferencné a nőtanács, Kucková elvtársnő pedig a szovjet pedagógusok nevében üdvözölte a tanárokat, tanító­kat. A kitüntetettek nevében Faragó Sándor, az oktatásügy kiváló dolgozója, a Simányi úti általános iskola igazgatója köszönte meg meghatottan, közvetlen szavakkal a kitün­tetést. A meleg hangulatú ünnepség az Internacionáléval ért vé­get. ■ Kitüntetett pedagógusok A Népköztársaság Elnöki Taná­csa a pedagógus nap alkalmából a Munka Érdemérem kitüntetést adományozta Bolodár Alajosné­­nak, a debreceni Bányai Júlia Ál­talános Iskola igazgatóhelyettesé­nek. A magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány a „Kiváló tanár” kitüntető címet adomá­nyozta Csiszár Bélának, a derecs­kei II. sz. Általános Iskola ma­gyar-történelem szakos tanárának és dr. Gacsáji Sándornak, a deb­receni Kossuth Lajos Gyakorló Gimnázium tanárának. Kiváló tanító kitüntető címet kapott Fehér Margit, a hajdúbö­szörményi tanítóképző gyakorlóis­kola tanítónője és Márton Antal, a hajdúszoboszlói általános isko­­la tanítója. Az oktatásügy kiváló dolgozója lett Faragó Sándor ált. iskolai igazgató, Kovács Sándor ált. isko­lai szakfelügyelő, Pereki Zoltán ált. iskolai vezetőigazgató, Pécsi Julianna ált. iskolai tanár, Kele­men Józsefné napközi otthon ve­zető, Kovács Sándorné személy­ügyi előadó, megyei tanács, Bába Lászlóné tanítónő, Hajdúdorog, Baranya Pál tanulmányi felügye­lő, Polgár, Radnai Győző ált. isk. igazgató, Derecske II. sz. ált isk., Kecskés Pál tanító, Hajdúszobosz­ló III. sz. ált. isk., Klucsik Dá­niel ált. isk. tanár, Püspökladány fiúiskola, Fekete Sándorné tanító­nő, Hajdúböszörmény, Pród, dr. Csiha Antal tanár, Hajdúböször­mény, gimnázium, Vigh Jánosné szakfelügyelő, Berettyóújfalu, Pő­­sze Imre igazgatóhelyettes, Egyek Újtelep, Cseke Béla megyei tan.­felügyelő, megyei tanács, Almás­­sy Lászlóné körz. vez. óvónő, Nagyléta, Prostyák István tanúim. felügyelő, Biharkeresztes, járási tanács, Ráthonyi Lajosné szakfel­ügyelő, Debrecen Poroszlay ué Jenei Ilona tanúim. felügyelő, Debrecen, járási tanács, Szalai György ált. isk. tanár, Nagyléta, Kocsis Barnabás ált. isk. tanár, Debrecen, Béke u., Egeressy Gyu­la számadó igazgató, Derecske, Farkas János Elemér ált. isk. igazgató, Körösszakáll. Szocialista kultúráért kitüntetést kapott Neducsin Kálmánné v. b. elnök h„ Berettyóújfalu, járási tanács, Tóth Istvánná v. b. elnök h., Debrecen, járási tanács. Enye­­di József tanár, Hajdúhadház, ál­talános iskola, Bilincsi Lajos könyvtárvezető, Püspökladány. Kiváló dolgozó kitüntetést ka­pott : Zágoni Béláné szakácsnő, Nagy István hivatalsegéd, özv. Juhász Sándorné dajka. Kiváló dolgozó lett : Bányai Jo­lán gyors- és gépíró, Debrecen, megyei tanács, Ladány Ferenc hi­vatalsegéd, Nádudvar, leányisko­la, Kiss Imre hivatalsegéd, Vá­­mospércs. Miniszteri dicsérő oklevelet ka­pott : Polgár Sándor középiskolai igazgató. A KISZ városi bizottságánál Krizsán Béla megyei úttörő titkár adta át kiváló úttörővezetői mun­kájukért a kitüntetést az alábbi nevelőknek : Rohány László Pol­gár, Bartha András Szentpéter­­szeg, Rozim Ilona Balmazújváros, Balogh Géza Told, Nagy Sándor Nyúlás, ált. iskola, Kalas Ferenc Füvészkert utcai Általános Iskola. A Vöröskereszt nevében Takács Gyuláné az ifjúsági vöröskeresz­­ben végzett jó munkájukért kivá­ló vöröskeresztes kitüntetést és pénzjutalmat nyújtott át­­ Bartal Rudolfné és Szőke Gabriella ne­velőknek. Új élet a debreceni homokon Több száz üzemi dolgozó szőlőt és gyümölcsöst telepít Debrecen határában, szél­járta laza homokterületeken új honfoglalás indult. Ennek hősei a debreceni üzemek­­ dolgozói. Nagyon is érdemes a figyelmet ráirányítani erre a munkára, amely Debrecen legértéktelenebb, legsilányabb­­,■■»1- -------­nak mondott homokterületen­­ megindult. Hosszú évek óta­ nem tudták ezt a területet megfelelően hasznosítani. Vol­tak, akik azt mondották, nem is érdemes itt kísérletezni, nem terem itt meg semmi, még a birka is eldöglik, ha pörköli a nap a homokot. Nem volt igaza a vészmada­raknak. Már megindult a di­cséretes munka, melynek nyomán ez a kevésre becsült futóhomok terület aranyat érővé változik, s 360 holdon szőlőt, gyümölcsöt terem a szorgalmas munka nyomán. Hírt adtunk már arról, hogy az országban elsőnek Debrecen kezdeményezte két­ esztendővel ezelőtt, hogy a nem hasznosítható területe­ket adják kis parcellákban örök tulajdonul háztáji gaz­daságként üzemi dolgozóknak. Betelepítik ők szőlővel, gyü­mölccsel, megmutatják saját javukra és a köz hasznára, hogyan kell megoldani ered­ményesen még ilyen nehéz feladatokat is. Voltak, akik nem lelkesed­tek ezért a gondolatért és túl­zott óvatoskodásból kapitali­­zálódásról beszéltek. A Szov­jetunióban immár évtizedek óta van ilyen akció és hatá­sosan kultiválják az üzemi dolgozók a háztáji gazdaságai­kat, kis kertecskéiket az ipar­telepek és városok körül. Az akadékoskodás leküzdése után végre megindulhatott ez évben a homokterületek hasz-­ nosítása, és mind a Vagon­­gyárban, mind a Gördülő­­csapágy-gyárban a vasutasok és a többi üzemek dolgozói igen nagy örömmel jelentkez­tek a háztáji parcellákért. A mai napig mintegy 300 dolgozó vette át földterületét. A mérnöki munkaközösség be­fejezte a parcellák kitűzését, és folyamatosan történik a te­rületek átadása az üzemi dol­gozók részére. A gépállomás traktorosai a rigolírozási mun­kálatokat elvégezték, bár itt— ott maradtak sávok és kisebb darabok a tanyák környékén. Természetes, hogy ezeket a kisebb hiányokat pótolják. Van nagy öröm azok sorá­ban, akik már korábban vet­ték át a parcellát, s elrakták a szőlőveszőt, kiültették a fá­kat. Nézik a fejlődő rügyeket, a zsenge leveleket, s tervez­getnek. Kialakul majd itt a hegyközség. Közösen végzik a permetezés munkáját. Ez a helyes, mert ha csak az egyik permetez, a másik pedig nem, akkor megmarad a baj, fer­tőződik a gyümölcs, a szőlő tovább. Van aki már kutat is ásott. Kell a víz. Hősi küzdelem bontakozik ki ezen a futó­homok területen. Volt már ilyen „hódításra” példa töb­bek között Kecskeméten, ahol a homokbuckásokat telepítet­ték be annak idején ugyancsak­ ilyen kedvező körülmények között történő osztás után. Ma a kecskeméti homok sző­lője, gyümölcsöse több jöve­delmet ad, mint az irigyelt zsíros feketeföld termése. A debreceni határ 360 holdján ugyanígy alakulnak a nagy szőlő- és gyümölcsös­táblák, ott is az emberi szor­galom aratott diadalt, itt is diadalmaskodik és dúsan ter­mővé kényszeríti a homokot. Ez a kezdeményezés követésit talált a Tokajhegyalján is. ott is itt is haszon szárma­­zik belőle. Reggeli Vlagyivosztokban, ebéd Moszkvában Robot­pilóta az új szovjet­ repülőgépen A Pravda és az Izvesztyija tegnapi száma beszámolót kö­zölt a világhírű szovjet repü­lőgép-konstruktőr, Tupoljev legújabb gépéről, a TU-114/D- ről. Tupoljev akadémikus a következőket mondta a Prav­da tudósítójának . — A TU—114/D személyszál­lító repülőgép konsrukciós szempontból a TU—114 egyik változata. Kisebb számú utast, csomagokat, postát és más te­­herárut szállíthat nagy távol­ságra. A TU—114/D-nek turbólég­­csavaros nagy teljesítményű motorja van, a gép belsejében kényelmes utasfülkék vannak, amelyeket biztos hang- és­, hő­­szigeteléssel láttak el, a lég­nyomást és a normális hőmér­sékletet az utasfülkében ál­landó szinten tartják. A TU— 114/D konstrukciója lehetővé teszi a hosszútávú repüléseket 10—12 és fél ezer méter magas­ságban, vagyis a felhők, a vi­harok, a havazások szintje fe­lett. A TU—114/D fedélzetén a legkorszerűbb navigációs mű­szerek és robotpilóta-felszere­­lések vannak. A nagyfokú automatizálás megkönnyíti a gép vezetését, a személyzet munkáját, és lehetővé teszi, hogy a gép bármilyen körül­mények között is leszállhasson. A TU—114/D első próbaútján leszállás nélkül repült Moszk­vától Irkutszkig és vissza. A gép 8600 kilométeres utat tett meg, átlagosan 800 kilométeres sebességgel. A robotpilóta az egész úton kitűnően dolgozott, meghatározta például az út­irányt és a magasságot, vezette a gépet, sőt Irkutszk felett for­dult is. A második próbaúton a gép Moszkvából Vlagyivosztokba rer­ült, első ízben téve meg le­szállás nélkül a Csendes-óceán­hoz vezető légi utat. Különö­sen érdekes volt a gép vissza­­útja. Az óránként 200 kilomé­teres , sebességgel száguldó szélvihar nem akadályozta meg a TU—114/D-t útja folytatásá­ban. A repülőgép Vlagyivosz­tokból reggel indult el és jó­formán együtt haladt a nap­pal, amely mindössze három óra „előnyt” szerzett magának. A személyzet Vlagyivosztok­ban reggelizett és ebédjét már Moszkvában költötte el. Tupoljev legújabb repülőgé­pének kipróbálása tovább fo­lyik. De az eddigi próba is be­bizonyította : a szovjet polgári repülés újabb nagyszerű légi­járművet kapott. Megnyílt a szakszervezet fényképkiállítása A Szakszervezetek Hajdú- Bihar megyei Tanácsának rendezésében szombaton dél­előtt 10 órakor megnyílt a debreceni­­üzemek fejlődését bemutató fényképkiállítás. Az SZMT Vörös Hadsereg út­ja 45. szám alatti kultúrter­mében elhelyezett fényképek felelevenítik a második világ­háború pusztítását, a romba­­döntött üzemeket, s ugyan­akkor megmutatják az elmúlt 13 év alatt elért sikereinket. A debreceni Járműjavító, a Hajlítottbútor-gyár, a Gördü­lőcsapágy-gyár, a Ruhagyár és más üzemek dolgozóinak éle­téről szóló fényképfelvételek munkásosztályunk, dolgozó népünk megváltozott életéről beszélnek. A kiállításon bemutatják az épülő új Állami Áruház ma­kettjét is. Ez a makett a bé­kés, alkotómunkáról tanúsko­dik, míg a terem másik ré­szében elhelyezett makett az atombomba romboló, pusztító hatását ábrázolja. A kiállítás június 9-ig lesz nyitva, mindennap délelőtt 10 órától este 8 óráig tekinthető meg.­­ A Zcll-unf­ei-ed-ek Kovács sándor szakfelügyelő FEKERI ZOLTÁN Nagycserei ált. isk. igazgató POLGÁR SÁNDOR gimn. igazgató Tóth Árpád gimn. N­H­P­L­C |TT| was, június is I­­

Next