Hajdú-Bihari Napló, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-01 / 152. szám

Kisfaludi Strobl Zsigmond hetvenöt éves A művészvilág nagy évfor­dulót ünnepel: Kisfaludi Strobl Zsigmond 75. születés­napját. A magyar mester el­érte mindazt a kitüntetést és elismerést, amit szobrász egy­általán elérhet. Kétszer kapta meg a Kossuth-díjat, most pedig — egész élete művészi munkásságának elismeréséül a Munka Vörös Zászló Ér­demrendjét. Harc a népek közti barát­ságért és a békéért. Kisfaludi Strobl Zsigmond indulása szinte jelképes. Leg­jelentősebb első műve: Dávid, az akadályoktól vissza nem riadó, célratörő mester egész életfelfogásának jelképévé magasztosodott. Állandó ta­nulmányok, a természet és az emberi test örökös kutatása, sok ezer rajz és vázlat vezet­nek a Góliátot legyőző Dávid­tól a Vorosilov úti műtere­mig, ahol a realista művészet levegőjében fogant dokumen­tumok tömege jelzi hat év­tizedes munkásságát: aktok, arcmások sokasága, megvaló­sult és megvalósulásra váró szobortervek, ideges ujjakkal, boszorkányos gyorsasággal fel­rakott agyagvázlatok... S mindezek mellett kitünteté­sek, pályadíjak, oklevelek so­rakoznak, államfők és világ­nagyságok elismerő írásai. G. B. Shaw Kisfaludi Strobl Zsigmondról. Ezek közül is kimagaslik Shaw szellemességtől szipor­kázó írása. Egyik kiállításá­nak katalógusi előszaváról van szó, melyet Shaw még 1935-ben írt. „Rodin népsze­rűsége sem volt nagyobb an­nak idején Londonban .. .* — s ez az elismerés a nagy an­gol szatirikus tollából minden más értékelésnél többet mond. „Hosszú haldoklás és porla­­dás után íme új életre kelt ismét a klasszikus szobrászat” — abban a hallatlan zűrza­varban, ami a két világháború között eltelt időt művészetileg is jellemezte. „Például Jakob Epstein amerikai szobrász — írja elő­szavában Shaw — semmiképp sem akart klasszicizmusról hallani, a­ görög körvonalakat, mint egyszerű angol hazugsá­gokat megvetőleg száműzte, s mellszobrainak felületét telje­sen felszántotta abból a cél­ból, hogy a­­húst jobban ér­zékeltesse.” — Shaw tö­bb hí­res, jól fizetett, és divatos szobrászt idéz. — „Kitüntetés számba ment ezeknek a mes­tereknek ülni, de amikor ezek az alkotások elkészültek, az angol hölgyekben és urakban azt az érzést keltették, mintha szurokba mártva, pehelybe meghempergetve pellengérez­­ték volna ki őket. Ebbe a walpurgi éjszakába Strobl nem mennydörgéssel és vil­lámcsapással jelezte érkezé­sét, csendesen sétált be és minden mentegetőzés nélkül rendkívül szép szobrokat kez­dett készíteni, amelyek való­di, modern, civilizált embe­reket ábrázoltak.” „Vonalai saját korának élő vonalai, amelyeket nemes for­mává egyesít, éppúgy ahogy Pheudias és Praxitéles koruk egyéniségének megfelelően ábrázolták az emberi testet.”­­ Amikor elkészült Shaw mellszobra, az angol író a következőképpen nyilatkozott: „Portrém nemcsak azt mutat­ja, hogy én milyen vagyok, hanem azt is, hogy milyen­nek kellene lennem és hogy milyen szeretnék lenni. Ta­lán egyszer ilyen leszek, ha sokat és elég intenzitással szemlélem ezt a szobrot.’­ Mindvégig a haladás esz­méihez szegődött. A Shaw által is oly szelle­mesen hangsúlyozott erőt Kis­faludi Stróbl mindvégig a dolgok lényegéig hatoló rea­lizmusból meríti. Szobrászatét a kiegyensúlyozottság, a klasz­­szicizmus nemes eredményei­nek újszerű továbbfejlesztése fémjelzi. A haladás eszméihez szegődött, lelkesedését ebből meríti, de ugyanakkor elme­rül a szépség s a lélektani megfigyelés aprólékosan elem­ző megfigyelésébe is. Ezért ihlette meg szobrászatét 1918 őszének és 1919 tavaszának forradalmi izzása, ezért oly időt álló a Városligetben fel­állított, erőt és lendületet ki­fejező íjásza. Szobrászati skálája igen széles, az arcképtől a monu­mentális plasztikáig minden­hol tudott kiválót, átlagon fe­lül emelkedőt alkotni, amint­hogy a felszabadulás emléké­re készített szobork­ompozíció­ja és az Országház előtt felál­lított Kossuth Lajos-emlék­­műve is messze túlnőnek az ily irányú művek szabvány keretein s a népek közti ba­rátság és a hazaszeretet szim­bólumává nemesednek. A nagy mester szobrászaté­nak magasrendűsége, m­yilt hitvallása robosztus ereje az egész világ elismeréséhez ve­zetett. A ma is töretlen len­dülettel alkotó szobrászunk felé e neves évfordulón sze­retettel fordul hazánk dolgozó népe. Tóth Ervin 14 éves­­ komponista A norvégiai Haldenben elő­adták Rune Andersen 14 éves ifjú zeneszerző Az éjjeliőr gyermeke című operáját. Az opera szövegkönyvét Rune Andersen tanára írta 30 év­vel ezelőtt, 13 éves korában. MEGÉPÜLT A NAGYZELEMÉRI KULTÚRTEREM Nagy napja volt a közel­múltban Hajdúböszörmény, Nagyzelemér, Szigetúr lakos­ságának. Felavattuk a nagy­részt társadalmi munkával épült kultúrtermet. A kultúrterem építésének történetét így foglalhatom össze: A szülők és felnőtt ifjúság régi idő óta tervezte az épület létrehozását. A vá­rosi tanácshoz fordultunk. A végrehajtó bizottság határo­zatot hozott, hgy az épület felépítési költségének kéthar­mad részét községfejlesztési alapból fedezi. Ezután meg­szerveztük a munka lebonyo­lítását. A szervezésnél ki­tűnt, hogy dolgozó parasztsá­gunk a terv végrehajtását magáénak vallja, amit bizo­nyít, ők adtak össze több mint 5 köbméter faanyagot, 51 napszámot, 27 egylovas, 23 kétlovas és 8 kétlovas fu­vart. A tetőszerkezet kivágását a helybeli Mezőgazdasági Ktsz végezte társadalmi munka­­---------------­ban. Az épület létrehozásában a hajdúböszörményi termelő­­szövetkezetek derekasan ki­vették részüket. Több mint 4000 darab téglát, 100 kéve nádat és pelyvát adtak az építkezéshez. A II. Kongresz­­szus Tsz adta az építkezéshez szükséges homokot. A terme­lőszövetkezetek 15 retor, illet­ve autó fuvart tettek társa­dalmi munkában. A gépállo­más két fuvart adott és két lámpát adományozott. A kultúrterem legszüksége­sebb felszerelését különböző vállalatok, intézmények biz­tosították társadalmi úton. A Hajdúböszörményi Faipari Vállalat 6 asztalt, az Aszta­los Ktsz 13 lócát készített tár­sadalmi munkában. A Műszaki Ktsz végezte a bádogos munkát. A Hazafias Népfront 500, a Főtanács 300, a téglagyár munkásai 330, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság 250 forintot adtak. A befolyt összegből vettünk vetítőgépet, filmeket, akku­mulátort, könyveket. A szervezésnél és a munkák kivitelezésénél is támogattak bennünket Hajdúböszörmény politikai és társadalmi szer­vei. A Hajdúböszörményi Karbantartó Vállalat, sok munkája ellenére vállalta az épület kivitelezését. Nagy készülődés előzte meg az avatási ünnepséget. S bár szakadt az eső, ennek ellené­re a tanyai lakosság nagy többsége­ részt vett az avatá­son, valamint az azt követő banketten. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik áldozatos munkával hozzájárultak a kultúrterem létrehozásához. Bertalan Béla igazgató tanító Haj­dúbasaörmény --------------­ Humoros esttel zárta évadját az Irodalmi Színpad Hétfőn este tartotta a TIT Irodalmi Színpada idei évad­záró előadását az építők Kos­suth Lajos kultúrotthonában. Ez alkalommal humoros estet rendeztek a debreceni Cso­konai Színház művészeinek közreműködésével. Az irodal­mi esten dr. Bán Imre pro­fesszor, a Kossuth Lajos Tu­dományegyetem bölcsészkari dékánja, a TIT irodalmi szak­osztályának elnöke, beszédben zárta le az idei évadot, kérte a közönséget, hogy a következő év műsorának összeállításához adjon javaslatokat. (Az új évad szeptember végén kezdő­dik. Az első irodalmi est cí­me stílszerűen: Szeptember végén lesz, a világirodalom legszebb szerelmes verseiből.­ A hétfői évzáró esten Hotti Éva, Szendrő József és Simor Ottó, a Csokonai Színház mű­vészei léptek fel. A művészek Petőfi Sándor, Csokonai Vitéz Mihály, Heltai Jenő, Koszto­lányi Dezső, Karinthy Fri­gyes és Simon István humo­ros műveiből adtak elő nagy sikerrel. Hotti Éva azonkívül, hogy igen szépen szavalt vi­dám verseket, új oldaláról is bemutatkozott: sanzonokat énekelt. Az ismert és kevés­sé ismert dalokat finom érzel­­mességgel adta elő. Szendrő József derűs, közvetlen elő­adásmódja is nagy tetszést aratott. A közönség jól­ mula­tott a videojs­ verseken és so­kat tapsolt a művészeknek. A műsor második részében Maurice Druon: Amerikából jöttem című egyfelvonásos vígjátéka került bemutatásra. A szellemes, finoman pikáns francia darab a polgári er­kölcsöket mutatja be. Egy olasz „úriasszony“ egyetlen szóra meglátogatja szállodai szobájában az Amerikából ér­kezett üzletembert. S hasonló­képpen szinte egy szavára szegi meg hűségét, nem a férje, hanem a barátja iránt. Az úriasszony férje, egy olasz üzletemb­er, aki felesége mellett állandó barátnőt is tart, csak azért bocsátja meg tetten ért felesége hűtlensé­gét, mert amerikai üzletem­berrel csalta meg.­­A darab egy kicsit vonta­tottan indul, de aztán egyre szellemesebb, a mondanivaló­ja érdekes. A szereplők: Hotti Éva, Szendrő József és Simor Ottó nagy kedvvel játszottak. Hotti Éva igen jól alakította az álszent úriasszonyt, Simor Ottó bővérű, robbanékony, csupa ideg amerikai-olasz volt, arcjátékában azonban néha erősen túlzott. Szendrő József kissé nyugodt volt olasznak, megcsalt férjnek és üzletembernek. Mindent összevetve az Iro­dalmi Színpad évadzáró elő­adása jól szórakoztatta a kö­zönséget Nem nagy igényű, hanem, könnyed, vidám, szóra­koztató, mulatságos műsor volt. Vágyak, ha teljesülnek... Egy kislány nagy útra készül... Vágyak, álmok kísérik életün­ket, elérhetők és elérhetetlenek, né­­ha sokáig dédelgetünk magukban egy titkos, vágyat, mély — úgy gon­doljuk, örökké csak álom marad — és sohasem jut el a megvalósulás­hoz. S aztán... egyszerre... az ölünkbe hull a boldogság, a szor­galmas munka eredményeként — és bár azt hisszük, tovább álmo­dunk — előbb-utóbb rádöbbenünk, hogy a reális álomból: valóság lett. S magunk is sokáig kételkedve és ámulva állunk az Élet váratlan ajándéka előtt és alig hisszük el, hogy sok, apró, jelentéktelennek látszó „munka” eredményeként kaptuk azt, mely sok, apró kis te­vékenység eredője adja­­ a társa­dalom nemes irányba való fejlődé­sét. Egy kislány áll a térkép előtt. Magas, gömbölyű homloka alól csil­logó, értelemtől sugárzó barna sze­mek tekintenek a világ kicsinyített mására. A kezében tartott pálcával országokat, világrészeket kalandoz át egy pillanat alatt, magabiztosan sorolja el soha nem látott tájak, vi­dékek természeti kincseit és szép­ségeit. S közben... néha egy pil­lanatra errelkalan­dozik csöpp fan­táziája. .. szeretné megismerni a tanult országokat... a valóságban is, megcsodálni a hókoszorúzta he­gyeket, a végtelen tengereket... Ta­­ún álmaiban is felcsillannak ezek a titkos vágyak és munkára ébred­ve, sóhajt egy picit. Álom volt az egész, csalóka álom. Nagy útra készül most ez az okos arcú, szerény kislány, Szabó Judit­­ka, a Vígkedvű Mihály utcai álta­lános iskola növendéke. Nagy, nagy kitüntetés, érte: jutalomüdü­lésre utazik — a Német Demok­ratikus Köztársaságba, az eddig csak térképen vagy filmen látott tenger partjára. Sok-sok kiváló út­­törő hajtásával együtt rövidesen szá­guldó vonat viszi egy kis paradi­csomba, ahol gondtalanul, boldogan élvezhetik a jó munka, az évi ta­nulás eredményét. A boldog kislány szemében de­rűs fények lobognak, a csodálatos utazás előtti határtalan izgalom tölti be 13 esztendős lényét. Amikor az egyszerű, szoba-kony­­hás lakásban­ felkerestem, éppen or­vosi vizsgálatról jött haza, kezében izgatottan szorongatva­­ az egész­ségét bizonyító leleteket. Szülei szeméből meleg szeretetet, de egy parányi aggódást is kiolvastam, megértem őket, nem kis dolog egy egész hónapra elengedni — a „bi­zonytalanságba” — a „és mókust”, — ahogyan Szabó mama nevezi a család szemefényét, az egye­tle­n gyermeket. Persze, azért örömmel engedik el, hiszen tudják, hogy ez a „bizonytalanság” — nagyon is biz­tos, Juditra és társaira féltő gond­dal fognak vigyázni azok,­ akikre rábízzák őket. Judit szülei még sohasem voltak külföldön, egysze­rű munkásemberek mindketten, az élet nem adta meg számukra azt, hogy munkájuk gyümölcsét — egy külföldi üdülésben — visszakapják. S most. .. a kis mókus... alig 13 évével — külföldre utazik, világot látni megy... A szülők ragyogó pil­lantásaiból látom, hogy mindenük ez a kedves, bájos, kellemes arcú, okos­­kislány, akit ezidáig színkitűnő tanuló volt az iskolában és ezt nem csupán életadta tehetségével érte el, hanem az ezzel párosuló, nagy akarattal és szorgalommal is. Sza­bói mama elárulja, hogy Judit nemegyszer megkérte őt, hogy hajnalban keltse fel, mert tanulni a­kar! Ha az okokat kutatjuk, mely okoból Szabó Judit e nagy kitünte­tést kapta, elsősorban az iskolába kell ellátogatnunk, ahol Juditka hozzáértő, lelkes,­ lelkiismeretes ta­nárok keze alatt formálódik és ké­szül — még ismeretlen helyére, a társadalomban. Engi Sándor igazgató rajongva beszél a kislányról és lassan kiala­kul előttem — a gyermekek minta­képének portréja. E különös portré egyre gy ecsetvonása: páratlan szor­galom, figyelmesség, a gyengébb felfogású tanulók állandó és ered­ményes támogatása, példamutatás stb. stb.,. Az iskola különben szép eredmé­nyekkel büszkélkedik — az úttörő­­mozgalomban is: többek között a legutóbbi kulturális seregszemlén — 50 iskola úttörőkórusa között — az iskola úttörőkórusa bizonyult a legjobbnak! S e nagy és szép eredmény egyik kis részese Szabó Judit, a kórus egyik leglelkesebb tagja. Az iskola úttörőcsapatának pedig élenjáró, példamutató harco­sa ez a kislány. Mindezek együttes figyelembevé­tele alapján javasolták Szabó Ju­ditét­­ a jutalomüdülésre. Az okok felsorolása azo­­ban nagyon hiányos lenne, ha a legdöntőbb tényezőt kihagynánk; a döntő okot, mely egyáltalán lehetővé teszi, hogy szorgalmas, becsületes dolgozók gyermekei­­ilyen jutalomban része­süljenek. Társadalmi rendszerünk, a dolgozó ember érdekében hozott törvényeink biztosítják azt, hogy a jó munka előbb-utóbb — elnyerje a megérdemelt jutalmát. Mindenki számára fennáll a lehetőség, hogy jószándékú célkitűzéseit elérje. És az álmok, vágyak­­ teljesülnek is, ha valaki kitartó szorgalommal dolgo­zik értük! Amikor e sorok megjelennek, a boldog kislány talán mér a nap­fényben csillogó tenger hullámai­ban játszadozik — társaival, paj­tásaival. E kis riport fináléjaként hadd írjam le búcsúzkodásunkat. — Örülsz? — kérdeztem tőle, a banális, ilyenkor szokásos kérdést. — Nagyon örülök — villantotta rám értelmes szemeit. Én... igazán nem tudom, mivel érdemeltem ki... Én csak tanultam.. és tűnődve megvonja vékony, barnára sült vál­lait. — Milyen emlékeket szándékszol hozni — a pajtásaidnak? — Hát... elsősorban... szalvétá­kat — mondja mosolyogva és arcán ravaszkás iróniával. Ez a lányok szenvedélye mostanában... Mind­egyik a lelkemre kötötte, hogy szal­vétát feltétlenül hozzak. Hát én ho­zok nekik, ha egy mód van rá.. ? A külföldi szalvétát biztosan... ér teljesebbnek tartják... — Remélem, a szalvétákon kí­vül .. egyéb emlékeket is hozol.... A boldog négy hét élményeit és eseményeit... Természetesen, le­jegyzetelve, megörökítve — az utó­kor számára. — Igen — bólint komolyan. Vis­szek jegyzetfüzetet és leírok min­dent. .. Az iskolában is beszámolok majd róla... — Hát akkor... szervusz, Jutka. Kellemes szórakozást kívánok és egy kis súlygyarapodást! Azt hi­szem, rádfér.. — mosolygok rá és végigmérem karcsú alakját. Ijedten tiltakozik, hiszen női lel­ke kibontakozóban van már, mint egy frissen nyíló rózsa. Kezével „nagyosan” legyint. — Jaj, dehogyis akarok hízni! Jól vagyok úgy, ahogy vagyok! — Hát... akkor... a viszontlá­tásra! Kezet nyújtok neki, a „kis mókus” félénken nyújtja kezét, kis­sé szórakozottan pillant rám, gon­dolatai talán már messze járnak, a végtelenbe nyúló síneken, ahol vo­nat robog a boldogság felé, az ab­lakon , és pajtásai hajolnak ki és kendőket lobogtatnak ismeretlen emberek felé, szemében ott ra­gyognak az elkövetkező négy frit ismeretlen, titkos örömed, a moraj­ló, hullámzó tenger kékje és meleg barna, szelíd fénnyel ott csillog minden dolgos, szorgalmas gyer­mek és felnőtt vágya: a béke... ____ . .Vattai Miklós -------­--------------------------------------­ Párbaj a párizsi televízióban Robert Rocca sanzonénekes a párizsi televízióban csípős dalt énekelt a képviselőkről, akiket megvádolt, hogy „sen­kiháziak és élősdiek”. Az egyik képviselőcsoport felhá­­­borodásában párbajra hívta ki Robert Roccát. Fegyver­nemként azt javasolták, hogy álljon ki a szorítóba az egyik képviselővel, aki vala­mikor profi­ öklöző volt. Ro­bert Rocca nem fogadta el a „fegyvernemet”, hanem sok­kal nemesebb bárbajt java­solt: azt ajánlotta, hogy bár­melyik sértett képviselő kel­jen vele párviadalra a tele­víziós felvevőgép előtt, még­pedig a „Borsszóró” című he­ti műsorban és döntsenek a nézők, ki kerekedett felül a szópárbajban. A képviselők szemlátomást nem sietnek felvenni az odadobott kesz­tyűt. 4. Megalakult a szovjet-holland baráti társaság Moszkvában június 24-én ünnepélyes keretek között megalakult a szovjet-holland baráti társaság. A megnyitó ülésen Botvinnik sakkvilág­bajnok beszédében rámutatott a két ország közötti sok éves kulturális, kereskedelmi és tudományos kapcsolatokra. A baráti társaság elnökévé Botvinnik világbajnokot vá­lasztották. Az ülés határozatot hozott, melyben hangsúlyozzák, hogy a társaság megalakulása kife­jezi a szovjet népnek azt az őszinte vágyát, hogy Hollan­dia népével erősítse a baráti kapcsolatokat. A moszkvai holland követség első titkára köszönetet mondott azokért az elismerő szavakért, amelyek az ülésen Hollandiáról elhang­zottak. Balatoni vendégjátékra indul a színház Pénteken délután három hálókocsival egyhetes vendég­játékra indul a színház együt­tese és a MÁV Filharmonikus Zenekar. Balatonfüreden, Veszprémben, Keszthelyen, Hévizen és Siófokon szabad­téri előadásokban mutatják be Strauss: A denevér című operettjét. A denevér együttesével egy­szerre utazik el ugyancsak a Balatonra A lehetetlen nő c. zenés vígjáték háromtagú sze­replőgárdája. A lehetetlen nő előadásai Siófokon, Balaton­­bogláron, Marcaliban, Inotán, Adandón és Balatonföldváron lesznek. Július 10-én, illetőleg 11-én érkezik vissza a több mint 120 tagú "együttes. A hazaérkezés­ utáni legközelebbi előadás jú­lius 12-én lesz a nagyerdei szabadtéri színpadon, amikor is a Három a kislány kerül színre. Nevelők nyári tanfolyama A Központi Pedagógus To­vábbképző intézet, a Hajdú- Bihar megyei Tanács, vala­mint a Debrecen Városi Ta­nács művelődésügyi osztálya összevont osztályú alsó tago­zatú nevelők részére nyári tanfolyamot rendez. A tanfo­lyam helye a debreceni Cso­konai Gimnázium. A megnyi­tó ünnepséget ma tartják a Csokonai Gimnázium torna­termében reggel 9 órakor. A megnyitó beszédet Vadász Ferencné, a KÖPTI igaz­gatója tartja. Nyugat országok részvétele a moszkvai filmfesztválon A Moszkvában augusztus 3-án kezdődő nemzetközi filmfesztiválon eddig 30 or­szág jelentette be részvételét. A kapitalista országok közül Franciaország, Olaszország, Japán, Anglia és az Egyesült Államok jelentették be szán­dékukat, hogy részt vesznek a fesztiválon. A moszkvai filmfesztivál a Filmgyártók Nemzetközi Szövetségében, mint az idei öt legnagyobb világfesztivál egyike van nyil­vántartva.

Next