Hajdú-Bihari Napló, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-02 / 259. szám

olvasóink Írják a „hőforrás szálloda“ lakói Soha sem felejtem el gyermekkori élményeimet, mikor a Sámsoni úti iskolában a régi urak választására készültek. Ez a része a városnak már kívül esett a vámházon és így a csendőrök fennhatósága alá tartozott. Jöttekmentek a csendőrök és a periférián élő munkanélkülieknek a szemében félelem volt és elkeseredés. Pedig munkáink voltak, ők építettek ebben az országban, ők termeltek, de mégis ők szenvedtek a legtöbbet és legtöbbjüknek nem volt szavazati joga az úri Magyarországban. Nemhogy, joguk, de még lakásuk sem. Sokan kánt aludtak éjszakán-;ként a hőforrás vizénél ési nemegy akadt közülük, akit olyan mélyen elaludt, hogy reggelre holtan találták, bele-! fordult a vízbe, megfulladt. A választásokon ezeket a munkanélkülieket nemhogy! szavazati joguktól, de még a pihenőjüktől is megfosztották a csendőrök. A választás napjának éj-! felén messze üldözték őket a környékről és ők mentek,! maguk sem tudták hová,! nem volt maradásuk még a hőforrás árkában, a pocsolyá-f ban sem. Ezekre és a ma-!gam nyomorúságos gyermek-] korára emlékszem vissza ! Ezért nem közömbös nekem] a mai választás Magyarorszá-| gon. Örülök, hogy ebben az] országban, a mi országunk- ban most mér mi választha-| tunk és mi munkások leg-] jobbjainkat küldhetjük az| Országházba. Képviselőjelöltjek* nem ígérnek fűt-fát, mint azt a hajdani urak tették, hanem tárgyilagosan ismertetik velünk azokat a lehetőségeket, melyek a nép államának rendelkezésére állanak, életünk megjavítására. Tudják ők is és mi is, hogy az ország a miénk, a munkásoké és parasztoké és azért választunk országgyűlési képviselőket és tanácstagokat, hogy a munkásság, a parasztság érdekeit, a haza ügyét előmozdítsák. Mi, akik valamikor a hőforrás árkában tanultuk az élet iskoláját és a többi egykor halomsorsúak, ezeket üzenjük a magyar választópolgároknak. Szatmári Mihálr ____MÁV Fűtőház | Több mint ötven JeKSWgyűlésen nyilvánítottak véle- Iményt a választópolgárok a tanács munkájáról, a tanácsban jelölt személyek tevékenysé-géről, az irántuk támasztott igényekről, vagyis a három és fél ezer lelkes nagyközség ügyes-bajos dolgairól. Őszinte nyíltság, bizakodás jellemezte [ itt is, mint szerte az ország- I ban a jelölőgyűlések hangulatát. Ahogy a munkásosztály I nagy költő fia, József Attila [ megálmodta, „a dolgozó nép ] okos gyülekezete” nagy hozzáértéssel, felelősségtudattal I „hányta-vetette meg száz balját”. | TÓTH SÁNDOR a községi tanács v. b. elnöke | De milyen mások már ezeka bajok, mint 14 évvel ezelőtt | voltak! Villany, kultúrház,híd, iskolák, járda — a közlsség dolgozói egyre jobb élezetének a kifejezői vagy feltételei jelentették most a vívták, a megbeszélések tárgyát. | Tíz év eredményei Ezelőtt alig egy évtizeddel jó mindennapi kenyér volt afalu túlnyomó többségének a gondja. S ma túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a mindennapi kenyér nem gond többésem Komnyáron, sem másutt ig mert miről is beszéltek ezeken a jelölőgyűléseken? Ha az eredményekről szóltak, a következő fontosabb létesítmények szerepeltek az előadói beszédekben: 250 újház épült a felszabadulás óta. pAz egykori uradalmi intézet H lakás (később községháza) helyén új tanácsháza épült Alközség legforgalmasabb hídját (a Kálló-csatornán) évgtizedekig toldozták-foldozták,rde a jegyzői lakás évenkénti ejtatarozásán és gyakori átalakításán kívül soha nem jutott g másra pénz. Pedig a községielöljáróság tulajdonában éskezelésében 360 hoki szántóföld is volt. (Hogy hova lett a termése, azt csak a jó ég tudja.) Most új betonhíd épült a régi helyén. A rossz emlékű , később leégett leventeház helyén ma a megye egyik legszebb és legkorszerűbb kultúrháza áll. Egy évvel ezelőtt az alkotmány ünnepén avatták. Könyvtárában több a könyv, mint egy évtizeddel ezelőtt az egész faluban lehetett A felszabadulás előtt egy 80— 100 kötetes ún. népkönyvtár volt a faluban. Néhány kötet kivételével Horthy nagyságát és a népelnyomó fasizmust dicsőítette valamennyi. Ma a kultúrházban 450 könyv van, ezenkívül az iskolákban 280 kötet szépirodalmi könyv szolgálja a jövő nemzedék szellemi épülését. A kultúrházra a nép állama 430 000 forintot adott. A még hiányzó százezret maga a község adta hozzá két keze munkájával. A felszabadulás előtt hat kocsma volt a községben, de nem volt egy megfelelő hely, ahol egy valamirevaló műsoros estet lehetett volna rendezni. Tizennégy évvel ezelőtt osztatlan hatosztályos iskolában 5—6 tanító küzdött azért, hogy világosságot gyújtson a csöppnyi parasztgyerekek fejében. Ma 15 pedagógus tanítja az egykor 3—4 elemit járt — ma már emberré lett — dolgozó parasztok gyerekeivel József Attila, Ady Endre, Majakovszkij költészetét, az algebrát, az elektroncsövek működését, vagyis Hányad mindazt, amit együttesen tudománynak nevezünk. Az elmúlt néhány év alatt helyreállított és rendbehozott tantermek mellé a jövő évben több mint félmilliós állami beruházással egy kéttantermes iskola épül tarkói lakással. 1960-ban új gyógyszertár, új orvosi rendelő, új orvosi lakás épül. De a tizennégy év fejlődésére a villany teszi fel a koronát. Mintegy szimbólumként azon a napon gyűl ki a községben a villanyfény, amely napon 41 esztendővel ezelőtt, 1917. november 7-én a Nagy Októberi Szocialista Forradalom lángja gyújtott reményt, bizakodást és világosságot az egész világon az elnyomott embermilliók szívében, éven át a villamosítással is, csupán a terhét nem akarta vállalni senki. A végén 25, oszlopra szerelt utcai petróleumlámpát állítottak fel az Utcákon. Ez volt a „villamosítás”. Egy telet sem bírt ki, mind tönkrement. Csak egy van belőle a tanácsháza előtt mintegy emlékeztetőként az egykori képviselőtestület hervadt dicsőségére. Mozielőadás is volt régen a faluban. Minden évben egyszer a községháza udvarán. Arra oktatták a falut az ismeretterjesztőnek nevezett filmek, hogyan kell védekezni a tüdőbaj ellen, hogyan kell irtani a legyeket stb. A falunak mindegy volt, fő, hogy mozit látott. Ezektől a filmektől ugyan nem lett kevesebb a tbc-s beteg, a legyek se vették szívükre a T. vármegye tisztifőorvosának intelmeit. Az egész rendszernek kellett megváltozni ahhoz, hogy benne a falu élete is megváltozzon. Azoknak a kezébe kellett adni a hatalmat, akiktől addig még a választójogot is megvonták. A harmincas években megalakult itt a szociáldemokrata párt, de dr. Banda István főszolgabíró a csendőrökkel rajtaütött a párthelyiségen, és akit ott találtak, mindenkit lecsuktak. Tőgyi Károly elvtárs, a községi tanács v. b. elnökhelyettese, egykori napszámos is közöttük volt. Bakó Mihály főjegyző a szegényparasztok egész sorát csukatta be és hurcolta meg, mert munkát követeltek. Ki törődött akkor a falu gondjaival ? János, Kocsis Sándor, TDK András (nem akarom majd a 45 tanácstagot felsorolni) mind ilyen emberek. — S a végén szót értettünk. Tíz év alatt egyszer máig fellépett itt az „ellenzék", 1956 októberében. Még most is érzi a falu a következményét. Az ellenforradalomnak nem a falu villamosítása, a kultúrház, meg a járda volt a fő gondja, hanem az államosított házak visszaadása, a termelőszövetkezetek feloszlatása, az igazi hazafiak, a kommunisták üldözése, a pártház bezárása. Dr. Banda István ny. főszolgabíró ugyan nem ért rá még visszajönni, mert el volt foglalva Szabolcs megyében egy forradalmi bizottmány elnöki „tisztével”, de akadt helyette más, Szödényi Ferenc volt horthysta katonatiszt, egy nyilas vezér veje, aki a néphatalom szétrombolásában semmivel sem maradt mögötte dr. Banda István egykori főszolgabírónak. Miért kellett mindezekről beszélni? Azért, mert jó a jelölőgyűléseken, kisgyűléseken, tanácsülésen beszélni az elért eredményekről, a még nagyszerűbb tervekről, de nagy kár megfeledkezni arról, hogy az elmúlt 14 esztendő legnagyobb vívmánya a munkás-paraszt szövetségen alapuló népi demokratikus államrend. Enélkül nem lett volna sem Konyárom, sem másutt se kultúrház, se villany, se új iskola, se járda. Mindez csak úgy lehetett valósággá, hogy az urak és nagygazdák helyett maguk az egyszerű dolgozó emberek irányítják saját sorsukat a községi tanácsban. PALLAS IMRE A legnagyobb vívmány A képviselőtestület „dicsősége“ Lehetne még kisebb-nagyobb eredményekkel folytatni a sort. A jelölőgyűlésen folytatták is. De ejtsünk szót most inkább olyan dolgokról, amelyekről a jelölőgyűléseken nagyon kevés szó esett, éspedig arról, hogyan és miképpen jöttek létre ezek az eredmények. Mi a magyarázata annak, hogy tíz év alatt többet fejlődött ez a falu, mint talán száz év alatt pedig lakódnak szorgalmával, munkaszeretetével akkor sem volt baj. A baj inkább az volt, hogy a sok száz agrárproletár vagy egy-két holdas szegény paraszt még a betevő falatját is alig tudta megkeresni. Pedig a föld akkor is ott volt a faluban, mint most, csak a gazdája volt más. A községre egyrészt az egész környéket uraló tízezer holdas Lichtsteifi-birtok telepedett rá, másrészt a község szántóterületének jelentős részéről az 50—80 holdas nagygazdák tették el a föld termését. A gyökeres változást itt is 1945, a felszabadulás hozta, mely elsöpörte nemcsak a nagybirtokosokat, de a földesurak és nagygazdák uralmát ss. Ma az egykori uradalmi birtokon a volt cselédek és volt részes aratók gazdálkodnak. A községben két termelőszövetkezet van, az Alkotmány és a Béke. Az Alkotmány különösen jól gazdálkodik, hiszen idestova egy évtizedes tapasztalat van mögötte. A Béke fiatalabb, de életképességét bizonyítja, hogy a napokban is új belépők jelentkeztek a kapuján. Ha az egykori képviselőtestület jegyzőkönyvében lapozgatunk, olyan dolgok kerülnek napvilágra, amire az idősebbek még emlékezhetnek is, így például hónapokig azon vitatkozott a képviselőtestület, jobban mondva a pap meg a jegyző, hogy kinek az ablaka alatt legyen a létesítendő park. A végén Bakó Mihály főjegyző lett a győztes. Foglalkoztakegy egész Választási tudnivalók Az ideiglenes választói névjegyzék után beérkező kifogásokat, észrevételeket már elbírálták, és amennyiben választásra jogosultnak a neve nem került jegyzékre, úgy kellő igazolás után felvették a pótnévjegyzékre. A végleges választói névjegyzék öszszeállításánál is előfordulhat, hogy valaki kimarad. Ilyen esetben, ha hitelt érdemlően igazolja a választásra való jogosultságát, akkor kérelmére felveszik a pótnévjegyzékre. LABANC GYÖRGY ebesi levélkézbesítő, 1933-ban született. Édesapja MÁV pályaőr. Ő már évek óta ifjúsági vezető. Ő a területi őr szervezet titkára. Posta és KISZ titkári teendőit lelk ismeretesen elvégzi. Községi tanácstagnak jelölték. SZATHMÁRI JÓZSEF Hajdúviden, a Bocskai utcán lakik. Termelőszövetkezeti tag, megbecsült ember a községben és a járásban. Sokan ismerik. A jelölőgyűlés részvevői alkalmasnak találták arra, hogy érdekeiket képviselje a Debreceni Járási Tanácsban. Járási tanácstagnak jelölték. HEGEDŰS JÁNOS a hajdúszoboszlói KISZ bizottság titkára. Édesapja MÁV pályaőr. Régebben a városi tanácsnál dolgozott, egy éve került a KISZ-bizottság élére. Az ő érdeme is, hogy a KISZ létszáma azóta megháromszorozódott. A városi tanácsba jelölték. SZAKAL ANDRÁS a Debrecen Városi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke. 1926-ban szabadult fel, mint géplakatos segéd. 1950-től 1956-ig a Debreceni Erőmű igazgatója volt. 1958-ban választották meg a népi ellenőrzési bizottság elnökének. Most városi tanácstagnak jelölték. SZABÓ ISTVÁN 6 holdas hajdúszováti dolgozó paraszt. 1950 óta állandó tagja volt a községi tanácsnak. Körzete ügyes-bajos dolgait mindig hűségesen intézte, azonkívül a termelési bizottságban és a mezőgazdasági állandó bizottságban tevékenykedett. Ismét jelölték a községi tanácsba. KOZÁK JÓZSEF a pocsaji Petőfi Tsz alapító tagja. A községben és a derecskei járásban egyaránt ismert és megbecsült ember. Amióta tanácsok vannak Magyarországon, mindig tanácstaggá választották a községben és a járásban. Ezúttal is jelölték községi és járási tanácstagnak. A DOLGOZÓ NÉP JELÖLTJEI Mi a legnagyobb vívmány ? Ha választás közelgett, akkor megkezdődött az ígérgetés, de soha nem valósult meg belőle semmi. Ugyan ki is valósította volna meg a nép vágyát, kívánságát a Horthy- Magyarországon ? Talán az az országgyűlés, ahol 84 földbirtokos, 41 főtisztviselő, 15 bankár, 5 gyáros, 37 ügyvéd, 28 gróf és báró, 12 főpap foglalt helyet? Vagy talán a községi képviselőtestület, amely túlnyomórészt nagygazdákból állt? A nép vágya, óhaja csak a munkáshatalom korszakában valósulhatott meg. Csak az elmúlt tíz esztendő alatt és napjainkban, amikor olyan emberek irányítják a falu sorsát, akik egy életem át a maguk sanyarú sorsán ismerték meg a nyomort, a nélkülözést. Tóth Sándor, a községi tanács v. b. elnöke napszámos és részesarató volt. Tőgyi Károly elnökhelyettes szintén. A tanács végrehajtó bizottságában mind olyanok vannak ma, akik — még ha egy kis földjük volt is a múltban — nem mehettek közel a „jognak asztalához”. . A kultúrházon, a villanyon, a járdán, a mozin, az új hírdón kívül ez a legnagyobb vívmány, amit a községben tizennégy év alatt elértek. A falu mostani vezetői nagyon jól ismerik a községi gondját-baját. Ők kezdemé- nyeztek, a falu támogatta őket, s ma ha a község ered- ményeiről beszélünk bárkivel a községben, van egy bízo-] nyos dicsekvés a hangjukban: íme, ennyit haladtunk előre] néhány év alatt. S jó hall- gatni ezt a dicsekvést. De] nagy baj arról megfeledkezni, hogy mindez csak a népi demokrácia viszonyai közötti valósulhatott meg. Az ellenzék Az egyik dolgozó paraszt (régen napszámos volt), amikor beszélgettünk, mindennel nagyon meg volt elégedve, de megkérdezte, miért nincs most ellenzék a választáson? — Miért? — kérdeztem. — Ha lenne, az ellenzék jelöltjére szavazna? — S még hozzátettem: — Természetesen csak olyan ellenzéki emberről vagy emberekről lehetne szó, akik mást akarnak, mint mi, mert ha ugyanazt akarják, akkor mire az ellenzék? Akik pedig mást akarnak, mint mi, azok nem lehetnek; mások, mint olyanok, akik 1945 előtt is hatalmon voltak, akiknek a község az ingyen mozit, az ínségmunkát és a| parkot (a jegyző ablaka alatt) „köszönheti”. Erre az ellenzéket emlegető ismerősöm egy kicsit elszé- gyellte magát és azt mon- ] dotta: — Hát én csak ilyen ma- ] gamformájú emberre gondol-] tam. — Na — mondom — Tóth] Sándor, Tőgyi Károly, Kissi Múzeológiai szakkör létesült a Csokonai Gimnáziumban . Új típusú középiskolai szakikör kezdte meg működését aDéri Múzeumban. A CsokonaiVitéz Mihály Átlalános Gim-názium tanulói — tanári veze- stés mellett — múzeológiai szakikört alkottak s foglakozásainkat kéthetenként a Déri Múzeumban tartják, ahol a múzeum vezetői rendszeresen tartanak részükre ismertető elődadásokat. E foglakozások allkalmával a tanulók nemcsak a múzeum anyagát tanulmányozzák, hanem az ott folyó gyakorlati munkában is résztvesznek (leletmentés, restaurátori, konzerválási munkákban segédkezés, néprajzi gyűjtőmunka stb.). Az első foglakozást a tanulók nagy érdeklődése mellett Menyhárt József, a múzeum restaurátora tartotta. E szakkör hivatva van arra is, hogy az ifjúság érdeklődését a muzeológusi pálya iránt felkeltse. P. J.