Hajdú-Bihari Napló, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-01 / 204. szám
HAJBÓBIHÁRI \Uluj ftioÉszátyai, e%y£Auldek! W XVI. ÉVFOLYAM, 201. SZÁM | Bl BIP' lÉSj IjPj I 19É ÁRA: 50 FILLÉR HrEpM» Pfll mm fl|fj |§W 1959. SZEPT. I.’, KEDD iÉIIi FffP^ KplllSiP Szeptemberi köszöntő Új tanév kezdődik. Új munka, új örömök, új feladatok iskolaéve. Nemcsak a szeptember, de életünk különös varázsa is az iskolakezdés, hiszen valamilyen szállal egyenként és összességében is hozzá vagyunk kötve ehhez az ünnepi eseményhez. Társadalmi ügy, társadalmi esemény lett szeptember elseje, a csengőszó első híradása emlékeket, melegséget ébreszt bennünk és ugyanakkor vizsgálódásra is késztet. Felmérésre, számvetésre, hogy új célokat, új elképzeléseket rajzoljunk magunk elé, s társadalmi rendszerünkből következően soha nem sejtett lehetőségek megkezdett épületeit hozzuk tető alá. Ki menekülhet a szeptember hangulata elől? Az emlékek mindannyiunkban újból és újból előmerészkednek, s ha máshonnan nem, egy kacagásból, egy gyermekszemből felék szivárog. Melegét letagadni lehetetlen, szomorúságát olykor felidézni szükséges. Minden emlékezés helyett azonban nézzük a tényeket. Magyarországon ma soha nem látott áradással megindulnak az iskolába a gyerekek. Mintha csak árnyát űznék annak a valahai régi péninek, amelynek analfabétizmus volt a neve. Nem, nincs abban semmi különös, ha mi műveltté akarjuk formálni a felnövekvő nemzedéket. Szocialista kötelességünk, hiszen a kommunista társadalom felépítőit kell tisztelnünk gyermekeinkben. Azokat, akik megvalósítják az emberség legigazibb elképzeléseit. Ebből a tételből látszatra nagyon egyszerűen következnek az új iskolai év tennivalói. Azonban is ezt hangsúlyozunk kell, hogy csak látszatra, mert a gyakorlatban ennek a kérdésnek ezer ágajoga van, megvalósításához most keressük az új és hasznos utakat. A fiatalok nevelése nemcsak iskolaépítés kérdése. Alapjaiban persze itt kezdődik minden, s ezen a területen nincs is szégyenkezni való. Évről évre gazdagabb lesz „iskolaparkunk”, új tantermek létesülnek, s mindinkább megvalósulnak a korszerű nevelés bázisai. Falun, községben, városban egyaránt érezhető az a társadalmi lendület, amely állami támogatás mellett, a közösségi összefogás melegét is buzogtatja. E közös összefogás csodákra képes, s aki csak kicsit is figyeli a naponkénti híradásokat, megnyugtatónak tartja a helyzetet. Jövőre minden bizonnyal mégtöbb iskola épül, pár év múlva pedig eltűnnek azok a foghíjak is, amelyek ma még sok helyt feltalálhatók. Az új iskolaévben azonban talán nem is az a főkérdés. Debrecenben és Hajdú-Biharban rendelkezünk azokkal az iskolahelyiségekkel, amelyekben — ha néhol váltakozó tanítással is — megkezdődhet a zavartalan munka. Tantestületeink, szakmailag, politikailag alkalmasak az új generáció nevelésére s ha ehhez még hozzákalkuláljuk, hogy tanítóink, nevelőink mindinkább elsajátítják a marxizmus—leninizmust, tehát még fokozottabban szocialista nevelők lesznek, akkor az új nevelés eredményének jövőjét sem kell féltenünk. Az idei tanévvel kapcsolatban sokkal fokozottabb mértékben kerül feladataink középpontjába az ifjúság nevelésének kérdése. Szombaton a megye kommunista pedagógusai értekezletet tartottak. Az új tanév feladatait elemezve a vita össztüze leginkább arra irányult, hogy az ifjúság nevelése legyen társadalmi probléma. A nevelés, az iskolai oktatás sch'i:''?'n volt mag'rügy. Ma kivé: ' 'igen nem lehet az, hiszen rendszerünk alapja épp a közösség erejében gyökeredzik. A tanár, a diák és a szülők kapcsolatából következik, hogy az iskola és a szülői ház elválaszthatatlan, a nevelésben tehát ki kell, hogy egészítse egymást. A módszerközi különbséget könnyen áthidalhatja a nevelés egyazon eszmeisége, s így a gyerek életében nem következhetik be a „két nevelésből” adódó szakadék. E területen a fő feladat a pedagógusoké. A szombati aktívaülésen hangzott el, hogy a szülő nem szocialista nevelő, s ez a megállapítás rengeteg igazságot rejt magában. Többek között azt is, hogy a szocialista pedagógus hatása nemcsak az iskolában érvényesült Tovább sugárzik, messzire terjed, s a gyerek nevelése közben magával ragadja a szülőt is. Fejlődésünk jelenleg szakaszából következik, hogy ma még a kettős nevelést valóságosként kell kezelnünk. Az általános iskolában különösen is, hiszen annak elvégzése minden gyerekre — politikai és osztályhelyzetre való tekintet nélkül — egyformán kötelező. A veszély azonban a középiskolákban is kísért, s a kettősség megszüntetése az egyik legszükségesebb feladat. A hogyanra gyakorlati és pedagógus tanács helyett hadd mondjuk ezt: Az iskolai nevelés legyen olyan átütő erejű, tehát tartalmában úgy szocialista, hogy a szülők gondolkodási módját is megváltoztassa. Nagy jelentősége van a szülőkkel — különösen a munkás és paraszt szülőkkel— való kapcsolatnak. Nem csinálunk titkot belőle, s őszintén megmondjuk, hogy a továbbtanulás szempontjából elsősorban aromkás és paraszt fiatalokra számítunk. *■& feladatok végrehajtására azonban fel kell őket készítenünk. Egy-egy szülői értekezlet a kérdést nem oldhatja meg, tanári leleményesség szükséges az esetleges közöny legyőzéséhez. Az ifjúság nevelése társadalmi feladat. A szülők nevelése is az. Talán nehezebb, bonyolultabb, mint a padokban ülőké, a szocialista pedagógus azonban ezt is örömmel vállalja. Ebben az iskolai évben olyan reformok megvalósulásával is számolnunk kell, amely kizárólagosan a szocialista iskolapolitika eredménye. Az „öt plusz egyes” oktatási hétre gondolunk. Megyénkben néhány iskolában már ez évben megkezdődik ez a tanítási forma, eredményessége különösen is a pedagóguson múlik. Az „öt plusz egyes” oktatási hét bevezetése szinte felmérhetetlen jelentőségű iskolai rendszerünkben. Az elméleti és gyakorlati oktatás mellett, a munka lélektanának a megszeretését is célozza. Tehát azt, hogy fiataljaink megtalálják a fizikai munka szépségét, s ugyanakkor hasznosságáért, szükségességéért önként lelkesedjenek. A politechnikai oktatás ebben az évben is tovább szélesedik. Iskoláink új és új műhelyekkel gazdagodnak, s pedagógusaink szakmai ismereteiket is mind nagyobb mértékben átnyújthatják tanulóiknak. Új iskolai év kezdődik, pedagógiainkra új és nagyszerű feladatok várnak. Az első csengőszó azonban nemcsak egy új tanév kezdetét jelzi, hanem folytatását is annak a munkának, amelyet hivatásból vállaltak. A tanítás hétköznapjait az a tudat varázsolja majd ünneppé, hogy szocialista társadalmat építünk, s ehhez elsősorban ők adják a „kiművelt emberfőt”. Íroszi hírek Befejezés előtt a cséplés A kedvezőtlen időjárás és a bő termés következtében az elmúlt esztendőkhöz viszonyítva egy kissé elhúzódott a cséplés Hajdú-Bihar megyében. Augusztus végén a megye néhány községében — különösen a biharkeresztesi, a polgári és a derecskei járásban — még szórványosan csépeltek. A termelőszövetkezetek nyolc kivételével azonban már befejezték a cséplést. Teljesen befejezték a cséplést a püspökladányi járásban, valamint a három hajdúsági városban, Hajdúszoboszlón, Hajdúböszörményben és Hajdúnánáson. Azokon a helyeken is, ahol még dolgoznak a gépek, egy-két nap múlva befejezik a munkát. Szeptember 3-án vagy 4-én előreláthatólag minden cséplőgép behuzathat a gépállomásra, számos új gép érkezett a tavasz és a nyár folyamán. A jövő esztendőben számos új gép érkezik majd a megyébe. A terv szerint már ebben a hónapban jön a megye gépállomásaira húsz SZ—100-as lánctalpas traktor, hogy az őszi szántási, vetési munkáknál már ezek is tudjanak segíteni. Tizenkétezer hold nyári mélyszántás Ahogy szabadulnak fel az erőgépek a cséplésből, úgy fokozódik a nyári mélyszántási munka. A cséplés idején is már számos erőgép dolgozott a hajnali és késő esti órákban, amikor nem lehetett csépelni. Most már egyre több erőgép végzi a mélyszántást. A megyei tanácshoz szombaton beérkezett jelentések szerint a gépállomások a szövetkezetekben eddig már több mint 9500 holdon végezték ela mélyszántást, az egyénieknél pedig közel 3000 holdon. Húsz új Sz-100-as gép érkezik a megyébe A kora tavasszal a megye gépállomásai igen nagy gondban voltak. Jelentősen megnövekedett a megyében is a termelőszövetkezetek száma, s ezáltal megnőtt az igénya gépi munkák iránt is. A meglevő gépparkkal az igényeket semmiképpen sem tudták volna kielégíteni, s éppen ezért Kilencezer facsarógépet gyárt ebben a negyedévben a Hajdúsági Iparművek. Képünk az üzem szereldéjében készült, ahol az utolsó simításokat végzik a facsarógépeken A debreceni dalosok újabb nagy nemzetközi sikere: As are szói versenyen első díjat nyert a leánykar A megyei pártbizottság táviratban üdvözli a győzteseket (Tudósítónktól) A technika még nem anynyira fejlett, hogy televízión lehetne közvetíteni ezt a versenyt. Pedig érdemes lett volna szombaton Debrecenbe vetíteni azokat a számunkra felejthetetlen pillanatokat, amelyeket olaszországi tartózkodásunk ötödik napján átéltünk. A televízió képernyőjének akkor kellett volna ránk irányulnia, amikor a Petrarca színházban a debreceni leánykórus, mint a női verseny döntőjének részvevője a zsűri és a közönség elé lépett. Feszült csend és várakozás előzte meg döntőbeni szereplésünket. Az elődöntőben aratott nagy siker tekintélyt kölcsönzött a kórusnak, és mindenki várta, hogy mi lesz a döntőn. A Kodály leánykórus talán önmagát múlta felül... Csodálatosan szépen, tisztán csengő hanggal szólaltatta meg Bartók Bolyongását és Kodály egyik művét. Amikor befejezték számaikat, a feldübörgő tapsvihar, a nagy ováció máris előlegezte a sikert. A zsűri tagjai ezúttal is tapsoltak. Sokat hallottam már az olaszok temperamentumáról, de az a tetszésnyilvánítás, amelyet ezúttal produkáltak, mindent felülmúlt. Szinte percekig állt a kórus a tapsviharban. Éjfél már elmúlt, amikor a debreceni kórus tagjai lejöttek a dobogóról, s miután a zsűri csak a versenyek befejeztével ült össze, úgy döntöttünk, hogy a kórus tagjai visszautaznak szálláshelyükre, az Arezzótól 18 kilométernyire levő Castilion Fiorentinába. Mi ott maradtunk és vártuk az eredményhirdetést. Vasárnap hajnali 2 órakor a zsűri kihirdette a VII. nemzetközi polifonikus énekkari verseny női döntőjének végeredményét. Egyhangú döntéssel, 92 ponttal a Debreceni Kodály Leánykórus végzett az első helyen, Gulyás György karnagy vezetésével. Második helyre a hamburgi olasz intézet Monteverdi-kórusát sorolták 82 ponttal. Elég csak arra utalnom, hogy a helyezéseket egy-két pont különbség döntötte el a kórusok között, s a mi tíz pont előnyünk hűen kifejezi a sikeres szereplést. Mondanom sem kell, hogy az örömtől még szinte egymást ölelgettük, amikor már szaladtunk is a telefonhoz, azonnali hívással közölve a szálláshelyünkön telefon köré gyűlt debreceniekkel, hogy megszületett az arezzói magyar siker! A lányok öröme leírhatatlan volt, s velük együtt örültek a férfikar tagjai is. Az első helyezéssel a kórus értékes díjat nyert, ezenfelül a nemzetközi verseny első helyezettjének járó öszszeget is megkapja. Az arezzói versenyen egyébként a Debreceni Kodály Kórus szerepelt a legjobban, a vegyeskórusban és a női karok versenyében összesen 176 pontot szerzett, míg a Monteverdi-kórus pontszáma 168. A kórus a nagy siker után táviratot küldött Debrecenbe. Az MSZMP megyei bizottságát értesítették a nagy sikerről. És a választávirat szinte órák múlva érkezett. Kézrőlkézre járt a távirat, amelynek szövege: „Köszöntjük Önöket, hogy szeretett szocialista hazánknak és megyénknek újra dicsőséget szereztek. ” Az MSZMP megyei bizottsága nevében Gádor Ferenc.’’ Kellemesen hatott mindenkire a Debrecenből érkezett első köszöntés. Mindenki arra gondolt, hogy megérte a fáradságot, a sok-sok munkát ez az újabb siker. Mert Llangollen után —, ahol 19 nemzet versenyében lett első a debreceni leánykar — Arezzóban talán még nehezebb feladatokkal kellett megbirkózni. Angliában egyetlen szereplés juttatta az elsőségre a kórust, míg az arrezói összetett versenyen négy szerepléssel lehetett kivívni az első helyet. A feladatot nehezítette az is, hogy egyes műveket olaszul, latinul kellett a kórusnak megtanulni. Vasárnap pihentük a boldogság fáradalmait... Ha egyáltalán pihenésről lehetett szó, mert a kórus a nagy siker után rögtön „kapós” lett. Délelőtt például szabadtéri televíziós felvételen vett részt. Kedves meglepetés volt, hogy vendéglátóink vasárnap meghívtak bennünket az évszázadokon át Arezzóban hagyományossá vált lovagi tornára, amely a város egyik terén korhű jelmezekben és lovagi díszben zajlott le. Este a nemzetközi versenyek záróestjén szerepelt a kórus, és vendéglátóink kérésére felcsendült Kodály: Hegyi éjszakák című művének negyedik éneke. A siker ezen a hangversenyen is forró volt. Még tartottak a versenyek, amikor Arezzó város polgármestere, Cornelio Vinay egy ünnepségen beszédet mondott. A helyi lap, a La Nazionale tudósítást közölt erről, a polgármester szavait idézte, aki többek között ezeket mondotta: „Különös örömmel kell üdvözölnöm a magyar Kodálykórust, amely először szerepel Arezzóban és ezt a szereplést úgy kell tekintenünk, mint a népek közötti közeledés, a békeakarat jelét!” Hétfőn délben a kórus csomagolt és útrakelt Bologna felé. Szerdán ad hangversenyt a nagy olasz városban és innen tovább utazik Róma felé. Az olasz fővárosban is hangversenyt adunk és még további meghívásokra lehet számítani. Ez is méltó elismerése annak a sikernek, amelyet a szerény, de a magyar dalkultúra zászlaját magasba lendítő debreceni öntevékeny kórus tagok értek el. Koczka László A Debreceni Gördülőcsapágy-gyárban a kongresszusi versenyben elért jó eredmények és jól dolgozók nevei falitáblára kerülnek A szerszámlakatos műhelyben Eszenyi József, Tóth Lajos és Zákány Imre teljesítette átlagon felül vállalását Túlteljesítette vállalását a dallasi technikum tangazdasága A pallagi Mezőgazdasági Technikum tangazdasága a pártkongresszus tiszteletére versenyvállalást tett. A tangazdaság vállalta, hogy a növénytermelési tervet 10 százalékkal túlteljesíti, 78 ezer forint értékű termést takarít be terven felül. A mostani értékelés szerint a tangazdaság a tervezettel szemben 270 ezer forint terméstöbbletet ért el, állattenyésztés terén pedig 41 ezer forint helyett eddig 64 ezer forintra teljesítette vállalását.