Hajdú-Bihari Napló, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-11 / 292. szám

tfAi^r.muARi & Hl A PT.A HL évf. 292. szám JsPl- stafjS BaaSl JH Lengyel látogatóval a hajdúböszörményi Vörös Csillagban Lengyel újságíró érkezett hozzánk az elmúlt napok­ban, a bydgoszczi Gazeta Po­­morska munkatársa. Kérése az volt: látogassunk meg egy­­pár megyei termelőszövetke­zetet, amelynek az országban is híre van. Hajdúböször­ménybe mentünk ki, a Vö­rös Csillag Tsz-be. Befejeződött az őszi mun­ka , néhány tag az irodában melegedett. Szívélyesen fo­gadta a Vörös Csillag Tsz vezetősége a külföldi vendé­get , örömmel tájékoztat­ták is. Nagy István, a Vörös Csil­lag elnöke így ismertette a helyzetüket:­­— Ebben az esztendőben 1050 holdon 132 taggal gaz­dálkodott a Vörös Csillag Tsz. Átlagosan a termelőszö­vetkezeti tagok 291 munka­egységet értek el, s munka­egységenként 60 forint 23 fil­lért osztottak. Lengyel újságíró kollégánk elismeréssel nyilatkozik. Az egész gazdaságra is kíváncsi azonban. A könyvelő, a tsz-elnök s a tagok is készségesen vála­szolnak. A lengyel kolléga mindent szorgalmasan jegyez, hiszen — mint ahogy mond­ja — náluk, Bydgoszcz kör­nyékén ilyen nagy szövetke­zet nincs, szeretné a magyar­­országi tapasztalatokat otthon Lengyelországban az újság­ban is megírni, közzétenni. Tagokat kérdez, akik ott ül­nek az irodában: mennyit ke­restek ez évben, meg van­nak-e elégedve a jövedelem­mel. Bereczki Lajost illeti a szó, tőle kérdezte meg, hogy van megelégedve. — Három és fél éve dol­gozom a szövetkezetben — mondotta. — Ez évben 446 munkaegységet teljesítettem. ---------------*%*­s szerényen számítva a jöve­delmem harmincezer forint volt. A beszélgetés egy rövid időre megszakadt, mivel a szövetkezet elnöke — ha már külföldi újságíró látogatott el hozzájuk — többet is sze­retne elmondani az egész gazdaságról Többek között azt, hogy ez évben a szövet­a vendéget arról is, ho­gyan fejlesztik évről évre a közös gazdaságot. Ebben az évben — zárszámadás előtt — több mint 400 ezer forin­tot ruháztak be, s ebből 124 ezer forintot saját erőből ötven férőhelyes tehénistál­lót, 200 férőhelyes süldőszál­lást, 3 vagon befogadó ké­pességű górét építettek, s jö­vőre az építkezéseket to­vább folytatják. Az elkövet­kezendő évben saját erőből közel 150 ezer forintos beru­házást hajtanak végre. Újra a jövedelemhez té­rünk vissza, hiszen ez az, ami legjobban érdekli vendégün­ket. Egy másik termelőszö­vetkezeti tagtól, Nagy Gábor juhásztól is megkérdezi, hogy érzi magát a szövetkezetben? Nagy Gábor elmeséli az el­múlt évtizedek alatti és mos­tani sorsát. Szinte gyermek­kora óta állandóan juhász­­kodi­k. Négy éve lépett be a szövetkezetbe, mert azt mon­dották: itt jobban, megtalálja számítását. Megbánta ? Soha, egy pilla­natig sem. S elsorolja, hogy ebben az évben 496 munka­egységet teljesített, 60 forint 23 fillérjével számítva, min­denki kiszámolhatja mennyi jövedelem. Ezenkívül volt a háztáji gazdasága, ami szintén szépen jövedelmezett: nincs se neki, se a családjának meg­kezet összvagyona több mint 7 - fél millió forint, a tiszta vagyon pedig meghaladja a 3 millió 300 ezer forintot. Csupán az állattenyésztésből — a tsz inkább az állatte­nyésztést részesíti előnyben — egymillió 126 ezer forint volt a bevételük ez évben. A szövetkezet vezetői, tag­jai élhetési gondja. Többet keres, mint nagyon sok egyéni gazda Hajdúböszörményben. — Mennyi egy 5—6 holdas egyéni paraszt jövedelme ? — hangzik vendégünk újabb kér­dése. Egyénenként nehéz lenne rá válaszolni, de úgy általában ismerik a szövetkezeti tagok­­ is, s mondják : 20—25 ezer fo­ ■ rint. Hogy miért kevesebb, mint a szövetkezeti tagoké, azt már újra a szövetkezet ve­zetői sorolják. Búzából a ter­melőszövetkezetnek tíz mázsá­ja termett, az egyénieknek át­lagban csak hét, őszi árpából 16 mázsa 60 kilót aratott a ter­melőszövetkezet holdanként, ugyanakkor 6,7 mázsa volt az egyéniek termésátlaga. Ku­koricából hasonló az arány. Felsorolják a jövő terveit is, már építkeznek, hogyan fejlődnek, miképpen látja egy­re több egyénileg dolgozó pa­raszt, hogy a szövetkezeti út a helyesebb. Megtekintjük a gazdaságot is, a szarvasmarha állományt, a magtárat. S ha a lengyel kolléga kételkedne, délután, amikor a földesi Rá­kóczi Termelőszövetkezetbe lá­togatunk el, és ugyanúgy meg­nézzük a gazdaságot, mint Bö­szörményben, a tagok lakásá­ra is ellátogatunk, már ő is mondja, Hajdú-Bihar m­e­gyében jó úton halad a szö­vetkezeti gazdálkodás. Sok látnivalóval, hasznos ta­pasztalatokkal gazdagodva tér­tünk vissza lengyel kollégánk­kal Debrecenbe. Egy napig tartózkodott Hajdú-Biharban lengyel vendégünk, de amit ő rövid idő alatt látott, arról csak elismeréssel nyilatkozott. Jólétet, megelégedett embere­ket látott , s általunk kül­di üzenetét a szövetkezeti parasztoknak , további sikeres gazdálkodást kíván, s köszö­netét fejezi ki a megyében szerzett hasznos tapasztalato­kért, melyeket otthon átad a lengyel szövetkezetek dolgozó parasztjainak. R. B. cseresen tájékoztatták SZALON niiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii nyitik. Aranybikában Az elmúlt években Debre­cent sok külföldi vendég ke­reste fel, különösen a nyá­ri hónapokban. De tavaly és az idén télen sem csökkent a külföldi vendégforgalom. Az idegenforgalom szem­pontjából igen kívánatos volt, hogy Debrecenben a meglevő cukrászdák, étter­mek és eszpresszókon túl le­gyen szórakozóhely is, mely fokozottabban vonzza a kül­földieket, s ahol kellemesen lehet szórakozni. Ugyanak­kor a debreceniek megnöve­kedett igénye, kulturáltabb szórakozása is megkívánta ezt. Az Aranybika vezetősé­ge és az illetékesek ennek érdekében lehetővé tették, hogy Debrecenben rövidesen egy új szórakozóhely nyissa meg kapuját: Az Aranybika- Szalon. A szalon az Arany­bika épületében az első eme­leten foglal helyet, s előre­láthatólag december 25-én nyitja meg kapuit A szalon építkezése már befejezés előtt áll, a szakmunkások a parkett lerakásán dolgoznak. A szalon berendezése egy­szerű, de végtelenül ízléses lesz. A sötét tónusú fallal, a plafonra és falra szerelt hangulatlámpákkal, a bordó velúrral kárpitozott székek­kel, kis négyszemélyes kerek asztalokkal bizonnyal ked­velt szórakozó­helye lesz a debrecenieknek és a várost meglátogató idegeneknek. A bútorokat a Debreceni Hajlí­­tottbútor-gyár készítette igen szép kivitelben. A szalon iránti érdeklődést bizonyítja az is, hogy már többen adtak le asztalfogla­lási megrendelést szilvesz­terre. A szalonban — a régi szokásokhoz híven — négy különböző box is lesz, s a ven­dégek szórakoztatásáról tánc­zenekar és énekesnő gondos­kodik. Egyelőre a parkettet készítik — de a tervek szerint 25-én már tánc lesz Me­gjelent a Valóság eled száma Öj folyóirattal lett gazda­gabb a magyar sajtó: megje­lent a Valóság, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat tár­sadalomtudományi folyóiratá­nak első száma. A folyóirat tájékoztat a filozófiai, a köz­­gazdaságtan, a jogtudomány, a művészetek története, a peda­gógia és más társadalomtudo­mányok hazai és külföldi ered­ményeiről. A tudományok ma­­gas színvonalú népszerűsítésére tanulmányokat közöl gazdasá­gi, politikai és kulturális fej­lődésünk problémáiról, átte­kintést ad a magyar és a kül­földi irodalomról. A Valóság első számában Kardos László Líra és értelem címmel a költészetben jelent­kező értelemellenes tenden­ciákról írt cikket. Mód Aladár Magyar prológ című tanulmá­nya pedig az 1918-as októberi polgári demokratikus forrada­lommal foglalkozik. Hevesi Gyula a haladó értelmiség te­vékenységét vizsgálja az 1919-es tanácsköztársaság elő­készítésének időszakában. Cik­ket közöl a folyóirat a szocio­lógia és a kibernetika viszo­nyáról. A Kulturális figyelő, az Új könyvek c. rovat, továb­bá a külföldi folyóiratok szemléje sokrétűen tájékoztat a nemzetközi és hazai tudomá­nyos és kulturális élet jelentő­sebb eseményeiről, a fonto­sabb vitatott problémákról. Rendelet a kötbérezésről A Magyar Közlöny decem­ber 9-i száma közli az élel­mezésügyi miniszter rende­letét a termelők és a ter­meltető vállalatok kötbérkö­telezettségéről. A rendelet többek között kimondja, hogyha a termelő a terme­lési szerződés alapján ne­velt és hizlalt állatot késve adja át, az állat értéke után naponta 0,25 százalék, össze­sen azonban legfeljebb 25 százalékig terjedő értékű kötbérfizetésre kötelezhető. Az a tenyésztő, aki a szer­ződéssel lekötött állatot a termeltető hozzájárulása nél­kül elidegeníti, leöli, vagy más m­ódon elvonja a tel­jesítés elől, a lekötött állat pénzbeni értékének 50 szá­zalékáig terjedő kötbért fi­zet. A termeltető vállalat viszont, ha a természetbeni, illetve a pénzbeli előleget a szerződési feltételekben meg­határozott időpontig nem bo­csátja a termelő rendelke­zésére, a késedelem minden napja után 5 százalék, össze­sen azonban legfeljebb 50 százalék kötbér fizetésére kötelezhető. Ha a termeltető késedelmesen veszi át a szerződéses állatot, vagy ha késedelmesen számol el a termelővel, késedelmesen fizeti ki a jószág értékét, napi 0,25 százalék, összesen azonban legfeljebb 25 száza­lékig terjedő kötbér fizetésé­re kötelezhető. A terményértékesítési szerződés alapján a szállító kötbért fizet akkor, ha a ter­ményt késedelmesen adja át, vagy ha a termény rendel­tetésszerű felhasználására al­kalmatlan. A megrendelő vi­szont akkor fizet kötbért, ha a pénzbeli előleget a meg­jelölt időpontig nem bocsát­ja a termelő rendelkezésére, továbbá azokban az esetek­ben, ha a terményt késedel­mesen vagy nem teljes egé­szében veszi át, ha késedel­mesen számol el a szállító­val, vagy késedelmesen f­izeti ki azt az összeget, amely a szállítót az elszámolása nap­ján megilleti. A természet­beni juttatás pénzbeli érté­kének kétszeres összegét fizeti, ha a szállítónak nem adja át az átadási kötelezett­ség teljesítése után járó ter­mészetbeni juttatást. Az állat, illetőleg a ter­mény értékének legfeljebb 25 százalékáig terjedő kötbér köthető ki arra az esetre, ha a termelő vagy a szállító a szerződéssel lekötött állatot, illetőleg terményt olyan mi­nőségi hibával adja át, amely miatt az nem felel meg a szerződésben foglalt követel­ményeknek. (MTI) J1t tesz Látogatás a Gépi fermentáló üzemi Konyháján ! Délelőtt 11 óra. A konyhá­ban nagy a sürgés-forgás. Ké­szül az ebéd, hogy amikor a delet elharangozzák, az aszta­lon párologjon a friss főtt étel, így van ez mindennap. Dem­kó Mihályné szakácsnő utolsót kavar az ötven literes lábas­ban, s a gusztusosan elkészí­tett pörkölt a tányérokra kerül. A többi lábasban is kész az étel: karalábéleves, tarhonya és pörkölt lesz ma ebédre a Gépi fermentálóban. Megkóstoljuk. Az étel igen ízletes, olyan, mintha otthon a családi kony­hában készült volna, pedig itt naponta 320 ember részére ké­szítenek ebédet és vacsorát. A koszt igen változatos. He­tenként négyszer van hús, s az adagok is normálisak, 10—12 deka egy személy részére. A bécsi- és natúrszelet igen köz­kedvelt — a munkások kíván­ságára gyakran készítik. A csirkepaprikás is csúszik, a múlt héten is volt, s szinte he­tenként az asztalra kerül. A főtt tésztát is olyan ízletesen, gusztusosan készítik, hogy mindenki szívesen fogyasztja. Legtöbbször káposztáskockát és krumplisat készítenek, mert ezt kedvelik. A vacsora is változatos, s sokan étkeznek esténként a frissen festett, ragyogóan tisz­ta üzemi ebédlőben. Különö­sen azok a munkások, akik es­te a harmadik műszakban dol­goznak. Felfér ilyenkor a fel­­étel, s nem is kerül sokba. Egy ebéd 2,50 forint. Ebből az összegből otthon nem lehetne egy személynek kétfo­gásos ebédet kiállítani. Hogyan könnyítik meg a konyhai dolgozók munkáját? A konyhát most korszerűsítik. Konyhai előtért készítenek* hogy a burgonya tisztítást és a hús válogatását itt végezzék el* s így tágasabb, bővebb legyen a hely a konyhában. A kony­ha belső képe is megváltozik* Gázkályhákat vásárolnak, amely még higiénikusabbá te­szi az étel elkészítését. Modern mosogatógépet kapnak, hogy ebéd után a konyhai dolgozók­nak ne kelljen órákig mosogat­ni. Az üzemi konyha átalakítása a szakácsnő, felszolgálók mun­káját könnyíti meg, s január 1-től még ízletesebb ebéd ke­rül majd a fermentáló munká­sainak asztalára. Nem lesz panasz a pörköltre — érti a mesterségét Demkó Mihályné szakácsnő Lehet vinni, elkészült a finom ebéd Új elmélet a Föld geológiai fejlődéséről Nyikolaj Latszkij akadémi­kus, a földkéreg mozgásáról szóló elmélete alapján a Föld geológiai fejlődését 3 nagy szakaszra osztotta. Véleménye szerint a hasznos ásványok lelőhelyének kialakítását csakis a földkéreg mozgásá­nak tanulmányozása alapján lehet megérteni. A legnagyobb vasérc-, mangán- és arany­­lelőhelyek az első szakaszban, a Föld történetének legősibb korszakában jöttek létre. A második szakaszban az új ásványmezők kialakulása rendkívül lelassult. Az utolsó, harmadik szakaszban pedig a földkéreg leggazdagabb hasz­nos ásványokat tartalmazó rétegei jöttek létre. A szovjet akadémikus hangsúlyozta, hogy a földké­reg mozgásának tanulmányo­zása lehetővé teszi annak megállapítását, milyen tör­vényszerűségek szerint he­lyezkednek el földünkön a hasznos ásványok. ■ ■ . ....... inns. Tűzrendészen értekezlet Debrecenben Az ipari üzemek és más vállalatok vezetői, tűzrendé­­szeti felelősei és az üzemek tűzoltóparancsnokai részére december 12-én, pénteken 9 órai kezdettel a Csapó utca 43. szám alatti tűzoltólakta­nyában megbeszélést tarta­nak. Az értekezleten értékelik az ipari üzemek és vállala­tok tűzrendészeti helyzetét és ugyanakkor megszabják a feladatokat a tűzkárok meg­akadályozása érdekében. —■■■ I­II ■■ —■ 1 RÓKA JÁR A KERT ALATT Kedden kora reggel alig hagytuk el Mikepércs házait, a sárándi országúton róka sétált keresztül és csak amikor kö­zelebb értünk, szedte gyorsab­ban a lábait, majd eltűnt a vasúti sínek tájékán... Nem kérdeztük a mikepércsi embereket, hány tyúk vagy más házi szárnyas tűnt el a keddre virradó éjszaka, a kö­zeli Sárándon sem érdeklőd­tünk. De az bizonyos, hogy a róka megelégelhette a vadhúst, amelyet a hosszúpályi erdőség­ben fogyasztott, mert a fa­gyos hidegben elhagyta meg­szokott tanyáját és az embe­rek közé húzódott — egy kis ínyenc falat reményében. Azóta lehet, hogy sikerült szereznie egy kis csibehúst — a környéken sem láttunk va­dászokat, akik puskavégre vet­ték volna, pedig amellett, hogy kártékony ragadozótól szabadí­tották volna meg a községet, egy rókagallér sem jött volna rosszul valamelyik vadászfele­ségnek. Mikepércsi és sárándi tyúk­tulajdonosok vigyázat, róka koma nem ismer tréfát, ha a szárnyasok közelébe kerül... (1 . k.)

Next