Hajdú-Bihari Napló, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-01 / 231. szám

A furtai Petőfi Tsz-en nem fogott ki az aszály Most is 69 forintot ér egy munkaegység Kemény a föld, mint a kő. Olyan mint a kérges tenyér, repedezett. A repedések olyan nagyok, hogy belefér az em­ber karja vállig. Szomjazik a furtai föld, eső után áhítozik. Szántanak a határban, s az eke után porfelhőt kavar a szél. Emberfejnyi rögöket for­dít ki az eke. A könnyebb­­henger csak úgy pattog a göröngyökön, nem tudja szét­törni. Eső kellene. Jó kiadós eső, hogy felázzon a talaj, el­tűnjenek a repedések, vetni lehessen. Furta környékén vagy hat évvel ezelőtt volt ilyen száraz nyár, mint az idén. De talán még akkor sem, akkor is több csapadék hullott, mint most. Az idén májustól kezdve mindössze három milliméter eső esett, és még az elmúlt heti esőzések is elkerülték a falut. A gabona, a tengeri szinte lesült, meg lehetne gyújtani, a marha most való­ban a sziksót nyalja. Mert az van ezen a környéken bő­ven. Gyenge lett a termés is. Az egyéni gazdák három-négy mázsa gabonát vittek haza holdanként. A kukorica sok­helyt annyira lesült, hogy törni sem érdemes, csak siló­nak való. Ha termett is valami, az nagyon kevés: nyolc-tíz mázsa csöves tengeri holdanként. Ha valamelyik szekér tengerit szállít, bizto­san Derecskéről vagy a kör­nyező községekből jön, ott valamivel több volt az eső. Nagy kárt okozott a száraz­ság. Panaszkodnak a gazdák, kevés pénz üti most a mar­kukat, alig tudnak értékesí­teni a terményből valamit. Tíz mázsa búza Kimegyünk a határba, a Petőfi Tsz földjére. A kocsi sűrű port ver fel, mely még hosszú idő után is ott kava­rog a levegőben. Ezt a kör­nyéket is elkerülte az eső, hónapok óta nem ázott meg a föld. —» Sok kiesés lesz a tagok részesedéséből — kérdezzük az elnököt, Sólyom Gézát. — Nem mondhatnám... Itt nem hullik olyan sűrű panasz és sóhaj. Pedig meny­nyivel több teremhetett vol­na, ha a „természetfelelős” nem bánik olyan mostohán a földdel, és többször megáz­tatja! És mégis, mit mond az elnök? — Az a búza, melyet a szövetkezet az ősszel korán és jól megmunkált talajba ve­tett, pár kilóval a tíz mázsán felül termett holdanként. Azok, akik tavasszal léptek be, bevetett földjeiket is be­hozták. Nos, ezeken a terüle­teken már nem termett eny­­nyi. Mázsákkal kevesebb. A kukoricát is hiába kapálták. Valamit segített, de nem so­kat, nem lesz több a termés 10—12 mázsánál... Most panaszt vár az em­ber, de itt az elnök és a ta­gok szavai után ítélve nincs panaszra ok. Mi ennek a ma­gyarázata ? — Higgye el — mondja az egyik szövetkezeti tag — két évvel ezelőtt ezen a földön egy ilyen szárazság teljesen tönkretette volna a szövet­kezetet Ha akkor jön az aszály, nem tudtunk volna többet osztani 14 forintnál. De jó termés esetén sem ju­tott volna több, mint 22 fo­rint. Most viszont... — Szeretnénk most azt a középparasztot látni a falu­ban — szól közbe az elnök, akinek olyan jövedelme len­ne, mint nálunk egy szorgal­mas tagnak. Pedig csak két éve dolgozunk. Bármerre jár az ember az újfalui járásban, bizony sok helyen panaszkodnak a szö­vetkezetekben is. Rossz volt az esztendő, hiába... A fur­tai Petőfiben pedig majd­nem dicsekednek. És erre megvan minden okuk: a mun­kaegység értéke eléri a 69 forintot. Hogyan? Gazdagon fizet az állatállomány — Az volt a hiba a régi szövetkezetnél — meséli az elnök —, hogy csak a nö­vénytermelést erőltették. Mi azért tudunk most 69 forintot osztani, mert már a megala­kulásnál kimondtuk: első az állattenyésztés, a juhtenyész­tés, mert az itt jövedelmező. S hogy igaza van, ezt szá­mokkal is igyekszik alátá­masztani. Tavaly 250 juhot vettek, az év elején megint annyit, s most megint több mint kétszázat, úgyhogy ke­vés híján ezer birkája van már a tsz-nek. Négyszáz fo­rint volt darabja. A tejből juho­nként több mint 100 fo­rint megtérült, a nyírási át­lag 5 kiló 2 deka volt — a szaporodást is beleszámítva már ingyenbe kerül a juh. Közel 300 libát tartanak, hiz­lalják, s ez is sok pénzt je­lent. Itt vannak a növendék­marhák, tavaszra megelle­nek, s nem csapják ki őket a legelőre, ahol csak 2—3 liter tejet adná­nak naponta, hanem istállózzák, így 20—25 liter lesz a napi fejési átlag. Százhúsz sertés hízik az ól­ban, ez is nagyban emeli a jövedelmet. Két év munkája, s íme már gazdagságról, elégedett­ségről lehet beszámolni. Nincs egyetlen tag sem a 16 között, akinek kilépési szándéka len­ne. Inkább kívülről jönnek befelé, Tarsoly Gyuláék, Sza­bó Im­réék, Juhász Antalék, Horváth Károlyék és mások. Jönnek, érdeklődnek, jelent­keznek. Talán nincs olyan közgyűlés, ahol legalább két új belépő felvételét meg ne beszélnék. Okos gazdálkodás Okosan gazdálkodnak — így összegezheti az ember a véleményét, ahogy hallgatja a tsz-tagokat és a kívülálló­kat. Ehhez az okos gazdálko­dáshoz pedig hozzá kell ten­ni még egy okos dolgot, azt, amit az elmúlt években bi­zony nagyon kevesen tettek meg Furtán: a lucerna mag­fogást. A Petőfiben most 50 hold lucernáson magot fog­nak. Több mint 150 mázsát csépelnek. Mázsájáért kapnak 3900 forintot, ez összesen több mint 600 ezer forint. Érthető tehát a bizakodás, a jó hangulat. Nem kell már itt semmi magyarázat. Az ésszerű gazdálkodás meg a jövedelem magáért beszél. Pe­dig nem azáltal érik el a ma­gas részesedést, mint néhány szövetkezet tagsága szeretné: „mindent kiosztani”. Először is visszafizetik a 240 ezer fo­rint esedékes hitelt, aztán Zetort, pótkocsit vásárolnak, fejlesztik a közös gazdaságot, biztosítják a takarmányala­pot, beruháznak, s ezután marad az az összeg, amelyből kitelik a 69 forintos munka­egység részesedés. Íme így fogtak ki az idő­járáson, az aszályon Furtán, a Petőfi Termelőszövetkezet­ben. Nem sikerült a növény­­termelés úgy, ahogy kellett volna, de pótolták a hiányt máshol, az állattenyésztésben, a maigfogással, s ez az ész­szerű, minden nagyüzem elé követelményként állítható példa. Okosan gazdálkodni, állatállományt, fejlett állat­­állományt biztosítani. R. B. bolttal szemben. Megyei kereskedelmi tanácskozás a kereskedelem államosításának tizedik évfordulója alkalmából A szocialista kereskedelem 10. évfordulója alkalmából a Hajdú­-Bihar megyei Tanács és Debrecen Városi Tanács V. b. kereskedelmi osztálya tanácskozást rendezett szep­tember 29-én, hétfőn délelőtt 9 órai kezdettel a központi, kultúrotthonban. A tanácskozáson részt vett Halász János belkereskedel­mi miniszterhelyettes, Dobos Gábor, a Belkereskedelmi Minisztérium osztályvezetője, Vigh József, a megyei ta­nács végrehajtó bizottság el­nökhelyettese, Balogh Endre, a városi pártbizottság ipari osztályának vezetője, vala­mint Barta Károly, a városi tanács végrehajtó bizottság elnökhelyettese. A tanácskozást megnyitotta és vezette Tokaji László, a megyei tanács v. b. keres­kedelmi osztályának vezető­­­­je. A beszámolót dr. Barabás , Gábor, a városi tanács v. b. 4 kereskedelmi osztályvezetője - mondta. " A tanácskozáson közel 350­4 kereskedelmi dolgozó vett­­ részt, jórészt olyanok, akik 4 közel 10 éve, hogy a keres- 4­kedelem területén dolgoznak, és munkájukkal nagyban hoz-s­zájárultak az elért eredmé­nyekhez. Dr. Barabás Gábor beszá­molójában részletesen beszélt az elmúlt tíz évben elért eredményekről, a jelenlegi problémákról és az elkövetke-­­ ző feladatokról. 4 Beszédében tényekkel iga­ 4 zolta az állami kereskedelem­­ fejlődését, mely nemcsak a 4 bőséges áruellátásban, a 4 kulturált kiszolgálásban, ha­ 4 nem az üzletek számának nö­­­­vekedésében is megnyilvánul. 4 Az Élelmiszerkiskereske-­­ delmi Vállalatnak ma 163­4 boltja van a hajdani 39 fően a falu áruellátását biz­tosítja — tíz évvel ezelőtt 32 boltja volt a megyében, je­lenleg 128 bolt segíti a la­kosság jobb áruellátását. A Vendéglátó Vállalatról ezen a tanácskozáson is szó esett. A beszámoló és a hoz­zászólók is arról beszéltek: javítani kell a vendéglátóipar munkáját. Az elkövetkező idő­ben az állami kereskedelem­nek arra kell törekednie, hogy a külföldi országokban már megkedvelt és bevált új ke­reskedelmi formákat haszno­sítsák, illetve alkalmazzák. Ilyen az önkiszolgáló, önki­­választó és gyorskiszolgáló bolt, az utóbbiból Hajdúnáná­son mér létesült egy, mely igen megnyerte a vásárlók tet­szését.­­Halász János belkereskedel­mi miniszterhelyettes arról szólt, hogy az elkövetkező időben a szocialista kereske­delemnek az eddigieknél fo­kozottabban kell törekedni arra, hogy a fogyasztók fej­lődő igényeit mind a válasz­tékban, mind a minőségben megfelelően kielégítse. Ehhez viszont nemcsak árura, ha­nem alapos szakmai tudásra is szüksége van valamennyi kereskedelmi dolgozónak. Debrecenben és a megyé­ben is az elkövetkezőkben fokozottabban biztosítani kell a kereskedelmi munka tech­nikai feltételeit. Például ma még több élelemiszerkiskeres­­kedelmi boltban, ahol cseme­ge húsárut is nagymértékben árulnak, nincsen megfelelő hűtőszekrény és más fontos technikai felszerelés. A vita után ünnepélyes ke­retek között 15 kereskedelmi dolgozót tüntettek ki a bel­kereskedelem kiváló dolgozó­ja címmel. A kitüntetéseket Halász János belkereskedelmi miniszterhelyettes nyújtotta át. ­ A Népboltnak — mely dön­ Ma­gyari Gyula kitüntetése Az országos hírű népi zene­kar­vezető, Magyari Gyu­la, aki zenekarával az Arany­bika éttermeiben szóralkoztat­­ja a vendégeket, szép kitün­tetést kapott. A művelődés­ügyi miniszter Magyari Gyu­lát, a népszerű prímást a népdalkultúra terjesztése és fejlesztése terén elért kima­gasló eredményeiért a „Szo­cialista kultúráért” kitüntető jelvénnyel jutalmazta. A ki­tüntetést Barta Károly elv­társ, a városi tanács v. b. elnökhelyettese nyújtotta át hétfőn a belkereskedelmi ér­tekezlet alkalmával. Kívánunk mi is Magyari Gyulának sok sikert további munkájához, a népi zene és a népdalkultúra műveléséhez és terjesztéséhez. Megjelent az agitátorok zsebkönyve A Debrecen Városi Tanács­­ végrehajtó bizottsága és a Hazafias Népfront városi bi­zottsága kiadásában Tények és adatok Debrecen 13 éves fejlődéséről címmel zseb­könyv jelent meg az agitáto­rok részére. Ez az ízléses és hasznos kis füzet összesít­, hogy Debrecen város milyen fejlődésen ment keresztül 13 év alatt. Részletesen tárgyal­ja az ipar, a mezőgazdaság fejlődését, a dolgozók anyagi és kulturális helyzetét. Kü­lön és könnyen érthetően ma­gyarázza, hogy mit kap Deb­recen a hároméves tervtől, hogyan fejlődik az ipar, a mezőgazdaság, a kereskede­lem, a művelődés, az egész­ségügy, és külön foglalkozik a községgazdálkodás problé­máival is. Az ízléses kis fü­zet fedőlapját az újonnan épülő GÖCS gyártelep távlati képe díszíti. Szinte nélkülöz­hetetlen ez a kis könyvecske az agitátoroknak, a pártta­goknak. Ára X forint. Az üdítőital-gyártás tervei Az üdítőital gyártásáról tár­gyaltak a megyei tanács v. b. ipari és kereskedelmi osztá­lya, a Belkereskedelmi Mi­nisztérium kollégiuma, a MÉ­SZÖV és a szikvízgyár képvi­selői. Az alkoholfogyasztás elleni harc egyik fontos kérdése az, milyen üdítő szörpökkel tud­ják az alkoholtartalmú italo­kat helyettesíteni. A választé­kot bővíteni kívánják jobb minőségű, tartalmilag dúsított meggy-, narancs-, málna-, al­maszörpökkel. Ehhez viszont a jelenlegi géppark korszerű­sítése szükséges. A tanács ál­tal adott 110 000 forint nem elegendő. Még 400 000 forint­ra lenne szükség ahhoz, hogy korszerűbb műhelyekben, el­­­sőrangú üdítőitalokat tudja­nak gyártani. A fejlesztési ter­vek megvalósítására ez év vé­gén és a jövő év elején ke­rül sor. Tartalmasítani akar­ják például a közkedvelt na­rancsszörpöt, amely 34 száza­lék vízből, 65 százalék cukor­ból és 1 százalék naran­csolaj­­ból, narancsaromából áll. A szénsav tartósításának kérdé­se még probléma, de szovjet tapasztalatok nyomán, ezt is megoldják. A „HELYZET KULCSA" A vasúti állomásról kifelé húzódó vágányok szomszédsá­gában a javító, szerelő és irodaépületek mellett a vá­gányokon mozdonyok sora­koznak szép katonás rendben. Az egyikből pöfékelve szálló füst, a másik hirtelen éleset sivít. Csak­ a vasútat ismerő tudja megfejteni a laikus előtt titokzatos füttyjeleket. Az épületek előtt nagyobb és kisebb mozdonyok vesztegel­nek. Szorgos munkáskezek útra készítik elő a gépeket. Zubog a víz, fröccsen az olaj, és egyre inkább megtelik a széntartály is. A munka éj­jel-nappal halad, színne az óra minden percében beérke­zik egy-egy fáradt, több száz kilométeres utat megtett moz­dony, hogy azután itt a fűtő­házban új erőre kapva ismét elinduljon messzi útjára A debreceni fűtőház a vasút egyik idegközpontja. Most is éles fütty hasítja ketté a le­vegőt, (dobhártyánkkal is majdnem ezt tette) s innen a fűtőházi főnök szobájából is látható, amikor kigördül s az állomás felé tart egy 424-es. A masiniszta kormos arccal vigyáz előre, a várakozó uta­sokkal teli vasúti kocsik elé irányítja a hatalmas gépet. Pár perc és indul a szerel­vény célja felé. A főnöki szobában Kopjári Károly elvtárs­sal beszélgettünk a fűtőház munkájáról. Kopjári elvtárs középkorú, vidám kedélyű em­ber. Idestova két éve, hogy újra visszajött Debrecenbe a fűtőház élére. Munkatársai azt mondják róla, hogy ke­­ménykezű vezető, de igazsá­gos. Szereti a rendet, a fe­gyelmet, de nem fukarkodik a dicsérő szóval­­ (és a juta­lommal) sem, ha azt megér­demli valaki. Jó kedélyére jellemző az alábbi eset:­ már elég régen történt, hogy egyik elődje, amikor valamilyen kisebb hiányosságot fedezett fel munkájában, megjegyezte, hogy „hiába, ez a Kopjáki nem találja meg a helyzet kulcsát”. Kopjári evtárs egy darabig csendesen hallgatott, majd az egyik alkalommal közel fél méter hosszú kul­csot csináltatott s az irodába a fogasra akasztotta. Ha ka­balából is, de most már meg­volt a „helyzet kulcsa”. S ez a kulcs ma is ott függ a ru­hafogason. No de félre a tréfával, ka­bala ide, kabala oda, a fűtő­­ház dolgozói az elmúlt évek­ben elég sokszor megfordul­tak ott, ahol az elismerése­ket, dicséreteket osztogatják. Az első és második negyed­évi eredményeik alapján el­nyerték az élüzem címet, s azóta is igen szép sikerekről számolhatnak be. Most nagy hajrá van a vasútnál, az őszi csúcsforgalom sikeres lebony­­olítása teszi próbára a vasutasok erejét. A fűtőháziakét is. Egyre több mozdonyra van szükség, szál­lítani kell a terménnyel, gé­pekkel, árukkal teli vagono­kat. Sok-sok ezer tonna cu­korrépa, tengeri­ burgonya vár elszállításra. A debreceni fűtőház még eddig bírta az iramot, időre küldte a 338-asakat, 424-eseket és a többi különböző nagyságú „vasparipákat”. Itt tehát nincs hiba, csak szállítókocsi len­ne elég. Ebből sajnos kevés van, s ami megvan, azzal sem gazdálkodunk megfele­lően. Magas még mindig a kocsiforduló, lassú a rakodás is. Sok helyen két-három na­pig is vesztegelnek a vago­nok, s közben máshol elszál­­lítatlanul hevernek az áruk. (Ezen az üzemeknek, a szál­líttató vállalatoknak kellene segíteniük !) Nemrégen új mozdonyok kapcsolódtak be a munkába. Tizennégy új mozdony vesz részt a forgalomban, szállítja a termékeket, áruk­kal teli vagonokat , a fűtő­ház dolgozói, ismerve a ne­hézségeket, még újabb ered­mények elérésére is képesek. Bár nem lehet azt mondani, hogy most nincsenek alaposan befogva. A mozdonyvezetők és hű segítőtársaik, a fűtők havonta 270—280 órát vannak úton, de vannak, akik 320—340 órát is távol töltenek család­juktól. Alighogy fáradtan megérkeznek otthonukba, egy­­pár óra alvás után újra kéz­beveszik a pléhtáskát, bepa­kolják az elemózsiát, s már is­mételten a tüzes, forró mele­get árasztó mozdonyra száll­nak, s útnak indulnak. Nehéz a szolgálat, de meg­van az eredménye. Elsején jó ropogós százasokkal telik meg a pénztárca. A mozdonyveze­tők közül sokan 2500—3100 forintot is keresnek. Két-há­­romszáz forintos külön juta­lom illeti a legjobbakat És a kollektíva is havonta mintegy 94 ezer forint jutalomban ré­szesül az őszi csúcsforgalom idején. Persze a jutalomért meg kell dolgozni. Nem osztogat­ják ingyen, valakinek a két szép szeméért. Hogy kik kap­nak jutalmat? Például akik a vonatok menetrendszerinti közlekedésében érnek el ered­­ményeket. A minap kapott ju­­talmat Horváth Albert moz­donyvezető, Horváth Balázs, Gellért László fűtő, Kiss Lász­ló mozdonyvezető, D. Varga Mihály és Kolozsi András fű­tő, valamint mások is a me­netrendszerinti közlekedésért. A másik eszköz a szénjutalom, amit hónap végén pénzben fizetnek ki. S itt egy kicsit beavatjuk olvasóinkat is a mozdonyvezetés tudományá­ba. A vonatoknak ugyanis van egy rendes és egy rövid menetidejük. A menetrendben a rendes menetidő van fel­tüntetve. A mozdonyvezető ha látja, hogy valamilyen okból késik a vonat, két állomás kö­zötti távot pár perccel koráb­ban is megteheti, mint ameny­­nyit a menetrend előír. Ezt nevezik rövid menetidőnek. A mozdonyvezetők élnek is ez­zel a jogukkal, és hosszabb távon sok perces késést tud­nak ledolgozni. Ezért termé­szetesen jutalmat érdemelnek. Ezt meg is kapják, mert min­den „rövid” percért húsz kiló szén ára üti a markukat. Aki késik, attól ennyit vonnak le. Nitske Ernő mozdonyvezető például egy hónapban 1224 forintot kapott a „rövid” per­cekért. Az átlag ennél ala­csonyabb, 350—400 forint kö­zött mozog. De jól jön ez a pénz is. Ha már itt tartunk, érdemes megjegyezni, hogy a debrece­ni fűtőház dolgozói élenjár­nak a széntakarékosságban is. Augusztusban például 742 ton­na szenet takarítanak meg, az év nyolc hónapja alatt 8083 tonnára rúgott a megtakarí­tás. Bizony ez nagyon szép teljesítmény. Méltán érdemel­nek érte dicséretet a moz­donyvezetők, fűtők és a többi dolgozók. A „helyzet kulcsa” Kopjári Károly elvtárs kezében van, s mint a fentiek is bizonyítják, eddig jól bántak ezzel a kulcs­csal, nem akadt olyan zár, amit ne nyitottak volna fel vele. A vasút szeretete, a jó munkakedv, a mindennapi be­csületes helytállás bizonyára az elkövetkezendő hónapok­ban is megtenni a maga gyü­mölcsét. Kovács Béla, a dekeuHL fűt­óházban Rendkívüli bortermés Az idei kedvező időjárás rendkívüli bortermést eredmé­nyez. A borok mind mennyi­ségben, mind minőségben fe­lülmúlják a tavalyit­ A vár­ható igen nagymennyiségű bor elhelyezésével nagy gond­ja van a bor­forgalmi vállalat­nak. Ezért a vállalat vezetője felkereste a Vendéglátó Vál­lalatot, hogy tekintettel a re­kord bortermés elhelyz­ési nehézségeire, segítsenek 300 hektoliter bort elhelyezni. A Vendéglátó Vállalat ve­zetője Kovács Géza elv­társ közölte, hogy a fenti mennyiséget a Vendéglátó Vállalat átveszi, és így gon­doskodik egyúttal a következő negyedév bore 11 áfájának biz­tosításáról is Debreceniben. Még egy érdekes borhír : az ősz folyamán több újfajta bor kerül forgalomba és az idáig hiányolt fehér pecse­nyebort is újra forgalomba hozzák. És még egy hír a vendégl­tás területéről. A színházátjá­­róban most elkészült új négy­­emeletes palotában még­­­ben az évben megnyílik a Vendég- I látó Vállalat reprezentatív , zenés cukrászdája Homérosz-est a Déri Múzeumban A megyei pedagógus kul­túrotthon irodalmi köre ez évben is folytatja irodalmi estjeit, amelyeknek elmúlt évi sikere újabb eredmények elérésére kötelez. Október 5-én, vasárnap dél­után 6 órakor a Déri Mú­zeum előadótermében Homé­­rosz-estet rendeznek. Az est előadója Forgács József gim­náziumi tanár. Az Iliászból részleteket mutatnak be­ Deb­receni Tiborné, Petőfi Sán­dor, Ivák István, Debreceni Tibor tanárok, valamint Sza­bó András és Kari Csaba gimnáziumi tanulók. Az előadás egyúttal a ma­gyar szakos tanárok szakmai továbbképzésének első alkal­ma. A jegyek felnőtteknek 4, diákoknak 2 forintba kerül­nek.

Next